Dunántúli Napló, 1972. február (29. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-06 / 31. szám

1972. február 6. 7 Alberto Alonso új művei a Pécsi Balettnél Három év leforgásán belül másod­szor látja vendégül a pécsi társulat a kubai táncművészeti élet vezető ko­reográfusát, új balettek betanítására. Első alkalommal, A veronai szerelme­sek mártiriuma sikeres színrevitelénél vendégművészünk a társulat korábbi műfaji határait, kifejezési eszköztárát feszegette-tágította, amikor a tisztán táncos feladatok mellett zene nélküli táncot, sót prózai részleteket ékelt ba­lettjébe. Most visszatért a tiszta tánc­nyelv alkalmazásához, amelyen belül — az egyes táncjelenetek és fordula­tok mellett — elsősorban a Carmen allegorikus jelenetei, figurái adnak összekötő szálakat a koreográfus elő­ző művéhez. A könyv utolsó fejezetében a táj gazdasági értékeléséről olvashatunk. Lehmann Antal megállapítja, hogy a túlzott gabonatermesztés helyett a ta­karmánynövény, elsősorban pillangós termesztés ajánlatos. így lehetővé válik a már komoly hagyományokkal ren­delkező állattenyésztés fejlesztésé, mert a táj feltételei erre a legalkal­masabbak. M.L Baranyai szerzők: A Zselic természeti földrajza Egy könyv, amelynek megjelenése vi­szony, ag gyorsan követte az igények jelentkezését. 1971-ben találkoztak Szennán és Almamelléken Baranya és Somogy megye közigazgatási, kultu­rális és tudományos életének képvise­lői, s a két megye kooperációs fel­adatává tették a Zseiic-kutatást E munka első eredményeként is felfog­ható a Dunántúli Tudományos Intézet munkatársának, Lehmann Antalnak A Zselic természeti földrajza című köny­ve, amely az intézet közleményeinek 15. köteteként látott napvilágot. A mű jelentőségét mi sem jellemei jobban, mint az, hogy ez ideig még a Zselic komplex természeti földrajzi fel* dolgozása nem történt meg. Lehmann Antal munkája az első mű, amely tar­talmazza az eddigi irodalmi anyag összefoglalását, kritikai feldolgozását, s a szerző saját megfigyeléseit, kuta­tási eredményeit. A mű elején Lehmann Antal tisztáz­za a Baranya és Somogy megyébe át­nyúló táj sokat vitatott határait Érde­kes a szerző véleménye a terület el­nevezésével kapcsolatban; Ö is a szláv eredet mellett szavaz, de nem a „zse­léző — vas" szóból származtatja, ha­nem a „zselud, zselod — makk" szó­ból eredezteti. A magyarázat: a zselici erdő ősidőktől fogva a makkoltató ser­téstenyésztés területe volt. A földtörténeti kialakulás című fe­jezetben végigkíséri a táj területén le­játszódó eseményeket a földtörténeti ókortól napjainkig. A terület felszíné­nek jellemzését két alfejezet tárgyalja — ezekben sorra veszi azokat a ter­mészeti energiákat és tényezőket, ame­lyek a táj alakításában részt vettek. Értékes részei a könyvnek a szerző­nek a tudományos kutatások alapján levont gyakorlati következtetései. Az éghajlat, a vízrajz, a növény- és állat­világ vizsgálata után a mezőgazdaság számára hasznosítható megállapításo­kat tesz. Mezőgazdasági szempontból ugyanis a terület egyik legnagyobb veszedelme a talajerózió. Éghajlati szempontból 0 Zselic átmenet hazánk nyugati, leg­csapadékosabb, legborultabb, nyáron hűvös, de télen sem túl hideg vidéké, és keleti, nyáron a legforróbb, aszály hajlamos, száraz területei között. A ta­lajerózió legveszedelmesebb formája a lezúduló zóporvizek felületileg pusztító eróziója. Az eróziót sajnos, elősegítik a terület sajátos domborzati- és lejtő­viszonyai, kőzetminősége, az erdőterü­leteknek o társadalom tevékenységé­ből eredő megfogyatkozása. A nagy­mértékű talajleromlás és feldaraboló- dás mezőgazdasági szempontból egy­re jobban csökkenti a terület értékét, De az erózió ellen lehet védekezni! Legalkalmosabb módjai a vízszintes és szalagos művelés, a tolajvédő vetés­forgók alkalmazása, a sáncolás, eser- jevédő sávok telepítése. Sajnos, nap­jainkban sem fordítanak kellő figyel­met erre, így az erózió változatlanul az egyik legnagyobb veszély. A munkából kiderül, hogy a szerző egyik kedvenc témája a természetes növénytakaró kutatása. A Zselicben több mint 600 edényes növényfaj ta­lálható. A Zselic flórájának érdekes színező elemei azok a növényfajok, amelyek az ország területén csak bizo­nyos helyeken fordulnak elő. Ilyen az illatos hunyor, a kisvirágú hunyor, a lónyelvű- és a szúrós csodabogyó vagy az atlanti-mediterrán elterjedésű pirí­tógyökér. A Metropolis koreográfiája magyar zeneszerző. Maros Rudolf korábban bemutatott műveire készült A balett két szélső pillérét az Buiónia I. és az íufánia III. alkotja, míg a középső részt a Cinque Studi két darabja tölti ki, a Scherzo 1. és a Notturno 1. A zenei részletek adott összeállítása bi­zonyos fokig már önmagában determi ­nálja a balett mozdulat! nyelvét (bár nyilván előbb volt meg a koreográfiái Idea, s ehhez montírozódon a zene). Hiszen például az Eufónia L erősen oldott ritmusvilága, elmosódó metru­mom eleve inkább kúszó-vonagló moz­gásokat, vagy éppen megtört testtar­tásokat sugalmaznak, mintsem lüktető táncfolyamatokat, Az utóbbiakra, sőt akár gimngsztikus jellegű morgósokra is inkább mór a Scherzo ed lehetősé­get De milyen táncmű keretében ie jelennek meg ezek a mozgások? A néző előbb „a zöldek" csoportjá­val találkozik. Sokszólamúén kusza mozgásviláguk nyilván egyben amorf társadalmi létük kifejeződése; idő, fo­lyamat szükséges, hogy szétszórtságuk­ból rendeződjenek, s valami megho- torozatlan célú egységgé, vak erővé tömörüljenek. Ez a korábban neutrá­lis csoport akkor nyeri el célját s válik egyértelműen negatív erővé, amikor agy új pár kapcsolódik a balett, me­netébe. Naroncsszín trikójuk, a klasz- szikus balettből kölcsönzött mozdulat- kincsük, s általában egész megjelené­sük egy harmonikusabb világ, a telje­sebb emberség üzenetét hozza. S ez az, ami kiváltja a már egységes cso­port pusztító ellenérzését ,.. Nem je­lentéktelen, s mondhatni humanisztikus mozzanat: oz Ideált jelentő sárga pár vonzereje egy időre fellazítja a csoport sorait A hatás azonban nem marad­hat tartós. A különbek sorsa beteljese­dik. Ügy tűnik azonban, elpusrtítóik sorsa is. Szétszóródnak végül, mintha csak a pusztítás lett volna egyetlen összetartó erejük. Sokat tűnődhetnénk azon, hogy a kompozícióban kifejeződő és ütköző emberi magatartásformák mennyiben csak a nagyváros létének velejárói? De ha csak ennél maradunk, magától őt- lik fel a kérdés: melyik társadalom metropolisáról von szó? Talán nem té­vedünk, ha a válaszhoz éppen a da­rab szemléletében és táncos drama­turgiájában keressük a kulcsot, óbban tudniillik, hogy e két embertípus kö­zötti puszta különbség adja a balett fordulópontját, s válik a tragikus vég előidézőjévé. Az „action gratuite", a pusztításban jelentkező oktalan cse­lekvés mór felidéz egy párhuzamot, s elvezet bennünket Bartók balettjének kapitalista nagyvárosába, melyben a különb (különböző, egyszersmind ne­mesebb) Mandarinnak ugyancsak pusztulnia kell... A Vét balett egyéb­ként gyökeresen külöbőzik egymástól, S' e legfontosabb talán Itt éppen a szerkezet különbözősége: o tánc beli kontrasztokban való építkezés, s mel­lette a pusztítás közvetlen dramatur­giai indokolásának hiánya. Lehet, hogy éppen az utóbbi miatt a közönség egy része nem Is fogadja majd be egykönnyen a művet A ba­lett nyelve is nehezíti azonban a néző azonosulását. Nem azért, mert ez a mozdulat! nyelv elüt a megszokottól, vagy annál szegényesebb. Alonso moz- dulatteremtö fantáziája hihetetlenül gazdag, nem győzünk kombinációin csodálkozni. Dinamikája azonban sok­kal mérsékeltebb, s talán emiatt ér­ződnek mozgásfolyamatai legtöbbször hidegnek, experimentálisnak. Elisme­rést keltenek a nézőben, aki ugyan­akkor többnyire kívül marad a látotta­kon. Mondhatnánk, a balett többet ad a fejnek, mint a szívnek. S ha ez nincs mindig így, az elsősorban Stimácr Gabriella és Herda János táncának köszönhető, a szó koreográfiái és elő­adói értelmében egyaránt 0 A Metropolisnak Pécs nyújtotta oz ősbemutató színpadát. A Carméh már jelentős utat tett meg a magyarországi bemutatóig. Maja Pfiszeckajavat e címszerepben q moszkvai Bolsoj ba­lettje tűzte először műsoróra a dara­bot, s mutatta be a Szovjetunióban és Nyugat-Európában. Alonso azonban művét betanította szűkebb pátriájában is, a Kubai Nemzeti Balettnél, ahol Carment Alicia Alonso alakította. A rangos társulatok és szólisták úgyszól­ván hozzátartoznak a balett előéleté­hez... A mű megítéléséhez persze a protokolláris tánctörténet helyett cél­szerűbb a színpadon látottakból kiin­dulni. S ha ezt tesszük, előzetes sum- mázatként megállapíthatjuk, hogy ez a darab á másikhoz képest inkább a balett tradicionálisabb útját járja, s emiatt a közönség szélesebb köreiben is hamarabb tehet szert népszerűségre. Nyilvánvaló azonban az is, hogy Alon­so a Carmen-történet mozzanatainak színrevitelével párhuzamosan módot teremtett sajátos alkotói felfogásának érvényesítésére is. Carmen A balett témája nem szorul külön méltatásra; Bizet ismert operájának átiratáról van szó. Az opera cselek­ményének kivonata most egyetlen fel­vonásba tömörül, s o balett kíséretét ugyancsak Bizet partitúrájának kivo­nata jelenti, Scsedrin átiratában. (Ezt az átdolgozást ismét nem kell bemu­tatni: a magyar közönség már tavaly megismerhette, a taiiinnl balett ven­dégjátékán. Az átiratra vonatkozó kri­Metropolis tiVai megjegyzések is ekkor hangzot­tak el először.) Az újat tehát ebben a Carmen-komplexumban Alonso inter­pretálás! módja adja. Felfogásában nagyjából egymás mellett fut a „ha­gyományos" Carmen-történet esemény­sora, s mindaz még, omit Alonso e történetbe beleérzett. Az előbbit meg­jelenítő lírai kettősök és szólók azt a megjegyzést váltják ki, hogy kompo­nálásukban a koreográfus — meglepő módon — spanyol vér-rokonsága elle­nére kevesebb találékonyságot árult el, mint a Metropolis nem-spanyol mozdulatfoimáinak kialakításában. Le­het, hogy figyelmét-energiáját inkább „a második vonal” kidolgozása kötötte le, vagyis az a törekvése, hogy az aré­nában játszódó szerelmi konfliktusok sorát egy rideg társadalom nézősere­gével körítse, s hogy Carmen sorsát összekösse az ugyancsak pusztulásra ítélt bika sorsával. Erről az értelme zésről, s a kapcsolódó allegorikus moz­zanatokról végső benyomásunk nem a teljes meggyőzetés -jegyében, született meg; indokolatlan és megmagyaráz­hatatlan balettrészletekról is marad­tak emlékeink. Oktalanság lenne általában egy mű eredeti „sztoriját" mindörökre érint­hetetlen tabunak tekinteni. Akad is példa meggyőző átiratokra. (Legutóbb Maurice Béjart győzte meg a lelkesen dübörgő brüsszeli fiatalokat, hogy a Tűzmadár zenéjére mese helyett a forradalom balettjét is meg lehet al­kotni.) Most mégis célszerűbb lett vol­na tisztán „az első vonal” alaposabb kidolgozása; meggyőződésünk, hogy az igazán magával ragadó erejű tán­cok úgyis ledobják magukról a kon­zervatív felfogásra utaló esetleges cél­zásokat. Jelenleg úgy éreztük, hogy az Alonso által is óhajtott eszmei hatás sem sugárzott teljes erővel, s a táncos hatás sem a maximális hőfokon jelent­kezett Sajnáljuk, hogy Bretus Máriá­nak ezúttal szerényebbet kellett nyúj­tania, mint amire felkészültsége pre- destinálja, hogy Herda János elmé­lyült José-alakítása is a passzív-medi- totív szerepfelfogás Irányába tolódott, hogy a darab egészét egyelőre kissé sápadt Fény lengi körül. Tiszta elisme­réssel tartozunk azonban Uhrik Dórá­nak, aki a bika problematikus figurá­ját mély előadói alázattal, tudása leg­javával jelenítette meg. Maácz László Harcos Ottó: Házépítés Cement. Locsogó-esaesogó víz. Piros kis téglák. Nagy állványok. Kocsik. Hangos pallér-beszéd. £s nevetve Habarcsot hordanak a lányok. Az egyik helyen, a nagy létrán Mosolyogva egy fiú lenéi A lányra, ki neki adja A cserepei és látod: csak ennyi az egész. De majd négy után hazamennek, S nézik az apró gyerekeket És a lány a fiú száján Összetöri A pici, lázas cserepeket Bebesí Károly: Szerelem Ölelésből ölelésbe sodor, vitorlád tépi, szaggatja a szél. Miféle rakományt ígér a jötted, hojád, ha partot ér? Messzeségeket hozol talán? Távoli fényt? Más illatokat? Zenéi vigalmai szomorúságot! Sírsz, amíg hajódból kirakodnak. Ölelésből átélésbe sodor a szél, kéretlen kormányosod. Vitorlád az ég, hajód o tenger — föl nem foghatja mivoltod ember. Kik téged látnak, sirnak-nevetnek; komoran néznek maguk elé. Hogy könnycseppé változol egy hajnalon, nincs emberfia, ki megértené.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom