Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-09 / 7. szám

DUN ANTŰLI NAPLÓ 1972. január 9. Hogyan daraboljuk fel az érákat? Napirenden a lépcsőzetes munkakezdés *■ 287 pécsi vállalat és intézmény előkészítő adatszolgáltatása A pécsiek közlekedésének ** javításáért a Volán já­rnia? 1-én megtette az első lé­pést: az év első napjától a csuklós autóbuszok valamennyi ajtaján felszállhatnak a bérle­tes utasok. A második lépés kevésbé látványos^ kezdeménye­zője a Városi Tanács munka­ügyi osztálya, hatásával pedig talán már az év végén találko­zunk. A lépcsőzetes munkakez­désről van szó. megoldásból mindenkinek részt kell vállalnia” — írtuk ok­tóber 2-1-én abkíól az alkalom­ból, hogy néhány éves „szü­net után ismét napirendre ké­pűit Pécsett a lépcsőzetes mun-, ka kezdés ügye. A korábbi pró­bálkozások valahol mindig megrekedtek, a szándékot nem i'rkerült valóraváltani. Ma már pedig ott tartunk, hogy lehetet­len tovább halogatni a dolgot. A jelenlegi, megkövesedett munkakezdési időpontok éssze­rű széthúzása nélkül hovato­vább elviselhetetlen lesz a vá­rosban a reggeli és a délutáni csúcsforgalmi időben a közle­kedés. Ezért kell kimozdulni a ■kezdjük, de ne velem" kényel­mes, de nem éppen közösségi szemléletű álláspontról és kö­zös erőfeszítéseket tenni mind- annyiunk érdekében. NEM KELL FÉLNI TŐLE Nagy általánosságban kerek érákhoz kötődnek üzemekben, intézményekben a munkakez­dési időpontok. Sokéves hagyo­mány ez, sok minden ezekhez az időpontokhoz idomult házon belül és házon kívül, legfőkép­pen természetesen a munkába- járás. A 6, 7 és 8 órai kezdé­sek előtt löketszerűen indul meg az áradat o város minden részéből a város minden részé­be, s éppen ez a baj. Baj! Szó sem volt ilyesmiről addig amíg a város is kisebb volt, a pécsi­ek is kevesebben voltak. De Pécs ma már nagyváros, a szép kategória előnyeivé) együtt pe­dig viselnünk kell a hátrányo­kat is, melyeknek egyike pont az, hogy azonos időpontban igyekszik sokezer ember napon­ta a munkahelyére nem éppen ideális körülmények között. Hát ezen kellene valahogy segíteni, S a segítséget elsősorban a lép­csőzetes munkakezdés jelente­né. Csakhogy ettől sokan viszo- fyognak, s ebben talán ponto­san azok a kerek órák a luda­sok. Senkinek sem célja, hogy a lépcsőzetes munkakezdéssel emberek tízezreinek a megszo­kott életritmusát borítsa fel, s valamilyen formában a szabad­időt vámolja meg. Negyedórák­ról, félórákról van szó csupán, azaz oki eddig 6-kor kezdett, ezután fél 7-kor kezd, a 7-es fél 8-ra jár munkába és így to­vább. De, hogy valójában ho­gyan kell az órákat feldarabol­ni, azt ma még senki sem tud­ja. Egyáltalán, az az igazság, hogy nagyon keveset tudunk azon az általános és szubjek­tív megállapításon túl, hogy a jetenlégi helyzet már tarthatat­lan. MINDENT TUDNI AKARUNK- Most azonban olyan lépésre került sor, amitől elvárható, hogy az illetékesek kezébe ke­rüljön mindaz a tudnivaló, amelynek alapján már érdem­ben is foglalkozhatnak a lép­csőzetes munkakezdés beveze­tésével. 287 pécsi vállalat, in­tézmény és iskola kapja kéz­hez ezekben a napokban a Vá­rosi Tanács munkaügyii osztó iyától azokat az adatszolgálta­tó lapokat, amelyeknek válaszai csaknem minden lényeges kér­dést tisztázhatnak. A kérdések természetesen a jelenlegi mun­kakezdés és a közlekedés köré csoportosulnak és az adatok bi­zonyos mértékig pótolhatnak (de teljes egészében nem he­lyettesíthetnek) ' egy nagyon költséges utasszámlólpst. A vál- j lelátóknak egyebek között arra is választ kell adniok, hogy a munkakezdés megváltoztatása j hogyan befolyásolná termelési | körülményeiket, energiaigényü- ! két, az intézményeknek arra, hogy az igénybevevő lakosság kapcsolatában hogyan jelent­kezne a munkakezdés módosí­tása. Valamennyi megkérdezett szervtől választ várnak arra. hogy a jelenlegitől eltérő mun­kakezdés Igényel-e változtatást a gyermekintézményi ellátás­ban, A DOLGOZÓKRA TÁMASZKODVA • Az adatszolgáltatás alapos elemző munkát kíván a meg­kérdezettektől. Milyen tanácso­kat tud adni ehhez Vörös Ká­roly, a Városi Tanács munka­ügyi osztályának vezetője? Legfontosabbnak tartom, hogy az adatszolgáltatást sen­ki ne vegye felesleges zakla­tásnak. Meg kell ismernünk a jelenlegi helyzetet teljes mély­ségében, mert enélkül nem tu­dunk eiöbbrelépni. Kívánatos, hogy a vállalatok, intézmények a munkába gazdasági szakem­bereken kívül a szakszervezetet is vonják be, s a munka házon belüli koordinálásával, össze­állításával, elemzésével olyan szentély kapjon megbízást, aki a kérdések lényegét tekintve a munka minőségét is biztosítja. Lehetőséget kell adni e sze­mélynek a széleskörű közvéle­ménykutatás megszervezésére és lebonyolítására. Ebben a munkában is támaszkodni kell a dolgozókra, hiszen róluk van szó, £ nélkülük nem dönthe­tünk. — Az adatszolgáltatás határ­ideje március 1-e. A kiértékelés után kerül sor a javaslatok ösz- szeállítására, majd azok rész­letes egyeztetésére valamennyi érdekelttel. 1972 végéig beve­zetésre alkalmas javaslattal akarunk q felettes' szervek elé állni. A lépcsőzetes munkakezdés bevezetésének útján az első lépés megtörtént. Most az adat- szolgáltatókon a sor, hogy a valóságot tükröző adataikkal megtegyék a következő lépést Hársfai István Akik önként vállalták... Ünnepség Mohácson a munkásőrség megalakulásának l 15. évfordulója alkalmából ünnepélyes egységgyűlést tartottak a mohácsi járási Rózsa Ferenc Munkásőr Zászlóalj tagjai és parancsnoki kara, tegnap délelőtt 10 órakor Mohácson a Kossuth filmszínházban. A munkás­őrség megalakulásának 15. évfordulója alkalmá­ból rendezett ünnepségen megjelent dr. Nagy József, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságá­nak titkára, Ambrus Lajos, az MSZMP mohácsi járási bizottságának első titkára, Vass István, q munkásőrség megyei parancsnokának első he­lyettese, valamint a társadalmi szervezetek, in­tézmények, társ-fegyveres testületek képviselői, a város és a járás vezető személyiségei. A Munkásőrség Országos Parancsnokának 1. számú díszparancsát Vass István ismertette, majd Ambrust Lajos mondott ünnepi beszédet Ezután kitüntetéseket adtak át, úttörők és ifjúgárdisták köszöntötték a megjelent munkásőröket Dr, Nagy József felolvasta a Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottságától'az Ünnepélyes egységgyűlésre érkezett levelet, amely a megye valamennyi munkásőréhez szólt Fotókiállítás a Tanárképző Főiskolán A mai Jugoszlávia Papp Imre megnyitja a kiállítást A jugoszláviai fotóművészek rangos alkotásai közül 150 ké­pet hoztak Pécsre. Ebből ren­deztek kiállítást a Tanárképző Főiskolq nagytermeiben. A fo­tók hűen ábrázolják azt a fejlő­dést, amelyet Jugoszlávia az utóbbi negyed században el­ért. A tárlat megnyitására tegnap -— szombaton délben — került sor. A résztvevők között megje­lent Spiro Skendezic, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykö­vetségi tanácsosa és János Dé­nes követségi titkár. Ott voltak Pécs város tanácsának képvise­lői, valamint a Tanárképző Fő­iskola vezetői, tanárai és hall­gatói. Papp Imre, Pécs város Taná­csának elnökhelyettese mondott megnyitót. Mint bevezetőjében hangsúlyozta, a kiállítás témája szomszédunk* a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársaság bemutatása. Vázolta a jugo­szláv nép történelmi harcát, ér. demeit, majd a továbbiakban így folytatta: A felszabadulás utón Jugoszlávia — egykor egyoldalúan mezőgazdasági or­szág — felhasználva az ásvá­nyi kincsek adta lehetőségeket I hető meg — széleskörű ipart épített ki. Megteremtette a vas- és acél­kohászatot, timföldgyártást, az alumíniumkohászatot, sokszoro­sára növelték az energiaterme­lést, amelynek ma közel kéthar­madat vízierőművek szolgáltat­ják. Az ipar egyéb ágai is gyor­san fejlődtek. Biztosítéka az a tény volt, hogy az alapvető ter­melési eszközök társadalmi tu­lajdonba kerültek. — A Jugoszláv Szocialista Köztársaság rendkívül változa­tos, felszínét, néprajzát és tele­pülését tekintve egyaránt. Ezt a változatosságot mutatja be, tárja elénk ez a fotókiállítás művészi eszközökkel. — Helyes kezdeményezés volt a kiállítás megszervezése —- hangsúlyozta Papp Imre —, hi­szen szintén szocializmust építő országról van szó. A jugoszláv fotóművészek ál­tal készített képek hűen ábrá­zolják azt o fejlődést, amit Ju­goszlávia negyed század alatt elért. Ezután Papp elvtórs megnyl­tottnak nyilvánította és a meg­jelentek megtekintették a mű­vészi alkotásokat. A tárlat január 23-ig tekint­KEDV ES ELVTARSAKI A munkásőrség megalakulásának 15. évfordulójára emlékezik ma az ünnepi egységgyülés. A Megyei Pártbizottság elismeréssel köszönti a munkásőröket a tényleges és a tartalékos állomány tagjait és a parancsnokokat, akik önként vállalták a néphatalom fegyveres védelmét. Napjainkban, amikor a testület 15 éves jubileumát ünnepel­jük, teljes meggyőződéssel valljuk, hogy az 1956-os ellenforradalom — és azóta is a nemzetközi munkásmozgalom számtalan esemé­nye — olyan tanulságokkal szolgált számunkra, amelyeket mint az új társadalom építői sohasem felejtünk el. Mindezek alapján hangsúlyozta pártunk 1966-os Politikai Bizottsági határozata, hogy „a szocializmus építése korszakában a munkásőrség megtisztelő hivatása, hogy résztvegyen szocialista hazánk, dolgozó népünk hatalmának védelmében a békés alkotó munka biztosításában." Ilyenkor érdemes is és kell is, hogy emlékezzünk azokra a napokra, azokra az elvtársakra, akik 1957 elején a szocializmus védelmében példát mutatva fegyvert fogtak akkor, amikor még az emberek szive és agya tele volt félelemmel, aggodalommal és bizonytalansággal. Ennek a tettnek a történelem során népünk mindig tisztelettel odózik majd. A munkásőrség megalakulása óta mindig kiválóan betöltötte rendeltetését, qlapvető célját. A népi hatalom fegyveres erőivel és testületéivel szoros, testvéri együttműködésben biztosította a munkáshatalom szüntelen védelmét és erősítését. Fáradságos munka révén — szabadidejüket is feláldozva — a munkások és parasztok százai, az értelmiségiek, az idősebbek, a fiatalok és pártonkivüliek Is egyre többen vállalkoztak aira, hogy e társadalmi fegyveres testületben sajátítsák el a hátországvédelmet, a hsgyverlorgatóst. A munkásőrök ott voltak a mezőgazdaság szocialista átszerve­zésénél és a nagyüzemek megszilárdításánál, Sokan közülük első­nek részt vállaltak a szocialista brigádokban, szombati és ünnepi műszakok szervezésében. Nem hiányoztak akkor sem, amikor dol­gozó népünk vívmányait fenyegette a jeges á/v/z, vagy más ' ter­mészeti katasztrófa. A szükséges mértékbep kivették részüket az országhatár védelmében és néphatalmunk belső rendjének fenn­tartásában. Mindezekért pártszerveink, állami és gazdasági szerveink, me­gyénk dolgozóinak nagy elismerése, szeretető övezi a munkás- őröket. Külön Is kőszőntjük az egység most kitüntetett munkásőreit és velük együtt mindazokat, akik a korábbi években részesültek az elismerés különböző formáiban. Ebből az alkalomból kőszőntjük családjukat, hozzátartozóikat, akik megértése, egyetértése szintén részét képezte eddigi sikereik­nek, a munkásőrség eredményes tevékenységének. Kedves Elvtársak! Pártunk X, kongresszusa valamennyiünktől lokozott helytállást, a munkában még több következetességet és áldozatvállalást igényel. A munkásőrök akkor tesznek eleget ezen követelményeknek, ha esküjükhöz híven önieláldozóan védik a Magyar Népköztársa­ság állami, társadalmi és gazdasági rendjét, ha munkájukkal és kommunista Smberi magatartással fegyveresen is szolgálják a hazát, a nép hatalmát. További munkájukhoz erőt, jó egészséget és sok sikert kívá­nunk. Szerezzenek még több becsületei a munkásőrségnek. A Megye! Pártbizottság nevében: Egri Gyula megyei első titkár.'1 N.L A levét felolvasása után került sor a munkásőrség új tagjainak ünnepélyes eskütételér* — szép jelkép volt, amikor a leszerelők nevében átadták a fegyvert a fiataloknak.-Kp­A barangoló jak és a „futóvendégek" Kilencszpz oina koksz és kőszén Szenes Endre, o Lignimpex vezérigazgatója és B. Z. Nyiko- lajenko, a szovjet Szojuzprom- expod Külkereskedelmi Egyesü­lés elnöke a Lignimpex székhá­zában ' magánjogi szerződéseket írt alá, qmelyek alapján a szov­jet egyesülés 1972-ben 620 000 tonna kokszot és 300 000 tonna kőszenet szállít Magyarországra. Az egyenletesen jó minőségű kohókokszot az Ózdi Kohászai! (Jzems.k és 0 León Kohászati Művek nagyolvasztómüve, a kő­szén hagy részét pedig a Dunai Vasmű kokszolómüve használja fel. A Lignimpex egyébként az Idén a szénen és kokszon kívül fát. cellu'-z* é- ■•>- -í 6 .it is Im­portál a ~r- v: ' A szov jel váilg'ato1: ö ■ i-z :n '07 mil­lió rgbél értékű terméket száll!' tagnak 1972-ben a Lignimpex­Gyuri, a szürke mangobe- majom örül, hogy végre hango­kat hall, és azonnal csapkodni kezdi a vasajtót Ez e módsze­re! Szereti a népszerűséget és ! ha a látogató magától nem téted arra, ezzel az éktelen zajjal hívja fel magára a figyel­met, hogy bemufathqssq tudo- | mányát. Kevesen járnak ilyen­kor a Mecseki Allqtkertben, s így Gyuri Is kénytelen ideje ja­vát jól fűtött összkomfortjában * tölteni. Ilyen kivételes ellátás kevés állatnak dukál: a maj- j mokon kívül csak az oroszlán­nak és a pumának van saját fűtött lakosztálya, a többi állat [ vagy a telelőben vagy a sza- ■ badban viseli el a zordabb na- ' pokat... Tódornak, a barnamedvének ermészete szerint aludnia kel­lene ilyenkor, de esze ágában sincs téli álomra hajtani, a fe­jét. Megszokta, hogy minden­nap pontos időben kapja a „kaját”, s arra a következtetés­re jutott, hogy semmi értelme álomban, vegetálni, ha ébren naponta jóllakhat. Meg aztán üt vannak a szilveszterkor szü- I letett bocsok, róluk' is gondos­kodnia kell. A bocsok számára | egyébként csak következtetni TÉLI ÁLLATKERT A medve nem álmos... — C-vitamin tablettában lehet, a mama egyelőre nem fogad látogatókat. . . Az alig féléves kis jak ezúton is szeretné közölni a látogatók, kai: ő igen jámbor állat, és ha szeret is csatangolni az átlát* kertben, senkit sem fog bánta­ni. Arról pedig igazán nem te­het, hogy ebben a korban ha­sonlít a kis bölényhez » ez csak a látszat, emiatt igazán kár fejvesztve menekülni. Az történt ugyanis, hogy az érdeklődő ter­mészetű kis jak láttán egész csoportok rohantak a vaskapun kívüli biztonságos területre, és kétségbeesetten kiabálták: el­szabadult a bölény! Pedig a kis bölény legfeljebb szomszé­doló szeret, s hozzájuk is csak akkor látogat el, ha valami fi* nomabb falat van kilátásban... A .Sávénak állandó kimenőig vc\ és ha délelőttönként Kla­ge ti is magát az állatkert körüli erdőben, az étkezési igákét pontosan betartja, olyankor mindig visszajön. Csilla, a vid­ra is nagy szabadságot élvez. Mindennap, dél körül kiqdós sétára indul a gondozónőjével, barangolnak egy kicsit a Me­csekben. Ä jegesmedvék élvezik a sze­zont, s bár a budapesti állat­kert már szeretné visszavinni a hímet, hetek óta hiába kísérle­teznek azzal, hogy a szállító ketrecbe csalják. Ha egyszer jól érzi magát. A kutyaóvoda egyelőre at istállóban van. Ot, gombolyag- nyl puli, három vizsla és hat kuvasz került egy csoportba, s nagyon kedvelik egymás társa­ságát. Ha megjön a jó idő, a szabadban lesz az óvoda, hogy a látogatók is élvezhessék a vi­dor kedvű kutyakölykök játékát. A gyerekek kedvencei a maj­mok és az oroszlán. Mindkét ko'rec előtt hányszor elhang­zott már: „apu, vigyük haza!” Nem érdemes hazavinni. Az oroszlán válogatós lett, a kecs­kehúsra és a birkahúsra rá sem néz, csak a marha- vagy lóhúst kedveli. Abból viszont 7—8 kilót eltüntet naponta, o csontot nem számítva. A majom-menü sem akármilyen, 15-17 féle ételt kapnak egy-egy étkezésre. Mokkacukrot, kekszet, lekváros kenyeret, mézes kenyeret, zöld­ségféléket, citromot, narancsot Kedvencük a túró, bár ebben megoszlanak a vélemények: a csuklyásmajom például először mindig a kekszet keresi meg, addig hozzá sem nyúl a többi ennivalóhoz. Télen a vitaminról is gondoskodni kell. A C-vita mint tablettában, az A-vitamint por alakbqn nyelik a majmok, és tetszik vagy nem tetszik - csukamájolajat is kapnak... A téli állatkert reklámja oz oroszlán. Az üdülő szállóba ér kező vendégek már. első éjsza­ka hallhatják a hangját, és másnap feltétlenül tel szokták keresni, Ök és a gyerekek ilyen­kor sem hűtlenek az állatkert­Bár bőven kan táp'álékot, téti ösztöneire hallgatva mégis ví­gan rágja a fa kérgét a láma hez, ahol mojt csendesebb, nyugodtabb az élet.- A legtöbb problémánk az emberekkel von - mondja Lemle Zoltán, az állatkert ve­zetője —, kevesen vagyunk, ne­héz ide gondozót találni...- f* Kánja ­L

Next

/
Oldalképek
Tartalom