Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-09 / 7. szám
197Í. Jonuór t. DUNÁNTÚLI N APLÖ 7 Műalkotások egymillió forintért A múzeum 1971-es . új szerzeményei Az év végén sikerült pontot tenni egy hosszan elnyúló folyamatnak a végére. Dénes Zsófia kis képzőművészeti gyűjteménye a Városi Tanács mecénás jóakaratából került le Pécs re. A legjelentősebb kép Galimberti Sándor Amszterdam című festménye. A Galimberti házaspár (a feleség Dénes Valéria) a század első évtizedének végén került ki Párizsba, ott Matisse műtermét látogatták, majd tanítványként követték mesterüket egy évre Afrikába. Ferenczy Károly Fekete drapériás aktja, Berény két 20-as mont kell említeni, aki 3 festményt küldött Párizsból és szerigráfiákat. Ez a ma méltán oly népszerű sokszorosítási technika főként Vasarely képeiről ismert minálűnk. Grafikai gyűjteményünk hasonló módon az alább felsorolt művészek jóvoltából számos lappal gazdagodott Thomas Lenk, Egon Phaler, Günther Prager, Ulricks Timm, Roccamonte, Yves Laloy, Dieter Rüden, Székely Péter, Szenes Árpád, Vieira da Silva, Frank Magda, Vörös Béfa, valamint Bak Imre, Nádiét István, Fájó János, Kismányoki és tvttl. n kétajtós szekrény D>. Kenessey Aladár hagyatékából Síkeres évet zárt a Janas Pannonius Múzeum képző- és iporművészeti osztálya. 1970-ben oz osztály különböző gyűjteményeinek gyarapodása forint értékre átszámítva meghaladta az egymilliót. Ez az összeg az egész múzeumi szervezet évi költségvetésének közel a fele, az osztály tárgyvásárlási keretének pedig több, mint 25- szöröse. Úgy látszott, hogy ez a kiemelkedő eredmény véletlenek szerencsés összejátszásából adódott. 1971-ben azonban sikerült ismételni. Az ez évi gyarapodás ismét túlszárnyalta a bűvös egymilliót. Az év elején a Bedő-gyűjtemeny esedékes része a Megyei Tanács részlettörlesztésének ellenében került a gyűjteménybe. Jórészt grafikák. A kepék közül kiemelkedő Czóbel Bélának Kisfiú című festménye. A mester legjobb korszakát, a harmincas évek varázslatos festóiségét reprezentálja. A Moderm Magyar Képtár állandó kiállításába került A Megyei Tanács áldozatkészségének köszönhető oz a gyűjteményegyüttes is, melynek rendeltetése az, hogy a majdani Zsolnay Vilmos emlékszoba anyagát szolgáltassa. Kerámiákon kívül a család tulajdonában máig megőrzött olyan bútorok, ^szőnyegek és családi portrék kerültek ezzel múzeumba, melyek felhasználósával hitelesen rekonstruálni lehet azt g miliőt, amelyben , a család élt egykoron. Zsolnay Vilmos saját festményei így szinte maradéktalanul együtt vannak, gyarapodott Mattyasovszky- Zsolnay László festészeti anyaga, s o tervező Sikorszky Zsolnay Júlia, aki közkedvelt csendéletfestő Is volt, szintén számos képpel szerepel már a múzeumban. A búfofgyűjtemény a Zsolnay csokid bútorain kívül is szépen gazdagoTtt kerámia a Zselnoy-hagyattkbA évekből való Csendélete, valamint o Párizsban élő Réth Alfréd Kompozíciója az együttes említendő darab- jcL A kisplasztikái biennőlé számos alkotása került a múzeumba. így a három díjazott: Bocz Gyula, Bányai József és- Csiklzentmihályl Róbert egy- egy munkája, továbbá Farkas Ádám, Seregi, Mészáros, Rálonyl, Berczeller és Szentirmai művel. Az országos biennálék Isora o múzeum kerámia- és kisplasztika gyűjteményét már eddig Is jelentős mértékben gazdagította. Holász Károly. Ez a nemzetközi anyag a jövő évben kerül bemutatásra. Az év utolsá, de kiemelkedő jelentőségű szerzeménye: Korniss Dezső 194£-os főműve, a Kárttálók c. festmény volt. Igazságtalanság lenne azonban, ha az elsősorban helytörténeti szempontból érdekes szerzeményekről hallgatnánk. így a Stomatológiai Klinika alapítójának, Oravecz Pál professzornak egész alakos képe a hagyatékból, Tóth Rózsa jóvoltából került hozzánk. A Pécs! Állami Levéltár pedig oz eddig általuk őrzött portréképek sorát adta ót. A most újjárendezésre kerülő Mohácsi Galéria, a Modern Magyar Képtár kihelyezett kiállítása az 1971- es év szerzeményeiből számos képét fog bemutatni. Romváry Ferenc Emlékezés Veres Péterre H etvenöt éves lenne, ha élne. és két esztendeje már eltemettük. ölök a televízió előtt, és nézem az évfordulóra készített műsort. Egy régi interjúból megelevenednek az író szavai, mozdulatai, hangja. Jellegzetes mozdulatát látom, amint magyarázón fölmutatja ujjait, és arca előtt elhúzza kezét: „hogy úgy mondjam ...” Leveleiből Avar István olvas föl részleteket, majd sorra megszólalnak a címzettek: az újsógírónő, a nyelvész, a fiatal írónő, a beérkezett író, az előadóművész, a balmazújvárosi barát és harcostárs... Fiatalok és idősek, ismerősök és ismeretlenek, férfiak és nők, pályatársak és sorstársak vallanak arról a kivételes élményről, amft a Veres Péterrel való találkozás adott számukra. Aztán fényképeket keresek elő, és néhány levelezőlapja után kutatok, Az egyik képen pécsi diákok karéjában áll Keszthelyen, a legelső Helikoni ünnepségek egyikén. A másik kép azt a pillanatot őrzi, amikor 1962 májusában megállt a pécsi Széchenyi téri könyvesbolt kirakata előtt. A harmadik Siklóson készült a vár kiállítási termében. A negyediken a harkányi vízben fürdőző írót látom. Az ötödiken fenyvesi házunk teraszán magyaráz ... A levelezőlapokon hozzám intézett sorait olvasom. Mindig tintával és kézzel írt. Egyszer a Jelenkorban talált . egy elbeszélést, és azt dicsérte meg. Máskor pécsi előadásának átjavított szövegét küldte vissza közlésre: Harmadszor Balaton körüli utazásra invitált ... Szeretném oz időt megállítani, és testi jelenvalóságban is megidézni őt Leghamarabb a romantikus kellékek ugranak elő. A valamikori gúnyrajzokon látott csizma, a nyakkendő nél- 1 kuli ing, a bajusz, a kalap. Hallóm a bogáncsként nevéhez tapadt jelzőket is: autodidakta, mindenbe beleártja magát, provinciális jelenség ... De ő nem ez volt. Nem ez az igazi lényege. Szeretném a rákényszeritett szereptől, a ráaggatott kellékektől megszabadítani, a jelenségből a lényeget kihámozni. Veres Péter a gyepsorról indult el, és begyalogolt a világirodalomba. A Tiborcok, a Ludas Matyik, a Toldi Miklósok útját járta végig, de nem irodalmi hőssé vált, hanem maga teremtett maradandó irodalmat. Tudását nem iskolában szedte föl, de ez a tudás több volt és gazdagabb, mint amennyi ismeret egy univerzitás professzori karába szorulhat. Sok mindenhez hozzászólt, de szavaiban mindig gondolat , izzott. Harmincévesen kezdett el írni, negyvenöt éves korában vált ismertté, s már hatvanéves elmúlt, amikor kizárólag az írásból megélhetett. Kedvelt szava járása volt: „országban, népben, nemzetben kell gondolkodni". De ezt nem holmi szónoki fordulatnak szánta, hanem mélyen és történelmi összefüggésében élte meg. Gazda volt, aki nem tudta fejcsó- válás nélkül nézni a kaszálatlan árokpartot, a gazos kukoricatáblát, és azt a gyomot sem, ami az emberek soraiban, a nép közt ütötte föl a fejét. Egy nemzet gazdája volt. Egy ország hívta Péter bácsi-nak. Veres Péter példa-ember volt. A hűség, az etikus elkötelezettség, a minden irányú érdeklődés példája. Élete: az aratásra érett telt kolász gazdagsága. Veres Péterben kivételes teremtő erő működött. Művek sorát alkotta, amelyekben egyéni emberi sorsokat emelt a magasba, a maradandóság fényébe. Hősöket teremtett, akiknek hiteles emberi arcát azok is láthatják, akik évek, évtizedek múlva csillagközi utazásra indulnak. Az idő bizonyára lekoptatja Verés Péter alakjáról a romantikus kellékeket, a szerep gesztusait. Mi még ezekre is emlékszünk. De az idő lefosztja majd a külsőségéket. S mint a lomb- javesztett. téli fa, mely föltárja szerkezetét, ez az életmű is megmutatja lényegét. Nézem a televízió emlékműsorót. Mellettem, már az ágyban, két gyerekem. Vége a kacagtató csehszlovák vígjátéknak. Lefutott a párizsi jégrevű. Féltizenegy. De még mindig nem alszanak. Pedig Veres Péter nekik mór a nagypapák nemzedéke. Egy-egy mondatnál föl-fölkönyökől- nek. Remélem, hogy az utánunk jövők, okik nem látták, nem hallották, rtem ismerték Veres Pétert, meghallják és megértik hozzájuk szóló üzenetét Azáltal válnak gazdagabbá, ha gondolatait és gondjait is magukra vállalják. Tüskés Tibor Barclay leni meraiVrditat doth Dr, Kenessey Aladár főorvos végrendeletében a múzeumra hagyta családi ereklyeként tisztelt Mária Terézia korabeli intarzia-díszes szekrény-remekét. A pécsi Nevelők Háza pedig helytörténeti szempontból érdekes bútorokról mondott le a múzeum javára. Az 1971-es évben megkezdődött a bútoranyag szakszerű restaurálása, konzerválása. Ha sikerül a szakember-kérdést megnyugtatóan megoldani, akkor számottevő nemzeti érték mentődik meg. A siklósi állandó ' bútorkíállítás anyaga egyre jobban gazdagodik. Ez a kiállítás van hivatva pótolni a ma még hiányzó helytörténeti, várostörténeti kiállítást is. A modern kerámia gyűjtemény,' melvnek országosan legnagyobb gyűjtőhelye a pécsi múzeum, a Művészeti Alap vásárlásából tekintélyes értékkel gyarapodott. Ez év májusában került sor Gábor Jenő művészi hagyatékának felfedezés számba menő bemutatására. Gábor Jenő az első, mai értelemben vett modern művész, aki Pécshez kötődik. A művész özvegyének nemes adományaként szinte a teljes életmű ma már a Janus Pannonius Múzeum birtokában van. A művészek ajándékozása révén a szoboranyag még tovább is gyarapodott. Adatai, Haraszty, Kígyós, Csu- toros, Gulyás és Pán Márta adományozott egy-egy művet múzeumunknak. A nagysikerű Boresrry-klállítás után a művész két munkáját is felajánlotta. A szendendrei mozaik egyik tanulmányát (Mozaik vörösben, olaj) és a kész mű 1:5-ös vázlatát (ízén). Bálint Elitre kiállítása óta az állandó képtár Bálint sejtelmesen szép Derengés c. képétrel dicsekedhet. Bizse János eddigi munkásságát a most megszerzett Táncszvit összegezi. Mar- fyn Ferenc az 1930 as évek időszakából származó 3 pasztell képpel gazdagította gyűjteményünket. Orosz János Nap, homok, tenger című sorozata újabb két művel egészült ki. Ve- szelszky Béla pointilista képei is új szerzemények. A külföldön élő művészek közül ez évben is sokan adományoztak 'a képtárnak. így elsősorban Hanta! SiÉvforduló Somlyó Zoltán 1937. január 7-én Budapesten örökre lehunyta szemét Somlyó Zoltán költő, hírlapíró és műfordító, a Nyugat egykori munkatársa, Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes barátja. A Zala megyei Alsódomborun született jómódú család gyermekeként. Középiskolai tanulmányait Nagykanizsán végezte, majd az érettségi után a hírlapírói pályára lépett. Fiumében, Nagyváradon, Szegeden és Szabadkán dolgozott. 2 hónapig volt a Pécsi Napló munkatársa. Ä szerkesztőség Munkácsy Mihály utcájában, a mai Pécsi Szikra Nyomda épületében működött. A hírrovatot szerkesztette. Több vérse, cikke, szellemes krokijo jelent meg a pécsi lapban. Pécs városát ózonban unalmasnak, álmosnak, nagyon nyárspolgárinak találta, Budapestre ment. Pesten a Nyugat köréhez tartozott, leqalábbis oda csatlakozott. Bár a 'Nyugat közölte verseit, a valóságban soha sem fogadta be ezt a hányavetett életű, tehetséges költőt. Egymásután jelentek meg verses- kötetei: „Dél van", „Az átkozott költő”, „Északra fordulok”, „Sötét baldachin”, „Kenyér ABC”, „A halál árnyékában”, „Végzetes sorok”, „A doberdói Mária”, „Nyitott könyv”, „A férfi versei”. , Az első világháborúban szenvedélyesen háborúellenes, bátor verseket írt. A Tanácsköztársaság idején szíweMélekkel zengte a forradalom dalát. Egyik verse forradalmi indulóvá vált. „Sorsát ismerve viszont úz is természetes, hogy fenntartás nélkülibb lendülettel, aggály- talanabb örömmel állt a proletár- diktatúra mellé, mint társai” — írta róla 1960-ban Vas István, az Élet és Irodalomban. A Tanácsköztársaság leverése után, Somlyó Zoltán- magába ros- kadt. Versgyűjteményének („Jajgató Felicián"} megjelenését az ellenforradalom megakadályozta, a hivatalos Magyarország meltőrte, számki vetett lett, az irodalom perifériájára került: A legkülönbözőbb lapok számára fillérekért ontotta a verseit. Várkonyi Nándor „Az újabb magyar irodalom, 1880-1940” című kötetében a következő szavakkal jellemezte Somlyó Zoltánt: „Forró vérű, érzéki temperamentum, a modern nagyvárosi költő jellegzetes típusa. Szereti a heves, hirtelen feltörő érzelmi kalandokat, az érzékek izgatottságát, a lázas ritmusokat, a színes képeket. A mohó életvágy, szereleméhség, a szenzitív testi szépség kívánása égeti, amely sokszor a közönséges, nyers erotikum lírává erőltetéséig süllyed. Nyelve is hasonlóképp fűtött, eleven, a szép szavak mámorában gyönyörködő". Műfordítói munkája során Baudelaire verseit, Rousseau, Voltaire és Hauptmann műveit tolmácsolta magyarul. Pályája derekán, 55 éves ko-ában hullott ki kezéből a toll. P. J. t
