Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-01 / 1. szám

1972. január 1. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Látogatóban Mestrovicnál, Splitben A mise akkor ért véget, amikor Kas- telethez érkeztünk. Egy asszony a .gyertyákat oltogatto, a pap bőröndbe csomagolta ruháit, könyveit. Vasárnap ' volt, késő délután, A. lenyugvó nap a felhők , mögé bújt. A szél. sós levegőt hozott a tenger felől, hullámokban. A hosszán elnyúló, tég iá 16 p alakú •kápolna falát derékmagasságban fa.- ragott fatáblák, -borítják. A 'dombor­művek Jézus' életét beszélik el a bet­lehemi' istállótól a mennybemenetelig. A sor q bejárattól balra kezdődik, a táblák megkerülik a dísztelen gránit­tömb oltárt, a fölötte függő három méter magas fafeszületet, majd a ká­polna jobb oldali falán folytatódnak, s á bejáratná] .érnek véget. , Huszonnyolc; csaknem ■■ két méter . magas, fából' faragott dombormű: Az .alkotó életét végigkísérő sorozat. Az , első darabot még .az első világhábo­rú idején, 1916-ban faragta Ivan Mest­rovic, az .utolsóval 1954-ben készült el. Az őst pap az ajtóban várja, amíg végzünk a nézelődéssel. .— Ismerte Mestrovicot? — Ismertem, hogyne ismertem vol­na — 'válaszolja. — Milyen ember volt? Mintha nem értené a kérdést: nem pontosan arra felél. Vagy nem is le­het rá mást válaszolni? ■ — Nézzék az alkotásait, és mégis-» merik... A huszadik században élt, de nem' vált - ő sem ■ avantgardista, sem konzervatív. Amit csinált, nem fér a.■ »stílushatárok közé. Mestrovic egy­szerűen — művész volt. ' Az épület helyén má.r a Xll. század­ban kolostor állt. Falait később a Capogrósso—Kavdrijin, család tenger­parti villának', alakította át. A harmin­cas években Mestrovic a házat meg­vásárolta, s a román stílusú kápolnát, valamint a toszkán oszlopsoron álló kerengőt újjáépíttette. Itt, a sima falú, fágerendákkal födött, egyhajós kápol­nában ’helyezte el Jézus életét ábrá­zoló, csaknem négy évtizeden át ké­szített fa reliefjeit. Az utas,, aki Jugoszlávia tájait, vá­rosait járja, gyakran, találkozik Mest- royi.d nevével. Alkotásai épületeket, köztereket díszítenek, művei a múzeu­mok féltve őrzött kincsei. A belgrádi Nafódtii. Müzej-ben töb’b korai mun- kájatalálható. A zágrábi színház előtt áll Az élet fórrásánál című bronz kút­ja. A korculai püspöki palota múzeu­mában — a falát borító sok-sok kép ■ között >— véletlenül egy finom ceruza- jrdjzára bukkantam. Kisíányféj című szobra a .dubrbvniki galériában talál­ható. Trögir főterén, a bírósági loggia déli-falába illesztették Tomisláv hor- vát királyt ábrázoló márvány dömbor- - művét. . Műveinek igazi otthona azonban a dalmát tengerparti város, Split. 4 A város római kori Jupiter-szenté- lyében találjuk Keresztelő Szent Jánost ábrázoló szobrát. Az egyik hangulatos, tenyérnyi kis téren áll Markó Maruli- cot, a kiváló reneszánsz kori spliti köl­tőt idéző műve. A Diocletianus-palota északi kapuja, a Porta Aurea előtti parkban találta meg végleges helyét Ivan Mestrovic: Kontempiáció Pa nyi István felvétele legmonümentálisabb alkotása, a hat méter magas Grgur Ninski szobor. És a spliti tengerparton áll a fa-reliefeket befogadó Kastelet, s tőle nem messze, az út másik oldalán, a Marjan-hegy oldalában meghúzódva, a Galerija Mestrovic, a Mestrovic Emlékmúzeum. Nehéz vaskapun keresztül jutunk a múzeurrf parkjába. A kaputól méltósá- gos lépcsősor vezet a házhoz. Az ut­cától elválasztó kerítést és a széles , lépcsősor falát zöld repkény futja be. A parkot délszaki növények, széttárt legyezőre emlékeztétő pálmák, gyer­tyaként magasodó sudár ciprusok, hú- •soslevelű olaj- és babérfák díszítik. Az utakat virágzó levendula szegélyezi: millió kis kék virágfürt, mely leprésel­ve, két papír közt is sok évre megőr­zi átható illatát. A fák között, a bokrok előterében, a zöld fű szőnyegén szobrok állnak. Körüljárhatok, közelről-távolról szem- lélhetők. Nincsenek egymáshoz olyan közel, hogy zavarnák a látást, de nem is szakadnak el egymástól: az egyik szobortól a másikig a mozdulatok át­hajolnak, a vonalak folytatódnak, a formák egymásra rímelnek. A park va­lóságos szabadtéri múzeum, Mestro­vic legszebb nőalakjainak az otthona. A szárazföldről érkező hideg szelek elől a Marjan-hegy zárja el a házat és emel föléje oltalmazó kupolát. Az épület teraszáról az Adriai-tenger végtelen hullámaira nyílik kilátás. A kert és a ház tagolása szimmetrikus. Az épületbe középütt, a nyolc dór osz­lop tartotta előtérből nyílik a bejárás. Kétfelől fehér márványlépcsősor vezet az emeletre. Ma a földszinti és az emeleti helyiségekben egyaránt a mester alkotásai találhatók. A ház Mestrovic tervei szerint több éven át épült, és 1939-ben készült el. Egykor műtermül és a művész család­ja számára lakóhelyül szolgált; ma múzeum. Páratlan művészi előrelátás­nak és tudatosságnak köszönheti lét­rejöttét. Ritka pillanat, amikor egy al­kotó már életében megtervezheti és létrehozhatja azt a helyet, amely mű­veinek majd legteljesebb befogadója, őrzője és kiállítóterme lesz. S a leg­avatottabb hely is az alkotások bemu­tatására. Itt születtek, itt hallotta ki a tenger zúgásából alkotójuk az üzene­tet, amit a szobrok a nézőnek ma to­vábbadnak. A földrajzi dél harmóniá­ját őrzik, tiszta, nyugodt formák, s most is a tenger sós lehelete patináz- •za őket. A kövek és a fák, a tenger­parti sziklák és a mediterrán növény­zet rokonai, s ma is az élő természet öleli körül őket családtagokként. Ivan Mestrovic -1883-ban született a szlavóniai Vrpoljéban. Afféle késsel, bizsókkal barkácsoló pásztorgyerek volt, mint a mi kampósbotot, tükröst, szaru sótartót faragó somogyi pászto­raink. Dq ómig a faragópásztorok éle­tük végéig megmaradtak a nyáj mel­lett, Mestrovic igen korán kiemelke­dett a paraszti sorból. E tekintetben a baranyai származású, 1852-ben szüle­tett Kis Györgyre emlékeztet, aki egy negyedtelkes szászvári paraszt gyer­meke volt, s megjárva Münchent és Berlint, a maga korának európai hírű szobrásza lett. Mestrovic művészi pá­lyája hasonlóképp indult, de sokkal magasabbra emelkedett. Előbb egy spliti kőfaragómester műhelyében dol­gozik inasként, majd a bécsi akadé­miai tanulóévek. következnek. Megfor­dul Párizsban. Európa nagyvárosaiban nyílnak kiállításai. Genfben, London­ban, Cannes-ban él.»Politikával is fog­lalkozik: a délszláv népek föderatív szövetségének a híve. A két világhá­ború között főként Zágrábban és Split­ben tartózkodik. 1941-ben börtönbe vetik, majd kiszabadulása után Rómá­ban és Svájcban dolgozik. 1946-ban Amerikába kap meghívást, ahol kü­lönböző egyetemek szobrászati tan­székét vezeti. 1962-ben, hetvenkilenc éves korában hal meg az Egyesült Államokban. Művészetét, bár nyomot hagytak rajta a különféle európai iskolák, nem lehet egyetlen stílusirányba sorolni. Szokásos ugyan a művészettörténet­ben Mestrovic szimbolista-impresszio­nista, szecessziós, expresszionista, klasszicista vonásairól és „korszakai­ról” beszélni; művészete valójában egységet alkot, s ezt* az egységet szemléletének eredendő realizmusa, valósághoz tapadó igénye szabja meg. Szerényen és alázatosan közeledik az anyaghoz, hogy annál meglepőbb alakzatokban, monumentális méretek­ben rakja föl formáit. Rend. és törvény uralkodik szobrain. Az anyagot, a szer­kezetet, a felület megmunkálását a gondolatnak és a kifejezésnek rende­li alá. Művészete gazdag érzelemvi­lágot tükröz. Végletes érzések: szen­vedély és ellágyulás, kifelé tekintő in­dulat és elmélyedés, pátosz és medi­táció, tragikus póz és elégikus boron­gás férnek meg benne'. Alkotásai nagy belső feszültséggel telítettek, megszó­lító erejűek, fogva tartják a tekinte­tet. Mestrovic gazdag élete során igen sokféle anyagban és igen sokféle technikával dolgozott. Témái is elté­rőek. Faragott fát, követ és márványt, mintázott agyagban, műveit bronzba öntötték. Alkotásai zömmel szobrok, de szép számmal vannak dombormű­vei is. Készített köztereken felállított szobrokat és épületbelsőt díszítő mű­veket. Kedveli a monumentális mére­teket, de a kis formákban is meg tud­ja éreztetni az erőt és a dinamizmust. Hosszon bíbelődik egy-egy gondolat megfogalmazásával, szobrainak főbb variánsa van, de a pálya különböző, távoli pontján készült, látszólag eltérő alkotások is rímelnek egymással. Ter­vezett síremléket, emlékművet, köztéri kutat. Megmintázta családtagjainak arcát, bibliai jeleneteket, mitológiai figurákat, szimbolikus alakokat. Alkotásai között kiemelkedő hely il­leti a női testet ábrázoló szobrokat: a Piéták Máriáit, a gyermek Jézust ölükben tartó Madonnákat, a paradi­csombeli Évákat, az édesanyjáról és két feleségéről készült szoborportré­kat, a mitológiai nőalakokat, Pszükhét és Perszephonét, a táncoló, fekvő, ten­gerparton sütkérező aktokat. Női figu­rával, kezükben lantot vagy gitárt tar­tó, ujjaikkal a hárfa húrjait megpen­dítő lányalakokkal jelképezi a zene szépségét. S nőalakokban teremt szimbólumot számos elvont fogalom, a kontempiáció, az emlékezés, a törté­nelem, az álom»megjelenítésére. E szobrok javarésze most ott áll a Marjan-hegy alatt megbúvó Mestro- vic-múzeum falai között és a tengerre néző villakertjében. A széttárt térdekkel ülő, kezét előre­nyújtó Vestelka, azaz Veszta-szűz elé­gikus bánattal hajtja le fejét. Arcán összeszedettség, elmélyedés. Fejét ma­gasra tornyozott haj koronázza. A sza­badon hagyott, bodros,'szélfútta, vagy a kontyba fésült,. összefogott haj Mest­rovic szobrain a női arcnak mindig va­lami különös hangsúlyt ad . . . A Távoli akkordok nyúlánk bronz­figurája bal lábával magas kőre lép. Térdén nyugtatott kezében lantot tart. A. hangszert a füléhez emeli, s jobb kezének ujjaival halkan megpendíti a hangszer húrjait. Mintha csak az időt­lenül zúgó-zenélő tenger szavához ke­resne megfelelő dallamot.., Ugyancsak zenei témájú a múzeum oszlopcsarnokának falán látható Asz- szony hárfával című, fehér márványból készült reliefje. A ruha redőzete és a test spirális vonalai, a kibontott haj esése a tekintetet egyre följebb viszik, hogy a hangszer húrjait gyengéden megérintő újakknál pihenjen meg ... Az elhagyott Perszephoné a karcsú ciprusok között görcsös ujjakkal nyúl az ég felé. A temetők és a gyász han­gulatát idéző fák között maga is két­ségbeesett felkiáltójel, a magány, az elhagyatottság, a fájdalom kifejezője. 1946-ban készítette, a háború emléke él a szoborban... Mestrovic egyik legszebb alkotása a Kontempiáció. A benne kifejezett gon­dolat a Vestelkában már megidézett eszméivel rokon. Az elmélyedés, a bel­ső csend, a 'végtelen nyugalom szim­bóluma. Az ülő testtartás, a lehajtott fej, a formák hasonlósága is nyilván­való. Egyazon művész műhelyéből ki­került két alkotás. De a szemlélő csak­hamar az eltéréseket' is észreveszi. A hajviselet és a kéztartás különbségét, S a formák változásával a gondolat is elmozdul, árnyalatokkal gyarapszik, elmélyül, új feszültségekkel töltődik. Mestrovic sosem ismételte meg ön­magát. Miért? Nem a folytonos alak­váltás, az állandó kísérletezés, a folya­matos stíluskutatás miatt. Mestrovic — hogyan mondta a Kastelet gazdája? — „egyszerűen művész volt". Elnézzük a park szép, büszke tartású szobrait, lenge leányqlakjait, érett, ko­moly asszonyait, s magunkat és a kö­rülvevő világot is Szebbnek látjuk ál­taluk. Tüskés Tibor Képzőművészemig kislexikonja GAZDER ANTAL Mint a pécsi Porcelángyár tervező^ művésze, a porcelán- és kerámiamű- vesség sokoldalú tevékenységére hi­vatott. Nagyüzemi sorozatgyártásra tervezett használati edények és dísz­tárgyak mellett pyrogránitból készít nagyméretű vázákat, színes faliképe­ket. E rusztikus, súlyos anyag formálá­sához, megmunkálásához dekoratív igénnyel közelít, ügyel annak anyag­szerűségére, a mintázott, díszített fe­lület formai és tartalmi egységére. A nemes arányok, fegyelmezett, zárt for­mák alakítására főiskolai mestereitől: Gádor Istvántól és Borsos Miklóstól kapott útmutatást, s ezt a pécsi gyár hagyományaival együtt érleli sajátjává. Művészi fejlődésére a siklósi kerámia- szimpozion, az országos kerámia-bien- nólé és külföldi szereplései ösztönző hatásúak. Az utóbbi évek alkotásai közül jelentős a pécsi Jókai téren fel­állított kerek díszkútja, mely ritmikus felületi tagoltságával, eozinmázas csil­logásával jól illeszkedik az intim tér hangulatához. Ét ÉTÉN EK FŐBB ADATAI: Szül. 1930, Bakonyt 5Crjr, Aj Iparművészeti Főiskolán 1933-ban végzett, Gádor István és Borsos Mikiás növendékeként. 1933-tál meg szakítással Pécsett dolgozik (1953—65 között a Hollóházi Porcelángyár tervezőié volt). Rendszeresen szerepel kiállításokon, az or­szágos kerómia-biennálékon. Külföldön Szó­fiában, Prágában vett részt csoportos kiállí­táson, 1969-ben müvei a Faenzai Biennalen szerepeltek, 1962-ben és 1964-ben az wEv leg szebb terméke" pályázatán, 1960-ban az 1. Kerámia Biennálén dijat nyert. 1962-ben az Építőipar Kiváló Dolgozója lett. Több müve közüietek tulajdonában van. Hengerváza. 1968. Pyrogrónit. Mag 85 cm. ÜNNEPI 'OROMOK Harmadik esztendeje nyílik rá al­kalmam, hogy figyeljem és „kritizál­jam” — ne pedig csupán élvezzem vagy „hanyagoljam” — a karácsonyi műsorokat. Ez csupán azért érdemel említést, mert e nyúlfarknyi örökké­valóság távlatában úgy tűnik: az idei ünnepi program volt egészében véve a legszínvonalasabb. Nem valami különleges, maradan­dó értékű művészi élmény, sokáig em­lékezetes önálló tévé-produkció vagy ritkán élvezhető szórakozáscsemege okozta a kedvező összbenyomást, in­kább a műsorok jó átlagszínvonala, az ünnepi programok átgondolt, szer­kezete. A szombati főünnep műsora ugyan láthatóan a „mindenkinek nyújtsunk valamit” igényével állt ösz- sze, pénteken és vasárnap azonban még valami — szándékolt vagy vélet­len, mindegy — alapgondolatot is ki lehetett érezni, legalábbis a csúcsidő programjában. Pénteken nemcsak délelőtt, hanem szinte az egész délután folyamán — nagyon helyesen — a gyermekeknek is szánt műsorok álltak a középpontban, este pedig a Hét krajcár és a Mora­via Rómája egymást erősítő sugalla­taképpen a múlt és a mai világ sze­gény embereire irányult a figyelem. Vasárnap a Duna menti költők versei­ből készült összeállítás és Kós Károly: Budai Nagy Antal című drámája csengett össze, s emelte ki a „magya­rok és nem magyarok” közös sorsának és felelősségének szép gondolatát, , Az esti csúcsidő műsoraira emlékez­ve, pénteken a „Kiskarácsony - nagy- karácsony" című verses, zenés össze­állítást két évvel ezelőtt láthattuk már, de elég színvonalas ahhoz, hogy el­bírta az ismétlést. A Hét krajcár Hor­váth Teri előadásában ugyancsak méltó rá, hogy többször is meghall­gassuk. A szombati új és önálló tévépro­dukciók közül az O. Henry-novel,Iákból készített A visszaeső bűnös igényes, szép műsor volt, s úgy tűnik, jobban sikerült, mint a Jókai nyomán kopro­dukcióval készített A vasrács. A^da- rabban Garas Dezső „uralkodott", Torday Teri kissé gyengén előkészítet- ten került a végén a történet közép­pontjába. A kétségtelenül tehetséges Huszti Péterből viszont talán egy ki­csit már sok volt ebben az esztendő­ben némely tévénézőnek, ezért A vas­rács után következő Karácsonyi san­zonok élén az ismételt, szereplése túl­ságosan is feltűnő volt. Szót érdemel a karácsonyi Humo­risták klubja, annál is inkább, mivel a sorozat korábbi adásait eddig mél­tatlanul elhallgattuk. Szerepet játszott ebben az elhallgatásban némi elbi­zonytalanodásom, jó-e egyáltalán ez a klub-ötlet. Egyre határozottabban érzem, hogy nem jó. Első pillantásra azt hinné az ember, ha egy humoris­tán jót ^nevetünk, akkor két Húrriöris- tán kétszer olyan jót fogunk nevetni, három humoristán háromszor olyan jót és így tovább..; A műsor azon­ban azt tanúsítja, hogy efz nem így van. Ha ennyi humoristát összeeresz­tenek, a hatás nem összegezőáik, el­lenkezőleg gyakran feleződik, mert tö­redékekbe veszik a humorista egyéni­ségének ereje, vagy az egyik humora kioltja a másikét. Erősebb szavakkal azt lehetne mondani, hogy időnként valami szellemi önfertőzésbe torkollik humoristáink klubélete. Vasárnap a Kicsoda - Micsoda? ünnepi különkiadása okozott némi csalódást. Az ötlet — akasszuk a hó­hért, vizsgázzon most á zsűri és a já­tékvezető — itt is jónak tűnt, a pro­dukció azonban felettébb gyengére sikerült. A kérdezők kedvesen bizony­talankodtak, a botcsinálta játékosok időnként kínosan feszengtek, minden­ki óriási erőfeszítéseket tett, hogy leg­alább a nézők jól szórakozzanak, de valójában , a nézők sem érezték jpl. magukat. Nagy László ismétlésre érdemes versösszeállítósa mellett a jól sikerült Budai Nagy Antal emelte magasra mégis a vasárnapi műsort, de tetszett a Macskássy Gyulára emlékező műsor és Germanus Gyula portréfilmjét is szívesen megnéztük újra. Szederkényi Ervin 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom