Dunántúli Napló, 1972. február (29. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-26 / 48. szám

1972. február 24. DUNANTOLI NAPLÓ Román—magyar barátsági nagygyűlés (Folytatás at 1. oldalról.) listák. A földesúri és kapitalis­ta elnyomók és kizsákmányolok elleni közös harc, forradalmi pártjaink dicső hagyományai a forrásai népeink mai barátsá­gának. Gyökeres fordulatot azonban népeink sorsában, és kapcsola­tainkban csak a felszabadulás hozott A Hitler-fasizmust szét­zúzó Szovjetunió nyitotta meg népeink előtt a társadalmi és nemzeti felszabadulás útját A magyar nép el nem halványuló hálával gondol a dicső szovjet hadseregre, mindazokra, akik elhozták számunkra a szabad­ságot Megőrizzük emlékeze­tünkben, hogy a hazánkat fel­szabadító harcokban a román nép sok fia is életét áldozta. A háborút követő időszakban, amikor népeink a szocializmus útjára léptek, kialakultak, meg­erősödtek és mind gyümölcsö­zőbbé váltak országaink új kapcsolatai. Mindkét ország né­peinek javára, a szocializmus építése szempontjából hasznos kapcsolatok alakultak ki párt­jaink, állami és társadalmi szer­veink között. Nagy megelégedésünkre szol gól, hogy számottevő sikereket értünk el országaink gazdasá­gi együttműködésében. Az utób­bi években különösen jól fej­lődtek külkereskedelmi kapcso­lataink. Hasznosnak bizonyul­tak az ipari termelésben kiala­kult kooperációs formák. Meg­győződésünk, hogy további két­oldalú erőfeszítéseink, valamint a szocialista integráció komp­lex programjának végrehajtása — amelyet közösen dolgoztunk ki és a KGST XXIV. ülésszakán fogadtunk el — elősegítik gaz­dasági együttműködésünk bő­vülését Kulturális együttműkö­désünk terén is javulást tapasz­taltunk. Ugyanezt mondhatjuk a személyforgalomról, a turiz­musról és a kishatárforgalom- ról. Az utóbbiak különösen je­lentősek dolgozóink kapcsola­tainak, barátságának fejlődése szempontjából; hozzájárulnak a múltban népeink közé emelt válaszfalak végleges eltávolítá­sához. Népeink érdeke azonos A Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársa-* sóg közötti barátságról és együttműködésünkről szólva hangsúlyozni kívánom, hogy az mindkét ország népei érdekei­nek megfelel, kölcsönösen se­gíti hazai építőmunkánkat, és megfelel a szocializmus általá­nos érdekeinek is. Azt, hogy o szocialista orszá­gok népei az új társadalom építésének- szentelhetik figyel­müket, hogy sikerrel szembe­szállhatnak az ellenséges osz­tályerők és hatalmak politikai, gazdasági és ideológiai nyomá­sával, az imperialisták ogresz- szív felforgató kísérleteivel, mindenek előtt összefogásuk­nak, együttműködésüknek kö­szönhetik. Minket biztonsággal tölt el annak tudata, hogy vív­mányainkon, és békénkén a szocialista országok, a Varsói Szerződés, a Szovjetunió hatal­mas ereje együttesen őrködik. Kedves Elvtársak I Mint minden szocialista or­szág és népe — a magyar nép, pártunk, a Magyar Népköztár­saság is nagy figyelmet szentel a nemzetközi kérdéseknek. Nem­zetközi munkánkban fő felada­tunknak tartjuk, hogy hozzájá­ruljunk a szocialista országok, e nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének szilárdításához, a békés nem­zetközi körülmények biztosításá­hoz. Támogatjuk a felszabadító mozgalmakat, bővítjük hazánk és a fejlődő országok kapcso­latait. fokozzuk az együttműkö­dést a kapitalista országokkal a békés egymás mellett élés elvei alapján. Nemzetközi törekvéseinket pártunk, kormányunk önállóan 'határozza meg. Külpolitikánk­kal népünk érdekeit szolgáljuk, ugyanakkor figyelembe vesszük a szocializmus, a haladás álta­lános céljait is. Külpolitikánk sarkköve szövetségünk a Szov­jetunióval. A szocialista orszá­gok egysége, a haladás ügye megköveteli tőlünk — mi így is járunk el -, hogy fontos nem­zetközi kérdésekben elgondo­lásainkat koordináljuk egymás­sal. A szocialista országok közös­ségének nagy és egyre növekvő szerepe van a szocializmus, a haladás erői előtt álló nemzet­közi feladatok megoldásában, az imperializmus elleni harc­ban, a társadalmi haladásért, a békéért folytatott világmére­tű küzdelemben. A szocialista világrendszer országai hatalmas gazdasági és katonai poten­ciállal rendelkeznek, s pozíció­ik szüntelenül erősödnek. A népek sora, emberek százmil­liói látnak példaképet a szo­cialista országokban saját fej­lődésükhöz. A szocialista or­szágok léte és ereje egyre meghatározóbb módon befo­lyásolja a világfejlődést Ezért tartjuk létfontosságúnak a szo­cialista közösség egységének helyreállítását megszilárdítását, s törekszünk magunk is tőlünk telhetőén ehhez hozzájárulni. Az imperializmus változatla­nul erős és veszélyes, minden népet fenyeget de tudvalevő, hogy elsősorban a szocialista országok népeit fenyegeti. Ez orra kötelez bennünket hogy sohase feledkezzünk meg az imperializmus elleni harcról. Mi, kommunisták a béke hí­vei vagyunk és meggyőződé­sünk, hogy el lehet hárítoni egy új világháború veszélyét a bé­két meg lehet védelmezni, ha következetesen harcolunk min­den imperialista agresszió és fenyegetés ellen. A békés egy­más mellett élés lenini elve a különböző társadalmi rend­szerű államok kapcsolataiban teret hódít és győzedelmeske­dik. De a jelen viszonyok között az imperializmus agresszív szán­dékai éberségre és készenlétre kötelezik a szocialista országo­kat A Magyar Népköztársaság ezért tartja fontosnak a Varsói Szerződés védelmi erejének erősítését fejlesztését Külpolitikai tevékenységünk­ben mindenkor elvi, világos, egyértelmű és következetes ál­lásfoglalásra törekszünk. Ellen­zőnk minden olyan teóriát amely a világpolitika fő erővo­nalait elködösíti és összeku­szálja. A külpolitika alapkér­déseinél Is helytelenítjük az osztályszempont mellőzését az államoknak, társadalmi rend­szerüktől független, nagyságuk szerinti csoportosítását „szuper- hatalmak”-ra, vagy „nagy”, il­letve „kis- és közepes orszá­gokra". Helyes nézőpontból a közös ellenség ellen Teljesen világos például, hogy az Amerikai Egyesült Államok­ban az imperialista monopol­tőke uralkodik, kapitalista rend­szer van, a Szovjetunió pedig a világ első munkás-paraszt ál­lama, amelyben a kommunista társadalom épül. Ebből követ­kezően a két ország — habár nagyságrendje hasonló —, nem azonos, hanem osztályjellege szerint nagyon is különböző po­litikát folytat. A szocializmus, a haladás, a nemzeti függetlenség, a béke ügyének védelme, a népek ér­dekei egyaránt világnézeti tisz­tánlátást követelnek tőlünk. A nemzetközi élet alapvető nor­májának tekintjük, hogy az ál lamközi kapcsolatokban, az or­szágok méreteitől függetlenül, az egyenjogúság érvényesüljön. A politikában pedig, ugyan­csak nagyságuktól függetlenül, társadalmi rendszerük alapján csoportosítsuk az államokat, aszerint tegyünk különbséget közöttük, hogy szocialista, ka­pitalista vagy közhasználatú megnevezéssel élve, fejlődő or­szágról van-e szó? Ez a néző­pont teszi lehetővé, hogy vilá­gosan lássuk a frontokat, köny- nyíti meg az ideológiai és poli­tikai harcot, és segíti elő az összes népek küzdelmét az em­beriség létét fenyegető imperia­lizmus ellen. Kedves Elvtársak! A külpolitika időszerű kér­dései közül a Magyar Népköz­társaság, a Román Szocialista Köztársaság, a szocialista or­szágok rendkívüli fontosságot tulajdonítanak az európai biz­tonságnak. Lehetőségeinkhez mérten igyekszünk maximális mértékben hozzájárulni az eu­rópai béke megszilárdításához, az európai államok közötti együttműködés jobb feltételei­nek kialakításához. Elsősorban a szocialista or­szágok összehangolt tevékeny­ségének köszönhető, hogy Euró­pa nyugati részében is fokozó­dik annak megértése; konti­nensünkön elképzelhetetlen a tartós béke és a kölcsönösen előnyös együttműködés anél­kül, hogy ne tennénk véglege­sen pontot a második világhá­ború utón. A legközvetlenebbül érdekel­tek közül a Német Szövetségi Köztársaság jelenlegi kormánya is egyre jobban felismeri az eu­rópai realitásokat s kapcsola­tainak a szocialista országokkal való normalizálását tűzte ki cé­lul. A jelenlegi európai helyzet tehát bizakodással tölthet el bennünket, s reméljük, hogy még az idén megkezdheti mun­káját az európai biztonsági és együttműködési értekezlet Kedves Elvtársak! A nemzetközi imperializmus erőinek élén álló Amerikai Egyesült Államok kormányzata, miközben mindenütt o reakciós erőket, a népek szabadságát és a békét veszélyeztető erőket támogatja, különböző lépések­kel és hatalmas propaganda­gépezettel azt szeretné elhitet­ni a világgal, hogy szándékai békések. De a szép szavakkal kiáltóan szemben áll, az egész haladó nemzetközi közvéle­ményt felháborítja az a tény, hogy az Amerikai Egyesült Ál­lamok változatlanul folytatja népirtó háborúját Vietnamban, Laoszban és Kambodzsában. Lábbal tiporja az indokínai ál­lamok és népek legelemibb jo­gait, repülők százait küldi ma is a békés vietnami városok és falvak fölé, halált és pusztulást szórva rájuk. A Magyar Népköztársaság szilárdan a vietnami nép mel­lett áll. Párt- és kormánykül­döttségünk két hete tért vissza a Vietnami Demokratikus Köz­társaságban tett baráti látoga­tásról, ahol közvetlenül tapasz­talta a vietnami nép páratlan hősiességét, állhatatosságát, és kifejezte a magyar nép testvéri szolidaritását. Kezdettől fogva elítéljük az amerikai agressziót, a politikai rendezést szabotáló mesterkedéseket, és szilárd meggyőződésünk, hogy a viet­nami problémát csakis a Dél- Vietnami Köztársaság Ideigle­nes Forradalmi Kormányának és a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának ja­vaslatai alapján lehet rendezni. Az Egyesült Államok Kormá­nyának mindennemű katonai tevékenységét meg kell szüntet­ni Vietnamban; meg kell hatá­roznia csapatai és a többi ide­gen ország összes csapatai, ta­nácsadói, más katonai személy­zete, fegyverzete és harci esz­közei teljes kivonásának idő­pontját, fel kell számolnia dél­vietnami, indokínai katonai tá­maszpontjait. Az Egyesült Ál­lamoknak meg kell szüntetnie a saigoni bábrezsim támoga­tását, s nem szabad beavat­koznia Dél-Vietnam belső ügyeibe. Ténylegesen tisztelet­ben kell tartania a dél-vietna­mi nép önrendelkezési jogát, a Vietnamra vonatkozó 1954. évi genfi egyezménynek megfele­lően. A Magyar Népköztársaság megítélése szerint a Közel-Ke­let Izrael 1967-ben indított há­borúja miatt vált veszedelmes tűzfészekké, és maradt mind a mai napig az. Mi az antiimpe- rialista arab erőkkel vagyunk szolidárisak és a kérdés egye­dül igazságos megoldásának azt tartjuk, ha az agresszor visszavonul minden általa meg­szállva tartott területről. Pár­tunk, kormányunk határozottan elítéli az amerikai—izraeli össz- játékot, amelynek célja a poli­tikai rendezés lehetetlenné té­tele. A szocialista országok so­rában mi is segítjük az arab népeket a törvényes jogaikért, az igazságos céljaikért, a Biz­tonsági Tanács 1967. évi hatá­rozatának végrehajtásáért foly­tatott harcban. Magyarország a hindosztáni konfliktus idején elítélte a volt pakisztáni katonai kormányzat véres terrorját, kezdettől rokon­szenvezett az életéért és sza­badságáért küzdő kelet-bengá- liai néppel, s államát, a Bang- la Desht megalakulása után diplomáciailag elismerte. Mind­amellett mi Pakisztánnal is a békés egymás mellett élés el­vein nyugvó normális viszonyt kívánjuk. Védelmezzük a marxizmus—lersinizmus tisztaságát Kedves Elvtársakl A világpolitika eseményei Igazolják a kommunista és munkáspártok 1969. évi moszk­vai nemzetközi tanácskozásá­nak következtetéseit. Ez a ta­nácskozás a nemzetközi kom­munista mozgalom egységének erősítését, az antiimperialista akcióegység céljait szolgálta. Megállapítható, hogy a kom­munista és munkáspártok túl­nyomó többsége kész az egy­ség érdekében aktív tevékeny­séget folytatni. A moszkvai értekezlet állás­foglalásai alapján, azokat kö­vetve pártunk is dolgozik a kommunista vilógmozgalom egységéért, a kommunista pár­tok és az összes antiimperia­lista erők akcióegységének megteremtéséért. Pártunk har­cot folytat az opportunizmus, a jobb- és baloldali elhajlás, a nacionalizmus, a szovjetellenes- ség, minden szakadár tevékeny­ség ellen, mert meggyőződé­sünk, hogy mindezek egységün­ket rombolják és az imperializ­mus malmára hajtják a vizet. Védelmezzük a marxizmus—le- ninizmus tisztaságát, a proletár­internacionalizmus elvét, a szo­cializmus, a kommunizmus esz­méit követjük. A tudományos marxista—leninista elmélettel felvértezett kommunista világ­mozgalom, a szocialista világ- rendszer a társadalmi haladás­ra, nemzeti függetlenségre és békére vágyó népek és embe­rek reménysége. Tisztelt Nagygyűlés! Tisztelt Ceausescu elvtárs! Kedves Elvtársak! Barátaink! Befejezésül, mégegyszer sze­retném küldöttségünk vélemé­nyét hangsúlyozni: meggyőző­désünk, hogy találkozónk, elv­társi megbeszéléseink, az új ma­gyar-román barátsági, együtt­működési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződés jól szol­gálják kapcsolatainkat, együtt­működésünket, barátságunkat, a szocializmus, a béke ügyét. A Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztár­saság két szomszédos szocialis­ta ország. Népeink szocializ­must, békét akarnak, alapvető érdekeink közösek. Minden fel­tétel adva van pártjaink, or­szágaink sokoldalú együttmű­ködésének fejlesztéséhez. Ter­mészetesen ezért még sokat kell tennünk. Központi Bizott­ságunk, kormányunk teljes oda­adással és lankadatlanul fog dolgozni barátságunk, együtt­működésünk erősítéséért. A magyar küldöttség nevé­ben mégegyszer szeretném megköszönni a Román Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak, a Román Szocialista Köz- j társaság Államtanácsának és [ kormányának, Bukarest lakossá- : gának a baráti fogadtatást, a figyelmességet, amelyet küldött­ségünk mindvégig tapasztalt. A magyar kommunisták, a magyar dolgozó nép nevében mégegy­szer további nagy sikereket kí­vánok a szocialista Románia építésében. Éljen a Magyar Népköztár­saság és a Román Szocialista Köztársaság népeinek testvéri barátsága! Erősödjék a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és a Román Kommunista Párt internaciona­lista egsége, együttműködése! Éljen a szocializmus és a béke! LEHET, hogy valamikor Ne­meske község az „isten háta- mögé" sodródott, de manapság már aligha tudná az „Ür" ma­ga mögé parancsolni. Ha azt mondom, „távol a világ zajá­tól ...” — mindenképpen vi­szonylagos meghatározás, mert attól függ, mitől számítom a csekély lélekszámú kisfalvak he­lyét, a térkép melyik pontjától, mondjuk Pécstől, Budapesttől, vagy éppen Szigetvártól-e? Mert a lényeg mégis csak az, hogy — ez esetben a nemeskeiek — miként élnek, élvezhetik-e azo­kat az előnyöket, amelyet la­kóinak a város nyújthat, beke- rülhetnek-e a kulturális élet áramkörébe, zsugorodnak-e a távolságok a technika jóvoltá­ból? Amíg egy felől azt hall­juk, hogy a kis hegyi falvak iassan kihalnak, másfelől azt firtatjuk: érdemes-e „kint” élni? — Nem. Én legalábbis Pécsre mennék majd, ha leérettségiz­tem és kapok állást. Még akkor is, ha egyébként nem rossz itt sem. — Miért vonzóbb a város? Vállat von: — Mindent választhat az ember. Munkahelyek között, aztán ... Nem is tudom. Sok ki­rakat, sokféle ruha, mozik, szín­ház, este is van élet — És ti? A három lány az állomásról tart hazafelé: — Nem gondolkodtam ilyes­min. Ha el is mennék, akkor is csak munkára, talán Szigetvá­ron. Vonattal negyedóra és na­ponta szinte másfél óránként megy és jön a vonat A község utolsó házától ta­lán 300—400 méternyire van a vasútállomás. Görösgall — 370 főnyi lakójával — a 151 lélek­számú Nemeskéhez tartozik köz­igazgatásilag. Ormánság ide légvonalban is messze van s mégis, az „egyke” dívott itt ezért kevés a fiatal a község­ben és a jóég tudja miért, fiú­gyerek még kevesebb. A lányok „vidékre” mennek férjhez, nem is csoda, hiszen jóformán az egész falut rokoni szálak fűzik eggyé. Nemeske gyarapodik, mindezek ellenére. Egyetlen, de széles — zöldsávval tarkított — főutcája van, az utóbbi években 19 új ház épült, illetve átalakí­tották a régieket, úgy látom, alig van családi ház, amelyet ne tataroztak volna. Gál János tanácselnök mond­ja: ■— Akik építenek, azok már fürdőszoba nélkül el sem kép­zelik otthonukat Itt a tanács­háza udvarán van a palack­telep, gáztűzhelyeket vásárol­nak, de ez semmi, olyant is tapasztalunk, amire korábban, legalábbis az idősebbek nem is gondoltak: kicserélik a bú­torokat, világosra, modern vo­nalúra. A téesztől kapnak teher­kocsit. — Elköltözők vannak-e? — Nem tudok róla. Inkább jönnek. Cserkutiék, Kelemenék Görösgallról' telepedtek ide, aztán a Szőke Sándor is és Bodicsiné is, vejével, lányával. A környéken vagy kilenc cigány- család lakott putriban, most már csak kettő van, mert ha jól számolom, három család Kistamásiba, kettő, vagy három azt hiszem Görösgallra ment. Nemeske körülbelül 54—55 családi házból áll, ezenkívül van még az átalakított, kibőví­tett tsz-iroda, úgyszintén a ta­nácsháza és a kultúrház is. A külvilágra ablakot nyitott a mintegy 20 darab tv-készülék, és a sok napilap, képesújság. A község dolgozó lakossága hetvenre tehető, közülük talán ha húszán bejárnak Szigetvárra a konzervgyárba, cipőgyárba, a többi a termelőszövetkezet tag­ja, vagy alkalmazottja az állami gazdaságnak. — Autó? Melles Lajos üzemegység- vezető a tsz-ben: — Van néhány. Nekem Moszkvicsom, aztán a Farkas gyerekeknek, mindegyiknek kü- lön-külön. Akkor . .. kinek is ...? Bálovics Lajosnak Wartburgja, ő a konzervgyárban dolgozik, aztán a Csirke Jóskának... Szóval van vagy tíz-tizenkettő. Ha azt számítja, hogy Nemes­kén mintegy 50—60 család lö­kik, ez nem is kevés. Póré János iskolaigazgató — aki közben átszaladt az iskolába a Nemeskei krónikáért — azt mondja, hogy a nagydobszai takarékban a betétállomány 7.5 millió forint, a környező kisköz­ségek lakóinak pénze, közöttük a nemeskeieké is. A termelőszövetkezet — amelyhez tagközségként tarto­zik Pettend, Kistamási, Görös­gall - nem a legerősebb, pon­tosabban, most az utóbbi évek­ben fejlődik erőteljesen. Egy dolgozó tagra — amennyiben az évi 250 munkanapja meg­van — 20 840 forint átlagkere­set jut, de a traktorosok, gép­kocsivezetők között számos akad, aki 3fF—45 ezer forintot is hazavisz évente. — Olyant mondjon nekem, aki nem géppel dolgozik, aki a hagyományos mezőgazdasági munkát végzi . .. Varga József tsz-elnököt ké­rem erre. — Tessék. Itt van egy asz- szony, múlt évi keresete még­haladta a 13 ezer forintot, de nem kétszázötven, hanem csak százhatvannyolc munkanapra. Vagyis hat-hét hónapra. De különben is, nehéz itt mór „ha­gyományos" munkát végezni, mert géppel szántunk, vetünk, vegyszerezünk, betakarítunk, te­hát a legtöbb — értékben is legmagasabb munkát — a gé­pekre bízzuk. A kereset nem minden. A háztájiból befolyt hasznot min­den esetben hozzá kell csapni és akkor a jövedelem már-már egészen más képet mutat. Igaz, hogy a háztájiban végzett mun­kát a tagok soha sem mérik- számolják, tehát dolgozni aztán éppenséggel lehet, ha valaki gyarapodni akar. De így együtt — az egész jövedelem — megy rá ruházkodásra, házépítésre, vagy — uramisten! — éppen autóra. A Nemeskei krónikát — két­száztíz oldalas, tanácsi vb-tit- kár által hitelesített vastag könyvet — Póré János vezeti, január első napjától. Minden — ami itt történik — bevezeti. „BOGDÁN ISTVÁN, Bogdán Juli és Ignác Pál családostól elköltözött a cigánytelepről Kis­tamásiba, kölcsönből vásárolt házakba . .. Vukmann Sándor párttitkár beszámolt a pártszer­vezet 1971. évi munkájáról... A kultúrházban dr. Gelencsér Sebestyén, a szigetvári bank­fiók igazgatója a gazdaságpo­litikai kérdésekről tartott tájé­koztatót. Megjelent 27 fő. A hallgatók az áremelkedések és a jogtalan haszonszerzések el len lázadoztak ... Február 2. Plusz két fok a hőmérséklet reggel 8 órakor. Derült idő. Csa­padék nincs. Mi lesz ennek a következménye? Este fél 7 óra­kor a pécsi vándormozi bemu­tatta „Idegenek a cowboyok között' című filmet. Főszereplő: Gregory Peck. 88 jegyet adtak el ...” Az utolsó bejegyzés a terme­lőszövetkezeti zárszámadó gyű­lést örökíti meg: az egész esz­tendei munka és gyümölcse ta­núsítja: a nemeskeiek élete- sorsa és a város világa közötti különbséget lassan csak a ti­zenöt percnyi vonatozást jelenti majd. Rab Fereise < Nemeskei krónika

Next

/
Oldalképek
Tartalom