Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-23 / 250. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Alsómé» Dunántúlt napló XXVIll. évfolyam, 250. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1971. október 23., szombat Egységes szemlélet, tettrekészség! Gazdasági aktívaértekeziet a Parlamentben Pérrt«Jc®n a Parlament kong­resszusi termében gazdasági oktívaértekezletet tartottak. A tanácskozáson résztvett Fock Jenő, a kormány elnöke. Németh Károly, a Budapesti Pártbizott­ság első titkára, Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, a Politikai Bizottság tagjai; dr. Ajtai Miklós, dr. Tí­már Mátyás és Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettesei. Ott volt a kormány több tagja és az MSZMP Központi Bizott­ságának több osztályvezetője, továbbá az államtitkárok, az országos hatáskörű szervek ve­zetői, a megyei és budapesti kerületi pártbizottságok első tit­kárai, a fővárosi és a megyei tanácsok elnökei, a SZOT, a KISZ, a TOT, a SZÖVOSZ és az OKISZ vezetői, a KNEB elnöke, a miniszterek első helyettesei, a minisztériumok pártbizottságai­nak titkárai, az iparági szak- szervezetek vezetői, nagyválla­latok igazgatói, párt és szak- szervezeti titkárai, a központi lapok főszerkesztői, gazdasági életűnk számos ismert személyi­sége. A tanácskozáson Fodc fenő tartott beszámolót. Fock Jenő miniszterelnök beszámolója Tiszteit aktfvoé rteke zl et I Kedves Elvtársak I Régóta nem tartottunk gaz­dasági kérdésekről aktrvaérte- kezletet. Időnként szükséges és hasznos, ha ilyen körben is át­tekintjük a népgazdaság hely­zetét. Megvizsgáljuk, hói mutat­koznak akadályok terveink vég­rehajtásának útjában, mit kell tennünk azok elhárításáért, ifiéi­vé a kedvező tendenciák erősí­téséért Az őszinte helyzetfelmé­réssel, a tennivalók tisztázásá­val, a gazdasági folyamatok reális értelmezésével azt akar­juk elérni, hogy egységes szem­léletet alakítsunk ki. Fock Jenő hangsúlyozta: az ilyen tanácskozásra — amikor a kormány nevében a gazdasági élet valamennyi területérői ősz-1 szehívják a szakembereket — azért is szükség van, hogy az ágazatok egymás közötti kap­csolatában is egységes gondol­kodásmód, egységes cselekvés alakuljon ki. Szükséges ez azért is, hogy időről időre feltárjuk, elemezzük az adott időszak po­zitív és negatív vonásait A Magyar Szocialista Mun­káspárt X. kongresszusának ha­tározata átfogó képet nyújtott népgazdaságunk helyzetéről, és megjelölte munkálkodásunk to­vábbi fő irányait. Ezekre az alapelvekre és gyakorlati útmu­tatásokra épült az Országgyűlés által ez évben jóváhagyott kor­mányprogram. Mai tanácskozásunkon szük­ségtelen lenne ismétlésekbe bo­csátkozni, célravezetőbb, ha most gazdasági életünknek csu­pán néhány fontosabb kérdésé­re fordítjuk figyelmünket. A gazdasági irányítás jelen­legi rendszerének bevezetését megelőzően mintegy két és fél éves közös munka során alakí­tottuk ki az egységes álláspon­tot Ez hozzásegített ahhoz, hogy az áttérés az új irányítási rendszerre necsak zökkenőmen­tes legyen, hanem biztosítsa az eredményes gazdálkodást az áttérés időszakában is. Az utolsó három esztendőben e népgazdaság alapjaiban egészségesen fejlődött Számos gazdasági folyamat kedvezően alakult. Javultak a tervek meg; valósításának feltételei. Kedve­ző irányúak a strukturális válto­zások. A gazdálkodás egészét mindinkább az jellemzi, hogy a vállalatok és az irányító szervek döntéseiben a gazdaságosság, 'e jövedelmezőség a korábbinál jóval nagyobb szerepet tölt be. Ozemeink, vállalataink többsé­ge jól gazdálkodik. Emelkedett a termelékenység. Megszilárdul­tak a szocialista mezőgazdasá­gi nagyüzemek, jelentősen emelkedett a termékek egy ré­szének hozama. A lakosság áru­ellátása, mind mennyiségét, itiind minőségét tekintve, gyors ütemben javult. Az életszínvo­nal emelésére vonatkozó terve­inket túlteljesítettük. E kedvező folyamatok ellenére a népgaz­daság fejlődése néhány terüle­ten jelentős problémákat vet fel, melyek leküzdéséhez ugyan­olyan egységes szemlélet és tettrekészség szükséges, mint ami az új gazdaságirányítási rendszer kidolgozását és beve­zetését jellemezte. Az elmúlt években is minden időszak gaz­dálkodásának megvoltak a po­zitív és negatív jellemzői. 1968 -1969-ben például jól alakult külkereskedelmi mérlegünk, de problémák voltak a termelé­kenységgel. 1970—71-ben külke­reskedelmi mérlegünk alakulá­sa különböző okok folytán ke­vésbé pozitív, viszont a terme­lékenység alakul jól. További fejlődésünk feltétele, hogy erősítsük a kedvező folya­matok kibontakozását, a né­hány ponton tapasztalható fe­szültségeket pedig közős össze­fogással mielőbb megszüntes­sük. Feladataink nagyok, teljesíté­sük az erők szorosabb összefo­gását igényli. A mai tanácsko­zástól azt várjuk, hogy helyze­tünk és tennivalóink megtár­gyalása nyomán kialakítsuk a további egységes cselekvéshez szükséges azonos szemléletet A reform teljes kibontakoztatása Gazdaságirányítást rendsze­rünk reformjának teljes kibon­takoztatása hosszabb folyamat, amelynek még egyáltalán nem vagyunk a végén. A gazdasági életben időről időre jelentkező problémák részben függetlenek a kibontakozás folyamatától, de a felszínen azzal összefüggés­ben jelentkeznek. S ez a körül­mény táptalaja a számos téves nézetnek. Népgazdasági prob­lémáink tekintélyes része a gaz­daságpolitika végrehajtása, az irányítás gyengéiből és hibái­ból, különféle következetlensé­gekből és emberi gyarlóságok­ból fakad. Ezért kijavításuk út­ját is csak sokoldalú, a nép­gazdaság egészét szem előtt tartó elemzés segítségével ke­reshetjük. Fock Jenő ezután arról szólt hogy az utóbbi időben az egy­séges értelmezésekben bizonyos bizonytalankodás és az azonos elveken alapuló cselekvésekben megtorpanás tapasztalható. Egyesek azt mondják, hogy a reform elvei nagyon helyesek, elérkezett az ideje, hogy még gyorsabban és következeteseb­ben érvényesítsük azokat, fel­oldva a tudatosan beépített korlátokat Ez a nézet jóindula­tú türelmetlenséget tükröz, de gyakran nem veszi kellően fi­gyelembe a reális helyzetet, le­hetőségeinket Hamis nézetek alakultak ki a gazdasági szabályozók minden- hatóságáról. Mintha a szabá­lyozókkal, mint valami varázs ­pálcával, mindent meg lehetne oldani. Ez naivitás, de néha ennél is rosszabb, a gazdasági élet bonyolult folyamatainak fel nem ismerése. A problémákat nem lehet csak a szabályozók­kal megoldani. Nem lehet min­den nehézséget, az emberi te­hetetlenséget a szabályozók ro­vására írni, a tervtörvényből eredően a szabályozók betartá­sa kötelező, s az adott tervidő­szakban nem lehet rajtuk vál­toztatni, bár a jövőt illetően le­het és kell is vitatkozni róluk. A lelkiismeretes, gondos munka, a felelősségtudat, a népgazda­sági érdekek szem előtt tartá­sa, a célratörő, ugyanakkor ru­galmas vezetés minden kötele­ző előírásnál fontosabb. Célsze­rű, szocialista elveinken alapu­ló intézkedésekre van szükség, amelyek a kollektívák erejére, | összefogására, véleményére : épülnek. Ezért mind jobban ér­vényesíteni kell a demokratiz­must, fejleszteni az üzemi de­mokráciát, s ugyanakkor erő­síteni kell a kollektív bölcsessé­gen alapuló egyszemélyi veze­tést. A továbbiakban Fock Jenő hangsúlyozta, hogy az ország gazdasági erőivel sáfárkodó, felelős emberek ne csak azt nézzék, károsodik-e és milyen mértékben ágazatuk, vállalatuk az irányítás hibái miatt, hanem azt is, mit veszít mulasztásaik következtében az egész nép­gazdaság. A miniszterelnök alá­húzta, hogy a hatáskörök le­adásával a vállalati önállóság növekedésével nem szűnt meg, inkább fokozódott a vezető szervek felelőssége, mert a munka, a vezetés, minden szin­ten bonyolultabb lett. Nem ritkán találkozunk azzal a felfogással is, hogy még min­dig sok a központi intézkedés, a megszorítás, a vállalati ön­állóság kibontakozását túl sok szabályozós gátolja. Ebben van igazság, hiszen a reform ki­bontakozása még tart. Valljuk, hogy az anyagi lehetőségek ha­tárain belül, a vezetés minden síkján még több önállóságra van szükség. A központi irányító szerveknek azonban biztosíta- niok kell a népgazdasági érde­kek, a tervszerűség, az arányok érvényesítését, a társadalmi szükségletek kielégítését min­den esetben és kellő időben. Vannak, akik úgy vélik, hogy a hatáskörök bővítése fellazu- j láshoz vezetett, tág teret nyitva j a felelőtlenségnek, hanyagság- ! nak, fegyelmezetlenségnek, ka- landorságnak. Ide sorolhatnám a gazdasági bűnözés fokozódá­sáról elterjedt túlzásokat, irá­nyítási rendszerünk reformjának számlájára írt mende-mondá- kat. A tény, hogy a gazdasági életben rendellenességekkel, az előírások, rendelkezések kiját­szásával is találkozunk. Vannak, akik vétenek törvényeink ellen, bűnöket követnek el a gazda­sági életben, s azon kívül is. Gazdasági bűncselekmények el­követésére az emberi gyarlósá­gon túl gyakran lehetőséget adnak rendelkezéseink hiányos­ságai, gazdasági szerveink, in­tézményeink munkájának gyen­géi is. Következésképpen, e je­lenségek ellen részben az em­berek nevelésével, részben a tolvajt szülő alkalmak meg­szüntetésével kell harcolnunk. Akik bűnt követnek el, azok­nak a törvény előtt kell felel­niük tetteikért. A Legfőbb ügyészség nemré­giben készített egy alapos fel­mérést, amely azt bizonyítja: a gazdaságirányítás reformja óta mind a társadalmi tulajdont ká­rosító, mind a népgazdaság' bűnügyek száma csökkent. A gazdasági bűnözés területén egyedül a devizagazdálkodás érdekeit veszélyeztető bűntettek szaporodtak. Ez a tényleges helyzet. Sokat haltunk és olvasunk az önzésről, kapzsiságról, a hará- csolásról. Ügy tűnik, mintha ezek a káros jelenségek szapo­rodnának. Ez összefügg azzal, hogy egyesek igényei a növek­vő lehetőségekhez mérten eny­hén szólva túlzottak és gátlás­talanul törnek azok kielégítésé­re. Erről pártunk X. kongresszu­sán is szó esett. A felvilágosító, nevelő munka minden eszközé­vel és természetesen törvénye­ink következetesebb érvényesí­tésével is harcolunk az össztár­sadalmi érdeket háttérbe he­lyező mindenfajta megnyilvá­nulással szemben. Azt azonban nem fogadhatjuk el, hogy a kapzsiság, harácsolás oka a gazdaságirányítás reformja. Az önállóságnak, a helyesebb anyagi ösztönzésnek, a jobb el­látásnak, a közgazdasági szem­lélet megjavulásának semmi köze sincs az eléggé el nem ítélhető anyagi kisiklásokhoz Ezek ellen ma a korábbinál is kíméletlenebb harcot, nyílt fel­lépést hirdetünk. Ez az oka an­(Folytertás a 3. oldalon) Koszigin Montrealban Koszigin szovjet miniszterel­nök, aki Trudeau miniszterelnök vendégeként Kanadában tartóz­kodik, s csütörtökön országjáró körútra indult, Ottawából Mont- realba érkezett. Drapeau, Montreal polgár­mestere csütörtökön délután az egykori kanadai világkiállítás, az EXPO 67 egyik reprezentatív éttermében ebédet adott a szovjet kormányfő tiszteletére. Koszigin pohárköszöntőjében el­mondta: ő és Trudeau „hasznos tárgyalásokat” tartottak a leg­különfélébb kérdésekről. Az ebéd után Koszigin, aki egykor Leningrád polgármestere volt, hivatalos meghívást nyújtott át Drapeau-nak; tegyen látogatást a két szovjet metropolisban, Moszkvában és Leningrádban. A szovjet kormányfő még a nap folyamán tovább utazott Vancouverbe. Hazánkba látogat a linn külügyminiszter Vöinö Leskinen, a Finn Köz­társaság külügyminisztere a kö­zeljövőben Csehszlovákiába, majd Ausztriába utazik és on­nan Magyarországra látogat. Szovjet-amerikai tárgyalások Hivatalos moszkvai közlés sze­rint október 12—21 között tár­gyalások folytak Moszkvában a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok között a felek hajói, repü­lőgépei és helikopterei közötti lehetséges nyílttengeri vagy légi incidensek elhárításáról. A szovjet küldöttséget Vlagyi­mir Kaszatonov flotta-tenger­nagy, a szovjet hadiflotta főpa­rancsnokának helyettese, az amerikai küldöttséget pedig J. W. Warner, haditengerészeti mi­niszterhelyettes vezette. A tárgyalások aktív légkörben és a problémák konstruktív meg­közelítésének szellemében foly­tak le. A tárgyalások alatt a fe­lek egy sor kérdésben nézet- azonosságra jutottak. Az idén 220 ezer szabolcsi ládát készítenek el a mozsgói ÁFÉSZ faipari üzemében. A jövő évi szerződés —, amelyet a HUNGAROFRUCT-tal kötöttek — már több mint 240 ezer darab ládára szól Fotó: Rács

Next

/
Oldalképek
Tartalom