Dunántúli Napló, 1971. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-12 / 293. szám

1971. december 12. DUNANTOLI NAPIG 7 A 70éves Fészek Klub Pécsi amatőr együttes pesti művészek pódiumán KépzftmGríszek egy csoportja a Fészek-presszó egyik tarkóban. Balról jobbra: Doma- novszky Endre, egy górógország] vendégművész, Makrlsz Zizi és Makrisz Agamemnon. Belvárosi bérház a Dob utca — Kertész utca sarkán. Látszólag olyan, mint a többi, akárki fia mégsem jut az előcsarnoknál tovább. „Tanszéké­ről” itt, ez a portás-diszpécser-cerbe- rusz — piros telefonkagylókkal a fü­lén — könyörtelenül megállítja, „/gen, X művész úr itt van a kártya­szobában, sajnos nem tudom kihi­vatni ... Halló, kezétcsókolom, a mű­vész úr üzeni: ne tessék cigarettát venni, ő már elintézte... Halló, a művésznő a kékszalonba ment. .. Kérem, tessék várni, az igazgatóhe­lyettes még nem jött be .. Ez hát a nevezetes Fészek Művész­klub. Az utóbbi instrukció nekem szól. Galambos Tibor igazgatóhelyet­tes szerencsére megérkezik rövidesen és megtudhatom, hogy a hazai mű­vészvilág rangos, európai hírű klub­jába háromféleképp lehet bejutni. Klubtagoknak. Minden klubtag 3 ven­déget hozhat és kivételesen az igaz­gató is engedélyezhet egyszeri láto­gatást Ezenkívül lélek se ki, se be... Legmagasabb kulturális vezetőink tiszteletbeli klubtagok. Más vezető személyiség azonban előre megbe­széli az illetékesekkel, másképp ő sem juthat be ide. A Fészek Művészklub a zártkörűség autonómiáját élvezi. Tagjainak sorá­ba csak hivatásos művészek léphet­nek be, ha felveszi őket a negyed­évenként ülésező bizottság. Ennek (művészeti áganként) meghatározott belső normái vannak: például alko­tóművészi eredmény, minősítés, illet­ve beosztás. Segédszínészek, főisko­lai hallgatók (vagy például filmnél, tv-nél gyártásvezető alatti beosztású­ak, például felvételvezető) nem le­hetnek Fészek-tagok. 15 százalékban pártoló tagokat is fölvesznek, általá­ban a művészeti élettel valamilyen kapcsolatban álló orvosok, ügyvédek, közéleti személyiségek közül. Vannak kis számban tiszteletbeli tagok is, mint a Fészek doyenje, a 85 éves Bá­lint Lajos, a neves író, kritikus, esz­téta, a művészvilág népszerű „Lulu bácsija". A művészef csarnoka Sokan „bohémtanyának" vélik. Pe­dig a Fészek életét szigorú házirend és alapszabályok irányítják. Es le­het-e másképp? Ide — ahol a legkülönbözőbb mű­vészeti ágak képviselőt találkoznak egymással, fiatalok és idősek egy­aránt —- idegileg, szellemileg fáradt emberek térnek be megpihenni, fel­frissülni, kikapcsolódni, feloldódni. S ehhez megvan itt minden lehetőség. Akar a szellemi reinkarnáció, akár a „homo ludens” alapvető igénye ösz­tönzi és vonzza ide a pesti művész­embereket. Itt bárki „eleresztheti magát”, a tolakodó vagy kiváncsi pillantások veszélye nélkül —, termé­szetesen az oldottsóg határain belül. A házirend, az alapszabályok min­denkire kötelezőek. És a tagság nem örökös ... Fegyelmi bizottságuk nem­rég az ország egyik legismertebb mű­vészét zárta ki a Fészekből. A kikapcsolódás, a szórakozás al­kalmain túl, számos szakmai megbe­szélés, alkotóműhelyi tanácskozás, film- vagy színházi vitafórumok: nem­egyszer tudományos-művészeti szim- pozionok, külföldi kormánydelegáció fogadások színhelye is a Fészek. A PEN-klub, a Kultúrkapcsolatok Inté­zete gyakran itt rendezi meg fonto­sabb nemzetközi rendezvényeit. Az ideérkező idegen — kormányfő, vi­lághírű előadóművész, vagy tudós —, meg sem kísérli, hogy leplezze ámu­latát, Ami itt, a művészetek e föl­szentelt csarnokának belső architek­túrájában, berendezésének lenyűgö­ző esztétikumában elénk tárul, — ők mondják — a hasonló külföldi intéz­ményekben máig is utolérhetetlen. Ennek azonban története van. A most 70 esztendős Fészek Művész­klub története. Miért „Fészek'? A