Dunántúli Napló, 1972. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-17 / 65. szám

im. méretűi 17. DUN ANTÜLI NAPLÓ 3 Felmagasztalt — agyonszidott — feltámadt Ä Dunai Cement- és Mészművek A nagy ugrás: rekordidő alatt épül fel 250 millióval olcsóbban mint tervezték Kilenc évig betegeskedett DCM embléma: sárga mező­ben kék betűk. Magyarorszá­gon csaknem mindenki tudja: a három betű hazánk legna­gyobb cementgyárát, a máso­dik 5 éves terv 3 milliárd fo­rintos, legnagyobb beruházását jelenti. 1960 nyarán az egye­temi felvételi vizsggmon egyik szóbeli kérdés az volt' mit tud a DCM-ről? Semmit sem tudtam. Pedig a KISZ ezekben a napokban vállalt védnöksé­get a gyár építése felett, mely a tervek szerint annyi cementet j termel majd, mint az ország j összes cementgyára együttvé- j ve — 1 millió 65 ezer tonnát. Néhány szám az építkezés mé­reteiről: 800 ezer köbméter föl­det mozgattak meg, a cement­gyárban, a mészkőbányában és a nógrádverőcei vízműnél 1 millió légköbméter ipari terüle- j tét építettek. Húszezer méteres j cső, 512 kilométer kábel és 26 j kilométer hosszúságú vasút- hálózat szövi át a gyárat. A KISZ-védnökség - zöld utat a DCAA-nek Szezon eleji előzetes Baranyában gond marad a tégla Megyénkben az országos átlagnál rosszabb az építőanyag-ipar helyzete Ma, egy kissé talán már hi- I hetetlennek tűnik, mit is jelen- | tett a DCM felett vállalt KISZ i védnökség. Talán érdemes lesz I folytatni a statisztikai adatokat. 1960-ban és 1961-ben 4800 j egyetemista és középiskolás se- j gítette az építkezést, s a hét- | végeken 12 ezer munkásfiatal özönlött Vácra. Együttesen fél- : millió órát dolgoztak az épít- i kezésen. A közel 80 vállalat : kooperációjában készülő DCM a határidőnél előbb és olcsób­ban kell, hogy felépüljön, s : közben az építésben résztvevő, fiatalokat szakmailag, politikai­lag és erkölcsileg emberré ne­veljük — határozta meg a véd­nökség alapító levele. • Koitai Imre, a DCM főmér­nöke, 33 éves. 1961-ben a még épülő gyár ösztöndíjasaként végezte a veszprémi egyetemet a cementszakon. Azóta a DCM- ben dolgozik. Volt már megbí­zott és kinevezett igazgató, s volt a Magyar Cement- és Mészművek főtechnológusa is. — Az építők közül nagyon sokan itt maradtak, s jónéhá- nyan vezető beosztásban van­nak.' Mészáros Zoltán például a SZIKKTI vezérigazgató-helyet­tese, volt itt a KISZ szervező. A leveleken mindenütt rajta volt: zöld utat a DCM-nek, s J valamennyin a Minisztertanács piros pecsétje — mondja a fő­mérnök. Nehéz körülmények között, kiviteli dokumentáció nélkül, résztervekkel folyt az építkezés, s mégis a határidő és a költségek tekintetében si­keresebb beruházás azóta sem volt. 1962-ben például beton­vas hiány volt — az ózdi kisze- sek egy vasárnap délután le­hengerelték az egy hétre szük­séges. mennyiséget. Akármelyik gyártól kértünk valamit, s meg­jelöltük a határidőt, mindig az jött vissza: azonnal legyártjuk, azonnal küldjük. A tervek sze­rint 1965-ben kellett volna a gyárnak elkészülnie, a KISZ vál­lalta, hogy az első gyártósort 1963. április 4-re üzembehelye­zik. Már március 20-án begyúj­tottak az első kemencébe, és november 7-én a másik kettőbe is. Az építkezésnél alkalmazott új módszerek, szervezési eljárá­sok, s nem utolsósorban a ki- szesek termelékeny munkájának eredménye azonban nemcsak időben, hanem pénzben is nagy eredményt hozott: 250 millió forinttal olcsóbb volt a beru­házás, mint tervezték. Hosszú évekre ez volt az utolsó pozitív, mely a DCM-mel kap­csolatban elhangzott. A gyár ugyanis képtelen volt annyi cementet termelni, még csak megközelíteni is azt a mennyi­séget, amit vártak tőle. A nehéz esztendők - elátkozott óriás A gépeket egy NDK-beli gyár szállította, a szocialista országokban található legkor­szerűbb berendezések voltak ezek. Csak az volt a baj, hogy még soha nem próbálták ki. A DCM-mel egyidőben kezdődött az NDK-ban is egy cementgyár építése, mely tökéletes mása volt a Duna-menti óriásnak, az ottani tapasztalatokat azonban nem volt időnk kivárni, hiszen Európában talán csak Bulgária és Portugália volt mögöttünk az egy főre jutó cementgyár­tásban. A lakásépítési progra­munk megvalósítása az új gyár építése nélkül lázálom maradt volna. Az üzembehelyezés után azonnal kitűnt, hogy sem üzem- biztonság, sem a garantált tel­jesítményben nem képes fel­adatát teljesíteni. Ezek voltak a DCM objektív hibái. Volt azonban más is. A munkások és műszaki irányítók hiába vol­tak többször is tanfolyamon, hiába jártak külföldi cement­gyárakban, nem volt megfelelő tapasztalatuk egy ilyen óriási gyár üzemeléséhez. A régebbi magyar cementgyárak többsége csak egytizede, a nagyobbak legfeljebb egynegyed akkorák voltak, mint a DCM, Az óriási ugrás közötti technikai különb­ség eleinte megdöbbentette a munkásokat, s amikor valami üzemzavar keletkezett (kiömlött a csatornákból a cement) nem is tudták, mihez kezdjenek. ! Tetézte a bajokat, hogy a j Naszóly-hegy oldalába telepí­tett kőbánya (nagyon rossz minőségű a kő) máig is alig- I alig képes megfelelően a gyá­rat alapanyaggal ellátni. Mind­ehhez hozzájárult, hogy 1967- ben egy negyedik cementgyár- tó sor beruházását kezdték meg Vácott, az üzemelő gyár szerves részeként. Elképzelhető a felfordulás, melyet a munká- j sok rossz hangulata még csak | tetézett. Felfelé a lejtőn Messziről azonban lenyűgöző a gyár. A Duna-partról csak a sárgás-vöröses kő látszik a Na­szály oldalában, a 3,5 kilomé­ternyi kötélpályán simán gör­dülnek a csillék. Az óriási épü­lettömböt már belepte a ce­mentgyártás patinája, a három 100 méter magas kéményt csakúgy, mint az irodaházat. Vác mit sem tud arról, hogy a közeli óriás haláltusából tá­madt fel. Hiszen közben a Du- na-parti városban 590 lakás épült - újabb 100-at most kez­denek építeni — ABC áruház, presszó, fodrászat, gyógyszertár, rendelőintézet, iskola, óvoda, bölcsőde, kisvendéglő, két élel­miszerbolt, sporttelep, csatorna, út és sorolni is lehetetlen, mi épült még itt a DCM beruházá­sának keretében. Nem hiába. A gyár ugyanis talpra áll, az elmúlt év utolsó negyedében és az idén már egy kicsit töb­bet is termel, mint amit vár­nak, — Nehéz évek állnak mögöt­tünk — mondja dr. Mihócs Fe­renc, a Magyar Cement- és Mészművek vezérigazgató he­lyettese, a DCM igazgatója. 1963 után először ki kellett ja­vítani azokat a berendezéseket, melyek akadályozták az. erede­tileg tervezett mennyiség le­gyártását. Ez teljes mértékben nem sikerült, ekkor részleges rekonstrukciót hajtottunk végre, majd amikor 1968-ban már megközelítettük a tervezett ter­melési szintet, megkezdődött a negyedik kemence építése. Az elmúlt/évben aztán úgy tűnik megtalálták a DCM megqyó- gyításának egyetlen lehetséges módját. Kielemeztük mi baj, a miniszter megkérdezte, mi kell? j Kedvetlen munkásaink bérpa­naszát éppen ezekben a na­pokban orvosoljuk, új munkás- { szállót építünk, és az említett | 100 lakás is munkaerőgondja­ink megoldását) szolgálja. Ez mellett gazdasági és műszaki vonatkozásban is számos iehe- j tőséget biztosítanak, melyek közül a legfontosabb, hogy né­hány évi türelmi időt kap­tunk .., A BCM-ben már könnyebb lesz, de...! A beremendi gyár sokkal korszerűbb, s várhatóan üzem- biztosabb lesz, mint a Düna- menti óriás. Nem árt azonban néhány tanácsot meghallgatni, melyet Koitai Imre mond, aki a DCM-ben jócskán szerezhe­tett tapasztalatot, hiszen négy üzembehelyezést ért ott meg.- Először is mindent el kell lesni azoktól, akik építik az üzemet, nem szabad szégyellni, ha ezerszer is megkérdez az ember valamit, hiszen ők is­merik a legjobban a gyárat. A berendezések átvételénél nem az a legfontosabb, hogy a pró­baüzemnél megfelelő teljesít­ményt produkál-e, hanem az, hogy üzembiztos-e? Hány na­pot működik majd egy évben. S ami a legfontosabb: azt keli természetesnek tartani, hogy problémák lehetnek. Fel kell készülni az üzemzavarokra. Millió berendezés közül mindig akad majd rossz. De ez nem okozhat pánikot, készen kell állnia a karbantartó gárdának a javításra . . . A főmérnök elhallgat, egy pillanatra kinéz az ablakon. — Leállt a nyersoldal — mondja. Talán az irodába szűrődő monoton búgásbái, talán a DCM-et burkoló porfátyol szí­néből tudja. Indul megnézni, mi a baj . . .? lombos! Jenő Százmillióval több téglát ígér­nek az idei évre a gyárak, mint amennyit tavaly adtak. A rend­kívül kedvező időjárás, s a fo­lyamatos korszerűsítés eredmé­nyeképpen idén már megköze­líti a 2,9 milliárdot a hazai tég­latermelés, s ez azt jelenti: min­den eddiginél jobb lesz az ellá­tás. Az országos helyzet azon­ban a megyék viszonylatában már árnyaltabb képet mutat. Baranyában a kereslet nagyobb az átlagosnál, a téglagyárak ál­lapota pedig rosszabb. Az épí­tési szezon kezdetétől már csak hetek választanak el bennünket. Nézzük hát, mit ígérnek az ille­tékesek? TÜZÉP: — A tégla ma is kontingen­tált árucikk, azaz a központi ke­retből az ÉVM és a Belkeres­kedelmi Minisztérium végzi az elosztást. A Pécs-Szekszárdi TÜ­ZÉP Vállalat, a baranyai és tol­nai igények felmérése után 120 millió téglát igényelt, melyből a fentebb említett szervek 100 milliót igazoltak vissza, — Nehezíti helyzetünket, hogy legnagyobb szállítónk, a Bara- nya-Tolna megyei Téglaipari Vállalat termelési és munkaerő­gondjai miatt részünkre kedve­zőtlen ütemezésben bocsátja rendelkezésünkre az általa biz­tosítandó 87,8 millió téglát. A nagy építkezések az első ne­gyedévben, illetve a második negyedév elején kezdődnek, ez­zel szemben a téglaipar csak a következő bontásban szállít: — Első negyedév: 8 millió, második negyedév: 27,8 millió, harmadik negyedév: 35 millió, negyedik negyedév: 17 millió. — A falazóanyagok árának változása egyébként nem csök­kentette a keresletet: tégla ma­radt az elsőrendű építőanyag. Vállalatunk helyzetét tovább ne­hezíti az a tény, hogy a Baro- nya-Tolna megyei Téglaipari Vállalatnál megvalósult rekonst­rukciók következtében egyes te­rületeken — például Görcsöny, Mohács térségében — túlzott j ellátás mutatkozik, másutt — ! például Sásd, Tamási, Duna- t szekcső, Paks — körzetében pe­dig nem tudjuk kielégíteni a j vásárlók igényeit. Kabács Béla, a Pécs-Szekszár- j di TÜZÉP igazgatója tájékozta- I tójában még elmondotta, hogy a szállítási költségeket a válla- , lat kénytelen a vásárlókra áthá­rítani. Egyszóval: a TÜZÉP meg­ítélése szerint Tolna és Baranya megyékben változatlanul gond marad az építőanyag. TÉGLAIPARI VALLALAT: Takács László igazgató meg­keresésünkre elmondotta, hogy a téglahelyzet megítélése sze­rint országosan tovább javult, Az ellátás színvonala azonban megyénként valóban differen­ciált. Az időjárás kedvezőbb volt, mint a korábbi években, ennek ellenére idén is elfagyott 2 millió nyerstégla. A vevők egyébként valóban most, tehát a tavasz elején, szeretnék be­szerezni téglaigényük zömét, az az igazság azonban, hogy nincs kereskedelmi szerv, mely ősszel megvenné a téglát, s egész té­len át tárolná. — Ami a gyárainkat illeti: valóban nagyon korszerűtlen egységeink is vannak. Ezek bő­vítésére, illetve korszerűsítésére nincs lehetőségünk. Meglehető­sen súlyosak létszámgondjaink is. Mindent összevetve: az idei év feltétlenül előrelépést hoz, gondtalan ellátásról azonban még nem lehet beszélni. Meg­ítélésünk szerint egyébként pil­lanatnyilag az a legfőbb gond, hogy nincs aki a készterméket készletezze ... B. S. A mohácsi Téglagyár modernizált üzeme évi 8 és fél millió blokktéglát gyárt Csak egy pillanatra megállítani az embeit.. Csinos és Elegáns leszi Hőket, férfiakat Tavasszal is Rendkívül sok U JDONSAGGAL, M, l ARKAS RUHÁKKAL VARJA a Pécsi Centrum Aruház NAGY VÁLASZTÉK! SZOLID ARAK! lóka Vendelben „három pa- : cák bújt el”, A mechanikussal I találkozom először: a pécsi I Mecsek Áruház „padlásszobá­jában”, a dekor-műhelyben égy I tekintélyes méretű húsvéti tojás támaszkodik a falnak. Lassan | kinyílik az „ablaka", s egy i tapsifüles szemlélődik rajta, majd szép komótosan „vissza- | bújik” a tojásba ... Az irodá- I ban még ott az óra, amelyet j újévkor annyian megcsodáltak i az áruház kirakatában. Az idő j múlását érzékeltette sorban fel- j villanó lámpáival, s a kíváncsi j szemlélő azt is megtudhatta, i hogy a Bika avagy a Rák je- I gyében születelt-e? j — Ez is igen egyszerű, szer- I kezet, — mondja Tóka Vendel, , és mutatja az óra titkait, A i huzalok kusza szövevényét, az ügyesen kifundált automatikus I érintkező szerkezetet sehogy ! sem tudom egyszerűnek látni, — egyébként újítási díjat is kopott ezért a megoldásért. — Szeretem a gépeket. Ké­szítettem magamnak egy kis kerti traktort is, mert szüksé­gem van rá. Bevált, komoly szakemberek is érdeklődnek utána .. . A dekoratőr ezzel is operál. A mozgással, a meglepő trük­kökkel,’ ügyes szerkezetekkel,' Az utca művésze hogy megfogja a tekintetet, akár csak egy pillanatra is megállítsa az embereket. Beszélgetés közben derül ki, hogy a „második pacák” már az áruház lépcsőfeljárójában megmutatta magát: a rézből domborított figurák, amelyek a divat változásait, — és ismét . lődését — művészi formában érzékeltetik, — szintén Tóka Vendel keze alól kerültek ki, — Hosszú ideig tagja voltam a pécsi képzőművészeti cso­portnak. Szobrászkodtam —- mondja. Fényképek kerülnek elő. „még I abból a korszakból”. Az egyi ken három figurás, szépen kom ponált szökőkút-terv. Tíz esz­tendővel ezelőtt készítette, az alkotást akkor a szakmai zsűri is elfogadta, — úgy volt, hogy Pécs egyik terén kap majd he­lyet. Nem kapott, pontosabban szólva, nem találtak a művészi szökőkúthoz illő miliőt. Pusztán fénykép után nehéz ítélni, — de . . . .. A szobrászától már. nem foly­tatja, korábbi alkotó munkája során tanultakat, tapasztala­tait'most a dekorációban hasz­nosítja, Hisz abban, hogy az alkalmazott művészetben is le­het újat adni, időtálló! al­kotni . . , Azt hiszem nem nehéz kitalál ni, a Tóka Vendelben megbújó „harmadik pacák", — hogy sa­sát szavainál maradjak — a dekoratőr, — amely tulajdon­képpen egyesíti az előző kettőt, felhasználja „mindkettőjük” is mereteit, s természetesen hoz­záadja a maga szakmai tu­dását. Nyolcadik esztendeje a Bara- nyaker dekoratőre, korábban tíz évig a Pécsi Nemzeti Színház­nál dolgozott hasonló munka­körben. — Amit csinálunk, az az utca művészete. Nem is hiszi meny­nyire felfigyelnek az emberek egy-egy szép kirakatra, — de arra is, ha egy városon belül két kirakat hasonló elképzelé­sek szerint készült. Mindig mást kell adnunk, olyan igénnyel, hogy ne csak az árunak csi­náljunk reklámot, igyekezzünk az ízlésre is hatni: Néha sike­rül, néha nem. A Mecsek Áru­ház nagy összefüggő kiraka­tai sok . lehetőséget adnak a munkánkhoz, de nagyok a kö­vetelmények is. A betekintős kirakatoknál például vigyázni kell arra, hogy a kirakat és az üzletbelső összhangban legyen, együttesen érje el a kívánt hatást. , Tavaly ősszel a Május 1 Ruhagyár országos kirakatver­senyt hirdetett, termékeinek íz­léses, hatásos népszerűsítésére, Nagyon készültek rá, — és o zsűri végül is nem helyszíni szemle, hanem a hatást kevés­bé érzékeltető, színes fényké­pek alapján döntött. ■— Sovány második dijat kap tunk rá, — mondja Tóka Ven­del, — pedig igazán nagyon készültünk mind az öten, akik ebben a részlegben dolgozunk. Kézügyesség, fantázia, ötlet. A dekorációs anyagok nagyon drágák, leleményességgel lehet valamit takarékoskodni. Az egyik dekorációhoz , például a mennyezet világítás összetört, a szemétből felszedett daiab- jait használták, ragyogó díszítő­elemnek bizonyult a festékes- doboz-tető, a húsvéti nvuszi pe­dig egy görög kancsóból ala­kult ót.. . Kiállítótermük az utca. És ha csak egy pillanatra sikerül megállítaniok a rohanó gmbert, — már von értelme annak, amit csinálnak. D, Kónya <

Next

/
Oldalképek
Tartalom