Dunántúli Napló, 1972. február (29. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-24 / 46. szám
6 DUN ANTOLI NAPI© 1972. február 24. Pécs városképi értékei Szindbád születése Műemlékvédelmünk egy építész szemével TiHai Ernő Ybl-díjas építészt legutóbb megválasztották a városi tanács mellett működő műemléki albizottság elnökévé. A problémában való jártassága részben még 1951 — 55-ből származik, amikor a budai várnegyed újjáépítésén dolgozott, mint tervező építész. Ezúttal mégis mint magánembert kerestük fel, Hogy véleményét kérjük a műemlék- védelem néhány vitatott vagy tisztázatlan kérdéséről. — Szép pénzeket költünk műemlékvédelemre, bár természetesen még mindig nem eleget . . . Vajon azt jelenti-e ez, hogy nálunk megfelelő a műemlékvédelem, helyes a koncepció, jó irányban haladunk? — Véleményem szerint nem jelenti azt. De először is válasszuk ketté a fogalmat. Ami a helyi műemlékvédelmet, azaz a tanács mellett működő albizottság munkáját illeti, az lényegében passzív műemlékvédelem, a műemlékek rongálása, tönkretétele elleni tiltakozás lehetőségét (és köteles- | ségét!) jelenti. Ami viszont a műemlékek karbantartásában, helyreállításában megnyilvánu- j ló állami műemlékvédelmünket ; illeti, az rendkívül alapos, va- j lóban tudományos alaposságú, j de szerintem merev. Nálunk a szakmai szempontok a döntőek, műemlékeink rekonstrukció- I jakor a történelmi hitelesség- I re törekszünk. Ez önmagában helyes törekvés. Ennek ellentéte sok más országban a romantikus műemlékvédelem, az, hogy elsősorban a hangulatra figyelnek, a részletek predz- ségére nem. Sok hamisítás, sok ; „mű”-emlék, sőt, sok „vacak" is születik így. Mégis, ilyen városok Krakkó, Prága, Varsó es jónéhány olasz város. Nálunk ezzel szemben sokszor olyanok a helyreállított 'műemlékek, mint az állatorvosi könyv lova: minden betegség fel van tüntetve azon az egy lovon. Ügy értem ezt, hogy mi ragaszkodunk a korszakok feltüntetéséhez, a történeti hűséghez. Szégyelljük a pécsi dómot, mert eklektikus módon építették újjá. De a híres firenzei dóm javarésze hamisítvány, és az olaszok mégsem szégyellik. Büszkén elteszik a csodálok ’dollárjait. — Ha már itt tartunk: helyesen vagy eléggé vagyunk-e mi büszkék a műemlékeinkre? — Egyáltalán nem Maradjunk a Dómnál! A pécsi Dóm tér, ezt határozottan állítom, j Európa legszebb tere. De a mi j steril műemléki szemléletünk j azt diktálja nekünk, hogy ne 1 legyünk elégedettek ezzel sem, I lévén minden részletében nem I eléggé informatív. Ehhez hoz- j zájön az a „magyar beteg- j ség", hogy attól, ami a mi- | énk, ritkán esünk hasro. A római Capitolium terétől odavagyunk, pedig számos hibája van. A mi Dóm terünk topog- ráfiailag is hallatlanul jól elhelyezett, észak—dél irányú, tökéletes összhangban a város fekvésével, a hegy lejtésével. Minden pontjáról harmonikus az összkép. De ehhez hadd mondjak el még egy példát. Palermoban jártam, s elvezettek egy kolostorkertbe, amire igen büszkék. A kert maga egy délszaki növényekkel, citrom- és narancsfákkal benőtt, romokkal körülvett terecske. Bent két egészen apró, kupolás templom, pirosra vannak mázolva a kupolák, belül semmi, egy ócska gipsztábla, egy földes, rendezetlen terem. Ügy vezetik oda a vendégeket, mintha valami világ-attrakció lenne. Nqlunk itt ez a ragyogó dzsámi, gyönyörű réztetővel, márvánnyal, de még