Dunántúli Napló, 1971. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-21 / 300. szám

6 I DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1971. december 21. A pártélet fontos eseményei Nagyon fontos munka folyik jelenleg a pártalapszervezetek- nél. Megkezdődtek és január közepéig tartanak az éves mun­kát értékelő, elemző, további feladatokat meghatározó tag­gyűlések. A X. kongresszuson elfogadott szervezeti szabályzat nyomán ez az első alkalom, hogy felmérik, elemzik a párt­mozgalmi tevékenységet. Fele­lősségteljes, izgalmas, jelent bi­zonyító és jövőt mutató minden taggyűlés. Annak kell lenni, mert így lesz értelme, értéke. Az eddigi, közel négyszáz taggyűlés eredményes, aktív volt A tapasztalatok most, a kez­detnél is hasznos tanulságokat adnak. A vezetőségi beszámo­lók többsége világos, egyértel­mű, a dolgok lényegéről szól. Igazi tájékoztató, nem pedig j beszéd, kerüli a fordulatokat, a vélt lehetőségeket és mindenütt c valóságot igyekszik tükrözni. Ez a kedvezően változott hang­vétel és értékmérés amiatt is van, hogy a pártcsoportok ve­zetőivel, párttagokkal tanács­koztak a vezetőségek tagjai és nem az íróasztal mellett szület­tek meg a gondolatok. Újszerű munka az ilyen értékelés. A kedvező változatosság mellett, helyenként ragaszkodtak a vég­zett munka időrendiségéhez, ami ismétléseket hozott, mert az időközbeni taggyűléseken, már szó volt több elvégzett munká­ról. Nem az időrend a fontos, o felsorolás, hanem az értéke­lés, az elemzés és a tennivalók meghatározása. A beszámolók értékére, hatá­sosságára jellemző az élénk vi­ta. A legrövidebb beszámoló 16 percig tartott, a leghosszabb 65 perces volt Mit mond a kü­lönböző időtartam? A rövid be­számolót is követte kétórás vita és tanácskozás, de volt olyan taggyűlés is, ahol a hosszú be­számoló után négy órán át vi­tatkoztak. A vitának, helyenként a megbeszélésnek értéke, hogy ásol*»szóltak, akik újat, követen­dői' mondtak, további értékelést adtak, de nem ismételtek. Sok a hozzászólók száma. Ez azt bi­zonyítja, hogy a beszámolók át­gondolt, a közvélemény figyel­mét felkeltő tennivalókat fogal­maztak meg. A viták, tanácskozások tartal­mát nem lehet színekre bonta­ni, sokrétűségük mellett is csak­nem mindenütt a helyi valóság­hoz igazodnak. Néhány kiraga­dott változat, - sokat mond és tanulságos. Komlón a pártveze­tőségi választásokon hozott ha­tározatok végrehajtása, a párt- megbizatások teljesítése, azok megújítása volt a fő téma. Szi­getváron és a járásban a tevé­kenyebb pártmunkát, a gazda­ságvezetéssel való jobb együtt­működést, a szocialista brigád­mozgalom fejlesztését tárgyal­ták. A Mecseki Szénbánya Vál­lalatnál felelősségteljesen tár­gyalták az 1972-es feladatokat és kérték a KISZ munkájának további segítését, mely elsősor­ban az utánpótlást segíteni hi­vatott. A mohácsi járásban az eddigi határozatok végrehajtá­sa, a pártoktatás fejlesztése, a fiatalok párttaggá történő fel­vétele, a szakmunkásképzés ke­rült előtérbe. A pécsi járásban a termeléssel, üzemszervezéssel és a nők helyzetével foglalkoz­tak. Pécsett, példa a sok közül, két gimnázium tanárainak párt­taggyűlési javaslata nyomán jó ötlet született. Beszélgetésre ké­rik a kommunista gyermekek szüleit. Nem a gyermekek, a további tennivalók miatt. Mint jelzik, tanácsokat, segítséget kívánnak kérni a tanítás, neve­lés, a pedagógia minden létejő módszeréhez, a tanulmányi eredmény értékeléséhez. (Ezt érdemes megszervezni.) Folytatni lehet, de a lényeg, hogy ilyen „szenzációsan” vál­tozatos a taggyűlések témakö­re. írva és mondva, többhelyütt elvárják, másutt követelik, hogy a munkahelyi vezetők dolgozza­nak az eddiginél jobban együtt azokkal, akiket irányítanak, ne legyen ritkán látható vezető. Együtt végezzük közös dolgain­kat — ezt sokhelyütt mondották. Vizsgálják, mérik a pórtalap- szervezetek, hogy mennyire eredményes a munkájuk, a pártépítés, szervezés, irányítás területén. Sok az eredmény, sok a tennivaló. És igen jó, hogy sokhelyütt már értékelik az idei gazdasági eredményeket és ahol rendelkezésre áll, targyal- ják a jövő évre szóló feladato­kat is. Jó határozatok fogalmazód­nak a taggyűléseken. Pontos tennivalókat tartalmaznak. Köszön József 25 éves a Pajtás Negyed évszázaddal ezelőtt: 1946. december 20-án új lapot árultak a rikkancsok — ekkor jelent meg a Pajtásnak, a ma­gyar úttörők lapjának első szá­ma. A háború okozta pusztulásból, nyomorúságból az ország még csak akkor kezdett kilábalni, de voltak messzire tekintő embe­rek, akik tudták, hogy a jövő generációja, a jövő építői: a gyermekek, s az ő felkészítésü­ket a jövőie minden eszközzel támogatni kell. A kommunisták irányításával létrejött úttörő­mozgalom és lapja ebben a helyzetben egy fontos változás kezdete volt — olyan mag, amelyből mára hatalmas, virág­zó, sőt már termést hozó fa nőtt. A szerény kiállítású lap elein­te kéthetenként, 12 oldalon je­lent meg. Néhány év múlva már hetilap lett belőle, később — a növekvő igények kielégítésére — a szebb kiállítást biztosító mélynyomásra tértek át, 1968 óta pedig 32 oldalon jelenik meg a gyermekek népszerű heti­lapja. A negyedszázados Pajtás hetenkénti példányszáma meg­közelíti a háromszázezret. Értesítjük Kedves Vevőinket, hogy vállalatunk 1. sí. TELEPÉNEK (PÉCS, MEGYERI ÚT 101.) építőanyag és fűrészáru faanyag részlege 1971. XII. 27—1972. I, 4-ig leltározás miatt zárva tart Tüzelőanyag részleg ezen idő alatt is nyitva tart, a tüzelőeladás zavartalanul folyik. PÉCS-SZEKSZÁRDI TUZÉP VALLALAT, Fegyvert ragadott a második hívó szóra is 1944. decemberében a Debrecen­ben székelő Ideiglenes Kormány felhívással fordult a felszabadult országrészek lakosságához: ragad­jon fegyvert, hogy a felszabadító Vörös Hadsereg oldalán részt ve­gyen a nőmet elnyomók és nyilas bérenceik megsemmisítésében. A tízgyermekes nádudvari uradalmi cseléd hetedik gyere­keként már 11 éves korában dolgoznia kellett Papp Erzsiké­nek. Kevés volt a kommenció. nagy a család, nehéz az é|et Azon az utolsó háborús őszön, amikor 'éliött a szabadság, et­től a keserves élettől szabadul­va vetette manót a mozgalmj munkába. Ott dúlt a környékü­kön a hadtörténelemben deb­receni tankcsataként szereplő ütközet. A német ágyúk lövedé­kei felettük süvítettek el, s a nádudvari fiatalok akkor alakí­tották meg MADISZ-szerveze- tüket. A kormány felhívása már a Magyar Kommunista Párt tag­jai sorában érte a fiatal lányt, aki 250 társával együtt ment is; a hívó szóra. — Mi akkor mindent vállal­tunk — emlékezik vissza azokra az időkre Papp Erzsébet, azaz most már Varga Józsefné. — Semmitől sem riadtunk vissza, attól sem, hogy fegyvert fog­junk. Pedig akkor még háború volt és mi a harcot vállaltuk. Egyszerűen nem lehetett, hogy. ne menjünk. Annyi igazságta­lanságot láttunk, amit meg kel­lett torolni .. . Tudtuk, miért fo­gunk fegyvert. Az ország teljes felszabadu­lásakor a pallagpusztai női ka­tonai kiképzőtóborban volt, s mire a . kiképzés befejeződött, a háború is végétért, a lányokat pedig hamarosan leszerelték. Ismét a falu. De az már más volt, mint az október előtti. Hol volt már a nagybirtok? öl hol-, dat ő is kapott, mint az új had­sereg volt önkéntese. Számos társával együtt azonban négy­ről lemondott a még távollevők javára, s az egy holdakkal ösz- szeálltak közösen művelgetni, Aztán jött a férjhezmenés, a gyerek és 1950. augusztusában az első megbízatás: boltvezető lett. Hát ezzel kezdődött... Azután iskola... személyze­tis munkakör Szolnokon . át­helyezés Pécsre hasonló mun­kakörbe a Vízügyi Igazgatóság­ra ... S a férj mindenhová szor­galmasan követte feleségét. Amikor mái egyenesbe került Pécsett a család, s ő is rendet ‘ teremtett a munkaterületén, el­jött az az 56-os október, ami­ről az első pillanatban látta, hogy mindazt meg akarja sem­misíteni, amiért 12 éve dolgo­zott ő is. Szókimondó asszony, akkor sem titkolta véleményét. S az „eredmény”? Egy október 30-i keltezésű felmondólevél aminek egyes kitételeit emléke­zetből idézi: „...a kommunista rendszerhez való tartozását a legutóbbi napokban is kinyilvá­nította ..." 1956. decemberében a Magyo Szocialista Munkáspárt Központi Di zottscgn felhivással fordult a ma> gyár kommunistákhoz, a dolgozó nép leghübb fiaihoz és lányaihoz: ragadjanak fegyvert a munkáshota lom védelmében, hogy az ellenfor radnlmi erők soha többé ne tá' madhassanak ránk. Vargáné, aki 12 éve a haza felszabadításáért fogott fegy­vert, 1957 tavaszán a munkás- osztály hatalmának megvédésé­ért öltötte magára az acélszürke egyenruhát, s vette kézbe ismét a puskát. — Azóta vagyok ebben a nagy családban. Mert olyan ez a munkásőrség, mint. egy csa­lád; közösek az örömeink, a gondjaink és a kiképzés, a szo1- gálat összekovácsol minket. So­kan vagyunk, akik 57-ben együtt kezdtük és csináltuk végig a 15 évet. Az ismerősök, elvtársak számára természetes volt, hogy munkásőr lettem, a többiek vé­leménye pedig nem nagyon iz­gatott. Eleinte előfordult, hogy megjegyzést tettek rám a fiata­lok. Röviden kioktattam az ilye­neket. „Tanuld meg fiacskám — mondtam —, hogy érted is fog­tunk fegyvert. Hát ezért tiszteid a munkásért...” De ez már nagyon régen volt . . . Azóta könnyebb neki is, ami óta a nők nem teljesítenek éj­szakai szolgálatot, különben pe- . dig: — Nem olyan nehéz munkás­őrnek lenni, hogy ne bírná ki az ember. De én úgy érzem, kell is ez, szükség van a szolgála­tunkra, a felkészültségünkre. 15 év után azért már szóba kerül az is: meddig még? Varga Józsefné nem akarja letenni a fegyvert, az egyenruhát. Ezt mondja: — A huszadik évfordulóig fel­tétlenül tagja akarok maradni a munkásőrségnek, de utána is, ha az egészség még engedi. A munkahelye mú a Megyei Pártbizottság portája, s szemé­lyes ismerőse, sokszor talán ba­rátja is mindenki a megyéből, aki itt megfordul. A családja m mm. pedig . . . Nos, a haza fegyveres szolgálata családi tradíció lett Vargáéknál. A férje, áki a Sző­lészeti Kutató Intézet kertészé­nek jött Pécsre, az ellenforra- dalom leverését követő napok­ban karhatalmista lett a'zzál, hogy ha helyreáll a rend, visz- szamegy a munkahelyére. A rend már régen helyreállt, de ő maradt és csak idén nyáron szerelt le — nyugdíjasként. A fiuk a Budapesti Forradalmi Ez­redben szolgál' tiszthelyettes­ként, s foglalkozásul a katona­ságot választotta. A munkásőrségben eltöltött 15 év nemcsak szolgálatot, el­ismerést is jelentett. 1961-ben Munkaérdemrendet, 1967-ben 10 éves szolgálatáért Szolgálati Érdemérmet, 1968-ban a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát kapta meg Varga Jó­zsefné, a kiváló munkásőr. Hársfai István Színpompás katonai ünnepség a siklósi várban Esküt tettek az ifjú határőrök Sok ezer vendége volt vasár­nap Siklósnak: a hagyományok­hoz híven idén is szüleik, ba­rátaik, ismerőseik jelenlétében tettek esküt az ifjú határőrök. Az eskütételi ünnepség díszel­nökségében a pécsi határőr- magasabbegység parancsnoki kara mellett Ott voltak a me­gyében állomásozó társ-fegyve- restestületek képviselői, illetve a siklósi járás párt és állami ve­zetői is. Részt vett az. ünnepsé­gen Megyaszai József, a Me­gyei Pártbizottság osztályveze­tője, Takács Gyula, a Megyei Tanács elnökhelyettese és Ko­vács József, a KISZ Baranya me­gyei Bizottságának titkára, s számos környékbeli üzemi, illet­ve termelőszövetkezet vezetője is. , A csapatzászlóval felsorako­zott egységet Jetenszky Márton ezredes, ' magasabbegység-pa- rancsnok köszöntötte. Rövid be­szédében .felidézte azt az utat, melyet a pécsi határör-maga- sabbegység megalakulásától napjainkig megtett, majd arról a felelősségről beszélt, mely a békében is harcfeladatot telje­sítő határőrök vállán nyugszik. A Magyar Népköztársaság ál­lamhatárai sérthetetlenségének biztosítása alapvető nemzeti ér­dekünk, mondotta, de hazánk határa egyben a szocialista vi­lágrendszer határainak egy sza­kasza is, védelme és minden körülmények között való bizto­sítása tehát nemcsak nemzeti, de internacionalista kötelessé­günk Is. A csapatzászló előtt letett eskü után elsőként a Határőrség Országos Parancsnokságának képviselője üdvözölte az ifjú, s immár teljes jogú és köteles- ségű határőröket. Az ünnepség az esküt tett alegységek díszel- gésével ért véget. Vendégünk volt: SEBESTYÉN JÁNOS Világot járó csembalómű­vész, kitűnő orgonista, az „Egy rádiós naplójából” című nagysi­kerű sorozat szerkesztője, ro­konszenves ember. — Merre járt idén a nagyvi­lágban? — Háromszor voltam Olasz­országban, Milánóban közre működtem a Bach összes esem- balóműveit megszólaltató so­rozaton, játszottam a padovai egyetem fennállásának 750. év­fordulóján, nyáron a hegyek között Cortinában, legutóbb pedig Rovigóban. — Más tájakon is hangver­senyezett? — Koncerteztem ez évben Svédországban, Göteborgban, valamint a stockholmi rádióban modern csembalóműveket ját­szottam. Szerepeltem Salzburg­ban és Linzben a Würtenbergi- sches Kammerorchesterrel, és A LAKÓHÁZBAN, A LAKÁS BERENDEZÉSÉBEN, FELSZERELÉSÉBEN víz es gőzvezeték repedése, törése folytán keletkezett alázási károkat is megtéríti az ÉPÜLET­ES HÁZTARTÁSI BIZTOSÍTÁS ai.pjanaz ÄLLftM| B|ZT0S|T(j részt vettem az NDK televízió­jában Rafael Márta népszerű sorozatában. — Mint rádiós hol járt?-— Czigány Györggyel Osló­ban voltunk, a város zenei éle­tét bemutató műsorunk decem­ber 26-ón hangzik el. — Készülnek-e csembaló- játékáról lemezek? — Olaszországban csinálom legtöbb lemezemet. Az ottani CBS, egy francia, valamint az amerikai Vox-cég számára ed­dig már több, mint egy tucat lemez készült. — Milyen, műveket játszik le­mezre, vannak-e magyar vo- natkozásúak? — Legutóbb Haydn hat ún. Eszterházy szonátáját játszot­tam lemezre, valamint egy so­rozatot régi magyar táncokból. Ezenkívül cseh, lengyel, portu­gál régi zenét, a ritkán hallha­tó spanyol Padre Soler szoná­táit, és természetesen készült ! néhány lemez Bach csembaló- [ műveiből is. — Sebestyén János, a kon- j certező művész és rádiós mit I visz magával minden külföldi útjára? — Magnetofont, hogy a nem várt találkozásokat, az életben talán csak egyszer adódó té­mákat megörökítsem. Az utóbbi időben összegyűjtött kb. ezer | percnyi anyagból 1972 január- j jóban új sorozatot kezdek a rá- I dióban. E műsorok közös témá- | ja, hogy egy világot járt, vagy külföldön élő művész emléke- | zik koncertekre, zeneművekre, partnerekre, kortársakra. — Kikkel készült ilyen mű­sor? — A nagyszerűen mesélő Ró­zsa Miklóssal, a Hollywoodban élő zeneszerzővel, számos film­zene komponistájával, továbbá Sándor Árpád zongoraművész­szel. Feldolgoztam a Magyar Vonósnégyes történetét, meg­örökítettem Székely Zoltán em­lékeit Bartókról, és az örökifjú 91 éves Robert Stolz is új mű­sorral szerepel e sorozatban. Emellett folytatódik az „Egy rá­diós naplójából” c. sorozat. A következő adás január 8-án 19 óra 30 perckor hangzik el a Kossuth rádióban „Halló — itt Pécs!” címmel. Mert Sebestyén János, mint mondotta, a koncertezésen kí­vül a felfedezés izgalmával jött Pécsre. Számomra különös öröm az a megtiszteltetés, hogy Se­bestyén János itt-tartózkodáso alatt meghallgatta azokat az 1940-es években, a pécsi diák­stúdió által készítjgtt decelith- és röntgenlemezeket, melyek meg­örökítették a korabeli pécsi ze­nei életet, emellett értékes ada­lékokat nyújtanak a rádiózás történetéhez is az éter hullá­main keresztül rögzített felvé­telekről. — Ezeket az értékeket meg kell ismernie az egész ország­nak, ezért soron következő adó­som teljes műsoridejét a pécsi gyűjteménynek szentelem — mondotta Sebestyén János, aki januárban ismét Olaszország­ban koncertezik, februárban pe­dig Budapesten első ízben szó­laltatja meg Susanna Ruzlcsko- va és Pertis Zsuzsa társaságá­ban Bach három csembalós ver­senyét — nt — Bakfis irhabundák és hosszú szőrű szőrme­gallérok nagy választékban kaphatók. SZŰCS KTSZ. Pécs, Sallai u. 14. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom