Dunántúli Napló, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-18 / 272. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ 1971. november 18, Balatoni ősz Égetik a lehullott száraz fa­leveleket a siófoki parkokban Csípős füstöt kerget a szél a szállodasor előtt. Körbeforog a strand kerítésénél és fut to­vább a kikötő felé. A szállo­dák üvegajtajain lakatok és. pecsétek. A portáspultok felett minden kulcs a helyén lóg. Egy vendég sem tartózkodik a szobákban. A nagystrandon zászlóként lebeg egy áruspavi­lon sárga vászon napellenzője. Ottfelejtették. De szinte ez az összes mozgás itt lenn a parton. Szezonvége után vagyunk. Az ember alig hinné, hogy szep­tember harmincadikáig 230 ezer vendége volt csak az ide­genforgalmi hivatalnak, körül­belül ugyanennyi ember kapott helyet a SZOT üdülőkben, vagy félszázezer a szállodákban, a kirándulókat, átutazókat pedig ugyan ki tudná szápion tartani. Számítások szerint húsz száza­lékkal nőtt a tavalyihoz képest a déli part forgalma... Siófok Téli pihenőben o balatoni flotta Házasság előtti vizsga az iskolamesternél 1770-ben, amikor Magyaror­szág 17 800 falujából csak négy­ezernek volt népiskolája, a Ko­márom megyei kis Epöl iskolá­jában már tanítottak. Lakosai­nak száma mindössze 100 volt. Amint a községről készült hely- történeti munka leírja, 1713. február 18-án Verebély István „eppeli iskolamester" kereszt­apaként ténykedett. A követke­ző év decemberében Kócza Fe­renc iskolamester már mint apa szerepelt a község anya- könyvében. Az oktatás az olvasástanítás­sal kezdődött. írás, olvasás, számolás és a hit elemei ké­pezték a tananyagot. A szü­lők kora tavasztól késő őszig nem küldték iskolába a gyere­keket, mert az állatokat legel­tették. 1894-től, a kötelező is­kolába járástól megszaporo­dott a leckekérdezőként műkö­dő segédtanítók száma. Érde­kes feljegyzés szól arról, hogy a XVIII. században az iskola- mester készítette fel a házasság előtti vizsgára a jegyeseket* Epölön, akárcsak a falvak többségében még sok más fél­adatot is el kellett látnia a nép tanítójának. Legtöbbször kántor és harangozó volt egy­ben, sőt a XIX. század második feléig a jegyzői teendőket is i ellátta. Még így is -nehezen j tudott megélni. A tanuló gye­rekek szülei is fizettek valamit j ugyan, de ha kevés volt a ta- j nuló, kevés volt a fizetés. Még 1792-ben is elfértek két padban az epöli gyerekek. így nem csoda, ha az iskolamester gyak; ran „kivette" munkakönyvét, hogy másutt próbáljon szeren­csét. A helytörténeti krónika be­számol arról is, hogy sok baj I volt az iskola építésével, gyak­ran saját lakásán oktatott az j iskolamester. Siófok a huszadik század éde; gyermeke. Mert igaz, ho-gy már j Galériás római császár is mun- j kálkodott itt a Sió-torok szabó- i lyozásával, a töröknek is volt itt i hadikikötője. De 1863-ban a Balaton büszkesége, a Kisfaludy ! gőzös még nem tudott kikötni ' Fokon. Jókai is belepottyant a 1 hullámzó vízbe, amikor dereg- ! lyével kellett még a partról a j Kijfaludyig közlekedni. A déli- I vasút gőzösei már végigfutottak j a parton, de Siófoknak még nem volt vasútállomása soká­ig. 1870-ben’ még csak kétszáz j fürdővendége volt. Ugyanakkor j Keszthely már jónevű iskola­város, Füred pedig nagyforgal­mú fürdőhely, kőszínházzal. Sió- j fok csak 1893 után lendül a ve- ; télytársai után. Akkor készül el a végleges Sió-rendezés. Meg­épül a kikötő, és Siófokot felfe­dezik. A harmincas években már Amerikában is árulja a Cook-iroda a siófoki fürdője- ! gyeket. Siófok lesz a magyar j Iidő. Fürdőző tömegekkel, ka­szinózó gazdagokkal, ide fut- f nak be a nyári repülő csillag­túrák. A háb.prú: éveiben itt mulat a mágnásvilág — utoljára. Amikor már a nyilasok a „nyu gáti gyepűről” küldik hadpa- rancsai-kqt, az összes balatoni hajót elsüllyesztetik a füredi ki- j kötőben. A felszabadulás után j a Balatonnál is mindent újra kell kezdeni, 1946-ban Siófok- i nak ismét csak kétszáz fürdő- j vendége van . . . Ma pedig Sió- ! fok ismét a magyar lidó. Szebb | mint volt, zajosabb mint, volt, városi rangra emelkedett. De persze a balatoni ősz ... Három hajó indul naponta Siófokról és három érkezik. Fü­redre és Tihanyba lehet hajó-' ! eljutni. A hajók zöme a siófoki téli kikötőben áll. A sirályok tanácstalanul repdesik körbe ! őket. Csak a hegesztőszikrák J hullanak a vízbe, semmi egyéb. A mólón egy férfi baktat ki­felé, vállán horgászbotok, me­rítő szák. A nyári nagy tolon- : gások színhelye, a büfé zárva. A fagylaltospavilonban két lány I kucorog a presszógép mellett, j A forgalom? Nevetséges — mondják —, a téli vendégek in- | kább fent bedobnak egy félde­cit, hogy ne fázzanak a ha­jón . . . Füred Kifordulok a Via Antiquara. j azaz a hetes útra. Most" nem \ kell rendőri irányítás a sarokra ! Eltűntek az autókonvojok is. A város közepe is tele üres par­kolóhellyel. Jóformán üres a he- j tes út. A lepsényi keresztező- j désnél kiderül, hogy az M 7-es í autóút is. Külföldi kocsi alig akad. Néhány német, és feltűnő ! módon több olasz. Kenésén Fűzfőn, Almádin a mozdulat­lanság az úr. Füred viszont most is él. Éli a maga sajátos I őszi napjait. Itt kell a csend. I Fontos gyógyfényező. A Tagore sétány nyugalma a finom pá­rákba burkolódzó víztükör mel- I lett, maga a szívet gyógyító nyugalom. A bazársoron csak a pecsenyesütő, az ajándékáru , és az újságos tart nyitva. A Vi­torlás presszóban az asztalokra áflítva várják a székek a nya­rat, az új beatzenekart, a nagy ricsajokat! A kecses vitorlások is fedél alá húzódtak. A nyáron elviselhetetlenül szűk autópar­kolóban egy fekete Volga áll, A vezetője bóbiskol. i Ha valaki Füreden jár és nem megy át Tihanyba, mindig ; többet veszít. A Tihany felé vezető úton csak a hajógyár éli megszokott életét. A félsziget szinte kihalt. Helybeli iskolásgyerekek han cúroznak az apátság előtti té ren, azután szétszélednek, el­tűnnek a kis utcákban. A Rege I cukrászda soknyelvű zsivajhoz I szokott udvara üres, a pompás ! kilátást kínáló teraszán négyen üldögélnek kávé mellett. Badacsony Ilyen a kép végig az északi parton. Badacsonyban keresem a homokszürke GAZ-okat, ame­lyek a Kisfaludy házig fuva­rozzák a vendéget. A Kisfaludy ház zárva van, tatarozzák. Majd : csak jövőre fogad vendégeket ] ismét. Nincs hót munkájuk a ; fürge terepjáróknak. Pedig le­hetne. A Badacsony őszi verő­fényben különb szépségeket ígér, mint az ilyenkor divatos hegyvidéki kiránduló- és üdülő­helyek. Az egész Balatoni Fel­vidék szépsége bontakozik ki I a koporsóhegy csúcsáról. A látvány csábít a barangolásra. De hát ezt a lehetőséget még sokszor fel kell fedezni, hogy ! sok ember számára elérhetővé váljék . .. Mert mpnapság a Badacsony csak a bort jelenti. A főidényben Siófokéval vetek­szik a hajóforgalma. De az ezer­szám érkező kirándulóhad java lecsapolódik már az állomás i mögötti borkóstolóknál, a Kis- ■ faludy házon túl pedig igen ke­vesen kerülnek feljebb. Kora I délutánonként azután a hegy visszaönti vendégeit a mólóra hangos danárézással, sokaknál i egy felejthetetlen részegség em­lékével . . . Jövőre megnyílik Egry József múzeuma. A Bala­ton nagy festőjének emléke és alkotásai vajon kapnak-e majd annyi propagandát a hazai és külföldi idegenforgalom szórná- j ra készülő prospektusokban, ! mint a „tüzes bor és halász­lé”? i Badacsonytól Keszthelyig j megnő a forgalom. Egyre több ! autó tetején látni hatalmas j kemping csomagokat. Kempin­gezők lennének? Hiszen vala­mennyi kemping bezárt már. A tizedik ilyen málhás kocsi után jövök rá: vásár volt Keszthe­lyen . . . Győrök után már a sze­kerek és a gyalog-hajtők is nagy vásárról tanúskodnak. Vo- nyarc és Diás tele kerékpáro­sokkal. Ezek a csodálatos kis falucskák egyre inkább Keszt­hely elővárosaivá válnak. Éle­tük odakötődik az egyre inkább várossá váló Keszthelyhez. Keszthely Keszthely mindig is más volt, mint balatoni fürdőhely. Nyáron mindazt nyújtotta, amit a többi tóparti turistaközpont. De ősszel sem vesztette el itt az élet az élénk lüktetését. Hiszen bené- , pesültek az iskolák, a mező- j gazdasági akadémia, és Hévíz ilyenkor éppúgy vonzotta az embereket, mint nyáron.. Nem volt véletlen és igazságtalan I sem, hogy a Balaton fővárosá- ( nak tartották Keszthelyt Most ! már három városa van a Bala- j tonnák. Melyik az igazi „fő" város? Merjen ebben valaki I állást foglalni! Tény, hogy ■ Keszthely nem kötődik annyira a Balatonhoz, mint Siófok, vagy Füred. Ezt a tájat már négy­ezer éve lakja az ember, Az el- I ső nagy korszakát a vidék a i rómaiak idejében éli. Itt a Ba- j laton nyugati szélén ágaztak j szét a rómaiak útjai. A Pcnno- I niát Rómával összekötő út itt találkozott más utakkal. A mai . Fenékpuszta helyén épült erő­dítés, Valcum őrizte ezeknek az I utaknak a nyugalmát. Később a népvándorlás emberhullámai | is ezeken az utakon érkeztek j és távoztak. 433-ban a hunok kezére került Valcum, majd a | keleti gótok fontos erőssége i lett a hun birodalom bukása után. Azután longobárdok, majd avarok települtek itt meg, majd Nagy Károly Pribina nyit- rai szláv fejedelemnek adott menhelyet a kisbalatoni Mosa- burgban. 1946-ban ásták ki a Pribina építette bazilika falai­nak maradványait. De az új Keszthely sem ép­pen fiatal. A plébániatemplo­mot Lackfy, Nagy Lajos nádora I építtette 1386-ban. És akkori­ban alakult ki a várost átsze­lő, a kastélyig futó főutca vo­nala is. 1797-ben itt születik meg a kontinens első mezőgaz­dasági iskolája, a Georgikon, amelynek évzáró ünnepségei­ből nőttek ki a helikoni ünne­pek. Festetich György korsza­ka volt ez, amikor Keszthely a magyar kultúra fontos őrhelyé­vé vált. Iskoláiból azóta is a magyar szellemi élet több jeles képviselője indult útnak. Az is- j kólák száma is gyarapodott. A j legújabbat, a vendéglátóipar! ■ szakembereket képző intéz- i ményt a múlt évben avatták. Keszthely gondjai között i mégis a Balaton áll az első helyen. Az ötvenes évek elején j még alig karnyújtásnyira állott a tó a régi Hullám és Balaton szálló előtt. Most már vagy két száz méterrel beljebb húzódott I a v/z. A hajókig hosszú móló i nyúl ki a mélyvízbe. Lassan- | •assan a sziget-strand is partra ! kerül. A feltöltésen szép, gondozott park épült, végében áll az j egykori Yacht klub helyén az | új szálloda. Előtte egy kotró- i hajó mélyítgeti a medret, de vajon bírja-e a versenyt a hor- i dalékát ide szállító Zalával? j Az új szálloda a part szélén I épült. Vendégei minden nap- j fölkeltekor gyönyörködhetnek az j aranyhídban, amikor a nap a látóhatáron szinte a vízből bukkan elő és sugarai széles, j aranyszínű sávot rajzolnak a j vízre. A szálloda nem üres, még néhány külföldi vendége ; is van. Lehet, hogy éppen ők azok, akik felfedezik majd az j őszi Balatont? Mert sokan megírták, sokan ; elmondták, fel kellene fedezni, j hogy a Balaton nem csupán j strand, nem egy hatalmas mé- j retű nemzeti uszoda, hanem egy j páratlan szépségű természeti kincs, aminek úgymond nincs „nyitvatartási ideje". Illetve jó lenne, ha ki lehetne tenni vala- | hol a táblát: télen-nyáron nyit- j va . . . De hát a téliesített üdülő ke- l vés. És lehet, hagy kevesen is jelentkeznének őszi balatoni be­utalójegyekért. Mert igaz az is, hogy nálunk a Balaton csu­pán nyáron sikk . . . Ősszel és télen pedig a Mátra és a Pilis, a hegyek. Pedig itt is van hegy, van csend a nyugalomra vá­gyók számára, a táj összképe pedig minden összehasonlítás­sal kiállja a próbát. Persze ] csak fel kellene fedezni . .. Kurucz Pál ) Híres pécsi harangöntők Pécsett, a Budai külvárosban, a Zsolnay és a Felsővámház utca közti regi városrészen húzódik a Harangöntők utcája. Az időverte házak és a zeg­zugos utcakép arra vall, hogy igen régi település, ha nincs is rávésve a rég lehullott vakolatú kis házak oromzatára építésük évszáma. A megfakult írások nagyhírű pécsi mesterek műhe­lyeiről tanúskodnak, akik 1770- től itt öntötték azokat a csen­gő-bongó harangokat, amelyek tartóssága, hangszín és művé­szi díszítés szempontjából egy­aránt felvették a versenyt a kül­földi készítményekkel. Nemcsak nálunk, de külföldön is becsül­ték a pécsi harangöntők mun­káit a XVII—XIX. században. Er­ről a többszáz hazai és kül­földön máig is meglévő, a pé­csi mesterek műhelyéből kike­rült harang tanúskodik. Napjainkban van éppen két­száz esztendeje annak, amikor külföldi vándorútjáról Pécsre érkezett Winter János Mihály rézműves és harangöntő mester. Eleinte 1770-től rézcsapokat szállított a városnak a sorhá­zakhoz és a vízvezetékekhez, 1771-ben már szerződést kötött a káptalannal a pécsi székes- egyház harangjainak elkészíté­sére. A szerződés alapján a mester a harangok toronyba emelése után, 1772. április 29- én kapta meg díjazását a káp­talantól. A nagyharongért — ez javarészben régi anyag átönté- séből készült, 250 forint és 53 dénárt; a hoz-iá felhasznált új érc áraként 1008 forint és 50 dénárt. Még ugyanebben az esztendőben Winter János Ml- ■ hály házat vásárolt Pozsgay Ja- I kabtól, tehát végleg megtele- • pedett Pécs városában. Néhány év múlva azonban 1 már Fischer Jánost találjuk a ; Winter-féle műhely élén, aki j veje és jogutódja az elhunyt mesternek. Fischer János özve- I gyét (második feleségét) Wein- j bért Péter vette nőül, az öntöde j pedig Weinbert-néven műkö­dött tovább. A Weinbert vezetése alatt működő harcngöntő műhely készítményei közül különösen ki­emelkedik a székesegyház nagy­harangja, a ferencesek templo­mának 1824-ben öntött és az első világháború alatt hadicé­lokra igénybe vett két harangja. Felirata és díszítménye miatt figyelmet érdemel a Líceum­templom Weinbert-féle harang­ja : „Fusa per petrum quinqueecc- lesiensi anno 1832" szövegével. Négy dombormű a harang de­rekában (László király és bib­liai alakok). Szőnyi Ottó, aki a beolvasztásra kijelölt harango­kat utoljára megszemlélte, úgy nyilatkozott, hogy a „Weinbert- féle harangrelief-készletben a jobb mintázások közé tartozik". Az Agoston-templom egyik harangjának felirata is figyel met érdemel: „Gegossen von Petrus Weinbert in fünf kirchen ] anno 1862" és a dedikáló fel­irata: „Johannes Fischer und : Katharine Fischerin gudeter dieser klogen in fünfkirchen j 1803". Szentek domborművű | alakjaival a harangíörzsben, o felirati szalag alatt stilizált le­vélfüzérrel Ugyanennek o temp lomnak a kisharangjo magyar feliratú volt; „öntetett Wein- I bért Péternél Pécsett 1841.” Ugyancsak bibliai alakok dom­borműveivel és H-alakú harang- felfüggesztő-horoggal. A pécsi harangok javarészét Weinbert Péter és utóda, Ruep- precht János készítette. Ruep- precht (Weinbert Péter máso- | ölik feleségétől született leányát vette feleségül), alighanem mesterlegény volt o Weinbert- harangöntödében, és házas­ságával a műhely is tulajdoná­ba ment át. Egyazon család, a Winter—Fischer—Weinbert fa­mília trcdiciói fejlesztették a pécsi harangöntést egészen a művészi fokig. Művészi díszítésű volt a Bel- | városi-templom első világhábo- } rú alatt beolvasztott harangja is Ruepprechttól: „Artifico Joanne Ruepprecht quinque- ecclesiensi 1858" felirattal. A | felirat alatt akanthus-levélsor fut körös körül. A harang tör­zsén két dombormű (Mihály ar­kangyal és a tüzet oltó Fló­rián). Az íratszalag alatt na­gyon finom szőlőlevél- és fürt- friz húzódott. A Ruepprecht-testvérek öntöt­ték 1894-ben a volt kórház­kápolna minaretjének egykori harangját is. 1863-ban Ruep- \ precht János készítette a Min I denszentek-templom harangját, az evangélikus és a református templom beolvasztott harang­jait is. Említést érdemel, hogy a pé­csi mesterek öntötte haiangolt felfüggesztőhorga jellegzetesen I egyéni Ruepprecht-konstrukció. Foimái: hat csillagalakú küllő, a H alak és az andráskereszt- fortna. A horog tökéletes fel- l | függesztést eredményez, e mel* I lett a horogfejek homlokán a horogkapcsok művészi díszítésé­re nyújtottak lehetőséget, amit a pécsi mesterek jól ki is ak­náztak. Az elmondottakból láthatjuk, hogy a pécsi műhely harangjai tartósak, díszítésükkel alkalmaz­kodtak a korabeli uralkodó stílushoz és a készíttető igényei­hez, továbbá díszítményeiket is jól alkalmazták. Az első világ­háború alatt széttört harangjaik törésfelülete egyenletes szem- csézetű és ezüstös színű volt, „ami a harangok jó összetéte­lére vall" — írja Szőnyi Ottó, volt pécsi múzeumigazgató. A harangérc legjobb összetétele: 20—25 százalék ón és 76—80 százalék vörösréz. A harangfal kötelező vastagsága mellett csak ez ad kifogástalan tiszta hangot és tartósságot, A pécsi mesterek külföldön tanulták a harangöntést, de a díszítés és a mesterségbeli ki­vitel terén sok újat hoztak. Alig­hanem a gráci mesterek isko­láját járták, mert a Kálvória- és a Bertalan kápolna egykori harangjai feltűnő hasonlatos­ságot mutatnak azokkal a fel­irati szalag, a virá'gszírmos frí­zek és o harangförzs alakos domborműveinek ábrázolásá­ban. Mindent egybevetve tehát a Winter—Fischer—Weinbert— Ruepprecht-család tagjai kitűnő harangöntő mestereknek bizo­nyultak, és ma, két évszázad távlatából is elismeréssel em­líthetjük nevüket, jeles alkotá­saikat a régi Pécsnek ebben a jeles iparágában. Dr, Kovács András

Next

/
Oldalképek
Tartalom