Dunántúli Napló, 1972. február (29. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-27 / 49. szám

8 DUNÁMTÓL! NAPLÖ 1972. február 27. A kábítószer rabságában A világsajtóban egyre több írás, riport jelenik meg a kábítószer térhó­dításáról és káros következményeiről, veszélyeiről. Az alábbiakban ezekből az Írásokból közlünk összeállítást. A Sunday Times című lap arról számol be, hogy a kábítószer rabsá­gában a haditengerészet katonái mi­lyen veszélyeknek tehetik ki a béke­szerető emberiséget. ATOMFEGYVER A KEZÜKBEN A Nathan Hale tengeralattjáró há­romhónapos küldetéséről tért vissza támaszpontjára A fedélzeten tartóz­kodó 140 tengerész és tiszt készülő­dött a családjával, ismerőseivel, bará­taival való közeli viszontlátásra. A ki­kötőben azonban a legénységet a haditengerészet kábítószerellenes bi­zottságának tagjai fogadták. Valami­lyen módon a bizottság tudomására jutott, hogy miközben a tengeralatt­járó a nyílt tengeren tartózkodott, az egyik tengerész idegösszeroppanást szenvedett. Az illetőt a kikötőben or­vosi vizsgálatnak vetették alá, és ki­derült, hogy állapota a túlzott hasis­fogyasztás következtében vált válsá­gossá. Ezek után a bizottság utasítást adott a Nathan Hale tengerészeinek tüzetesebb megvizsgálására. Találom­ra kiválasztottak 38-at. Az orvosi vizs- álat meglepő eredménnyel végző- ött: a szúrópróbára kiválasztottak nagy része rendkívül erős kábítósze­reket szedett. A Nathan Hale nem akármilyen tengeralattjáró: nukleáris töltetű Po- laris-rakétákat is hordoz. Joggal kér­dezte meg tehát a lap: „Ki biztosíthat bennünket arról, hogy nem támad va­lamilyen végzetes gondolata a hasist vagy marihuánát fogyasztó matróznak vagy tisztnek?" . .. Nemcsak a kábítószerek fogyasztá­sát tiltja az amerikai haditengerészet szabályzata: a tengeralattjárók le­génységének nyílt tengeri akciók al­kalmával még cigarettázni is szigo­rúan tilos. Nyilvánvaló azonban, hogy ezeket az előírásokat egyáltalán nem tartják tiszteletben. A Nathan Hale egyik tetten ért tengerésze például így nyilatkozott: „Igen gyakran szív­tunk hasis-cigarettát, mert ennek füst­je kevésbé érződött a kabinokban". Mint utóbb kiderült, a kábítószert többnyire a hadsereg keretén belül szerezték be. Az ellátóhajók tengeré­szeitől vásárolták, vagy a Connencti- cut amerikai szövetségi államban levő Groton támaszpontról szerezték be közvetítők útján, olykor pedig azok­ban a kikötőkben vásárolták, ahol az atom-tengeralattjáró horgonyt vetett. Az amerikai katonai hatóságok ne­veket nem hoztak nyilvánosságra, az újságírók azonban annyit mégis kide­rítettek, hogy többnek közülük sza­bad bejárása volt abba az elkülöní­tett helyiségbe, ahol a Polaris-raké- ták kilövőberendezése áll. tízéves kábítószer-élvező Norvégia, Dánia és Svédország vi­szonylag későn találta magát szembe a kábítószerek rohamos terjedése okozta bajokkal, a többi európai or­szágban ugyanis már évekkel ezelőtt aggasztó problémává nőtt a káros szenvedély. A norvégek és a svédek ma ugyanazt követelik a dánoktól, amit a dánok már korábban követel­tek a németektől: szigorúbban járja­nak el a kábítószer-csempészek ellen. A norvégek és svédek ezrei esnek rabjául az életveszélyes divatnak, az NSZK-ból és Dániából érkező kábító­szer-csempészek a fiatalok ezreit ker­getik a halálba. A hatóságok tehe­tetlenek, a rendőrség külön osztagai, a vámhatóságok kábítószer szakos csoportjai sziszifuszi munkát végez­nek: a nemzetközi bűnszövetkezeteket képtelenek végérvényesen fölszámolni. A hatóságok időnként rajtaütöttek egy-egy csempészcsoporton, s jobbára marihuannát és olyan gyógyszereket találtak náluk, amelyeket Norvégiá­ban, Svédországban csak receptre adnak a gyógyszertárakban, minden más európai államban szabadon vá­sárolhatók. Ma már a heroin, a ko­kain és az LSD tonnaszámra érkezik Stockholmba, Oslóba, Koppenhágába. A szakemberek viszaálódása kimutat­ta, hogy Svédországban például négy középiskolás közül három kábítószer­élvező. A legaggasztóbb, hogy már a gyerekek is szedik a kábítószereket. A dániai Arhus helységben a nyáron egy tízéves kislányt kórházba szállítot­tak, s az orvosok megállapították, hogy megröazött kábítószer-élvező, szervezete már annyira tönkrement, hoay elvonókúrára sem lehet küldeni. A skandináv országokban a közel­múltban még sokan hangoztatták, hogy a kábítszer-élvezés semmivel sem veszélyesebb az alkoholizmus­nál. Trier Jaco' nn, a dán külügymi­nisztérium kábítószerrel foglalkozó osztályának vezetője erélyesen cáfolja ezeket az állításokat: — Nem is lehet egy napon említeni az alkoholizmust a kábítószer-élvezés­sel. Dániában mintegy 75 000 alkoho­listát tartunk nyilván, közülük húszez­ren állandó orvosi ellenőrzés alatt állnak. Az alkoholisták átlagos élet­kora 40 év, a kábítószer-élvezőké alig 18. A heivzetet súlyosbítja, hoav csak hozzávetőlegesen tudjuk megállapíta­ni, hányán lettek rabjai a narkomá- niának. 1970 januárjától 363 esetet jegyez­tek fel, amelyekben amerikai közle- I génvek fölötteseik életére törtek, ak- | nákkal, vagy kézigránátokkal. Az ada- ! tok a The Overseas Weekly és Satur­day Review című amerikai újságok­ból származnak. További 118 esetben nem tudták bizonyítani, hogy frag- gingröl van szó. A fragging a Viet­namban szolgáló amerikai katonák szóhasználatában annyit jelent, hogy ' gránáttal feldarabolni. A támadásos- i ban 45 tiszt és tiszthelyettes életét i vesztette. A fragging tulajdonképpen geril- lahóborút jelent az amerikai hadse- | regben. A fraggingtől jobban retteg,- nek a tisztek és a tiszthelyettesek, j mint a vietnamiaktól. A merényletek jól tükrözik egy tel- ! jesen demoralizált hadsereg állapo­tát. 1970 juliusátpl 1971 májusáig - i az amerikai hadsereg hivatalos ada­tai szerint - 68 449 katona dezertáit. A jelenséget könnyű megmagyaráz- ! ni: az amerikai katonák, akiket tiszt- : jeik továbbra is arra kényszerítenek, : hogy gyilkolják a viatnamiakat, tud- I ják, hogy semmi sem igazolja a ; háború további folytatását. Aki pedig meggyőződés nélkül „teszi harc- képtelenné" a vietnamiakat, ahogyan hivatalos nyelven nevezik a gyilkolást, az „neutralizálhatja", azaz fel is da­rabolhatja fölötteseit. A gyilkossággal kapcsolatban megszűnnek a lelki gátlások. A The Overseas Weekly több eset­ről tudósít, amelyekben fragging tör­tént. Hiába bizonyítják rá a tettesek- j re a bűntényt, nem mutatnak bün- j tudatot. Három fiatal tiszt egy éjjel elme- : rülten kártyázott a dél-vietnami Bien l Hoa támaszponton, amikor valaki kézigránátot dobott közéjük a nyi­tott ablakon át. A gránát megölte Thomas Dellwa hadnagyot és Ri­chard Harlan főhadnagyot, és súlyo­san megsebesítette Peter Higgins fő­hadnagyot. Howard Deck őrnagy sértetlenül úszta meg az ellene megkísérelt merényletet. Egy éjjel olyan zajt hal­lott, mint amikor egy kézigránátot aktivizálnak. Hirtelen maga elé kapta a párnát, és ez mentette meg az életét. Patrick Fay közlegény ugyan­is kézigránátot dobott a tiszt háló­szobájába. A katona ötévi börtön- büntetést kapott a gyilkossági kísér­let miatt. A karikatúra a Daily World című amerikai napilapban jelent meg. A rajz koporsóforma repülögépanyahajót ábrázol, ezzel a felirat­tal: 45 627 amerikai katona halt meg Dél- Vietnamban 1972-ig. A kisérőszöveg megál­lapítja, hogy ez csupán a hivatalos adat. A valóságban az élő erőveszteségek lénye­gesen nagyobbak. (A sebesültekkel együtt mintegy 350 ezer fő.) I A riasztócsengők csak hetvenháromszor szóltak Bankrablók „új hulláma” Franciaországban Rekordról számolnak be a párizsi lapok, nevezetesen a bankrablások rekordjáról. Párizsban a fegyveres rablások az előző évhez képest 1971- ben megduplázódtak. Az új év első napján pedig már hat rablás tör­tént a fővárosban: ékszerüzleteket és bankokat fosztottak k.i. A France Soir terjedelmes beszámo­lót adott közre 1971 banditizmusáról. „Csupán Párizsban — írja a lap —, valamint a három periférikus kerü­letben, Va| de Marne-ban, Hauts de Seine-ben és Seine Saint Denis-ben 267 esetben jegyeztek föl fegyveres támadást bankok és takarékpénztá­rak ellen. 1970-ben még csak 133 esetről tett említést a krónika." A korábbi években a bűnesetek többségét a nyári vakáció idején kö­vették el, a téli hónapok viszonylag csöndesek voltak. Most viszont nincs „téli szünidő” ... A lapok ismertetik a múlt év je­lentősebb bankrablásait. 1971 március 2-án Toulonban egy postakocsit akar­tak kifosztani a gengszterek, s a tűzharcban két rendőrt megsebesí­tettek. Ekkor még zsákmány nélqül távoztak a rablók. Nem úgy március 8-án, amikor a lagnieu-i bankból 260 000 új frankot vittek el. Már­cius 15-én egy öttagú banda a toulouse-i Société Generale fiókjá­ból 130 000 frankot zsákmányolt, majd tizenegy óra múltán három túszt rabolt, s életükért 300 000 frankot követelt. A bandát végül is elfogták, s tagjait mintegy tíz fegyveres bank­rablás vétkéért vonták felelősségre. Az év legnagyobb zsákmánya Strasbourg-ból származik. Június 30- án a postaközpontból 11 600 000 frankot raboltak el. Augusztusban a Société Generale bourges-i bank­jából 840 ezret, s nem sokkal később a Saint Etienne-i biztosítóintézetből 330 ezret. Karácsony előtt, december 20-án, a párizsi francia—portugál bankból pontosan másfélmillió fran­kot vittek el a gengszterek. ben 725 letartóztatást hajtott végre, 16 százalékkal többet, mint az előző évben. Huszonegy bandát füleltek ie, 91 gengszterrel, valamint 183 egyedül működő tolvajt, fegyveres bankrablót. A párizsi prefektúra azonban úgy vélekedik: megnehezült a védekezés, mivel a bandák valóságos „új hullá­ma" lépett színre. Legtöbbjük fiatal 18—30 esztendős, ám félelmetes, mindenre elszánt gengszterek, akik igen hamar nyúlnak a fegyver után. Elgondolkoztató, hogy a tavalyi 42 fegyveres bankrablás közül csu­pán 73 esetben szólaltak meg a pénzintézetek riasztócsengői. Ez az­zal magyarázható, hogy a rablók in­kább a kisebb, gyöngébben őrzött bankokat támadják. Január 30-án Londonderryben békés tüntetők­re lőttek az angol ejtőernyősök. A véreng­zésnek 13 halottja volt. Az £szak-lrországbon lejátszódó események megrázták és feíhábo- j rítoítúk az angol közvéleményt is. Az ese­mények után jelent meg a londoni Daily Express fenti politikai karikatúrája Arra a kérdésre: „Hol töltötte a szabadságát?" — igen sok lengyel rö­viden így válaszol: „Ahol általában, Zakopánéban”. Aki csak egyszer is megfordult a festői lengyel Tátrában, mindig emlékezni fog a kellemesen melegítő napsugarakra, a kristálytisz­ta levegőre, a csodálatos látványt nyújtó hegycsúcsokra, a völgyek ké­nyelmes turistaházaira és a festők vásznára kívánkozó hegyifalvak látké­pére. A TÉLI FŐVAROS Zakopánét 1948-ban 150 000 turista kereste fel, 1971-ben pedig már 2,5 millió látogatója volt, ebből 200 000 a külföldi. „Téli főváros”-nak nevezték el. Területén létrehozták és szüntele­nül fejlesztik a szanatóriumok, pen­ziók, üdülők és turistaházak széles körű hálózatát. Szerte Európában általános véle­mény, hogy a lengyelek jól értenek a pihenés megszervezéséhez. Nemcsak a társadalmi szervezetek, hanem a kormányzat is mindent elkövet annak érdekében, hogy minél több kényel­mes üdülőhely, turisztikai és sport- központ létesüljön az országban. Ez a törekvés nemcsak az olyan vidékek­re vonatkozik, mint a Tátra, a Balti­tenger, a Kárpátok, a Mazuri tavak, ahol a siker érdekében a történelem és a természet is megtette a magáét, hanem az olyan helyekre is, ahol az első látszatra úgy tűnik: az iparosítás megtett mindent annak „érdekében”, hogy megsemmisítse a zöldet, tönkre­tegye a levegőt, elrontsa a tájat. AZ IPARVAROS ÜDÜLŐHELYE A kényelmes üdülőhelyek létrehozá­sának törekvése ma már az ilyen te­rületeken is sikerhez vezet. Ennek il­lusztrálására példaként azt a vidéket említhetjük, amelvet olyan emberek tettek híressé, akik megtanulták kiter­melni a szenet, önteni az acélt; kiváló gépeket készítenek és nagyszerű há­zakat építenek. Slaskie iparvárosról van szó. Még nem is olyan régen végtelen pusztaság terült el azon a helyen, ahol ma Katowice város vég­ződik és Chorzów kezdődik. A háború előtt ásóval termelték itt kf a felszín közelében szétterülő kőszenet, majd az ásott gödröket betemették. A háború után óriási munka indult meg ezen a tájon: ennek eredménye a csodála­tos üdülő- és kultúrpark, amely a legnagyobb Európában. A 600 hektár­nyi parkterületen van állatkert, pla­netárium, vidámpark, 100 000 nézőt befogadó stadion, vízisport-kombinát, hét hektáros rózsakert, ahol nemcsak rózsa, hanem 400 másfajta virág is található. UJ ERDŐSAV A katowicei vajdasághoz tartozó felső-sziléziai iparmedencében 180 000 hektár területű, hatalmas erdősáv lé­tesítése kezdődött meg. Az óriási ki­terjedésű zöldövezet megváltoztatja a helyi éghajlatot, és jelentősen meg­javítja a vidék bioszféráját. A zöld­övezetben 150, összesen 170 000 ven­dég befogadására alkalmas üdülő- központot szerveznek Strandok, sport- létesítmények, qyermekjátszóterek, kul­turális iivézmények. üzletek, kávéhá­zak, vendéglők nyílnak. Kétszázötven kilométer hosszú lesz a zöldövezetet körülvevő autóút. Harminckétezer hektáros teiületen már meotörtént a „honfoglalás". A legközelebbi években további 12 000 hektárt erdősítenek: esősorban olyan lombos fákat telepítenek, amelyek a leghatékonyabban állnak ellent a füst, a gőz és a oor káros hatásának. Nemsokára átadják az első üdülő- központokat és gyorsan megteremtik a soron következők mennvitásának feltételeit is. (INTERPRESS) A rendőrség természetesen megtet- | te az ellenintézkedéseket. A múlt év- I Romániában meggyorsult a haza! személygépkocsi gyártása. Az AGERPRESS fotója a pitesti autógyár szerelőcsar­nokát mutatja be, ahol sorozatban készülnek a népszerű, korszerű igényeket kielégítő DACIA személygépkocsik j Az oldalt összeállította; Mitzki Ervin Kézigránáttal a tisztek ellen Iparfejlesztés és természetvédelem

Next

/
Oldalképek
Tartalom