Dunántúli Napló, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-07 / 263. szám

8 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1971. november 7. A KGST-palota egy napja A Kalinyin sugárút végén áll - a fo­lyóparton, szemben az Ukrajna Szálló Hatalmas tömbjével - o KGST-palota immár Moszkva egyik szimbólumává vált óriás üveg-beton „nyitott könyve”. A kor legmodernebb építészeti tech­nikája szerint emelt felhőkarcoló előtt kora reggeltől késő estig diplomáciai rendszámú autók sokasága parkol: dolgoznak a KGST alkalmazottai. A gépkocsik rendszámtáblájáról ugyan megállapítható, melyik országból való a gazdája, a 29 emelet szobáiban te­vékenykedő szakemberek azonban nemzetközi alkalmazottak, fizetésüket sem saját országuktól, hanem a KGST- től, mint nemzetközi szervezettől kap­ják. Az idegközpont Bent az épületben hangtalanul su­hannak a gyorsliftek, a hosszú folyo­sók elnyelik a léptek zaját. A nap minden szakában, a munkaidő min­Az izmíün.tzk! vasbetonCzem létjci e! vízelve­zető csatornákkal az Azerbajdzsánt köztársa­ság termelőszövetkezeteit és állami gazdasá­gait. Most új terméket: 4 méter magcs, 120 centiméter átmérőjű csöveket készítenek ön­tözőcsatorna céljára den órájában pezsgő sürgés-forgást tapásztal a látogató a huszonkilenc emelet mindegyikén. Mégis a legfor­galmasabb a tizenhetedik emelet. Ez az emelet a KGST-apparátus idegköz­pontja. Itt vannak a KGST-Titkórság vezetőinek irodahelyiségei, itt őrzik - tűzbiztos, vízhatlan' páncélszekrények­ben — a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának legfontosabb dokumentu­mait, határozatait. Ide kerülnek az egyes osztályokon összeállított gazda­sági szemlék, a sokoldolú megállapo­dásokat előkészítő tervezetek, a koráb­bi KGST-határozatok végrehajtásának ellenőrzéséről szóló jelentések, a kö­vetkező ülésszakokat előkészítő doku­mentumok, amelyeket aztán innen kül­denek tovább a KGST-ügyekkel fog­lalkozó nemzeti szervezeteknek, kor­mányképviseleteknek. Most éppen a KGST Bukarestben megtartott legutóbbi 25. ülésszakán hozott határozatok végrehajtásával kapcsolatos anyagok, tervezetek, do­kumentumok fekszenek a tanács tit­kárának, N. Fagyejevnek az íróaszta­lán. A KGST nagy jelentőségű komp­lex programja sok új feladatot ad a KGST-titkárságának, valamennyi osz­tályának. Erről folyik a legtöbb tár­gyalás, konzultáció, Információcsere a tárgyalótermekben, erről készül a leg­több új anyag. A legfelső emeleten A felhőkarcoló legfelső, huszonki- lencedik emeletén kapott helyet a KGST-Titkárság könnyűipari osztálya. Az osztályvezető szobáján csehszlovák név áll: Bogumil Novotny. Sok éle és tréfa tárgya az apparátusban ez az osztály: sokszor mondják nekik, hogy ők bizonyosan minden más osztálynál gyorsabban és jobban oldják meg a feladataikat, mert innen, a legfelső emeletről jobban látni a perspektívát A tréfát már megszokták — minden új KGST-alkalmazott elsüti — s azt is, hogy valóban sokféle, szerteágazó problémát ad a KGST-orszógok köny- nyűipari együttműködésének irányítá­sa. — Az utóbbi időben egész sor anya­got dolgoztunk ki azzal kapcsolatban, hocjyan lehetne közös erővel az eddi­ginél gyorsabb ütemben fokozni a szocialista országokban a tömegszük­ségleteket kielégítő cikkek gyártását, miként lehetne gazdaságosabb, haté­konyabb a könnyűipari üzemek terme­lése, és milyeneknek kellene lenniök az optimális szükségletek szempontjá­ból az országainkban ezután épülő könnyűipari üzemeknek. A textil-, a kötszövő-, a konfekció-, a cipőipar, a bútorgyártás és a nyomdaipar közös irányú, összehangolt fejlesztése sokfé­le problémájának tanulmányozásán dolgoznak az osztály munkatársai. — Sokat foglalkoztat bennünket a műanyag világszerte tapasztalható előretörése. Az előrejelzések szerint a műszálas szövetek gyártása például 1985-ig megkétszereződik. Körülbelül ugyanilyen arányban növekszik a mű­bőrből készült cipők termelése is. Ez a kor igénye. Az arányoknak erre a várható eltolódására már most fel kell készülniök a KGST-tagországoknak. Meg kell oldanunk például a színező­anyagok és egyéb, a könnyűipar jö­vője szempontjából nélkülözhetetlen vegyianyagok gyártását, mert ezeket a termékeket most a legtöbb KGST- ország nyugati cégektől importálja. Ezért a KGST Könnyűipari Állandó Bi­zottságában tervezetet dolgoztak ki, amely a KGST-tagországok műbőrter­melési nemzetközi centrumának felál­lítását ajánlja. A kidolgozott javaslat szerint ez az új nemzetközi szerv vál­lalja majd magára a műbőrgyártás fejlesztésével kapcsolatos műszaki-tu­dományos kutatások egyeztetését. A vasutat még nem lehet nyugdíjazni Nem irigyelt osztály a KGST appa­rátusában a szállítási osztály, amely­nek most H. Wagner lengyel vasútügyi szakértő a vezetője. A vasúti, a vízi. az autó- és légiközlekedés és szállí­tás szerteágazó munkájának össze­egyeztetése, az együttműködés és az érdekösszehangolás legjobb módjai­nak megtalálása szerteágazó, bonyo­lult feladat. Wagner szerelmese a szakmájának. Ez az első mondatnál kiderül, mert rögtön a vasúttal kezdi: — Gyakran hallja az ember, hogy a vasúti szállítás mindinkább elveszíti korábbi jelentőségét. A távoli pers­pektíva valóban lényegesen megvál­toztatja majd a szállítási eszközök fel- használásának mostani arányait, de a tervekben, elemzésekben, amelyeken most dolgozunk, mégis abból indulunk ki, hogy korai még nyugdíjba küldeni a vasutat. A külkereskedelmi szállítá­soknak még mindig több mint 60 szá­zaléka bonyolódik le vasúton. Ezért is fordít a KGST komplex programja olyan jelentős figyelmet a vasúti in­tegráció kérdéseinek. — Igen behatóan foglalkozik az osz­tály az autófuvarozás összehangolt fejlesztésével. Mindenekelőtt a szab­ványosítás, a típusok egységesítése, egységes forgalmi szabályzat és mű­szaki rendszer kidolgozása szükséges. Az osztály több anyaga foglalkozik a KGST-tagországok úthálózatának fej­lesztésével. — A légiszállítás, a légiközlekedés, fejlesztésének koordinálása szintén ki­emelt feladata az osztálynak. A hang- sebességnél gyorsabb repülőgépek megjelenése egész’ sor gazdasági és műszaki kérdés megoldását teszi szük­ségessé a KGST-országokban. Hogyan lehetne a modern gépek szükségletei szerint alakítani a repülőtéri kiszolgá­ló munkát, az utasok ellátását, a ki- és berakodás meggyorsítását? - mind­ezek olyan témák, amelyek sokoldalú tanulmányozást igényelnek. Novemberben Moszkvában már ho­már leszáll az este, korán gyúlnak fé­nyek a Kalinyin sugárúti KGST-palo­ta ablakaiban. Sokszor a késő estébe nyúlnak a tárgyalások, megbeszélé­sek. De nemcsak dolgoznak a KGST felhőkarcolójában: a moziteremben estéről estére filmeket vetítenek, a klubban, a társalgókban soknyelvű baráti beszélgetések vidám hangulata árad, kirándulásokat, közös sportren­dezvényeket szerveznek. S néha bosz- szankodnak is: ha a hazulról hallott új viccek poénje nem csattan oroszul. Jurij Szinyakov Épül a kommunizmus Dél-Tadzsikisztán leendő ipar! bázisénak központja, a Vahs-folyén épülő Nureki Vízierőm« lesz. A világ egyik legmagasabb gátját emelik itt. Az erőmű építői elkezdték az első 300 QQ§ ki (©wattos szivattyútelep szerelését. A jövő energetikai óriásává nő Nurek városa Még a Vili. ötéves tervben (1966—70) épült és kezdte meg üzemelését a dzsambuli szuper- foszfátgyár. Egy évvel ezelőtt került a földekre a gyárból az első tonna műtrágya, ez idén az egész ország területére szállítanak szuperfoszfátot Barátság II. 1970 egyik májusvégi napján Czirá­ki József is ott ült annak a kis repülő­gépnek a fedélzetén, amellyel a Ne­hézipari Minisztérium és az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt szakemberei végig,-épülték az akkor még csak ter­vek formájában létező Barátság II. kő­olaj-távvezeték nyomvonalán. Az ösz- szn.-.on 600 kilométeres utat — oda- vi;s:a — másfél óra alatt tették meg. A fiatal, akkor huszonnyolc éves kom­munista gépészmérnök, mint az építés műszaki vezetője feszült figyelemmel nézte azt a 300 kilométer hosszú, 20 méter széles, úgynevezett szolgalmi sá­vot, ahol többszá-c-d magával dolgozik majd az elkövet - tlő. csaknem há- "•-m erz'end ’óe \ Tisiavzentm. ' — a szovjet— magyar határtól - hosszú az út Száz­halomba' ig, k i Ösen gyalogosan, amikor meg ko'l küzdeni szinte min­den méterért, mag kell küzdeni a ter­mészettel, a távvezeték útját kereszte­ző utakkal, vasutakkal, folyókkal, csa­tornákkal, meg kell küzdeni az anyag­gal, gépekkel, de sokszor saját ma­gunkkal is. * A Barátság II. távvezetéken 1980-tól — amikor teljes kapacitással dolgozik majd — évente 10 millió tonna kőolaj érkezik a Szovjetunióból. Ebből a táv­vezetékből táplálkozik majd — részben — a százhalombattai, de a Tiszai Ve­gyikombinátban felépülő új kőolajfino­mító is, illetve az az új erőmű, mely­nek építését Lenínváros határában már meg is kezdték. A beruházás nagysá­gát jól érzékelteti az 1 milliárd 200 millió forint, amelyet a Gazdasági Bi­zottság jóváhagyott a program meg­valósítására, fontosságát pedig oz is jelzi: a KISZ védnökséget vállalt, hogy a távoli, Volga mentén földfelszínre került olaj határidőben, 1972. novem­ber 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján megérkezzék Százhalombattára. A távvezeték magyarországi szaka­szán felépítésében a nemzetközi koo­perációnak is nagy jelentősége van. A főbb munkahelyeket, a vezeték épí­tésének útját, 4 zászló, a Szovjetunió, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és hazánk zászlaja díszíti. A Volga menti olajat szállító vezeték a Szovjetunió területén Ungvár térségében ágazik szét, hazánkba Tiszaszentmártonnál lép be. * Nem régen érkezett meg az első szovjet munkacsoport, amely később 50 személyre nő. Feladatuk, hogy a szov­jet-magyar határt képező Tisza-sza- kaszon a folyó medrébe lefektesse a vezetéket. L. I. Najgyonov gépészmér­nök, o csoport vezetője elmondotta: azt tekintik elsőrendű célnak, hogy a Barátság II. kőolaj-távvezetéken a Szovjetunióból határidőben megindul­jon az olaj a testvéri Magyarországra. * A távvezeték magyarországi szaka­szának 0-pontjától 15 kilométerre épül Fényeslitkén a hatalmas fogadó és szi­vattyúállomás. A négy, egyenként 20 ezer köbméter olaj befogadására al­kalmas tartályból kettő már elkészült. A szivattyúit a Német Demokratikus Köztársaságból érkeznek majd, s velük jönnek a német szerelők is. A vezeték vonalán több helyen automatikus ve- zénylésű tolózárakat építenek be, ame­lyeknek elkészítését a különböző cseh­szlovákiai vállalatok vállalták. Az egyik legnagyobb munkaterüle­ten, a fényeslitkei szivattyúállomás megépítésén a külföldi partnerokon kívül közel tíz magyar nagyvállalat is dolgozik. Érvnek az objektumnak a ha­táridőben való üzembehelyezése az egész távvezetékprogram kulcsfélada- ta. * A Barátság II. magyarországi szaka­szának építése 1970 júliusában kez­dődött, csővezeték építésére 1971 ja­nuárjától került sor. A Kőolajvezeték Vállalat dolgozói azóta nagy utat jár­tak be. A speciális tehergépkocsikkal rendelkező csőszállító részleg már bú­csút mondott Szabolcs és Borsod me­gyének és Heves tájain gondoskodik arról, hogy mindig megfelelő mennyi­ségű cső álljon a nyomukba igyekvő részlegek rendelkezésére. A hegesztők népes csoportja a 600 milliméter át­mérőjű csövek „összevonásával" már a 200. kilométer felé közeledik. Nyo­mukban vonulnak a nagy teljesítményű árokásógépek, az önjáró szigetelő gép­komplexum, és az árokba fektetett csöveket betakaró dózerek csoportja. A Barátság II. kőolaj-távvezetékből a határtól a Keleti-főcsatornáig, Tisza- szentmártontól tiszavasvárig 84 kilo­méteres szakasz már elkészült, végle­ges helyére került, az emberek és a gépek elsimították fölötte a talajt. * A kőolaj-távvezeték építése termé­szeténél fogva vándorélet. A vállalat mindent megtesz annak érdekében, hogy a nehéz munkát végző, otthonuk­tól, családjuktól távol dolgozó szak­emberek megbirkózzanak feladatukkal. Ez a kemény munka kemény embere­ket kíván, csak az marad meg közöt­tük, aki képes megfelelni ezeknek a magas, a közösségi élet által emelt követelményeknek, a vándorélettel 'együttjáró nehézségeknek. A vezeték építői többszörösen is vándoréletet él­nek. Vándorolnak az otthonuk és a munkahelyük között és — ahoay ha­ladnak a munkával — szinte naponta vándorolnak földrajzi és emberi cél­jaik felé. Pontosan emlékeznek a nap­ra, a dátumra, amikor elindultak Tisza- szentmártontól és pontosan tudják, hogy egy esztendő múlva Százhalom­battán fogják .ünnepelni a Volga menti olaj megérkezését

Next

/
Oldalképek
Tartalom