Dunántúli Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-24 / 71. szám
t972. március 24. DUNANTOLI NAPLÓ I 3 „Az ember néha legszívesebben magát dobná a gát mögé.. Tűz Kossuth-feányán Az lenne a szenzáció, ha a zsírpapírként lobogó ácsolatok vakító, perzselő pokláról rajzol- i nék most látványos képet. Az igazság az: a tűz március 15- [ én kezdődött, az első lobogó lángot azonban csak 20-án | látták a mentők. Nem hiány- ■ zott senkinek — most sem. Sze- ; retném az eseményeket pontosan felidézni: a jegyzetfüzetem 1 azonban szétázott. Lehet, akkor amikor bemásztunk az iszappal félig ellepett ereszkébe. Néhány mondatra mégis szó- szerint emlékezem: A diszpécser ; vaskos füzetéből diktálta a j március 15-i eseményeket; Zol- ! nai gázmérő 15.30-kor jelentette, hogy a 14 2 északi szárnyában szénmonoxidot mért. A kijáróban két ezreléket, a járó- pásztában 1 századot, az öregfejtés omladékában 1 tizedet. A Kovacsik nevű aknász 21.05- kor jelentette, hogy a szén- monoxid miatt az omlasztást a bányamentők végezték ... Ezután még kétszáz 2 órás bevetésben vettek részt a mentők. Szijjártó Ferenc, Árki Árpád, Cseresnyés Ferenc, Ja- kabfi Gyula, Szekeres István, Rózsa Ferenc, Varga Lajos bányamentők 26—28 alkalommal vették hátukra a bányamentőkészüléket. Az izzadtság az orrcsipesz alá folyik, savként marja az ember bőrét, a második órában már torkot égetően forró levegőt adagol a készülék ., . A bányalevegő csábítóan hűvös ehhez képest, de egyetlen szippantás a biztos halált jelentené. Mérei Emil fő- | mérriökhelyettes azt mondja: ‘ ennyi monoxidot még nem is | látott, mint amit a mostani tűznél mértek. Volt, hogy a mérő- készülék egy fél szippantásra egy térfogatszázalékot jelzett. Már egy tizedszázalék is halálos lehet. Hosszú, lejtős bányavágaton ereszkedünk lefelé. Minden lépésnél kicsúszik az ember lába alól a talaj. A gumiszalag fekete iszapot vinne fel — a víz már az első métereken, a pép végig az ereszkéii lefolyik a talpra. Mázsányi, sáros villanymotorokon mászunk át — a fejtésből mentették ki. Elképzelni sem tudom, hogyan cipelték ide. Néhány helyen átmászunk a szállítószalagon, másutt úgy préseljük át magunkat az ácsolat és a szállítóberendezés között. Lábunk egyetlen lépésnél sem talál biztos támaszra. Az ereszke aljában, néhány méterre a tizedik szint felett koporsónyi kaparó-motor— Tűz pusztított csütörtökön délután a Vékény fölötti, mintegy 30 hektárnyi kiterjedésű legelőn és a mellette fekvő 10 hektáros erdőben. A legelőn száraz fű és avar égett, de az erdőben az aljnövényzeten ki- | vül a cserjést és a fa törzseket j is megtámadta a tűz. A komlói , és szászváfi tűzoltók, valamint az erdészet létesítményi tűzol- | tóságának tagjai több órás meg- J feszített munkával tudták meg- j fékezni a lángokat A tűz ke- I letkezésének oka még ismeret- j len. A becsült kár 20—30 ezer forint. ral küszködnek az emberek. A vágat nem lehet nagyobb egy duplaszéles sírgödörnél. Most. Egyébként nagyobb itt a heiy, de 160 köbméternyi iszap folyt ide. Ezt kellene eltakarítani. Ha nem sikerül, eltömődik a légvezetés, ki kell menekíteni az embereket, odahagyva az épülő tűzgátakat, millió forintnyi berendezést és a 14-es telepi fejtés déli szárnyát. Egy hónap múlva, talán előbb is kimerül itt a szénvagyon, mégis mindent elkövetnek, hogy megmentsék. Minden nap 90 vagon - mondja Rákosa Gyula szakvezető vájár -, nem lehet elhagyni. A hidraulikus fémtámokon ott függnek a mentőkészülékek. A mentők most készülék nélkül dolgoznak. Itt. A vízgáton, ahol a szivattyúkat működtetik, most is a Drégerből lélegzik a raj ... Mi is bemászunk a gát mögé. Kis, ablaknyi rést hagytak, melyet majd csak akkor tömnek be, ha megkezdik iszappal elönteni a gát mögötti térséget. Az Osztravában is kitűnően bemutatkozott habgenerátor védelme alatt építették ezt a gátat, azért nem kell itt a bányamentő-készüléket használni. Fóliából, deszkából, tám- fából építettek egy ideiglenes gátat, mögé fúvatták’ a habot. A hab a fó/ia mögött a füstöt szorítja, préseli hátra a leomlott bányatérség felé. Ami ott történik, egyáltalán nem hasonlítható valamiféle idillikus fürdőszobai jelenetre. Dr. Bánhegyi Mihály, a „hab" feltalálója éppen azt tanácsolja a mentőknek: csak készülékben merészkedjenek a habbal eltömött bányatérségbe, vagy hátrafelé menve, hátukkal utat törve, ha éppen valami dolguk akad: a hab ugyanis nemcsak a tüzet képes elfojtani ... A gát mögötti térség nem nagyobb egy szobányi területnél. Talán másfélméteresek lehetnek a támfák, melyek a felettünk levő kőzetet tartják. A frissen vágott fa illata összekeveredik az iszapoláshoz használt pernye füstszagával, a gátakhoz használt, már rothadásnak indult szalma párája és emberi verejték gőzölög a levegőben . .. Jónéhányan szorultunk ift össze: Almási László bányamérnök, a körlet vezetője, a bányarneritőraj... Lehetünk tízen is, alig lehet mozdulni. Valaki azt mondja: most nem sokáig kellene iszapoini, hogy a lyuk megteljen. Árki Árpád nem veszi viccnek: hát, az ember néha már legszívesebben magát dobná a gát mögé. Persze, ha kell, akár most is felcsatolja a nyakában függő szájcsutorát, hátára veszi hu- szonkilencedszer is a bányamentő-készüléket. Ó is, a többi 30—40 bányamentő is, akik itt részt vettek a munkában, és akikre mindig a legjobban lehet számítani, mint ahogy azt a bányamentők parancsnoka elmondta. A főmérnökhelyettes közben talán huszadszor is elmondja a tennivalókat: ha megkezdődik az iszapolás, a gát mögül kifolyó víz lehetőleg tisztán kerüljön az ereszke aljába, hogy el lehessen vezetni, nehéz lesz ott azt a 160 köbméternyi zagyot is feltakarítani. Ha már csak 50— 60 centi hely marad a vágat főtéjéig, azonnal ki kell küldeni az embereket ebből a bányatérségből. Erre nem sok idő marad — hosszúak a menekülő, utak - az iszap körülbelül egy óra alatt eltörni a légutakat. Persze ez csak a legrosszabb esetben történhet meg I Vigyázni kell: ne teljen fel az ereszke zaggyal .. . Már kifele kapaszkodunk, a csizmát időnként csaknem lemarasztalja a zagy. Molnár Tibor segédvájár 14 éve dolgozik a bányában, most térdig az iszapban állva küszködik a kaparóval, lapáttal. Reményte- I lenebbnek tűnik mint szitával vizet merni, mégis úgy tűnik, jóval kevesebb az iszap, mint két-három órája, amikor eire jártunk ... Tizedik napja küzdenek a tűz ellen. Nem volt ebben semmi látványosság, csak munka. Nagyon nehéz munka. S lehetséges, hogy tíz napnál tovább ! nem él majd a fejtés, amelyért ' annyi fáradtságot áldoztak. Mérei Emil már a fürdőben | mondja: nem jött ez a tűz vá- j ratlanul, gondoltuk, hogy be- ! gyullad a fejtés, de napról napra nyertünk 140 vagon sze- | net. A tüzet megelőzni nem lehetett, minden nap ajándék volt. Most így van ez a déli j szárnnyal. A 90 vagon is jól jön. I Érdemes érte megküzdeni... Lombos! Jenő A kormányhatározatok nem oldhatnak meg mindent Üzemi feladatok a szarvasmarha-tenyésztésben Az egyik állami gazdaság | igazgatója összeszámolta, hogy az utóbbi néhány évben pontosan 36 kormányrendelet jelent meg a szarvasmarhatenyésztés 1 ösztönzésére, s mint arról szó j van, a közeljövőben újabb intézkedések várhatók. Mindez arra vet fényt, hogy a kormány milyen lényegesnek tartja a j szarvasmarha-kérdés megoldá- \ sát, s milyen erőfeszítéseket tesz az ágazat gazdaságosabbá tételére. S ez rendjén is van. De az már nincs rendjén, hogy az üzemi vezetők egy je- { lentős része kizárólag a kor- | mányintézkedésektől várja a ] megoldást. Ez tévedés, ha az üzemen belüli feltételek nincsenek biztosítva, eredmény- , javulás nem várható. ; Melyek ezek a belső feltételek? Mostanában egyre több tanácskozáson feszegetik ezt a kérdést, ami az útóbbi években kissé háttérbe szorult. Az első ilyen feltétel a takarmányozás. Az egyik ilyen baranyai tanácskozáson, ahol a szakosított tehenészeti telepek problémáit vitatták meg, hangzott el a következő és megszívlelendő mondat: „A szakosított telep megfelelő takarmánybázis nélkül olyan, mint a halastó víz nélkül." Ezt az elmúlt év példája igazolhatja legjobban, amikor az Időjárás leginkább a tömegtakarmány termesztést sújtotta, a tejtermelés azonnal I lezuhant, de nem mindenütt. Sajnos a tehéntartás gazdasá- j gosságát az határozza meg leginkább, hogy a tehén tömeg- | takarmányokat fogyaszt. Az abrakra alapozott szarvasmarhatartás a leggazdaságosabb, de az élettani okokból megoldha- I tatlan. A hagyományos tömeg- takarmány termesztés nagy költséget és területet köt le — Baranyában 2,2 holdat tehenen- : ként. — Vannak azonban már ; olyan kidolgozott új módszerek — iregi, szentlőrinci stb. — amelyek alkalmazásával nem- ! csak a költség, de a terület is jelentősen csökkenthető. Az I egyik legolcsóbb módszer a legelőre alapozott tartás, mely a sásdi és siklósi járás nagyon sok üzemében megoldható lenne. Jó modell erre a szentlőrinci Üttörő Tsz példája, ahol háromnegyedéven át jó legelő biztosítja a magas termelést, télen pedig kitűnő szilázs és szenázs. Egy tehén területlekötése itt már csak 1,8 hold, a termelés 3677 liter volt tavaly. Egy másik takarmányozási modellt a Szentlőrinci Tangazdaság kínál, ez a mór gyakran ismertetett monodiétás té- len-nyáron szenázsra alapozott takarmányozás. A termelés itt tavaly 3750 liter volt — az idén közel 4000 litert várnak — és a területlekötés csak 0,8 hold. Számos megoldás kínálkozik még ezen kívül is. Az Állattenyésztési Felügyelőség az AGROKER-rel közösen most dolgoznak ki komplexen gépesített ^takarmánytermesztési rendszereket 300, 400, 600 férőhelyes szakosított tehenészeti telepek részére. De szakmai segítséget kérhetnek és kapnak az üzemek az Iregszemcsei Takarmánytermesztési Kutató Intézettől is. E lehetőségeket főként azoknak a tsz-eknek ajánljuk figyelmébe, amelyekben tavaly takarmányozási okokra visszavezethetően esett le a tejtermelés. A termelés döntően a takarmányozás függvénye, a takarmányszükséglet biztosítása pedig annak ésszerű meg- i tervezése és megszervezése pedig nem állami, hanem kife- i jezetten üzemi feladat. Egy hegy eladó ffisvtnn d szűwettazsü áruházakban. Kerékpárok, motorkerékpárok, televíziókf rádiók, Ajándéktárgyak Tavaszi ruházati cikkek A lírai költő, groteszk hasonlattal, bevert koponyának látta a vonatból az abaligeti hegyet, a geológus kitűnőnek minősítette az ottani követ, én meg azt mondom, ha a hasonlatokból meg lehet élni, akkor ez a í hegy, ha akarom — aranybó- j nya. A hegyoldalból építőkövet és forgácskövet bányásznak, a magas szénsavtartalmú kőből meszet égetnek. A kőbánya és a mészégető ideális helyen van, közel az országúihoz és a vasúthoz, s így közel a piacokhoz. A szomszédok^ Orfű és Abali- get — országos üdülőterület. A még meg nem épített hétvégi házak —* szintén piac. Egyesek néhány színes kaviccsal megcsinálják a szerencséjüket. A kőből és a mészböl is megtollasodtak már gazdaságok, de tisztességesen mindenképpen meg lehet belőle élni. Van benne pénz, hiszen mindkét építőanyagot keresi a piac. A képlet nagyon egyszerű: felmérem az igényeket, megkeresem a partnereket, szerződéseket kötök és pontosan szállítok. A végén tisztességes haszonnak kell lecsapódnia. Az abaligeti termelőszövetkezet kőbányája és mészégetője ezzel szemben a tavalyi esztendőben így fizetett: árbevétel: 1 millió 252 ezer forint, költségek: 1 millió 203 ezer forint. Vagyis az üzem nyúlfarknyi nyereséget hozott, Még csak mentőkörülmény sincs, hogy legalább munkaalkalmat jelentett a tagoknak. A kőbányában öten dolgoznak, a mészégetőben heten, többségük alkalmazott. Mindez azonban nem egyetlen év bizonyítványa, a mérleg festhetett volna rosszabbul is, ha közben nem történtek volna változások. De erről még lesz szó. Nem sok értelme lenne, ha a kőbányászkodást kiragadnánk a szövetkezet gazdálkodásából. Remények mindig is voltak, s hogy a kőbánya eddig nem változott aranybányává, az szorosan összefügg a szövetkezet gazdasági helyzetével és gazdálkodásával. Tény az, nem élnek valami fényesen az abaligeti gazdák. Termelőszövetkezetük gyenge adottságú, a növénytermesztés mellett a két másik vezető üzemág a juhászat és a kőbányászkodás. Más nincs. Ezekből kell megélni. Az utóbbi időben egyre nehezebben. A szövetkezetét egy éve szanálták, s még az idén is szanálni kellett. A mostoha környezet és viszonyok közepette nem csoda, ha bukdácsolnak. Az utóbbi öt évben váltogatták egymást az elnökök, egymásnak adták a kilincset a főkönyvelők. De hát üres zsebbel ki áll oda szívesen a tagság elé minden hónap tizedikén, fizetés osztáskor? Itt csak olyan vezetőség képes megmaradni, amely hisz abban, hogy messzetekintő elgondolásokkal, kellő energiával és következetességgel, a tagsággal egyetértésben a gyenge szövetkezet feltornászhatja magát a jók közé. Ehhez ott von az abaligeti hegy is. A kőbányában és a mészégetőben korábban nemigen látták meg a nagy tehetőséget. Sokkal, de sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle, mindenkinek ez a véleménye. Volt idő, amikor az egyik útépítő vállalatnak kiadták bérbe. A bérleti díj adott esetben jól jött, csakhogy hátulütője volt. A bányát kirabolták, meddőhegyek maradtak az útépítő vállalat után. Az újrakezdésben el kellett először takarítani a meddőt. Ez pedig nem kis költség. A mészégetőt is bérelte egyszer egy kis brigád. A mészégetők szép pénzeket kerestek, akadt köztük olyan, aki havi tizenhárom darab ezrest is leszakított. Meg lehetett volna itt fogni pénzeket. Mint ahogy annak idején a meddőkitermelésnél is, amikor vastagon fogott a kőbányászok ceruzája, — Amikor tavaly júniusban ide kerültem, csak egy dolgot reméltem. Sikerüljön nullára kihozni a kőbányát — mondta Kovács István, a komlói Bétabánya volt aknásza, a kőbánya fiatal vezetője. Tavaly nyáron kapott új gazdát az üzemág. Leltárt csináltak, s a leltár szerint 1971. január 1-én ötezer tonna, 250 ezer forint értékű kitermelt kő volt a bányában. Papíron. A valóságban semmi. Aztán szállították a követ, anélkül, hogy bevételt láttak volna utána, mert kiderült, a megrendelő már az előző évben kifizette a vételárat. Közben megrendelés hiányában majd két hónapig állt a mészégető. Év elején ugyanis elhúzódott a szanálás, nagy volt a bizonytalonság, nem mertek szerződéseket kötni, amíg a szanálási bizottság nem végez, hiszen nekik ilyenkor minden kérdésben döntő szavuk van. Ilyen terheket kellett maguk előtt görgetniük. És az újrakezdés terheit. A tavalyi második félév már a kilábalás jegyében kezdődött, de ez természetesen a költségek növekedését is jelentette. Új bányamezőt nyitottak, megkezdték a meddő kitermelését, utat építettek ide. Újabb mészégető kemencékkel bővültek és hozzákezdtek saját hídmérlegük megépítéséhez. így végeredményben a remények teljesültek, a bánya kifutott nullára, sőt, a mérleg szerint még némi nyereséget is hozott ez az üzemág. Ugyanez vonatkozik a szövetkezet új vezetőségére. Nem sokkal több mint fél éve vannak ők is hivatalukban. Ha az 1970. évi milliós mérleghiányt nem is sikerült eltüntetni, a mérleg szerint előreléptek. A múlt évi hiány háromszázezer forint körüli, nem olyan vészes. Egy esztendő azonban kevés a kifutáshoz. így hát most csupán egyetlen üzemággal foglalkoztunk, azt példázva, hogy lehetőségek vannak, szerencsés kézzel a mostoha természetet is meg lehet rabolni. Ha az abaligeti hegy nem is kincseket, de lisztes pénzeket rejteget. Biztató, hogy a megrendelések már tarsolyban vannak, az idei szerződések zömét már megkötötték. Hát tessék eladni azt a hegyet. Miklösvári Zoltán Az állat elhullásokat sem lehet kormányhatározattal szabályozni. Az új szakosított telepeken összevont, nagy tömegű állat tartásával fokozott jelentőséggel bíró állategészség- | ügyi feltételek kialakítása is i üzemi feladat. A megye szép sikereket ért el a tbc-mente- sítésben, s most folyik a brucellózis felszámolása. Az új telepek azonban új feladatok elé állítják az üzemeket, ezeken a prevenció maximális biztosítása nélkül még a korábbi állategészségügyi színvonal sem tart. ható. A tavalyi magas borjúelhullás arra figyelmeztet, hogy e téren sincs minden rendben. A szopósborjú elhullás aránya tavaly 12,3 százalékos volt a megye tsz-erben, kényszervágással együtt ez az arány el" 'e I a 18 százalékot. Főként a káli és a vírusos nyálkahártya megbetegedés szedte áldozatait, ezekre gyógyszer nincs, csak prevenció. A megelőzésnek már cfz ellető istállóban kel! kezdődnie, a szakosított telep egyik kulcsembere az ellető mester, — sajnálatos, hogy ilyen képzés sehot nincs az országban. A szakosított telepeken « munkafázisok szétválnak, a modern technológia bevezetésével elmosódik a felelősség is, s így nagyobb szerepet kap az irányítás, az ellenőrzés. A régi munkaszervezet az új telepeken nem jó, el kell vetni. Csakis az új munkakezdés, s munkaszervezés biztosíthatja fiatal, szakképzett dolgozó gárda beállítását, akik valóban mozgásba tudják hozni, és kamatoztatni az új, modern technológiát, annak összes előnyével. Az általános költségek emelkedésével a szarvasmarhatartó üzemek csak a nagy termelésre való elkötelezettséggel, a nagyüzemi termelés feltételeinek megteremtésével járulhatnak hozzá a szarvasmarha kérdés megoldásához. Mert ezt a komplex problémát egyoldalúan, csak kormányhatározatokkal megoldani nem lehet. — Rné — Hárommillió négyzetméter radiátor a Dunai Vasműből. A Dunai Vasmű Radiátor Gyárában az Uzembehelyezés óta eltelt kb. 40 hónap alatt előbb egy, majd két gépsoron 3 millió négyzetméter radiátort gyártottak. A korszerűen felszerelt hatalmas üzemben présgép sajtolja a lemeztagokat, amelyeket automata gépekkel hegesztenek össze. Gyártmányaik 26 százalékát exportálták. Az idén az NSZK n kívül Mongóliába is szállítanak radiátorokat
