Dunántúli Napló, 1972. február (29. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-04 / 29. szám
1972. február 4. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Zöld út a korszerűbbnek Az árváltozások hatása az építőiparra A munkaszervezés és a koordinációs kapcsolatok javítása nélkül így sem várható gyors javulás Sok múlik még az utazóközönségen A háromajtós felszállási rendszer gyorsította a közlekedést Az építtető nagyközönség érthető szorongással, az építő- és építőanyagipar pedig leplezetlen lelkesedéssel fogadta a január 1-vel életbelépett ár- intézkedéseket. Az építőanyagok árának mintegy 30—35 százalékos emelése az építőanyagipar számára előreláthatóan megteremti a talpraállás és a gyorsabb ütemű fejlődés előfeltételeit, s ugyanakkor jelentősen megnövelheti a kivitelezőipar jövedelmezőségét is. Az árak megemelése természetesen nemcsak új lehetőségeket, de új gondokat is jelent. Az első és legfontosabb kérdés például: átháríthatók-e a, megrendelőkre a plusz-költségek és ha igen, milyen mértékben? Az előrelátás: pénz Az új árak ismeretében kötött szerződések esetében nincs probléma. De mi történjék azokkal a szerződésekkel, melyeket már tavaly megkötöttek? Az előrelátás ezúttal is pénzt jelentett, az esetek egy részében ugyanis a szerződések záradékában előre jelezték a vállalatok, hogy vállalásaik csak a régi árakra érvényesek. Az is tény, hogy miután az árak emelésével kapcsolatos elképzelések meglehetősen korán kiszivárogtak, az építők nem siettek túlságosan kapacitásuk lekötésével. Mégis: vannak olyan szerződések, melyek hatályosak, s a régi árakkal számolnak, egyszóval, melyek nem ígérnek mást a kivitelezőknek, mint ráfizetést. Az Országos Anyag- és Arhivatal egy ezzel kapcsolatos rendelete lehetővé teszi, hogy maximált áras munkák és közületi megrendelés esetén az áremelésből következő költség- többletet a kivitelező vállalatok átháríthassák az építtetőkre. Ez Bérbe vennénk azonnali megállapodással Mágocs községben házaspár részére 2 szoba-konyhás föbérletí lakást vagy butorozatlan ugyanezen épület rész* albérletként, udvarhasználattól és állattartási lehetőséggel (baromfi, sertés). A BEJELENTÉST A KÖZSÉGI TANACS ELNÖKÉHEZ KÉRJÜK BEADNI, CARBON KÖNNYŰIPARI YALLALAT, KOMLÓ, KOSSUTH L U. 21. érthető és logikus intézkedés, s ugyanez mondható el arról az intézkedésről is, mely ezt a lehetőséget megvonja a szabadáras munkák esetén. A kivitelezők ezzel, persze, nem nagyon értenek egyet, az esetek többségében azonban komoly kárról nem lehet szó, hisz a szabadáras munkavállalás nagyon is tisztességes nyereségszázalékot feltételez. Nem biztosítja az Arhivatal rendelkezése automatikusan az átháríthatóságot azon termékek esetében sem, melyek áremelésére megegyezéses alapon, tehát nem központi döntések alapján került sor. Külön gond a kivitelező vállalatok számára raktárkészleteik átárazása. Az átárazás a jelek szerint azoknak okoz majd legtöbb gondot, akik nagy meny- nyiségben halmoztak fel olyan termékeket, melyek árváltozása piaci jellegű. A tégla, cserép nem tartozik ezek közé, a különböző fémszerelvények, alkatrészek nagy része azonban igen, s ez azt jelenti, hogy a szerelőipari vállalatok, illetve részlegek meglehetősen nehéz helyzetbe kerülnek. Mi mennyivel? Ezekben napokban kilószám érkeznek az építőipari vállalatokhoz, tervezőkhöz és beruházókról a különböző gyárak árjegyzékei. Az> alapvető építőanyagok — cementek, tégla- és cserépipari termékek — árának megváltozása láncreakciószerű folyamatot indított el. Megváltozott például a falazóblokkok, palaáruk, beton- és vasbetontermékek, valamint a különféle gerendák és födémelemek ára. Az áremelkedés mintegy 4—17 százalékos. A parketták 10—20 százalékkal drágábbak, míg a hőre lágyuló műanyagok 1—26 százalékkal kerülnek ma többe. Mindezek hatására új sorrend alakult ki az egyes termékek között: a hullámpala ára például változatlan maradt, s ez őzt