századforduló „boldog" béke- . éveiben a pesti művészvilág szétszór' kávéházi asztaltársaságokban talc - kozott egymással, estétől — hajna­lig. Mint egyik krónikásuk följegyez­te, egy darabig nagyon hízelgő volt a népszerűség, a pesti szépasszonyok epekedö pillantásainak melegében sütkérezniök. Előbb-utóbb azonban terhessé vált ez, akárhol is tanyáztak le. így vetődött fel 1901-ben a klub­alapítás gondolata, mégpedig ott, ahol „zavartalanul magunk lehes­sünk" mondották. Nyolc-tíz alapító­tag — köztük Hegedűs Gyula, Góth Sándor, Tolnay Ákos — szervezésé­ben 100 taggal még abban az évben (mai helyén, a Kertész u. 36-ban, a Pesti Izr. Nőegylet egykori árvaházá­ban) megalakult a művészklub. A névadási javaslatok közül a Nemzeti Színház fiatal művészének, Zilahi Gyulának az ötletét fogadták el, aki a különböző „művészi frakciók”, ága­zatok kezdőbetűiből gyűjtőfogaimat alakított: F — festők É — építészek S — szobrászok Z — zenészek (s) E — egyéb K — komédiások. így lett „FÉSZEK” a pesti művé­szek otthona, szórakozó és találkozó helye. Termeiben megfordult a szá­zad első felének minden hazánkba látogató neves művész- és írónagy­sága. Előadótermében koncerteket, éttermében hatalmas, több száz sze­mélyes banketteket tartottak, miköz­ben a kártya szó bábán — főleg a pártoló felső tízezer egyik-másik tag­jának kezein — birtokpk, vagyonok cseréltek gazdát A tagdíjak, gyűjté­sek és nagyrendezvények mellett, ugyanis ez a forrás „hozta be” az akkori Fészek fő anyagi bázisát, az úgynevezett „pinkapénzzel”, amit a parti megkezdése előtt el kellett he­lyezni egy külön urnában. Elit hely­nek számított a Fészek, és már ak­kor a világ legszebb művészklubjá- nok tartották. Érthető vonzóerőt gya­korolt a jómódú polgárság, az arisz­tokrácia és a kormány művészetked­velő rétegeire. Híres kerthelyiségé­ben, meghitt zugaiban fontos dönté­sek születtek —, és ma is örökzöld anekdoták a kor leghíresebb művé­szeiről. Minden ellentmondásossága mel­lett a Fészek rendkívül nagyhatású és fontos tényezője a százod első fe­lében a magyar művészeti élet fejlő­désének. Utóbb pedig — bizonyos tradíciókat megtartva — változó vi­lágunkkal együtt —, tartalmában ka­rakterében elmélyülve, — formáló­dott a magyar művészvilágnak ez a sajátos, bizarr, és kivételes atmoszfé- rájú szigete: a Fészek Művészklub. Irt minden művészi alkotás Mai képrét 1966-ban némi átalakí­tással és teljesen új berendezésével nyerte el. Mindez önmagában is kü­lön élmény. Galambos Tibor igazgatóhelyettes­sel egy kis sétára indulunk. Az ope- rettes fehér-zöld korlátú tágas lép- esőhgzban középütt Bajor Gizi szob­ra. Az emeleti előtérben egymással szemben Munkácsy Mihály és Leeh- ner Ödön, Kodály és Székely Mihály szoborportréja tekint ránk. Vala­mennyi a Fészek mai elnökének. Kis­falud! Stróbl Zsigmondnak qz alko­tása. Innen nyílik a tágas presszó, ebből pedig a tv-szoba és a két kár­tyaszoba, ahová — tradíciók szerint — nők ma sem léphetnek be. Szmokingos pincér hozza a kávét, az üdítőket Körben elegáns, modern vonalú bőrfotelok. A zsongó beszél­getés hullámaiba egy-egy kacagás csendül bele olykor, egyébként egyet­len hangos szót sem hallani. Körülöt­tem arcok, tekintetek suhannak, vil­lannak fel. A belső szobában Zelk Zoltán, emitt Csáki-Maronyák József, Gabos Gábor zongoraművész; ott meg ismert rendezők, filmművészek. A hely és ez az egész miliő szinte megnémít, Nem tudom, az embere­ket, az arcokat figyeljem-e, vagy a presszó falán végigfutó csodálatosan groteszk hangulatú figurális körké­pet, Konecsni György afkotásót A századelő, a „vén Stefánia” jelleg­zetes alakjai — strucctollas dámák, monoklis huszártisztek, rikkancsok és „sportmanok", nagykerekű „velocipé- den” — bohókás, nyelvöltögetó olaj- színekben szinte körültáncoljók a presszó közönségét. Közben megtűr dóm: itt, ahol a lépcsőket is rozsda­zöld padlószőnyeg fedi, az új beren­dezés valamennyi darabja egyedi tervezésű iparművészeti alkotás. A fe­kete valódi bőrfotelok, a kagyiószé- kek, a fémdomborítású kilincsek, a köralakú bárhelyiség különleges aranyfüsttel futtatott mennyezete, amelynek kagylóforma ' kupoláján táncoló bacchánsfigurák domborod­nak ... A legértékesebb alkotás — jeles nemzeti vagyonunk — Hincz Gyula nagyméretű gobelinje, amely a ve­lencei biennálén is nagy sikert ara­tott. Innen, a „gobelin-teremből” egy kis szobán ót jutunk az előadói pó­diumra, vagyis a nagyterembe, ahol program szerint zajlik a Fészek-estek sorozata. Hetente két-három alka­lommal lép a pódiumra itt egy-egy neves kamaraegyüttes, hangszeres előadóművész, vagy színész. Művészi „önportrék/' ezek a forró sikerű estek és bízvást a legsajátosabb műsorok ma az országban. Egymás között hangzanak el, legismertebb előadó- művészeink tolmácsolásában — akik­nek ez rangot jelent —, és szinte ki­zárólag művészközönség előtt. Min­den előadóest különlegesség. Olyat nyújt, atni másutt nincs, de azt is másképpen. Innen a Fészek-estek in­timitása, meghitt hangulata. Es nem véletlen, hogy aki egyébként nem „drukkos”, itt az is hallatlanul erős lámpalázzal küszködik... Négyszer tapsolták vissza a pécsieket Ebben a teremben lehettem része­se egy kivételes alkalomnak. Decem­ber 3-án a Pécsi Tanárképző Főisko­la spirituálé-együttesével először lé­pett amatőr együttes a Fészek pódiu­mára. (A meghívás előtt persze ala­posan „leinformálták" a pécsi főisko­lások előadási nívóját, sót, titokban meg is hallgatták egy műsorukat.) Ezek a spirituálék a Fészek Klub „Is­merkedjünk a nagyvilággal" című sorozatában Harlemi árnyak címmel Sebeiken Pálma irodalmi-zenei ösz- szeállításában jutottak el ide. Kom- lós Aladár irodalomtörténész rangos bevezetőjével és Kohut Magda közre­működésével, aki néger költők mű­veiből tolmácsolt verseket megkapó egyszerűséggel és szenvedélyes, mélyreható ihletettséggel. Nem tagadom, ennek a miliőnek az ismeretében aggódtam, szorong­tam ezért a fellépésért. A közönség jó részét kíváncsiság vonzotta és — őszintén megmondták — nem sokat vártak ezektől az amatőr fiataloktól. A terem szépen megtelt Feltűnően sok képzőművészt láttam, fiatalokat és öregeket is. Neves, ismert művé­szek is eljöttek, például Róna Emmi, Ligeti Károly rendező. Székely Júlia író, Palotai Erzsi előadóművész, Vol- ly István népzenetudós, Herczegh Klára szobrász, Gálái László nyelvész és mások. Hamar föllélegezhettem. A közön­ség meleg fogadtatásban részesítet­te a pécsi fiatalok spirituálé-műsorát, amely muzikális értékeivel, kidolgo­zott, magabiztos, átélt előadásával rá is szolgált erre. Befejezésül Kohut Magda F. Jósé Tenreiro Afrikai nosz­talgia című költeményét vokális zene- kísérettel mutatta be, amely a drá­mai hatású vers után hasonló hang­vételű muzsikába „úszott át”. Négyszer tapsolták vissza őket. És minthogy ennek itt „árfolyama" van, ez a szám azt jelzi: a pécsi fiatalo­kat érdemes helyen, jól „jegyezte" a Fészek közönsége. Az a közönség, amely ennek a zárt, mégis világokat jelentő küiön világ­nak a hagyományain, elvárásain ne­velődött; a magyar művészvilág zárt szigetén, a pesti Fészek Művészklub­ban. Waüinger Endre A magyar zene hangversenye A Pécsi Filharmonikus Zenekar hon­madik bérleti hangversenyének műso­rát századunk magyar zeneszerzőinek műveiből állították össze. A műsorban Bartók egyik legnagyszerűbb zenekart darabját, a Táncszvftet, Kodály két egészen ritkán hallható zenekari kí- séretes dalát, továbbá a két nagy mestert követő generációt reprezentál­va Sugár Rezső vonószenekon Diver- timentóját és Járdányi Pál Hárfaver­senyét ismerhette meg közönségünk ezúttal. Közel ötven éve irta Bartók a Tánc­szvitet. A mű előadása akkoriban a legjobb magyar zenekaroknak is szin­te megoldhatatlan feladatot nyújtott. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Pécsi Filharmonikusok Obertrank Gé­za vezényletével a stílusban jártason, biztos technikai felkészültséggel vitték sikerre Bartók művét. Ki hitte volna ez­előtt egy-két évtizeddel, hogy a Tánc­szvit előadását vastaps fogadja Pé­csett? Hinnünk kell, hogy megszűnő­ben van a pécsi közönség idegenke­dése a Bartók-zenétől. Hála e művek rendszeres műsorra tűzésének és a gondos, lelkes előadásnak. Ki kell emelnünk a vissza-visszatéró líraion szép ritornell átgondolt, színes beállí­tását a „tánctételek" hol rusztikusán népies, máskor kultikus-keleties, ismét máskor ősenerg iákat felszabadító hangtömegei közé. A leghűségesebb koncertlátogatók se igen hallották még Kodály két da­lának — Mónár Anna és Labanc gúny­dal a kurucra — zenekari változatát. Csajbók Terézia a magyar népdal rit­ka ihletett és stílusos előadói közé tartozik. Mónár Anna balladájának drámáján — nem a vegyeskari feldol­gozásokból ismert, de hasonlóan ne­mes-szép zenei anyag! — szuggesztí- ven vezette végig a hallgatót. Kár, hogy amikor a zenekari kíséret a kö­zéperő fölé emelkedett, az énekhang alig volt kivehető. Ez egyetlen, de an­nál zavaróbb tényező különösen meg­nehezítette a kuruc keserű öngúnyoló­dásának követését, megértését. Ami­kor örülünk a műsorválasztásnak, amely szinte ismeretlen Kodály-művek megismerésével gazdagított, nem hall­gathatjuk el igényünket, hogy mielőbb, lehetőleg sorozatokban hallhassuk a zongorakíséretes Kodály-dalokat is Pé­csett, a szebbnél szebb műdalokat és a Magyar Népzene gyöngyszemeit egyoránt. A jubileumi 1972-es év ta­lán lehetőséget nyújt erre is. •Sugár Rezső egyike a legmélyebb, legköltőibb tehetségű Kodály-tanitvá- nyoknak. Műveiben - az ezúttal meg­ismert Divertimentóban is - a nemze­ti romantika hangja ötvöződik egy tel­jesen egyéni, meleg és kifejező me­todikával. Az 1948-ban keletkezett mű már sejteti a Pécsett is méltán meg­szeretett, Hunyadi Jánosról szóló Hősi ének hangvételét. Gazdagon aknázza k[ vonószenekari széphangzás lehe­tőségeit. Zenekarunk vonóskara élt az alkatommal: egységességének, fejlő­désének tanújelét adta a fiatalosan lendületes, részleteiben is megoldott előadással, A ritmikus, vérbő előadás jórészt a nagy kedvvel, odaadással vezénylő karmester érdeme, de a pé­csi zenekarban megfelelő partnerek­re talált az Állami Operaház fiatal, tehetséges karmestere. Kegyeietadásnak kell tekintenünk a nemrég, fiatalon elhunyt Járdányi Pál Hárfaversenyének műsorra tűzését. Nem sértjük meg a kiváló zenetudós, zeneszerző és pedagógus emlékét, amikor őszintén megvalljuk, hogy 1959- ben írt versenyműve véleményünk sze­rint kevésbé sikerült művei közé tarto­zik. A hosszadalmas, de egyetlen té­tel nem kelti igazán versenymű hatá­sát, a felhasznált zenei anyag sem nem igazán modern, sem nem igazán jelentős, de még csak nem is „szép" a hagyományos értelemben. A hárfa- művész-feleség, Devescovi Erzsébet, puritán egyszerűséggel, nagy techni­kai biztonsággal és muzikálisan ját­szott, de neki sem sikerült elhitetnie, hogy a mű sikeresen megoldotta a magára vállalt szokatlan feladatot: a hárfa és a zenekar versenyműben egyesítését. Nagy lehetőséget mulasztottak el a műsor összeállítói: az igazi kortan magyar zene bemutatását. Sugár és Já,dányi óta és mellett újabb nemze­dékek nőttek fel, akik már a legmo­dernebb nyelvet beszélik, egyénien magas színvonalon. Jó alkatom lett volna egy Durkó, Bozay, Sáry vagy más fiatal szerző művének bemutató sóra. Szokotoyt, Petrovicsot :s alig is­merjük Pécsett. Várjuk a magyar zene további hangversenyeit! Szesztay Zsolt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom