Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-21 / 248. szám

1971. október 21. Baranyai kastélyok és udvarházak... Az oroszlán lábainál álló lány felzokogott, amikor a kutyák az autónak rontottak. Néhány pil­lanat alatt átsuhant rajtam a Nádassy-telep története - úgy tűnik, ez a látogatás sem lesz kevésbé eseménydús, mint a Helesfát övező dombok múlt­ja. Tűz, a török elleni háború, s a frankhamisítás emlékeit őr­zik többek között az évszázados fák, s a fehér, emberszemű márványoroszlán. Ferenzti Ist­ván csodálatos alkotása. Talapzatán felirat: Édes­atyánk Nádosy István — 1794- 1866 — emlékére emelték 1876. május 1-én fiai. Nádosy István '828—1876 és Nádosy Kálmán 1823-1913. A helynevek humora A Nádassy-telep ma tegek szociális otthona. Á gon­dozottak a parkban sütkérez­nek. Egy 20 év körüli fiú éppen meztelenre vetkőzik, ruháját a kazánházba dobálja. A fekete­hajú asszony mentőautót köve­tel — azt mondja: neki jár az esztéká alapra, s délután talál­kája van. A sánta, szőkehajú fiú a tartós szabadságát kéri a gondnoktól, puszit ígér — ha megkapja. A gondnok az orosz­lán lábánál álló, az előbb még síró lányhoz küldi — az kapja a puszit. A társalgóban kétmé­teres óriás zsebkendőt hímez. Régen autószerelő volt. Az egyik szobába szeretnénk be­menni. Egy asszony — köpenyén hímzett név: „NÉVTELEN" — nem enged be cipőben.- Igaza van. Ragyogó parkett, tiszta ágyak, maguk készítette dísz­párnákkal. Szőnyegek. Egy sza­natórium sem lenne rendesebb. Ritka furfangos eszű ember volt a patakújvári kovács. He- lesfa felé haladva, a temető mellett látszik a völgyet védő vár nyoma, mely a török hó­doltság alatt pusztult el. Király Mihály volt a vár ura, amikor a török többezer emberrel tá­madt a 100 főnyi védőre. (A történetet a vár egykori árká­ban — esetleg alagút is lehe­tett — dr. Vargha Károly főis­kolai docensnek mesélte egy öreg.) Többet ésszel, mint erő­vel, vallották a védők, s e sze­rint is cselekedtek. A kovács valamennyi lovon patkót fordí­tott, s a sereg a vár összes kin­csével elvonult. Reggel látja a török vezér: erősítés érkezett, megannyi lovas vonult a vészt- jóslóan néma várba. Félelmük­ben éppen csak bemerészked­tek a nyitott kapukon, de látva az üres erődöt, sietve eltávoz­tak. Hanem éppen itt, néhány méterre a Nádassy-telep kapu­jától, az ősi dűlőút tetején ösz- szetalálkoztak Király Mihály se­regével. A véres csata emléké­re most is Vaskapunak hívják ezt a helyet Agyafúrtságukról a Nádassy- telep lakói sem voltak kevésbé híresek. A régebbi udvarház — a kúria — egykori tulajdonosá­nak egyik alkalmazottja itt a közelben él most is. A homályos emlékekből fáradsággal felidéz néhány bizonytalan történetet az itteni életről. — A férjem, Szilágyi István, még a kapitány vincellérje is volt, de én csak 1926-ban ke­rültem ide, amikor már az is­páné volt a birtok. A férjem mesélte, hogy - majd elfelej­tem: akkor még 70 hold szőlő tartozott a birtokhoz, az látja már semmi lett —, szóval a fér­jem mesélte, hogy mintha itt csinálták volna azt a sok pénzt, a frankot. Amikor a ritkán ide­látogató urakat a bükkösdi ál­lomásra vitte, annyi borravalót adtak . .. Csak úgy dobálták a pénzt! Az akkori tulajdonos Nádassy Imre rendőrkapitány volt. — . .. sok minden történt, de ci legrosszabb volt, amikor a németek jöttek. Voltak talán 300—400-an is. Arra a gyönyörű nagír fára ágyút vittek fel . .. Valóban szép a mammutfe- «yő, karvastagsógü ágain akár Nem mindennapi felmérés ről számol be a Magyar Nyelv­őr ez évi második számában Nagy Ferenc. Cikkében abból indul ki, hogy a nevek hangu­latát különböző módon lehet vizsgálni, például az azonos sti­lisztikai-esztétikai értékük sze­rint is (szép, csúnya, tréfás stb. nevek). Száznyolcvan létező helységnév komikumára tett fel kérdést a pesterzsébeti Kossuth Lajos Gimnázium kétszázhar mine harmadik-negyedikes ta nulójának, akik között fiúk és lányok is voltak. A kérdezettek legtöbbje, 145 diák a Bablevesmajort nevezte meg, mint olyant, amely rá hu­morosan hat. Sokakat mulatta­tott a Buzitatanya (132 szava zat), a Bajuszkóródűlő (121), Bugyi (117), Bakbűztanya (114) Bolhás és Hunyog (81—81), Hugyóhegy és Bugyitanya (78— 78), Gyagyapáti és Lakácsfenék (76-76) is. 40-70 diák tartotta viccesnek a Csizmaszártanya, Beled, Dögösdűlő, Kapcaszék, Bolondváritanya, Nőtincs, Fene- kestanya, Concóhát, Vindornya- lak, Gutatöttős, Kisvaszar, Al- sómocsolád, Vaszar (ez eggyel kevesebb szavazatot kapott, mint Kisvaszar), Mecsekpölöske, Tök, Ostffyasszonyfa, Alsókalku- turális (amelyet két tesztlápon találtak viccesebbnek, mint Fel- sőkalkuturálist), Vönöck, Bödö- cökpuszta. Bugyikos, Értem, Tyúkod, Kovácsszénája és Köl- ked. Azoknak a helyi lakosoknak a vigasztalására, akik nem örül­nek, hogy lakóhelyük neve egyesekben mosolyt kelthet, megmondjuk, hogy a kérdőíve­ken szereplő 180 név közül csak kettő volt olyan, amelyet egyet len diák sem tartott humoros­nak: Győrság és Nyírpazony. lépcsőként lehet a letört koro- 1 nőhöz kapaszkodni. A 30 méte­res magasságból tiszta időben ; a Dráváig látni. A németek I légvédelmi figyelőt rendeztek be a csúcsán. Nem messze tő- i le hasonlóan óriás libanoni céd­rus magasodik a táj fölé. Egy 1 szelidgesztenyefa törzse nem magasabb másfél méternél, vízszintes ágai viszont 20 lépés- j nyi átmérőjű lombkoronát tar tanok. Valóságos sátor. A régi I kúria körül vadnarancs, tulipán­fa, feketedió és néhány kisebb libanoni cédrus vet árnyékot a j parkra. A kerítés végében er- I dőbe szalad a park. Ez már a | Zselic. Messze a Jakab-hegy ' csak halványan látszik, a nap­fény még a késő délelőttben is nehezen tör át a ködpárnán. Szép a környék, bár régen még szebb lehetett. — Vérbükk, vörös- és fehérju­har, tiszafák, a Colorado er­dőségeiből származó fenyőfák voltak a kert díszei, melyet Fe­renc József egykori kertészmér­nöke tervezett — mondja Maty- tyasovszky Péter, az utolsó tu­lajdonos. Ö segít egy kissé Ná- dassy-telep történetét is megis­merni. Akkor csak néhány szo­ba volt parkettás — a házakat 1910 körül építették át — a töb­bi hajópadlós volt. Hogy a ré­gi épületek milyen idősek vol­tak, nem tudom, de annyi bizo­nyos, hogy amikor 1949-ben mi az államnak adtuk a birto­kot, s Dinnyeberkiben építettünk házat, egy nagy szőlőprést el­vittünk. Akkora volt, mint egy szoba, az új ház tetőszerkeze­tének nagy része abból került ki. 1780-as évszám volt beütve. — Szóval az öreg Nádassy István, aki posztókereskedő volt s az övé volt az egész Város­liget — 1848-ban ajándékozta a városnak — anyám dédnagy- apja volt. Amikor a forradalom kitört, egész vagyonát a hon­védség felállítására áldozta, ö pedig bérlőnek jött ide. Két fia volt, akiktől aztán Nádassy Im­re, az egykori rendőrkapitány örökölte a vagyon egyik felét, mert a másik a miénk volt. Ö adta el a kúriát a szentegáti Biedermannok ispánjának . . . Nehezen tudom követni a család történetét, inkább csak az udvarházak emlékeit jegy­zem fel: egy 63 méteres mély­ségű kút szolgáltatta a vizet, járgányba fogott öszvér hajtőt- i ta fel. Olyan pincéi voltak a i szőlőnek, mint egy kisebb bá- j nya - állítólag a bőrgyár bőr- j készletét a háború alatt itt ’■ej­tették el. A török elől meg a harangokat ásták el a környé­ken. Egy monda szerint, amikor veszély fenyegeti a helesfaiakat, kibújnak a harangok a föld alól, s valóságos hangverseny­nyel figyelmeztetik az embere­ket. Ősz az Istenáldás-völgyben — A csengő szólt, fenemód Azt hittem, valami eltévedt ré­szeg szórakozik — mondja Kras sovich Tibor, az idegbetegek j szociális otthonának gondno- I ka. Este 11 óra volt. Kimentünk 1 a parkba, látom ám a lángo- gat a 4-es' épületben. Tűz! Tűz! Harminc gondozottat kel­lett kihozni. Az épület néhány közbülső fala fagerendából, nádpallóból és fűrészporbó! készült. Rettenetes tűz volt! A gondozottak kiáltoztak: ott ma­radt a levelem! Jaj a fényké­pem! Két órakor értek ki a tűz­oltók, a riasztást olyan későn kapták. Embertelen munka volt, de csak ennyi a kár — mutat egy félig lebontott épületre . .. Kitisztul a távoli Jakab-hegy, már a tv-torony is látható. A Nádassy-telepen építkeznek. Nővérszállás épül. A régi kú­riát is tatarozzák. A gondozot­tak közül sokan segítenek. Lombosi Jené A Keleti-Mecsek dombokká szelídült karéjában még teljes őszi pompájában díszeleg a völgy, az „istenáldott”. Őrzi ma­radék kincseit, amit nem is olyan régen oly bőkezűen szórt rá a váratlanul tovaillanó októberi nyár. Tündöklése még ott tük­röződik az ezernyi színt játszó szőlőlevélen és a gyümölcsös­kertek gyérü ő lombozatán. Mö- gülük itt-ott, sütkérező sóvár­gással előkandikálnak az egész nyáron át árnyékba rejtett ap­rócska házikók, pincék, élettel, zsongással körülvéve. Innen a domb púpjáról nem kell már találgatni, hogy a messzi szőlősorok között mi vég­ből hajladoznak a kapás em­ÍQY JÁRTUNK... Igen, az autó fekete lesz, Mer­cedes, vagy BMW. Azt hiszem az utóbbi a jobb, abból kevesebb van. Kétezernyolcszázas. Ott ve­szem a telket az Allatkert kör­nyékén, a fenyőerdőben. Szere­tem a fenyőillatot. Hat szoba, garázs, szép nagy terasz. És va­dászni is fogok. A szalon tele medvebőrrel. Bárszekrény. Úszó­medence, garden-parti ... Meg­jelenés frakkban, forró grogok. Nem, mégsem. Beteszem az egészet a takarékba, fiaddzon. Tovább dolgozom. Inkognitóban maradok. Esetleg egy kis 500-as Trabantot a vásárban, húszért. Vagy egy kimustrált Skodát. Nem. Az autó legyen fekete, Mercedes, vagy BMW, azt hi­szem az utóbbi ... Egymillió. Forgatom a fejem­ben ezt a szót. ízlelgetem, bólo­gatok: egyszerű ez, az ember csak átveszi a pénzt, hazahozza, kész. Két éve nyertek. Már felbo- torkóltunk a gödrös, félig kész lépcsőn, megcsodáltam a befa­lazott ablakot, „tudja már fű­teni kell, a huzat miatt kellett" és bevertem a fejem valamibe. Szépen berendezett szoba. Egyik a hat közül. Ez itt valósá­gos ház, félig készen. Félig? Ideiglenes lakhatási engedélyük van. | A ház, telek, berendezés, min- j denestül együtt hatszázhúszezer­ben van. Külföld? Azelőtt leg- I alább Harkányba eljutottunk, j két éve oda sem. Itt kell a ház I körül létezni: lába kelt cement­nek, szerszámnak, mindennek. Van ezeknek, hadd fogyjon. Ma­szekkal építtettünk és így nézünk ki. A szomszéd ház OTP-vel épült, később kezdték, jóval előbb vannak. Hátul, madzagra kötött fox- terrier lődörög. Bepucolatlan ház, kerítés nincs. Újhegy — Bor utca. Az udvar hepe-hupás „itt nem rég kezdtek építkezni” gondolom. Mezőváriék laknak itt. ők, akik egy pénteken a déli hírek után beleejtették a kaná­lét a levesbe. Ők, akiket kivéte­les ritka szerencse ért: mind az öt szám stimmelt És mégis másképp fejezem be az írást. Az elejére kanyarodok mindennek. Amikor megkérdez­tem jó helyütt járok-e igaz-e, hogy egymilliót nyertek a lot­tón? —- Hát -** mondta a vasasi bányószasszony, aki most is be­dolgozója a Kesztyűgyárnak és kicsit konokul összeszorította a száját — így jártunk ... Kampis Péter berek. A tőkék lompossága el­árulja, hogy rég megfosztották mór ékétől, mézétől. Ki előbb, ki utóbb, mert Gyeniséknél, So- mogyiéknál, Csizmadiáéknál már nem vált színt a pohárba surrantott bor, de van néhány szőlősgazda, aki a hűvös napok beálltáig halogatta a szüretet. Mint Bánki Nándor is, aki azt vallja, hogy nincs az az érett szőlő, amelynek mézén ne ja­vítana még egy-két cukorfokot az októberi napsütés. Nos, meg­ízleltük tavalyi borát, és a har­madik pohár után már nem­csak hittük, hanem lelkesen hir­dettük is az elv helyénvalóságát. Érdekes mód mégsem a sző­lősgazdák, hanem a kiskertesek nevezték el ezt a völgy felett kanyargó utat „Aligvárom" dű­lőnek. A 200—400 négyszögöles telkek tulajdonosai: nyugdíjas bányászok, ipari munkások, tiszt­viselők, akik „bolti bor”, a sza­lon sör mellett ünnepelték meg keresztelőjét. Nem tudni ponto­san mikor, de a névadás ko­molysága mellett szól, hogy nyilvántartják a postán, a ta­nácson is. Az újtelkes Borosi család és a Bédi fivérek szerint, aligha­nem a már tízegynéhány éve ki- járogató „őstelkesek" találták ki a dűlő nevét, amikor körül- cövekezték birtokukat. Azóta már futórózsás, szőlő- lugasos kerteket, palatetős, hul- lámfedeles házikókat varázsol­tak a kopárság helyére, ki sze­rényebb, ki merészebb fantáziá­val, de mindenképpen a maga gyönyörűségére. Ugyanakkor a másokéra is, mert a szemlélő- dőt megállásra, gyönyörködésre késztetik a jóízlésről tanúskodó kertek. Jó példa erre a már fentebb említett „újgazdák” kertje is, pedig nyomát sem látni az egymást utánzó igye­kezetnek. Lám milyen szépen megfér a talpalatnyi gyepet is alig hagyó kert a szomszéd li­getesen telepített gyümölcsöse mellett, ha a jószándékot ki­egészíti a hozzáértés. De a dombon túl vannak „ne­venincs” dűlők, parcellák is, amelynek láttán nem a gyö­nyörködés, inkább a meghök kenés állítja meg az embert. noha kétség sem férhet ahhoz, hogy a tulajdonosaik itt is a szépre törekedtek. Csak éppen eltúlozva, ami szerencsére nem abban nyilvánul meg, hogy ri­kító színű agyaggombák, kerti- törpék népesítik be a kertet, mert ezek — hála a hányató giccsiparnak — már kiveszőben vannak. De sajnos éledőben van egy másfajta giccs, ami ugyan egyidős a kisparcellák lé­tével, de ezek sokasodásával egyre inkább elburjánzik. Mik a jellemzői? Egy szóba tömörítve — a szertelenség. Nagyon sok változata van. Csak néhányat közülük, persze címezetlenül. „Képzeljünk el” egy asztallap egyenességű telket, amelybe sziklakertet, vízesést, miniatűr vízimalmot „varázsolt" a gazda, kiegészítve mindezeket a kör­nyezethez „illő” kardvirág és nőszirom ágyásokkal. Vagy egy másik kertet, amelyben a hagy­ma, petrezselyem s egyéb zöld- ségógyásokat virág szegélyezi, alighanem olyan elgondolásból, hogy az „esztétikum” is helyet kapjon a túlnyomórészt „prózai” rendeltetésű kertben. Hogy más példát is említ­sünk, sok helyütt hasonló zűr­zavar uralkodik a kertinövény ápolásban is. Jártunk olyan portán, ahol a növényvédő vegy­szerek, tápszerek szinte minden fajtáját, változatát felhalmozta a gazda, mondván: azért vé­dőszer, tápszer a nevük, hogy használjuk is ... Nagyon sok hasonló példával bizonyíthatnánk még, hogy a kistelkesek egyre növekvő tá­bora — méltán mondhatnánk úgy is, hogy — korunk új „hob­bijának” lelkes hódolói, kevés kivétellel, sajnos téves úton jár­nak terveikkel, álmaikkal, igye­kezetükkel. Nagyon elkelne a patronálás, a szakmai tanács­adás, aminek szívesen helyet adnánk lapunk hasábjain is. Pálinkás György — Sok pénzünk van kint. Azon­nal megjelentek a kölcsönkérők, nem lehetett nem adni. Aztán mindenért megszóltak, ha ad­tunk „persze a millió", ha nem adtunk „micsoda smucigok". Hatszobás a házunk, de kell is: négy gyerek, egy eltartott és a jövőre is gondolni kell. Aztán csak körül kell nézni. A ház va­kolatlan, parketta nfncs, magam betonoztam a konyhát is, ott sincs falikút, vödrözni kell a WC-ben, mázolva, festve nincs, a lépcsőn aki nem ismeri a já­rást, kitöri a nyakát. Szávai csak azt hallhatja, hogy nincs,.ninci.„ i Minden kontrollálhctóan igaz, amit Mezóváriné elmondott. Minden. •' Mégis jó lehet pénteken a dé­li hírek hailgatósakor levesbe ejteni ezért a kanalat * A Mím teiep

Next

/
Oldalképek
Tartalom