Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-25 / 20. szám
/ DUNÁMTÓL? NAPLÓ T972. Január 25. Akik a hírekben szerepelnek Fel végi Ferenc Módosultak a nyuguijszaiiáipk Az öregségi és rokkantsági nyugdíjak új folyósítási rendje A szobában barátságos meleg, a polcokon rengeteg könyv. Szakkönyvek. „Ezt itt nagyon szépen megfogalmazták” — mondja Felvégi Ferenc —, leemel egy könyvet, aztán rövid idő múlva az előszobából dosz- sziét hoz be, iratok kerülnek elő, szenvedélyesen magyaráz. . Hatvan éves, január elsejétől nyugdíjban van. Közel tíz esztendeig állt az SZMT munkás- védelmi csoportja élén. Munkásvédelem. Felelősség az emberek testi épségéért, életéért. Micsoda szomorú statisztika áll össze egy-egy évben: megrokkant emberek, árván maradt gyerekek statisztikája, csak azért, mert valaki nem tartotta be a szabályokat, a gép pedig könyörtelen, nincs tekintettel családra, gyerekekre . . . Huszonkét éve dolgozik különböző funkciókban. Először az MSZT megyei titkára, később az Építőipari Vállalat szakszervezeti titkára 19ó3-ban innen került a munkásvédelmi csoporthoz. — Mikor találkozott először a munkásvédelem gondja'rval? — Amikor mindenki találkozik velük, egy komoly baleset kapcsán. Liftaknába esett egy fiatal ember a Jókai utca egyik építkezésénél, háztetőről lezuhant egy ács . . . Ezek meglendítő élmények, végig is kísértek a kilenc év alatt. — Milyen gondolatokat hagyott örökül a munkatársainak? — A biztonsági feltételek c. vállalatoknál adottak. A dolgozókat is felkészítik a várható veszélyekre. Az ellenőrzés viszont rendkívül laza volt és ma is az. Az oktatás körül is baj van, nem mindig a munkával szorosan összefüggő ismereteket nyújt, han.em általánosságokat, ez aztán üressé teszi. Pedig egv építkezésen mások a munkakörülmények a pincében és mások a hetedik emeleten, s így a veszélyforrások is mások. Nagyon fontosnak tartom, hogy a műszaki megelőzéssel javítsák a munkakörülményeket. Ha ezt megoldják, a dolgozó még akkor sem tud balesetet okozni, ha akar. Persze, a legolcsóbb megoldást választják, személyi védőfelszereléseket, amiket aztán nem használnak, használatukat pedig nem ellenőrzik. Jó lenne még, ha a munkavédelmi szemléken feltárnának mindent. Baleset forrása lehet a zaj, a meleg is, ezek viszont soha nem szerepelnek sehol. — Most, hogy nyugdíjba vonult, mivel foglalkozik? — Az SZMT-nek tagjaként társadalmi munkában tovább tevékenykedem. A pécsi horgászegyesületnek is alelnöke vagyok, ott is akad társadalmi munka. Horgászatra is jut egy kicsit több idő, meg pihenek. Látogatom az ismerősöket, tanácsaimat időnként kérik és ez jól esik. A könyvespolc előtt áll, pontosan megfogalmazott mondatai még csengenek a levegőben. Nem is látszik hatvannak. — Tudja — folytatja hirtelen — a legjobban mindig az esett jól, ha elismerték a munkámat. És ebben nem volt hiány. Ügy érzem, hogy sok értelme volt, öröm a számomra, hogy Baranyában csökkentek az üzemi balesetek, a kieső munkaórák. Ez az igazi öröm. Kampts Péter Az elmúlt években többször változtak a nyugdíjak folyósításával kapcsolatos korlátozó rendelkezések. Ez év január 1. napjától kezdődő hatállyal ismét változnak g korlátozási szabályok. 1972. január 1. napjától kezdődően megszűnik az eddig érvényben volt évi 60.00.— Ft-os kereseti lehetőség és a 45/1971. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet, valamint a 3/1971. (XII. 24.) SZOT szabályzat újból szabályozza a nyugdíjasok kereseti lehetőségeit nyugdíjuk folyósítása mellett. Ezért szükséges ezek részletes ismertetése is. 1. Korlátozás nélkül kell a nyugdíjat folyósítani annak a nyugdíjasnak: a) aki látását — a Maschke Táblázat szerint — legalább kilencvenöt százalékban elvesztette, b) akinek öregségi, vagy rokkantsági nyugdíja 1972 évben a havi 700.— forintot, az ezt követő években pedig ennek a pap- tári évenként két-két százalékkal növelt összegét nem haladja meg, c) akit 1. egészségügyi, oktatási, gyermek- és szociális intézményeknél takarítói, 2. egészségügy, gyermek- és szociális intézményeknél fűtői munkakörben foglalkoztatnak. A b) pontban meghatározott havi 700 forint határösszeg szempontjából az öregségi és a rokkantsági nyugdíjnak a levonás nélküli összegét kell számításba venni. Figyelmen kívül kell hagyni az öregségi és a rokkantsági nyugdíjjal együtt folyósított egyéb ellátások összegét, így különösen az özvegyi nyugdíjat, a bal- I eseti járadékot, a családi pótlékot, s házastársi pótlékot. Be kell azonban a havi 700 forintba számítani a nyugdíjas részére engedélyezett kivételes nyugellátás összegét. Abban az esetben, ha az öregségi és a rokkantsági nyugdíjast ugyanabban a naptári évben 1. egészségügyi, oktatási, gyermek és szociális intézményeknél takarítói; 2. egészségügyi, gyermek és szociális intézményeknél fűtői munkakörön kívül más munkakörben is foglalkoztatják, a foglalkoztatási idő szempontjából a most felsorolt munkakörökben eltöltött időket figyelmen kívül kell hagyni. Fogalkoztatási keret: A 45/1971. (XII. 24.) Korm. sz. rendelet a nyugdíjak folyósításánál megállapított évi 6000 forintos kereseti korlátozást megszüntette. Helyette foglalkoztatási keretet vezetett be. A rendelet 6. §-a ezzel kapcsolatban a következőket írja elő: A munkaviszonyban álló öregségi, vagy rokkantsági nyugdíjas nyugdíiát minden naotári év első napjától mindaddig korlátozás nélkül folyósítani kell, amíg foglalkoztatásának ideje a naptári év folyamán az előirt foglalkoztatási keretet nem haladja meg. A FOGLALKOZTATÁSI KERET naptári évenként 840 óra, amely annyiszor hetven órával csökken, ahány teljes naptári hónapra a nyugdíj folyósítását a naptári év folyamán szüneteltetni kellett, illetve ahány teljes naptári hónap a nyugdíjazás naptári évében a nyugdíj megállapításáig eltelt. A SZOT — a munkaügyi miniszterrel egyetértésben — egyes meghatározott munkakörökben foglalkoztatott nyugdíjasokra ettől eltérő foglalkoztatási keretet is megállapíthat. Ez meg is történt. A SZOT szabályzat 5. § (2.) bekezdése szerint meghatározott esetekben ez a keret 1260 óra. Erre még a későbbiek során visszatérünk. ■ A Pécsi-víz mederrendezésének részeként új híd épül Péllérd fölött Az Egyetemi Számítóközpont az ország egyetemeinek és főiskoláinak nyújt segítséget az oktatási és tudományos programjaiknak kidolgozásában. A Razdan 3 típusú komputer egy másodperc alatt tízjegyű számokkal 10—15 ezer műveletet végezhet. A számítóközpontban naponta átlag 30 egyetemi hallgató programjával dolgoznak. A számítógép „tudását” jól kamatoztatják a diploma- munka kidolgozásánál, egyéb bonyolult számításoknál, kutatásoknál. A képen: egyetemisták a számítóközpont vezérlő asztalánál A tudakozó mindig kéznél van... Kevesen tudják, hogy ez a bűvösnek mondható számocska nemcsak Pécsett jelenti a postai tudakozó hívószámát, hanem az országban mindenütt, sőt Európa legtöbb országában. Tegnap délelőtt 11 óra után Svarda Gyuláné öt perc alatt hét felvilágosító választ adott. Bizonyára a kérdezők emlékeznek: egy férfi a GELKA és a pécsbányatelepi kórház számát kérdezte meg, valaki a Mecseki Ércbányák 3-as üzeme, más az AKÖV, megint más a 21-76 után Koni o'y tatai? royal Irodalmi előadás, mind:nféle tanulság nélkül Azt mondja a költő: — Lemegyünk vidékre, ölj be! Ez a Moziüzemi kocsija. Ök visznek le. A novellista egyszerre éber lett: — Vissza ki hoz?! — Valamilyen kinti kocsi! — Nem alszom kint! Egy szoba van a kocsma udvarán, az is a WC-re nyílik! — Hazajövünk autóval! ölj be! Beült, bár nem volt nyugodt. A községben az előadás helyénél, az iskolánál kiszálltak. A gépkocsivezető fordult egyet és visszaindult. Előkerítették a portást. Természetesen nem tudott semmiről, sőt már az első mondatából kiderült, hogy a szocializmus építéséhez az előadást szükségtelennek tartja: — Minek itt előadás?! Ezek a szegények egy este se lehetnek nyugodtak! — Költő, búcsúzzunk kultúraszerető testvérünktől! — mondta a novellista —, az állomás mindössze 500 méter, az 10 perc. Amíg a vonat jön, beülünk a restibe és iszunk 2 deci vöröset. A költő azonban nem hagyta magát, lehurrogta a portást, .aki végül beengedte őket a szobába. Itt egy tanárnő javította a dolgozatokat. — Maga talán tudja tanárnő, hogy lesz-e itt irodalmi előadás? Én mondtam nekik, de nem hiszik! A nagyon csinos, fiatal nőnek hideg zöld szeme volt és a szükségesnél kevesebbet pis- lantott. — Előadás? Az itt nem lesz I — Minket azért küldtek ide - így a poéta. — Ha ideküldték, az az ő dolguk. Nem lehet az embereket állandóan becsapni! — csattant fel teljesen indokolatlanul. A költő ádáz csatába bonyolódott a pedagógusnővel és a végén dölyfösen visszavonult. Szolidaritásból a novellista is megsértődött, pedig érezte, hogy ez ostobaság, mert a nő aggasztóan csinos volt. Sokkal inkább a kapcsolatok elmélyítésén szeretett volna fáradozni. Kifelé menet a költő dohogott: — Hallottad miket mondott?! — Mellékes! Egy csinos nő az elején szemtelenkedhet, ahogy I akar, csak a végén legyen nor- j mális. Na mindegy! Irány az ál- j lomás! — Nem addig van az — így a költő —, bemegyünk az igazgatóhoz, az haverom és nincs ott ez a tökkel ütött nő sem! — Egy csinos nő nem lehet I tökkel ütött! Láttad milyen in- | telligensen kidomborodott elöl is, hátul is a lelkivilága? Ez bölcselkedésre való hajlamot jelent. A novellista mégsem tudta lebeszélni, bementek az igazgatói irodába. Itt kiderült, hogy Sze- rénke az, aki mindent tud. Sze- rénke a kultúra leféteménye, írók patrónusa, autók nemtője. Jött Szerénke. Már az ajtóban rajta volt a földöntúli öröm, ami később is csak a válságos pillanatokban kopott le róla. — Jaj költő kartárs, de jó hogy eljött körünkbe! — Hé! — mondta a novellista —, örüljön nekem is! Én is megjelentem körükben! Ez nem használt. Képtelen volt Szerénke figyelmét magára vonni. A nő újra ráomlott a költőre és lelkesedett. A lelkesedés közepette megkérdezte a költő: — Jön az autó? — Miféle autó? — kopott le Szerénkéről az ömlengés. A novellista felordított. — Költő utazunk! 20 percünk van az indulásig! — Ne menjen el költő kartárs — zokogott Szerénke, de végül feltalálta magát. — Aludjanak itt! - Kétségkívül az első eset volt, hogy Szerénke szemébe tűnt a novellista is, mert többesszámot használt. Meg is szólalt a prózaíró rögtön. — Ha nincs elég hely, azt sem bánom, ha betesznek annak a kis mérges kartársnőnek a szobájába. Ez a léhaság Szerénkét undorral töltötte el. Ismét megszűnt a számára a novellista. A közönség szállingózni kezdett. Az. előadás előtt azt mondja Szerénke: — Melyikük beszél a magyar irodalomról? — Hogy-hogy a magyar irodalomról?! Felolvasunk! — szólt a költő. — Hát mi azt hirdettük .., — pittyedt le Szerénke szája. — Na majd én beszélek — mondta a novellista. Szerénke határozottan ingadozott. Eddigi egész szemlélete a költő körében való megjelenésre inspirálta, de ő sajnálatos módon nem volt hajlandó a magyar irodalomról beszélni. Ingadozott tehát és végül megszólalt: — Jaj de jó, hogy a kartárs is megjelent körünkben! — Na végre egyenrangosítva vagyok — mondta a novellista! Az előadás nem érdekes. A címe ugyan a mai magyar irodalom volt, de azt helyesbíteni kellett volna: „Az, amit a novellista tudott a mai magyar irodalomról!” A közönséget azonban pusztán az előadás vége érdekelte és azt szállították is. Végén a helybeliek kötettek magukért, két teli üveget állítottak oda, csodálatos piros és fehér nedűvel. Megszólalt a novellista! — Ne vágj zordon arcot költő! Essünk neki a butéliának! — De mikor lesz itt a k-ocsi? — nyűgösködött. Valamilyen csoportvezető, akiről kiderült, hoqv ő szállítaná a kocsit — előkerült. Erre a siránkozásra azonban rögtön meg is sértődött. — Elvtársak! Megígértem, a kocsi itt lesz, vegyék tudomásul 1 — Költő! tölts, a borról se feledkezz meg! Azt is vedd tudomásul! — így a novellista. Ittak, de közben most már ketten idegeskedtek, a költő, meg a csoportvezető. A csoportvezető azért hervadt el, mert határozott kijelentése inflációba került és tekintélye málladozóban volt. Amikor tekintélyéből és a borból csak annyi maradt már, mint a zsebkendő csücske, beállított a gépkocsivezető. A csoportvezető diadalmasan körülnézett: — Tessék! nem kel! aggódni! — Kinyitotta előttük az ajtót, ők ketten beszálltak a kocsiba és hanyatt dőltek. A csoportvezető meg beült az első ülésre a vezető mellé és halk hangon, de úgy, hogy az írók is meg hallják: — Irány Pécs! — Lófülét — mondta a gépkocsivezető közvetlenül. Egyszerre a két irodalmár éber lett. — Hogy-hogy? — mondta törött tekintélye roncsain ülve a csoportvezető! — Mit gondolsz?! — rivallt rá a gépkocsivezető —, és az nem érdekel, hogy van-e benzin? — De a kartársak! — mutogatott aggódva az írókra a csoportvezető. — Ezen a kartórsak se segíthetnek! A benzin, az benzin! A csoportvezető érezte, hogy itt csak teljes súlyának latba- vetésével szerezhet vissza némi tekintélyt és ráförmedt a famu- lusra: — Ameddig eljutunk, eljutunk! Ez parancs! A rabszolga motyogott valamit, vagyis csendesen átkozó- dott, de nem merte megtagadni a parancsot és elindultak. A további már nem érdekes Az autó Pécsett pontosan a benzinkút előtt adta be a kulcsot. A két irodalmár elbúcsúzott a csoportvezetőtől, valamint illemkönyvre szoruló famulusá- tól és visszatértek családjuk körébe. Szőüősy Kálmán érdeklődött. Svarda Gyuláné eközben egyszer sem lapozta fel a telefonkönyvet, egyszer sem nézte meg a kartotékokat. — 28 éves gyakorlat, jó memória kell hozzá. Persze a köny- nyebb számok tréfálják meg legjobban az embert. Az MTESZ például 12-04, s a 14-02 — egy fordítós az egész — a Nemi- beteggondozó Intézet. — Mi után érdeklődnek leggyakrabban? — Az üzemi és a vállalati számok a leggyakoribbak, aztán az orvosok állnak... A statisztika viszolygást kelt pjegtöbb emberben: a számok között kevesen tudnak eligazodni. Mégis érdemes most figyelni: az elmúlt esztendőben a telefontulajdonosok neve után 74 266-an érdeklődtek, 137 337 esetben a számokat, lakáscímeiket pedig 44 667 esetben kérték a 08-tól. Hat vonalon jön egyszerre a kérdezők tamadása — végtelen türelem nélkül nem menne a központos hölgy semmire sem. Sokan a különleges tudakozót vélik a 08-ban. Krokodilok, szenzációk és keresztrejtvény megfejtések után nyomozva fordulnak a tárcsa feié. Érdeklődnek a totó és lottószámok után _ ta valy 11 000 esetben. A pontos időt 400 000-szer mondta be az automata. — Ébresztés . ..? , — Egyre többen kérik. Ügylátszik, hogy a vekkerek többségében nehéz megbízni. Tavaly 15 000 koránkelőnek kívánt jó reggelt a posta. Lévai Józsefné sokszor éjszakázik. Ébreszt. Van aki morog, nem érti miért zaklatják, aztán mások előbb kelnek és beszólnak, hogy már ébren vannak. — Sokat már jól ismerek, persze csak hangról. Egy varrónő például minden éjfélkor kéri, hogy 5 órakor keltsük, mert próba előtt még igazítani akar a toaletten. Már sokszor szerettem volna mondani neki, hogy legalább egyszer aludja ki magát . . . — Bérletesek ...? — Jelenleg hárman vannak. Mindig ugyanabban az időben kelnek hetente, vagy havonta egyszer. Ha lemondják a bérletet talán sikerült a vizsga, talán más vállalathoz kerültek ... A telefonbetyárok sorsa is — ha sikerül idejében egyezteni a hí- vószámot — megpecsételődik. Mégis megesik: bosszantani akarnak valakit. így hát hajnali háromkor kéri X. Y., hogy egy óra múlva ébresszék a megadott számon. Természetesen a kérés után ellenőrizni kell a hívószámot, s visszahívják: hajnaíi háromkor ébred a mit sem sejtő áldozat, mérgesen csapva ie a kagylót. Ha rossz alvó — reggelig cigarettázhat. Kozma i OS
