Dunántúli Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-23 / 70. szám
ifn. méretus 23. DUN ANTOLI NAPLÓ 3 Hűszaki fejlesztés állami támogatással Mélyítik a mecseki szénbányákat, újabb szinteket tárnak fel Megkétszereződik a gépi szénfejtés aránya ÁPRILIS 16-AN Délszláv népzenei fesztivál Szalántán A negyedik ötéves terv végén 82 billió kilokalória energiát kell biztosítani a széntermelésnek. Ez a mennyiség ugyan 10 százalékkal kevesebb, mint 1970-ben, de még igy is óriási jelentőségű energiagazdálkodásunkban. A szénhidrogének előretörésével lassan csökken a széntermelés, de ennek ellenére még hosszú távon kell számolni ezzel a hagyományos energiaforrással. Az 1980-as előrejelzések szerint még 75 billió kalória energiát a szénbányászat ad. Nem elhanyagolható tényező, hogy ezt a több mint 27 millió tonnányi mennyiséget hogyan, milyen költséggel és termelékenységgel hozzák felszínre. Az elmúlt évek nagyarányú racionalizálásáról és a várható fejlesztésről Tamásy István, az Egyesült Magyar Szénbányák elnöke tájékoztatta az MTI munkatársát A racionalizálás 1966-ban kezdődött — mondotta -, amikor is nagyszámú, jelentős arányban korszerűtlen bányákban termeltek. Első feladat volt a termelés koncentrálása, a gazdaságtalan bányák bezárása. Az ezzel kapcsolatos munkaerőproblémákat már megoldották, átcsoportosították a bányászokat Ez a folyamat olyannyira „sikeres” volt, hogy egyes bányavidékeken időszakos munkaerőhiány jelentkezett. A koncentrálás következtében 120-ról 80-ra csökkent az aknák száma, 1966 és 1970 között, s a tervek szerint 1975- ben már csak 54—56 aknában termelnek. Ez a csökkenés természetesen nemcsak a racionalizálás, hanem a természetes készletkimerülés következménye is. Az elemző adatok szerint a számszerű csökkenést a termelékenység növekedése követte, amelynek mértéke 1965 és 1970 között 25 százalék volt s a tervek szerint a negyedik ötéves tervben ez az ütem meghaladja a 30 százalékot. Az 1970. évi energiaellátási zavarok, az egész országra kiterjedt szénhiány ismét az érdeklődés középpontjába emelte a szénbányák fejlesztését. A kormány 1971-ben felülvizsgáltatta az ötéves energiamérleget és rögzítette a távlati szén- bányászati feladatokat, amelyek megvalósításához 1,3 milliárd forint állami támogatást határozott el. Ennek a támogatásnak 59 százalékát a feltárt szénvagyon pótlására, 41 százalékát pedig gépek, berendezések vásárlására fordítják. Az állami támogatással együtt így a negyedik ötéves terv időszakában 4,6 milliárd forintot fordítanak a szénbányák fejlesztésére. Ezen összegnek egyharmadával a szénkész- letfeltárást bővítik, elsősorban az eocénkori szénmezőknél, így Tatabánya, Dorog, Oroszlány és a közép-dunántúli szénmedencékben. A bővítés különböző módszereit valósítják meg a geológiai adottságoknak megfelelően, így például a Mecsekben tovább mélyítik az aknákat és újabb szin-' teket tárnak fel, Tatabányán pedig az aknák összekapcsolásával lehetővé teszik a már kimerült aknák maradék szénvagyonának fejtését is. A szénbányászat gépesítésének „nagy éve" volt az 1970-es, amikor az intenzív fejlesztés hatására a géppel jö- vesztett szén aránya meghaladta a 27 százalékot, és a szén- termelés 58 százalékának felrakásáról a gépek gondoskodtak. Negyven önjáró berendezést és 90 különböző típusú jö- vesztőgépet számláltak. Ezen komplex berendezések számát ugyan nem gyarapítják, de a meglevőket oly mértékben korszerűsítik és szükség esetén cserélik, hogy azok intenzitása jelentősen növekedjék. Igy a tervek szerint a negyedik ötéves terv végére a komplex gépesítéssel termelt szén mennyisége 70 százalékkal nő, a géppel jövesztett szén aránya megkétszereződik. Mindezen beruházásokat és fejlesztéseket követően hazai szénbányászatunk eléri az átlagos európai színvonalat. A Magyar Rádió — együttműködve a nemzetiségi szövetségekkel — a közeljövőben megrendezi a Magyarországon élő nemzetiségek népzenei fesztiválját. Hét megye: Baranya, Békés, Csongrád, Komárom, Nógrád, Pest és Vas megye legjobb műkedvelő együtteseinek részvételével négy nyilvános hangversenyt tartanak április 15 és 23 között. Elsőnek a magyarországi szlovákok estiére kerül sor a tatabányai Puskin Művelődési Házban. Másnap, április 16-án a hazai délszlávok találkoznak Szalántán a községi művelődési házban. Április 22-én a kétegyházai Táncsics Mihály Művelődési Otthonban a magyarországi román nemzetiségűek szólaltatják meg kedves dalaikat, ropják táncaikat. Április 23-án pedig Soroksáron a hazai német nemzetiségű dolgozók seregszemléjére kerül sor. Ujmecsekalján a 17 emeletes toronyépület parkterületén több éves nyárfákat ültetnek gyökérzetükkel, földlabdájukkal együtt. A szép- koronájú fák már ezen a nyáron díszítik lombozatukkal a városnegyed legújabb részét. A vasútvonalak is kacskaringósak... Minden oszlopért meg kell küzdeni Bőripari bemutató A puho bőröké a jövő — A cipőgyártás kényes kérdése Közel évi egymilliárdos termelés a Pécsi Bőrgyárban A magyar bőripar közel száz szakembere vett részt tegnap délelőtt a Bőripari Tudományos Egyesület pécsi csoportja, a Pécsi Bőrgyár és a Pécsi Kesztyűgyár közös rendezésében megtartott termékbemutató megnyitóján. A bemutatót a műszaki és közgazdasági propaganda hónap keretében rendezték. Bérezi Pál, a Pécsi Bőrgyár igazgatója mondott megnyitót, majd Bajomi Lász'ó, a gyár főmérnöke ismertette a gyártmányokat. A két gyár nagyon szépen kiállított, gazdag választékú termékei között elhangzott adatokból, tényekből idézünk előbb: a Pécsi Bőrgyár tavalyi termelési értéke döngeti az egymilliárdos határt — 966 millió forint. Külföldön 899 ezer négyzetméter ruházati velúrt értékesítettek, utóbbi 80 ezer négyzetmétert a Május 1. Ruhagyárral együttműködve, késztermékképpen. Az exportjuk tavaly 3 millió 272 ezer dollár volt, s ez a gyár termelésének 25 százaléka. Három évvel ezelőtt a gyárnak még egy cent exportja sem volt. Az úgynevezett dollárkihozatali mutatójuk 50 forint 11 fillér, vagyis a népgazdasági átlagnál lényegesen jobb. A gyár hagyományos termékei eddig 99 százalékban mélyen csiszolt, korrigált bőrökből j álltak. Ezzel szemben az egész j világon divattá vált új termékek vogy félpuha, vogy pedig egészen puha, kesztyű bőrszerű bőröket kívánnak. Ezért a gyár is ebben az irányban halad, kísérletekkel, majd termeléssel. A fentiekből kitűnik, hogy van még lehetőség a magyar bőrök hazai feldolgozására, s késztermékként, nagyobb haszonért történő eladására, főleg a cipőgyártás révén. Éppen ezért tettük fel a kérdést Lányi Dezsőnek, a Könnyűipari Minisztérium közgazdasági főosztálya bőr- és cipőipari gazdasági tanácsadójának: — Mit teszünk Magyarországon annak érdekében, hogy minél több cipő készüljön itthon a hazai bőrből? — Volt egy kezdeményezés, egy nagyon jó együttműködés a Szombathelyi Cipőgyár és a Pécsi Bőrgyár között; belföldre is és kivitelre is az úgynevezett Gulaschki férfi és női cipőket készítették. A vásárlók kedvelték, olcsó, tetszetős, kényelmes cipők voltak. Külföldön is jól el tudták adni. Az együttműködés, sajnos, megszakadt, s ez hiányosság a sertésbőr feldolgozásában. Ma itt van Pécsett a TANNIMPEX Vállalat és megkísérli a termékbemutató újdonságaiból, sertésbőrökből, az egyéb kész bőrökből is — ezek legtetszetősebb, legújszerűbb fajtáiból — mintacipőket készíttetni, s ennek alapján megint megjelenni a nyugati piacon. Igy ha sikerül érdeklődő feleket találni odakint, akkor fokozatosan ismét kiépítik a belföldi termelést és kivitelt. Természetesen e cikkeket a hazai vásárlók is megvehetik majd. Földessy Dénes Á jugoszláv nagykövet látogatása Baranyában Dr. Ziga Vodusek, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete — felesége társaságában —■ tegnap Baranyába érkezett. Útjára elkísérte Spiro Skendzic nagykövetségi tanácsos. A bemutatkozó látogatásra érkezett jugoszláv diplomatát Baranya megye és Pécs város párt, állami vezetői fogadták a Megyei Pártbizottság épületében. Dr. Ziga Vodusek pécsi tartózkodása alkalmából ellátogatott a Magyar Rádió pécsi stúdiójába, majd a délszláv általános iskolába, ahol a tanulóknak jugoszláv szépirodalmi és ifjúsági könyveket adott ÓL — Nézze kedveském, mindenem a kisunokám, neki gyűjtögetek, autót kap tőlem, ha nagy lesz. — Szívhezszólóan „agitálja" a néni Szerényi Istvánt, a Pécsi Postaigazgatóság építési osztályának vezetőjét. — Maguk most pontosan oda akarnak nekem egy oszlopot állítani, ahová a garázst építenénk. Ne legyenek már olyan szívtelenek ... — Én igazán nem értem magukat — pattog energikusan egy másik ügyfél, — Éppen | az én telkemet kellett kiszúrni? Ott van a szomszédom, az I úgyis maguknál dolgozik, miért nem az ő telkére mennek?... A harmadik a paragrafusok csűrés-csavarásával próbálja vélt igazát védeni, a negyedik... — És ez így megy már január óta. — Nem panaszkodva ! mondja ezt Szerényi István, inkább csodálkozva azon, mennyire önzők az emberek. Jönnek a panaszosok és szinte refrénként ismételgetik: miért az én telkemre és miért nem a szomszédéra?... Tulajdonképpen nem is panaszosok, inkább akadékoskodók, akik végül is — az esetek többségében — mégiscsak engednek. * Három éve kezdődött a nagy munka Pécsett. Ugyan emlék- szünk-e még rá, hogyan? Feltúrták az utakat, földhányásokon bukdácsoltunk át, az útttest szélén közlekedtünk, hiszen a járdákon végestélen végig árkok futottak. Kiskatonák dobálták a földet, építették a kábel„Miért nem a szomszéd telkére mennek?** Vitatkozás nehezíti a pécsi telefonhálózat-építést csatornákat, húzták beléjük a kábelt, temették a gödröt, mi pedig tűrtük ezt az egész felfordulást. Arra gondoltunk, hogy ennek fejében meglesz az új telefonközpont, gyorsan telefonálhatunk hivatalos és magánügyeinkben, helybe és távoli városokba. A város sűrűn lakott belterületein a rend már rég helyreállt, január óta a ritkább beépítésű, családi házas városnegyedekben folyik a légvezetékek építése. Oszlopokat állítanak, kábelvég-elzáró vasszekrényeket szerelnek fel — és vitatkoznak. Igen, ez az igazság, hogy csaknem valamennyi oszlopért, szekrényért meg kell küzdeni. Kimegy a hivatalos — kissé talán rideghangú — értesítés (amely nem közli a telektulajdonossal, hogy bizonyos jogai neki is vannak), hogy ekkor és ekkor jönnek a szerelők, valaki tartózkodjon otthon a részletek megbeszélése végett. Aztán a jelzett napon — nagyon sokszor — nincs otthon senki, vagy ha van, hat nem engedi be a szerelőket, de ha be is engedi, kezdődik a vitatkozás. Ne ide, hanem oda, ne az én telkemre, hanem a szomszédéra ... Vitatkozás a szerelőkkel, vitatkozás a hálózatépítő üzemmel, vitatkoNem cikk a használt cikk... A zakómért kapok egy húszast, azután bemutatkozom. — Ja, akar még egy húszast? — írni akarok ... Bonyolult dolog ez. Hitvesem, „ha már úgyis ócskás- ról írsz", kezembe nyomja tavalyelőtti zakómat, amivel már semmit sem lehet kezdeni — az ószeres pedig, miután megtudja, hogy újságíró vagyok, rögtön duplájára emeli az egyébként nagyon is mértéktartóan megállapított árat. Most aztán töprenghetek, hogy mesterségem, vagy vedlett kabátom értéke emelkedett ily röpke idő alatt . .. Az ajtó, hátul az udvarban, olyan, mintha az ócskás is ócskástól vásárolta volna. Igaz, az áruknak sincs túl nagy becsületük: egyik sarokban nagy kupacban nadrág, kabát, babydoll, gumicsizma, pufajka. Ide már tíz forinttal is lehet jönni, két darab százasért pedig „ünNadrág, kupacban neplős öltönyt vehet uraságod ...” Az ajtón tussal mázolt tábla: „Röktön jövök”. Nem jött „röktön", háromszor is ott jártam, míg egyszer a tábla helyett a tulaj volt az ajtóban. Vevő nem nagyon jön — legfeljebb a vásárokban lehet valamit keresni —, az eladót meg nem fogadja valami szívesen, mert „annyi itt mór a ruha, hogy egy hadsereget fel lehetne ruházni..." Egy nagy vevőm van: a MÉH. Most már legfeljebb annak kell használt ruha . . .” — írni? Azt nem. Nem vagyok én úriszabó. Meg ebben nincs is fantázia. A bútorban talán. Abban . . . Használtcikk kereskedés, Pécs, Felsővámház utca. Itt nem ruhákkal foglalkoznak, Molnár József üzletében talán van „fantájía”. Bútorok, rádiók, televíziók, varrógépek. — Nézze csak meg ezt a hármasszekrényt. Kérdem én, ha be akarja rendezni a lakását, megveszi ezt a szekrényt? Nem. Ugye, hogy nem? Régimódi, talpas, divatjamúlt. Ez mór itt is fog jubilálni az üzletben. Tavaly nyáron vettük, de eddig még nem akadt senki, aki komolyabban ránézett volna — mondja Guzsvány István, aki az üzlet betegeskedő tulajdonosát helyettesíti. Sok ideje nem megy el vele, vevő csak olykor-olykor téved be, pedig az ajtó elé reklámként kirakott zománcozott kád is csalogatná az embereket. — Az a baj ebben a szakmában, hogy amit venni tudunk, azt nem tudjuk eladni, amit pedig el tudnánk adni, azt nem lehet megvenni. Nem adják el az emberek az új bútort, a jó bútort, pedig arra lenne vevő. Mindenki úgy van, hogy kínálja a régit, és keresi az újat. Pang az üzlet, pedig ez a bolt már patinás itt Pécsett: 15 esztendeje cserélnek itt gazdát a használt bútorok. A közelmúltban profilt kellett változtatni: az apróbb bútorok mellett rádiókat, televíziókat, varrógépeket kínálnak, azoknak talán nagyobb lesz a keletje. — Ezzel meg az a helyzet, hogy nincs benne bizalmuk az embereknek. Garanciát meg nem adhatok, hogy ezek a régi gépek isten tudja, meddig működni fognak . . . Halódik a szakma, erőteljesen megcsappant a vevőkör — sokan csak azért nyitják rájuk az ajtót, hogy kuriózumot keressenek, megpróbáljanak kifogni egy-egy ritka szép darabot. — Talán a ruhakereskedők — mondja Guzsvány István —, azok vásárra is járnak. Talán azok D. Kónya zás a postaigazgatósággal. Helyszíni szemle, egyezkedés. A vonal építésénél sok mindent figyelembe kell venni, elsősorban természetesen a területen várható telefonigényeket, s ennek megfelelően a leggazdaságosabban, tehát a legrövidebb úton kel vinni a légvezetéket. A sok vita alapján pedig úgy néz ki, mintha valami hasonlót szeretnének az emberek ahhoz, ami hajdan a vasútépítkezéseknél volt: kikerülni bizonyos birtokokat úgy, hogy manapság már csak csodálkozunk azon, miért olyan kacskaringós egyik-másik vasútvonalunk. Tehát megy a vitatkozás. De érdekes módon azokkal nem kell vitatkozni, akik telefont igényeltek. A telefonközpont szerelése jó ütemben Halad, átadására az év második felében kerül sor. Addig azonban a külső szereléseknek is be kell fejeződníök. Ha a hálózatot július 31-ig nem tudják kiépíteni, ez a központ üzembehelyezését veszélyezteti. Az pedig, hogy' manapság értékes napokat, sőt heteket emészt fel egy-égy oszlop felállítása a körülötte zajló vita miatt, azt a nem is egészen indokolatlan félelmet keltheti, hogy bajok lesznek a határidővel. Holott szükségtelen vitatkozni. A postatörvény ugyanis kimondja, hogy „a Magyar Posta jogosult az ingatlanokat postai és távközlési célból használni". Kimondja még, hogy „az ingatlan, tulajdonosa tűrni köteles, hogy a Magyar Posta az ingatlan alatt vagy felett berendezéseket helyezzen el”, de azt is, hogy „az okozott károkat a polgári jog szabályai szerint meg kell téríteni”. A jog is, a kötelesség is kétoldalú, meg lehet egyezni vita nélkül is, legfeljebb arról lehet szó, hogy a berendezést idébb, vagy odóbb helyezzék el. Ehhez azonban be kell engedni a szerelőket. No és a szerelők is olyan hangnemben tárgyaljanak, nehogy azzal eleve tiltakozó álláspontot váltsanak ki az érdekeltből. Végeredményben kicsinyes szempontok elszánt védelme nem akadályozhatja a- új telefonközpont mielőbbi átadását H. I, — az Állami bábszínház március 25-én, szombaton Komlón vendégszerepei, A Zrínyi Művelődési Házban délelőtt 9 és 11 órai kezdettel a Jancsi és Juliska című mesejátékot mutatják be. I
