Dunántúli Napló, 1971. október (28. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-15 / 243. szám

mi. október IS. DUNÁNTÚLI NAPLÓ A szentlőríncl kísérlet Aranycsinálás kapun Mi oi, Hogy kísérleti szövet­kezet Szentlőrincen? Az. hogy igazi oranycsináláshoz kezdtek o fogyasztási szövetkezetben. Közelebbről megvilágítva a té­mát: a fogyasztási szövetkezetek az új gazdaságirányítási rend­szerben messzemenő önállósá­got kaptak. Belső mechanizmu­sukban azonban nem történt változás. Irányítási rendszerük merev, a vezetés centralizált. Órát kellene igazítani kapun belül is. A belső mechanizmus korszerűsítése — éppen ez az a terület, ahol hallatlan tarta­lékokkal rendelkezik még a ma­gyar gazdaság. *Kiselnökök“ A szentlőrinci kísérlet a SZO- VOSZ ajánlásai, a MÉSZÖV fel­kérése alapján jött létre. Lénye­ge, hogy decentralizálták a irá­nyítást. Tehát nem a gazdasá­got, hanem az irányítást. Kisebb gazdasági egységeket hoztak létre és ezek az egységek ön­elszámolók. Élükre — sántító hasonlattal „kiselnököket" — alapegység-vezetőket neveztek ki. Az egység most méginkább érdekelt a gazdálkodásban, al­kalmas arra, hogy teret kapjon az egyéni kezdeményezés, ki­bontakozzanak az egyéni alko­tóenergiák. Az első fecske a királyegyházi körzet volt. öt község tartozik hozzá, 13 egyszemélyes bolttal, köztük italboltokkal. Nos, mi történt azt követően, hogy a körzet gazdát kapott, aki na­ponta bemotorozza a községe­ket? Korábban a szakelőadók­nak közömbös volt, hogy a lel­tár kisebb-nagyobb óruhegyek- kel találkozott a bolt raktárá­ban. Elfekvő készlet? Viselje a boltos a következményeit. A fo­gyasztási szövetkezetei sem ér­dekelte különösebben, hogy va­lamelyik istenhátamögötti bolt­ban tízezer, vagy csak ötezer forint volt a veszteség. A nagy egységek eredményét nézték, mert ezek hozták, vagy vitték a pénzt. Most viszont van, aki oda­figyel a kicsiségekre. Az elmúlt negyedév eredményei önma­gukért beszélnek. A királyegy­házi körzetben a bázishoz viszo­nyítva 5—6 százalékkal felfutott a boltok forgalma. Csaknem tel­jesen felszámolták az elfekvő készleteket. Nem utasítgató döntnök Az alapegység-vezető ideje nagy részét a területen tölti. Járja a boltokat. Ott van, ami­kor a kereskedelem áruszállító kocsija begördül, amikor a bol­tos feladja rendeléseit. Intézke­dik, ha lemarad valami, több vagy kevesebb árut rendeltet a boltossal. Ott van a leltározá­soknál, sőt, maga is tart leltárt. Ez persze nem elszámoltató, ha­nem tájékoztató, közgazdasági célzatú leltár. Az alapegység­vezetőnek jutalmazási kerete van, célfeladatokat tűz ki, ju­talmazza a boltosokat. Javasla­tot tehet elbocsátásra, felvétel­re. Intézkedik, ha betörik a ki­rakatüveg, kőművest keres, ha kisebb tatarozást kell elvégezni. Vagyis gazdája körzetének. Nem arról van szó, hogy a boltos helyett dolgozik. Bár uta­síthat, döntési joga van — még­sem utasítgató döntnök. Inkább amolyan tanácsadója a boltos­nak. Intézkedéseinek alapja a szakmai tekintély és a tapaszta­lat. Káros is lenne, ha feszült­ségek keletkeznének a boltosok és az alapegység-vezető között, hiszen érdekeik azonosak. Fon­tos tehát a kiválasztás. Szentlő- rincen csupa fiatal szakembert neveztek ki alapegység-vezető­nek. Megbíznak bennük, tudják róluk, bizonyítani akarják ráter­mettségüket, szíwel-lélekkel vég­zik majd munkájukat. Az egységvezetők alapbért kapnak, ezen túl anyagilag ab­ban érdekeltek, hogy növeljék a forgalmat és a nyereséget. Királyegyházán az érdekeltség nagyjából fele-fele arányban oszlik meg a nyereség és a for­galom növelése között. Recept nincs, ez is kísérlet, majd kiforr. Meg kell gondolni: ha csak a forgalom növeléséhez fűződik érdeke az egységnek, akkor esetleg sok készletet tart, ami a nyereség rovására megy. Ha viszont egyedül a nyereség a hajtóerő, akkor esetleg szűkén rendelnek a boltosok, áruhiány keletkezik a hálózatban, ez pe­dig nem érdeke a szövetkezet­nek. Nyilvánvaló, eltérő érde­keltségek lesznek az egyes alap­egységekben. Ezért van szó kí­sérletről. Hiszen sok még a nyi­tott kérdés. Például ki kell dol­gozni az egységek közötti áram­lás ösztönzőit. Világosabban: ha valamelyik alapegység jó kapcsolatai révén olyan áruttud beszerezni, amit a másik nem, akkor juttasson belőle neki is. Csak a lényegre A jövő évi kezdettel tíz alap­egysége lesz a szentlőrinci fo­gyasztási szövetkezetnek. Király- egyháza már sínen van, október elsejével további öt, év végével valamennyi egység átáll az új, önelszámoló rendszerre. A tíz egység közül három vidéki kör­zet: Királyegyháza, Bükkösd, Hetvehely. Szentlórincen, mivel itt nagyok a hálózatok, szakosí­tottak, a felosztás a tevékeny­ségek szerint történt. Alapegy­ségek: élelmiszer, iparcikk, ven­déglátás, TÜZÉP-telep, faipar és védőruhaüzem. A szövetkezet központjában három osztályt összevonnak. A kereskedelmi, az ipari felvásár­lási és az ellenőrzési osztályok­ból áruforgalmi és termeltetési főosztály lesz. A szakelőadók közül nevezik ki az egységveze­tőket, a főosztályvezetőt szak­értők veszik majd körül. Az alap­egység-vezetők hetenként be­számolnak. Ekkor érik be az át­szervezés gyümölcse, A központ, a vezetők tehermentesülnek a részletkérdések intézésétől, a lényeges kérdésekre összponto­síthatnak. A döntéseket ott hoz­zák, ahol a problémák .jelent­keznek, apró-cseprő ügyekben nem szaladgálnak, nem telefo­nálnak a központba. A szövet­kezet vezetői nem merülnek el a részletekben, alapegységen­ként áttekinthetik a gazdálko­dást. Miklósvári Zoltán 24 óra alatt 2955 tonna szén A Mecseki Szénbányák Zo- bák bányaüzeméből kapott je­lentés szerint, fennállása óta legnagyobb teljesítményét nyúj­totta az akna: 24 óra alatt 2955 tonna szenet termelt az üzem kollektívája. Ezzel meg­dőlt az eddigi szállítási rekord is. A szállítókörlet dolgozói 4951 csille szenet hoztak fel­színre. Az október 13-án 0 órától ok­tóber 14-én 0 óráig elért pá­ratlan eredmény az üzem vala­mennyi dolgozójának érdeme Á közművek áthelyezése tervszerűen halad A tervezettnél valamivel las­sabban megy a szanálás a Ró­zsa Ferenc utcában. Az ok: a lakásátadások sem a várt ütem­ben haladnak, a bontásra ítélt házaknak pedig addig állniok kell, míg a lakókat új ottho­naikban el nem tudják helyezni. A Pécs-Baranyai Beruházási Vállalatnál kapott információ szerint ez remélhetőleg nem jelent akadályt a felüljáró épí­tésénél, hiszen a hídtest részé­re kijelölt területen már nem áll épület. A nagyszabású épít­kezés útjában álló épületeket a Rózsa Ferenc utca felső sza­kaszán is lebontják még ebben az évben, így ilyen akadályról már nem lehet beszélni. A felüljáró építésének jelen­legi előkészítő szakaszában a közműáthelyezések folynak. — Nem kis munka ez. Csapadék- csatornát, gáz- és vízvezetéket, postai és elektromos kábeleket kell kimozdítani jelenlegi he­lyükről és új helyre telepíteni, ahol a felüljáró építését mór nem akadályozza jelenlétük. S e munkákat még ebben az évben 1091 kérdés a fiatalokról Sikeresen vizsgázott a televízió Fóruma Forró hangulat a stúdióban — forró hangulat a képernyők előtt — ez jellemezte a televízió szerda esti Fórum című műso­rát. Az ifjúsági politika aktuális kérdéseivel foglalkozó adás népszerűségére jellemző, hogy amint 18 órakor első alkalommal közölték az ügyeletes telefon­számokat — hot másodperc múlva máris befutott az első érdeklődő hivós, ami lényegé­ben azt jelenti, hogy az ország ,,felkészülve" várta az esti adást. Az ország lakosságának mint­egy 50 százalékát közvetlenül érintő adás címére összesen 1091 kérdés futott be. A vendégek Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, dr. Horváth István, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Lázár György mun: kaügyi miniszter, dr. Gosztonyi János művelődésügyi miniszter- helyettes, Varga Gáborné, az országgyűlés alelnöke és Gyür­ke László író, Fforváth János műsorvezető közreműködésével — 77 választ adott a felvető­dött legkülönbözőbb problé­mákra — a lakásépítési gon­doktól a hosszú haj divatjáig, a hátrányos helyzetű fiatalok továbbtanulásának gondjaitól a tiki-takiig . . . A tervezettnél 13 perccel hosszabb, 100 percen felüli program meglehetősen próbára tette nemcsak a meghívottak tudását, de a telex-gépeket is, amelyek megállás nélkül ontot­ták még az utolsó pillanatok­ban is a nézők problémáit. Ez­úttal a szokásos három ügye­letes fővárosi telefonszám mel­lett három vidéki számot is i közöltek a nézőkkel. Leninváros- ban, Kecskeméten és Szombat­helyen a televízió riporterei fo­gadták a hívásokat, így össze­sen 190 vidéki néző kérdése jutott el a televízióhoz. A már említett helységeken kívül Győrből és Szegedről Is sokan csengették lei a tv-t> Mivel a szerdai műsor rend­hagyó módon a kérdezők évszá­mára is kíváncsi volt — érde­kes a kor-statisztika is. Az 1091 kérdés zöme a 26—30 évesek kategóriájából származott, de akadt a telefonálók között ter­mészetesen tizen- és. negyven­éves is. A legfiatalabb „érde­kelt” egy 12 éves kisfiú volt, a legidősebb pedig egy 70 éves bácsi. Nemek szerinti megosz­lásban a férfiak vezettek, a je­lentkezők mintegy 65 százaléka tartozott az „erősebb” nemhez. A legtöbb névre szóló kér­dést Lázár György munkaügyi miniszter kapta, ugyanakkor mintegy 20 telefonáló azt ki­fogásolta miért csak egyetlen nő, Varga Gáborné, az ország- gyűlés alelnöke foglal helyet ezúttal a Fórum „csapatában”. A Fórum címére beérkezett, j azonban idő híján meg nem I j válaszolt kérdésekre az illetéke- j 1 ick visszatérnek. ' el kell végezni! De hol is tar- I tanak velük? A csapadékcsa- ; torna munkaárkát csaknem a I vasúti átjáróig kiásták, a Vágó­híd utca és a Légszeszgyár ut- | ca közötti szakaszon pedig ki- j sebb kihagyásokkal elvégezte az alsó rész betonozását Is a Dél- 1 dunántúli Vízügyi és Közmű- i építő Vállalat pécsi főépítés- | vezetősége. Folyamatban van a i gázvezeték áthelyezése. Az elő­írásoknak megfelelően természe­tesen hegesztett acélcső veszi át az eternitcsövek szerepét. Ha az új gázvezetéket, amely­nek hegesztése és röntgenezé- se folyik már, üzembehelyezik, a régi gázvezeték helyére viheti a Vízmű a vízvezetéket. A cse­rét az indokolja, hogy a gáz­vezeték jelenleg az előírt vé­dőtávolságon belül van az épü­letek előtt. Ezért nem marad­hatott ez a vezeték a helyén. A gázvezeték és a csapadék- csatorna az út keleti, a többi közmű pedig a nyugati olda­lára kerül. Ezekben a napokban semmi olyan körülmény nem tapgsztal- ható, amiből esetleges „csú­szásra” lehetne következtetni. Minden simán, tervszerűen ha­lad és az év végére előrelát­hatóan eredményesen le is zá­rul ez az előkészületi szakasz. A Pécsi Közúti Igazgatóság — mint a felüljáró beruházója — a megrendelést átadta már a Hídépítő Vállalatnak, az építkezés generálkivitelezőjé­nek, s a közeljövőben sor ke­rül a szerződés megkötésére is. E formaságtól függetlenül azonban a hídépítők is meg­kezdték előkészületeiket. Meg­rendelésük alapján a cserkúti Mezőgazdasági Gépgyártó Vál­lalatnál készülnek már a híd vasbeton tartógerendáinak sab­lonjai. Egy l-szervényű tartó- gerenda 40 tonna súlyú lesz, hossza 30,8 méter, magassága 1.3 méter, talpszélessége pedig 1 méter, s ebből több száz darab alkotja majd a hidat. Az elemek gyártása a Volán- központ előtti területen lesz. A Hídépítő Vállalatnak terv sze­rint december végéig fel kell vonulnia ide, hogy a jövő év első negyedében teljes kapaci­tással megkezdhesse a tartó- gerendák gyártását. Ezek tá­rolása a Rózsa Ferenc utca és a Bolgár Néphadsereg útja közötti háromszögben történik majd. H, L i A szocialista gazdasági integráció útján (2.) Az országok saját programja A KGST országok régóta ke­resik annak útját-módját, ho­gyan lehet a nyolc tagállam 350 milliós lélekszámú, hatal­mas piaci lehetőségeit legjob- | ban kihasználni, óriási termelő- } erőit összefogottan, leghatéko­nyabban fejleszteni. Volt idő­szak, amikor feltételeztük, hogy ez központosított tervezéssel, egy nemzetközi tervhivatal köz­reműködésével megvalósítható. Később kizárólag a nemzetközi áru és pénzviszonyok tökélete­sítésétől, a vállalatok és intéz­mények sokoldalú külgazdasági kapcsolatainak elmélyítésétől vártuk a kibontakozást. A ter­melés hatékony nemzetközi sza­kosításához és kooperációjához, az optimális méretű üzemnagy­ságok létrehozásához, eseten­ként a közös beruházások, az áruk, a műszaki és tudományos vívmányok szabadabb áramlá­sához persze nélkülözhetetlenek bizonyos közgazdasági feltéte­lek. De ezek megteremtése csakúgy, mint a távlati, 10—15 éves nemzetgazdasági tervek hatékony összehangolása, kö­zös prognózisok készítése, ese­tenként egyes ágazatok és ter­mékek nemzetközi szintű terve­zése, a gazdaságpolitika álta- ános egyeztetése feltételezi a KGST országok kormányainak közös döntését, újfajta együtt­működését. A kormányok feletti tervezés és nemzetközi együttműködés azonban megvalósíthatatlan. A szocialista integráció nem je­lent nemzetközi gazdasági uni­ót. A KGST országok nem hoz­nak létre olyan nemzetközi gaz­dasági szervezeteket sem, ame­lyekre a kormányok átruháznák bizonyos hatásköreiket. Az ön­álló népgazdaságok olyan ösz- szefogásáról van szó, amelyben minden ország megőrzi szuve­rén gazdasági, műszaki, pénz­ügyi stb. politikáját. Változatla­nul nemzeti keretek kört ter­vez, szem előtt tartva külgaz­dasági kapcsolatai sokoldalú elmélyítését, a szocialista in­tegrációban rejlő nagy lehető­ségek hasznosítását. A KGST államok közötti nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok egész rend­szerének továbbfejlesztését tűz­te napirendre a szocialista in­tegráció megalapozását és ki­bontakozását célzó komplex program. Természetes, hogy olyan nagy- jelentőségű kérdéskomplexum­ban, amilyen a valamennyi tag­országot közvetlenül érintő in­tegráció, a nézetazonosság nem jött és nem jöhetett létre auto­matikusan. A különböző gaz­dasági fejlettségű országok között, amelyek eltérő gazda­sági feltételek közepette tevé­kenykednek és esetenként más­más módszereket és elképzelé­seket képviselnek, az érdekazo­nosság, az egység csak viták­ban kovácsolódhot ki. A több­féle kínálkozó, célszerű megol­dás közül közösen választották, alakították ki a mindenki szá­mára előnyös és elfogadható alternatívát, gyűjtötték össze a még rendelkezésre, kimunkálás­ra váró tennivalókat. így valamennyi KGST tag­állam mint saját programján tevékenykedhet a szocialista or­szágok gazdasági közösségé­nek építésén, a szocialista in­tegráció további előkészítésén és kibontakoztatásán. Hazánk, amely kezdettől fogva híve, tá­mogatója a szocialista integ­rációnak, a sokoldalú komplex gazdasági együttműködés gon­dolatának, szintén magáénak vallja a közösen megfogalma­zott és elfogadott programot. Pártunk és kormányunk meg­győződéssel vallja, hogy nem j egyes részintézkedések, hanem a gazdaság valamennyi fő kér­désének összehangolt program­ja, a gazdaságpolitika koordi­nálása, a termelési és a fej­lesztési célkitűzések egyezteté­se, a korszerű és rugalmas pénzügyi, hitel- és kereskede­lempolitika közösen kialakított rendszere teszi lehetővé a szo­cialista országok nagy gazda­sági erőforrásainak intenzív hasznosítását. Hazánk ezért kezdeményezően részt vett és részt vesz a szocialista orszá­gok gazdasági együttműködé­sének korszerűsítésében, az elő­remutató alkotó vitákban, a kapcsolatok olyan progresszív formáinak kialakításában, ame­lyek lehetővé teszik az életszín­vonal gyorsabb emelését, erő­ink növekedését a kapitalizmus­sal folytatott békés gazdasági versenyben, a világkereskede­lemben. •ft( komplex program konkrét feladatai, útmutatásai tartal­mazzák a magyar álláspontot is. A dokumentumban megje­lölt s 1971-1973. során még ki­dolgozásra váró további kérdé­sek pedig lehetővé teszik el­képzeléseink teljesebbkörű ér­vényesülését. Eleve számoltunk azzal, hogy az együttműködés új, magasabb szintjének meg­teremtése — bármennyire is szeretnénk az átmenetet gyor­sítani —, nem megy máról hol­napra. Hosszú átmeneti idő­szak szükséges a nagyarányú termelési, műszaki-tudományos, kereskedelmi kooperáció nem­zetközi közgazdasági (pénzügyi, elszámolási, ár stb.) feltételei­nek kialakításához, a kormány­közi megállapodásokhoz, a vál­lalatok, az intézmények külgaz­dasági érdekeltségének, akti­vitásának fokozásához. Az integrációs folyamat ki­bontakoztatása - ez is része o magyar álláspontnak -, nem feltételezi a különböző belső irányítási rendszerek azonossá­gát, a meglévő eltérések fel­számolását. Igaz, a KGST or­szágok foglalkoznak irányítási, tervezési mechanizmusaik kor­szerűsítésével, a pénz- és áru­viszonyok hatékonyabb érvény- rejuttatásával s a jövőben a nemzetközi együttműködésre, tapasztalatcserére e tekintet­ben is több lehetőség kínál­kozik. Azért a jövőben is le­hetnek lényeges eltérések. Ezek nehezíthetik bizonyos problé­mák felismerését, például a kül­kereskedelmi hatások tovagyű­rűzését a vállalatok gazdálko­dásában, de nem akadályozhat­ják meg az integráció térhódí­tását. Jól szemlélteti ezt, hogy az együttműködés új, előremutató elemei, a kooperáció, a közös vállalkozások — mondhatnánk, hogy az integráció alapelemei — eddig is utat törtek maguk­nak. A gazdasági mechanizmu­sok különbségei ellenére a nemzetközi munkamegosztás az árukapcsolatok, és nem a terv- utasítások révén fejlődött. Azok a kezdeményezések, ajánlások, megállapodások bizonyultak életképesnek, amelyek a nem­zeti érdekek reális számbavé­telén, egyeztetésén alapultak, amelyek végrehajtásához köl­csönösen megtalálták a haté­kony formákat, módszereket is. A tapasztalatok azt is félre­érthetetlenül bizonyítják, hogy a nemzetközi közgazdasági, pénz­ügyi feltételek kialakulatlansá­ga volt a hatékonyabb együtt­működés térhódításának leg­főbb akadálya. A komplex prog­ramban azért is szerepelnek a külkereskedelmi együttműködés, az árképzés, a valutáris-pénz- ügyi kapcsolatok tökéletesíté­sének, a vállalatok, intézmé­nyek közötti közvetlen kapcso­latok bővítésének kérdései. Hazánk és a többi KGST or­szág elveinek, érdekeinek, igé­nyeinek megfelelően a szocia­lista integrációt nem zárt, ha­nem nyílt jelleggel kívánjuk ki­alakítani. A komplex program lehetővé teszi, hogy más orszá­gok — társadalmi berendezé­seiktől függetlenül —, csatla­kozhassanak az integráció egé­széhez, vagy egyes részfelada­tához. Nyitva tehát az ajtó min­denki számára, aki a KGST or­szágokkal együttműködni óhajt. Elsősorbafi a KGST-n kívüli szocialista országok csatlakozá­sára számítunk, ahogy 1962-ben Mongólia lépett be o gazdasági tömörülésbe. De Jugoszláviához hasonló, vagy más külön meg­állapodás megkötésére is ké­szek a tagországok. Természe­tesen szóba jöhetnek nem szo­cialista országok is a csatlako­zásban. Az integrációs prog­ramban deklarált, nyílt jelleg annak arányában válik majd realitássá, a csatlakozás vonzó­vá, ahogy a szocialista gazda­sági együttműködés kiterebé­lyesedik, intézmény- és eszköz- rendszere fejlődik, anyagi le­hetőségei bővülnek, mind na­gyobb előnyöket kínálva a ben­ne résztvevő országoknak. Kovács József Felüljáró-építés

Next

/
Oldalképek
Tartalom