Dunántúli Napló, 1971. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-01 / 283. szám

«71. «keember 1. DUN ANTÚLI NAPLÓ Országosan először / Krónikaírás Baranyában 1972 — a helytörténeti forrásgyűjtés korszakindító éve 322 doboz a Levéltárban Egy hónap múlva, 1972. ja­nuár 1-én, Baranya megyében megindul a községkrónikák írá­sa. A Megyei Tanács vb hatá­rozata alapján a megye vala­mennyi falusi, községi, nagy­községi és városi településén szervezetten és intézményesen megkezdődik a legfontosabb események időrendi feljegyzése, dokumentálása. Történelmünkben először va­lósul meg a helytörténetírás át­fogó, teljes forrásgyűjteménye. Mi a mai krónikq? Országszerte voltak, vannak kísérletek és eredmények is a krónikák vezetésében. Pest me­gyében mintegy 60 településen, Hevesben is hasonlóan. Egy nagyobb közigazgatási egység egész területén azonban itt, Baranyában kezdeményezik elő­ször. A kérdés lényege mégsem az „elsőség”, hanem a krónika­írás jövője, tartalma, társadal­mi haszna. A községkrónika — évkönyv. Nem a település múltjával fog­lalkozik, hanem mindenkori je­lenével. Legfontosabb része a napló, ahol időrendben meg­örökítik a falu, község jelentő­sebb eseményeit, gazdasági, társadalmi, politikai, népmoz­galmi, kulturális, egészségügyi, községpolitikai, kommunális stb. változásait, fejlődését vagy ép­pen— ahol van ilyen — vissza­esésre utaló tényeit, eseményeit. Ehhez kapcsolódik a hiteles dokumentumanyag (fotók, ira- j tok, egyéb dokumentumok, fo- ! tomásolatai, magnófelvételek, j stb.) és — év végén — a napló ' olapján elvégzett elemző ösz- szegezés. A modern krónikairás jelen­tőségét a jövőben, a község- politika és a helytörténetírás jövőjében kereshetjük. Gondol-, junkerra, hogy akár 4—5 évyel ezelőtti fontos események mint halványulnak az emlékezetben. E'ért méltón érezzük korszakos­nak a Megyei Tanács vb-nek azt a határozatát, amellyel a krónikaírást januártól minden Önálló helyi tanács vb kötelező és folyamatos feladatává teszi. (Közös tanácsú községeknél a tagközségekben is külön veze­tik a falukrónikát. Az egészért a közös tanácsú vb vezetői, az operatív végrehajtásért pedig személy szerint a vb-titkárok a felelősek.) A szükséges Intézkedéseket megtették vagy megteszik, a végrehajtás állami felelősei mindenütt ismerik feladatukat. A dolog mégsem ennyire egy­szerű. Tanácsi és társadalmi Nem mindegy, nem lehet mindegy e nagyszerű kezdemé­nyezés, a községkrónikaírás adatbeli folyamatossága, tény­szerű hitelessége. Nem mind­egy, az év végi elemző össze- j sítések, tárgyilagos kritikai és önkritikus szellemének jelenléte; nem mindegy tükröz-e javasla­tokat, észrevételeket az a né­hány oldalas összegezés a falu, a település gazdasági, politikai, kulturális stb. életére, fejlődé­sére (vagy visszafejlődésére) vonatkozóan —, azaz engedik-e, hogy tükrözze a valóságot. És nem mindegy, ki az a személy, vagy kikből áll az a kisebb munkaközösség, akinek, amely­nek kezébe adják a tanács he­lyi vezetői a krónikairás társa­dalmi megbizatását. Mert erről van szó. A front első vonalában — mint annyi­szor — a társadalom azokhoz fordul, azokra számit elsősor­ban. akik a köz érdekében ed­dig is vállalták a fáradozást, a köz javára végzett pluszmun­kát. Szerencsére ilyenek min­dig voltak, lesznek. A krónika­írás szükséges anyagi fedezetét (tárgyi kellékekre, dologi ki- i adásokra) a tanácsok saját költ- í ségvetésükből biztosítják. Nem J kételkedünk abban sem, hogy ebből a keretből helyenként i megtalálják majd a jó munka elismerésének a lehetőségeit is, j legalább az év végén, a tárgy- | év krónikájának lezárásakor. A helytörténetírás új korsza- j kának megkezdésééíg egy hó­nap van hátra. Ez idő alatt fejezik be a tanácsok az elő- , I készítést, megkeresik a krónika vezetésére alkalmas személyeket j és megadják számukra a szük­séges instrukciókat. Hadd em­lítsünk itt mi is két fontos kö­vetelményt. Ezek nélkül — sze­rintünk — aligha képzelhető el ennek az úttörő kezdeménye­zésnek a sikere, mind a helyi, községpolitikai távlatok, mind a forrásjelentőségű helytörténeti anyag hitele szempontjából. Alapkövetelmények Az egyik: a folytonosság. A krónika naplószerű vezetése két­hórom percnyi elfoglaltság, amíg friss minden. Később he­tek vagy hónapok távlatában több idő — pontatlanság-ve­szélyekkel. A másik követel­mény: idejében tisztázni, várha­tóan mi fontos, mi nem. Ne­hogy a kevésbé lényegeset túl­értékeljük, s esetleg nagyhord­erejű változás meg kimarad­jon. Az pedig, ami az év végi elemzéskor hangot kap, az min­denütt a helyi körülményeken és szemléleteken múlik. Vannak előremutató szép példák ebben. Kiskőrösön egy orvos meg egy : közgazdász is belekapcsolódott az évkönyv írásába. Évente fontos gazdaságpolitikai mutatók, szo­ciológiai elemzések is helyet j kapnak értékelő megállapításaik között. Pest megye egyik köz­ségében (évtizedes megfigyelés szerint) bizonyos terület — aho­vá épületcsoportot terveztek — periodikusan víz alá kerül. A községkrónika itt „közbeszólt". A modern községkrónikaírásnak szerintünk ilyen funkciót is be kell töltenie. A krónikák egy-egy példánya i minden év elején a Megyei Le­véltárba kerül, ahol egy külön helyiségben már ma ott sora­kozik a vaspolcokon 322 üres doboz, a baranyai falvak, köz­ségek nevével. W. E. Szovjet háborús veteránok látogatása A szovjet háborús veteránok bizottságának küldöttsége — amely a hős városok hete al­kalmából érkezett hazánkba — kedden ellátogatott a Magyar Partizán Szövetség székházába. A vendégek — F. J. Liszicin nyu­galmazott altábornagy, I. F. Kuc nyugalmazott vezérőrnagy és N. D. Arszenyin, a történelem- tudományok kandidátusa, a szovjet hadsereg központi mú­zeumának lektora - találkoztak volt magyar partizánokkal, in­ternacionalistákkal, köztük a Naov Októberi Szocialista For­radalom részvevőivel, a spa­nyol nemzetközi brigádok eqy- kori tagjaival, s olyanokkal, akik a szovjet hadsereg sorai­ban harcoltak a fasizmus el­len a második világháború ide­ién. A szívélyes, baráti hangu­latú találkozón a vendének megismerkedtek László Aladár­ral, a Moszkva alatti , harcok eayik részvevőjével, dr. Radó Sándor eqyetemi tanárral, aki j ..Dóra” fedőnév alatt végzett | hírszerző tevékenységet a szov- I jet hadsereg részére, Zalka j | András professzorral és dr. i Érczhegyi József nyugalmazott I rendőrezredessel, a szovjet had- sereg egykori katonájával, Dé- kány Sándorral, a Fjodorov partizánegység magyar csoport­jának parancsnokával. fltk&sszoSgálat a piacon Ki az a marketinges? — Már nem raktárra termelünk Hogyan „lövik be“ az árat? Nem kell megijedni, nem ipari kémekről van szó. Igaz, a marketingesek éberen figye­lik az áruk értékesítését, a pia­ci kínálatot és keresletet, de nem törvényellenesen, netán egy másik állam megbízásából. Annyiban azonban mégis „ügy­nökök", hogy o más számára jelentéktelen apróság számukra értékes információ a gyártás korszerűsítésére, a reklámtevé­kenység megváltoztatására vo­natkozóan. 5 annyiban talán titkos a tevékenységük, hogy számolniuk kell más vállalatok hasonló szakembereinek jelen­létével is. A közfelfogás szerint a mar­ketinges — piackutató. Nos, bár a „markét” angolul piacot je­lent, o marketinges nemcsak piackutató, hanem olyan köz­gazdász szakember, aki az anyag- és áruforgalom és az értékesítés területén is dolgo­zik. Nálunk teljesen új ez a nem­zetközileg is korszerűnek számí­tó szakma. Olyannyira új, hogy az egyetemről ilyen végzettségű szakembeiek még nem jöttek ki. A Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetemen tavaly in­dult az első évfolyam, o pécsi kihelyezett tagozaton pedig az idén választotta ezt a szakot 45 II. éves hallgató. szerencsétlen családi körülmény következtében mégis Sztálinvá- rosba került, segédmunkás lett. normás, építésztechnikus, s így feljebb, fokról fokra. Azután különböző gazdasági munkakö­rök az építőipar területén, tu­dományos kutatóintézet, majd a Baranyaterv-nél gazdasági - ta­nácsadó- Közben levelezőn a közgazdasági egyetem. Dióhéj­ban ennyi az elmúlt húsz év az életében. S rengeteg gyakorlati tapasztalat. ennek hatását. A marketinges két dolgot kutat: melyik a leg­magasabb ár, amelyen még el lehet adni a terméket, s melyik a legalacsonyabb, amelyen már hajlandó vásárolni a vevő. Ugyanis o túl olacsony ár is „gyanús” a vevőnek. E két ha­tárérték között szokták megál­lapítani azután az árakat. A védjegy és márkamególla- pítás is a marketingesek dolga. Nálunk most van ismét fellen­dülőben ez a tevékenység. Gon­doljunk csak a Centrum áruhá­zak párducára vagy a kiváló áruk emblémájára. Mi hívta életre nálunk is ezt a képzést? Ha azt. válaszoljuk, hogy a gazdaságirányítás új rendszere, okkor még nem ma­gyaráztuk meg a lényeget- A vállalatok korábban csak a ter­melésre összpontosítottak — meglegyen a terv, ez volt a fontos. Az „új mechanizmus" megköveteli, hogy megváltozzék a vállalatok szemlélete: nem raktárra kell gyártani, hanem értékesítésre, sőt, . nyereséges értékesítésre. S hogy rugalma­san alkalmazkodni tudjanak a piac követelményeihez, ahhoz már a marketinges munkájára is szükség van. Ha a szakma fiatal, magától értetődik, hogy.o szakemberei is fiatalok. A pécsi kihelyezett tagozat marketinges tanszéké­nek vezetője, dr. Zeller Gyula o maga 43 évével veteránnak számít munkatársai között. Bíró Péter és Hermann ludit — ere­detileg pécsiek — nemrégiben végezték el az egyetemet. A Budapestről érkező Orosdi Béla és Szilágyi Zoltán szintén fiatal oktató. Dr. Zeller Gyula jól ismeri az életet — nemcsak a gazdasági életei Eötvös kollégistaként Ln-zdelt, magyar—latin szakos tanárnak készült Azután egy — Tizenkét féle savanyúság. Szocialista szerződést kötött az újmecsekaljai ABC-áruház a Paksi Konzervgyárral. A meg­egyezés értelmében a gyár készletéből igény szerint látja el az áruházat és biztosítja c bő választékot. Jelenleg csak savanyúságból tizenkét féle kapható Üjmecsekalján, ezen kívül gyümölcskonzervek, ve- gyssbefőtt is. A pécsi tagozat marketinges képzése egyébként már a kez­det kezdetén eltér a budapes­titől. Budapesten a II. évfolyam ágazatonként (belkereskedelem, külkereskedelem stb.) folytatja tanulmányait. Pécsett, mivel vál­lalati közgazdászokat képernek, II. éven már szakok között vá­lasztanak (marketinges illetve vállalati tervező-elemző). Buda­pesten csak III. évtől van sza­kosodás. A képzés sokoldalú. A mar­ketingesnek két nyelvből kell vizsgát tennie (itt a nyelv fő­tantárgy!), az egyikből tár­gyalóképes, a másikból fordító szinten. A marketinges azt tartja szem előtt, hogy vállalatának terme­lése a fogyasztó érdekeit szol­gálja, s úgy értékesítse a ter­mékeit, hogy nyeresége is a legkedvezőbb legyen. Ennek ér­dekében a marketingesek ál­landóan figyelik a piacot, s a kapott információk feldolgozása után módosítják a termelést, fejlesztik a gyártmányokat. A számítástechnikai ismere­tekről itt nemcsak divatból be­szélnek. A matematikai statisz­tika módszereivel valószínűség­számításokat végeznek, hosszú távra prognózisokat készítenek a várható piaci helyzetről. A reklám és propaganda az egyik legismertebb és legszíne­sebb tevékenysége a marketin­geseknek. A vállalatok megis­mertetik a közönséggel o ter­mékeiket, magát a vállalatot. Van egy közkeletű idegen el­nevezés, a public relations, rö­vidítve PR. „közkapcsolatoknak” fordíthatjuk ezt a tevékenysé­get, amely ma nyugaton nagyon divatos. Pontos meghatározása szerint: „olyan céltudatos, terv­szerű és kitartó törekvés, amely a szervezetek és a közönség közötti kölcsönös megértés lét­rehozására és fenntartására irá­nyul”, Ez is a propaganda ré­sze. . A legizgalmasabb talán a vállalatok árpolitikája. Nem vé­letlenül, hiszen a fogyasztó köz­vetlenül a „saját bőrén” érzi | A tanszék szeretné elkerülni, hogy a hallgatók csak kitalált esetekkel, lombik-példákkal ta­lálkozzanak. Ezért építik ki bá- zisvóllalataikat a Dél-Dunántú- lon, ahova III. év után gyakor­latra mennek a hallgatók. Ezen kívül ún. esettanulmányokat, esetjátékokat végeznek tanul­mányaik sorón. Ez azt jelenti, hogy vállalatoknál megtörtént eseteket kapnak feladatul- A tanszék szerződéses viszonyban áll több vállalattal, akik szak­értői segítséget kérnek. Ezek a feladatok egyben tananyagot is nyújtanak a hallgatók számára. Marafkó László Új óvodai nevelési program A művelődésügyi minisz­ter utasítása értelmében az idén megkezdődött az új óvodai nevelési program be­vezetése. Ebben az évben az osztott óvodák kiscsoport­jában tértek át az új prog­ram szerinti munkára, amely 1329 csoportra — csaknem 40 000 gyermekre — terjed ki. A jó előkészítés eredmé­nye, hogy a bevezetés első ütemében „hivatalosan” elő­írtakon kívül további 245 részben osztott és 67 osztat­lan óvodában is már az új program alapján foglalkoz­nak a gyerekekkel. Gyakorlatilag ez az jelen­ti, hogy az óvónők az eddi­ginél nagyobb önállóságot kapnak, s így a helyi körül­ményeket, a gyerekek életko­ri és egyéni sajátosságait jobban figyelembe véve vá­laszthatják meg a legcélra­vezetőbb eljárásokat, neve­lési módszereket Nemzetközi kisplasztikái biennáié Budapesten A Műcsarnokban megren­'' dezett I. nemzetközi kis­plasztikái biennáié előzményei 1967-re nyúlnak vissza, omikor- is pécsi kezdeményezésre való­sult meg első ízben a plasztika e lehatárolt területét bemutató országos biennáié. Ez évben immár harmadszor került meg­rendezésre Pécsett a hazai se- | regszemle. Ezzel szinte egyidő- ben, mindössze egy hónapnyi ; eltéréssel a nemzetközi. Egy­mástól függetlenül, ugyanis a nemzetközin szereplő magyar művészek meghívásos alapon j vehetnek részt a műcsarnoki bemutatón. Manapság nagy divatja van az ilyen tárlatoknak. Nálunk is van már textilművészeti, kerá­miai, sokszorosított grafikai, és volt már egyszeri megrendezés után kimúlt akvarell biennáié is. Biennálék és symposionok korát éljük. Európa-, sőt világ­szerte se szeri se száma az effajta rendezvényeknek. A leg­ismertebb természetesen a sok­évtizedes múltra visszatekintő velencei biennáié, ahol a kiál­lító országok önállóan, saját pavilonjaikban mutatják be festészeti, szobrászati és grafi­kai anyagukat, akár csoportos kiállítás, akár pedig egy-egy arra érdemes (vagy legalábbis annak vélt) életmű bemutatása formájában. Hosszútávon a ve­lencei biennálén bemutatott művészek rendszerint igazolják az előzetes bizalmat, még ak­kor is, ha az olykor-olykor túl­feszített érdekesség-hojhászós nemegyszer botrányt is kavar körülöttük. (A középszer unal­mánál ugyanis semmi sem árt­hat jobban a művészetnek.) Mi magyarok nemigen dicse­kedhetünk hangos külföldi sike­rekkel, Sajnos a kézenfekvő tanulságokat sem szívleljük meg kellőképpen. Pedig na­gyon is elgondolkoztató, hogy a nálunk oly nagyra értékelt életműveket miért csak 20—30 éves késéssel fedezzük fel, szá­mos esetben és épp a legna­gyobbaknál, amikor már nem­zetközi aktualitásukat elveszi- ; tették. A múlt adósságai nap­jainkig kísértenek? Csontváry 50 éves késéssel érdemelte ki, hogy számos külföldi, rendkívü­li sikerű bemutatkozás utón ha- ! zájában is végre életmű-kiállí­táson váljék közismertté, na, nem mindjárt Budapesten, ha­nem először Székesfehérvárott, Felhozható példának Rippl-Ró- nai is, aki o legnagyobbakkal lehetne egyenrangú a nemzet­közi rangsorolásban, ha nem jön haza elfeledtetni magát. Pedig micsoda, ma már neve- sincs honi nagyságok, földi ha­talmasságok tették ezt vele, veszteségére az egyetemes és a magyar művészetnek egy­aránt. Jogos nemzeti büszkeséggel járhattunk az elmúlt évben a Szépművészeti Múzeum külföl­dön élő magyarok műcsarnoki kiállításán és találkozhattunk azokkal a hírből ismert művé­szekkel is, akik jelentős érték­kel gazdagították az egyete­mes művészetet. Közvetlenül a Tanácsköztársaság bukása után vagy a két világháború közötti időszak szellemi gúzsbakötése miatt kényszerültek hazájuk el­hagyására. Az itthonmaradot- tak vagy a később hazatérők számára megalkuvást jelentett az itthoni beilleszkedés. Nemes hagyományhoz, az akkorra már aktuális frisseségét vesztett nagybányai festészethez való visszakanyarodásuk azonban korábbi progresszív elveik fel­adását jelentette. A második világháború utáni nagy szelle­mi felszabadulást követően a sematikus művészetszemlélet direkt aktualizálást kívánt. Ké- j sőbb a két világháború Közötti | időszak posztnagybányai szem­lélete vált .ismételten elfoga­dottá. pedig évtizedek teltek, s I közben az emberiség nem idil­li fejlődésen, hanem szörnyű katarzison ment keresztül. A technika is minden elképzelést felülmúló ugrásszerű fejlődés­sel száguldott előre. Az ember j meghódította az űrt, az égites- j tek elérhetővé váltak, holdra i lépett az ember. Körülbelül ez- i zel egyidőben olvashattuk leg- | tekintélyesebbnek vélt szob- f rászművészünk azon művészeti 1 fejtegetését, mely szerint a fej­lődés csak a technikában tör­vényszerű, a művészetek nem fejlődhetnek, o klasszikus szép­ség-eszmény változtathatatlan. Nincs tértől és időtől függet­len művészet I Az alkotó saját korának ér­zésvilágát, gondolatát, szoron­gását és hitét kell hogy kifejez­ze. Közvetve és áttételesen, a plasztikai törvényeknek megfe- ; lelően teszi ezt a kor szobrász- j művésze. Az absztrahálás, az elvonatkoztatás és a sűrítés transzmisszióján keresztül a tu­dati jelenségek más-más kife­jezési formát öltve ismételten, más tudati síkon, újabb gondo­latsort ébresztenek. A képi áb­rázolás, vagy a plasztikai meg­formálás nem ismer egyfajta sztereotip receptet. Napjaink felfokozott ütemű fejlődése egyenesen követeli oz új és újabb kifejezési formákat. 1 _I uszonhat ország művészei­' ' nek többszáz alkotása látható a Műcsarnokban. Ma­gyarország tizenegy kiállítóval i képviselteti magát a vendéglá­tó jogán és Ferenczy Béni ret­rospektív kiállításával. Rögtön felmerül a kérdés, va­jon milyen színvonalat repre­zentál ez a nagyvilágba kite­kintő kiállítás? A jelen legis­mertebb művészei láthatók? Rö­vid névsor a hiánylistáról: az orosz származású amerikai Alexander Calder, az angol Barbara Hepworth és Henry Moore, az olasz Giacomo Man- zu és Marino Marini vagy a spanyol—francia Picasso, nem utolsósorban a magyar-francia Nicolas Schöller és Etienne Haj­dú. A résztvevők legnevesebbí- ke kétségkívül a svájci Max Bib és az osztrák Fritz Wotruba. Az országok közül hiányzik a mo­dern művészetben vezető szere­pet játszó Franciaország. A ki­állítás részvételi szabályzata or­szágonként ugyanannyi művész­nek biztosít lehetőséget, művé­szenként maximálisan öt művel. Ez az egyenlősdi nehezebbé te­szi a tájékozódást és a valós arányok érzékelését Hadd emeljünk lei néhányat a biennáié érdekesebb anya­gából. A finn művészek közül a pop művészet képviselője. £. Kannosto tűnt ki számunkra szokatlan látványosságaival. Színes műanyagból készített, a natúrát utánzó, karikirozó inte- rieurjei, kép-domborművei meg- hökkentőek. Görögországot a klasszikus szépségeszményt mo dern művészi eszközökkel újra­fogalmazó Panourgias és Par- makelis képviseli igen színvo­nalasan. A holland £. Van Leersum, G. Barker és B. Bo­denkamp minimal art-jai - oz elsőnek polírozott alumínium, hajszálnyit deformált csőformái, a másodiknak rendkívül egy­szerű, tárgyszerűségében kis ; mérete ellenére is monumentá- ! lisan ható gyűrűformái és a harmadiknak kettes-hármas I összerakható poliészter csőfor- j mái — az új tárgyszerűség szob­rászati lehetőségét reprezentál- I ják. Jelentős alkotásokkal vett részt a biennálén Románia. El­sősorban G. Apostu rendkívül dinamikus, robbanásig feszített erejű fa szobrai tetszettek. Meghökkentő hatásúak a svéd B. Bäckström polírozott alumí­nium szobrai. A szovjet kis­plasztikát moszkvai művészek képviselik. A lett származású O. Abolina kerámia szobrai rend­kívül szuggesztív csoportkompo­zíciók. D. Golovkót is népművé- I szeti ihletésű kerámiák képvi­selik. A svájci Max Bill mun­kái, úgy érezzük, a biennáié egészéből kimagaslónak. A legtisztábban csengő formai egyszerűség, racionalizmus jel­lemzi térplasztikáit, ritmus, di­namizmus, feszültség és csodá­latoson zengő harmónia. A biennáié legfőbb érdeme, hogy végre megtettük az első komoly lépést, hogy önnön zárt körünkből kiléphessünk és a művészeti élet nemzetközi ára­mába bekerüljünk. Az izolált­ság hátraveti a művészetet a fejlődésben. Előre kell lépni, ha korszerű művészetet akarunk. A társadalmi és politikai össze­függések, az. általános emberi törvényszerűségek a művészet­ben is érvényesülnek. Romváry Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom