Dunántúli Napló, 1971. november (28. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-17 / 271. szám

Ära: 80 fillér Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napló xxviii.évfolyam,271.«ám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1971.november 17,«erd» A tekintély rabjai Bujkó Gyurinak nem köszönt vissza a föfiskális úr, s a kö­vetkező pillanatokban már azt suttogták a szegediek: a szená­tor úr elbukott. A Rózsa Sán­dor tv-film sorozat epizódja ki­tűnő jellemzője: mennnyire ki­finomult a magyar szem, s fül a legkisebb jelre is. Az egykoii urak legjelentéktelenebb meg­nyilvánulásából is kitűnően ki­következtették egy-egy ember sorsát, bukását, esetleges sike­rét. Bujkó Gyuriék, s a főfiská- lisék világa örökre letűnt, de nagyon hosszú időnek kell el­telni, amíg vezetőink jó vagy rossz kedvét,' a köztünk eltöl­tött órákat, vagy azokat a hó­napokat, melyekben elkerülnek bennünket, nem tekintjük sorsdöntő momentumnak éle­tünk alakulásában. A közelmúltban egyik nagy- vállalatunk ifjúsági összejöve­telén a vállalat párt-, gazda­sági- és tömegszervezeti vezetői valamilyen véletlen folytán csak helyetteseikkel képviseltették magukat. A szünetben már itt is, ott is elhangzott a kérdés: csak nem bukott meg Sz. az ifjúsági vezető, hogy a főnökök ilyen tüntetőén távolmaradnak? S még azok is hajlamosak vol­tak félreérteni a helyzetet, akik egyébként még néhány nappal előbb is meggyőződhettek ar­ról, hogy soha nem volt biz­tosabb pozícióban a KISZ-titkár. Hasonló volt a helyzet az egyik baranyai sportegyesület köz­gyűlésén is. A bázisvállalat egyetlen vezetője sem tudott ott lenni — valamennyiüknek éppen Budapesten volt elfog­laltságuk — a sportolók szinte pánikba estek, egyszerre bizony­talannak érezték jövőjüket. A derék szegediek egyértel­műen jól ítélték meg a fő- fiskális magatartását, de meny­nyire öszetettebb ma a helyzet, ha már a vezetők és vezetettek viszonyában valamiféle össze­hasonlításra kényszerül az em­ber. Az ország egyik, s Baranya legnagyobb vállalatának volt igazgatója, egyben országgyű­lési képviselő, a párt és egy sor társadalmi szervezet aktív tagja évekig próbált elkerülni minden félreértést. Szinte min­den napra jutott valamilyen meghívás: szocialista brigád­értekezlet, vöröskeresztes aktí­va-értekezlet s a hét végén pedig családi estek. Ezernyi egykori barátjával kellett koc­cintani, s mind árgus szemmel figyelték: kihajtja-e velük az öreg a pohár bort, él-e még az egykori barátság. Az öreg igazgató azt mondja most: az utódom jobban csinálja. Szinte betegesen elvárják az emberek, hogy a vezetők, s le­hetőleg a gyár, az üzem első embere valamennyi rendezvé­nyen megjelenjék, önmagában véve jogos a munkások igénye, hogy vezetőik résztvegyenek nopi örömükben, gondjaikban. Azonban hiba lenne a vezetők jó vagy rossz tömegkapcsolatát abból az alapállásból megítél­ni: részt vett-e valamennyi szo­cialista brigád gyűlésén? Saj­nos valamiféle egészségtelen tekintélytisztelet van kialakuló­ban, amely nem is mindig a ve­zetők magatartásából fakad. Az egyik bányaüzemben egy fiatal műszaki beosztású dolgozó hi­hetetlenül gyorsan elintézett min­dent. Társainak órák hosszat kellett könyörögni, szitkozódni, amíg az anyag, az üres csillék, a szerszámok a munkahelyre értek. Egyszer elárulta titkát: a telefonba csak ennyit mon­dok: Itt R. — 10 perc múlva itt legyen az üres csille külön­ben ... R. a nagytekintélyű, szigorú főbányamester volt. Pe­dig hát a fiatal aknász kérését is legalább olyan fontos lett vol­na teljesíteni. Talán még a túl­iéit tekintélytisztelct megbo­csátható is volna, ha személy­hez és nem beosztáshoz kötőd­ne. Baranya közkedvelt vezető­jét, láttam a napokban az egyik hivatal titkárságán: legalább ketten szalodtak elé a kapuig nyugdíjaztatása előtt — most alig figyeltek kérésére. S a legmegdöbbentőbb az volt, hogy néhány hónap alatt az egykori vezető tökéletesen át­alakult szerény ügyféllé. Vala­hogy nem az embert, a meg­becsült segítőkész vezetőt, eset­leg régi barátot várjuk rendez­vényeinken: csak a rangos be­osztást. S ehhez akár keretet is adunk. Nemrégiben az egyik bányaüzemből családi estre in­vitált barátom: gyere, a górék között foglaltunk helyet, külön asztalotok lesz a színpad előtt — csábított. Biztosan tudom, hogy ebben az üzemben a va­csorát is nehezen várták volna meg a vezetők a külön asztal­nál, már az első pohár bor után a vájárokkal, csillésekkel együtt „termeltek" volna, mint ahogy az a bányászoknál szo­kássá vált. De hát a külön asztal barátom szerint emelte volna az est fényét, s az att­rakciót annál sikeresebbnek hitték, minél több „magasran­gú" vendég üli körül az asztalt. Persze ostobaság lenne kizá­rólag a munkásban keresni a túlzott tekintélytisztelet gyöke­rét. A Népszabadság egyik nemrégiben megjelent száma éppen ellenkező példát említ: egy közegészségügyi intézet párttitkára — egyébként segéd­orvos — az egyik osztály tart­hatatlan személyi problémáiról szeretett volna tájékozódni. Az osztályvezető főorvos felhábo­rodottan utasította el: hogy jön egy segédorvos ahhoz, hogy kö­rülötte vizsgálódjon. Csak arról feledkezett meg, hogy nem szakmai dolgokban akarta q főorvos munkáját felülvizsgálni a segédorvos — a párttitkár — hanem emberi kapcsolatait. Ahhoz feltehetően jól értett, ha már az intelligens környezet párttitkárnak választotta. No de nagyon elkanyarod­tunk a vezetők leterhelésétől, igaz talán nem volt hiábavaló. Felmerül a kérdés: szükséges-e, hogy minden problémával a vállalat első embere foglalkoz­zék? Szükséges-e, hogy egy nagyvállalat igazgatója egy- személyben legyen a tűzrendé­szed bizottság, oltási bizottság, sportkör, iskolai patronáló bi­zottság, s ki tudja még, hány szervezet tagja. Ha csak az ő embersége, hozzáértése, mun­kabírása viszi előre a munkát, azt kel‘1 mondanunk: legyen. De ha csak arról van szó, hogy az igazgatót válasszuk be min­denbe, mert akkor könnyebben intézzük dolgainkat, azt kell mondanom, hogy nem! Lehet­séges, hogy a különböző bizott­ságok év végi jelentésébe sok pozitívum kerül, de az bizo­nyos, hogy a vállalat eredmé­nyében negatívumként szerepel a főnök iránt megnyilvánuló túlzott tekintélytisztelet. Más összefüggésben a Magyar Hír­lap írt nemrégiben egy találó hasonlatot. Manapság , nem annyira a hangyákat, mint a tücsköket szeretik. Az egyik bányavállalat párt­titkárával beszélgettem a mi­nap az említett problémákról — szomorú rezignáltsággal csak annyit mondott: az ember sírjá­nál majd elmondják, erejét nem kímélte, életét a köznek áldoz­ta. Aztán a temetésről vissza­térve még hozzáteszik: de azért nem ártott volna, ha a vállalat ügyeivel egy kicsit többet fog­lalkozik. Persze az élőnek min­denki azt mondja: még ezt csi­náld meg, na még csak azt. . . Lombosi Jenő Magyarország kész részt venni a leszerelési világértekezlet Csatorday Károly felszólalása az ENSZ közgyűlésén Az Egyesült Nemzetek Szerve­zete közgyűlésének ülésszaka kedden délután folytatta a vi­tát a Szovjetuniónak a leszere­lési világértekezlet összehívá­sára előterjesztett javaslatáról. A keddi ülésen felszólalt Csa­torday Károly külügyminiszter- helyettes, a magyar küldöttség vezetője. Beszédet mondott töb­bek között Egyiptom, Ghana, Bulgária, Lengyelország és Ne­pál küldötte. Csatorday Károly, a szovjet kezdeményezést üdvözölve hang­súlyozta, hogy Magyarország nagy fontosságot tulajdonít a leszerelési világértekezlet össze­hívására előterjesztett javaslat­nak, kész részt venni egy ilyen értekezlet előkészítésében. Aláhúzta, hogy a Szovjetunió hasonló tartalmú és célú ko­rábbi kezdeményezéseit nyomon követő új javaslat most különö­sen időszerű, mivel több új té­nyező eredményeként az általá­nos politikai helyzet ma kedve­zőbb a leszerelési világértekez­let összehívására, mint bármi­kor azelőtt, a kedvező világ­helyzet kialakulása irányában ható új tényező közül kiemelte a Nyugat-Berlinről kötött négy­hatalmi megállapodást, a re­mélhetőleg rövidesen ratifiká­lásra kerülő szovjet—nyugatné­met, illetve lengyel—nyugatné­met szerződést, az európai biz­tonsági értekezlet összehívásá­ra tett szocialista kezdeménye­zés széleskörű támogatását. To­vábbá a közeli eredményekkel kecsegtető szovjet—amerikai SALT-megbeszéléseket és a Kí­nai Népköztársaság törvényes jogainak helyreállítását az ENSZ-ben. A magyar küldött rámutatott, hogy a leszerelési világértekez­let méltóan illeszkedne bele a „leszerelési évtized" keretébe, új ösztönzést adva a leszerelés­re irányuló különböző erőfeszí­téseknek, s egyszersmind fóru­mot teremtene új javaslatok, el­gondolások és tervek megfogal­mazására. A világértekezlet és a külön­böző leszerelési fórumok ked­vező kölcsönhatását taglalva kiemelte: „a magyar küldöttség véleménye szerint a leszerelési világértekezletnek — jóllehet ez a leszerelési kérdések egész komplexumát átfogná — első­sorban a tömegpusztító fegyve­rek, mindenekelőtt a nukleáris fegyverek betiltására és meg­semmisítésére kellene összpon­tosítania figyelmet”. Ezért üdvözölte a magyarkor­mány az öt nukleáris hatalom értekezletére tett szovjet javas­latot, csakis valamennyi nuk­leáris hatalom részvételével és kölcsönös beleegyezésével lehet haladást elérni a nukleáris le­szerelés területén. A magyar kormány rendkívül «sürgősnek és fontosnak tekinti a nukleáris fegyverek felhasználását meg­tiltó nemzetközi egyezmény ki­dolgozását és megkötését, s re­méli, hogy a világbékéért és a nemzetközi biztonság megszilár­dításáért viselt különleges , fe­lelősségük Folytán végül is le­hetővé válik az öt nukleáris ha­talom értekezletének Összehívó­Alapvető követelmény, hogy a világ valamennyi állama vegyen részt a leszerelési világértekez­leten, függetlenül attól, hogy tagja-e az ENSZ-nek, vagy sem. A tapasztalatok megmutatták, hogy a leszerelés történelmi fo­lyamat, s nem valamiféle elszi­getelt cselekvés, következéskép­pen a leszerelés egyetlen érte­kezleten meg nem oldható óriá­si problémája megkívánja, hogy a világértekezlet hosszabb ideig működjön és minden két-három évben ülésezzen. A magyar kormány mindig is különleges figyelmet szentelt a leszerelési intézkedések pontos megfogalmazásának és gyakor­lati alkalmazásuknak. „A magyar kormány követke­zetesen a nemzetközi feszültség enyhítésére, a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítására a fegyverkezési hajsza meg­szüntetésére, az általános és teljes leszerelés megvalósításá­ra törekszik" — hangsúlyozta Csatorday Károly külügyminisz­ter-helyettes. A tartalomból: Szovjet—egyiptomi konzultáció (2. old.) A pályakezdő pedagógusok gondjai (3. old.) Múzeumi jegyzetek Kanadából (3. old.) Még nincs influenzajárvány Baranyában (5. old.) Vendégünk: Koós János (5. old.) Mi lesz a Kodály utcai OTP-lakások sorsa? (5. old.) December 1-töl RLFR-IJVIL s véd fejggépszerviz Zengoalján Ülést tartott a TOT elnöksége A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának Elnöksége kedden ülést tartott. Az ülésen ott volt dr. Soós Gábor, a me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese. Az elnökség meghallgatta Szabó István elnök tájékoztató sát a Parlamentben, a közel múltban megtartott gazdaság aktívaértekezletről és megbe szélte azokat a tapasztalatokat amelyeket a termelőszövetkeze tek gazdálkodásában is hasz nosítani lehet. A TOT elnöke hangsúlyozta, hogy a szövetke­zetekben is jelentkeznek azok a gondok, amelyek a népgaz­daság különböző ágazataiban, elsősorban a beruházásoknál fennakadást okoznak. A TOT Elnöksége határoza­tot fogadott el arról, hogy de­cember 6-ra összehívják oz or­szágos tanács ülését, amelyen elemzik a téeszek gazdasági helyzetét. Ezen terjesztik majd elő a téeszek II. országos kong- reszusának összehívására és a kongresszus irányelveire vonat­kozó javaslatokat is. Évek óta a Zengőaljai Álla­mi Gazdaság látja el három megye, Baranya, Tolna és rész ben Somogy mezőgazdasági üzemeinek állattenyésztési, fő­ként pedig tejgép-szervizét. Az említett körzetben pillanatnyi­lag 51 mezőgazdasági nagy­üzemmel, ezen belül 13 állami gazdasággal és 38 termelőszö­vetkezettel van kapcsolata a Szilágypusztán működő szerviz- állomásnak. A központi műhe­lyen kívül három mozgó szer­vizkocsival járják a területet s javítják a meghibásodott készü­lékeket, berendezéseket. Az el­múlt évi termelési értékük már meghaladta a 3 millió forintot, ami ugyan nem nagy összeg, s korántsem fejezi ki munkájuk jelentőségét. ^ Köztudott, hogy az álatte- nyésztés gépesítésének fejlesz­tésé hosszú ideig elmaradt a növénytermesztés gépesítési színvonala mögött. Ez az év azonban, de különösen az 1972-.es esztendő fordulópontot jelent. Baranya megyében je­' ÍÉ8ŐS Uj szabadtéri tárolót létesített a BARANYAMÉK Vasas közelében, a budapesti út mellett A Pécs ellátására szolgáló tárolón 200 vagon zöldárut prizmáznak, mint káposztaféléket, céklát, zellert, gyökeret, sárgarépát és burgonyát. Képünkön: prizmába kerül a káposzta Fotó; Erb János lenleg 35 komplex tehenészeti telep épül, s e telepek most, il­letve jövőre jutnak el a belső berendezés, a gépesítés stádiu­mába, ami nagymértékben meg­növeli a gépszerviz jelentőségét S nemcsak az új telepek adják az új feladatot, hanem az a körülmény is,' hogy az állami gazdaságok megkezdték régi fejőberendezéseik korszerűsíté­sét, s ezt a termelőszövetkeze­tek is tervezik. A már meglévő szovjet Volga és NDK-beli ELFA fejőberendezések mellé, svéd ALFA-LAVAL fejőgépek importját kezdték meg. Az első nagyobb szállítmány a múlt hé­ten érkezett meg Bécsből, a. MEGÉV budapesti központjába. Zengőaljára a hónap végére várják, s december elején meg­kezdik a felszerelésüket. Mit vállalnak lényegében? Egyrészt komplett ALFA—LAVAL berendezések felszerelését, más­részt a már működő gépek, be­rendezések karbantartását, ja­vítását. Zengőalja forgalmazza majd a svéd fejőgépek pótal­katrészeit az igények előzetes felmérése alapján. Az érdeklő­dés igen nagy, s mint azt tájé­koztatásunkra elmondották, na­gyobb megrendeléseket már csak 1972. áprilisára tudnak el­fogadni. Ez nyilván nem hangzik megnyugtatóan, s az ok való színűleg az, hogy a zengőaljai szerviz jelenlegi kapacitása máris túl kicsi a feladatokhoz képest. A kapacitás bővítésére vo natkozóan az Állami Gazdasá gok Baranya megyei főosztá 'yán érdeklődtünk, ahol elmon dották, hogy a szilágypusztoi szerviz nagy felfejlesztés előtt áll. Dolgozóinak létszámát s a szerviz felszereltségét is növelni kell, hisz 1972-ben működési területe is jelentősen megnő s újabb három megyére, Zola Veszprém és Bács-Kiskun egy részére is ki fog terjedni Az ALFA-LAVAL szerviz beindulása természetesen nem jelenti azt, hogy a régebbi típusok szer­vizét megszüntetik. A választék- bővítéssel lehetővé vált, hogy a különféle import fejőberendezé­sek és alkatrészek kombináció­jával korszerűsíthessék az üze- meg meglévő régebbi fejőgép- típusaikat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom