Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-23 / 19. szám

W72, Január 23, •J DUNANTOLI NAPLÓ Szerényen, ésszerűbben matarozoix vállalati stratégiát Párdi Imre, az Országos Tervhivatal elnöke a vállalatok középtávú terveinek realizálásáról és az idei év fe'adatairót Először készítettek vállalata­ink az elmúlt esztendőben kö­zéptávú terveket. Ez az újszerű és rendkívül nagyjelentőségű munka népgazdaságunk egé­szét lázba hozta. A középtávú terveknek világos stratégiai el­gondolásokon alapulva a gyor­san változó piaci igényeket kell szolgálniuk, messzemenően szem előtt tartva a gazdasá­gosság fokozásával kapcsolatos központi igényeket, valamint pártunk és kormányunk életszín- vonalpoiitikáját, Az 1971-es gazdasági év e tervek szem­pontjából is vizsgaév volt. Mint arról tegnapi lapszámunkban beszámoltunk, Párdi Imre mi­niszter, az Országos Tervhivatal elnöke, pénteken sajtótájékoz­tatót tartott,, melynek keretében elemezte a vállalati és tanácsi tervező munka legfőbb tapasz­talatait. Az OT elnöke a sajtó- tájékoztató alkalmából a követ­kező írásos nyilatkozatot adta lapunknak: Önállóan, felelősséggel évben különösen sok beruházás megkezdésével számolnak, a tervidőszak végén viszont alig vesznek figyelembe áthúzódó, illetve kezdődő új beruházáso­kat — Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy a vállalatok­nak a növekvő kereslet kielé­gítése érdekében kitűzött tenive- lési, fejlesztési elképzelései he­lyes irányúak ugyan, de nem minden esetben megalapozot­tak. Éppen ezért arra van szük­ség, hogy a jövőben nagyobb súlyt fektessünk a vállalatok anyagi és szellemi erőforrásai­nak erőteljesebb feltárására, a műszaki fejlesztés hatékonyab­bá tételére. Ehhez véleményünk szerint konkrét akcióprogramok kidolgozására van szükség a gazdaságtalan termelés vissza- i szorítására. Tökéletesíteni kell a munka- és üzemszervezést, javí­tani a vállalatok közötti koor­dinációt s folyamatosan figye­lemmel kísérni a bel- és külföl­di piac alakulását. Fontos fel­adatunk az üzemi demokrácia továbbfejlesztése, s a szocialista munkaversenymozgalorn kiszéle­sítése is. gasabb . színvonalú oktatásának biztosítására. — A több megyét érintő, vala­mint a nagyobb válások és kör­nyékük összehangolt fejleszté­sét illetően még nem kielégítő a tanácsok koordinációs tevé­kenysége., A tervező munkában o jövőben nagyobb gondot kell fordítani a nagyvárosok és fej­lődő ipari központok és azok környéke összehangolt fejlesz­tésére. Ami a tanácsok 1972. évi fejlesztési lehetőségeit ille­ti: 1971-ben mintegy 16—17 mil­liárd forintot költöttek, mely ősz- szeg idén' is rendelkezésre áll. Az 1972. évi fejlesztési alapból egyébként zömmel lakásokat kell építeni. Szocialista brigádvezetül értekezlet a Kesztyűgyárban Szombat délelőtt tanácskoz­tak a Pécsi Kesztyűnvár szocia­lista brigádvezetői. A pécsi, a dombóvári, a siklósi, a nagy­atádi és a marcali üzemek bri­gádvezetőinek értekezletén elő­ször Gábor Istvánné szb-titkár értékelte, elemezte a szocialista brigádmozqalom helyzetét, vá­zolta a mozgalom további irá­nyát. Majd Gulyás József igaz­gató tájékoztatta q résztvevőket a népgazdaság és a vállalat jelenlegi helyzetéről, a Kesztyű­gyár közeli és jövőbeni tervei­ről, s hogy ehhez milyen segít­séget kérnek a szocialista brigá­doktól. A beszámolókat hozzá­szólások, vita követte. Mivel az idén lépett életbe a törzsgárda jutalmazási rendszere, ezt az al­kalmat ragadták meg, hogy át­nyújtsák az első, háromezer fo­rintos törzsgárda jutalmat a nyugdíjba vonuló Pozsgai Lász­lónak, a gyár régi, kiváló szak- I emberének. Mi lesz ^ az ipari vásárunkkal? Az idén nem lesz Pécsi Ipari Vásár. Miután 1970-ben valósá­gos vásórláz tört ki az ország­ban, a Gazdasági Bizottság úgy határozott, a már hagyományos vásárrendezők — Szeged, Pécs, Győr, és ide soroltak még két „újoncot”, Debrecent és Mis­kolcot — kétévenként rendez­hetnek ipari kiállítást és vásárt, az összes többi csak ötéven­ként. Tehát Debrecen és Mis­kolc is jogot kapott a kétéven­kénti vásárrendezésre, s való­színű, élnek is a jogukkal, az idén tehát ebben a két vidéki városban lesz termékparádé. Mit szól az új helyzethez, mi­lyen terveket dédelget Pécs? Erről kértünk táiékoztatóí Asz­talos Ferenctől, Pécs város Ide­genforgalmi Hivatalának veze­tőjétől. Az idén tehát nem lesz Pé­csi Ipari Vásár, a legközelebbit 1973-ban, a szokott helyen, a Köztársaság téri iskolában ren­dezik. De mezőgazdasági kiállí­tás sem lesz, hiszen Szekszárd „lelőtte" Pécset, az idén négy — A vállalatok és szövetkeze­tek első önálló középtávú ter­vező munkája mind a vezetők, mind a dolgozók számára az eddigi tervezés! gyakorlattól el- j térő, árinál jóval nagyobb fel- { adatot jelentett Ebből is kö­vetkezik, hogy az elkészült ter­vek színvonala, megalapozott­sága vállalatonként különböző. A tervezőmunka sokrétűbb, gon­dosabb és alaposabb volt a magas színvonalú gazdasági vezetéssel és megfelelő szőkém- I belekkel rendelkező vállalatok- [ nál, mint ott, ahol ilyen feltéte­lek nem álltak rendelkezésre. Ezzel függ- össze, hogy-a nagy­vállalatoknál általában maga­sabb színvonalú tervek készül­tek, mint a közép- és kisválla­latoknál. — A tervező munka során in­tenzív és alkotó volt a kapcso­lat a felügyeleti szervek és mi­nisztériumok, illetve az aláren­deltségűkben dolgozó vállala­tok között Igen hatékonynak mondható a vállalatok és a bankszerkvek kapcsolata is. A bankszervek gyakran a vállalat egész fejlesztési elképzeléséről véleményt nyilvánítottak, ami elősegítette a tervek megalapo­zottabbá tételét Természetesen *j bankok csak az általános hi­telezési feltételekről adhattak a tervidőszak egészére vonatkozó­an tájékoztatást s csak az 1971—72. években rendelkezésre óltó hitelekkel kapcsolatban tudtak konkrét nyilatkozatot tenni. Ez szükségszerűen azt eredményezte, hogy a vállalati terveknek számos bizonytalan- sági tényezővel kellett számol­niuk, ezért az érintett vállalatok­nak több tervvázlatot kellett volna készíteniök. Ezt azonban csak néhány vállalat tette meg. Amellett, hogy egészében ered­ményesnek és hasznosnak kell mondanunk a középtávú terve­ző munkát, ez az egyik negatív j észrevétel. S a másik: a válla­latok jelentős része nem alakí­totta ki a vállalati tervnek azon legfontosabb, stratégiai jelleoű céljait, amelyek elérésére a vál­lalat feltétlenül törekszik. Túlzott beruházási program — A vállalati tervek általában a népgazdasági terv előirány­zatainál nagyobb ütemű fejlő- j déssel számolnak. A legfonto- t sabb feladatnak szinte vala- ; mennyi gazdálkodási egység a termelés bővítését tekintette. Az iparvállalatok a IV. ötéves terv időszakában az ipari termelés mintegy 50 százalékos növeke­dését tervezik — szemben a népgazdasági tervben előirány­zott 32—34 százalékkal. A válla­lati tervek a népgazdasági terv előirányzatainál magasabb be­ruházási színvonallal is számol­nak. A termelőágazatok az öt­éves tervben meghatározott 23— 25 százalékos növekedés helyett mintegy 35 százalékos növeke­dést vettek tervbe. Az első két Hatmillió naposcsibe Lengyelországnak A Bábolnai Állami Gazdaság külkereskedelmi irodája, az Ag- rária, amely baromfiexportunkat bonyolítja le, az idén több mint 6 millió napos húscsibét szállít Lengyelországba. A vevőnek, a Lengyel Baromfiipari Vállalat­nak, a Ferihegyi repülőtéren ad­ják át a szállítmányokat. A na­poscsibéket lengyel gépek vi­szik a nagyvárosok repülőterei­re, ahonnan speciális szállító kocsikkal továbbítják a gazda­ságokba. Az első küldeménye­ket a napokban adta át az Agrárja, 1972. január 10. — 11 óra 7 perc Lakások, iskolák, diákotthonok Párdi Imre nyilatkozata má­sodik részében a tanácsok kö­zéptávú tervező munkájának eredményeivel, tapasztalataival foglalkozott Mint ismeretes, a fővárosi, e megyei és hely! (községi, városi) tanácsok ugyancsak elkészítették ötéves fejlesztési tervüket — A területi és helyi tanácsok megkeresték a területükön tele­pült vállalatokat és intézménye­ket, hogy koordinálják beruhá­zási, fejlesztési elképzeléseiket, Erinek eredményeképpen szá­mos közös' beruházás megvaló­sításában állapodtak meg. Elő­nyére vált a tanácsi tervező munkának, hogy saját gazdasá­guk tervével párhuzamosan egész területükre kiterjedő kö­zéptávú területfejlesztési kon­cepciót és tervet is kidolgoztak, s ezt saját gazdaságuk tervé­vel igyekeztek összehangolni. — Az 1971-es gazdálkodás! év tapasztalatai alapján, éppen a jónak talált középtávú tervek realizálására érdekében, 1972- ben az igényeket egyszerűbben kielégítő, a célnak megfelelő lakások, intézmények és egyéb létesítmények építésére kell tö­rekedni. El kell kerülni minden olyan túlzó megoldást, amelyek anyagi lehetőségeiket megha­tadják. A gazdálkodás stabili­tása érdekében a tanácsoknak olyan mértékű tartalékokat kel! képezniük, amelyek kellő fede­zetet nyújtanak a beruházások esetleges ár- és költségnöveke­désével kapcsolatos kiadásokra is, — Fokozattan biztos item! kei? a vízellátás és csatornázás fej­lesztésének anyagi megalapo­zottságát és a lakásépítésekkel való gondos és részletes össze­hangolását. A kulturális célo­kat szolgáló tervelőirányzatok keretein belü! ugyanakkor na­gyobb figyelmet kell fordítani az általános iskolai diákotthoni férőhelyek fejlesztésére, s ezzel összefüggésben a külterületi te­lepüléseken élő gyermekek ma­il pej a a hMiaufftus bizttsltérendszsr egy réssérel W«*esJ Hrpóé felvétet» Sorsforduló Kossuth-bányán Arra voltam a leginkább kí­váncsi, mit mondanak a vá­járok. A csigavonala, acélfogú ma­róhengerek méltóságteljes biz­tonsággal törnek a szállítóvá­gat felé, mögöttük 60 centis mélységben három méter ma­gas szénfa! omlik a kaporéra. Egy vájár arasznyi kart húz meg. Fejünk felett hatal­mas acélpajzs ereszkedik le né­hány centit Aztán egy másik kart mozdít — a többtonnányi pajzs 60 centit előreiép. Még két finom mozdulat, az acélhen­gerek ismét felfeszítik a fejünk felett levő szerkezetet, A csap­telepen néhány csepp fehér fo­lyadék gyöngyözik — 140 ton­nás nyomás nehezedik a pajzs­ra. Közben előrelépett a követ­kező pajzs is. Amerre a maró­henger elhalad, mint vonalban álló katonák egy-egy lépést előrelépnek a biztosító szerke­zetek. — Látja, egy perc sem kel­lett s „beácsolt” a pajtim, ennyi idő alatt régen a fát sem találtuk, a vastámot meg moz­dítani sem tudtuk volna, — mondja Vécsey László. — A ren­geteg réseléstől a csuklómat nem éreztem estére. Tizenhatodik éve vagyok a bányában, de úgy gondolom, ezután könnyebben lehúzok még ennyit, pedig hát addigra 50 éves leszek, s ma­napság abban a korban itt a föld alatt már nem ficánkol senki. A kereset 4500 körül van most itt — hát ezt azért még le­hetne emelqetni. A köze! 10 millió forintos fej­tést egy 29 éves fiatalemberre bízták. — Várpalotán mór megismer­kedtünk a pajzzsal, itt is gya­koroltul^ a berendezések kezelé­sét, örülök, hogy ilyet hoztak Kossuthra — mondja. — Ez a jövő — itt szívesen dolgozná­nak a bányászok. A legtávoiabbj munkahelyekről is idejönnek, hogy ezt megnézzék. — A „mézga rádió” szakítja félbe beszélgetésünket: miért áll a kaparó? Néhány percig késlekedik a válasz, aztán lá­bunk mellett megindul a szén- folyam, a hangosbeszélőn pe­dig felhangzik a válasz: egy éket tettünk a helyére. Nem kell ordítozni, szaladgál­ni. Az angol hírközlő berende­zés a fejtésben $ a napszinti művezetői irodákban egyaránt hírül adja, mi volt az üzemzavar oka. Az egybeépített mikrofon és hangosbeszélő segítségével itt mindenki mindenről tud. Egy elektromos berendezés pedig regisztrálja az összes le­állásokat A légvágaton elhelye­zett metánmérő, ha a gáz a megengedett szint fölé emelke­dik, leváltja az összes elektro­mos berendezést, a szállítóbe­rendezések kapcsolói biztonsági | berendezéssel vannak ellátva, csak az képes újból megindí­tani, aki leállította. — Ez a mini-bánya sorsfor­duló a mecseki szánbányászat történetében — állítja Mérei Emil főmérnökhelyettes. — 1972. i január 10-én délelőtt 11 óra 7 i perckor Indult meg itt a ter­melés. Az ember olyasmit ponto­san megjegyez, ami az életében nagyon fontos esemény. A mi életünkben itt Kossuth-bányán ez pedig az. Ezt már leszállás előtt a olvasócsarnokban is észrevettem. Hatalmas táblákon rajzok, írá­sok száz oldalnyi tömege: a pajzsos feités biztonsági techno­lógiai előírásai. Egy ajtón új tábla hirdeti: itt székel a paj­zsos körlet vezérkara. Három fiatal mérnök, technikusok, s Kossuth-bánya több fiatal vá­járja tartozik a körlethez. Ok a lehetőségek, ők a távlat. Pró­bálom kideríteni ki a pajzs ap­ja, vagy meghonosítója? Kit, vagy kiket illet a dicsőség? Re­ménytelen vállalkozás. Az elő­készítésben, a szervezésben, a beépítésben, s most a kísérleti üzemelés alatt is a műszakiak egész serege adja szívét, lelkét — A látvány és a bányászok lelkesedése egyértelmű — mond­ja Mérei Emil — nekünk azon­ban ennél többet kell mérle­gelnünk. Az egyik serpenyőben a közel 10 millió forintnyi költ­ség van. A fejtés minden mé­terére, a jövesztőgép nélkül is 200 ezer forint érték jut. Ez sok­szorosan felülmúlja az eddigi legdrágább fejtésünk költségeit is. A másik serpenyőben a tel­jesítmények szerepelnek. Az üzemelés első napján 5121, a negyedik naptól 12 500, január 19-én pedig 13 478 tonna volt. Az elmúlt esztendőben Kossuth- bányán az átlagos fejtési telje­sítmény 6144 tonna volt. Ha a mostani 50 méteres fejtési hossz helyett 100, és a fejtés kifutási hossza 80 méter helyett duplája lenne, a teljesítmények sokkal nagyobbak, a költséqek pedig kisebbek lennének. Ebben a ser­penyőben van még a kényszer: ugyanis szembe kell azzal a ténnyel néznünk, hogy a nehéz bányamunkát ma már mind ke­vesebben vállalják. S a fájós derekú, vállú, panaszkodó bá­nyászokat is méq a mérleg in­nenső oldalán kell figyelembe vennünk. A mostani kísérleti üzemelés túl drága — tehát a gazdaságosabb lehetőségeket kell kutatnunk. Áarilis elseién egy 90 méteres fronthomlokú, 160 méteres kifutású szénmező­ben indítjuk a do'zsos féltést. Ott már a gazdasági eredmé­nyek is bizonyítani fogják: sorsforduló ez. Lombost Jené dunántúli megye részvételévé! ott rendeznek mezőgazdasági és élelmiszeripari seregszemlét. (Csak zárójelben jegyezzük meg, az idegenforgalom, dön­tés hiányában a múlt év őszén megkezdte az 1972. évi Pécsi Ipari Vásár szervezését. Halom- számra jöttek a levelek a kiál­lítóktól, a jelentkezéseket te­kintve az „idei" minden idő.í legnagyobb ipari vásárának ígérkezett. Közben jött a stop, így hát a jelentkezéseket nyug­tázták és előjegyezték 1973-ru. Ugyancsak zárójelben jegyez­zük meg, az idei évi stop Sze­gednek is szól. Viszont az idei Szegedi Ipari Vásár jubileumi lenne, hiszen az elsőt - mind­ezt az újságíiók kaparták elő — száz évvel ezelőtt rendezték. Valószínű, hogy kiharcolják az idei rendezés jogát, s ez Pécs­nek jól is jönne, nem ütnék égymást a két város vásárai.) Az Idegenforgalmi Hivatal most azon fáradozik, hogy meg­kezdődjék az állandó vásárte­rület beépítése. Amint már ir­tunk róla, az elképzelések sze­rint a tüskésréti feltöltött zagy­kazetta területén alakítják ki a pécsi ipari vásárok állandó he­lyét. Az Idegenforgalmi Hivatal most megkeresi azokat a me­cénásokat, akik annak idején felajánlották, állandó vásárte­rület kijelölése esetén hajlan­dók saját pavilont építeni. Első­ként a nagykereskedelmi válla­latokkal és más nagyvállalatok­kal tárgyalnak, kiderül, ugyan- olyan-e a készség, mint koráb­ban. Ha minden jól megy, az idén Megkezdik az első pavilonok építését Természetesen csak c könnyűszerkezetes építési mód jöhet számításba. Nyilván mind­ez nem egy-két éves munka, tíz-tizenöt év alatt azonban te­kintélyes vásárvárossá terebé­lyesedhet a kis mag. Csak hoz­zá kell kezdeni. A pavilonok az év nagy részében kitűnően hasznosíthatók majd különféle célokra. Az elképzelés az, hogy itt lenne a város ifjúságának játékparkja. A KISZ égisze alatt sokféle eseményre, kulturális és sportrendezvényre sor kerülhet Mivel a távlatban a vásárváros mellett tórendszer kialakítását képzelik el a tervezők, a kettő jól kiegészíti egymást A pavi­lonok másik részét persze rak­tározásra és más célokra is fel­használhatják. Ha nem lesz Pécsi Ipari Vá­sár, s nincs szó a baranyai ipar eszéki parádéjáról, akkor mi lesz? Mondjuk egy árumintabe­mutató a magyar—jugoszláv ha­tármenti árucsere jegyében? Sajnos, egyelőre erről sincs szó. Nem vigasztalásként hát, de ha már hallottuk, továbbadjuk: má­jusban az angol D. I. C. E. cég két hétre Pécsre hozza játék- és egyéb automatáit Egyébként ettől a cégtől rendelték meg azt a zenegép-automatát, amely majd a tévétorony presszójában rezegteti a vendégek dobhár­tyáját. Na de ez a zenegép ku­riozitással szolgál. A pénz be­dobása után nemcsak zenél, de kis képernyőjén színes film pe­reg — karcsú nők lejtenek tán­cot a zenére. Miklósvári Zoltán Meisziintetisetí a zsákolás A hódmezővásárhelyi Mező­gép Vállalatnál tovább bővült az egytengelyes pótkocsi csa­lád: elkészítették az újtípusú, malomipari pótkocsi mintapél­dányát. Segítségével megszün­tethető a hagyományos, nehéz fizikai munka, a zsákolás. A ko­csihoz tartozó, s a vontató trak­torral kardántengellyel hajtott szívó-nyomóberendezés mozgat-j ja a búzát, vagy más szemes­terményt a raktár és a kocsi két köbméteres szállítótartálya kö­zött. A kirakodást ugyancsak ez a berendezés látja el, emberi erő közreműködése nélkül. A töl­tőberendezés óránként 15 tonna termény „szivattyúzására" ké­pes. ­I

Next

/
Oldalképek
Tartalom