Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-12 / 9. szám
W2. január 12. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Jelenünk demokratizmusa — filmen Interjú Bacsó Péter rendezővel Hatalom, demokrácia, munkahelyi légkör — mindennapos, de nem egyszer ellentmondásos fogalmak. És vajon hányon mondhatják el: „mentesek” ilyen ellentmondásoktól; jogos /egyéni vagy közösségi sérelmek tanúi (szenvedő alanyai) nem voltak soha, vagy nem találkoztak még pusztán hatalmi szóval a vezetői stílus „rangján”. Mert hányszor és hányszor döntenek emberek sorsáról sakkfigura módra? És hányszor „fogadatlan prókátor” az a kétkezi munkásember, aki szót emel a demokratizmus j^- gy^ben, a törvényes hatalom jogán. Ilyen és hasonló kérdéseket ébreszt és kavar fel bennünk Bacsó Péter Balázs Béla-díjas rendező Jelenidő című filmje. Bacsó Péter a Magyar Filmgyártó Vállalat I. számú alkotó- csoportjának vezetője. 1949-től eddig 18 film írója. Rendezőként 1963-ban mutatkozott be. Rendezője és írója a Nyáron egyszerű, a Szerelmes biciklisták, a Nyár a hegyen, a Fejlövés, A tanú és a Kitörés című filmeknek. Legújabb alkotása, a Jelenidö sajtóbemutatója után a filmgyár rendezői szobájában interjút adott a Dunántúli Naplónak. ' — Korábbi filmjeiben a mai fiatalság helyzetét, erkölcsi, politikai kérdéseket, a nemzedéki kapcsolatok problematikáját vetette fel. Légutóbb, a Kitörésben már a szocialista üzem sajátos termelési, közgazdasági, , munkaerkölcsi problémái is hangot kapnak. Ezúttal fő téma a demokratizmus. Tudatos-e a valóságkutatásnak ez az ősz- sfelüggése; korábbi szándéka, töjekvései eredménye-e a mostani filmje? — Igen, van összefüggés a kettő közt, A Kitörést sok vita, ankét, megbeszélés követte országszerte, amelyeken magam is részt vettem. Elevenség, szenvedély hatotta át ezeket a vitákat. Bizonyítva, hogy az* embereket izgatják, állandóan foglalkoztatják jelen társadalmunk kérdései. A statisztika szerint 1971 leglátogatottabb magyar filmje a Kitörés volt. Ügy érzem sikerült vele viharos társadalmi hullámveréseket kelteni. Két régi problémám ma is foglalkoztat. Az egyik a demokratizmus, a másik a munkáshatalom kérdése napjainkban. Vagyis annak analízise, hogy a. hatalmon levő osztály nálunk hogyan érvényesíti jogait a valóságban. — Mi adta a film alapötletét? — Tudatos keresés eredménye. Kiinduló pontját egy munkásnak a Népszabadságban megjelent őszinte hangú levele szolgáltatta. A történet en1 nek az esetnek a tanulságait leszűrve formálódott. Sokat beszélgettünk hasonló kérdésekről a korábbi ankétokon is; számos gyárban, üzemben megfordultunk, már a motívumkeresés határozott céljával. Végül azután — teljesen véletlenül — a Magyar Acél Váci úti gyárában bukkantunk, rá o forgatás legalkalmasabb színhelyére. — Miért pont itt? — A miliő sok gyár és üzem közül itt ragadott meg a leginkább — abban a képben, amit elképzeltünk éhhez a filmhez. Régi gyár kellett és — udvarán a szerte heverő vasakkal — ez, ennek az atmoszférája illeszkedett legjobban filmünk történetéhez- Zimre Péterrel együtt írtuk o forgatókönyvet. Ez a harmadik közös munkánk. Zimré jó valósógérzékkel társul ehhez a félig dokumentatív stílushoz, amely a munkásság és a demokratizmus mai problematikáját igyekszik feltárni. — A főhős munkásember, aki brigádja élén megpróbál közösségi szellemet teremteni; Szocialista módon élni, gondolkodni. Azonban már a differenciált premizálásnál konfliktusba kerül a brigádtagokkal. Akik — utóbb, amikor megkérdezése, meghallgatása nélkül leváltják — nem állnak ki mellette. Elvekért, a demokiatizmus jogáért és a maga igazáért vivőtt* harcában a főhős alul marod. Es — jóllehet társai később jóvá teszik ugyan korábbi hibáikat - bele is rokkan ebbe. A film befejezése nem egyértelműen optimista, sőt a főhős egyéni sorsát illetően épp ellenkezőleg. ön hogyan ' látja ezt? — Optimizmus — pesszimizmus . . . Szeretném elvetni itt ezt a két fogalmat. Igaz-e, vagy nem igaz a feltárt diagnózis: erről van szó. Megpróbáltam bizonyos mozgásokat ábrázolni a munkásosztály társadalmi magatartásformáiban. Azzal a végső nyomatékkai, hogy ezek az emberek végül is megkísérlik és tudnak is élni a lehetőségeikkel . .. Ezek az emberek munkások. A történelmi küldetésre hivatott osztály tagjai, akik — mindén emberi gyarlóságuk, konformizmusuk, önzésük ellenére — képesek a szolidaritásra, arra, hogy megvédjék jogaikat. Ami optimizmus itt, az, hogy van, létezik egy ilyen osztály. Csak rá kell döbbenteni a képességeire, hogy élni tudjon a demokratizmus adta lehetőségekkel. A dolgokat, a hibákat viszont nem lehet százszázalékig jóvá tenni ... Hiába jönnek a főhős társai sugárzó arccal —, késő. Nagyon irreálisnak érezném itt, hogy diadalmenetben visszavigyék ... Igaz: végső fokon győznek is, vesztenek is. Ez a film nemcsak a vezetők - köztük a rossz párttitkár — bírálata. Legalább annyira a munkásoké is. * — Szereplői, mint már más- { kor is, „civilek". És romániai \ magyar művészek. Kiválasztó- i sukkal mi a rendező célja? — Nem kizárólagos elvem ez. j Rendeztem nemegyszer csak színészekkel is. A szereplőválasztást mindig a téma határozza meg. Itt a hiteles atmoszférát — főszerepekben — egy- egy jólismert arc megbillente- i né. Olyan arcok kellenek, ame- I lyek antropológiailag is sugároznak egy-egy munkásfigurát. Gyűlölöm a szép, világos mű- J helyekben, jólszabott overallok- j ban feszítő „munkásfigurókat." | — Kérem, mutassa be szerep- j lőit néhány szóban. — A főhős, Mózes Imre laka- ! tos: Simon Ágoston. A Debre- j ceni Vegyesipari Vállalat beru- házási osztályvezetője, egyben | párttitkóra. Igen hányatott életű ember. A NÉKOSZ-ban kezdett tanulni, katonatiszt lett, majd leszerelt. Volt segédmunkás, fokozatosan küzdötte fel magát. Színpadon sohasem játszott. Egy dokumentumfilmben láttam meg az arcát. Forgatás közben én magam nem adtam hagyományos instrukciókat, hogy most legyen ideges, vagy mérgelődjék stb., hanem mindig csak arra kértem: hallgassa a szövegeket, amiket a szituációkban mondanak neki; koncegtráljon arra, hogy mindezeket miért mondják, és úgy reagáljon ezekre a helyzetekre, 1 dialógusokra. Nem is reméltem, hogy egy civil szereplő ilyen természetes, hangban, szövegben teljes hitelességű teljesítményt nyújt majd. Azt hiszem a nézőnek tényleg az lehet a benyomása, hogy itt égy valóságos ember valóságos problémáival találkozik. Mellesleg kivételes érzékű és manuális készségű ember. Kedvtelése a fafaragás; faszobrokat készít szabad idejében. Kézügyessége nagyban segített abban, hogy azoknál a jeleneteknél, ahol szakszerűen dolgoznia kellett — például az esztergapad „hán- tolósánál” — ugyancsak teljes hitelességgel tudott mindent megoldani. Van a filmben három salgótarjáni munkás is. (Akik a filmen ;,fusiznak”.) Ök vasgyáriak, üveggyáriak. Az ősz hajú öreg sumákoló munkásember — csepeli. A köpcös temesvári; a tüdőbajos kolozsvári színész. — Milyenek az eddigi anké-. tok tanulságai? — Vetítéssel együtt egy ötórás vita volt Tatabányán. Általában igen sokv gondolatot, főleg analóg felismerést kelt a film. Mindenki tud valami hasonló példqt.... — Ellenvélemény, bírálat? — Akad az is, de ritkábban... Főleg a párttitkár alakja miatt. Régi beidegződések ezek, olyan filmek nyomón, ahol a párttitkár mindig a legbölcsebb, a legrendesebb stb. volt. Hát ebben a gyárban ilyen: hólyag és. konformista, aki a technokrata igazgató szekerét tolja . .. De hát azt meg kell érteni, hogy bizonyos funkciókat nem lehet azonosítani szervekkel és politikai mozgalmakkal; és hogy a párt presztízsét éppen a kiállással, az elkövetett hibákkal való szembenézéssel lehet megvédeni. — Tervei? — Februárban kezdem a következő filmem. Ez groteszkkomédia. A mai kispolgári réteg szorongásairól, gyávaságáról, hatalommal való visszaéléséről. Vagyis a kis hatalmas- kodókról. De folytatni kívánom a megkezdett valóságfeltáró szériát is. Ezúttal a mai paraszti élet problematikája áll majd a középpontban. — Köszönjük az interjút. , W. E. Nagydíj -f 3 kúlöndij Pécs-barcmyai sikerek a kazincbarcikai fesztiválon A rendező, Bacsó Péter Gyertyás László felvétele Az--elmúlt évben harmincezerrel több látogatója volt a Pécsi Nemzeti Színház előadásainak, mint 1970-ben. A nagyszerű eredmény eléréséért sokat fáradoztok ®a közönségszervezők, akiket kedves ünnepségen láttak vendégül kedden délután a pécsi színészklubban. A színház igazgatóságának elismerésén túl, a legjobb munkát végző 15 szervezőt pénzjutalomban részesítette a Szakszervezetek Megyei Tanácsa. Ezt követően készítették fel a szervezőket a soron következő feladatokra, ismertetve a programot. A nagyszínház január 28-ón nyit a Metropolis és Carmen című balettel, amelynek koreográfiáját Alberto Alonsó, a neves kubai művész készítette. Január 29-én mutatják be Puccini: Bohémélet című operáját, amelyből ízelítőként, Mor- czis Demeter Liszt-díjas magánénekes előadásában a Kabátáriát hallgathatták meg a résztvevők. A balett és opera ismertetése után, a közönségszervezők tájékoztatást kaptak Gorkij: Az utolsók című darabjáról is, amelynek bemutatója február 4-én lesz. Megfelelő ismeretek birtokában kezdődhet a közönségszervezés. Magasszintü szervezés, kitűnő produkciók sora, rekordszínvonalon. Fesztiváljáró szakemberek egybehangzó véleményüket summázták így a múlt héten lezajlott kazincbarcikai országos színjátszó találkozóról. A szűkebb hazai amatőr színjátszásnak különösen szép ünnepe volt ez a fesztivál. Mint jeleztük, Pécs-Baranyát a mágocsi irodalmi színpad és a pécsi Doktor Sándor Művelődési Központ együttese képviselte az ország 31 meghívott együttese között. Bemutatójukért a zsűri egy nagydíjat és három egyéni különdíjat ítélt oda. Hazaérkezésük után friss benyomásaikról kérdeztük vezetőiket. A mágocsiak együttese 6 éve működik, többségben fizikai dolgozó fiatalok a tagjai. Az elmúlt évben a Szóljatok szép szavak! versenyben kiemelkedő teljesítményt nyújtottak Peter Weiss Mockinpot úr kinjai című groteszk komédiájával. Ezzel a produkcióval nyerték el „a megye legjobb irodalmi színpada” címet 1971-ben, és ezzel hívták meg őket a mostani fesztiválra is. Rendezőjük, egyben a csoport vezetője, Bagossy László népművelő-könyvtáros ezért a produkcióért megkapta a fesztivál rendezői nagydiját. — Az élmények tömkelegéből most nehéz még választani. Napi 6—7 előadást láttunk, délelőtt szakmai viták zajlottak. Ami a nagydíjat illeti — erre végképp nem számítottam. Jóllehet produkciónkat a vártnál nagyobb elismerés fogadta, és a szakmai vitán is annyi jót elmondtak róla, hogy már rös- telltem. Többen hangoztatták: P. Weiss darabját különböző felfogásokban látták előadni (nemrégen a tv is bemutatta — a szerk,), rés a mienk nyerte meg tetszésüket a legjobban. A másik nagy örömünk: Wurst szerepéért csoportunk tagja, Csutora Ferenc egyéni különdíjat kapott. Ez két okból különösen nagy öröm számunkra. Feri a komlói Volán autószerelője. Kezdettől velünk dolgozik és összes szerepléseinket — a mostani egy hét alatt is —- szabadsága terhére vállalta, , A pécsiek együttese mindösz- sze egy és egynegyed éve működik. Művészeti vezetőjük és c meghívott produkció (Georg Michel Vasárnapi séta) rendezője dr. Sződy Szilárd, főiskolai tanársegéd. — Sok hasonló tapasztalattal a hátam mögött állíthatom, hogy ilyen magasszintű, és művészi eredményeiben ennyire gazdag fesztivál nem volt még a hazai amatőrmozgalom történetében. A másik nagyszerű élmény: a fesztivál jegyében egy szocialista város egész szellemi életének a szocialista üzemekkel való kapcsolata ... Ez példanélküli. És nemcsak az anyagi ösz- szefogásban. A város dolgozói mindenütt ott voltak a fesztivál alatt. A közönség soraiban és a szervezők között is. — Saját eredményeiket hogyan értékeli? — Nagyon fiatal az együttesünk, az előadás pedig — mindössze három vált belőle eddig — még nem érhetett meg. Mégis, úgy érzem, jól sikerült. A szakmai értékelés szerint „a gondolatiság és a szándék legszerencsésebb taláfko- zására” két pozitív példát említettek: a mágocsi és a pécsi produkciót. Kettő közül az egyik rendezői különdijat kaptam meg érte; az egyik női szerep megformálásáért pedig a hat egyéni Különdij egyikét Sződyné Szöllő- si Margitnak ítélték oda. A fesztiválon szép sikerek részesei lehettek Pécs-Baranya képviselői. Ez az alkalom ismét sürgetően fölvet egy általunk is nemegyszer megfogalmazott kérdést: nem ismerjük amatőr? együtteseink, diák színpadaink értékeit. Miért kell nekik először külföldön, Fészek Klubban vagy országos fesztiváli díjakkal „bi- zonyítaniok” — jóformán fellépési lehetőségek nélkül — ahhoz, hogy a pécsi közönség elé is eljuthassanak ezek a tehetséges fiatalok? Csatornázás, TIT-előadások, gyűlések, határozatok, fa árverés, buszváró, lőcsarnok — és egy tragikus baleset Mi történt az első héten? Körtelefon községkrónika-ügyben A Jelenidő című filmet holnap, csütörtökön tűrik műsorukra film* ^ínhczaínk. „Sremanek: Az !s a baj Mózes, hogy maga mindig mindenbe belebeszél Mózes: Az miért baj? Ha az ember n^-n- beszélhet, okkor minek él?" (A film egy jelenetéből) Mint hírül adtuk, 1972. január 1-től — a Megyei Tanács VB. határozata alapján — Ba- ranya-szerte megindult a községi krónikák vezetése. Mi történt, mit jegyeztek fel 1972 első hetében? Ezzel a körkérdéssel fordultunk néhány község vb-titkárához. (A határozat szerint ugyanis a vb-tit- károk felelősek a * községkrónikák rendszeres vezetéséért; nekik kell gondoskodniok a kró- nikoírást végző személyekről is.) Pécsvárad, dr. Kófiás Mihály: — Tsz-eink megtartották a II. kongresszust előkészítő részközgyűléseiket. Zengővárkonyban tanácstagi csoport ülésezett; ezenkívül itt és Nagypoll községben egészségügyi, Marton- fán szőlészeti tárgyú TIT-elő- adás volt az elmúlt héten. Pécs- váradon lakásügyi albizottság alakult a tanácsi bérlakások elewztására; továbbá megtörtént a Bem utcai 1,7 millió forintos csatornázás és útépítés nyomvonal kijelölése. Pécsvára- don minden szervnél, üzemnél, intézménynél vannak „hírszerzőink". a tagkőzségekben pedagógusok, kirendeltségvezetők a krónikaírás szervezői és végrehajtói. Vajszló, Sovány István tanács- I elnök: — Nálunk tulajdonképpen még semmi nem történt az első héten . . , Nagyon rövid idő volt ez. Majd ezután, a lakásépítő sekről, a szennyvízcsatornázásról, meg egy ipari üzemi telephelyről lehetne följegyzést esi nálni, ha megindulnak. Most semmi lényeges. . . Hogy ki végzi a krónikaírást? A művelődési o ti hón igazgatója vállalta, jó a kapcsolatunk, de szerződést még nem csináltunk vele. Hogy a két togközségben? Majd valószínűleg a két tanítónő .. . , Sásd, Kovács Sándomé, mb. vb-titkór: — Igen szerencsések vagyunk, mert a sásdi ^honismereti szakkör már korábban feldolgozta a község 25 éves történetét és 1970—71-ben is folyamatosan följegyezték a legfontosabb eseményeket. így csak folytatnunk kell , , . Az idén eddig per- ! sze még nem sok történt. Sós- don a múlt héten megvolt az első idei községi tanácsi vb- ülés. Egyebek ■ közt megvitatták a KIOS2 helyi munkáját, az iparitanuló-képzés problémáit. Határozat született a kontárellenes hálózat kialakítására. Tegnap — azar vasárnap — január 9-én népes táborral zajlott le a járási egyéni asztalitenisz-bajnokság. A külközsé- gekben? Meződön foárverés volt az elmúlt héten. Felsőeger- szegen pedig egy tragikus eset került bele a községi krónikába: vasárnap D. Pál 58 éves helyi lakos, az Aknamélyítő Vállalat dolgozója ittas állapotban elesett az úton és belefulladt egy kisebb víztócsába .. . Hát nagyjából ezeket jegyezzük majd be. Almamellék, Benes Sándor vb-titkár: — Honismereti szakkörünk szorgalmasan dolgozik, tájéko zódik a történtekről, dehát eddig nem sok történt. A múlt héten mindössze annyi, hogy megépült a központi buszváró és elkészült Almamelléken o szigetvári járás első fedett lőcsar- noka ... A kép, amit szúrópróbaszerűen kaptunk, kedvező. Ahol valami miatt elmaradt, helyes lenne sürgősen pótolni o megfelelő személyek kiválasztását és belekapcsolódni a községi krónikairós szerteágazó, széleskörű tájékozottságot igénylő munkásságába. A napok, hetek múlnak, utólag visszaemlékezni bizony nehézkes do|og és kihagyásokkal, pontotlonsággaf járhat. Megjn?a!mazták a legjobb közönségszervezőket