egy magnót se teszünk be, ami ze- : nét sugározna, hogy elbűvöljük az idegeneket az akusztikával, hangulattal. Ez a másik, igen. Nem tudjuk propagálni a műemlékeinket. — Bár ezeknek az elgondolkodtató kérdéseknek is van pécsi vonatkozása, hadd kérdezzem meg: a pécsi műemlék- í védelemmel kapcsolatban mit lát a legfőbb hibának? Pécsnek nincs olyan sok és olyan értékes műemléke, hogy emiatt j Tóth Károly felvétele Krúdy Gyula Szindbád történetei nek megfilmesítése bizonyára felkelt az olvasók figyelmét az irö iránt annál is inkább, mert a film ezút tál méltó társa az irodalmi alkotás nak, egyúttal a magyar filmgyártás kimagasló alkotásainak egyike. A magyar irodalomban ritka az oly hosszú életű, kalandokkal teli életet é'ő hős, mint Szindbád, érdekes néhány pillantást vetni születésének körülményeire Krúdy Gyula első nove'láiát 14 éves korában írta s ettől kezdve lankadatlan szorgalommal és szenvedélyei dolgozott. Szinte minden ú!ságnál, folyóiratnál jelentkezett írásaival, s oly lelkesen vetette magát az irodalmi munkába és életbe, hogy a szakmabeliek figyelmét csakhamar felkeltette A Hét bagoly című regényében ő így vallott magáról: „Józsiás úr ugyanis azon törekvő és fáradhatatlan írók közé tartozott, akik lehetőleg minden nap szeretik nyomtatásban látni a nevű- kel” Átütő sikert, országos elismerést a Szindbád novellák és a Vörös postckocsi hozták meg számára. Első Szindbád kötete — a Szindbád ifjúsága — 1911-ben a Nyugat hasábjain jelent meg. A sok kritika közül kieme'kedeít Pa- lágyi Lajosé, akihez Krúdy hálateljes levelet írt, megköszönve a hőséről szóló „első komoly, szép és nemes írást”. Érdekes feidézni Szép I Ernő lelkesedését a Szindbád ohta- ! vasa után. „Az a csodálatos fest- i hetetlen szín van a Szindbád törté- i netein, amely a régi fotográfiákon ' teszi nemesebbé az arcokat... an- j tik ékszerek köveit teszi gyöngédekké és bánatosakká gyengédebb és érzékenyebb a muzsikás cigány üveghangjainál . . Első kötetét követi a Szindbád utazásai (1912), Szindbád feltámadása (1916), és Szindbád ifiúsága és szomorúsága (1917). Ez utóbbihoz visszapillantó előszó is íródott. „Midőn új kiadás- i ban látom újra régi hajósomat, elfog a kétség. vajon Így történt-e minden, mint az ifjúkor szemével láttam? Én már nem is emlékszem pontosan a dolgokra. Fiatal olvasóim a megmondhatói, hogy helye- ! sen és igazságosan cselekedett-« Szindbád? Menj, hajós, vitorláidra szivek vannak hímezve I'* A „Szindbád megtérése" nyolc esztendő múlva, 1925-ben látott nagyvilágot a következő három — Szindbád ifjúsága és megtérése (1942) a Purgatórium (1956) és a Szindbád (1957) — csak halála után jelent meg. Krúdy, akinek talán Szindbád a legkedvesebb hőse volt, élete végéig irt Szindbád novellákat. IlyenS volt legutolsó írása is, amelyet iró- ( asztalán találtak, 5 amely kötetben I még nem jelent meg: A szívaiakú hölgy titka. kiemelkedő helyet foglalna el a magyar városok között. Ami viszont itt nagy érték, az a város és a táj szerves, természetes, egyedülálló kapcsolata. Ahogy a város felkúszik a hegyre, ahogy a zöldövezet benő a házak közé . . . Pécsnek az utcaképei az értékesek, a házsorok, a tetők, a városkép. Éppen ez az, amiről sajnos, hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Vagy nem gondolni rá. Sok városképi értékű látványnak egyszersmin- denkorra vége Mondjak példát? Hát, például a volt Indó- ház utcáról, a nagyállomástól, ha a Mecsek felé végignézett az ember. Fent a hegykoszorú zárta a képet, lejjebb a hagyományos, romantikus városkép, főhelyen a Székesegyház tornyai. Ma, ha végignéz az ember innen, a csúnya tévé-torony és a hegyoldalba össze-vissza épült házak zavards, elrontott városképet nyújtanak. A másik példa: ha a Rókusdomb felől nézett az ember a város felé, a dóm tornyainak irányába. Ez is védett városkép volt. Most a szem útjába épültek a panelházak, s legfőképpen a kazánház kéménye, amely most mintha a Székesegyház ötödik tornya lenne. .. Persze, az igazi az lenne, ha a város egésze egy átgondolt terv szerint, az úi és a régi harmóniájában fejlődne . . .- Hogy az új és a régi ösz- szefér, ha művészien ötvözik eggyé, az már elfogadott álláspont. De ha ez világos az építészeti megoldásoknál, nem egészen az például olyan helyzetekben, mint mondjuk a műemléki környezetben elhelyezendő fényreklám . .. — Ha megfelelő műemléki kultúra lenne nálunk, akkor ez nem lenne probléma. A reklámok is kifejeznek valamit, s legfőképpen a’ kort, amelyben élünk, s amelyben a reklámok keletkeznek. Gondoljunk csak azokra a régi városképekre, metszetekre, amiktől annyira odavagyunk. Régies hangulat: romantikus házak, utcák, az üzlet fölött. a cégér, az ajtó előtt a hentes vagy a borbély kötényben . . . Vajon ha megőriznénk, újjáépítenénk ezt az összképet, a cégérekkel, a reklámokkal, nem hatna-e olyan egészségtelenül, akár egy panoptikum? Ami a régi képeken a borbély réztónyérja vagy a festett lófej, az ma az ízléses, megfelelő méretű neonreklám. Ha ezek alapvetően nem változtatják meg a barokk-romantikus utcák kedélyes hangulatát, miért ne lennének természetesek? — Van-e remény arra, hogy a helyi műemlékvédelemben valami jelentős előrelépés tör- • ténik? — Azt hiszem, jó remény van j rá. Városunknak nagyon fon- ; tos új koncepciója, hogy a belváros házait tömbrekonstrukció formájában tataroztatja. Ez azt jelenti, • hogv le kell bontani, ami arra megérett, be kell építeni a foghijakat, { renoválni kell a műemlékeket. ; A tömbrekonstrukció éppen az \ egységes kép kialakítása szem- , pontjából nagyon jó megoldás. Egészen az utcakőig meg le- i hét tervezni az adott város- j részt. Úgy tudom, a terveket éppen a mi irodánk készíti majd. Ezt a nagy munkát ősz- ! sze kellene hangolni hagyó- I monyainkkal és hatalmas tem- \ pában fejlődő, új városrészeink terveivel, de Pécs regionális j szerepével s az ebből adódó j feladatokkal is. H. E. Az erdő nyugalma — az ember ereje... GEMENC A látvány nem mindennapi. Aszfalthoz szokott ember aka- r««J anul is a karámokat kere- , si a békésen falatozgaió szarvasok körül. Harmlncan- negyvenen lehetnek, s ebben a pillanatban még nem is sejtik, hogy a magas töltés oltalmában „csőre töltött" fényképezőgéppel próbáljuk becserkészni őket. Kollégám lázba jön, — soha nem látott még együtt ennyi „igazi” szarvast, őzet — és gyerekkori oívasmá- nyokból merített élmények hatására rögtön a szélirányt igyekszik megállapítani, „nehogy szagot kapjanak a va- ! dák . . Először egy őz kapja fel a fejét, néhány másodpercre megtorpan a csorda, — és már : el is nyeli őket az erdő. A ge- menci erdő, amelyről a lexikon , Thor Heyerdahl nyilatkozata expedíciójáról, kísérlete céljáról A Kulturális Kapcsolatok Intézete meghívására néhány napig hazánkban tartózkodott Thor Heyerdahl, akinek a Ra expedícióról írt könyve nemsokára magyarul is napvilágot lát a Gondolat Könyvkiadó gondozásában —, az újságírókkal folytatott beszélgetésében arról számolt be, mi késztette világhírű expedíciói megszervezésére. — „Célom volt — jelentette ki a neves oceánográfus — hogy bebizonyítsam már Ko- lombusz előtt sem volt lehetetlen eljutni Amerikába. A tudó- I mányban két nézet tartotta magát erről. A tudások egyik i csoportja szerint Kolombusz j előtt senki sem járhatott ott : más kontinensről, mert akkor a j mexikói indiánok tudnák, ho- j gyan kell csónakot építeni. : Ugyanakkor a szakembereknek j volt egy másik csoportja is, az J úgynevezett bécsi iskola, ok i biztosak voltak abban, hogy valakik már átkeltek az óceánon, de érveik mellé a bizonyítékok hiányoztak. Feltételezéseiket még a kairói papiruszintézet illetékesei is cáfolták, amikor azt állították, hogy a papirusz nem bírja két hétnél tovább a vizet és elsüllyed. Ezúttal is inkább hittem az ősi primitív népeknek — nyilatkozta Thor Heyerdahl, mintsem a spekulációknak. A papiruszcsónak titka lényegében az, hogy a nád végét kell elkötni, s ez megakadályozza a víz felszívódását. Utazásom előtt alaposan tanulmányoztam Peru, Polinézia, Mexikó, Marokkó, Etiópia ősi módszereit, hiszen ezen a vidéken manapság is ugyanúgy készülnek a csónakok, mint .évszázadokkal ezelőtt. A Ra I. balsikerét az okozta, hogy leszakadt a csónak hátsó része, s ezért utunkat abba keilett hagyni.” Az expedíció élelmezési gondjairól szólva norvég ven- . dégünk kifejtette, hogy ugyanúgy készített élelmiszereket vit- : tek magukkal, mint feltehetően évezredekkel korábban Kólóm- I busz „elődjei", mintegy 160 kerámia korsóban, amelyeknek mintáját az egyiptomi múzeumokból vették. így tárolták a marokkói forrásvizet is. Kenyerüket ugyancsak a fáraók „receptje” szerint készítették, a vajat pedig úgy tárolták, ahogy azt a sivatagban szokás ma is. Száraz hús, száraz hal, valamint dió, mandula mellett nem hiányzott „kamrájukból" a tojás sem, amit meszes víz alatt tartósítottak. „Útitársuk" volt néhány élő kacsa és tyúk is az étrend frissítésére. Közülük egyetlen kacsa vészelte át az 57 nanos utat, mivel ő maradt : legutoljára és már senkinek \ sem volt szíve feláldozni. Az ; expedíció hétköznapjai humo- ! ráróí elsősorban egy afrikai kismajom gondokodott, ami mind a két „kiránduláson" el- | kísérte a neves tudóst. j szűkszavúan csak annyit mond, hogy a Sió torkolattól a bajai hídig terjed, ezen a szakaszon átlag két, két és fél kilométer szélességben kíséri a Dunát. Az utazásra, gemenci látogatásra invitáló prospektusok egyáltalán nem takarékoskodnak a jelzőkkel: „Közép-Európa legszebb ártéri erdeje, igéző szépségű rezervátum, vadparadicsom, a legtöbb, a legszebb, a legérdekesebb . . .” A valóság több ennél. De a valóság keresésének rögös útjai vannak: rögtön a bejáratnál egy tilalomfa, piros-fehérre festve, engedély, pecsétes papírok nélkül tovább egy lépést sem lehet tenni.,. A kisvasút átszeli az erdőt. Fák között bújik, tisztásokon szalad át, vízmosást kerül, elvisz egészen a Dunáig, ahol testes uszályok nyelik a fát. Az állatok megbarátkoztak a vonattal, a kiránduló csoportok legnagyobb örömére: a szarvasok, őzek szinte karnyújtásnyira jönnek, nézik az embereket, akik a nyitott vasúti kocsikban majd kezüket lábukat törik, hogy lefényképezhessék a „csodát" . . . Nehezen akarják hinni, hogy nem szelídített állatok, csak „bíznak" az emberekben, akiknek nyugalmukat és egész télen át élelmüket köszönhetik. Ezért is a sorompó, amely évente csak két hónapra nyílik fel a kíváncsiskodók előtt, s az állatok nyugalma érdekében ők is csak együtt, szakemberek vezetésével cserkészhetnek az erdőben .., Aki egyszer megjárta Ge- mencet, általában vaddisznókalanddal fűszerezi beszámolóját, — s a történet egy részét nyugodtan el lehet hinni. Már ami a vaddisznókra vonatkozik, mert belőlük bőven van az erdőben. Vaddisznót mindenképpen iát a kiránduló, a többit pedig igazán hozzá lehet képzelni, bár a többségében jámbor állatok egyáltalán nem szolgáltak rá, hogy „vad" hírüket költsék. Igaz, ami igaz, a mi gemenci ripor- , tunknak is egy igen termetes j vaddisznó vetett véget, persze egyáltalán nem biztos, hogy az állat vadsága miatt . . , Ott csörtetett el tőlünk néhány méterre, azután megállt, szemlélődött — és elnyargalt. Velünk együtt, szerencsére ellenkező irányban , .. A szarvasok most vetik le agancsukat, s ezek az erdőben talált „trófeák” nagyon sokat mondanak a szakembereknek: következtetni lehet belőlük a vadállomány számára, minőségére. Parti István, a rezervátum vezetője annyira ismeri a gemenci erdő lakóit, hogy egy-egy elhullatott agancsból azt is meg tudja mondani, melyik állat viselte. Az agancs-történetekből kettőt érdemes elmondani. Egy aranyérmes bikát gépkocsival „vadászó” rabsicok ütöttek el. A ritka szép, de így szinte értéktelen — agancs most »a gemenci vadászati múzeumban látható. A másik: egy szerencsés kezű német vadász igen értékes trófeájú állatot ejtett el. Annak rendje és módja szerint megfizette az érte járó borsos tarifát, — de az agancs sehogy sem fért a Mer- cédesbe. Az örömittas vadász nem sokat teketóriázott, kivágatta az autó tetejét, hogy a vadászzsákmányt biztonságosan el tudja szállítani... A vadállomány legnagyobb részes őz, szarvas és vaddisznó. Szenzáció a fekete gólya. * A Sió a választóvíz, a túlsó partot már az ember uralja. Erőszakosan, gigászi energiával alakítja át a tájat. Gépek birkóznak a sárral, hegyeket túrnak és dombokat tüntetnek el. Betonfalak merednek, és távolabb, ahol a Síó találkozik a Dunával, ágaskodó gépek harapják a földet. Ez is Gemenc, de amikor az ember átkel a Siót majd átérő kompon, más világba kerül. Ahogy végigpillant az építők lakótelepén a biztonságos védőgátakon, földbe bújó csövek hálózatán, szinte maga is érzi az erőt, ami ebből a hatalmas építkezésből árad. Üj mederbe kényszerítik a Siót, torony-magasságú zsilipekkel rendszabályozzák majd a vizet, úgyhogy a csónakot alig bíró folyócskán hajók is közlekedhetnek majd. * A Szekszárdról Gemencbe vezető út mellett, az erdőhöz közel csárdát építettek, amelyben elsőként a vadászati világkiállításra érkezett vendégeket fogadták. A stílusosan, rendkívül finom ízléssel berendezett csárdában nincsenek húsgondok: „ha fogytán a készlet, csak beszólunk az erdőgazdasághoz, lőjenek ki egy szarvast , — mondja a csárda üzletvezetője. Egyébként a Szarvas csárda is az erdőgazdaságé . .. Vannak, akik csak eddig jutnak. Gemencet az étlapról már sokan ismerik . .. D, Kónya József Imii nem inilili 3l a paiíriiají kapitánya
