Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-12 / 215. szám

8 DUNANTŰLI NAPLÓ 1971. szeptember 12. A spanyol fellendülés és árnyoldalai Kétségtelen, Hogy Spanyolország ősi városai, s a spanyol életmód ér­dekesek. De nem kevésbé az a spa­nyol politikai, amely - amióta Spa­nyolország megpróbál ablakot nyitni a világra — megpróbál kitörni többév- tizedes elszigeteltségéből. A spanyol—amerikai kapcsolatok Nézzük mindenekelőtt a spanyol­amerikai kapcsolatok alakulását. Az 1963-ban kötött katonai egyezmény ma is érvényben van. Ennek értelmé­ben például az amerikai hadsereg jo­got kapott arra, hogy légitámaszpon­tokat építhessen. (Elvben ezeket kö­zös amerikai—spanyol támaszpontok­nak tekintik.) A Cadizi-öbölben hadi­tengerészeti bázist is építettek. A két ország közötti megállapodást először tíz évre kötötték, a spanyolok azonban - még a határidő lejárta előtt - az amerikai stratégiai helyzet rosszabbodását látván, hangoztatták, hogy az egyezményeket hozzá kell igazítani az új helyzethez. Ez hétköz­napi nyelven azt jelenti, hogy a spa­nyol rezsim igényt tart arra, hogy az USA teljes jogú szövetségesként ke­zelje. A második megegyezést már csak öt esztendőre kötötték és bár a spanyol igényeket bizonyos mértékig figyelembe vették, azt azonban még­sem érték el, hogy a megegyezés tel­jes értékű szövetségi szerződés le­gyen. Ennek a megegyezésnek a lejártá­val olyan ellentétek merültek fel, hogy a megállapodást nem tudták meg­hosszabbítani. Végül 1970 augusztu­sában a két külügyminiszter aláírta az új egyezményt. Ez bizonyos előnyö­ket biztosított Spanyolországnak gaz­dasági téren, de az Egyesült Államok továbbra is tartózkodott attól, hogy a kétoldalú katonai megállapodást a teljesjogú kölcsönös védelmi szerződés rangjára emelje. Bár a spanyol politikában a spa­nyol-amerikai viszony az alapvető, a spanyol politika vezetői nem kizárólag Amerikára orientálódnak. Elegendő utalni a Közös Piaccal aláírt preferen- ciális egyezményre, vagy a francia- spanyol katonai egyezményre, amely­nek értelmében Franciaország fegy­verszállításokkal vesz részt a spanyol hadsereg modernizálásában. Ezeknek a törekvéseknek a lényege: megaka­dályozni, hogy az amerikaiak melletti elkötelezettség túlságosan egyoldalú­vá váljék. Fellendülés és liberalizálás Az elmúlt esztendőkben Spanyolor­szágot a gazdasági fellendülés és oz életszínvonal bizonyos fokú emelkedé­se jellemezte. Ezzel kapcsolatosan ér­demes megjegyezni, hogy míg az 50- es évek végéig a teljes elzártság és a Falange erőteljes gazdasági kont­rollja dominált, napjainkban az o technokrata réteg, amely 1959 óta ke­mény harcot vív a hadsereg és a Fa­lange megcsontosodott vezetőivel, nem viszolyog a rendszer liberalizálá­sának jelszavától. A technokraták ve­zetőjének Lopez Rodot, a spanyol kormány egyik legbefolyásosabb tag­ját tartják. A liberalizálás kezdete, 1959 óta a spanyol ipari termelés 75 százalék­kal nőtt és évenként 200 millió dol­lárnyi külföldi tőke áramlik az ország­ba. Évenként 375 000 autót gyártanak. A ,,nyitással" egyidőben fellendült az idegenforgalom is. Évenként 20 millió fölött van a külföldi turisták száma. 1970-ben példáut az idegenforgalom­ból szerzett bevétel 1,6 milliárd dollár volt. Az egy főre eső nemzeti jövede­lem pedig 1971 végéig eléri az évi 800 dollárt. A gyors fellendülésnek azonban vannak árnyoldalai. A nagy konjunk­túra anélkül megy végbe, hogy alap­vetően megváltoztatná az ország gaz­dasági szerkezetét. Egyes körzetekben, ahol az ipar, a kereskedelem és az idegenforgalom gyorsan felfutott, nagyarányú a fejlődés. A szegényebb, mezőgazdasági jellegű vidékeken azonban óriási, gyengén fejlett körze­tek keletkeztek, ahol a kisbirtokos pa­rasztcsaládok átlagos évi jövedelme alig éri el a 300 dollárt. A 250 ezer munkanélküli mellett rejtett munkanél­A Falange mellett, a másik nagyobb hatalmi csoportosulás, az Opus Dei. Ez olyan katolikus világi szervezet, amely