jelenti, hogy ezzel a legolcsóbb tetőfedő anyaggá lépett elő. Az Építésgazdasági és Szervezési Intézet januári gyors- jelentésében kitűnő prognózist közöl azokról a várható változásokról, melyeket ez az árarányváltozás idézhet elő. Miután az építőanyagok közül a tégla ára emelkedett a legnagyobb mértékben — a hagyományos technológiák iránti érdeklődés várhatóan csökkeni fog. A cement áremelkedése mérsékelt, 400-as cement esetén nincs is emelkedés, s ez minden bizonnyal azt eredményezi majd, hogy a vasbeton technológiával épülő létesítmények vonzóbbak lesznek. Egy előzetes számítás szerint a vasbeton technológiával épülő társasházak költsége lakásonként mintegy 8000 forinttal lesz magasabb, míg a kézi falazóelemes lakások áro 14 ezer forinttal emelkedik. Egyszóval: az árváltozás egyebek mellett a korszerűbb technológiák elterjesztésének ügyét is szolgálja. Nem megváltás Az építőanyagok árának rendezése az ipar jogos kérése volt, az ezzel kapcsolatos intézkedések azonban önmagukban nem jelenthetnek megváltást. A hatékonyabb építőipari munka legalapvetőbb feltétele változatlanul a tartalékok mind teljesebb feltárása, az üzem és munkaszervezés színvonalának emelése, illetve a kooperációs kapcsolatok javítása. Az elmúlt időszak tanulságai alapján a jövőben nagyobb gondot fordí tanak az illetékes szervek a helyi és népgazdasági érdekek egyeztetésére is, konfliktus esetén azonban a jövőben minden esetben a népgazdasági érdekeket fogják érvényre juttatni. Békés Sándor Krichenbaum Antol a 31-es Állami Építőipari Vállalat főépítésvezetője. Ez a vállalat építi a Beremendi Cement- és Mészmű műszaki szempontból legigényesebb létesítményeit. Van benne gyakorlatuk: a Dunai Cement- és Mészmű, Inota, Kazincbarcika, s a Székesfehérvári Könnyűfémmű építésén dolgozott Tóni bácsi főépítésvezetősége. — Hát azért jóval több helyen megfordultunk: az államosítás után a diósgyőri öreggyárban a ,,D" szerelde óriási csarnokait mi építettük. Mexikó völgyének hívták akkoriban. Aztán amikor a hejőcsabai cementgyárat kezdték építeni — Bondor, a mostani miniszter volt akkoriban az igazgató — én is ott voltam. Várpalota, Pét, Hajmáskéren a timföldprogram voltak a következő állomásaim. 1955-ben ismét visszamentünk Borsodba. Kazincbarcikától Sajószentpéierig egész gyárvárost építettünk. 1956 után a lerombolt üllői úton, mielőtt Beremendre jöttünk a borsodi ércelőkészítőben, azt megelőzően a Szegedi Textilművekbsn dolgoztunk. így valahogy teljes a névsor — persze csak az a 22 év, amit az állami vállalatnál húztam le. Mert ezt megelőzően pontosan két évtizede kapott kőműves szakmunkásoklevelet Nagymaroson. Ebben, a Duna-ka- nyarban épült, ötezres községben hagyomány az építő szakma. A falu egyötöde dolgozik a szakmában. így hát Tóni bácsi felesége nem az egyedüli Nagymaroson, aki évtizedek óta csak-a hét végén, vagy még akkor sem, találkozik a ,férjével. Csillepályaudvar a komlói Kossuth-bányán Erb János felvétele Csúcsforgalmi pillanatkép a Kórház térnél.. Beáll a 20-as, az ajtók körül konok embergyűrű néz farkasszemet a le- szállni készülőkkel, majd amikor ezeknek sikerül lekászálódni, az előbbi jelenet fordítva ismétlődik meg. A felszállni akarókat fogadja a lépcsők körül elhelyezkedő konok embergyűrű, bár bent, ha nem is üres éppenséggel a kocsi, azért akad még hely. Gyomrozás, lábratiprás, szitkozódás .. . aztán az induló autóbusz a helyére ráz mindenkit. Ezt még tanulni kell! Sajnos, így van ez az esetek többségében. A pécsiek nem nagyon értették meg a Volán 12. vállalatának kezdeményezését, s magatartásukkal nem segítik, siettetik az utasáram- | lást. S ha mégis egyetértünk j | Erdő Jánosnak, a Volán forgal- j mi főosztályvezetőjének megái- i lapításával, hogy „január 1-e J óta feltétlenül gyorsult Pécsett I a közlekedés”, ez inkább a ; háromajtós felszállási rendszer I kétségtelen előnyének tudható I be, semmint oz utazóközönség j segíteni akarásénak. Valahogy | úgy néz ki, hogy meg kell tanulnunk közlekedni, s az újat előnyünkre felhasználni. A lényeg az, hogy engedjünk utat egymásnak lent is, fent is. | Am az utas éppen ezt a lénye- 1 | get nem értette meg, s mert | ; nem értette meg, méltatlankodik sokszor és sírja vissza a régit Az első hónap tapasztalatai közül ez o legjellemzőbb. És a többi? Nem éppen probléma- mentes a jegyváltás. Sokan saját javukra értelmezik az új A BCM építői ; — Bizony. Két fiam dolgozik már a szakmában, egyik épí- I tésvezető, a másik iögépész. Úgy nőttek fel, hogy szinte észre sem vettem. Csak most amikor a házat építettük: Mi hárman csináltunk mindent. De prímán! Száz méterre van a Duna-parttól. Éveken keresztül az építés volt a vasárnap, a szabadság. Hát nem mondom: megvan abban a házban minden, ami kell... — Szereti a kényelmet? — Hát ha ház, legyen ház. Persze nemcsak otthon igényes a föépítésvezető. Beie- menden a három év alatt mindössze talán 4—5 alkalommal aludt a lakótelepen berendezett szobájában. A BCM ba- , rakk-irodájában szokta esténként kihúzni a kanapét — néhány órát azon is lehet aludni. Reggel 4-kor már kezdődik a műszak, vége meg soha nincs. Majd csak áprilisban, amikor befejezik itt a munkát. — Hát akkor meg egyenesen Hejőcsabqra megyek. Kezdődik az új gyár építése. Tóni bácsi számára az utolsó gyár építése. Most 58 esztendős, talán már nem is ő fejezi be. Bár erről hallani sem akar. Naponta 5—6 órát járja az épületeket, s jónéhányszor felkapaszkodik a malomcsarnok 47 méteres szintjére, csakúgy mint a 76 méter magas homo- génizáló tetejére. Mindenhova, j ahova kell. Még a másik „Félpálya" is érdekli, az a munka- I terület, ahol a 26-os Állami Építőipari Vállalat építi a j BCM-et. Azt mondja: a főépí- | tésvezetőnek és vízhordónak a j legnagyobb megértésben kell dolgozni csakúgy, mint a tucatnyi vállalatnak. Majd csak azt fogják kérdezni: kész-e a BCM? S nem azt: melyik része kész? — Különben is az emberek között kell élni, ha kedvüket ! vesztik, vagy ha nagyon fáznak, biztatni kell őket. Az én embereim 400—500 kilométerre jöttek el hazulról.. . Csak meggondolják magukat és elmennek. Mit tehetek? Régen másként volt. Amikor felszabadultam, Szilárd Istvánnál helyezkedtem el. Nem volt annak akkor vagyona, csak egy lyukas bricsesznadrág volt mindene. Aztán istentelenül megszedte magát. A háború vége- felé már az ország legnagyobb építési vállalkozója volt. Az én kezem alatt közel félezer ember I dolgozott. De valóban dolgoztak, j mert ha nem, hát nézhettek \ velem együtt munka után. A központban csak a Szilárd meg a felesége, és egy építészmérnök irányította a munkát. A munkahelyen többnyire egyedül voltam. Pénteken délután a Mari néni hozta a pénzt, szombaton már fizettünk is. Mi két- I ten számítottuk ki a kereseteket. Akkor bizony nagyon kellett dolgozni, ha valaki jó pénzt akart keresni. Én pedig I szerettem jól keresni. Azért is szerveztem még a Szilárdnál akkord brigádot fehér munkára ... — Mi az a fehér munka? — Az a legszebb munka. Gipsz-munka. A királyi palotában, József főherceg palotájában csináltunk sok fehér munkát. Szeretem a szépet nagyon. Két évig csak ezzel foglalkoztam. A szakmát is azért szeretem, a házamat is úgy alakítottam ki — kedvemre. Itt ez a BCM is... | — Bizonyára éles különbsé- I get tesz a régi és mostani beruházások között. — Amikor a „D" szereidét építettük nádpadlókból összetákolt barakkokban, priccsen aludtak a munkások. Ma már meg lehet nézni akármilyen munkás-szállást. Nem is vállal- | nak munkát, ha a normális j életkörülményeket nem bizto- \ sítjuk. Rendszeretőbbek is a mostaniak, ha nincs valami 1 rendben, már rohannak a szak- | szervezetbe. — ön is csak ezt csinálta a ! múltban ... — Hát igaz, ami igaz. Nagymaroson én voltam a helyi szer- I vezet elnöke. Persze, akkor ver- | Sárnap bonyolódott a mozgalmi munka. A Reszekivel meg a Somogyival mi mindenben részt vettünk. 1933-ban nyolc, két évvel később négy hetes sztrájkot szerveztünk az alacsony bérek miatt. Részben sikeresek voltak — csak nekem csökkent a fizetésem, mert én voltam a szervező. Aztán magam miatt újból nem lehetett beszüntetni a munkát... Tóni bácsi 58 esztendős — eddig még egyetlen napig sem volt beteg. Még náthás sem. Lehetséges, hogy még o hejő- ! csabai cementgyár átadásánál j is ott lesz, pláne ha ’előbbre j hozzák a határidőt, mint a i BCM-en. Majd megkérdezzük, j ha visszajön Beremendre, eddig még mindenhova visszament megnézni, hogyan működik, amit épített. Igaz, néha a portákon akadékoskodtak, de néhány perc után beengedték, amikor elmondta, hogy barátom, te még .. . amikor én j már.., Lombos! Jenő felszállási rendszert és — bőr • Dunántúli Naplóban is világa* san megírtuk, hogy a bérlet nélküli utasok változatlanul a hátsó ajtón szánjanak fel — az első vagy a középső ajtón felszállva próbálják „kikerülni" a jegyváltást. A rendszeressé tett ellenőrzés következményeként januárban mintegy száz esetben értek tetten bliccelőt és szólították fel az 50 forintos büntető-pótdíj fizetésére. Sokszor nehezítik az ellenőrök munkáját, gyakori, hogy nem hajlandók az utasok felmutatni bérletüket, vagy jegyüket, sőt olyan is előfordult, hogy egy tréfás kedvű utas fogócskát játszott az ellenőrrel. E kétes értékű játék eredménye is büntető-pótdíj volt. Javult a helyzet A felsorolt néhány negatf* jelenség ellenére is kedvező tapasztalatokról számolhatnak be a Volán vezetői az első hónap után. Erdő János korábban idézett megállapítását így egészíti ki: •— A közlekedés gyorsult a városban, s ez olyan megfigyelésekkel is mérhető, hogy a Hál térnél, ahol korábban másfél percig tartott, amíg az utascsere megtörtént, most fél perc is elegendő erre. Más megállókban is hasonló a helyzet, s ez az időmegtakarítás elsősorban az utas számára kedvező. — Az utazóközönségen múlik az is, hogy a fel- és leszállás gyorsításával tovább csök- kenthető-e a menetidő — fűzi hozzá Szakonyi Lajos személy- forgalmi üzletigazgató, aki egyúttal néhány tanácsot is od. Ha két-három utas várakozik a megállóban, maradjanak együtt, s ne várják, hogy valamennyi ajtót kinyissák, ameny- nyiben nincs leszálló. Ha Jobbén vannak, úgy helyezkedjenek el, hogy a leszállást ne zavarják. Az autóbuszon maradó utasok ne állják el az ajtót, hagyjanak utat a fel- és leszállóknak. Ha a jelzőcsengő megszólal, fejezzék be a mozgást, mert ezzel súlyos baleseteknek lehet elejét venni. Tervek — akadályokkal Elmondták, hogy a Volán kiszistái vállalták a társadalmi ellenőrzést és hivatalosan megbízott személyekként, karszalaggal, hamarosan megjelennek a fiatalok az autóbuszokon. Az első hónap tapasztalatai néhány technikai változtatást tennének szükségessé az autóbuszokon. A vezetők helyzetét megkönnyítendő a kocsik jobboldalára a jelenleginél nagyobb méretű visszapillantó tükröt szereiének — ha kapnának valahol. U'-vancsak a vezető jobb hátralátása érdekében szeretnék o lépcső melletti ülést lánccal elzárni. A szándékot filléres alkatrész hiánya miatt nem lehet valóraváltarii. A nogyobb tükör segítségévei az utasmozgást kísérhetné jobban figyelemmel a vezető, az ülés használatonkívül helyezésével pedig az első ajtón történő mozgást ellenőrizhetné jobban, mint ahogy a középső és a hátsó ajtót a kalauz tudja ellenőrizni a balesetek megelőzése végett. Végezetül egy jó hír: a Volán Tröszt keretében folyik kísérlet jegyadó automata előállítására. Ha sikerül megfelelő konstrukciót kialakítani, általánossá lehet tenni Pécsett is a kalauz nélküli közlekedést. H. I — Divat a síkesztyű. A Pécsi Kesztyűgyár az idén fokozni kívánja tőkés exportját, ezért olyan mintakollekciót küldött ki vevőinek, amelynek modelljei az eddigiekhez képest sok új variációt tartalmaznak. A választékot síkesztyűvel és lovagló- kesztyűvel tervezik bővíteni. Ezek a cikkek keresettek a nyugati piacokon. * 1TÓNI BÁCSI
