Dunántúli Napló, 1972. február (29. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-20 / 43. szám
6 DUNÁMTÓL! NAPLÓ 1971. február ■. Pál Rita: Mindannyian nagyon vártuk már ért o szombatot. Én például pont egy éve. Akkor volt a legutolsó farsangunk. Évről évre klasszabb lesz. A jelmezek is. Tavaly még megbámuljuk a Rozs Jutkát. jó colos csaj, pályásnak öltözött, de a cumisüveget kivéve inkább múmiának néztük. Az élő bábszínház se volt rossz. Többre nem is emlékszem, mert amikor ma megláttam a Vicát körhintával, vagy a körhintát a Vicával, mór tudtam, igaza van apunak, egy szülő mindenre képes, hogy a gyerekére felhívja a figyelmet. Ha már o gyerek nem képes rá. Mármint saját magára felhívni a figyelmet Képzőművészeink kislexikonja t Két-halas kompozíció, pírogránít NÁDOR JUDIT kerámiái az archrtekturális Igények mellett a modern lakáskultúra, a belső —tér díszítését esztétikai örömét is szolgálják. Térelválasztásra szánt rócso- vagy fallá, oszloppá építhető variábilis plasztikái többnyire az érdes felületű, szilárd kötésű pirogrónitból készülnek. Felületük tagolása a pozitív-negatív formák változásaira, az áttörések ritmusára épül, a tömeg s az arányok elosztása az anyag törvény- szerűségeit sajátosságait tiszteletben tartja. Szívesen mintáz humoros, groteszk megjelenésű állatfigurákat. Ezeknél a kicsit vaskos, szögletes, mázas kerámia vagy porcelándísztárgyaknál nemcsak korszakunk egyszerűsítő igényét érezzük, hanem az agyagművesség legősibb emlékeinek tiszteletét és hagyományát is felfedhetjük. Életének több adatai: Szül. 1934. Sopron. Az Iparművészeti Főiskolán kerámia szakot végzett, 1962-ben. Tanárai Borsos Miklós és Csekovszky Árpád voltak. 1962 óta a Pécsi Porcelángyár tervezőművésze. 1965-ben Pécsett önálló kiállítást rendezett. 1967-től a dél-dunántúli területi szervezet kiállításain rendszeresen részt vesz, szerepelt az országos kerámia biennálén, a siklósi kerámia kiállításon. Külföldön Lengyelországban, Bulgáriában és Jugoszláviában voltak művei kiállításokon. Több műve —faliképek és térelválasztó rácsok — pécsi középületekben került elhelyezésre. A Vicét persze körhinta ivéMtüi » megnézik. ö a legszebb az osztályban. D« azért a körhinta is menő. Fogalmam sincs, hogy bütykölték össze a szülei. Szóval, középen volt a Vica, de nem sokat láttunk belőle, forgott, pörgött körülötte a ringlispil, minden csónakban babák ücsörögtek, szőkék, feketék, vöröshajúak, még muzsikált is a szerkentyű. Később aztán a Vica kibújt a körhintából és a szülei hazavitték. A körhintát A Vica maradt Sajnos. És elcsaklizta tőlem a fiúmat. Vagyis ezt a piszok Gábort Akit csak nagy nehezen tudtam rábeszélni, hogy egyáltalán eljöjjön. Mert ő olyan nagy fej és a drága idejét nem szívesen „vacakolja el” ilyen marhaságokkal. Inkább olvas helyette még kilencvenhárom könyvet. És mivel többet olvas, annál nagyobbakat hallgat. Lassan már kipukkad a tudománytól. Egész héten fűztem, végre tegnapelőtt rám hagyta, hogy eljön. Táncolni nem fog — mondta. Erre betájoltam magam, mert a Gábor tényleg sohase táncolt Eddig. És nem is tud. Elég szánalmasan lötyögött a Vica mellett. De azért lötyögött mellette. Közben engem is felkért, természetesen szóba se álltam vele. Mondta, hogy ne hülyéskedjek. Nem hülyéskedek — feleltem, és akkor mentem ei a birkózóval. Legszívesebben bőgtem volna, pedig a birkózó jól táncolt. De én csak a Gábort láttam és arra gondoltam, sokkal jobb lenne, ha tegnap ilyenkor lenne. Akkor például másként kezdődnének ma a dolgok, vagy a Vica nem lenne ilyen szép. Esetleg megbetegedhetne erre az estére. A Vicának esze ágában se volt megbetegedni. így aztán kénytelen voltam tudomásul venni a birkózót Tizenhét éves, tehát hárommal több, mint a Gábor. Ez is valami Egyébként komplett őrült Már akkor golyósnak néztem, amikor elkezdett szövegelni, hogy ilyen bajnokság, meg olyan bajnokság és hogy nincs komoly ellenfele. Kiderült, hogy nem is hantázik. Tényleg birkózó. Robinak hívják. Egy fejjel magasabb, mint én, de ilyen vékony srácot még nem láttam. Szóval erre mondják, hogy pehelysúlyú. Kacagnom kell. Megmutatta az ezüstérmeit, meg az aranyat Az ezüstöket Mucsajon kapta, az aranyat meg itthon, „ellenfél nélkül”. Azt hittem hülyéskedik, de halál komolyan elmagyarázta, hogy mivel benevezett, de nem állt ki ellene senki, megkapta az aranyat Jó vicc! És azt is mondta, hogy pillanatnyilag nincs a mezőnyben komoly ellenfele. Naná! Ki az a bolond, aki nekiugrik? Életveszélyes kísérlet. A Robi számára. A Gábor viszont egész este nagyon szép volt. Ilyen szépnek egyáltalán nem láttam még. Talán azért, mert most messziről bámultam. Megszoktam, hogy mellettem ül o padban és így tulajdonképpen nem is lehet igazán nézni. És többnyire fújok rá. Mert például nem hajlandó súgni. Még egy szót se. Azt mondja, van eszem, használjam. Igaz, van eszem, de ettől még nem biztos, hogy el is tudom mondani, hogy a barnamoszatok egyes fajainak • belső váza mászták sokasága, másokéi szarufonalak szövedéke. A Gábor viszont következetes, meg okar engem nevelni. Nem mondja, de látszik rajta. Ezért tulajdonképpen utálni kellene. Igaz, az anyu és apu is meg akar nevelni és őket se utálom. Meg a tanárok is meg akarnak nevelni, Na, nem csak engem. Ez megnyugtató. De hogy égy velem egyidős ifjú is olyan legyen már, mint az öregek ... Az viszont jó, hogy omikor beteg voltam annyira féltett, hogy nemcsak a matekot segített megcsinálni és elmagyarázta a kémiát hanem folytan kérdezgette: „Elvira bevetted már az orvosságodat és biztos, hogy nem ennél egy kis mézeskenyeret vagy narancsot?" Hemiingwayről olvastam, hogy igazi férfi volt Mert az igazi férfi gyengéd. A Gábor nem Hemingway, de gyengéd. Ez tény. Lehet hogy a Vicáhcp is gyengéd? Mégis csak jó, hogy a Vica nem beteg. Sajnos már én se. Akárhogy nyafogtam, egy hétnél tovább nem bírtam húzni. Hiába ízívóskodtafti; az egyáltalán nem számít Hogy már teljesen normális a hőmérsékletem. Sokfajta betegségnél nem számít a láz. De ennél számít — jelentette ki az anyu. Ezután már szó se volt mézeskenyérről és narancsról. Sőt, a fiatalember bekonferálta, ha megint elkezdem óra alatt rágcsálni a szotyolót, kipőn- dörít a pádból. Na, ez nem hiszem, de azért abbahagytam. Mondta is a Marian, a Gábor állation bedumál nekem mindent Mintha én nem tudnám. A Vica-ügyet viszont nem fogja megetetni velem. Egyébként a Vica egy kicsit szélhámos és ha a Gábor ezt nem veszi észre, akkor nem is olyan nagy fej. Csak az a baj, hogy ettől a Gábor még mindig a leghosszabb srác. Akárkivel hasonlítom is össze, és ezt csak én tudom igazán. Még a Marianna! se vagyok képes megértetni, hogy miért? Pedig a legjobb barátnőm. De ő legalább nem mond olyan hülyeségeket, hogy a Tangó szebb fiú, és ha akarom, az ujjam köré csavarhatom. Lehet, hogy a Tangó ólyan szép fiúban, mint a Vica lányban, de ez még nem jelent semmit Mellesleg a Vica elég hosszú ideig futott a Tangóval és a múlt héten azt telefonozta egy barátnőjének: „különösebb újság nincs, mint hogy a Tangóval össze fogok veszni. Szegény már az agyamra megy.” Ennyit számít a szépség. Állítólag a Robi is szép. Csak olyan érzésem van, ha valaki hangosabban rászól, máris összecsukok. És folyton arról beszél, hogy kit ütött ki, vagy le. A ringben, A Gábor még kétszer jött, érdeklődött, kérek-e jaffát? Kezdett izgulni a birkózó miatt. Láttam rajta. Igazán kár, hogy éppen sékeltünk, és így nem tudtam hozzábujni a Robihoz. Kedvem lett volna. Most az egyszer. Még akkor is, ha utána letolt volna az Oszti, bár ez nem biztos. Szerinte aranyos gyerekek vagyunk. És kedvesek. Meg ártatlanok. Szabadkai képzőművészek Mo délelőtt 11 érakor Kelle Sándor festőművész nyitja meg a Techniko Háza nagytermében a szabadkai képzőművészek kiállítását. Tizennégy képző- és iparművész — a Jugoszláv Képző- és Iparművészeti Szövetség tagjai — állítják ki műveiket, a tavaly Szabadkán megrendezett pécsi iparművészeti kiállítás viszonzásaként. Az alábbiakban kérőijük Béla Duránci szabadkai festőművész ' írását, amely tájékoztat az ottani képzőművészeti életről. Szabadkán a képzőművészet a múltban nem tartozott a dicsőséget hozó értékek közé. Pedig a színek és formák varázslata ősidők óta fellelhető. A ko- lorit és az arányos forma itt hozzátartozik a népi motívumokhoz, s a sokféle épüietsiílus rengetegében ott vibrál a szecessziós játékosság: a hírneves Zsolnay-kerámia. A város mindig vertdégszeie'ő volt a művészek iránt, A városon Smith József, Tornyai János, Nagy István, Teles Ede és mások „kezenyomo” látható. Az épületeket többek között Lechner Ödön és tanítványai — Dezső Jakab és Komor Marcell — tervezték. A képzőművészeti felvirágzás korszaka a felszabadulás után kezdődött. Az országban megrendezett három első kiállítás egyikén 1945_ júliusában két szabadkai művész alkotásait mutatták be: Zjelko Kujundzic szobrász és Szilágyi László festő munkáit. Néhány évvel később megalakult a képzőművészeti szekció, és az iskolákból is kikerültek az első képzett művészek. Az ötvenes évek elején megalakultak az első művésztelepek a Vajdaságban. Zento városa 1952-ben hívta meg először a részvevőket, ezt követte Topoly, Becse, Écska és Kishegyes. A mozgalom az egész országra kiterjedt. Szabadka művészei elejétől kezdve gyakori vendégei e művésztelepeknek. Tíz évvel ezelőtt. 1962-ben alakult meg a Szabadkai Képzőművészeti Találkozó, azóta minden évben országos jellegű festő, szobrász és grafikai szemlét rendezünk a jugoszláviai művésztelepek részvevőinek alkotásaiból. A Szabadkai Képzőművészeti Találkozó kezdeményezésére és mások közreműködésével 1968-ban megrendeztük az első országos kerámiai trienná- lét. Ez a rendezvény azért is otthont talált Szabadkán, mert a város házainak díszítése s különösen a képzőművészet otthonának épülete az architektúra és a kerámia szintézisét [példázza. Szabadka képzőművészeti életét jellemzi még, hogy állandó jelleggel működik a Városi Múzeum képtára, a Szabadkai Művészet és a Magyar Művészet Galériája, s a városban több művészeti és amatőr csoport tevékenykedik. A pécsi kiállításon bemutatott alkotások a Szabadkai Képzőművészeti Találkozó tíz évének és a művésztelepek két évtizedének eredményeit tükrözik. Mortyn F#r*nci Jan« Janus Pannonius A nyárfák nem teremnek borostyánkövet Költők, annyira átlátszón mire jó hazudozni? Phoebus gyűlöli ezt, és a valót szereti. Am ti, ahányon vagytok, kórusban kiabáltokl „Zöldéi a Pó partján egy üde nyárfaliget, olvadt érc-szerű mézgát izzadnak ki a fák ott, s gyöngyszemmé merevül sorra a sok kicsi csepp," fme, a Pól Meg a Nap-nővérek berke, a híres) Hát a borostyánkő? Láttok-e, latrok, ilyet? Csorba Győző fordítása Ezt halljuk! A Pécsi Stúdió jövőheti műsorairól A Batyuba! főpróbáján ..« Hétfőn 77 óra 30 perckor: Batyuból a stúdióban A 90 perces magyar nyelvű műsorban — a negyedórás Dél-dunántúli híradó kivételével — vidám hangulatú bál résztvevői lehetnek a rádióhallgatók. A műsor szerkesztői: Kovács Imre, Nádor Tamás és Nógrádi Erzsébet közismert pécsieket hívtak meg a bálra, és amit a vendégek magukkal hoznak, az hangzik el a műsorban. Ott lesznek a színház művészei közül Győry Márta, Szabadíts Judit, Faludi László, Mester István, Paál László. Réti Csaba, továbbá a Ki mit tud-ban feltűnt Tímkó Tamás, a Máté-citeraegyüt- tes és néhány percre egyenes adásban kapcsolják a színházból a Farsangi nótaestet is. Csütörtökön 18 óra 15 perckor: A bíró gyakorlatából Dr, Csíky Ottó, a megyei bíróság elnöke írásaival gyakran szerepet a pécsi stúdió műsorában. Témái mindig közérdekűek, tudományos igénnyel megírtak. Ezúttal egy sokat vitatott problémához szól hozzá. Az orvos felelőssége címmel a szervátültető műtétek jogi szabályozását sürgeti. Vasárnap 18 óra 10 perckor: Kulturális magaiin Régi, népszerű műsora ez a Pécsi Stúdiónak, mely havonta színes riportokban és írásokban nyújt visszapillantást Pécs és a megye jelentősebb kulturális, művelődésügyi eseményeire, eredményeire. A sorozat e héten jelentkező számában a 70 éves Bárclosí Németh János költőt köszöntik, szó lesz a Ki mit tud-ról, a nemzetközi könyvévről, a felsőoktatási intézmények kulturális munkájáról, valamint a 15 éve fennálló Mecsek kórusról. I k Suli — buli Kiállítás a Technika Házában
