Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-13 / 10. szám

Ara: 80 fillér Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló xxix.évfolyam, 10.«ám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1972.januárn.,csütörtök Elhunyt Egri Gyula elvtárs (1923-1972) Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Egri Gyula elvtárs, a magyar forradalmi munkás- mozgalom régi, kiemelkedő harcosa, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tagja, a Bara­nya megyei Pártbizottság első titkára, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének tagja, országgyűlési képviselő 1972. január 11-én szívbénulás következtében váratlanul elhunyt. Egri Gyula elv­társ temetése 1972. január 15-én, szombaton 11 óra 30 perckor lesz Pécsett a Központi temetőben. Az elhunyt elvtársai, barátai, munkatársai és tisztelői 10 óra 30 perctől róhatják le kegyeletüket a rava­talnál. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A MAGYAR SZOCIALISTA MUNXÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA A BÁNYAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE KÖZPONTI VEZETŐSÉGE ég ott tengtek megyénk * 1 középületein a fekete lobogók, melyekkel Stier Jó­zsefet, a Megyei Párt-végre- hajtóbizottság tagját, a Me­cseki Szénbányák Pártbizott­ságának első titkárát gyá­szoltuk, amikor újabb döbbe­netes hírt kaptunk; meghalt Egri Gyula elvtárs. Negyvenkilenc éves volt Élete elválaszthatatlanul összeforrt a magyar munkás- mozgalommal, pártunk har­caival. Tatabányán született munkáscsaládból. Lakatos- tanonc volt — szinte gyerek­fejjel ismerkedett meg csa­ládjában és munkatársai kö­rében a kommunista eszmék­kel. Apja, a Tanácsköztársa­ság Vörös Hadseregének egy­kori katonája, a szakszerve- ■ zeti mozgalom szókimondó, aktív harcosa volt. Ebben a csalódban a munkások és az igazság szeretete, az elnyo­mók, később a fasizmus gyű­lölete egy életre szóló, köte­lező útravaló volt. Már húsz­éves korában, tehát 1943- ban, kapcsolatba került az il­legális kommunista mozga­lommal, mely megbízik a fia­tal munkásban. Segítik, tanít­ják, feladatokkal látják el. Először a felvilágosító, báto­rító szó erejével harcol — rendszeresen hallgatja a Moszkvai Rádió adásait és a fasiszta propagandával szem­ben az igazságot terjeszti —, majd a város legjobbjaival felkészülnek arra, hogy akár fegyveres harc órán is meg­akadályozzák Tatabánya üze­meinek leszerelését, illetve lerombolását. Amikor a vá­rost a szovjet csapatok fel­szabadították, ott volt azok között, akik elsőként láttak hozzá a romok eltakarításá­hoz, az új élet megalapozá­sához. Ezt a reményteljes, lel­kes munkát szakította félbe a fasiszta ellentámadás. A szov­jet csapatokkal együttharco­ló antifasiszták soraiban ő is ott volt. 1945 márciusában, amikor Tatabánya véglegesen felsza­badult, első feladatként a párt vezette, demokratikus if­júsági mozgalom helyi meg­szervezésével bízták meg. Ez­után pártiskolára küldik, majd ezt követően o tatabányai kommunisták titkáruknak vá­lasztják meg. A tatabányai Ó-telep egy­kori párttitkára az elmúlt hu­szonöt év alatt rendkívül hosszú utat tett meg első pártmegbízatásai színhelyé­től, rangban magasra emel­kedett, — lélekben és ember­ségben mindvégig megma­radva a munkásosztály, a párt szerény, önfeláldozó, hű­séges katonájának. Városi pórttitkár volt Tatabányán, majd a Heves megyei párt- bizottság titkára lett. 1954- ben a belügyminiszter he­lyettesének nevezték ki, egy év múlva pedig megválasz­tották a párt Központi Veze­tősége titkárának. Az ellen- forradalom leverése után is­mét Egerbe került városi tit­kárnak. 1962-től, hét évig az MTS elnöke, vállán viselve a magyar sportmozgalom gond­jait. Sok helyen dolgozott, sok fontos tisztséget töltött be. Bármilyen munkát bízott is rá a párt, ő azt elfogadta, becsülettel, legjobb tudása szerint elvégezte. Mégis, an­nak ellenére, hogy születése, ifjúsága Tatabányához fűzte, szíve mélyén a mi megyén­ket szerette a legjobban. Ha összeszámoljuk, több mint egy évtizedet töltött el me­gyénkben pártvezetőként. Mo­hácson kezdte mint pártszer­vező, amikor azt tervezték, hogy a város melletti mezőn épül majd fel az ország leg­nagyobb vasműve. Már áll­tak az első épületek, már közlekedtek o teherautók az új műúton, amikor megvál­toztatták a terveket — és őt eiszólították megyénkből. 1952-ben ismét Baranyában van: a Megyei Pártbizottság első titkára. Munkája során ekkor ismeri meg igazán a megyét, ekkor köt életreszóló, elvtársi barátságot Baranya kommunistáival, közéleti ve­zetőivel, bányászokkal, gyári munkásokkal, falusi dolgo­zókkal. Harmadszori „hazaté­rése”: 1958, amikor ismét megválasztják a Megyei Párt- bizottság élére. Gazdag ta­pasztalatokkal, a megye jó ismerőjeként tér vissza — meg- növekedett lehetőségek közé. A sikeres politikai és gazda­sági konszolidáció, a* kedve­ző nemzetközi légkör Bara­nyát elindítja a valóban nagy­ütemű fejlődés útján. Erre az időszakra esik a mezőgazda­ság szocialista átszervezése, a bányászat korszerűsítésének megkezdése, az ércbányászat fejlesztése, s ezzel összefüg­gésben a tömeges lakásépí­tések kezdete. Pécs és Bara­nya országos súlya, tekintélye megnőtt. Kiteljesedett táj­egységi funkciója, fejlődtek egyetemei és tudományos in­tézetei — s miután mindezen változások mögött a párt állt, tovább erősödött a kommu­nisták tekintélye. Nőtt a köz­életi demokrácia, a közéleti aktivitás. Ebben az időszak­ban választják meg először Baranya országgyűlési képvi­selőjének, s ezzel lehetősége nyílik arra, hogy hazánk leg­magasabb államhatalmi szer­vében is képviselje megyén­ket. 1969-ben tért. haza végleg. Az ekkor reá váró munka sem volt könnyű: gazdasági éle­tünk reformja új feladatok elé állította a pártmunkásokat. A gazdasági élet pártirányításá­nak új módszereire kellett megtanítani a kommunistákat. Az egyéni, a csoport- és a társadalmi érdekek egyezteté­se terén óriási feladatok há­rultak a pártszervekre. Nem mulasztott el egyetlen alkal­mat se, hogy erre figyelmez­tesse a kommunistákat, a pártszervezeteket. A becsü­lettel végzett munka elismeré­sének szószólója volt. A ve­zetőket a demokratizmus ki- szélesítésére, a bürokratizmus elleni fellépésre bátorította. Elítélte az egyéni önzést, a harácsolást, a pazarlást — a kommunistákat a példamuta­tó mértéktartásra tanította. Munkája elismeréseként 1950-ben megkapta a Ma­gyar Népköztársaság Érdem- rend-et, a Munka Érdemrend arany-fokozatával kétszer is kitüntették. Tulajdonosa volt a Munka Vörös Zászló Érdem­rendnek és a Szocialista Ha­záért Érdemrend-nek. 1970- berí a Felszabadulási Jubileu­mi Emlékéremmel és a Lenin emlékéremmel tüntették ki. Szerette az embereket, a fiatalokat. Gyakran látogatott meg üzemeket, intézményeket. B Szívesen fogadta a társadal- B mi rendezvényekre szóló meg- fl hívásokat; szeretett beszélget­ni a munkáról, a mindennapi gondokról. Egyszerű volt, köz­vetlen. Nélkülözhetetlennek tartotta az életből szerzett be­nyomásokat, ismereteket — munkatársai előtt gyakran hangoztatta: tömegkapcsola­tok nélkül nem lehet eredmé­nyes pártmunkát végezni. Szerény ember volt: párt­munkás, aki nem várta el és nem is tűrte a hajbókolást, a felesleges protokollt. Ismerte és komolyan vette az egysze­rű emberek gondjait, vágyait. Szerette Pécset — s minden pécsi gondot magáénak ér­zett. A lehetőségek határain belül sürgette a város kom­munális, szociális gondjainak megoldását. Fontosnak tar­totta a szolgáltatások szín­vonalának állandó javítását, a munkáslakta területek sok­irányú fejlesztését, a dolgozó onyák és nők munka- és élet- körülményeinek folyamatos javítását. Kommunistát, pártmunkást gyászolunk. Olyan embert, aki egész életét a köz szolgála­tának áldozta. A halál alkotó élete derekán ragadta el — ezérnyi teendő közül. Család­jával együtt gyászolják me­gyénk kommunistái, közvetlen munkatársai, azok a választó­polgárok. akik legutóbb is or­szággyűlési képviselőjükké vá­lasztották, s mindazok, akik ismerték és szerették. Egri Gyula elvtárs sokat tett Ba­ranyáért — s Baranya soha­sem felejti őt el. Mit várnak a miniszter umo't 1972-ben a szoc aiista munkaver en- tőt? A beruházási hatiridi majlarlását, jó mlHisegi lakásokat A minisztériumok a szakszervezetekkel együttműködve most dolgozzák ki irányelveiket, amelyekben a tárca sajátos feladataira hívják fel a vállalatok, a dolgozók figyelmét, kifejtve, hogy az ágazat vezetői 1972-ben mihez kérik a szocialista munkaverseny kibontakoztatását, a dolgozók kezdeményezéseit. Az MTI munka­társai néhány minisztérium vezetőitől megkérdezték, hogy mely területeken számítanak elsősorban a munkaverseny kedvező ha­tásaira. Segíteni a központi programodat A KGM és a Vasas Szakszer­vezet főként a központi prog­ramok sikeres teljesítéséhez ké­ri a kollektívák szervezett, jó munkáját. A közúti járműprog­ramba fektetett milliárdoknak most már nagyobb arányban kell megtérülniük; kibontakozó­ban van a számítástechnikai program, s a tárca egész sor vállalata a további népgazda­sági programok végrehajtásá­ban is erősen érdekelt. A gé­pek teljesítőképességét, a mun­kaidőt ma még nem mindenütt használják ki kellőképpen, nem mindenki nyújtja azt, amit ké­pességei alapján el lehetne tőle várni. Ezért a szocialista munkaversenytől mindenekelőtt | a munka- és üzemszervezés erő­teljes javítását, a munkafegye­lem megszilárdítását várják. A szocialista brigádoktól azt ké­rik, hogy a kollektívájukba ke­rülő pályakezdő fiatalokat mi­nél előbb segítsék a 100 száza­lékos teljesítményhez, s jó szak­embereket neveljenek belőlük. Nem kisebb feladat a minőség javítása. Nem formális vállalá­sokat vár a minisztérium, ha­nem tényleges önellenőrzést, vagyis azt, hogy a megrende­lő, a vásárló elégedett legyen az üzem munkájával. Mindezt egyre fokozódó felelősségérzet­tel és megfelelő anyagi érde­keltségi rendszer kialakításával lehet elérni. A pontos határidőkért A negyedik ötéves tervben a népgazdaság ipari beruházá­sainak 45 százaléka a nehéz­ipart fejleszti, ezért ebben az ágazatban főleg a beruházások tervszerű lebonyolításához ké­rik a szocialista munkaverseny lendítő erejét. A Budapesti Kő­olajipari Gépgyár, a Vegyimű­veket Szerelő Vállalat, valamint a Dunai Kőolajipari Vállalat brigádjai máris összefogtak a szénhidrogén- és a petrolké­miai program beruházásainak sikeréért. A Dunai Kőolajipari Vállalat komplex brigádjai pél­dául arról gondoskodnak, hogy az előírt határidőre, 1972. no­vember 7-re üzembe helyezhes­sék a kőolajfeldolgozás egyik kulcsüzemét, a desztillálót, amely évente 3 millió tonna olajat dolgoz fel. A minisztérium felkérésére a Vegyiműveket Szerelő Vállalat szocialista brigádjai az olefin­program beruházásaira és a Péti Nitrogénművek új műtrá­gyagyárának építési-szerelési munkáira koncentrálják erői­ket. E munkákhoz, ha kell erő­ik átcsoportosításával is bizto­sítják a „zöld utat”. Szállítást program szerint! Valamennyi iparág tervtelje­sítése nem kis mértékben azon is múlik, hogy a vasúti és a közúti szállítás dolgozói kellő időben el tudják-e juttatni a címzetthez a feladott árut. A beruházási lehetőségek a köz­lekedési ágazatban is korláto­zottak, a meglevő anyagi erő­ket azonban a lehető leghaté­konyabban igyekeznek felhasz­nálni. A dolgozóktól pedig azt kérik, hogy a vagonokat, kocsi­kat a lehető leggazdaságosab­ban használják ki, csökkentsék a rakodási időt, az optimális határig fokozzák a vonatok se­bességét, gyorsítsák a kocsifor­1 dűlőt. Különösen sokat várnak a Volán brigádjaitól, mert az idén újabb négy vasútvonal személy- és teherforgalmát te­relik át közutakra. A teherautók vezetőinek, rakodómunkásainak helytállására annál is inkább szükség van, mert a többlet­feladat ellenére a Volán az idén csak annyi új gépkocsit tud be­szerezni, amennyi a selejt pót­lásához elegendő. A Volán Tröszt a minisztérium irányelveit figyelembe véve részletes ak­cióprogramot dolgozott ki nö­vekvő feladatának teljesítésé­re, a munkaverseny-mozgalom megszervezésére. Á jó minőség a legfontosabb Az ÉVM és az Építők Szak- szervezete a versenyfeladatok kidolgozásakor mindenekelőtt azzal számol, hogy a korábbi­nál mérsékeltebb ütemű — 4 százalékos - termelésnöveke­dés az idén nyugodtabb, körül­tekintőbb munkát tesz lehető­vé. Ezért az ágazat vezetői jog­gal várják el, hogy a szocia­lista munkaversenyben lényege­sen tovább javuljon a munka minősége. Több vállalatnál már tavaly kibontakozott a mozga­lom, amelynek célja, hogy hi­bátlanul adják át az új laká­sokat. A dolgozóktól azt kérik, hogy e kezdeményezést az idén terebélyesítsék országos moz­galommá az egész építőipar­ban. A jó minőség, az utólagos javítások elmaradásával felsza­baduló kapacitások az építke­zések ütemének gyorsítását is segítik. A minisztérium igen fontos feladatnak tartja a beruházá­sokban résztvevő vállalatok együttműködésének jpvítását. Helyesli, hogy a hivatalos mun­kakapcsolatokon túlmenően szocialista együttműködési szer­ződéseket is kötnek, ezzel is szilárdítva a beruházók, a ter­vezők és kivitelezők munkájá­nak tervszerűségét. A Vasas, a Vegyipari és az Építőipari Dol­gozók Szakszervezetének elnök­sége jelezte, hogy a napokban szocialista együttműködési szer­ződést szándékoznak kötni a beruházások hatékonyságának j növelésére, a kooperáció javí- I tására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom