Dunántúli Napló, 1972. február (29. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-18 / 41. szám
W2, február 18. DUNÄNTOLI NAPLÓ 3 Szétfoszlott illúziók Drávasza bölcsön / Kilencmilliós veszteség — Teljes szanálást rendelt el a Megyei Tanács Decemberben már nem fizettek munkadíjat, s ez már csak egy újabb jelzés volt a sok közül: baj van a drávaszabolcsi termelőszövetkezettel. A gazdálkodás múlt évi mérlege kilenc- miiliós hiányt mutat, ezzel Drá- vaszabolcs is feliratkozott a szanált szövetkezetek listájára. A tegnapi rész-közgyűlésen így csak gondterhelt arcokat láttunk, s ha szerényen meg is vendégelték a tagságot, a lényeg, a kiegészítő részesedés elmaradt. Hogyan hozták össze ezt a nagy veszteséget a mindig is jó hírnévnek örvendő, erősnek számító, termelőszövetkezetben? Erre nagy vonalakban fény derült a tegnapi rész-közgyűlésen. Forintra-fillérre, hogy mely ágazatokban mennyi veszteség mutatkozik, azonban csak a szanálási eljárás adhat feleletet. Erre ugyanis a könyvelés nem tud pontos adatokkal szolgálni. Beruházási láz Tény, a veszteség fő oka: az erőt meghaladó beruházások, fme, ez tanulság is, hova vezethet a beruházási láz. Építettek hatmillióért terményszárítót. Társulásos alapon indult, végül maguk maradtak, magukra vállalták. Sertéstelep építésébe kezdtek, közben ezzel párhuzamosan megindult a vízrendezés is. Mindez meghaladta erejüket. Igaz — sietett megjegyezni a vezetőség — a beruházásokat hitel felvétele nélkül, önerőből pénzelték. Ez azonban legfeljebb magyarázat, de nem mentség. Adódik rögtön a kérdés: miért hitték, hogy megállnak a saját lábukon, miért nem vettek fel hiteleket? Most azt a hitelt veszi majd fel a szövetkezet, amit elmulasztott, csakhogy micsoda különbség: szanálási hi-, tel, kényszer-igazgatással. A veszteségek kimunkálása a szakemberek dolga, így hát írásunkban nem tudunk alapos elemzést nyújtani. A beszámolóból, a hozzászólásokból azonban kiderül, a melléküzemágait sem úgy ütöttek be, ahogy számították. Elhangzott, a veszteségekbe néhány millióval az építőbrigád is „besegített", bár ezt nem lehet készpénznek venni, hiszen mint említettem — s ez az elnöki beszámolóban is így szerepelt — nincs megbízható, a gazdaságról valóságos tükörképet adó könyvelés, nincsenek pontos kalkulációk, baj van a bizonylati fegyelemmel. Márpedig mindezeket nem nélkülözheti egy hétezer holdas kiterjedt gazdaság. De kanyarodjunk vissza a beruházási túlfűtöttségre! Ahogy ez már lenni szokott, akkora terhekkel a vállukon kapkodás lett úrrá a vezetőkön, a helyzet összekuszálódott, egyre zűrzavarosabb lett. A szövetkezet fedezetlen vásárlásokba ment bele, a szállítók sorban álltak, egymást érték a behajtási perek. Egy ideig ment a dolog, ügyes húzásokkal, eladásokkal, üzleteléssel sikerült tartani a gazdálkodás gyeplőjét, de ez már csak amolyan kínlódás volt. Végül összecsaptak a hullámok. Nem egy év vesztesége Közben, ahelyett, hogy ősz- szébb húzták volna a nadrág- j szíjat, fizetett a tsz rendesen, ; mondhatni bőkezűen tagjainak, az alap munkadíjak számításánál még egy kicsit meg is nyom- , ták a ceruzát. Ahogy Bors László, a Siklósi járási Pártbizottság titkára a rész-közgyű- j lésen felszólalásában fogalma- j — Diák vetélkedő. Kongresz- szusok története címmel vetélkedőt rendez pénteken a Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola KISZ Váci Mihály alapszervezete. A forradal-' mi ifjúsági napok keretében sorra kerülő vetélkedőn az iskola 10 alapszervezetének 30 versenyzője ad számot arról: ki mit tud a Kommunista Ifjúsági Szövetség eddigi kongresszusából. zott: a vezetőség a tagsági érdekek helytelen értelmezésétől vezettetve a minél nagyobb'osztásra törekedett, e téren valóságos rivalizálás folyt a bere- mendi tsz-szel, s nem gondoltak arra, jöhetnek szűkebb esztendők is. Már az 1970-es mérleg is veszteséges volt tulajdonképpen, csak kozmetikázták, s mégis fizettek utána kiegészítő részesedést. A kilencmilliós veszteségben ez a milliós tétel is benne van. A felszólalások nyomán olyan kép tárult elébünk, hogy a kis pénzeket nemigen fogták meg Drávaszabolcson. Sokan felvetették a munkaszervezés hiányosságait A felszólalók olyan példákat citáltak — a vetőgépben bennmaradt és kicsírázott a mag, szénával almoztak a lo- j vak alatt, előfordult, hogy a bor- ! jak egy-két napig szomjaztak, i a munka dandárjában vesztegeltek a kombájnok, mert nem [ gondoskodtak kiszolgálásukról, elszámoltak meg nem dolgozott teljesítményeket, sok a munkaidő alatti italozás — amelyeknek ha C9ak a fele igaz, untig elég. Az igazság az, hogy a kilencmilliós veszteség nem egy év alatt jött össze, története visz- szavezet a két másik termelő- szövetkezettel való egyesüléshez. A kelleténél nagyobb 'derűlá- | tással indultak neki. A tavaly előtti év mérlegét aztán már meg kellett szépíteni, mert különben 4—5 milliós hiányt mutatott volna. Kíbuktatta viszont a hiányt a múlt év derekán a bank és a Bevételi Igazgatóság baranyai hivatala. A szövetkezet vezetőinek az a számítása viszont, hogy a hiányt majd csak kigazdál- kodják év végére, ábránd maradt. A veszteségeket nem tudták lenyelni, csak görgették maguk előtt. A Járási Pártbizottság, ismerve a Drávaszabolcson uralkodó állapotokat, többször is figyelmeztette, bírálta a tsz vezetőit, rámutatva a hibákra, a rutin vezetés veszélyeire. A figyelmeztetése kevésnek bizonyult. A tsz- vezetők ugyanis mindig türelmet kértek, bizalmat kértek, vagy többnyire kihúzták magukat: „Nagy tsz vagyunk, nagyot termelünk.” Minden maradt a régiben. Mígnem az illúziók szertefoszlottak, s a tsz csődbe jutott. Nincs minden veszve Ogy érzem, a vezetőség beszámolója nem eléggé hangsúlyozta azt a nehéz helyzetet, amit egy szanálás jelent. A ki- iencmilliós veszteség, akárhogy nézzük, veszteség, nem egyszerűen hitel-ügyletről van itt szó. Az állam kénytelen a zsebébe nyúlni, s a Megyei Tanács sincs abban a helyzetben, hogy csak úgy le-letegyen 1,6 millió forintot, hogy az élet ne álljon meg a szövetkezetben. Nem arról van szó, hogy most temessük Drávaszabolcsot, de azért legyünk tisztában azzal, itt komoly, keserű dolgokról van szó. A jobb sorsra érdemes szövetkezetben, míg ki nem gazdálkodjék a hiányt, össze kell húzni a nadrágszíjat, s ez keserű dolog. Veszve nincs minden. A beruházások elúsztatták a gazdaságot, de végsősoron biztosítékai a kilábalásnak. A kérdés az, a tagság, de mégin- kább a vezetőség képes-e új emberként nekilátni ennek a munkának? Miklósvári Zoltán Négymillió forint ráfordítással épül Somberekén az új művelődési ház, ABC áruház és a Takarékszövetkezet a községi tanács, a dunaszekcsői ÁFÉSZ és a véméndi Takarékszövetkezet közös beruházásában. Az egy épületben elhelyezkedő objektumok átadását az építők — a Bolyi közös Községi Tanács Költségvetési Üzeme — ez év második felére ígéri. Fotó: Erb János Hogyan lehet 384000 forintot keresni? Színesfém-öntöde A szakma sem rabiga, sem kincsesbánya, egyszerűen mesterség Hirden a plébánia udvarában, az egykori cseléd házak ban működik Tóth Zoltán színesfémöntödéje. Az udvaron halomban fénylenek a kész öntvények — tehenészeti telepek önitató edényei — és az olvasztásra váró alumínium tömbök. Már a kerekes kút is árulkodik: mesterember dolgozik a házban. A fahengerről talán évek óta nem szaladt le a lánc — ügyes kis mechanizmussal, drótkötélen húzzák fel a vödröt. Kicsi, zsúfolt műhelybe nyitok be. Ketten egy öntvényformát igazítanak, egy fiatalember a satupadon negyedkilónyi vajaskenyeret majszol, Papp József egy szivattyú motorját igazítja. Ö az „üzem” TMK-sa és egyben a főnök helyettese. 1965 óta dolgozik itt, fizetése 3200 forint, napi munkaidő' 10 óra, minden szombat szabad. Hatan dolgoznak az öntödében. A fizetések az öntőknél egy kissé magasabbak: 13 forintnál kezdődnek az órabérek. — Én a Vasas Ktsz-től jöttem — mondja Papp József. — Persze, ezzel nem mondtam valami nagyot, mert akik itt dolgozunk, mindannyian onnan jöttünk. Ott kiemelt órabérem volt: 12,50. Pécsről járunk ki, a fő- ! nők 'megveszi a bérletet, kifizeti j az SZTK-t, s a nyugdíj-jórulé- | kot is. Tiszta pénzt kapunk, ab- J ból már nincs levonás. Rozzant vasajtón kukkantunk be — a fürdő és öltöző. Sötét, hideg betonkamra. Koksz-kazán a sarokban, mellette pb-gázpa- lack. Hát láttam mór szebb fürdőt és öltözőt is. Az emberek védelmükbe veszik: melegvíz- j ben fűződhetünk, munka után a j helyiség is meleg. Nem csem- pézett, de nekünk jó. Horváth Lajos megbirkózott a vajaskenyérrel, Pepsi Colát iszik. — Ez a védőital. Naponként egy üveg szóda és egy üveg cola ... — Sokat kell dolgozni? — Itt készen kell lenni. A melót mindenütt meg kell csinálni ... Én, míg a Tóthot fel nem akasztják, itt maradok — mondja Papp József. — Húsz éve ismerem, a ktsz-ben is a górém volt, de ritka jó góré. — S van esély arra, hogy a Tóthot „felakasztják"? — Nézze, nálunk semmiféle susmusra nincs lehetőség. Mi csak tiszta munkát csinálunk — s adózunk is utána. Januárban megírtuk, hogy van egy pécsi kisiparos, aki 384 000 forint után fizet jövedelemadót. Nos, ez a kisiparos Tóth Zoltán hirdi színesfém-öntőd és. j adja a hőt, 750—800 fokon cseresznyepiros a megolvadt fém. Villás fogókkal, kézzei emelik a 40—50 kilós kisebb és 160 kilós nagyobb tégelyeket. Harminc és 60 perc között van az olvadási idő, persze attól is függ, milyen hideg van. A nyílt féltetős fészer alatt a tél ellen szinte semmi sem véd. Félelmetesen manővereznek az izzó tégelyekkel, amikor a formákba öntik. Baleset eddig mégsem fordult elő. Papp József végigvezet az üzemen. A tisztító műhelyben egy szalagfűrészhez hasonló szerkezet süvít, az öntvény dudorait tisztítják vele. A következő helyiség az öntöde. A falak mellett formázóhomok felkupa- colva, egy munkás éppen rostán lapátolja. Kaszás Sándor öntő vattaruhában reggelizik. Azt mondja: írja meg, hogy kevés a pénz! Mondom: megírom, de hát akkor miért nem megy máshová dolgozni? — Mert azért itt még megvan a számításom . .. Az öntőműhely mögött vannak az olvasztók. Vödörnyi tégelyekben, földbe ásott és kifalazott olvasztókban fortyog az alumínium. Egyszerű olajégő Kétmilliárd forintos építési többletkapacitás Az építőipari termelés korszerűsítését strukturális átalakítását szolgáló beruházások értéke az állami építőiparban eléri az öt- milliárd forintot. Az idén elsősorban ezeknek a fejlesztési munkáknak gyors befejezésére koncentrálják a pénzügyi erőforrásokat és a kivitelezés erőit. Ebben az évben az állami és a vállalati beruházásokra 2,9 milliárd forintot fordítanak, 170 miilió forinttal többet, mint amennyit a negyedik ötéves népgazdasági terv 1972-re ütemezett. Az építőipari ágazat egyedi nagy beruházásai közül az idei átadásra tervezett szegedi házgyárat már tavaly üzembe helyezték, s most már csak az utolsó simítások maradtak hátra. A másik nagy egyedi beruházásnak, Budapest negyedik házgyárának építése korábban megkezdődött, s az idén mintegy 80 millió forint értékű munkával készítik elő a jövő évi üzembehelyezést, a beruházás befejezését. I Az idei népgazdasági terv i szerint az építőipar termelése a ; korábbinál mérsékeltebben, 3— j 4 százalékkal emelkedik, de ! számítani kell arra, hogy később j nagyobb ütemű lesz a fejlődés, | ezért a kormány által jóváha- I gyott hitelpolitikai irányelvek továbbra is előnyben részesítik az építőipari kapacitások, az új építésmódok gyorsütemű fejlesztését. Az építési kapacitás bővítését célzó vállalati beruházásokhoz az állam az utóbbi két évben 2,2 milliárd forint állami támogatással járult hozzá, és csaknem kétmilliárd forint értékű beruházási hitelt nyújtott. A vállalatok a negyedik ötéves tervben saját fejlesztési alapjukból több mint egymilliárd forintot fektetnek be ezekbe a fontos beruházásokba, amelyeknek befejezése után évente 12 milliárd forintot meghaladó építési munkával bővíthetik az építőipar termelési kapacitását. A múlt év végéig üzembe helyezett beruházások évi 700 miilió : i forintot meghaladó többletkapacitást tesznek lehetővé. Ez a bővülés elsősorban a közműépítés, a mélyépítés, a lakásépítés, a lakóház-fenntartás, valamint a szak- és szerelőipar termelésének szélesítését, növelését segíti. Vállalati beruházásként, de jelentős állami támogatással gyors ütember folytatják a múlt év végén megkezdett veszprémi és kecskeméti házgyár építését, hogy a negyedik ötéves terv végétől mindkét üzem évente 2400—2400 házgyári lakással segítse az országos program megvalósítását. Az építőipari vállalatok ösz- szesen 26 modern központi telep létrehozásán dolgoznak, a szak-, szerelő- és segédüzemi szerelőrészlegek fejlesztésére pedig 20 beruházást irányoztak elő. Az új létesítményeknek több mint a fele még ez év végéig megkezdi a munkát. — Kihalásra ítélt szakma a j miénk — mondja Tóth Zoltán. — Pécsett alig néhány öntő tanuló van. Ezért aztán a nem : nagyipari jellegű öntvények iránt óriási a kereslet. Minden darabnyi kapacitást szívesen fogadnak. Nálam nem láthatott csodálatos dolgokat, de egy nagyüzem öntödéjében sincs másként. Nyáron meleg, télen hideg, nem tolakodnak a gyerekek az öntő szakmába. Bűzös, piszkos. Azért is váltottam Hirdre az ipart, a szomszédok beleegyezése nélkül nem is sza- j bad öntödét csinálni. — Azt hallottam, vezető beosztásban volt, mielőtt az ipart kivette. — Igen, 2500 forintot kerestem. Engem soha nem érdekelt j a munkaidő, s van az ember- j ben egy kis produkálási kény- | szer is. Itt mindig új konstrukciókon kell törnöm a fejem, az anyagokat gyártásra előkészíte- j ni, munkát, anyagot felhajtani, j néha az üzemben az emberek- ■ nek segíteni. De a kereset sem utolsó szempont. Szépen keresek, Persze közelsem annyit, amennyit gondolnak az emberek. * Érdemes követni a 384 ezer forint sorsát. Az összes bevétel j és a kiadások után mutatott ! 1971-ben ennyit a pénztárkönyv, j Az első 100 ezer forintból 45 ezer, és minden további 100 ezerből 25 ezer marad, a többi adóba megy. így a 384 ezer forintból 116 ezer forint marad, melyből még mintegy 10 ezer forintot a községfejlesztési alapra kell fizetni. A havi tiszta jövedelme mintegy 8—9 ezer forint. Adócsalásra, vagy más manipulációra lehetőség nincs, hiszen minden terméket a Kisipari j I Termeltető Vállalaton keresztül l értékesít. — A jövőről mi az elképzelő- I se? — Az elmúlt évben építettem egy eloxáló műhelyt, ahol az öntvényeimet már színezni is tudom. Az NSZK-ba szállítottunk modern ajtózárakat. Azt tervezem, hogy acélt is öntök J majd, létbiztonságnövelő, ha többféle igényt tudunk kielégíteni. Ha nem megy az egyik, i a másikból élünk. Az iparomat nem kizárólag önitatókra váltottam. Úgy érzem, szükség lesz még hosszabb ideig ránk, csak i hát nem szabad a szakmát sem I rabigának, sem kincsesbányának tartani. Csak egyszerűen I mesterség ez... I Lombosi Jenő Nyereségrészesedés — még kérdőitekkel Magunk mögött tudjuk az 1971-es esztendőt, s már el i* felejtenénk, ha felkerült volna a korona a múlt év gazdálkodására. A tizenharmadik havi boríték még hátra van. Az már biztos, hogy a Pécsi Bőrgyárban a tavalyi 12 nappal szemben három heti bérnek megfelelő nyereségrészesedést borítékolnak ki, ugyanennyit a Mecsek- vidéki Pincegazdaságnál; két hetit, tehát kevesebbet mint tavaly, a Pécsi Kesztyűgyárnál; a téglaipar nem fizet nyereség- részesedést ... Ez így hosszadalmas lenne, felhívni Baranya valamennyi vállalatát, milyenek a kilátások? A mérlegek még készülnek, s az adatok a jövő héten futnak be a Bevételi Fő- igazgatóság területi igazgatóságához, ezután alkothatunk pontos képet a vállalatok és a szövetkezetek múlt évi nyereségéről. Érdeklődésűnkre pénzügyi szakemberek nem voltak hajlandók jóslásokba bocsátkozni, csak annyit jegyeztek meg, az idén kifizetendő nyereségrészesedés összességében a tavalyi körül mozog, ezen belül persze, vállalata válogatja, nagy lesz a szóródás. Akadnak majd olyan vállalatok, amelyek tavaly jól fizettek, most kevesebbet, vagy egyáltalán nem fizetnek, és fordítva, mások utolérik magukat, tavaly nem, vagy csak keveset, az idén azonban már szép részesedést osztanak. Ahol az elmúlt évben megengedett bérfejlesztés mértékét túllépték, ott esetleg a tartalék- alapba kell belenyúlni, ha nem akarnak a tavalyinál kevesebb részesedést osztani. Ugyanakkor egyes vállalatok nehéz helyzetbe kerültek. Az állami építőiparban például a múlt évben nem javult kellően a hatékonyság, közben azonban jelentős bérfejlesztést adtak dolgozóiknak. Ez az aránytalanság azzal járt, hogy a béradó elvitte az „R” alapot, sőt, a részesedési alap tetemes hiányt mutat. Az eredmények korrekciójáról tárgyalások folynak. Hasonló helyzetben van még több vállalat is, egyelőre bizonytalan, lesz-e, s mennyi lesz a nyereségrészesedés? A részesedések kifizetésében tavaly is, az idén is a termelő- szövetkezetek nyitották a sort. Elsőként most is a mohácsi Új Barázda Tsz fizette ki tagjainak a kiegészítő részesedést. A termelőszövetkezetek az idén azonban egy-két hetes késésben vannak, lassabban készülnek a mérlegek, mert az idén szűkített önköltségben kell számolniuk, s ez teljesen új gyakorlat A tsz-ek tavaly ilyenkor már többet fizettek ki, tehát előbbre voltak. Végül is a vállalati nyereségrészesedések borítékolása az idén is, csakúgy mint tavaly, zömmel márciusra esik, de áprilisra is áthúzódnak majd a kifizetések. A Mecseki Szénbányáknál például tavaly már március elején kézhez kapták a dolgozók a tizenharmadik havi borítékot, az idén azonban erre előreláthatóan áprilisban kerül sor. — A mohácsi „Mohácsi Jenő” Városi és Járási Könyvtárban február 25-én 6 órakor Németh Márton, a Szőlészeti Kutató intézet igazgatója tart előadást a mezőgazdasági könyvhónap keretén belül. MOST cserélje ki bútorát! Nagy választékot biztosit a MAGOCSI ÁFÉSZ bútorszakiizlete Legmodernebb lakószobák FIRENZE KANIZSA NAPFÉNY BOGLÁRKA Egyedi bútordarabok is vásárolhatók. A TUZÉP-telepen fehér csempe, AC lefolyó, hullámpala kapható, Ax árut azonnal házhoz szállítjuk.
