Dunántúli Napló, 1971. december (28. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-28 / 305. szám
DUNÁN TO Ll NAPLÓ 1971. december 28. Vizsgáljuk meg a intelligenciái Feladatot kaptam, hogy írjak ai intelligencia vizsgálatokból. Több helyen is csinálják, mondta a szerkesztőm, aki úgy tud ragaszkodni ötleteihez, mint mágnes a gombostűhöz, menj el vala- ho*a és csináld végig. Legalább most kiderül, hogy .., De ne folytassuk az előzményeket. Feladat - az íeladat. Mérni az intelligenciát? Milyen vonzó dolog is ez. Az ember vesz egy patikamérleget, leméri valakinek az intelligenciáját és kész, Kilenc és egynegyed grammal kevesebb — nagyon sajnálom, uram, ön nem érte el a kívánt szintet. Kapunk egy kis igazolványt (úgy is olyan kevés igazolványunk van), amelyben grammra, centire, pontokra benne van az intelligenciánk. Hordjuk magunkkal, mint az egészségügyi lapocskát, amelyben viszont a vércsoportunk van rögzítve. Ha kinevezésre kerül a* sor, csak kérik az intelligencia quotiensünk számát. .. Aztán nyugtalanság fogptt el. Mérni az intefligenciát? De mi az az intelligencia, hogy csak úgy mérni lehessen? Tényleg: mi is az az intelligencia? Elővettem az értelmező szótárt. Azt írták benne: „az a tulajdonság, hogy ki intelligens" — na persze . .. Lássuk hát a következő címszót: „intelligens — I. olyan (személy), aki a jelenségek lényeges vonásait felismeri, a dolgok közötti összefüggéseket meglátja, és a tényeket helyesen ítéli meg; értelmes.” Az 1. pont tetszett nekem, de végigolvastam, egészen a 4. pontig, ahol ez állt: Tanulékony (állat, különösen ló, kutya). * Mert mi, emberek tanulékonyak vagyunk,i akár egy ló vagy kutya és ráadásul tudunk olvasni is, én is tudtam hót, hogy az intelligencia tesztek — külö- , nősen a fejlett nyugati országokban — igen szép számmal és elég régóta léteznek. Azt is tudtam, hogy nálunk is használnak — egyelőre még . nem nagyon kiterjedt körben — ilyen teszteket. Leginkább a pályaalkalmassági vizsgálatok szaporodnak. Felnőtteket alig vizsgálnak. De milyenek a kimondott intelligencia-tesztek? Felkerestem valakit, aki foglalkozik a dologgal. Mondta, hogy nálunk a MAWI és a Raven tesztek „futnak". Nem verbális te-ztek, mert „a faktoranalitikus vizsgálatok kimutatták, hogy az általános értelem leginkább az észlelési, nem verbális relációk kibontásán és felhasználásán alapuló próbák eredményével vág egybe”. Ha akarom, kaphatok egy Raven-anyagot. A Rayen nevű angol 1938-ban dolgozta ki ezeket a matricafeladatokat, amelyek egyre nehezebbé válnak, s úgy kell őket megoldani, hogy 4—6—9 ábrából álló mezőbe egy hiányzót kell beilleszteni. Az illető ábrát több közül lehet kiválasztani. A nehézséget az okozza, hogy a különféle alakzatokból álló táblázatok valamilyen rendezési elv alapján álltak össze, de ezt, egyre ne. hezebb megtalálni. A feladatok megoldása komplex logikai műveleteket kíván. Megköszöntem a paksamétát. Szimpatikus volt a feladat. Nem arról faggatnak tehát, hogy hánytól hányig uralkodott Könyves Kálmán és hogy milyen fajhoz soroljuk a ceteket. Csak gondolkodni kell egy kicsit, máris kiderül az IQ, vagyis az intelligencia kvóciensem. Ez igen! De azért inkább hazavittem magammal a lapokat. * Néhány napig pihentek a tesztlapok. Megoldásukhoz egy nyugodt órára van szükség. Márpedig vagy csengenek a telefonok, vagy bejön valaki az ajtón. És — gondoltam — kipróbálom előbb valaki máson. Nem érek rá játszani - mond-, ta egy ismerősöm szigorúan, akinek intelligenciáját, komoly tudományos működése miatt is, igen tisztelem. , Na mutasd — mondta a másik elnézően, belenézett a lapokba és felkacagot. Satírozott négyzet fejenállva és talpon állva, fekete négyzet fejen állva és . . . hát ez nagyon köny- nyű. Aztán hátrább lapozott, ahol nyolc kis biayó terpeszkedett, pontok, karikák, vonalak változatos zűrzavqra. - Hm - mondta az illető - ha egyszer időm lesz, majd . szólok. — Mágia - mondta tömören a harmadik. - A technika korának mágiái. Velem már "végigcsináltattak egy, tesztet — jelentette ki a r\e- gyedik, akinek közeli hozzátartozója pszichológus — sose tudtam, mit akarnak, mikor kétszer is előfordult ugyanaz a feladat: arra kíváncsiak, milyen következetes vagyok, vagy arra, mennyire szárnyal a fantáziám . . . Nekem viszont neheztelve mondták a pszichológusok, hogy sokat árt munkájuknak az ilyen fölényes szemlélet. Én elhatároztam, hogy nem teszem magamévá a fölényes szemléletet. * De azért, amolyan lelki megerősítésül, előszedtem hírneves kolléganőnk, Oriana' Faliad riportkönyvét, aki az amerikai űrhajózás fellegváráról írva többek közt eljutott az űrhajósok pszichológusáig is és végigcsi- nált'három intelligencia tesztet. Azok verbális tesztek voltak, és a kérdések az amerikai kultúrára és nevelésre támaszkodtak túlnyomórészt. De azért nagyon érdekes kérdések ... Ki volt Yeats, mi az etnológia, hány csillag van az amerikai lobogón. A szerző elismerést aratott azzal, hogy megtudta mondani, mit jelent a szó: apokrif, mert ezt szinte senki se tudta, de mély megvetést keltett, mikor nem tudta, mennyi az amerikai nők átlagos magassága. (Ha az olvasó se tudja, megmondom: öt láb és -nyolc hüvelyk.) Majd a Hasonlóságok című teszt következett. Leírom a végét: „ . . . Dicséret, büntetés. — Az ítéletalkotás két formá- ja. Utánanézett a könyvben: ~ Nem helyes. — Miért nem helyes? . — Mert nem. Fa, lepke. — Két élőlény. Utánanézett a könyvben: — Nem helyes. Nem tudott válaszolni a legfontosabb kérdések-' re. Nincs semmiféle analógia a levegő és a víz, a fa és az alkohol, a dicséret és a büntetés, a fa és a lepke között. Mi közös vonás lehet egy fa és egy lepke között?" A dolog ott kulminált, amikor Miss Faliadnak „társadalmi" intelligenciájáról kellett számot adnia. Felelni például orra a kérdésre, hogy mit csinál, ha moziban ül és tűz üt ki. Miss Fallaci őszintén megmondta, hogy elfut. A doktor, aki vizsgáztatta, egyre mélyebb undorral szemlélte, s közölte, hogy a könyv szerint a követké- zőt kellett volna felelnie: „Feltűnés nélkül felállók és halkan, hogy ne ijesszem meg a többi embert, keresek egy rendőrt és szólok neki, hogy hívja a tűzoltókat.” * Emígy lelkileg fölkészülve nekihasaltam a tesztnek. Óra felhúzva, papír, ceruza. Majdnem sikerült egyvégtében végigcsinálni, csak háromszor kellett abbahagynom. Az időket leszámítottam, bár egyszer természetesen elfelejtettem megnézni az órát. Mindenesetre reméltem, hogy belül maradtam a kötelező időn. Mikor végre elkészültem (esküszöm, tényleg jó játék volt!), egyeztetni akartam az eredményt. A helyes megfejtés azonban hiányzott a paksamétából .... Sikerült szereznem egy másik anyagot, amiben megvolt a megfejtés. Közben azzal vigasztaltam magam, hogy a feledé- kenység és figyelmetlenség nem tartozik az intelligenciához. Nincs benne az értelmező szótárban sem. Pénztárosnál vagy könyvelőnél biztosan nem erény, de . .. Már a megfejtés egyeztetésénél kezdődtek a zavarok, (Jelzem, ezt nem is nekem kéne végezni ...) Az első anyagban össze voltak keverve a tesztlapok. Egyeztetni kellett, és ez egyre unalmasabb volt. Végre kész - jöhet az átszámítás. Ahhoz, hogy IQ meglegyen, egy képletet kell megoldani, osztás, szorzás. Dobogó szívvel nézem az eredményt — és elhűlök . .. Intelligencia hányadosom olyan alacsony, hogy ilyen nem is szerepel a táblázatbanI Az első ijedtség után lehan- goltan utánaszámoltam. Csak a tizedesvesszővel volt a baj. Százzal kellett szorozni, nem tízzel . .. Jók ezek a tesztek, persze. Rengeteg helyen használni kellene őket, ahol ma még nem használják. De mi az intelligencia? Hogy valaki sose téveszti el a szorzást? Hogy valaki hem látja a lényeges összefüggést, a lényeges rokonságot fa és lepke között? Mi az intelliaencia? Az intelligens emberek népes tábora nagyon, jól tudia, hogy ezt az érzékeny, bonyolult valamit nem lehet eléggé keveselni, tapaszt- gatni, építgetni, edzeni. A nem intelligens emberek tábora pedig úgyis fölösleges flancnak torija, lenlobb esetben annak, amit ö birtokol. De azért vizsgáljuk csak az intelligenciát. Attól még fejleszthetjük is... h. e. Falud udvar téli. napsütésben Erb János felvétele Hárem frata’emfcer a határ felé tartott Lebukott o Kálvária-dombi galeri 18 autót rr e rongáltak — „Be kellene törni valahová...“ A vizsgálat befejeződött, vaskos dosszié tartalmazza ezt a sok bűntényt, amelyet a pécsi „Kálvária dombi galeri” elnevezés alatt tart nyilván a rendőrségi krónika. Nevükre rlcpo- san rászolgáltak. A tucatnyi fiatalember galerivá alakulása úgyszólván klasz- szikus módon kezdődött. „Kezdetben csak beszélgetni, játszani, szórakozni jöttünk össze a Kálvária dombon" — mondja az egyik fiatalkorú. A játékból, a szórakozásból aztán lassacskán más „elfoglaltságra” tértek át. ”JÓ volna egyet motorozni, autózni" — vetette fel egyikőjük a javaslatot. Autószerelő tanuló —- némi jártassága is volt már a szakmában. „Elindultunk Ivetten motort keresni. Mór nem is emlékszem pontosan hol, itt Pécsett valamelyik utcában találtunk egy oldalkocsis Pannónia motorkerékpárt. Sikerült elindítani . .." Később a motorkerékpárt a mecseki erdőben találták meg, a rendőrség visz- szaadta tulajdonosának. Az első „jól sikerült” motorozást aztán követte a többi. Október 2-ón ismét a Kálvária dombról „csur- gott alá” a galeri néhány tagja. A Sjabadság úton egy Wartburg Combit néztek ki. A Széchenyi térig jutottak el vele, — aztán ott hagyták. A Kodály utcából egy Trabantot vittek el, j pár nap múlva az Alsóbalokány utcából ugyancsak Trabant I „tűnt el”, — később a Tettye I utcában találták meg. „Valami hosszabb túrát kelle- ! ne tenni" — hangzott el az újabb javaslat egyik este a I gyülekezőhelyen. „De akkor lá- j nyokat is vigyünk magunkkal" I — érkezett a pótjavaslat. Honnan „szerezzenek" lányokat? A I „dombról”. Ekkor már ugyanis nemcsak -fiúk, hanem fiatalkorú lányok is feljártak esténként... Végülis összeverbuválódott a négy tagú — három fiú és egy lány — „iúracsapat”. Késő este volt, amikor „lementünk a városba egy kicsit körülnézni”. Felnyitottak egy Trabantot, aztán Komlóig jutottak el vele. „A túra nem úgy sikerült, ahogy gondoltuk, mert Komlón az autó meghibásodott. Akkor elhatároztuk, hogy égy másik Trabantot lopunk és visszajövünk vele Pécsre". Az elhatározást tett követte. A Komlón szerzett autóval már Árpád tetőn jártunk, amikor a gyakorlatlan vezető az árokba hajtott. A kocsi felborult. „Akkor megijedtünk egy kicsit, néhány napig nem mentünk portyára" — vallja az egyik résztvevő. Amikor elmúlt az ijedtség, — ismét körülnéztek a városban. A galeritagok közül újabb és újabb kis csoportok alakultak alkalmi autózásokra. Összesen 18 autót törtek fel, vittek el, aztán ott hagyták valahol. Komolytalan rovat De nemcsak autóztak. „A dombon esténként udvaroltunk is a hozzánk csapódott lányoknak. Azt határozottan tagadom, hogy erőszakoskodtunk volna. Nem volt rá szükség . . . Eddig nem volt arról tudomásom, hogy a lányok még 14 éven aluliak voltak ...” — mondja az egyik fiú. De hasonlóan vallanak a többiek is. „A fiúk valóban nem erőszakoskodtak" — mondják a lányok is. így teltek-múltak a Kálvária dombi esték. „Be kellene törni valahova" — érkezett az újabb javaslat. Nem sokáig vártak a megvalósításra. Az egyik pécsi szakiskp- la élelmiszerraktárába törtek be. „Kihoztunk, amit találtunk, a szalámitól a befőttig mindent". Másnap este a dombon nagy j lakomát csaptak belőle. „Hallottuk, hogy nyomoznak | utánunk, ezért mi hárman úgy | gondoltuk, hogy disszidálunk...” | A három fiatalkorú október 30- án el is indult. A jugoszláv határ felé tartottak. Útközben még egy présházba is betörtek. Közel a ziatárhoz egy járőr elfogta őket. Kilenc fiú, három lány, — a galeri névsora teljes. „Minden kitudódott, nincs mit tagadnunk" — mondják. Most már hiába a.szánom- | bánom. | A Kálvária domb elcsendesült. G. F. Esik és az autóbuszba besüvít az eső. E.gy kis ablak nyitva. Ki-ki a maga módján reagál. — De nagyon melegünk van! — így az egyik, és görbén néz a kaiauznőre. — Csukd be, Józsi! — biztatja egy parancsoláshoz szokott | női hang a rabszolgáját. I Józsi nekirugaszkodik, illetve i csak rugaszkodna, mert közbe- I lépnek. Egy gömbölyded honpolgár megszólal: — Majd fizet, ha kitöri! — Józsi, ereszd el — sikkant a főnökasszony, mintha az ártat- ,an magától vetemedett volna crra, hogy megragadja a feltűnően drága ablaküveget. Az ablak nyitva marad. Egy gyenge virágszál tesz még némi ványadt kísérletet. Kis keszeg ember, tőle telhetőén rángatja is. Persze hiába. Egy szolgálaton kívüli, jól megtermett kalauz áll az ajtónál. Figyel, az arcán némi fölénnyel. Vár, mint aki majd csak a döntő pillanatban lép színre. Egyelőre enyhe megvetéssel lesi a kísérletezőket. Amikor már nem kísérleteznek, megindul. — Majd én!... — A mondatot nem fejezi be, de kétség senkiben sem marad. Ha min aen kő szzi,vuú, a. i A köté, szakadt tehát jött. Rántott egyet az ablakon» J Társasjáték a buszban Nem mozdult. Tégy csodát! i- mondom magamban —, ragadjon be a nyo morult! A kalauz szétnézett, de nem látott az arcokon mást, mint feszült figyelmet. A* vihogás lehetősége kétségkívül a levegőben lógott, de pillanatnyilag mindenki figyelt. A kalauz rántott még egyet. Ez már nagy rántás volt, sokkal nagyobb, mint az első. — Bravó, ablak! — mondta valaki félhangosan. Az áldozat elvesztette a fejét. Kivörösödött és rángatott. De ha a komoly rángatásra az ablak nem indult meg, most már végleg megmakacsolta magát, Esdekelve nézett körül, de ez már nem jelentett semmit. A nagy darab ember kissé összetöpörödött és visszament a helyére. A közönség derült. A közjátéknak azonban nem volt vége. A kárvallott menyasszonyával utazott és az ablakot mintha csak azért vette volna kezelésbe, hogy előtte nőhessen. A vereség tehát annál fájóbb volt. A busz azonban egy újabb megállóhoz közele- d'rt* és a menyasszony, aki a történteket látta, résztvevőén megszólalt: r Nyomd meg a gombotl «I Mint aki megmenekült, lélegze- j tét vett és elindult o gomb fe- [ lé. Látszott rajta, hogy az előb- | bi vereséget csak úgy teheti jóvá, ha megnyomja a gombot, j amelyik majd a megállóban ki- i nyitja az ajtót. Ez most már számára létkérdésnek látszott, mintha mondaná: „Rendben van, az ocsmány ablak miatt pórul jártam, de ez mind semmi, ezt nézzétek meg majd, amikor megnyomom a gombot. Sokféleképpen lehet, de az mind gyerekjáték ahhoz mérten, ahogy én teszem. Abból tanul ni lehet!” De sajnos, nem sikerült! A busz vége felé valami alattomos lélek leste ezt a piliana tot. És miközben a kalauz keze félúton a gomb felé közeledett, gyorsan megnyomta a hátsó jelzőt. Kigyulladt a piros lámpa. A kalauz arcán a tanácstalanság hatalmasodott el és keze a levegőben maradt. Elszontyolodott és mert közben az autóbusz megállt és az ajtó kinyílt, menyasszonyával együ*t levónszorgott. A menyasszony *nem. Az pöckösen, egy kicsit megsértve libegett le a lépcsőn. Körbenéztem. Senki sem mosolygott, .Siőllőssi KáUr-án iiíjsza egy hiánycikk után ufovács kartárs, mint a tévéreklámok és újság- hirdetések hiszékeny híve, december 23-án este meg akarta vásárolni az 1971. évben esedékes karácsonyfáját. Hitt a hazai kereskedelemben. Még akkor is' hitt, amikor este kilenc felé hazaért, fa nélkül. Majd holnap délelőtt, gondolta, délelőtt biztosan befutnak az új szállítmányokkal. Másnap déltájban végigjárta szülővárosának, a festői Pécsnek valamennyi terét és piacát. Egyhelyütt három darab cserepes műfenyőt is látott, de arra ötven jelentkező volt már. Egyik piacon teherautót látott érkezni, amelyet azonban rögtön lefoglalt a rendőrség, a tömeg harsány tiltakozása közepette. — Száz forintot is adnék egy félméteres fáért — mondta Kovács kartárs mellett egy férfi. Kovács kartárs haragosan Csóválta a fejét. Az ilyenek miatt bukkannak fel a spekulánsok, gondolta, és megrovó pillantást vetett a köny- nyelmü férfira. | Egy asszony rátámadt a férjére, piros retiküljével csapkodta a fejét. — Megvert az isten ezzel a süket alakkal! — kiabálta — Mindent az utolsó pillanatra hagy! A szerencsétlen apát Kovács kartárs mentette meg. Beültette öreg Trabantjába, és a piros retikül vészt jósló hadonászása közben elhajtottak. — Köszönöm — hálálkodott , a megtépázott férfi. — Tudta maga, hogy a karácsony a szeretet ünnepe? Kovács kartárs teljesen tanácstalan volt már. Egy kollegáját látta meg az út szélén. Megállt. — Ölj be — invitálta szeretettel. — Elviszlek, ahová csak akarod. A kolléga fenyőfát indult vásárolni, Kovács kartárs és a megtépázott térj felvilágosították ' a helyzetről. A kolléga hitetlenkedve csóválta a fejéi. — Ez lehetetlen — mondta. — Hiánycikk, amit egy évben csak egyszer árusítanak? Ez lenne a magyar kereskedelem | rekordja. Világrekord. ■ Múltban egy kertészet felé, megvitatták a kérdést. A megtépázott férj hallotta valahol, hogy tavaly rárom- i lőtt a kereskedelemre két ko- j esi fenyőfa. — A virágboltok és koszorúkötészetek — vélte Kovács kartárs — bizonyára kihasználták a fenyőfakereskedők szorult helyzetét, és nem akarták megadni a teljes árat. — Még mindig eladhatták volna fenyőszappannak — jegyezte meg. a kolléga. A kertészetben tíz darab húszcentis fáért harcolt vagy száz dolgozó. Szociális helyzet szerint osztályozták a jelentkezőket. A helyzet reménytelen volt. Minden fenyőfás ' járókelő mellett megálltak, megkérdezték, hol szerezte a fát. Volt aki megmondta, volt aki ' csúnya káromkodással elküldte őket. Kovács kartárs azt hitte, mélyebbre már nem süllyedhet, midőn egy utcaseprőnek, akinek kis szemeteskocsiján ott díszelgett egy apró, csenevész fenyő, ötven forintot ajánlott fel a fáért. Az utcaseprő a szemébe nevetett. Es akkor azt mondta o megtépázott apa: — Nekem van egy fejszém ... Kovács . kartárs minden hite és önbecsülése összeomlott. Öe felmentek az erdőbe, az ülés alatt a fejszével. Az mentette meg a vég- romlástól, hogy az erdószéien hosszú kocsisor állt, gyalogosokból meg valóságos városi forgalom. A csuszamlós parton viharkabátos erdész ült és irt. Név, lakcím, méter, ár, aláírások. Az erdész komoran körmök, egy gumicsizmás ember baltával vágta ki a ' fákat. Megrendült arcú, alázatos családapák vártak sorsukra és sóvár, megkönnyebbült siem- mel nézték az erdőt. Tele volt fenyőfával. — Ez jó lesz? — kérdezte a gumicsizmás. — Ez úgyis beleesne az irtásba. 4 Haliam© E,
