Dunántúli Napló, 1972. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-20 / 16. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! ‘ Ar«:somts» Dunántúlt napló XXIX, évfolyam, 16. sióm Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1972. január 20., csütörtök Kevés-e vagy sok a traktor? Kezdjük néhány összehason­lító adattal. A hivatalos statisz­tika szerint az 19ó0-as évek el­ső felében 0,7, most pedig egy­nél valamivel több traktoregy­ség jut a termelőszövetkezetek­ben 100 hold mezőgazdasági területre. (Az állami gazdasá­gokban ennél jobb az arány.) Ha azt is felidézzük, hogy a második világháborút közvetle­nül megelőző öt év átlagában 0,05 traktoregység állt a ma­gyar mezőgazdaság rendelke­zésére, 100 holdanként, akkor még élesebben látszik a nagy különbség, a végbement fejlő­dés. Sokat mond egyébként az is — mellőzve most már a ré­gebbi múltat -, hogy 1970 vé­gén 70 ezer traktor dolgozott a mezőgazdaságban, öt évvel ké­sőbb pedig 75 ezer szántja a földeket, az előirányzatok sze­rint. Ebből a növekedésből 1200 traktor beszerzése szerepel az idei tervben. Mindez természetesen még nem válasz a címben megfo­galmazott kérdésre. Egyébként sem könnyű a felelet, mert vi­szonylagos dolog, hogy kevés-e vagy sok a traktor, összehason­líthatjuk a ránk vonatkozó ada­tokat a legjobban gépesített mezőgazdaságú országokéval, s azokéval is, amelyék jóval el- maradottabbak, mint mi. Az el­ső esetben kevésnek, a máso­dikban soknak tűnik a traktorok száma. További nehézséget okoz, hogy a mezőgazdaság belterjességének azt a ténye­zőjét, amelyikről most szó van, nem csupán a traktorok száma, hanem az egész gépesítés szín­vonala határozza meg. Abból a már említett 70 ezer traktorból, amellyel ezt az évet elkezdtük, a szakemberek által számontartott élettartamhoz ké­pest kereken 12 ezer túlságosan öreg volt, túl az elhasználódási időn. Az amortizáció utolsó esz­tendejében van további 16 ezer traktor. Ezek szerint a munká­ban lévő traktorok negyven szá­zaléka helyett kellett volna már az idén újat venni, nem is szól­ván arról, hogy jövőre és az­után is igen számottevő a cse­re-szükséglet. Más szavakkal: elérkezett a mezőgazdasági géppark — benne főként a trak­torok - gyors kicserélésének ideje. A mezőgazdasági gépek be­szerzése a negyedik ötéves terv­ben negyven százalékkal ha­ladja meg az előző ötéves idő­szak gépberuházási előirányza­tát. összesen - szintén a ter­vek szerint — 18 milliárd forint értékű gépet vásárolnak a me­zőgazdasági nagyüzemek, egye­bek mellett 45—50 ezer traktort. Végeredményben tehát tetemes beszerzésekre kerül sor, de a meglévő traktorok kiöregedését figyelembe véve, csak kis mér­tékben növekszik a traktorsűrű­ség. Miért nem gyorsabb a hala­dás? Mi az oka annak, hogy a harmadik ötéves tervben szere­pelt 38-40 ezer traktor helyett mindössze 30 500-at vásároltak a nagyüzemek? Semmiképpen sem az, hogy az állami gazda­ságok nem tudják, mennyire fontos a traktorpark felfrissíté­se, kicserélése. Tisztában van­nak vele, de a nagyüzemek egy részének anyagi lehetősége ki­csiny ahhoz, hogy elegendő új gépet, traktort vegyen. Koráb­ban pedig — még tavaly is — nehezítette a helyzetet, hogy a gépkereskedelem kínálata a vá­lasztékot nézve nem felelt meg a gazdaságok fizetőképes ke­resletének. Ebben az évben biztatóbb a kép: az esztendő első felében egyharmadóval több mezőgaz­dasági gép talált gazdára, mint 1970 azonos időszakában. Ami ezen belül a traktorokat illeti, valószínű, hogy az év végéig el­kel az előirányzott 12 ezer trak­tor vagy csak néhány százzal marad el az értékesítés a ter­vezettől. Kétségtelenül ebben része van annak, hogy bővebb a választék és a hitelképes gazdaságoknak az év első felé­ben szükség esetén előlegezte a bank az évi amortizációs alapot. Mint általában az átlagok, a traktorokra vonatkozó országos adatok is szembetűnő eltérése­ket takarnak. Sajnos, meglehe­tősen nagy azoknak a tsz-eknek a száma, amelyek súlyos gépe­sítési gondokkal küzdenek, s nem vagy alig képesek trakto­raik kicserélésére. Ezeken a helyeken kénytelenek sokat köl­teni az elöregedett traktorok javítására, s bizony, ez a drá­gább megoldás. A mezőgazdaságban dolgozó gépekhez évente másfél milli­árd forint értékű alkatrész szük­séges. Hosszú éveken át olyan súlyos alkatrész-beszerzési gon­dok nehezedtek a mezőgazda­sági nagyüzemekre, hogy a gépjavítás nagy költségei mel­lett a traktorok és más gépek tétlenségre kárhoztatása miatt is tetemes károkat voltaic kény­telenek elviselni. Hetekig, hó­napokig ezrével hiányoztak a munkából alkatrészhiány miatt a traktorok. Az idén örvendete­sen javult a helyzet, az illeté­kesek gondoskodtak arról, hogy csaknem teljesen megszűnjenek az alkatrész-ellátás súlyos fenn­akadásai. A fordulat azzal egy­értelmű, hogy valójában a trak­torok számának növekedése nélkül is több traktor áll a nagyüzemek rendelkezésére. Azt hogy kevés-e a traktor, vagy sok, kizárólag a már em­lített adatok és tényezők nem mutatják meg. Lehetséges, hogy az egyik tsz kevesebb traktora is több, mint a másik nagyobb traktorparkja. A dolog azon is múlik, hogy miképpen haszno­sítják a gépeket! A traktorok munkájának megszervezése, a karbantartás, az üzemanyag­felhasználás és még néhány más összetevő mutatja meg, hogy megfelelőképpen kiaknáz- zók-e a gépesítettségben rejlő előnyöket. S ha ilyen értelem­ben van javítanivaló, azt kizá­rólag magában a nagyüzemben végezhetik el. Az ott dolgozó szakembereken múlik, hogy csakugyan annyi traktoruk le­gyen, amennyit nyilvántartanak. Végezetül, visszatérve a cím­ként feltett kérdésre, a válasz az, hogy sokkal több a traktor, mint tíz vagy öt évvel ezelőtt volt, de még mindig nincs be­lőle elegendő. A traktorpark növelésének azonban van a vá­sárlás mellett másik módja is: a meglévő állomány hozzáértő, gazdaságos hasznosítása. S ez akkor is nélkülözhetetlen lesz, amikor már kielégítőnek mond­hatjuk a traktorok összetételét és szó mát. | Kertvárosban szerelik az első ház első lakásának elemeit Űj városrész születik Pécsett Lakás 15 ezer fő részére Tartalomból: Ötszáz fellebbezés (3. old.) Világító üvegbetűk (3. old.) Mikor készül el a POTE központi épülete ? (3. old.) Életmentő pécsiek (5. old.) Gabona az ég alatt (5. old.) Klinikákon a holnap gyógyszere (5. old.) Nagyszabású lakásépítési program kezdődött Pécsett a Kertvárosban. A déli részen a Keszüi út és a Málomi út által határolt területen — mintegy 32 holdon — dolgoznak a Bara­nya megyei Állami Építőipari Vállalat munkásai. Két óriás daru gémjei teg­nap délutánig beemelték az első ház első lakásának ele­meit az első szinten, s a mun­de a munkának megállni nem szabad. — Az első épületek hány szin­tesek lesznek? — öt. — Átadási határidő? — Április 28. — Ismereteim szerint a Kert­város déli részén — tehát ahoi vagyunk — 4500 lakás épül. — Ebből mi 3700-at vállal­tunk. Az amerikai hadsereg újabb vietnami tömeggyilkosságára derült tény kások a szerelést végezték. A műút mellett bulldozer gyalulta földet, távolabb kitűzési mun­kákat láttunk és azt, hogy a rengeteg panel-elem, kő, tégla között emberek foglalatoskod­tak. 1972. (Ezerkilencszázhetven- kettő) január 19-én reggel 130 ember állt munkába — adja a tájékoztatót Jakab József építésvezető. — Hány fokot mértek szerdán reggel? — Mínusz ötöt. Csípős volt, A beépítési területről nagy­szerű rálátás kínálkozik a Me­csek hegység körvonalai által keretezett igen gazdag város­sziluettre. Ezt az esztétikai élményt teg­nap délután eltakarta elölünk a ködös, párás füsttel tele leve­gő. Viszont kaptunk egy „ki­látást" ami számokban kifejez­ve 4500 lakást jelent. Ugyanis a Kertváros beépítési program­ja 15 ezer fő részére nyújt majd otthont ha e területen minden ház felépül. A Pentagon-dokumentumok és a fehér házi titkos tanács­kozások jegyzőkönyveinek nyil­vánosságra hozása után újabb leleplezés hozta lázba az ame­rikai közvéleményt: Seymour Hersh Pulitzer-díjas újságíró, aki 1970-ben a nyilvánosság elé tárta a My Lai-i tömeggyilkos­ságot, a New Yorker című ma­gazin legújabb számában le­leplezi, hogy valójában „két My Lai” volt. A Hersh birtokába ju­tott tanúvallomások szerint ugyanazon a napon, 1968. már­cius 16-án a My Lai-tól mind­Negyvenhat községi vízmű van Baranyában A meglevő vízművek bővítése a következő feladat össze két és fél kilométerre fek­vő My Khe falucskában is vé­rengzést rendeztek az amerikai katonák és a halálos áldozatok száma a két incidens során legalább kétszerese annak, mint ami nyilvánosságra került. A Pentagon szóvivője szerdán nem volt hajlandó nyilatkozni a New Yorker cikkéről. Hersh a cikkben hosszasan idéz annak a katonai vizsgáló- bizottságnak a jegyzőkönyvéből, amely a My Lai-i vérengzés ki­pattanása után William Peers altábornagy vezetésével végzett kihallgatásokat. A tanúvallomá­sokból kiderül, hogy Calley fő­hadnagy szakaszával egyidő- ben egy másik gyalogsági sza­kasz Thomas Willingham had­nagy vezetésével My Khe falu­ba tört be és egy harmadik szakasz, valamint helikopterek támogatásával ugyanolyan esz­telen pusztítást végzett a f«lü lakosai között. Hosszantartó szárazság után, nagy késéssel érkezett az idei tél, s ez — sok egyéb terület mellett — komoly gondot okoz a vízszolgáltatás szakemberei­nek. Most már akármennyi hó esik — mondják a Baranya me­gyei Vízmű Vállalat vezetői —, az időbeli „csúszást” nem tud­ja pótolni a természet. Fel kell készülnünk néhány nehéz hó­napra. Pár évvel ezelőtt, az akkor még komlói vállalatként műkö­dő gazdasági egység dolgozói­nak csupán a bányászváros el­látásáról kellett gondoskodniuk. Most viszont a három vidéki város mellett 4‘ó kisebb-nagyobb község vízmüvét üzemeltetik. Gondjaik gyarapodása tulaj­donképpen az urbanizálódás gyors előrehaladását jelzi. A múlt évben például Hirden, Zá- dorban, Szabadszentkirályon és Vajszlón helyeztek üzembe űj vízmüvet, s javították az ellátást — részint új kutak bekapcso­lásával, részint a hálózat bőví­tésével — Harkányban, Bere- menden, Siklóson, Sásdon, Mo­hácson, Szigetváron és Komlón. Morber János igazgató tájé­koztatása szerint a Vízmű Vál­lalat idei fejlesztési tervében az új vízművek építése helyett a meglévők bővítése került elő­térbe. A bevezetőben említett körülmények is indokolják, hogy elsősorban további víznyerési lehetőségeket kutassanak fel és hasznosítsanak. A vállalat, a ta­nácsok és termelőszövetkezetek anyagi együttműködésével új kutakat fúrnak és kapcsolnak a hálózatba Mágocson, Dencs- házán, Hidason, Magyarherte- lenden, Dunaszekcsőn és Szi­getváron. A komlói vízszolgálta­tás javítása céljából megkezdik az orfűi Vízfő-forrós átemelő telepének építését és — rész­ben kutatójellegge! — „meg­fúrják” Mecsekpölőske térségé­ben azt a területet, ahol a szak­emberek feltételezése szerint nagyobb mennyiségű víznek kell lennie. A vízszolgáltatás egyenletes­sége és biztonsága érdekében a vállalat szorgalmazza kisebb regionális rendszerek létrehozá­sát, ahol erre lehetőség kínál­kozik. Az idén Siklós és Mária- gyűd, illetve Kaposszekcső és Csikóstöttös hálózatának össze­kapcsolását tervezik. A sombe- reki vízmű terveinek elkészítésé­nél — jelenleg dolgoznak ezen — már eleve figyelembe veszik a Palotabozsok és Véménd be­kapcsolásával később létrehoz­ható regionális rendszer köve­telményeit. A további fejlesztési lehető­ségek előfeltételeként bizonyos kutatási tevékenység is szerepel a Vízmű Vállalat tervei között. Az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat segítségével Szent- lőrinc, Harkány és Bükkösd térségében a legkorszerűbb geofizikai módszerekkel mérik fel az újabb víznyerő területe­ket / A Pulitzer-díjas újságíró ma­ga is felkeresett és meghallga­tott számos leszerelt katonát, akik közül Terry Reid egykori közlegény még 1970 májusában- elmondotta neki, hogy ott volt a My Khe-i vérengzésnél és egyik társa becslése szerint „el­intéztünk úgy hatvan nőt, gye­reket meg néhány öregembert". A hadsereg eredetileg húsz pol­gári személy halálában való bűnrészességgel vád alá he­lyezte Willingham hadnagyot — írja Hersh —, néhány hónappal később azonban egy tábornok minden újabb kihallgatás nél­kül elejtette a vádat. Hersh így vélekedik My Khe eltussolásáról: „A My Khe-i in­cidens talán csak egy lenne a sok vietnami atrocitás közül, ha négy tény nem volta: szerves összefüggése a My Lai-i tragé­diával: az amerikai közvéle­mény mit sem tud róla: a Peers bizottság, a hadseregügyi mi­nisztérium és magasrangú Pen­tagon-tisztviselők viszont részle­tesen ismerik; és az előbb em­lített hatóságok közül egyik sem intézkedett róla, hogy az érin­tett személyek vád alá kerülje­nek”. 1 * t

Next

/
Oldalképek
Tartalom