Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-23 / 250. szám
t971. október 23. DUNANTOLI NAPLÓ 3 Gazdasági aktíva érte kéz let a Parlamentben (Folytatás az 1. oldalról) nők is, hogy nagyobb nyilvánosságot adunk az ilyen ügyeknek és törekszünk olyan közhangulat kialakítására, amely lehetetlenné teszi a visszaéléseket. Ezt követeli tőlünk a becsületesen gondolkodó és dolgozó többség, a közösségellenes magatartást elítélő közvélemény. E törekvésünk jó példái a telekspekuláció ellen hozott intézkedéseink. Előbb a progresszív adózás bevezetésével próbáltunk gátat vetni az indo- 1 kolatlanul és rohamosan növekvő telekároknak. Mikor láttuk, hogy ennek a rendelkezésnek az eredménye nem kielégítő, akkor a kormány olyan intézkedést hozott, amély már drákói szigorral gátat vet a spekulációnak és az árak letörését célozza. A mellékjövedelmek szerzését szabályozó rendelkezéseink lazák voltak. Erőfeszítés nélkül lehetett betölteni másod-, sőt harmadállásokat, s ily módon meg nem érdemelt bérhez jutni. A kormány közelmúltban hozott határozata rendet teremt, jelentősen megszigorítva az előírásokat. Beruházási tevékenységünk A kormány elnöke ezután részletesebben elemezte gazdasági életünk néhány problémáját. Elsősorban a beruházási politika és gyakorlati kérdéseiről szólott. — Legkényesebb problémánknak a beruházási szféra jelenségeit tekintem — mondotta. — A beruházásokra fordított ösz- szegek tavaly is, az idén is kétszer olyan gyorsan nőttek, mint a nemzeti jövedelem, pedig ötéves tervünk előírása szerint a nemzeti jövedelemmel azonos mértékben kell emelkednie a felhalmozásnak. Az ebből származó nehézségek a költségvetésben és a fizetési mérlegben csapódnak le. Elsősorban a beruházásoknál kell rendet teremteni, mert valamennyi negatív jelenség elsősorban abból származik, hogy az utolsó két évben a beruházásoknál jelentős elcsúszások következtek be.- A legutóbbi esztendőkben — mondotta — a kormány többször foglalkozott a beruházási tevékenységgel. Jelentős javulásról azonban még nem beszélhetünk, bár az év folyamán fokozódott a koncentráció, s ez nem kis eredmény. A statisztikai adatok szerint az elmúlt év- ; hez képest több mint ötszázzal | csökkent a megkezdett és több mint ezeregyszázzal nőtt az átadott létesítmények száma. Jelenleg mintegy 10 százalékkal kevesebb a folyamatban levő építkezés, de a költségvetési összegek 13 százalékkal magasabbak. Mindennek ellenére tarthatatlanul magas a befeje- | zetlen beruházások állománya. Értékük egy egész év beruházási összegének mintegy 80 százaléka. Egyik legfontosabb feladatunk, hogy ez az arány az c':éves terv végrehajtása során J évről évre javuljon, és 1975-re az elfogadható, 65—70 százalékos szintre csökkenjen. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy gazdaságunk hatékonysága erőteljesen fokozódjék. A beruházási feszültség lényegében nem csökkent és a népgazdaságban mutatkozó gondok jó része erre vezethető vissza. Problémát okoz a beruházási össztevékenység nagysága és növekedési üteme. Ennyit nem bír el az ország, nem futja a nemzeti jövedelemből, nem áll rendelkezésre kellő kapacitás. A beruházási nehézségek ez építési anyagok és a kivitelezés árának emelkedésében a kivitelezési határidő elhúzódásában jelentkeznek. Gazdaságirányítási rendszerünkkel ellentétes helyzet alakult ki: az építőipari vállalatok válogatnak a rendelések között, nem törekszenek az olcsóbb és jobb minőségű kivitelezésre, a vállalt határidők betartására. A beruházási feszültségek hozzájárulnak a munkaerőgondok kiéleződéséhez és az import gyors felfutása következtében a külkereskedelmi mérleg hiányának is okozói. A beruházás! problémák egyik eredője, hogy nem egyértelmű a felelősség a beruházási döntésekért. Nincs megfelelően meghatározva a funkcionális és ágazati irányító szervek lelelős- sége és feladata. Ez párosul a népgazdasági tervezés hiányosságaival, amelyek a források és a fejlesztési célok összhangjának hiányában, valamint a fejlesztési költségek alátervezésé- ben jutnak kifeiezésre. Nem kielégítő az építő- és a szerelőkapacitás, és emellett szervezetlen a kivitelezői tevékenység. Találkozunk a népgazdaság erőforrásait meghaladó és gyakran különleges építési igények szorgalmazásával is. Nem megfelelő a beruházások előkészítése, a minisztériumok és a vállalatok pedig helytelenül nem képeznek beruházási tartalékot. Elharapódzott az a szemlélet, amely abban jut kifejezésre, hogy a minisztériumok, a tanácsok és a vállalatok a negyedik ötéves tervtörvényben jóváhagyott kereten felül mintegy 40 milliárdos beruházási többlet- igény kielégítését szorgalmazzák. Fock Jenő emlékeztetett arra a meglehetősen gyakori jelen- | ségre, hogy műszakilag és pénz- I ügyileg megalapozatlan beruházások kivitelezését kezdik meg azzal az alig titkolt szándékkal, hogy a költségvetés — kényszerűségből — az eredetileg tervezettnél úgyis nagyobb összeget ad majd a már elkezdett létesítmény befejezéséhez. | Ilyenkor természetesen mindig azzal érvelnek, hogy a népgazdasági érdek kívánja ezt így. Ez — történjék akármilyen szinten is — enyhén szólva tisztességte- | len spekuláció. A vállalatok sok esetben a j megengedettnél nagyobb arány- ban fordítják pénzeszközeiket ; beruházásokra, s nem tesznek eleget forgóalap-feltöltési kötelezettségeiknek. A kialakult kedvezőtlen tendenciák növelik az árfeszültségeket és egyre nehezebb helyzetbe hozzák a költségvetést. Ezeket a tendenciákat mielőbb I meg kell változtatnunk. Koránt- J sem könnyű, gazdasági munkánkban alapvető jelentőségű J feladatról van szó. Elsősorban a szemléleten kell változtatnunk. Ez legalább olyan fontos, mint az adminisztratív intézkedések és a szabályozók megváltoztatásának egész sorozata. Állami, gazdasági szerveinknél, a tár- j sadalmi szerveknél érvényesülnie kell annak a központi gon- j dolatnak, hogy a helyi érdekek- j nek megfelelő beruházásokat rendeljék alá az össznépgaz- dasági érdekeket kifejező beruházási tevékenységnek. A kormány ennek megfelelően úgy határozott, hogy az Országos Tervhivatal teljes fele- j lósséggel gondoskodjék a be- [ ruházási egyensúly megtervezéséről, a felhalmozási források mértékének és fő arányainak kialakításáról, valamint a központi fejlesztési célok ütemezéséről. Minden eszközzel biztosítanunk kell, hogy az állami költségvetés eszközeit a nép- gazdasági terveknek megfelelően használják fel. Ezt a Pénzügyminisztériumnak és a bankszervezetnek a döntéselókészítő pénzügyi eszközökkel biztosíta- niok kell. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumnak összhangot kell teremtenie a tervben elő- j irányzott építési igények és az j építőipari vállalatok kapacitás- ■ fejlesztési tervei között. Az ágazati minisztériumok és a tanácsok felelősek azért, hogy a fej- i lesztési koncepciók biztosítsák a hatékonyság növelését, a fej- ' lesztések tervszerű, gazdaságos megvalósítását. A vállalatok és a szövetkezeték vezetőinek minden erőt összpontosítaniuk kell a saját és a rendelkezésükre bocsátott eszközök hatékony, gyorsan megtérülő, intenzív fejlesztésére. Tovább kell javítani az állami egyedi, nagy és fejlesztési kölcsönből megvalósuló beruházások döntési rendszerét. A különböző szintű vezetők a beruházások elhatározásánál kötelesek figyelembe venni, hogy | mennyi pénz áll rendelkezésükre. A továbbiakban a kormány sokkal szigorúbban bírálja el a terven felüli pótigényeket. A ta- i nácsi vezető szervek csakis az i A Parlament kongresszusi termében gazdasági aktívaértekezletet hívott össze a kormány. Képünkön: dr. Vályi Péter miniszterelnökhelyettes és dr. Éí:ó József külkereskedelmi miniszter az értekezlet szünetében KS/D. NAPLÓ, TELEFOTO adott terület anyagi lehetőségeinek megfelelő fejlesztéseket tervezhetnek. A vállalati fejlesztési alap a népgazdasági tervben előirányzott összeg. A vállalatok kötelesek jól sáfárkodni vele. A túllépés felelőtlenség, amely most már nem maradhat következmények nélkül. A jövő évi beruházási tervek — a tapasztalható túlzásokkal és sürgetésekkel szemben — csak erőforrásainkkal összhangban álló, reális ütemet irányozhatnak elő. A beruházások tervszerű végrehajtása érdekében minden szinten kötelező a tartalékok képzése. Szigorúbban kell ellenőrizni a műszaki előírások betartását és meg kell akadályozni a • fényűző, pazarló beruházásokat. A jóváhagyott beruházások devizaköltségei nem léphetők túl. Különösen indokolt esetben a felügyeleti szervek engedélyét kell kérni. Korszerűsíteni kell a beruházások szervezését. Ennek érdekében nagyobb összhangot kell teremteni a beruházók, a tervezők és a kivitelezők tevékenységében és ösztönzésében. Az építési idő rövidítése érdekében meg kell gyorsítani a könnyűszerkezetes építési mód bevezetését. Az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy beruházási gondjaink megszüntetéséhez a határozott intézkedések egész sora és természetesen ezeknek következetes végrehajtása szükséges. A várható intézkedésekkel kapcsolatban a kormány elnöke rámutatott,' hogy nem kívánják a beruházásokat befagyasztani, J sőt, a folyamatban lévőket meg akarják gyorsítani, hogy azokat mielőbb a termelés szolgálatába állíthassák. De az új beruházások elhatározásánál következetesebben és keményebben beavatkozik a kormány. Hangsúlyozottan kérte valamennyi illetékes vezetőt, hogy a várható intézkedések mintegy megelőzéseként, ne igyekezzenek új beruházásokat kezdeni. — Kérem, — mondotta — a párt, a szakszervezet, a KISZ üzemi és minisztériumi szerveit, hogy vigyázzanak erre, s a kormány nevében kérem, sőt megkövetelem az állami szervek vezetőitől, az üzemek igazgatóitól, a szövetkezetek vezetőitől, hogy óvakodjanak az említett törekvésektől, mert ezzel nehéz helyzetbe hozhatják népgazdaságunkat. Mindenki reálisan mérje fel helyzetünket, ennek megfelelően cselekedjék, hogy mielőbb túljussunk nehézsé- j geinken. A felhalmozási folyamatban jelentős szerepe van a készletek alakulásának. Az elmúlt években összességében javult a helyzet. A kész- I letnövekedés 1970-ben kisebb ; hányadot kötött le a nemzeti jövedelmből, mint korábban. Az eltelt három évben a készletek i — jelentős abszolút növekedésük ellenére — kisebb ütemben ! nőttek, mint az értékesítés. Mindezek ellenére a vállalatok | jelentős részénél még mindig tapasztalható indokolatlan készletgyűjtés. Fokozni a termelés gazdaságosságát! A kormány elnöke ezután a termelés gazdaságosságával foglalkozott. A népgazdaság fejlődésének alapvető követelménye — mondotta —, hogy állandóan javuljon a termelés gazdaságossága. Ezzel általában mindenki egyetért. A gyakorlatban azonban már számos vitatott kérdés merül fel. Egy egy ágazat egészének a gazdaságosság szempontjából való áttekintése és a teendők megfogalmazása központi feladat. Felmértük, milyen intézkedések szükségesek ágazatonként a jelenlegi helyzet javításához, nemcsak a közeljövőben, hanem a negyedik ötéves terv egész időszakában. A helyzet megváltoztatását elsősorban műszaki fejlesztéssel, a technikai, technológiai színvonal emelésével, a termékösszetétel javításával kell elérni. A gépiparban a járműgyártás és a számítógépgyártás kiemelt fejlesztésével az egész ágazat termékstruktúrája gazdaságosságának javítását tűztük ki célul. A ruházati ipar termelésének gazdaságosabbá tételét a IV—V. ötéves tervben végrehajtásra kerülő rekonstrukció segíti elő. Bútoriparunkban eltérően az eredeti elképzeléstől, új gyárak építése helyett át- j fogó rekonstrukciós programot } hajtanak végre. A gazdaságosság fokozásának a nemzetközi együttműködés útján igen jó példo az a megállapodás, amelyet a papír- j ipari termékek cseréjére a magyar és szovjet miniszterek a közelmúltban kötöttek meg, E szerint a Szovjetunió tömeg- j papírokat szállít Magyarország- j nak, finomabb nyomópapírok és feldolgozott papírtermékek ellenében, Fock Jenő hangsúlyozta, hogy a gazdaságos termelési struktúra javítása érdekében következetesebben kell alkalmazni mind a közvetett, mind o közvetlen irányítás eszközeit. Következetesebbé tesszük támo gatási rendszerünket a tekintetben, — mondotta — hogy egyes vállalatokat ne részesítsünk előnyben csak azért, hogy elkerüljék vagy elodázzák a termelés struktúrájának átalakítását, illetve az üzem esetleges megszüntetését. Gazdaságpolitikai céljaink megvalósításáért vállalnunk kell és meg kell birkóznunk az esetleges helyi po- i litikai zökkenőkkel. I A minisztériumoknak sokkal I határozottabban kell hozzáfogniuk a gazdaságtalan termelést folytató vállalatok ügyének rendezéséhez. Néhány vállalatnál máris elkezdték, vagy el is készítették az ötéves szanálási programokat. Ezek természetesen kemény, de elkerülhetetlen intézkedések. Vannak, akik attól félnek, hogy a szanálás nyomán politikai problémák keletkeznek, a gazdaságirányítás reformjának bevezetésekor is. Az aggodalom akkor sem volt indokolt, ma sem kell munka- nélküliségtől félni, hiszen egész népgazdaságunkra rendkívül nagy terheket ró éppen a munkaerőhiány. Nem szabad ilyen mondvacsinált, nem valós indokkal késleltetni a most már halaszthatatlan intézkedések végrehajtását. Hasonlóképpen nem kell félni ellátási zavaroktól sem, mert képesek vagyunk a szükségletek kielégítéséről megfelelőképpen gondoskodni. A gazdaságtalan termelés visszaszorítása, megszüntetése minden vállalatnál nemcsak gazdasági, hanem alapvetően politikai feladat is. Ezért szükséges, hogy ezzel a kérdéssel népgazdaságunk érdekeinek megfelelően a párt- és társadalmi szervek folyamatosan és minden szinten határozottan foglalkozzanak. A kormány elnöke részletesen elemezte a munkaerőhelyzetet és bírálta azokat a túlzó nézeteket, amelyek képviselői általános munkaerőhiányt emlegetve és rá se hederítve 3 helyi megoldási lehetőségekre, arról panaszkodnak, hogy a termelőszövetkezetek mellék üzemági vállalkozásai és az ipari szövtekezetek tömegével elszívják a munkaerőt. Ilyen esetek — mondotta -, helyenként valóban előfordulnak, de az „elcsábítottak” az üzemi munkásságnak csak elenyésző kis százalékát teszik ki. A munkaerőhiány helyenként, egyes üzemrészekben valóban súlyos problémát okoz. Vannak gyáraink, ahol a modern technikával — amelyre milliókat költöttünk —, elsősorban munkaerő- hiány következtében egy műszakban termelnek, és gyakran ott sem teljes kapacitással. Legutóbb Csepelen tapasztaltam, hogy az üzem modern öntödéje — korszerű technikával felszerelve — munkaerőhiány miatt csupán egy műszakban dolgozik. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy ez mily.en sokba kerül a népgazdaságnak, milyen károkat okoz. Munkaerőgondok Népgazdaságunk fejlesztése jelenleg és a következő években elsősorban intenzív úton történik. Emellett természetesen egyes ágazatokban és az ország egyes körzeteiben munkahelybővítő, extenzív gazdaság- fejlesztő módszereket is alkalmazunk. Az intenzív fejlesztés a munkaerőgazdálkodásban alapvetően a már foglalkoztatott létszám munkaerejének ésszerűbb hasznosítását igényli. A foglalkoztatottságban a reform eddigi időszakában — részben tudatos intézkedéseink nyomán — átrendeződési folyamat indult meg. Ez még inkább így lesz a negyedik ötéves terv hátralévő részében. 1973-tól kezdődően a munkaképes korú népesség száma lényegében nem növekszik. Az ifjúsági munkaerőforrás erőteljesen csökken, a mezőgazdaságból való munkaerőáramlás mérsékeltebb ütemű lesz. A női munkaerőtartalék munkába ál- 'ítása mind nehezebb, s költségesebb. Ezek a tendenciák hosszabb időre érvényesek. A munkaerő nagyarányú spontán mozgása sok gondot okoz a vállalatoknak. A káros munkaerőmozgás rontja a munkafegyelmet, ugyanakkor a fellazult munkamorál tovább növeli a fluktuációt. A vállalatok sok esetben nagy létszámhiányt mutatnak ki és további csökkenésétől félve, elnézőek a fe- gyelmezetlenkedökkel szemben. A munkafegyelem lazasága jelentős részben a munka szervezettségének alacsony szintjével indokolható. Ugyanakkor a laza munkafegyelem gátolja leginkább a korszerű termelésszervezési elvek gyakorlati érvényesítését. Ezért nagyon következetes intézkedésekkel kell gátat vetni a munkafegyelem további lazulásának. Az adminisztratív intézkedéseken tú1 számítunk a szocialista brigádok, a törzsgárda és minden öntudatos dolgozó példamutató helytállására. Továbbra sem kielégítő a munkaerőtartalékok feltárására és hasznosítására irányuló szervező munka. A vállalati szervezés jelenlegi helyzetét gyors ütemben kell javítani. A termelési esrközök jelentős fejlődését nem követte a munkaszervezés fejlődése. Részben erre vezethető vissza, hogy a termeléselőkészítés színvonala alacsony, termékeink előállítási költsége pedig túl magas. Még mindig nagytömegű munkaerőt kötünk le a belső szállításban, anyag- mozgatásban és más, a fő tevékenységet kiszolgáló folyamatokban. Túlzottan növekedett az adminisztratív létszám is. Tudjuk, hogy a modern technikával ösz- szefüggően az adminisztratív munkaerők számának bizonyos növekedésével reálisan számolnunk kell. Mindezek ellenére biztonsággal állítható, hogy a kialakult adminisztráció túlzott, az e területen foglalkoztatottak száma túlméretezett. Ezen változtatni kell. Támogatjuk azokat a rendelkezéseket, amelyek visszairónyítják a termelőmunkára az adminisztráció területére meggondolatlanul átirányított dolgozókat. A vállalati szervező tevékenységben főleg a termelésszervezés gyors ütemű fejlesztését, a modern munkaszervezési módszerek széles körű elterjesztését kell szorgalmazni. A vállalati igazgatási, irányítási és ügyviteli munkaterületeken is széles körben alkalmazni kel! a korszerű módszereket, az iroda- technikai és adatfeldolgozó eszközöket. Az iparban kedvezően alakult a munka termelékenysége. Folytatódik az 1970-ben elkezdődött tendencia. A termeiéi emelkedése az iparban teljes egészében, az építőiparban pedig kétharmad részben a munka termelékenységének növekedéséből származik s ez lényegében megfelel a tervelőirányzatnak. Bár a lehetőségek még nincsenek kihasználva és az általában pozitív fejlődés az egyes vállalatok esetében nagy eltéréseket takar. Figyelemre méltó, hogy helyreállt a termelékenység és a bérszínvonal emelkedése közötti összhang. A termelékenység növekedése az iparban kisebb, az építőiparban jelentősebb mértékben meghaladja a bérszínvonal emelkedését. A felhasznált bérek tömege mind a tervezetthez, mind a termeléshez viszonyítva arányában megfelelő. örvendetes, hogy milyen erőteljesen bontakozik ki a vidéki ipartelepítés és fejlesztés. Ennek ütemére jellemző, hogy ma már a korábban elmaradott területeken is jelentkezik a munkaerőhiány, sót egyes üzemek kapacitását, bár szükséges volna, létszámhiányra hivatkozva, nem használják ki. Nyilvánvaló, hogy itt is az intenzív fejlesztés koncepciójának kell előtérbe kerülnie. A kormány elnöke ezután a munkaerő gondok megoldását célzó kormányintézkedésekről beszélt. A munkaerőgondok enyhítése érdekében nyugdíj- rendszerünket úgy kívánjuk továbbfejleszteni, hogy a nyugdíjjogosultságot szerzett dolgozókat — elsősorban a fizikai munkásokat — a további munkában maradásra ösztönözze. Ezekért az évekért a nyugdíj összege természetesen nagyobb százalékban növekszik majd, mint az azt megelőző évekéit. Terveink szerint a nyugdíjasok - nyugdijuk és keresetük korlátozása nélkül — évenként négy hónapig, illetve a nép- gazdaságilag különösen fontos területeken annál tovább is dolgozhatnak majd. Való igaz, hogy az utóbb! években a szélesebb profilú gazdálkodás megteremtése nyomán munkaerövándorlás indult (Folytatás a 4. oldalonj a
