Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-05 / 234. szám

Ara: M füléi Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló xxviii.évfolyam,234.sióm Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1971.október5.,kedc Az élet értelme Jó! ha!ad az iszi munka Baranyában B munka becsület és dicső­ség dolga! Szinte hallom, amint a kedves olvasó in­gerülten felkiált, jobbik esetben maga elé morogva ál­lapítja meg: hát megint kezdő­dik! S ha nem csapja le az új­ságot, talán csak az£rt van: nézzük, mire akarnak ezzel ki­lyukadni? Elkoptattuk ezt a jelmonda­tot is, mint annyi sokat. Pedig nemcsak azért van így, mert úton-útfélen: a szórakozóhelye­ken s az ember otthonában csak a jelszavakkal tömtek ben­nünket, s talán nem is csak az volt a baj, hogy a biztosításon kívül édes kevés volt az anyagi elismerés. Inkább a munkájuk értelmét, eredményét hiányolok százezrei előtt váltak ellenszen­vessé ezek a jelmondatok. Haj­dani munkaversenyek győztesei, hajlotthátú bányászok még ma is szívesen emlékeznek a fel­emelő pillanatokra, amikor át­vették a díjakat, disznót, mo­tort, kerékpárt, kombináltszek- rényt és az oklevelet. Az or­szágnak szén kellett, a bányá­szoknak pedig nem volt mit enniük, az üzletek üresek vol­tak. A győztesek most azt mond­ják: disznó nélkül is csináltuk volna, csak a dicsőségért. Biz­tos így van. Értelmét látták. Sokkal kevésbé hihető, hogy a villányi citromligetet munka­versenyben építő emberek ma szívesen emlékeznek gödörásá- si rekordjaikra. S bizony nem csodáljuk, ha savanyú és kese­rű emlékek maradtak csak az egykori magyar citrom-nagyha­talmat ígérő ábrándokból. Fé­lünk, hogy a magyar gyapot­szedő csúcstartó is csak fájdal­masan emlékszik egykori erőfe­szítéseire, mint ahogyan az a bányász szocialista brigád is, mely a gyorsvágathajtásban hó­napról hónapra újabb s újabb rekordokat ért el. A vágat el­készült, s talán fél esztendő sem telt el, amikor kirabolták az acélgyűrűket - szintén re­kord idő alatt - s örökre elfa­lazták a vágatot. Nem volt rá szükség. Nem igaz, hogy nem szere­tünk dolgozni! A munka igenis, hogy ma is becsület és dicső­ség dolga. Munka nélkül — most nem az anyagiakról van szó - megsemmisülünk, boldog­talanná válunk! Ismertem egy művezetőt, egy üzemi baleset­ből szétroncsolt végtagokkal mentették ki. Hosszú évekig dolgozott még felgyógyulása után. Hangja olyan volt, mint a mennydörgés, s a gyárban nem lehetett vele lépést tarta­ni. A nyugdíjkorhatár eléréséig dolgozott. A búcsúztatón már meghalkult a hangja, fél évvel később alig jött ki az utcára, csak gyógyszereit rendezgette. Talán tizenkét alkalommal vit­te hozzá a postás a nyugdíját. Az öreg portás visszatért az életbe. Negyven esztendőt le­húzott az egyik Pécs környéki üzem portáján. Nála szigorúbb kapuőrt alig-alig lehetett el­képzelni. A vállalat igazgatójá­nak autóját is megállította, s belenézett nem visz-e el vala­mit, ami az üzemé. Nyugdíjas- korának első heteit az üzem portája körül töltötte, minden­nap akadt valami, amiért a vá­rosból kiutazott. Később aztán a Csendes étterembe költözött. A legrablóbb kinézésű vendé­gek közül szegődtek barátjául, köztük szórta szét kevés kis pénzét. Záróra körül a pincérek vezették az utcára, s a falnak támasztva sorsára hagyták. Egy- tzer aztán hívták vissza az üzembe — dolgozhat az évi hat­ezerért. Másfél évtizede ismér, az elmúlt napokban az üzem­ben jártam, kemény szavakkal állított meg a portán. Engedély nélkül egy lépést sem tovább! Az egyik pécsi vállalatnál dolgozik — állományban van egy lány. Apja a szomszédos megye tekintélyes vezetője. A vállalat igazgatója egyrészt nem tud a lánynak munkát adni, másrészt nem is akar, azt hiszi jobban érzi magát így. A lány dolgozni akar. Kér, könyörög a munkáért. A vezetők azt hiszik a fizetését kevesli — megtold­ják egy százassal. A kislány végső kétségbeesésében már mindenre hajlandó lenne azért, hogy a vállalatnál rendes mun­kakört s értelmes munkát kap­jon. A Hunyadi úton hosszú éve­kig egy nyurga, fiatal gyerek seperte az utat. Néhányszor be­széltem vele, többnyire ő szólí­tott meg, hogy a szerkesztőség előtt álló gépkocsik miatt nem tudja az utcát rendesen tisz- tántartani. Amikor elmennek az autók ott a szemét, még azt gondolja valaki, hogy ő nem dolgozik rendesen. Az idén ta­vasz óta nem láttam, egy sep­rőautót lótok erre felkapaszkod­ni a hegyre. Még felvillant ben­nem: a hajlotthátú gyereknek nem kell többé a vaskocsit a dombra feltolnia. Néhány hete találkoztam vele. Látja - mond­ta - az autók miatt máshová küldtek, nem voltok megeléged­ve a munkámmal. Gépet tettek oda. Aztán az most rendeseb­ben dolgozik, mint én? Nem Dehogy. A gépnek nincs esze, s nincs szíve, amely fájdalma­san megsajdul, ha valaki nem elégedett az utca tisztaságával. Szeretünk dolgozni. Nincs na­gyobb öröm, kedvesebb köte­lesség, mint amikor az édes­anya gyermekét gondozza. A szülési szabadság vagy három­éves gyermekgondozási idő vé­ge felé azonban az anyák több­sége betegesen vágyik vissza munkahelyére. Persze, hogy ki­pihenjék magukat — mondhat­ják a rosszmájúak. Pedig nem így van. Mindannyian szere­tünk fontosak lenni, mindannyi­an boldogok vagyunk egy jól elkészített munkadarab után: legyen bár az ötvösmunka, aranyló ékszer, tisztára sepert utca, vagy akár az iskolában tudással megtömött nebuló. C sak értelme legyen. Anél­kül, hogy ne lássuk mun­kánk eredményét, hogy ne érezzük: amit csinálunk egy kis csavar a nagy mecha­nizmusban, melyet évezredek alatt az ember felépített, mit sem ér az egész. Még akkor sem, ha busásan megfizetik. Sokszor mondjuk: igaz, hogy a kapitalista országokban nagy a munkanélküliség, de a mun­kanélküli segély több mint a mi fizetésünk. Talán egy-két or- ságban igaz. De ha jól bele­gondolunk: létezik-e becsületes ember számára nagyobb bün­tetés, mintha csak a fizetéséért kellene munkahelyére járnia? Azt hisszük, hogy nem, még ak­kor is igaz ez, ha ez nálunk ma még sok helyen így is van. Az ember szeret dolgozni, s ha azt mondja valaki, a munka becsü­let és dicsőség dolga, lehet, hogy ingerülten a fejéhez vá­gunk valamit, de ha elvennék tőlünk a lehetőséget, hogy munkánkkal becsületet és di­csőséget szerezzünk, megszűn­nénk embernek lenni. lombosi Jenő A kellemes októberi idő kedvez az ősziek betakarítási munkáinak, valamint az őszi szántásnak és vetésnek. Az egyházasharaszti termelőszövetkezet tábláin vetik az őszieket 'zokolai felvétele A tartalomból: A Koszigin Algírban (2. old.) Ünnep lesz Gyódon (3. old.) Emberek és milliárdok (3. old.) Megnyílt a X. múzeumi hónap (5 old.) Film—tv—néző (5. old.) Végre, hétfő (5. old.) A hét vége sportja (7—8. old.) Külföldi vendégek Pécsett Előadást tartanak az egyetemen Október elsejei fordulónap­pal értékelték az őszi mezőgaz­dasági munkák állását, a me­gyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán. A já­rásokból, illetve termelő üze­mekből ez alkalommal beérke­zett jelentések számokkal is igazolják azokat a szép ered­ményeket, amelyeket megyénk termelőszövetkezetei az ősz el­ső hónapjában elértek, a szán­tási, vetési és betakarítási mun­kákban. A viszonyítási alap az el­múlt év szeptembere, amikor az időjárás csaknem azonos volt a mostanival, vagyis szá­raz szeptember volt, csakúgy, mint most, és lehetett dolgoz­ni. Mégis tavaly október else­jén csak 107 ezer holdon volt elvégezve a vetőszántás és őszi mélyszántás, most pedig 124 ezer holdon kész. Az őszi gabonák vetőágya 65-66 szá­zalékban elő van készítve, a mélyszántást 41 ezer holdon fe­jezték be a tsz-ek, csaknem két­szer akkora területen, mint ta­valy. Az őszi búza vetése ta­valy ilyenkor csak 4500 holdon történt meg, most 11 ezer hold takarmány- és étkezési búza el van már vetve. Lucernát, pillan­góst már eddig kétszer akkora területen vetettek a tsz-ek, mint tavaly. Jobban halad a betakarítás is. A burgonyának 18-20 szá­zaléka tavaly október 1-én még földben volt, most ez a mun­ka már befejeződött. A napra­forgó aratás 32 százalékban történt meg — tavaly csak 12 százalékra állt — annak elle­nére, hogy e növény területe az előző évhez képest Bara­nyában megduplázódott. A ku­korica szedését tavaly október elején csak 540 holdon kezd­ték meg, most 14 500 hold már le van szedve, 8200 holdról már a kukoricaszárat is letaka­rították. A kukorica gyorsabb érésében természetesen szere­pet játszott a nyári aszály is. de, hogy a munkák ennyivel jobban állnak, az legfőképp a jobb gépellátottságnak köszön­hető. A megye termelőszövet­kezetei 1971-ben 30 millió fo­rinttal többet fordítottak géo- beruházásokra, erő- és munka­gépek, betakarító gépsorok vá­sárlására, mint tavaly, és ez tükröződik a mostani eredmé­nyekben. Problémáktól azonban ez az ősz sem mentes, ezek az aszály ra vezethetők vissza. Befejező­dött például a silózás. A siló- kukorica területe a tavalyival azonos volt, a gyengébb ter­més miatt azonban a betárolt készlet jóval alacsonyabb. A megtöltött silótér 30 ezer köb­méterrel kevesebb a tavalyinó1 ez az állattartás szempontjából igen nagy gond, de ma még a kiesés pótolható - holnap talán késő lesz. Ismét előtérbe került a kukoricaszár, mint tar­talék takarmány, melynek mi­nősége ilyenkor október első felében még jó, s nagyjából közepes szénaértékű. Uayancsak a takarmánykér- déssél függ össze, hogy a szük­ségesről kevesebb őszi keve­réktakarmányt vetnek el. A tsz- eknek pár éve még 10 ezer hold volt a megyei vetésterülete, most csak 3 ezer néhányszáz holdat biztosítanak e növények­nek, .pedig tavasszal ez lesz az első zöldtakarmány, amihez a ; széna- és silószű'kében nehezen átvészelt tél után hozzányúlhat­nának. Most még nem késő, hogy a tsz-ek változtassanak eredeti szándékukon, de olyan túl so­káig ezzel sem lehet várni. Szeptember végén meg­kezdte munkáját a Kaposvári Cukorgyár is. Megyénkben ed­dig a terület 22,5 százalékán szedték fel a cukorrépát, hat nagyüzem az idén már mo­dern francia gépsorokkal végzi j ezt a munkát. Az október, an nak ellenére, hogy a munkák­kal szinte naprakészen állnak az üzemek, erős hónap lesz, hisz ebben a hónapban kell el­vetni a búzát — még 90 ezer holdon — és letörni, betakarí­tani a kukoricát a közösben és a háztájiban, ami újabb közel 100 ezer hold. Dr. E, A. Szkripal/'ev és V. D. Lazurenko, szovjet professzorok tegnap Pécsre érkeztek. A ne­ves tudósok a Magyar Jogász Szövetség Jogtörténeti Szakosz­tályának vendégeként tartóz­kodnak Magyarországon. Pécsi látogatásuk alkalmából felke­resték a Tudományegyetem Ál­lam- és Jogtudományi Karának vezetőit, valamint jogtörténé­szekkel beszélgettek. Gáspár Sándornak, az Elnöki Tanács helyettes elnökének meghívására hétfőn délben hi­vatalos baráti látogatásra Ma­gyarországra érkezett R. M. Ka­wawa, a Tanzániai Egyesült Köztársaság alelnöke. Kíséreté­ben magasrangú tanzániai sze­mélyiségek érkeztek hazánkba, köztük P. A. Kisumo közigazga­tási és falufejlesztésügyi állam­Dr. Vladimir Bayer, egyetemi tanár, a zágrábi egyetem bün­tető eljárásjog professzora és dr. Stanislaw Waltos, a krakkói egyetem docense a Pécsi Tu­dományegyetem Állam- és Jog- tudományi Karának vendége­ként ugyancsak Pécsre érkezett, a zágrábi, Hletve a krakkói egyetem között fennálló közvet- i len kapcsolat keretében. A külföldi professzorok a jo- gi karon előadást tartanak. miniszter, A. H. Mwinyi, az el­nöki hivatal áíiamminisztere és A. C.'Tandau, a Natu Tanga­nyika! Szakszervezeti Szövetség főtitkára. m A tanzániai vendégeket a Fe­rihegyi repülőtéren Gáspár Sán­dor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Kiss Károly, a SZOT al­elnöke, dr. Mihályfi Ernő, dr. : Sályi István, dr. Trautmann Re- ' zső, az Elnöki Tanács tagjai, dr. Soós Gábor, a mezőgazda- sági és élelmezésügyi minisz­ter első helyettese, Hollai Imre külügyminiszter-helyettes, Ka­szás Ferenc vezérőrnagy, hon­védelmi miniszterhelyettes, Bárd Miklós, a Magyar Népköztársa­ság Dar Es Salaam-i nagyköve­te és több más magyar vezető személyiség fogadta. Jelen volt a fogadtatásnál dr. Herbert Plaschke, a Német Demokrati­kus Köztársaság budapesti nagykövete. * Gáspár Sándor, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke hétfőn délután az Országhoz Munká- csy-termében fogadta R. M. Kawawat, a Tanzániai Egyesült Köztársaság alelnökét. A látogatásnál jelen volt Hollai Imre külügyminiszter-he­lyettes, Bárd Miklós, a Magyar Népköztársaság Dar Es So- laam-i nagykövete, valamint P. A. Kisumo közigazgatási és fa­lufejlesztésügyi óllamminiszter, A. H. Mwinyi, az elnöki hivatal államminisztere. Tegnap este az Országház­ban, az Elnöki Tanács tanács­termében megkezdődtek a ma­gyar—tanzániai tárgyalások. KS/D. NAPLÖ, TELEFOTO •Hétfőn Budapestre érkezett R. M. Kawawa, Tanzánia alelnöke és kísérete. A vendegeket a Ferihegyi repülőtéren Gáspár Sándor, i oi Elnöki Tanács alelnöke és az Elnöki Tanács több tagja fogadta Budapestre érkezett R. M. Kawawa, Tanzánia alelnöke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom