Dunántúli Napló, 1972. február (29. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-27 / 49. szám

1972. február 27. DUNÄNTOLI NAPLÓ 3 Korszerűbb üzemszervezést! írta: Dr. Nagy József, a megyei pártbizottság titkára Gazdasági fejlődésünk jelen­leni szakaszában nagy jelentő­sége van a szervezési tevékeny­ségnek. Pártunk X. kongresszu­sának határozatai a IV. ötéves terv és a hosszútávú fejlesztési koncepciók fokozott mértékben számolnak a gyorsütemű' tudó- j mányos-technikoi forradalom : hatásával és követelményeivel. A tudomány termelőerővé vá- j lásának, valamint a modern | termelési rendszerek megváló- [ sulásának egyaránt objektiv j előfeltétele a szervezés színvo- i rvalának. hatékonyságának ja- ! vitása. Nem lehetünk elégedettek Köztudott, hogy az utóbbi években jelentős új tudomá­nyos eredmények, szervezési módszerek, gépi berendezések (komputerek) váltak ismertté, amelyek jelentkezése folytán a világ szakirodalma joggal ír ma a szervezés forradalmáról, a vezetés korszerűsítésének új le­hetőségeiről. Nem véletlen tehát, hogy a legfejlettebb országokban — szocialista és tőkés országok­ban egyaránt — ez a téma na­pirenden van. Hazánkban az utóbbi két év­tizedben a szocialista tervgaz­dálkodás követelményeinek megfelelően, hatalmas méretű gazdaságszervező tevékenység bontakozott 'ki. Az ipar profil­jainak rendezése, jelentős nagy- vállalatok kialakítása, a vidéki ipartelepítés megindítása, a szocialista nagyüzemek meg­szervezése a mezőgazdaság­ban, a kereskedelem és külke­reskedelem hálózatának létre­hozása, a közlekedés korszerű­sítése mind egy-egy fontos ál­lomása ennek a folyamatnak. A társadalmi méretekben megmutatkozó és bizonyítható fejlődés ellenére sem lehetünk elégedettek a vállalaton belü­li gazdasági szervezettségünk­kel ->■ különösen akkor, ha ezt a nemzetközi fejlődéshez viszo­nyítjuk. Az e témában folytatott elemzések, vizsgálatok több olyan termelési problémát so­rolnak fel, melynek eredője a szervezésbeli hiányosságokban keresendő. Példaképpen a kö­vetkezőket említem meg: — A fejlesztési folyamat las­sú, aminek következtében sok új gyártmány a késedelmes megjelenése miatt időközben korszerűtlenné válik. — A nem kellően megalapo­zott döntések miatt a beruhá­zások egy része alacsony ha­tékonyságú, az import-berende­zések — elsősorban szervezési okok miatt - rosszabb teljesít­ményekkel működnek nálunk, mint külföldön. — A vállalási határidők — az előkészítési és termelési bizony­talanságok miatt — a nemzet­közileg ismert időtartamnál hosszabbak, — Szervezési hiányosságokra vezethető vissza a munkafegye­lemnek több üzemben tapasz­talt lazasága, a dolgozók egyenlőtlen foglalkoztatása, az állásidők mellett jelentkező nagyarányú túlóra felhasználó­sa és az állóeszközök nem kel­lő kihasználása. (A számítások szerint a munkaerő és gépki­használás veszteségei sok vál- j lelátnál a 20—25 százalékos arányt is elérik.) — Hiányos a műszaki kísegí- j tő tevékenységek szervezettsé- j ge (TMK, szerszám- és anyag- í ellátás stb.). — Az anyagmozgatás és a I raktározás általában korszerűt- j len, túlzottan sok munkaerőt köt ! le. — A termelési értékhez ké­pest magas a készletek meny- ; nyisége, túlzott az anyag- és j félkésztermékek választéka. — A vállalatok jelentős ré­szénél fejletlen a belső irányí­tási és ösztönzési rendszer. — A vezetők túlnyomórészt operatív feladatokkal foglal­koznak, túlterheltek, kevés ide­jük jut a távlati kérdések el­döntésére, a jövő előkészítésé­re. — Az eddig beállított — vi- I szonylag kevés — számítógépet a megfelelő előkészítés, vala­mint hozzáértő szakemberek hi- i ányában nem a vezetői dönté­sek előkészítésére és a terme­lési folyamatok tervezésére, irá- [ nyitására, hanem rutinmunkák gépesítésére használják. Ezek a problémák — amelyek a tapasztalatok szerint nagy­részt megyénk üzemeiben is fel­lelhetők — nemcsak vállalaton belül okoznak gondokat, hanem a kooperációs kapcsolatok foly­tán más vállalatok munkájára is rassz hatást gyakorolnak. Esetenként a nemzetközi köte­lezettségek teljesítését is zavar­ják, a külső piacon csökkentik versenyképességünket és ösz- szességükben népgazdasági szinten is aránytalanságokat és veszteségeket okoznak. Számos tapasztalat bizonyítja azt is, hogy a vállalatok szervezettségi színvonala erősen befolyásolja a „mikroklímát", a dolgozók munkakedvét és fegyelmét, kez­deményezőkészségét és mind­ezekkel együtt a munka terme­lékenységét. Ezek révén tehát a közhangulat kialakításához is jó, vagy rossz értelemben hoz­zájárulnak. A vállalcton belüli szervezettség befolyásolja to­vábbá a vezetésről alkotott ér­tékítéletet: jó szervezés növeli, a hiányos pedig csökkenti a ve­zetés tekintélyét. • Kedvezőbb feltételek A vállalati szervezési tevé­kenység nem kielégítő helyzete több okra vezethető vissza. A szemléletbeli hiányosság mel­lett, amely c szervezés lebecsü­lésében nyilvánul meg, még kevés vállalati vezető rendelke­zik ezeknek a feladatoknak meghatározásához szükséges korszerű ismeretekkel. Etéma eddig a felsőfokú okta­tásban sem kapott megfelelő teret. A szervező szakemberek képzése többnyire tanfolyamo­kon, egyes részterületekre kor­látozva történt. Az utóbbi évek­ben létrejött szervezési intéze­tek pedig sem mennyiségben, sem minőségben nem képesek a szükséges szervezési szolgál­tatás igényeit kielégíteni. Igaz az is, hogy a hazai szervezési tudomány csak a közelmúltban indult fejlődésnek és a kutató kapacitás még meglehetősen szűk bázison működik, A szervezési tevékenység ez ideig „fentről” sem kapott je­lentőségének megfelelő támo­gatást Jóllehet, hogy a párt és a kormány már a hatvanas évek elején állást foglalt a szervezés továbbfejlesztésének kérdéseit illetően (1960. szep­temberében a Politikai Bizott­ság határozatot is hozott ez ügyben), azonban a felügye­letet gyakorló hatóságok a vál­lalati szervezettséget a vezetők munkájának értékelésénél alig veszik figyelembe. Gyakori az is, hogy az irányító szervek az ügyvitel és gazdálkodás egyes kérdéseiben ellentmondásos és nem kellően koordinált utasí­tásokat adnak. A vállalatok szervezési tevé­kenységét alapvetően befolyá­solja az a gazdasági környezet, amelyben működnek. (Gazda­ságpolitika, gazdaságirányítás módja, tervgazdaság rendszere stb.) A gazdasági reform beveze­tésével e vonatkozásban a ko­rábbiaknál lényegesen kedve­zőbb feltételek jöttek létre. A reform az irányelvek sze­rint; „ .. . kielégítő feltételeket te­remt ahhoz, hogy a mai viszo­nyoknak megfelelő leggazdasá­gosabb gyártási-technológiát üzemszervezési, gyártás- és munkaszervezési módszereket lehessen alkalmazni. E lehető­ség maximális kihasználására serkenti a vállalatokat az anya­gi érdekeltség rendszere és kényszeríti a piaci törvények érvényesülése." A KB határozata Kétségtelen, hogy távlatok­ban a gazdasági mechanizmus ilyen irányban hat a vállala­tokra. A jelenlegi tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy ez a hatás még nem bontakozott ki átfogóan, illetve helyenként és időnként eltérő hatásfokkal ér­vényesül. Ez abból is adódik, hogy az egyes vállalatok kü­lönböző helyzetben vannak és a gazdasági szabályozók hatá­sától teszik függővé, hogy szük­ségesnek tartják-e a szervezett­ség javítását, vagy sem. Gya­kori eset az, hogy a vállalatok — szervezés helyett — a szabá- [ lyozók megváltoztatását, vagy j kivételek alkalmazását kérik. Helyzetünk megítélésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy a közelmúlt éveiben gazdasági fejlődésünk intenzív [ szakaszába léptünk. Ennek a minőségi változásnak bonyolult problémáit csak úgy tudjuk megoldani, ha a vállalati mun­ka- és üzemszervezés területén is előbbrelépünk. Ezért határo­zott a párt Központi Bizottsága múlt év decemberi ülésén úgy, hogy az 1972-es terv megkez­désével egyidőben a termelés területén a gazdasági- és mű­szaki vezetők irányításával az öntudatos munkások együttmű­ködésével széleskörű mozgal­mat bontakoztat ki a vállalati I szervezés színvonalának növe- j lésére. A Központi Bizottság határo- | zata a magasabb szintű szerve­zői munka célját elsődlegesen a munkatermelékenység növe­lésében, az állóalapok jobb ki­használásában, az önköltség csökkentésében és a munkafel­tételek javításában látja. Meg­állapítja továbbá, hogy a vál- i lalatok többségénél jelentős, j még ki nem aknázott belső I tartalékok halmozódtak fel, amelyek a korszerű szervezési tevékenységgel és aktív politi­kai ráhatással mozgósíthatóak. A határozat a kormányzati (minisztériumok, főhatóságok) feladatok meghatározása mel­lett felsorolja azokat a tenni­valókat is, amelyek megoldása a vállalati közösségekre vár. A kibontakozó mozgalom talaján most ezeknek a feltételeit kell elsődlegesen megteremtenünk. Többnyire olyan feladatokról van szó, amelyek a korszerű gazdálkodásnak eddig is. köve­telményei voltak, azonban most a helyzet azt követeli meg, hogy következetesebben lássunk hoz­zá ezek megvalósításához. Azonos igények A teendők között első az, hogy a vállalatok 5 éves tervük kiegészítéseként készítsék el a teljes tevékenységüket átfogó középtávú szervezésfejlesztési terveiket. Ennek során fokozott gondot kei! fordítani a korsze­rű vezetési és szervezési felté­telek megteremtésére a terme­lési tartalékok felmérésére. A szervezésfejlesztési tervet a IV. ötéves teiv anyagi lehető­ségeire kell alapozni és nem azt meghaladó irreális elkép­zelésekre. Elsősorban a rendel­kezésre álló szellemi és anyagi erőforrások alapján kell meg­határozni a szervezés konkrét céljait, az elérhető szervezett- ! ségi színvonalat, a számításba- vehető módszerek és eszközök alkalmazásának módját, mérté­két és idejét, ügyelni kell, hogy a szervezésfejlesztés ne váljék öncélúvá. El kell kerülni azt a gyakori hibát, hogy a szerve­zés csak egy újabb vállalati apparátus létesítésére korláto­zódjék, mert ez formalitáshoz v®zet ,és nem a munka meg­könnyítését, hanem annak bü­rokratizálását eredményezi. Bár a sajátosságok folytán a szervezés iránya szakmánként, vállalatonként eltérő, vannak azonban olyan igények, ame­lyek majdem mindenütt azano- j son jelentkeznek. Például; — A vállalati fejlesztési tevé­kenység javítása. Arra kell tö­I rekedni, hogy a megvalósuló j rekonstrukciók, beruházások j üzemeltetése korszerűbb szer- ! vezettséggel és kedvezőbb költ- ; ség rá fordítóssal történjék, — Gyártási rendszerek to­vábbfejlesztése, a gyártási módszerek különböző vóltoza­; fainak szélesebb körű aikalma- , zása.- Vállalaton belüli és kívüli együttműködés ésszerűsítése i (termelőegységek üzemen be­lüli szakosítása, másrészt a ver­tikális kapcsolatok megszerve- zese). ~ A termelőfolyainatok össz­hangjának megteremtése, anyagmozgatás gépesítése, kar­bantartások korszerűsítése.- Vállalati munkaerőgazdól- kodás javítása. Munkamódsze­rek ésszerűsítése, mű szak rend­szerek fejlesztése. Bérezési módszerek továbbfejlesztése, ösztönzőbb munkanarmák al­kalmazása, — A vállalati belső irányítás fejlesztése, a különböző szintű vezetők kötelességeinek és jo­gainak meghatározása, gyár­egységi, üzemi érdekeltségi rendszer javítása. — Vállalati információs rend- j szer fejlesztése, ügyvitel, nyil­vántartás racionalizálása, dön­j tések előkészítésének javítása ! stb. Ezeknek a feladatoknak fel­ismerése, vagy regisztrálása ön- ] magában kevés. Annak megál- ! lapítása, hogy az adott válla­latnál a szervezés szempontjá­ból most mi a legfontosabb, nemcsak helyi kérdés. Nem egy évre szól A vállalatokat irányító mi­nisztériumok, tanácsok felada­ta, hagy kidolgozzák a szakte­rületükön megoldandó szerve­zési-fejlesztési feladatokat és biztosítsák ezek előfeltételeit, el­lenőrizzék az utasítások végre­hajtását. A szervezéstudomány intézményes fejlesztése, a szak­emberképzés, a vezetők1 to­vábbfejlesztése éppúgy ide tar­tozó feladat, mint az anyagi feltételek biztosítása, számító­gépek elterjesztése, bevezetése stb. A szakmai kérdések meg­oldásához jelentős segítséget adhatnak a MTESZ és a Köz- gazdasági Társaság csoportjai is, részben saját szakmai prog­ramjuk kidolgozásával, más­részt a szervezési tapasztalatok cseréjének kezdeményezésével. A vállalati üzem- és munka- szervezés javítása érdekében hozott központi bizottsági hatá­rozat és ennek nyomán kibon­takozó akció nemcsak erre az évre szóló feladat. Mind a központi, mind a helyi gazda­sági és társadalmi szerveknek gondoskodtok kell arról, hogy a jelenlegi ötéves terv idősza­kában állandó napirendként, kiemelt feladatként kezeljék. A téma jellege, de a megoldan­dó problémák sokasága sem te­szi lehetővé azt, hogy már rö­vid idő alatt lényeges eredmé- j nyékét érjünk el. Elsősorban gyökeres szemléletváltozásra van szükség ahhoz, hogy a szervezés a tennivalók rangso­rában a fontosságának meg­felelő helyet foglalja el. Ebben a munkában nagy fel- j adat vár a párt- és tömegszer- ■ vezetőkre, és a dolgozók legön- í tudatosabb rétegeire. Ugyanis ez az első hallásra túlságosan szakmainak tűnő témakör egy­ben politikai jellegű is. A dol­gozókkal való kapcsolatok, a ; termeléssel, gazdálkodással I való sokoldalú összefüggések I egyaránt azzá teszik. A pártszervezeteknek sok vo­natkozásban új feladatot kell megismerniök, a gazdaságszer­vező, ellenőrző tevékenység kö­rébe bevonniuk és egyben po­litikai segítséget adni ahhoz, hogy a vállalati munka szerve­zése korszerű és hatékony te­vékenységgé váljon. Az első lépés A Központ! Bizottság hatá- Vrozata alapján az első lépés j az, hogy még 1972 első felé­ben fel kell mérni, meg kell vizsgálni valamennyi vállalat­nál a szervezés helyzetét. A probléma politikai súlya meg- ! kívánja, hogy a pártbizottsá­gok ülésén, alapszervezeti tag­gyűlésen is tárgyalják meg a szervezés főbb tennivalóit. El kell érni azt, hogy minden vál­lalat rendelkezzen az ötéves tervet kiegészítő, annak teljesí­tését szolgáló, a vállalati sa­játosságokat figyelembevevő, szervezésfejlesztési programmal. Oda kell hatni, hogy ezeknek a programoknak kidolgozáso­kon a vállalati közösség jelen­tős része vegyen részt; munká­sok, mérnökök, közgazdászok egyaránt A szervezési munka javításában támaszkodni kell a dolgozók javaslataira, a leg­nagyobb helyi ismerettel rendel­kező törzsgárda tagok, valamint a szocialista brigádok kezde­ményezéseire. De nem jelent kisebb gondot ennek az akciónak propaganda tevékenysége sem. Arra kell tö­rekedni, hogy a dolgozók mind­jobban ismerjék meg vállala­tuk helyzetét. Ennek során lás­sák azt, hogy az ötéves terv j céljainak elérésében milyen j fontos szerepe van a gazdasá- i gi munka szervezetté tételének. | Uj típusú gyári szervezet a BCM-ben Négy év megfeszített mun­kájának eredményeként fo­kozatosan életrekeinek a be­rendezések, kezdődnek az üzemi próbák cementiparunk új fellegvárában, a bere- mendi cementműben. A több mint 2.5 milliárdos beruházás gyors, pontos meg­valósítása mellett fontos fel­adatot jelentett a lehető leg­jobb gyári szervezet kialakí­tása, amelynél figyelembe vet­ték a hazai és a külföldi ta­pasztalatokat, A „modell" idő­re elkészült. A BCM I. gyártó­vonalának üzembehelyezésé­hez szükséges mintegy félezer dolgozó megkapta beosztását, személy szerjnt tudja, hol, mi lesz a teendője. őket március 1-től normál beosztásuknak megfelelően foglalkoztatják, vagyis napi három műszakban járnak dol­gozni, mintha már termelne a gyár. Az átmeneti időszak az üzemeltetés „főpróbája" lesz. Az a cél ugyanis, hogy a dol- goíók szállítása, étkeztetése, a három műszakos termelés minden problémája előjöjjön, s a tényleges üzemeltetés ide­jére jól bejárt szervezet mű­ködjön. Természetesen idő­közben sem tétlenkednek a dolgozók. A szerelőktől, épí­tőktől átvett létesítményekre felügyelnek, aktív részesei lesznek a technológiai pró­báknak, az üzembehelyezés izgalmas, érdekes munkájá­nak, élményeinek. A BCM gyári szervezeti fel­építése eltér az eddigi hazai gyakorlattól. Egyik leglénye­gesebb változás, hogy élesen elhatárolták egymástól az üze­meltetés és a fenntartás egy­ségeit. A termelő és üzem- fenntartó létszám együttesen 913 fő, megoszlását tekintve 66 műszaki, 21 adminisztratív dolgozó és 826 fő munkás. Ebből 648 fő tartozik a ter­melési osztályhoz, a többi a fenntartáshoz. A hazai cementiparban ál­talában az a kialakult szo­kás, hogy a különböző ter­melőegységen belül mind­egyikhez szerveztek karban­tartó csoportot. A hagyomá­nyos szemlélet alapján azért tartják ezt jónak, ha valami baj van, azonnal kéznél van a saját szervezethez tartozó karbantartó részleg, amelyet tetszés szeript mozgatnak, A BCM szervezeti felépíté­sénél ezt a régi felállítást hátrányosnak tartották. Véle­ményük szerint a karbantar­tó létszám szetforgácsolódik, a különböző kis egységeket nehéz mozgósítani ha vala­hol nagyobb üzemzavar ke­letkezik. De hátránya az is, hogy a sok kis egységnek külön-külön helyiség kell. A • kis fiókműheiyek felszereltsé­ge, anyag- és szerszámigénye nagy, költséges, gazdaságta­lan. Hazai tapasztalat, hogy még a legkorszerűbb cement­gyárunkban is a decentrali­zált karbantartás komoly za­varokat okoz. Mig például egyik csoport túlterhelt mun­kával, a másik nincs kellően kihasználva. A szétforgácsolt, kis egységekből nehéz átirá­nyítani, nagyob zavar esetén összpontosítani az erőket. A BCM-ben tehát összpon­tosították a karbantartó egy­séget. Központi helyük a jó! felszerelt TMK csarnok. Min­denkor ott és olyan erővel vesznek részt a váratlan hiba elhárításában, amit a feladat jellege kíván. Gyorsan mozgó, jól felszerelt műhelykocsikkal rendelkeznek. Ezek feladata lesz a gyári központtól félre­eső egységek — a bányaüzem és mészüzem — karbantartá­si igényeit kielégíteni. A gyár­telepen, a váratlan kisebb hibák elhárítását 8—8 főből álló ügyeletes rendszer biz­tosítja éjjel-nappal. A másik jelentős eltérés a termelés irányítására vonat­kozik. Míg más gyárakban 5—6 egységre tagozódik a termelés, külön-külön vezető­vel, Beremenden a nyers­anyag beszállítástól a kész ter­mék kibocsátásáig a techno­lógiai sort „egy kéz” irányítja a központi vezérlőteremből. Az üzemen belül viszont Bere­menden nagyobb szerep és felelősség hárul a műveze­tőkre. A BCM lesz az első olyan cementgyárunk, amely gépi adatfeldolgozásra rendezke­dik be. A központi adatfel­dolgozó a vezérlőteremhez kapcsolódik majd. Va la meny­nyi termelési adatot, a főbb mutatókat folyamatosan fel­dolgozza, regisztrálja, s a műszak végen automatikusan elkészíti a „műszaki naplót”. Ennek üzembehelyezését ab­ban az időben tervezik, ami­kor már teljes kapacitással dolgozik a BCM. Dolgozóinak teljes létszáma ekkor 1100 fő lesz. (Hajnalné) Diákszövetkezet zárszámadása Negyedmilliós nyereség Ismét eredményes évet zárt az Orvostudományi Egyetem „Balassa János” diákszövetke­zete. Pénteken este, a 48-as té­ri kollégium klubjában megtar­tott záróközgyűlésen dr. Antal Ernő, a diákszövetkezet elnöke ismertette az elmúlt év munká­ját, illetve annak eredményeit. A szövetkezetei tizenöt ev­vel ezelőtt 130 kollégista alapí­totta. Ma háromszáznál is több tagot számlálnak, közöttük húsz afrikai és arab diákot. A kö­zös vagyon meghaladja az 1 millió 300 ezer forintot. A kereskedelmi egységek mintegy félmilliós árukészlettel rendel­keznek. A viszonylag magas forgalom, a jó gazdálkodás kö­zei negyed millió forintos nyere­séget hozott. Érdemes megem­líteni a 48-as téri kollégámban lévő, Vicián Sándor által veze­tett mini vegyesboltot, amely havonta több mint 300 ezer fo­rintot forgalmaz. A bolt, bő áruválasztékkal és a személy­zet udvarias kiszolgálásával nemcsak a diákokat, hanem a környék lakosságát is ellátja különböző áruféleségekkel. A gyűlésen résztvevő hallga­tók, helyesebben a szövetkezet tagjai felszólalásukban sürget­ték az új kollégium épületében kialakított vegyesbolt, illetve büfé mielőbbi megnyitását és a 'tervbe vett könyvesbolt bein­dítását. El kell érnünk azt, hogy a po­litikai nevelő- és felvilágosító munka eszközeivel biztosítsuk a szervezési intézkedések kedve­ző fogadtatását, a fegyelmezett és jól szervezett munka msg- becsüléséh.ez szükséges vállala­ti légkör kialakítását. Előfordulhat a jövőben az is, hogy az indokolt szervezési in­tézkedések a munkaerő na­gyobb arányú üzemen belüli (vagy üzemek közötti) átcsopor­tosítását teszik szükségessé. Ilyen esetekben a gazdasági es társadalmi szerveknek egyaránt feladata, hogy elősegítsék a dolgozóknak az új munkakörül­ményekbe való zökkenő nélküli beilleszkedését. Az ilyen racio­nalizálási változásokat szaksze­rűen és gondosan elő kell ké­szíteni, ügyelve arra, hogy le­hetőleg erkölcsi és anyagi sé­j relem nélkül mindenki megta­lálja az új helyét. Nem kis feladatra vállalkoz­tunk akkor, amikor a termelő- munka szervezettségének javí­tását napirendre tűztük. Ez az ügy nemcsak a politikai és gaz­dasági vezetők ügye, hanem a termelőké, a dolgozók milliós táboráé, örvendetes tapaszta­lat az, hogy megyénk több üze­mében (bányászatban, építő­iparban, közlekedésben, állami gazdaságokban) a szervezési munkát már megkezdték. Ter­mészetesen korai dolog volna erről következtetéseket levonni, mert csak a munka kezdetér-| tartunk. Ahhoz, hogy mr J eredményekről is beszélhessünk, sokat keli még tennünk olyan fegyelmezettséggel és aktivité;- sal, amit tőlünk ez a cél jog­gal elvári i 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom