Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-05 / 234. szám
W1. október 5. DUNÁNTÚLI NAPIÓ 3 „Hatszáz méter — ötszáz emberért...” 1973 végéig rendezik a közlekedési csomópontot a szigeti vámnál Ünnep lesz Gyódon A faluba vezető új út vízlevezető árkait készítik a közúti építők Fölöttébb veszélyes közlekedési csomópont a 6-os út Szigeti várni szakasza. Az utóbbi években többszörösére nőtt itt a forgalom, s a keresztezés, ami korábban is nehézkessé tette e ponton a közlekedést, most már súlyos balesetek lehetőségének forrása. A beláthatatlan kanyar és az abaligeti út lehetetlenül szűk becsatlakozása külön-kü- lön is a veszély hordozója, együtt pedig a már tarthatatlan állapotok előidézői. A csomópont már évekkel ezelőtt megérett a rendezésre, azonban a Pécs közlekedésének egyéb kényes pontjain végzett munkák, valamint a 6-os úttal kapcsolatos problémák ezt mindig háttérbe szorították. Most viszont arról adhatunk hírt, hogy az elhatározás megszületett: legkésőbb 1973 végéig meg kell történnie a rendezésnek, s a forgalmi csomópontot át kell adni a közlekedésnek. Ennek érdekében a jövő év tavaszáig le kell bonyolítani mindazokat az eljárásokat, amelyek az építési engedély kiadásához szükségesek. Addig meg kell állapítani az abaligeti út becsatlakozásának új nyomvonalát és a 6-os út nyomvonalkorrekciójának mértékét is, hogy a Városi Tanács a szóbanforgó területen megkezdhesse a kisajátításokat. Legkésőbb 1973 tavaszáig ugyanis biztosítani kell a munkaterületet a kivitelezőnek. Sor kerül itt az ö rög i-patak medrének rendezésére, a Szigeti utat átszelő szakasza felett pedig új hidat építenek. A Szigeti úton e szakaszon lévő jelenleg beláthatatlan kanyart enyhébb ívűvé alakítják, ezáltal lényegesen biztonságosabb lesz itt a közlekedés. Az abaligeti út becsatlakozása a Páfrány utcával szemközt lesz, ez pedig a biztonságon túl a közlekedés gyorsítását is elősegíti. Bekötőút Gyódra. Az újságok legfeljebb annyit adnak hírül, hogy ismét elkészül néhány kilométernyi bekötőút egy baranyai községbe - az építés eny- nyibe és ennyibe került... Kívülállónak valóban nem nagy esemény, Baranyában is évente három-négy község kötődik össze így a „nagyvilággal", tágabb életteret, biztosabb jövőt adva az ott élő embereknek - akiknek eddig csak sárontúli messzeség volt a város, akiknek a napi gondjaik mellett akaratlanul is az jutott eszükbe: hová, merre kell majd menni? Mégiscsak lesz valami Az újságolvasóknak néhány sornyi hír, az útépítőknek új munkaterület, az ott élőknek ünnep. Emlékezetes ünnep, mert az út elkészültével friss kenyér lesz a boltban, mert o kátyús időszakban nem kell út- talan úton rázni a súlyos beteget az orvoshoz, mert bejár oz autóbusz, mert az „istenhá- tamögöttiség" szűnik meg a néhány kilométernyi, az időjárástól független úttal .,. Gyódon már jónéhány éve rebesgették a városbajáró emberek: megépül a bekötőút. A gyódiak már időtlen idők óta irigyelték egy kicsit a készülékét, azt mondják, nekik is van egy kis közük ahhoz, hogy oda már elvezet az országút — és jónéhány éve mondogatják keserű szájízzel: innen csak elmenni érdemes, halálra ítélt a falu. Májusban aztán megjelentek a gépek-, elkezdték túrni a földet, és már a hitet- 'enkedők is így fordították a szót: mégis csak lesz valami . .. ötszáz ember, százharminc ház, mindenki mindent tud ebben a kis közösségben. Azt is egykettőre megtudták, hogy az olyannyira áhított bekötőút nem vezet végig a falun - valóban csak összekötőút lesz -és a „T” alakban épült községben csak a „T” betű alsó száráig lehet majd száraz lábbal közlekedni. Pontosabban szólva, csak a 17-es számú házig vitt volna a kőút, onnan ezután is gépmarasztaló kátyúkon keresztül lehet eljutni a község tekintélyesebb részébe — ahol a művelődési ház, a tanácsi kirendeltség, a bolt és a kocsma épült. A gyalogosoknak ez is nagy áldás, de az áruszállítóknak jóformán semmi — hiszen így a közeli Keresztes-pusztán kellett lerakni a kenyeret és az árut, az új út megépítésével pedig az országút végén, alig valamivel megközelíthetőbben . , . Felbolydult a falu. Ha már út épül ide, erre a Pécstől alig cigarettaszívásnyi településre, miért nem lehet megcsinálni még azt a hiányzó fél kilométert és akkor egycsapásra meg lehetne oldani a község oly régóta fájó gondját? Első pillantásra félkézzel lehet cáfolni az érveket, elég csak felsorolni azokat a baranyai településeket, amelyek legalább ennyire megérdemlik az utat, és még évekig kell várniok rá, elég csak arra hivatkozni, milyen terhet jelent az államnak év- ről-évre csak ez a néhány községet a vérkeringésbe kapcsoló út. . . De a gyódiak ezt is nagyon jól tudták, és ahelyett, hogy fűhöz-fához szaladgáltak volna „kisírni" néhány százezer forintot, megpróbálták önerőből megoldani a dolgot, segíteni magukon. « Rózsahegyi Ferenc gyódi háza jelenleg a „harcálláspont", — ide jönnek tanácsért az emberek, ide irányítják az útépítőket, ha valami szakmán kívüli problémán elakadnak. Tanácstagok, népfront tisztségviselők a legfőbb szervezői, kezdeményezői, gyámolítói a gyódi út-ügynek. Mert ügy lett ebből a hiányzó hatszáz méterből. Beszélgetések, tanácskozások, tanácsülések sora foglalkozott a problémával, közös helyszíni bejárásokon tanakodtak a megoldás mikéntjén. A társközségek, Aranyosga- dány, Keszü és Pellérd csatlakozott hozzájuk, és ha kétkezi munkával nem is tudtak, megértéssel segítettek: a közös pénzből Gyód javára ítéltek - így sikerült megszerezni az útépítéshez szükséges összeg egy részét. A másik — nem kevésbé tekintélyes — részét a gyódiak- nak kellett valahogy előteremteni. Az egyesült termelőszövetkezet, a pellérdi Új Barázda, felajánlotta segítségét: anyagiakkal ugyan nem tudnak segíteni, de gépeket és üzemanyagot biztosítanak, a traktorosok pedig társadalmi munkában vállalták a plusz munkát. Közvetve anyagiakat is adott a tsz, mert lemondott az út nyomvonalába eső terület kisajátítási összegéről. Két-háromszázezer forint méq mindig hiányzott, ezt a községben lakó emberek társadalmi munkában vállalták. Igen ám, de a társadalmi munkával — a kétkezi segítséggel — nem sokra ment volna a kivitelezést vállaló Közúti Építő Vállalat, azért, mert a munkák zömét már géppel végzik, és azért, mert esetenként változó létszámú emberre nem lehet észszerűen munkát szervezni. Ezen is segítettek, úgy, hogy a társadalmi munka értékét pénzben váltják meg — természetesen házanként, a szociális helyzet, a körülmények figyelembe vételével ... Közeledik az ünnep A dolog még így sem ment volna simán: az építésben érdekelteknek koordinálni kellett, előteremteni a szükséges pénzt, meggyőzni a hivatalos szerveket az ügy komolyságáról. Németh István, a körzet ország- gyűlési képviselője vállalta ezt a feladatot, és sikerült végül egy minden kérdést tisztázó, az összes érdekelt részvételével rendezett falugyűlésen pontot tenni az ügy végére: nemcsak a bekötőút épül meg, hanem a község gondjait évtizedekre megoldó, hiányzó hatszáz méter is ... Korábban szóltunk erről — példaként említve a gyódiakat, akik a környező községek segítségével, maguk akartak valamit —, nem tudva mennyire futja az erejükből. Most már épül a hiányzó hatszáz méter is, a községbeliek naponta lesik, mennyire haladtak a gé pék. Szauer József művezető és Jandó Béla, a helyettese, ezt mondják: „ünnep lesz itt, még karácsony előtt. . D. Kónya József Emberek és milliárdok Győzött a jobb és olcsóbb Néhány hete rövid hír jelent meg a lapokban: a Chemokomp- i lex Külkereskedelmi Vállalat szerződést kötött a müncheni Linde céggel olefinmü vásárlásáról: a szerződés értéke 37 millió dollár, ' ez népgazdaságunk eddigi legnagyobb értékű üzemvásárlása. E néhány soros közlemény negyedik ötéves tervünk egyik legnagyobb központi programjának, az olefin program megvalósításának kezdetét jelentette. Három cég versenye Az előzményeket röviden így foglalhatnák összeg Az olefin programban érdekelt vállalatok — többek között a Petrolkémiai Beruházási Vállalat, a Tiszai Vegyikombinát — négy külfödi cégnek küldött el ajánlati felhívást. Az előtárgyalások és az előajánlatok után három cég maradt versenyben. A három cég versenyéből a Linde került ki győztesen. A müncheni cég üzemi önköltsége ugyanis néhány százalékkal jobb a másik kettőnél. Leg- alóbbbis a hazai viszonyok között. Ez a néhány százalék azonban nekünk évente több millió forint megtakarítást jelent. A szerződés szerint a Linde cég 1972—73-ban 250 ezer tonna etilén kapacitású olefin üzemet szállít. Rendelkezésünkre bocsátja az üzem teljes műszaki tervét valamennyi technológiai berendezését, készülékét, műszerét. A bemutató, a TVK és a lebonyolító, s egyszersmind generál tervező a Petrolkémiai Beruházási Vállalat már a tárgyalások időszakában megállapodott a céggel, hogy megkezdik a műszaki kiviteli tervek készítését. E szerint a Linde nemcsak elkészíti, hanem a magyar szakértők közreműködésével adaptálja is a tervet, sőt, hogy a kivitelezés mielőbb megkezdődhessék, a terveket magyar felirattal is ellátják. A negyedik ötéves terv e legnagyobb beruházását rekordidő. két és fél év alatt kell elkészíteni. A feladat nagyságát jól illusztrálja, hogy a TVK mai nitrogénüzeme öt évig készült, pedig a beruházás összege „csak” két és félmilliárd forint volt, alig valamivel több, mint a fele az olefinmű beruházásának. S bár a magyar népgazdaságban egy beruházás ilyen gyors kivitelezésére még nem volt példa, a határidő betartása mégsem látszik lehetetlennek. A gyors kivitelezhetőséget rengeteg különleges feltétel támasztja alá. Például: amire eddig még sok példa nem akadt, most egy teljes gyárat vásárolunk meg, tehát gépet alig, berendezést is keveset kell itthon készíteni. Nem mintha a hazai készülékek rosz- szak lennének, hanem egyszerűen arról van szó, hogy o ha- zoi tervezés, megrendelés, gyártás hosszú útját most nem kell végigjárni — az olefinműhöz minden megvan. Rövid átfutási idő Sőt nemcsak a gyárat vettük meg, hanem a hozzátartozó legfontosabb szolgáltató berendezéseket is; a gőztermeléshez kazánokat, vízlágyító berendezéseket, hűtővizet előállító készülékeket. A kivitelezőknek — kis túlzással — csak az építési és szerelési munkákat kell idehaza elvégezniük. A rövid átfutási idő realitását alátámasztja az is, hogy A napokban megérkezett az úgynevezett „tórusz” óriás hatodik tartozéka a pécs—üszögi vízmű telepére. Az egyenként 500 köbméter űrtartalmú idomokban az összes szerelés után a város szennyvizét ülepítik, amit a Hőerőmű iparivizként hasznosít. A képen: a telephelyre szállítás nagy gondot okozott még a széles főútvonalon is Fotó: Rácz József az olefinműnél viszonylag keveset kell építkezni. Nálunk a vegyipari beruházások értékének általában 25—30 százaléka magas és mélyépítés — a Linde-féle üzemnél ez az arány még a 14 százalékot sem éri el. Ennek magyarázata, hogy sok berendezés a szabadba telepíthető, épület jóformán alig kell. Az építőipar feladata tehát viszonylag egyszerű lesz; főként készülék- és "gépalapokat, víz- és szennyvíz csatornákat kell készíteni. A kisebb építési igény megkönnyíti ugyan az építők helyzetét, de nagy feladat elé állítja a szerelőket. A folyamatos munka csak egyféleképpen biztosítható: előszereléssel. — Ezért Léninvárosban berendeznek egy csőszerelő műhelyt, ahol a jövő év második negyedében — tehát már az építés ideje alatt — megkezdődik a munka. A műhelyben készült csöveket a helyszínen csak be kell majd illeszteni. Ezzel a módszerrel megszüntethető a szerelőipar idényjellege is. Az alapos előkészítés és a jó szervezés mellett Leninváros- nak még egy nagy előnye van: a kivitelezők a helyszínen vannak. Sem az építőknek, sem a szerelőknek nem kell tehát a zöld mezőre kivonulniuk, ez a startnál igen nagy időmegtakarítást jelent. A Petrolkémia Beruházási Vállalat ezekben a hetekben köti meg a kapacitás-szerződéseket a kivitelezőkkel, s egyszersmind ismerteti velük a legfontosabb feladatokat. Az előzetes megbeszéléseken, mind az építő, mind a szerelő vállaltok kedvezően nyilatkoztak; a munkát vállalják. Az utolsó simításokat végzik a beruházási javaslaton is. Az előzetes számítások szerint — a jelenlegi árakat alapul véve — a beruházás költsége mintegy 5,2 milliárd forint lesz. Nélkülözhetetlen alapanyag Az olefinmű tulajdonképpen évtizedekre meghatározza vegyiparunk fejlődését. Olyan alapanyagokat gyártunk itt, amelyek nélkülözhetetlenek a vegyipar korszerű ágazatainak kiépítéséhez. Messze előre meghatározza tehát feladatainkat is: évről évre növelnünk kell majd feldolgozó iparunkat, fokozatosan létrehozni azokat az üzemeket, amelyek az olefin termékeket hasznosítják. A fokozatosságra az ad lehetőséget, hogy a Szovjetunió sokáig átveszi a nálunk pillanatnyilag fel nem dolgozható alapanyagokat. Cserébe — évente mintegy 15 millió dollár értékben — olyan késztermékeket kapunk, amelyeket különben tőkés országokból kellene importálni. K, Ny. J. 1 Ügyintézés „felső fokon" Háromévi hűhó — semmiért! Még 1969-ben indult o kivitelező keresése. Azóta a MEZÖBER-nél összegyűlt három dosszié levél — ígérgetés, lemondás, fenyegetés — és most kezdődhet elölről minden. Annyi fontos beruházás sorsáról kellett és kell dönteni nap I mint nap, hogy talán nem is érdekes: mit ígérgettek ezekben [ az ominózus levelekben. Azért megjegyzem: új növényvédő állomásról van szó, melynek a cserkúti MEZŐGÉP Vállalat szomszédjában kellene felépülnie. A pénz adott, a terveket már 1969-ben elkészítette a Budapesti' Középülettervező Intézet. A MEZÖBER feladata lett volna kivitelezőt szerezni — és felépíttetni. Három év alatt egy kapavágás nem sok, de annyit sem ütöttek az építők. Az ügy — közhasználatú szóval élve — elhúzódott. De milyen okok gátolták a megvalósulást? 1968: Felmerült a gondolat, hogy a zsúfolt és elég kényszerű körülmények között dolgozó növényvédőknek a Szederkényi Állomás helyett, új otthont kellene biztosítani. A szederkényit bővíteni nem érdemes, inkább, valahol a megye központjában kell új állomást építeni. így esett a választás Cser- kútra. 1969: Májusban a Középülettervező Intézet elkészítette az állomás beruházási programját. Ezt jóváhagyták: 15 millió forintot az állomásépületre, négymilliót pedig a szolgálati Rakásokra szántak. A MEZÖBER felkereste a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalatot és kérte, hogy vállalják a kivitelezést. A tanácsiak maximális segítségüket ígérték, s július 20-án levélben is közölték: 1970-ben megkezdik a munkát és 1972-ben átadják az új állomást. Egyben az épület tervezésében módosítást kértek: ne hagyományos, hanem UNIVÁZ szerkezetű legyen; azt hamarabb fel lehet húzni. A KÖZTI 1969 decemberére elkészítette a terv- módosítást — az ígért október 1-i határidő helyett. 1970: Májusban ígérte a Tanácsi Magas- és Mélyépítő, hogy rövidesen megküldi a szerződéstervet. Aztán cementhiányra hivatkozva — kérte a határidők módosítását. Később kérte, hogy a lakásokat vegyék ki a tervből. A lakások elkészítésére a Pécsi Építőipari Szövetkezet vállalkozott. 1971: Kérik a tanácsiak, hogy terveztessék át a terveket — hagyományos technológiára. Ugyanis nem tudnak vázszerkezetet szerezni. A MEZÖBER megrendeli — a gyártó vállalat pedig visszaigazolja. Július 1-én a Tanácsi Magas közli: csak a vázszerkezetek felállítását vállalja, többet nem. Szeptember eleje: a MEZÖBER új kivitelező után néz. Eddig a történet. A Tanácsi Magas- és Mélyépítő generálkivitelezési szerződést nem kötött ugyan — kapacitási problémái érthetőek — három évre volt szükség, míg kiderült: nem tudja felépíteni a Növényvédő Állomást. Ezt a három évet a MEZÖBER „türelmesen kivárta". S közben mindez — pénzbe került. Ma már egyáltalán nem valószínű, hogy a 19 millióból — ami a kezdet kezdetén még 17 millió volt — kikerül az állomás. De valahogy mindez nem érinti a lényeget. Az ilyesmit megszoktuk. Inkább a levelekre gondoljunk, melyeken ott virít a vállalatok pecsétje, melyekben így szentesített hivatalos ígéretek zengenek. De: generálszerződés nincs — s így a levelek ígéretét senkitől sem lehet számonkérni . . . Vagy lehet, hogy már ezt is megszoktuk? Kozma Ferenc Felveszünk esztergályos szakmunkást, SEGÉDMUNKÁST, FIATALKORÚ, 16 ÉVET BETÖLTÖTT SEGÉDMUNKÁST. Jelentkezés: Pécsi Vasas Ktsz. Zsolnay Vilmos u. IS. Munkaügy. J