a Vatikán engedélyével együtt­működhet nem katolikus, sőt nem ke­resztény szervezetekkel is. Az Opus nem mint szervezet vesz részt a ha­talomban, hanem csupán egyes sze­mélyek révén. így megtalálhatjuk az Opus Dei képviselőit a monarchista mozgalomban, a hadseregben épp­úgy, mint az állami és gazdasági élet­ben. Az Opus Dei ismert tagjai például Lopez Rode, a spanyol gazdaságpo­litika legfőbb szervezője, valamint Lopez Bravo külügyminiszter, Az Opus­hoz sorolhatjuk Carrero Blanco admi rális elnökhelyettest, valamint a had­sereg vezérkari főnökét, Alegria tá­bornokot. A szervezet egyébként el­fogadja olyanok támogatósát is, akik nem tagjai az Opus Deinek, de a rend szabályai szerint élnek. Emberkereskedelem Ausztriában Az izraeli titkosszolgálat schönaui fellegvárában A 17-«s számú úton, kb. félúton Bécs és Wiener Neustadt között, nem messze Trais- kirchentől, Bécs felöl jövet jobbra fekszik a schönaui kastély. A park elvadult, a kastélyt csak heve­nyészve állították helyre. Minden elhagyott, titokzatos, egyenesen kísérteties benyomást kelt. A schönaui kastélyt azonban szigorúan őrzik, méghozzá nemcsak a kapu mellett álló kőoroszlánok. Mindenütt feliratok fi­gyelmeztetnek: ,,Tilos az átjárási” Csend­őrök és URH-járörök ellenőrzik rendszeresen a parkot, a kastélyt és a többi épületet éj­jel-nappal. Ha valaki közeledik a kastély­hoz, őrkutya jelez riadót. És őrök tiltják min­den „illetéktelennek”, Jiogy a kastély terü­letére lépjen. A schönaui kastély ma az európai ember­kereskedelem egyik legfontosabb állomása. Itt gyűjtik össze Izraelbe való továbbszállí­tásuk előtt azokat a zsidókat, akik kelet­európai hazájukból kivándoroltak és akik mind mondták — „apáik országába” akar­nak visszatérni. Itt ismerkednek meg a kivándorlók először az izraeli titkosszolgálattal is, amellyel to­vábbi útjukon, de magában Izraelben i»t mindig újból és újból találkozni fognak. A Szochnut, amelyet Jewish Agency-nek is neveznek, az emberkereskedelem legnagyobb szervezete. Feladata az, hogy a lehető leg­több zsidót Izraelbe szállítsa és a beván­dorlókat ott letelepítse. A szervezet jelenleg elsősorban a kelet-európai országokra veti ki hálóját, ahol részben a zsidó körök val- lásos-nacionista hangulatát kihasználva, részben valótlan tényeket hangoztatva, Izra­elbe való kivándorlásra akarja rábírni a zsi­dókat. A Szochnut költségvetése az 1971—1972. költségvetési évre nem kevesebb, mint 600 millió dollár. Ennek az óriási összegnek két­harmada az Egyesült Államokból származik. A rendelkezésre álló milliárdok ellenére az izraeli bevándorlás — a Szochnut fő fel­adata — nem jó eredményt mutat. Noha már az előző évre 70 ezres bevándorlási kvótát irányoztak elő, és a következő évek­ben kereken 100 ezer zsidó bevándorlóra számítanak, az idén legjobb esetben is csak 50 ezer lesz a bevándorlók száma. lyeii uutgun levetcenykedik az izraeli tit­kosszolgálat. Mi mindent nem akar kip.é- elni a zsidó kivándorlókból! Milyenek az életkörülmények volt hazájukban, hol lakott és hol dolgozott, mi a foglalkozása, kik az ismerősei és milyen kapcsolatokkal rendel­kezik, tagja-e a kommunista pártnak, vagy ismer-e — elsősorban vezető — párttagokat, mit termelnek abban az üzemben, ahol dol­gozott, szolgált-e a hadseregben, és hogyan van felszerelve egysége — röviden: merő gazdasági és katonai kémkedés folyik itt. Elénk érdeklődést tanúsít a Szochnut és az izraeli titkosszolgálat azoknak a zsidók­nak a címe iránt, akik szocialista országok­ban élnek és akikkel a kivándoroltak jó ba­rátságban vannak. Ezeket a címeket össze­gyűjtik és pontosan regisztrálják. A cionista politikában ennek különösen fontos szerepe van: ezeket a szocialista országokban élő embereket ugyanis propagonda-anyaggal bombázzák, leveleket, sőt csomagokat kül­denek nekik — sokszor „barátaik” neve alatt, holott ők többnyire mit sem tudnak a küldeményről. így viszik be szisztematikusan a cionista-nacionalista propagandát a szo­cialista országokba, többnyire az izraeli vi­szonyokról szóló ^rózsaszínűre festett tudósí­tásokkal együtt. Mindez csak fokozza azok­nak a csalódását, akik hittek a propagan­dának és valóban kivándoroltak „apáik or­szágába”. küliség is van, amelynek egyik muta­tója a fejlett tőkés országokban dol­gozó 400 000 vendégmunkás. Az utódlás problémája A „Caudillo”, Francisco Franco idős korára való tekintettel az elmúlt esz­tendőkben felvetődött az utódlás prob­lematikája. Miután az ifjú Juan Car­los herceget Franco „leválasztotta” apja túl liberálisnak tartott politikai vonaláról, az elmúlt év óta ö a hiva­talos utód. Ö tehát Spanyolország jö­vendő királya, miután változatlanul ér­vényben van az a törvény, amely szen­tesíti Spanyolország monarchista ál­lamformáját. Bár az utódlás eldöntött kérdés, Juan Carlos személyének támogatásá­ban nem teljes az egység. Ezt bizo­nyítják, több más jel mellett, a Car­los szémélyét elítélő feliratok, amelye­ket több helyen látni a madridi há­zak falán. Az agg diktátor, hírek szerint, még mindig maga dönt a legfontosabb kérdésekben. Mint ahogy azt koráb­ban is tette, úgy most is felhasználja a maga céljai érdekében a személyé­hez lojális különböző politikai áram­latokat és árnyalatokat, nem kis ru­galmasságot tanúsítva. Franco, a hitleri fasizmus felett ara­tott győzelem következtében felosz­latta a falangista milíciát. Később a Falange politikai végrehajtó szervét, a politikai juntát is. 1956-ban a Fa­lange nevét is megváltoztatta Movi- miento Nacional-ra, azaz Nemzeti Mozgalomra. Mindezt azért, hogy le­szerelje a Falange hatalmi próbálko­zásait. A hadsereg tábornoki karában is csak a monarchista formát maradék­talanul magukévá tevő, konzervatív fa- langisták maradhattak. Úgy hírlik, hogy a francoista szakszervezetekben, a falangista sajtóban és a tisztikar alacsonyabb régióiban van a konzer­vatívoktól egy bizonyos mértékig bal- raálló csoport, amelyet szociális de­magógia és ultranacionalizmus jelle­Túl a hatalom felső szféráján meg találhatók az Opus tagjai a gazda­sági életben éppúgy, mint a sajtó­ban és egyebütt. Az Opus maga sem teljesen egyszínű. A lényeg azonban az, hogy a két hatalmi csoportosulás, a Falange és az Opus Dei: a hatalmi harc két legfontosabb eleme. Az Opus Dei és ellenfelei Bár a hadsereg és a Guardia Civil feltétlenül elfogadja Juan Carlost, a tábornoki karon belül vannak bizo­nyos árnyalati differenciák. A legme­revebbek az úgynevezett „kékek”, az Opus Dei ellenfelei. A „kék generá­lisok" egyik csoportja közel áll a szo- ciáldemagógiával fellépő „baloldali falangistákhoz”, az Opus elleni harc­ban. A tábornokok harmadik csoport­ja, az úgynevezett „modernek". Eze­ket bizonyos kapcsolatok fűzik az Opus Dei-hez, az ipari- és banktőké­hez. Franco - a jelek szerint — ezt a szárnyat támogatja, a „kékek”-kel szemben. Az Opus és a Falange monarchista csoportjai mellett a hatalom oldalá­ról még egész sor politikai tényező jelentkezik, ezek azonban csak má­sodlagos szerepet játszanak. A spanyolországi rendszer ma a li­beralizálás irányában történő bizo­nyos lépések időszakát éli. Hogy mi lesz az utódlás idején, azt ma még nehéz lenne megmondani. Egy azon­ban bizonyos: nemcsak a hatalmon belül vannak különböző elképzelések, vannak a hatalom szféráin kívül is. Gondolunk itt mindenekelőtt az el­múlt években egyre szaporodó mun­kásmegmozdulásokra, sztrájkokra, a munkásbizottsógok tevékenységére, a munkásság harcával szimpatizáló diákságra. Bizonyos, hogy Spanyolor­szág jövőjét illetően komoly mérték­ben számolni kell az ő véleményükkel, az ő érdekeikkel is. Boros Béla Látogatás Hajnalországba HÍR: A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság Legfelsőbb Népi Gyűlése elnök­ségének meghívására Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak Elnöke szeptember közepén hivata­los baráti látogatást tesz a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban. A Hajnali Harmat, a Hajnali Nyu­galom Országa néven nevezik Távol- Keleten Koreát. „A hajnalok különlegesek Koreá­ban. Filozófiájuk van, gondolkodásra serkentenek, érzelmeket borzolnak. F.s frissek a hajnalok: ha csendesen fáll­dogál is a szél, könnyű tengeri leve­gőt hoz magával a félsziget felöl. A koreai ember olvas a hajnalok üze­netéből. Nyáron a felhők színéből. gomolygásából. A keletről \övö felhő mindig esőt hoz, a nyugati ritkábbon Télen a hajnal a napok meteorológu­sa: a hajnali hideg déli felmelegedést Ígér. Tavasszal, ősszel a ha/nali köd a koreai ember nyitott olvasókönyve: a gyorsan felszakadó köd jó időt hoz. a ködből kibukkanó, vörösen kelő nap szélcsendet. A hajnalok varázsa Ka reá különlegessége." (Kocsis Tamás útinaplójából.) Ebbe, a tőlünk több mint 12 000 kilométerre lévő országba utazik Lo- sonzci Pál elvtárs és kísérete. Ma­gyar részről ilyen magas szintű küldöttség eddig még nem kereste fel a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaságot. Érthető, hogy közvélemé­nyünk érdeklődéssel fogadta e láto­gatás sorrakerülésének bejelentését. Korea múltjáról, kultúrájáról, gaz­dasági fejlődéséről éppen az elmúlt napokban, legnagyobb nemzeti ünne­pük, szeptember 9. alkalmából sok szó esett. Több évszázados küzdelem után, a kínai, mandzsu hódítók, a függet­lenségét lábbal tipró japán elnyo­mók ellen, a Szovjetuniónak a fasiz­mus felett aratott történelmi jelentősé­gű győzelme hozott fordulatot a ko­reai nép életében. A japán elnyomók kiűzése után az amerikai imperiolizmus tört a koreai nép függetlensége ellen. Felrúgva azt a megállapodást, hogy a 38. széles­ségi foknál ideiglenesen kettéosztott országban előkészítsék a demokrati­kus átalakulás feltételeit, saját befo­lyásuk, érdekeik biztosítására az or­szág déli részében egy reakciós báb­államot hoztak létre, megakadályozva az ország békés egyesítésének lehető­ségét. Északon a népi demokratikus fejlődés útját választották. Ennek meg­akadályozása vezérelte az amerikaia­kat, amikor 1950-ben agresszív hábo­rújukat a népi Korea ellen kirobban­tották. A háború mely három évig tar­tott, nagy veszteségeket okozott a népgazdaságnak, szörnyű szenvedése­ket a koreai népnek. Feljegyezték, hogy az akkor négyszázezer lakosú Phenjanra, a népi Korea fővárosára a háború idején négyszózhúszezer bom­ba hullott. Tehát egy lakosra több mint egy bomba jutott! Az emberek ezreit gyilkolták le az amerikai kato­nák. Szincshönt Korea Lidicéjeké.nt emlegetik, ahol egy ércbányában nyolcszáz embert élve temettek el az amerikaiak! A háború, mely fegyverszünettel ért véget, végleges békét ugyan nem te­remtett, hiszen a népi Korea határá­nál most is ott állomásoznak ellen­ségei, az amerikai katonák és azok dél-koreai szövetségesei, de az ország újjáépítése, a gazdasági felemelkedés terén, a szocialista országok segítsé­gével, dolgozóik szorgalmas munká­jával nagyszerű eredményeket értek el. Az ipari, termelés például huszon­háromszorosára nőtt, a mezőgazdaság ellátja a lakosság szükségleteit, sőt kivitelre is jut. Új iparágak keletkez­tek, folyamatosan növelték a dolgo­zók életszínvonalát. Virágzanak a tu­dományok, a technikai fejlődés gyors ütemű, bevezették a kilencéves okta­tást, megnyíltak a széles tömegek előtt a kulturális, művelődési lehető­ségek. Ehhez járultak hozzá eredmé­nyesen a magyar-koreai gazdasági kapcsolatok is. Államfőnk látogatása, mely lehető­vé teszi; hogy a két ország vezetői közvetlenül érintkezhessenek egymás­sal, kifejtsék véleményeiket, álláspont­jaikat az őket kölcsönösen érdeklő kérdésekről, minden bizonnyal tovább erősíti majd a magyar és a koreai nép barátságát, lehetővé teszi kap­csolataink további erősítését. Reméljük, hogy alkalmam lesz be­számolni Losonczi Pál elvtárs koreai látogatásának olyan epizódjairól is. melyek várakozásainkat minden szem­pontból igazolják majd! Mitzki Ervin Phenjan, a népi Korea fővárosa

Next

/
Oldalképek
Tartalom