Dunántúli Napló, 1971. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-09 / 290. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1971. december ♦. Az. északi államok egyik leg- gazdagabbika Ohio, az Erie-tó | partján fekszik, valamivel na­gyobb, mint Magyarország. A Nagytavak-adta kedvező lehe­tőségek, az olcsó szállítás, a korai iparosítás, meghatároz­ták ennek az államnak gyors gazdagodását és felemelkedé­sét. Cleveland, a főváros képe sajnos ma is viseli kormos ar­cán, régies palotáinak Komor hangulatán azokat az „előnyö­ket", melyekkel a feljövőben lévő nyugati és déli modern vá­rosok, ma már nagy örömük­re nem büszkélkedhetnek. SZOMORÚ TÖRTÉNELEM A történelem itt Ohioban ugyancsak régi és nagy esemé­nyekben sem szűkölködik. A te­rület egykor az indiánok sűrűn- lakott vidéke volt, az Irokoa­Százöfven éves a jonatán Másfél évszázaddal ezelőtt Ameri­kában, New York államban egy hangzatos nevű szakember, Hasbruck Jonathan ,,találta meg” az azóta világszerte ismertté vált almafajtát. A jubiláló gyümölcsféle ciz egyik leghasznosabb tápanyag, hiszen 13— 14 százalékos a cukortartalma, 100 grammonként 5—10 milligramm C- ritamin van benne és er.onkivüi gén gazdag savakban. A gyümö cs hajá­ban meszet, foszfort, magnézi :mot, és káliumot mutatnak ki a veaye'em- zések. Az influenza-járványok idején kü­lönösen sok szó esik a C-vitaminró'. Nos, az alma vitamintartalma igen magas. A C-vitamin egyenletesen oszlik szét a gyümölcsben, a leg­gazdagabb vitaminréteg a héjában található, mégpedig az úgynevezett piros-héjban. Az ez alatt lévő, a lai­kusok által nyilván már nem tar­tott igen vékony, úgynevezett sárga héjban már csak fele annyi vitamin mutatható ki, még kevesebb van be­lőle a gyümölcs húsában. Az almát a hazai és a kü'fölcM kutatók újabban mésztartalma miatt is ajánlják a vásárlóknak, kétségte­len ugyanis, hogy a mész nyugta­tóan hat az ideg- és az agysejtek­re. A gyümölcsben lévő foszfort ki­tűnően hasznosítja a szervezet. A csontképződésen kívül az agyvelőben halmozódik fel bizonyos átalaku'á- sok után ez a kémiai anyag, amely Ily módon jól szolgálja a kondíció fenntartását és állandósítását. leide! András felvétele Látogatás egy indián magánmúzeumban (Elyria — Ohio — 1971) szövetség különböző törzsei lak­ták a vadban és vízben gaz­dag lóvidéket. A már igen ko rán ideérkező telepesek és az őslakosság között tehát szinte kegyetlenül törrvényszerű volt a véres összecsapás, az indiánok gyors pusztulása, a maradék lakosság rezervátumokba tele­pítése. Van Ohioban egy kisváros Elyria, ahol ez a szomorú tör­ténelem számtalan emlékével, de az indián őskor több ezer­esztendős ásatási leleteivel is képviselve van. mindenki szá­mára nyitva áll, tanúságul szol­gál. A kis múzeum a városka szélén, szerény helyen húzódik meg, régi park övezi az egy- kétszázéves telepes faházakat, ahol az indián emlékek, no meg a hódítás évtizedeinek pionir-kellékei láthatók. A mú­zeum magántulajdonban van. gazdóia, gyűjtője, gondozója és egyben tudományos feldolgo­zója is: AZ EZREDES. Nyílegyenes tartású, magas erős férfi, ruházata egyszerű emlékeztet a nagy idők fehér vadászaira. Haja már hófehér jóval túl lehet a hatvanon, de mozgása, energiája és ügysze­retete kora ellen beszél. Min­denki Ezredesnek szólítja a kör­nyéken, ismerik is, messzi tá­jakról vetődnek látogatók ide a híres gyűjteményt megtekin­teni. Több évtized munkája fekszik itt a faházak öreg polcain és tárlóiban, ásatások leletei az ie. II. évezredtől az élő múlt­ig, amikor még az indián kul­túra meghatározta ennek a táj­nak arculatát. Az Ezredes szí­vesen beszél értékeiről és az indián fegyverek, használati tárgyak és viseletek egyéni tör­ténetein keresztül, megelevene­dik a személyes múlt is, mely összeforrt az indiánok szomorú pusztulásával. Karján még lát­szik a késvágás nyoma, egy régi szertartás emléke, amikor testvérükké fogadták a Sziuh- indiánok. Hosszú éveket töltött az egykori német telepes fia a Navahók között, és még ma is testvérként fogadják a re­zervátumokban élő különböző indiánok. A múzeum gondolata az együtt töltött évek során született, igaz őszinte együtt­érzésből, s talán azért is, hogy a valós történelmet megőrizze a szívesen felejtő nemzedékek számára. INDIÁN-TIPI A múzeum természetes park­jában elszórva állnak a külön­böző régi épületek. Látható itt az első telepesház, a régi ipa­rok ma már néprajzi ritkaságai. De az indián múlt visszatér e különös múzeum minden zugá­ban. A telek egyik sarkán ké­szülő indián-tipi_ áll. Különös rendeltetése leszi no befejezik építését Évenként többször ugyanis indián találkozó szín­helye ez a múzeumkert. Külön­böző rezervátumokból érkeznek ide az indián mesterek és mű­vészek, ilyenkor ősi táncaik és énekeik töltik be a múzeum fa­lait. A tiniben egy öreg „ho­mokfestő" művész készíti majd alkotásait. A találkozóknak per­sze üzleti célja is van, de sa­ját vállalkozásban, végre az in­diánok hasznára. Kísérőm és új barátom, Sza­bó András, aki maga is őszin­te testvére lett az indiánoknak, felállva- mesél az Ezredessel mór a jelen problémáiról. Ta- nu'ásról és taníttatásról, mű­velt indián fők éaető szüksé­géről és főleg arról esik a leg­több szó, hogyan lehetne se­gíteni az indiánokat, hogy dol­gaikat és fennmaradásukat sa­ját összefogásban, önálló anya­gi erőforrásokkal tudiák bizto­sítani. Példákat sorolnak indi­án üzleti vállalkozásokról, szín­házról és filmről, ahol már a haszon a rezervátum bankszám­láira folyik. Az út persze bár járható, igen nehéz és remé­nyei sem egyértelműek. Az év­ezredes életmód és sajátos vi­lágszemlélet pusztulni fog nyomtalanul és elviszi azokat az őrén indiánokat is, akik már nem képesek váltani és lépést tartani. Valami új van kiala­kulóban az indiánok között, cmi már „amerikai" lesz ugyan, de megmenthet egy ősi népet, mint nemzetiséget a teljes pusztu­lástól, átmenthet néhány olyan szint és vonást, amely nélkül steoényebb lenne az amerikai kultúra arculata. SITTING BULL KÉPE ALATT Sitting Bull sziuh-főnök mar­cona képe alett búcsúztam el az Ezredestől, akit Fehér Lónak hívnak az indiánok. Mintegv igazolva a múló idők változó módszereit, elmesélte és én to­vábbadom az egykori vezér tör­ténetét: A múlt század utolsó évti­zedeinek nagy indiánüldözése Castér generális nevéhez fűző­dik az amerikai Észak-Nyuga­ton. Az elnöki hatalomra is ka­csingató katona úgy akarta helyzetét megerősíteni, hogy vérrel-vassal „az indián-kérdés" megoldásán „munkálkodott”. Asszonyok és gyermekek ezreit gyiíkoltatta !e, a távollévő har­cosok hátamögött falvakat ége­tett fel. Sitting Bull volt az a főnök, aki az utolsó nagy in­dián-összefogást vezette a gyil­kos generális ellen 1876-ban. A tábornokot egész seregével együtt, a hegyek mélyén törbe- csalták és az utolsó emberig elpusztították. Ballada őrzi a nagy csata emlékét, s az indi­án származású Johny Kesh er­ről készült daía, ma milliós példányszámú lemezen hallha­tó az egész kontinensen. A nagy főnök komoran nézi mindezt az elyriai múzeum fa­lán, ahol népének emlékest őr­zi a történelmi emlékezet. Dr. Bandi Gábor | Eltűnt- pécs-baranyai irodalom Százéves a magyar Kalevala A finn nép legnagyobb alko­tása a napfényes Kalevala és a rideg Pohjola népe közötti har­cot ábrázolja. A Kalevala ősi eposzban tulajdonképpen a fej­lődés, a haladás ügye áll szemben a sötét maradisággal. A világosság és sötétség küz­delmében azok lesznek győzte­sek, akik a becsületességet, a szorgalmat, a munkaszeretetei képviselik az önzéssel, a hata­lomvággyal szemben. A finn népnek ez a hallhatat­lan eposza már korán felkeltet­te íróink érdeklődését. Elias Lönnrot 1849-ben adta ki vég­legesen a ma ismert ötven éne- kű Kalevalát, s alig két évti­zed múltával, már 1871-ben megjelent a magyar Kalevala Barna Ferdinand fordításában. Ki volt a Kalevala első magyar fordítója? Barna Ferdinánd 1825-ben Nagykárolyban született. Pécs­hez annyi köze van, hogy itt hallgatta és fejezte be jogtu­dományi tanulmányait. Saját ko­rában ismert nyelvész, etnográ­fus, műfordító volt, aki élete javát könytárosként töltötte el. 1868-ban tudományos munkás­sága elismeréseként a Magyar Tudomán-os Akadémia levelező taggá választotta. Tanulmányai a magyar és finnugor népek vallásáról, ős­történetéről, nyelvéről és iro­dalmáról szólnak. Lefordította többek között Gateotto Marzió- nok. Jellemvonások Mátyás ki­rály életéből c. művét (1862), de legértékesebb fordítása a finn szövegű Kalevala magyar­ra ültetése. Fordításának fő ereje a hű­ség. „ügyeltem rá — írja —, hogy miután a fordítás rokon nyelvből történt, lehetőleg nyelvalak nyelvalakkal, avagy egyenértékű alakkal adassék vissza." Bár verselésében nem ragaszkodott a rímekhez, sorai mégis gyakran összecsenge­nek. Az első runó például így. kezdődik: Hajt a lélek, nagy a kedvem, Gondolatom unszol engem, Fognom dalhoz, énekléshez, Kezdenem a regéléshez. Ugyanezt Vikár Béla, akti szintúgy töbD szál fűz Pécshez, 1909-es fordításában ekként ad­ja vissza: Mostan kedvem kerekedik., Elmém azon töprenkedik, Hogy im dalra kéne kelni, Ideje volna énekelni. Barna fordítása nem olyan i eleven, friss, mint Vikáré, de ez természetes is. Barnának az át­törés nehéz feladatát kellett vállalnia olyan időben, midőn nyelvünk túl volt ugyan az újítá­son, de a műfordítói nyelv még eléggé kialakulatlan volt. A fordítás előtt írt értekezé­sében kimutatja Barna a Kale­valának a magyar ősi népszo­kásokkal való kapcsolatát. Az Akadémiához került ugyanis Hegyaljáról 22 magyar nyelven szerkesztett szőlőeladási okirat. Ezek az 1616—1660-ig terjedő időben keletkezett írások emlí­tik, hogy „eleinknek régi élő szokásuk szerint” áldomást it­tak, s eközben a vétel megerő­sítésére a vevő vagy eladó fe­lek egyike felmutatta „Ukkon poharát". Ki volt ez az Ukkon, akinek poharát áldomásként ki­ürítették? A Kalevala számos helyén ol­vashatunk a finn hitrege főiste- nérál, Ukkóról, akinek tisztele­tére a finnek is ittak áldomást, s ezt Ukko pohár-nak (Ukkon maija) hívták. Itt jegyezzük meg, hogy a zalaegerszegi va­sútvonal mentén fekvő Ukk köz­ség neve is erre utal!) Bornemissza Péter ráolvasá­sainak egyikében eleink po- gánykori isteni lényével, a Földanyával ismertet meg. A Kalevalában is van víz-örege, víz-onya, jelezvén ezzel, hogy őseink a földet, vizet, levegőt és a tüzet imádták. A jegyzetekkel is bőségesen ; ellátott fordítás, amelyet Vikár ! több helyt figyelembe vesz, ' száz év távlatából is a finn—ma- l gyár szellemi és nyelvi rokon- j ságra utal. Dr. Tóth István Eladunk: 1 db 12 tonnás statikus úthengert, 1 db E-153-as tip. kotrót, 2 db 3 m-es útvibrátort 10 db MV-11-es tűvibrótort. Megtekinthető a B. m. Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat, Pécs, Nagyárpád úti géptelepén. Ügyintéző: Kovács János TMK művezető Pápán naponta nyolcszáz ser­tést vágnak. Nincs hajnali séta a ropogós havon, nincs falusi dies- nóölések borongás reggeli izgal­ma. Nincs kisüsti melegítőnek, meg lélekerósítőnek. A báliért se böllérnek hívják. Talán nincs is-, a gyárban. — Netene! — kiáltja a gyári kondás, a vágóhíd udvarának sárga kockáin, így igazgatva a korlátfolyosóba terelt állatokat. Egyenként eresztik be a disz­nókat. Egy vattakabátos, kicsit borostásképű ember, elektromos szigonnyal trónol a korlátok fe­lett. Ezer volttal kábítja el a disznókat. Utána ölik csak. így gyorsabb. Naponta nyolcszázat. Féldisznók himbálódznak a körforgó szállítószalagon. Fur­csa szakmák teremtődnek. Min­den szakma két pódium — fa­dobogó. Vannak külön mája- zók. Azok a májat veszik ki, Vannak külön csontozok. Azok konyarítják az első és a hátsó combokat. A Veszprém megyei Áliatfor- galmi- és Húsipari Vállalat eb­ben az évben egymilliárd 705 millió forint árbevétellel számol, j Három telephelye — Pápa. Veszprém, Keszthely — közül a , A 6-os jelű sonkagyár Legnagyobb vevő az Amerikai Egyesült Államok pápai a legnagyobb. Összesen 1250-en dolgoznak a pápai üzemben. Az ő feladatuk az évi hétszázmillió forint értékű export teljesítése is. — Mit exportálnak? — kér­dezem Boross Jenőt, a vállalat igazgatóját. — A legfontosabb export­cikkünk a konzervsonka. Ezenkí­vül exportálunk másféle kon- zerveket, különböző tartósított húskészítményeket is, — A legnagyobb vevő? — Az Egyesült Államok. (Joggal nevezhetném a pá­pai húsgyárat az ország egyik legtisztább üzemének. Minden helyisége a mennyezetig csem- pés. Minden munkahelyen fer­tőtlenítő kézmosó, papírtörülkö­ző. Más fehér ruhában dolgoz­nak, másban esznek az embe­rek. Ajtónyitásra bekapcsol a levegőtisztító berendezés. Ame­rikába virágot se vihet az em­ber — oly szigorúak a higié­niai előírások. Magyarországon csak két üzeni kapta meg az engedélyt az USA-bo való hús­konzerv szállításra). — Ez rang? — Szokmat vonatkozásban igen. Kevés üzem kapott ilyen engedélyt Európában. S ez per­sze az üzletet is magával hoz­za. Mondhatnám azt is: be­törtünk a piacra. Termékeink a világszínvonalat képviselik, igaz az üzem is, így jó áron elkel­nek termékeink. — Hogyan készül a konzerv­sonka? — így — Horváth Lajos a sonkaüzem vezetőhelyettese fe­hér köpenyt akaszt róni, aztán vezet a húsgyári labirintusban. — Először a csontozok kikanya- rilják a sonkákat, aztán e szállító-sorra teszik ... Itt hűl egy kicsit... — párafelhők szállnak kísérőm szavától a hű­tőteremben. Afféle „rendezőpá­lyaudvar" ez a hűtő. A még me­leg húst plusz 4 fokra kell le hűteni. Gyoisan. Régebben tíz nap volt az átfutási idő az élő disznótól a dobozolt son­káig. Most negyvennyolc óra. Menetközben hűl a sonka. Aztán fertőtlenítik és kezdő­dik a válogatás. Modern fű­résszel -— elektromos fűrésszel vágják le a csülköt. Fiatalember tiszta fehérben. Nem néz fel. Nyúl a sonka felé: ott van. Lekapja az akasztóról, vágja, dobja odébb. Egy má­sik bőrkézi. Csak a gépet figye­li. Pár másodperc egy sonka. — Hányat csinál egy nap? — Ügy kétezret. Egy sonka átlagosan hat kilo. Minden sonkát kétszer emel meg egy műszakban a 21 éves Domonkos Jenő. Lehetnek vagy hatvanon. Mindenkinek van egy asztala, két kése, dobogója. Mellettük | szalagon a sonka. Ha valaki végzett, leemel egyet. — Hogyan fizetik ezt a mun­kát? — Jól. Egyéni teljesítmény­ben. Háromezer alatt nem na­gyon keres itt senki . .. A sónkét jobban ismerik ők mindenkinél. Csak a sonkát. Azt viszont csukott szemmel is szét­válogatnák. Ki kell venni a hús­ból az inakat, a hártyákat. Csak a sima hús maradhat. Az kerül majd a pácba. Külön a „fehér”, a piros, meg a „sötét". A laboratóriumban kőtáran­ként ellenőrzik a páclevet. Hol van már a böllérek kóstolás \ pácleve?i I Három nagy gép. Automata Az gyúrja, rázza, keveri a búst a páccal. Amikor ez is meg­van . . . — Automatákkal dobozolunk. Van már egylibrás, háronilib- rás, tízlibrás automatánk. Lib- rákban számolnak kilók helyett, így kérik a vevők. Még egy fertőtlenítés, vákumozás, a do­bozok lezárása. (Piros, fehér, zöld a doboz színe. Rajta angolul a magya­rázat: bsztályonfelüli, igazi ko­csonyával stb„ stb. A sonka neve „Csárdás". Azaz nem is így, inkább így „CSARDAS". — Más nevet néni lehetett volna? — így lehet eladni. Pápa neve nincs sehol a do­bozon. Pedig . . . pedig büszkél­kedni is szeretnének a pápaiak a világ előtt: itt és mi csinál­tuk. — Pópát a 6-os jelenti. A magyar húsgyárGk között a mi számunk a hatos. Csak ezt ve­szik át . .. Ezt viszont rá kell bé­lyegezni minden dobozra. Karácsonyra 70 ezer darab háromlibrás „Csardas" utazik az Egyesült Államokba. 5, Boda András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom