Dunántúli Napló, 1971. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-08 / 289. szám

1971. december 8, DUN ANTŰLI NAPLÓ 3 Á Doktor Sándor Nem tudom, hány év telt el o húszból, amíg fogalommá vált. Pécsi fogalommá, csakúgy, mint Üjmecsekalja, a vidám­park, vagy éppen a ,,400 ágyas", amelyeket a fejlődő megyei- vá­ros új értékei gyanánt ismernek a kultúrát szerető emberek ma már a város, a megye hatá­rain kívül is. Egy biztos: a Doktor Sándor Művelődési Köz­pont a közművelődés valamilyen formáját kereső pécsieknek (és külön a pécsi fiataloknak) igazi otthona lett, ahová mindenkor az élményszerzés jóleső várako­zásával léphetünk be. Földszintes épülete a Déryné utca és a Zetkin Klára utca sarkán egy kissé kopottan, fél­rehúzódva szerénykedik. Mére­teivel, építészeti vonalaival nem hökkenti meg és nem nyűgözi le az ideérkezőket. Először ál­talában egy kis csalódottsággal tekint rá az idegen, jó híre- neve után másra számítanak . . . Ám ahogyan az embert a köz- művelődés otthonait sem a kül­sejük teszi azzá, amivé felnő­nek vagy felnőhetnek a társa- í dalom szemében: mai életünk második otthonává, szabad- i időnk hasznos eltöltésének, kor­szerű művelődésünknek a for­ráshelyévé. Pécs város — fenn­állása 20, jubileumát ünneplő —■ művelődési központjának a rangját is az a két évtizedes program, az a tudatos, átgon­dolt és vonzó — gyakran or- ) szágos elismeréssel fémjelzett — belső kulturális nevelömunka adja meg, amely meghatározta és ma is jellemzi munkásságát a sokoldalúan művelt szocialista ember alakításában. Végigjárt 20 esztendejét per­sze nemcsak sikerei, hanem ku­darcok és zsákutcák is jellem­zik. Ahogyan az időtájt kultúr­politikánkra is jellemző ez. Azonban mégsem ez a megha­tározó jellegű az intézmény te­vékenységében. Mind az isme­retterjesztő, mind a művészeti nevelő munkájában, különösen az utóbbi 10—15 esztendőben tevékenységét célszerű árnyala­tok, tematikai differenciálódás, érdeklődés szerinti csoportok, növekvő színvonalú előadások, műsorok, gyarapodó látogatott­ság jellemzi. Az intézmény tö­rekvéseiben érezhető a korszerű közművelődési gondolat: a vá­rosi lakosság valamennyi réte­géből mindenki megtalálhassa az érdeklődési körének megfe­lelő népszerű tudományos (újabban több szaktudományi) ismeretterjesztő sorozatot, elő­adást, irodalmi műsort, szakkört, kiállítást stb. Nem abszolút ér­tékmérőként, inkább jelző, visz- szatekintő számadatként: 20 év alatt megközelítően 1500 isme­retterjesztő előadásuknak mint­egy 200 000 látogatója volt, j többségében fiatalok. Sok tíz­ezer látogató gyönyörködött e két évtized alatt az ugyancsak húsz esztendeje életre hívott Liszt Ferenc Kórusnak, a báb- csoportuk, színjátszó együttesük, I képzőművészeti szakkörük és a mai Mecsek Táncegyüttes előd­jének színpadi és koncert pro- i dukciójában, illetve az 1957- ben alakult Mecseki Fotoklub munkásságának eredményei- I ben. Mindez a sokszínűség nem megállapodásra, hanem a kor- : szerű művelődés mindig újabb formáinak keresésére ösztönzi j az intézmény vezetőit. Ehhez kívánunk újabb sikere- j két most, amikor jubileumán szeretettel köszöntjük a 20 éves pécsi Doktor Sándor Művelő­dési Központot, Pécs város mű- j velődési otthonát. A két szezon között sem olszik „téli ólmot'’ a Mecseki Kulturpark. A sze­relők röntön a zárás után megkezd­ték o játékok jovitását, festését. A munkák befejeztével pedig új játékok készítéséhez látnak hozzá. Az új já­tékokat is. szeretnék elkészíteni a vidámpark jövő évi tervezett április 3-i nyitására. A képen: a ,,hernyó" berendezését jovitjók a szerelők. Fotó: Erb János Korszerűsítés a matematikatanításba Hazánkban, így Baranyában is - 22 alsó- és 62 felsőtagoza­tú osztályban - folyik kísérleti számtan-mértan oktatás. A kísérleti eljárás a matema­tika tanulás eredményességét úgy kívánja fokozni, hogy már a tanórai munkában is az ok­tatásról a tanulásra helyezi a hangsúlyt. Az „igazi tanulás­ra", mely együttjár azzal, hogy a tanulók próbálkoznak, téved­nek, javítják hibáikat, újra pró­bálkoznak. Mi a kísérleti módszer lényege? Az osztály valamennyi tanu­lója önállóan dolgozik, tehát maguk „tanulnak", a tanár azokat a problémákat, felada­tokat adja — megoldásukban szükség szerint egyénileg segít — amelyek megoldásával a ta­nulás végbe megy. A tanulók egy-egy feladatsort dolgoznak fel, amelynek meg­oldása során fokozatosan vá­laszt kapnak a kérdésekre, il­letve maguk magyarázzák meg maguknak és egymásnak is a kérdéseket. Mindennek természetes vele­járója a tévedés, éppen ezért nem is kapnak „osztályzatot" a tanulók. Sajót ellenőrzésük alapján pontozzák munkájukat, ezért szerepel a füzetekben a következő: Teljesítményem az órán: x (a szerzett pontszám) y (a szerezhető pontszám) nem sikerül, annak sincs súlyos következménye, mert a nagy­számú írásbeli beszámoló mó­dot ad a kijavításra. E pontszámok egyrészt a ta­nárnak adnak felvilágosítást az osztály elért színvonaláról, de ugyanakkor a tanulók is pon­tosan látják teljesítményüket, annak alakulását. Az osztály­zat kikapcsolásával biztosítjuk, hogy a tanulók mindezt féle­lemmentesen, reálisan végzik, képet adnak arról, hogy mit nem tudnak még, illetve miben érték el a megfelelő eredményt. A tanulók értékelése A folyamatos értékelést ép­pen az óránkénti pontozási rendszerrel biztosítjuk. Az osz­tályozásra a kísérleti módszer külön beszámoló órát biztosít. Bár időben különválasztott a tanulás és beszámolás, de tar­talmában egységes. Míg a „ha­gyományos módszernél" az új anyagot csaknem mindig a megismerést követő órán azon­nal számonkértük, eddig most a megnyújtott gyakorlást köve­tően végezzük. A beszámoló órán, a gyakor­ló órán megszokott munkát kí­vánunk a tanulóktól, azzal a különbséggel, hogy munkáju­kat beadják és a tanár nz elért pontszám alapján osztályozza azt. így a „dolgozatírás” vagy „beszámoltatás” nem vált ki kü­lönösebb félelmet. Amennyiben Hogyan zailik le egy gyakorló óra Ha volt házi feladat, úgy azt a megoldásokkal együtt az elő­re kijelölt tanuló szünetben a táblára felírja. A tanár — bejö­vetele után — jóváhagyja és in­dokolja a jó megoldásokat, il­letve kijavíttatja a hibásakat. A tanulók közben piros színnel ki­pipálják saját füzetükben a he­lyes megoldásokat, illetve alá­húzzák, megkérdőjelezik a rossz vagy hiányos megoldásokat. A jó megoldásokért járó pontszá­mot (amit minden feladatnál közöl a nevelő) a tanulók fü­zetük margójára írják, majd ezek összesítése után beírják teljesítményeiket törtszám alak­jában. Ezt követően a tanár számba veszi az egyéni teljesít­ményeket és azok összesítésé­vel kialakítja, illetve megálla­pítja az osztály összteljesítmé­nyét. Ezután kerül sor a követ­kező anyagrész feldolgozására. A tanár felírja a feladatot, vagy feladatsort, közli az egyes fel­adatok által elérhető pontszá­mokat, majd elkezdődik a né­ma munka. Minden tanuló ma­ga dolgozik a füzetébe, s ha készen van a megoldással, je­lentkezik tanáránál. A türelmi idő elteltével ismét piros ceru­zát vesznek a tanulók kezükbe s a felszólított tanulók eredmé­nyeinek és megoldási módjai­nak megvitatása után ellenőr­zik és pontszámmal értékelik saját munkájukat, A tanár visz- szajelentést kér, hogy hány ta­nuló szerezte meg az adott fel­adattal kapcsolatos maximális pontszámot vagy annál 1-, 2- stb.-vel kevesebbet, s így tájé­kozódik afelől, hogy a tanulók mennyiben értették meg és sa­játították el az anyagot. Ha az eredmény nem kielégítő, úgy újabb feladatok, vagy feladat­sorok közbeiktatásával, esetleg korábbi, de az új anyaggal kapcsolatos ismeretek, feleleve­nítésével igyekszik tanulóit a helyes megoldásra rávezetni. Ezután térnek rá az újabb anyagrészre. Az óra utolsó öt percében a tanulók ismét összesítik pont­jaikat, füzeteikbe beírják az órán nyújtott teljesítményeiket, a tanár pedig számba veszi az egyének teljesítményeit (ekkor nyílik alkalom egyesek jó telje­sítményeinek elismerésére, má­sok sikertelensége okainak fel­tárására, esetleges differenciált feladatok kiadására) és elké­szíti a táblán az egész csztály teljesítményébe vonatkozó kimu­tatást s ennek, valamint az órai munka tanulságainak levo­nása után kijelöli az ezzel kap­csolatos további feladatokat. A gyakorló órákon a tanár csak a legszükségesebb eset- i ben magyaráz, közöl ismerete- 1 két vagy végez szemléltetést. Annál többet cselekedteti a ta­nulókat. így a tanuló maga jön rá az összefüggésekre, maga szerez tevékenység révén isme­reteket, jártasságokat és kész­séget. A módszer bevált Az 19691970-es tanév végén megyénk 32 iskolájának 34 kí­sérleti és 35 kontrollosztályában egységes feladatlapok alapján 1000—1000 tanuló bevonásával felmérést végeztünk. Az 5160 adatot tartalmazó megyei ösz- összesítő alapján bátran állít­hatjuk, hogy az új módszer be­vált, mert 34 kísérleti (új mód­szer szerint dolgozó) osztály mintegy 1000 tanulójának tel­jesítménye 9 százalékkal ha­ladta rrfeg a hagyományos módszert alkalmazó kontroli- osztályok 1000 tanulójának tel­jesítményét. Kresz József Az első magyar klub Pécsi totók sikere Bécsben Beszámoló a Mecseki Fotoklub kiállításáról Az egykori pécsi primadonna lánya Elsején pécsi képekben gyö­nyörködött az osztrák főváros fotóközönsége, a Mecseki Fotó­klub száz alkotását nézhették végig az osztrákok. Tegnap, a kiállítás megnyitásán részt vett és most hazatért delegáció ve­zetőjével: dr. Oppe Sándorral, a Mecseki Fotóklub elnökével beszélgettünk: — A bécsi Osztrák—Magyar Baráti Társaság meghívására jártunk kint Bécsben — mon­dotta. — Tulajdonképpen Ru­dolf Karber, a bécsi városháza, s egyben a Theater an der Wien fotóriportere, s akinek a Szín­ház világa' címmel egy önálló kiállítását már bemutattuk, itt Pécsett — közvetített bennünket. Mi voltunk az első magyar fotó­Simon István Kossuth-dijas költő a Jonus Pannonius Gimnázium tanuló- ifjúságához beszél. (Mellette: Czine Mihály és Bécsy Tamás) Fotó; Gyulavári László Rendhagyó magyaréra Zsúfolt padsorok, mosolygó j leányarcok, érdeklődő tanárte­kintetek fogadták mind a Ja- ! nus Pannonius Gimnáziumban, j mind pedig a Pécsi Tanárképző Főiskola irodalmi tanszékén Si­mon István Kossuth-díjas költőt és Czine Mihály József Attila- díjas irodalomtörténészt. Az irodalomnak e két kiváló kép­viselője délelőtt az érettségi előtt álló fiatalokhoz szólt, este pedig a főiskolán a leendő ta­nárokhoz. Szavaik hatása, je­lenlétük irodalomvonzása töb­bet ért minden más óránál, o1- vasóvá nevelésnél, mert hisz a felszabadulás utáni magyar iro­dalom két jelentős képviselője — költő és irodalomtörténész — vallott ars poeticájáról, népi elkötelezettségéről. Simon Ist­ván a dunántúli dombok elnyo- mottsógából kelt szárnyra, Czine Mihály a Nyírség szegénységé- ; bői szökkent a magyar iroda­lom élére.- A Janus Pannonius Társa­ság örökségét folytató Sorsunk­ban jelentek meg első lírai , szárnypróbálgatásaim — vall önmagáról Simon István. — Péccsel való kapcsolataim az­óta is folyton erősödnek. Sokat j köszönök e város szellemiségé­nek. A dunántúli kisvilág em­berségéből indultam el, s akartam mindazt megfogalmaz­ni, ami emberi, ami szép. Minden gondolatom kiinduló pontja az a paraszti világ, amelynek sorsa beletorkollik a felelősségteljes magyar jöven­dőbe. Új nemzeti tudatot, ha­ladó szocialista tudatot kell és akarunk teremteni. Czine Mihály azokról a fel- szabadulás után jelentkező te­hetségekről beszél, akik a kül­városok, a faluvégek szegény­ségéből kollégistákként indul­tak el, hogy a modernet a né­pivel ötvözve megteremtsék az új magyar kultúrát. Majd szen­vedélyes pátosszal bontja ki moi líránk fejlődésének fonto­sabb állomásait, rámutatva arra, miként ápolják íróink, költőink 0 múlt nemes irodal­mi hagyományait, miként vál­nak ezek jelen irodalmunk pó­tolhatatlan értékeivé. S amikor Simon István versei­ből való felolvasását, Czine Mi­hály pedig lírai szépségű gon­dolatait befejezi, mindkét in­tézményben vastaps jelzi a hallgatóság és az írók kölcsön­hatását. Milyen jó volna, ha a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat szervezésében most megtartott „rendhagyó" magyarórákat má­sutt is meg lehetne tartani, hogy az érdekeltek ne csak tankönyvek poros lapjairól is­merjék meg élő irodalmunk nagyjait. klub, amely önálló kiállítást mu­tatott be az osztrák főváros­ban. Száz képünk nagyon jó hatást keltett az ottani fehér paravánokon, s úgy érezzük, nagy közönségsikerünk volt. A megnyitó ünnepségen Weber építész professzor, a társaság elnöke, majd én mondtam meg­nyitót. Utána kihirdették egy pályázatukat, majd dr. Varga Gyulának, a Vallomás Pécsről című színes diapozitívjeit vetí­tettük le, hogy az osztrák kö­zönség lássa Pécs szépségeit. — Szakértő körökben hogyan értékelték a kiállítást? — A megnyitó ünnepség után volt egy kis összejövetel, akkor kérdeztük meg Weber profesz- szort: mi a véleménye a pécsi képekről. Azt mondta: sok épí­tészeti vonatkozást lát a mi fo­tóinkon, ez neki nagyon tetszik. Másik bírálónk, a tartományi fotószövetség elnöke: Willing mérnök volt, aki azt állapította meg, hogy az anyagunkon meg­látszik az amatőrök emberközel­sége. Ez szerinte a hivatásos fotósoknál úgyszólván kizárt do­log. Nagyon kedves esténk még, s egy szőrit is szeretnék elmon­dani, ami az idősebb pécsi ge­nerációnak valószínűleg nagyon tetszik majd. Rudolf Karber ugyanis elvitt bennünket a Thea­ter an der Wienbe, ahol meg­néztük a My fair Ladyt, még­pedig Rökk Marika lányával, Jacobi Gabival Liza szerepében. Medikus koromban Rökk Marika pécsi primadonna volt, most Bécsben él és lánya magyarul köszönte meg, amikor az öltö­zőjében édesanyja egykori pé­csi rajongói nevében üdvözöl­tem. — Kötöttek-e valamilyen meg­állapodást? — Rudolf Karber műveit húS- vétkor mutatjuk be Pécsett egy kiállításön, 1973-ra viszont a tartományi szövetséggel lebo­nyolítunk egy csereakciót: mi kapjuk az ő anyagukat, s ők a mi újabb anyagunkat kapják majd meg. Érdekesség még: Grundböck asszony, oki a tár­saság titkára, a közönség lelke­sedésének hatása alatt tárgyalt velünk arról, hogy egy autó­buszra való bécsi fotórajongó kirándul majd Pécsre. Vagyis a pécsi fotóművészet széles kör­ben népszerűsíti a várost, még ilyen vonatkozásban is. Húsvét- kor számíthatunk erre az autó- busznyi vendégseregre, s az it­teni idegenforgalmi szervek bi­zonyára kihasználják majd ezt a lehetőséget Pécs és Baranya propagandájára és együttesen elérjük, hogy kellemes élmé­nyekkel távoznak majd a bé­csiek. F. D. Mit hoz az új könyvteriesztés? S könyvvásÉrlóknak lesz jobb! Nemrégiben jelent meg a \ közlemény, hogy január 1-től az eddigi három helyett ké* i könyvterjesztő vállalat működik majd az országban: az Állami Könyvterjesztő a budapesti, a Művelt Nép pedig a vidéki könyvterjesztést - végzi. Létesül még egy készletező vállaiat, a Könyvértékesítő Vállalat. Ez a nagykereskedelmi vállalat bizto sítja, hogy a kiadók nagy pél­dányszámban is megjelentet hessenek egyes könyveket. Ed­dig ugyanis a raktáron maradt könyvek után eszközlekötési já­rulékot kellett fizetni, tehát a könyvterjesztőknek, a boltoknak nem volt érdekük, hogy na­gyobb példányszámban jelen­jenek meg a művek. Pedig, hogy egy példát említsünk, a klasszikusok műveiből jó, ha mindig van a boltokban, s nem kell a kis példányszámú köny­veket rövid időn belül újra ki­adni. Milyen előnnyel jár a könyv- vásárló közönségnek az új könyvterjesztői rendszer? Nem lesznek átfedések, vi­déken a Művelt Nép könyvter­jesztő kezében összpontosulnak a gazdasági eszközök és az árukészlet is. A régi rendszer szerint a Művelt Nép az üzemi könyvterjesztést végezte. Az üzemekben, a bizományosoknál meghatározott könyveket keres­tek ai vásárlók, tehát az áru­készlet másik része „leülepe­dett”. Ugyanakkor az Állami Könyvterjesztő boltjaiban éppen ezeket a könyveket keresték, ám o két könyvterjesztő nem „cserélhette ki" egymással az árukészletét. Most az ország másik végéből is Pécsre lehet hozni a megfelelő mennyiséget egy keresett könyvből. Egy kö­zeli példával élve: Komlón nemrégiben hiánycikk lett Mol­dova Györgynek a városról írt könyve. Az új könyvterjesrtési rendszer lehetővé teszi, hogy olyan helyekről ideszállítsák az igényelt példányszámot, ahol várhatóan kevesebb fogy ebből a műből.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom