Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-09 / 212. szám
6 DUNANTOll NAPIG 1971. szeptember 9. A Kilimandzsáró hófedte csúcsai látszanak a vadonból Magyar vadászok Afrikában Valóságos kis földdarab Afrikából. Pontosabban a tanzániai vadászterületekről. Kife szített zebra-bőr szárad a fán a vadászsas rikoltva szálldos egy terepjáró dzsip és a fehérbarna csíkos bőr között. A sátrakban — étkezőben, zuhanyozóban és hálóban - úgy tűnik nincs élet. Két bronzvörös bennszülött szoborrá merevedett a tam-tam dob verése, illetve lándzsa-vetés közben. Csak dr Nagy Endre jár-kel a vadásztanyán, nyomában egy orosz- lán-kölyök. Kilenc hónapos - gazdája a világkiállításra nevelte ilyen szelídnek. Persze más kérdés, hogy mindenkivel szemben barátságos lenne-e, láttam ugyanis mérgesnek is a kis oroszlánt később, amikor ketrecben volt, s a látogatók ingerelték. Persze lehet, hogy csak a ketrec miatt vicsorgott. — Azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondom: Tanzánia pavilonja a világkiállítás egyik legnagyobb attrakciója — mondja a kekizöld vadászruhás, ősz szakállú, rugalmas mozgású afrikai vadász. — Két évig gyűjtöttük, s már két hónapja rendezzük a trófeákat, amelyek a legszebb kelet-afrikai vadászzsákmányok. Láttam kiállítva két méternél j hosszabb elefántagyarakat. Világrekord 531,85 pontot ér a nemzetközi számítás szerint. ! Nem kevésbé hatalmas az ele- j fántfejen látható agyar, elképzelhető, mekkora volt az elejtett állat: szemei csaknem gyerekfej nagyságúak, füleivel takarózni lehetne. A vastagbőrű orrszarvú fegyvere hasábfányi hegyes kopja, a kafferbivaly aranyérmes szarva úgyszintén. A jávorantilop csavart fekete szarva valóságos ötvösmunku. Mellesleg félelmetes hajlított tőrnek tűnik a szelidformájú állatfejen. Puha léptű párduc . . A trófeák jelentős részét kint élő magyar vadászok szerezték. — Vadászkaland? Tudja, ha az ember elmondja az afrikai vadászatok történetét, szavakba foglalva, az már csak olyan „híres vadásztörténet” lesz. Az egész ottani élet tulajdonképpen kaland. — Hogy került Afrikába? — A Földművelésügyi Minisztérium vadászati osztályán a vadrezervátumok felügyelője voltam. 1954-ben Düsseldorfban nemzetközi vadászati kiállítást rendeztünk — akkor hívtak meg az akkor még angol uralom alatt élő Tanzániába. Néhány vadásztársammal együtt megszerveztük, berendeztük az egyik legkorszerűbben felszerelt MERU vadgazdaságot. Talán hallott már a híres, neves Werner von Blu- menthalról — ő is már lelkes előharcosa volt a MERU vadászterület gondolatának. FelMosolygunk az idegenre, aki csikóbőrös kulacsot visz derítés közben egy elefánt megölte. A pavilonban hatalmas maketton jól látható a MERU. Jól kiépített vadles-hálózat, pihenőházak, ‘s utak az őserdőben. A falakon 1903-as orrszarvú trófea, oroszlán vicsorít, villogó szemű néger arcán fehér festés: a vadász harci dísz. Faágakon csimpánzok függnek, néhány íj, s elöltöltős puska, a másik falon. Képek: a Kilimandzsáró hófedíe csúcsa, bozót, dzsungel. Magyar vadász kutyával. A hannoveri vérebet ml honosítottuk meg a MERU-ban. Újabb fényképek: a kutya antilopot fog, párduccal küzd . . .- Amikor a MERU elkészült, hivatásos vadász lettem, most pedig saját állatkertem van a Kilimandzsáró lábánál, Arusha közelében. Az első olyan vc- daskert Tanzániában, ahol az állatok szabad területen élnek Az én állatseregletem — 150 emlős állat — tulajdonképpen állat-árvaház. Többnyire a dzsungelben megsérült, egyedül maradt állatokat nevelem fel. Sokszor, ha valami ritka állatot akarok megszerezni, Európában kell vennem. Az egészséges vadakat nagyon nehez befogni. Csimpánzkölyköt pél dóul csak akkor lehet, ha az anyját lelövöm. Ezt pedig igazi vadász nem teheti. — Persze a családomat is ki- j vittem. Több magyar család él körülöttünk, valóságos kolóniát i alkotunk. — Mikor jön haza véglege i sen? — Otthon? Itthon? Nem is tudom. Természetesen Magyar- ország a hazám, nincs a világon hely, ahol ezt el lehetne felejteni, de azt hiszem a dzsungel, a fehérsüvegű Kilimandzsáró, s az állataim pedig különösen nagyon hiányoznának, ha örökre búcsút mondanék ... A magyar Afrika-vadá- szok a nagy déli kontinensen 'is otthonosak, s ebben nem mi voltunk az elsők. Gondoljon csak Széchenyire . .. Lombosi Jenő Eltűnt pécs—baranyai irodalom QARAZDA PÉTER fl SZOT segíti a munkás-paraszt gyermekek továbbtanulását A munkás-paraszt szülők gyermekeinek továbbtanulásáról tárgyaltak szerdán a pedagógusok Fáklya klubjában a SZOT és a szakszervezetek megyei tanácsainak illetékes vezetői. A szakszervezetek már hosszabb ideje anyagilag is segítik szakkörök' működését, ahol a fizikai dolgozók gyermekei felkészülhetnek a közép- iskblai és az egyetemi tanulásra. Az állami szervekkel és a KISZ szervezetekkel együttműködve az új tanévben folytatják a szakszervezetek a munkás-paraszt szülők gyermekeinek továbbtanulását segítő akciókat. Erre a célra a szak- szervezetek országos tanácsa újabb 1,7 ni’Hió forintot ajánlott fel. Üjoob tanulók számára szerveznek bentlakásos tanfolyamokat nyári tanulmányi | táborokat. Fekete csikóbör színes szíjfonattal Díszbe el ültetik o focsutorát Mosolygunk az idegenre, aki csikóbőrös kulacsot visz emlékbe hazánkból. Dicseked- nivalóan szép ez a magyar specialitás, amely már Csokonai Vitéz Mihályt is megihlette. Csikóbőrös kulacs. Hangulatot ébresztő szó, a képzelet melléje társítja a végtelen pusztát, a nagybajuszé öregeket, akik unalmukban kicifrózzák, ami kezükbe kerül. Aztán kiderül: nem a Hortobágyon, hanem itt Pécsett készíti egy háziasszony, spanyol csikók fekete bőrébe öltöztetve a facsutorát. Emeletes épületek közé szorult családi ház a belvárosban. A bezárt kapu olyan család hétköznap délutáni nyugalmát őrzi, ahol az asszonyok egész nap otthon vannak. A fiatalasz- szony a kicsiket levegőzteti az udvaron, míg a nagymama dr. Teremi Gáborné, a szobájában dolgozik. A munkaasztalon fekete fényes szőrű csikóbőr, színes szíjak, ringlik, szögek, éles pengéjű kés, ragasztó, meg a díszítésre váró, simára eszter- gályozott hársfacsutora. — Hol és kitől tanulta a mesterséget? — Nem szolgálhatok érdekes történettel. Csak úgy magamtól jöttem rá a fortélyára. Évtizedek óta a család, meg a gyereknevelés volt a gondom, hogy a férjem, aki orvos, nyugodtan dolgozhasson. Mivel nem jártam'’ munkába, igyekeztem érdekessé tenni a szabadidőt. Ma is járok kórusba, nagyon szeretem a zenét. A másik hobbym a kézimunka, ügyeskedni, formálni valamit. Eleinte varrtam, gobelineket hímeztem, s legutóbb a bőrrel is megpróbálkoztam. A medál, az „Ősmagyar11 étel a halászlé? A halászlé szó, bármilyen hihetetlen is, a múlt században tűnt csak fel, s megjelenésével nem annyira a konyhai, mintsem a nyelvészeti berkekben támasztott vihart. Még Tömörkény István is vitázgatott a kilencszázas esztendőkben azon, hogy a halpaprikás vagy a paprikáshal az eredetibb, szabatosabb kifejezés ... A nyelvészeti aggályokat azonban az összehasonlító nyelvészet egykettőre eloszlatta, amikor bebizonyította, hogy a halászlé-szerű szóösszetételek már a XVI. században sem voltak ismeretlenek. A halászlé első „hivatalos” Jelentkezése 1800-ra esik, ekkortól marad fenn első írott képe, eay német nyelvű útleírásban. A kissé mókás „halászly” a későbbiekben nemegy útibeszámolóban fordul elő, sőt Vörösmarty is dicséri, amíg aztán végül helyet kap a Czuczor— Fogarasi féle szótárban is. A halászlé kialakulásában döntő szerepet játszott az a íény, hogy a halászok az év legnagyobb részében a lakott településektől távol éltek, ahol nemigen volt alkalom, lehetőség bonyolultabb étkek elkészítésére. A hal, só, víz, paprika, hagyma könnyen elérhetők voltak, csupán egy bogrács kellett még a főzéshez. Egyes kutatók azt is említik, hogy régente vadkörtét, vadalmát vagy gombát is aprítottak a lébe, sőt egyes vidékeken még tésztát is, hogy laktatóbb legyen. A bevágott gyümölcsöket pedig a szomjúság ellen használták. A halászlé egyébként 1871- ben szerepelt nyilvánosan Réz! néni szakácskönyvében, „halpaprikás halászosan” megjelölés alatt. Ahány vidék — annyiféle halászlé. A kérdés valamennyi specialistája egyetért abban, hogy a különböző halfajták ösz- szeválogatása, az adago't fűszermennyiség, sőt a tüzelő milyensége is — mind-mind befolyásolja a népies étel zamatáí, ízét. öv, a bőr-mütyürkék a rokonokhoz kerültek ajándékba. Egyik darab eljutott a Pécsi Népművészeti Szövetkezethez. Megtetszett nekik, felkerestek, s én szívesen vállaltam, hogy bőrdíszműves bedolgozó legyek. A nyomott emblémás bőr-kulcstartókon, pénztárcákon és könyvjelzőkön kívül igen mutatós beat-bőrmellényeket is készítettem. — Hogyan lett mindezekből kulacs? ' — ,A véletlen hozta. Néprajzi könyveket böngésztünk, ősi minták után kutatva, így bukkantam a veszprémi csutorás céh történetére, amely az 1700- as években országos hírű volt. Mindig azt hittem., hogy a kulacs az Alföld jellegzetessége. Meglepetés volt ez a felfedezés, pedig érthető, hiszen fakulacsot csak ott érdemes gyártani, ahol az erdők szinte kínálják az alapanyagot. A csu- torósok a későbbiekben társultak a bőrösökkel és iparszerű- en gyártották a csikóbőrös kulacsokat. Gondoltam, miért ne folytathatnánk a dunántúli hagyományt. A szövetkezet vezetői egyetértettek, s a piackutatás jó vevőket ígért. Ki gondolná milyen nagy kincs a csikóbőr?! Teremiék többször is jártak a fővárosban, mire sikerült egy szép vörösderest szerezni. Ebből készültek az első darabok. Időközben az ARTEX Külkereskedelmi Vállalathoz angol és nyugatnémet megrendelés érkezett. Azért, hogy ennek eleget tehessenek, hazai híján Spanyolországból vásárolt a szövetkezet 150 fényes, feketeszőrű csikóbört. Jelenleg ezt dolgozzák fel. Problémát már csak a kulacs okoz, amelyet egy darabból, száraz, jóminőségű fából kell esztergálni. Óbónyáról érkezik egy kevés csutora, de ez is kevés. Beszélgetés közben formálódik a legújabb darab. Teremi- né bőrpalástot nedvesen húzza né a kiszabott bőrpalastot nedvesen húzza rá a fára, ragasztja, szegeli. Nehéz", nem kimondottan női munka. A díszítés ehhez képest már játék. Piros, fehér, zöld színű fonott szíjak átióz- zák a kulacs gyomrát, középen stilizált borvirágba futnak ösz- sze. Még néhány cifrázott bőrlevél és rákerül a díszes kantár. A csikóbőrös kulacs készítése munkaigényes. Maga az öltöztetés eltart vagy 4—5 órát. — Nem azért mondom, mert a mi termékünk, de valóban értékes ajándék, mutatós dísz, örökös darab. Ezret kell szállítanunk külföldre, így a baranyaiak nem igen csodálhatják meg. A belseje kimunkált, üreges, jó bort, vagy barackpálinkát lehet benne küldeni. Nekünk meg minek a kulacs. Megisszuk a villanyi vöröst kanosából is . .. Wesztl Márta A magyar reneszánsz már első szakaszában is (kb. 1450— | 1530) eléggé erős szellemi bá- I zissal rendelkezett. A ferrarai iskolát nemcsak Janus Pannonius, hanem több, később elismert tehetségű költő, szónok is látogatta. Küzülük nem is egynek jelentős pécs—-baranyai kapcsolatai voltak. A már eddig említetteken kívül éppen ezért szólnunk kell még Garázda Péterről, a saját korában nagyra értékelt költő- | ről, akit vérségi kapocs fűzött Janus Pannoniushoz, és aki sokáig a pécsi káDtalani iskola vezetőjeként működött. Az eddigi feltevések szerint a Garázda-nemzetség ősi fész- két a Drina partján ma is | meglévő Gorazda környékén kell keresnünk. A családnak ; Magyarországgal való kapcso- , latai a XIV. sz. végén, Zsig- I mond uralma alatt alakultak ki. Az egykorú oklevelek tanúsága szerint Garázda István fiai, Miklós és Dénes a velük ro- J kon Szilágyi Lászlóval együtt : éveken át védelmezték a tö- ) rök által ostromolt délvidéki várókat, részt vettek a boszniai i harcokban, és Zsigmond király 1 hű szolgálataikért címeradomá- I nyozó oklevéllel tüntette ki j őket. Garázda Miklós egyik fia, ] Balázs tagja volt annak a I négyszáz főnyi magyar csapat- ' nak, amely Zsigmondot 1433- ban Rómában történt császárrá ' koronázására elkísérte. Ezt csak azért említjük, mert Garázda Balázs egy ránk maradt okle- j vél ben „nobilis baro et miles j Ouinqusecdesiensis"-nek, vagyis pécsi főnemesnek és katonának vallja magát. Ezek | szerint a családnak már ré- j gebbről is voltak pécsi kap- i csolatai. Garázda Miklós másik fiának, Istvánnak a gyermeke volt Péter, a híres humanista költő, aki a Szekszárd- tól nyugatra fekvő Apar városkában született az 1448—50-es évek táián. Eléggé tisztázatlan még a Garázda családnak rokoni kapcsolata a Vitéz családdal. Azt a feltevést, hogy Vitéz János onyja Garázda leány volt, megerősíti a Vitéz tulajdonát képező Livius-kódexeken látható Garázda—Szilágyi címer. Mivel Szilágyi Lászlónak Erzsébet leánya Hunyadi János neje. Mátyás király anyja, így a Garázda család rokonságban volt a Hunyadi-házzal is. Ismert viszont, hogy Vitéz Jánosnak a Garázda leánnyal kötött frigyéből három gyermek származott. Az egyik a hasonló nevű főpap, akinek fitestvé- réről csak annyit tudunk, hogy annak fia szintén Vitéz János nevet viseli (később veszprémi püspök, Janus Pannonius unokaöccse). A harmadik testvér: Borbála, egy Körös megyei köznemes neje, Janus Pannonius édesanyja. Más bizonyíték is utal a Garázda és a Vitéz család közötti rokonságra. Garázda Péter költő emlékét a gyulafehérvári templomban egy fekete márványköre vésett, latin hexameterekben írt (1507) sírvers tartotta fenn. Ennek magyar fordítása ekként hangzik: Hárman származtunk hírei jósok e vérbőlt merre a mély Dráva öntözi a pannon földet. Az egyik volt Janus, aki elsőnek vezette saját honába Helikon zöldkoszorús istennőit. A másik Péter volt, ki a Garázda nemzetségből származott, aki elhozta a múzsák helyére a Urai dal csengő lantjait. Garázda Péter továbbtanulását is a tudós humanista nagybácsi, Vitéz János egyengette. 1465 tavaszán Ferrarába küldte a humanisztikus tudományok elsajátítására. Itt találkozott vele Janus Pannonius, aki Mátyás követeként Rómába ment II. Pál pápához, s útközben felkereste unokaöccsét Ferrará- ban. A látogatás anyagi haszonnal is járt: Janus kieszközölte számára a pápánál a vá- tedi prefektúrát. Ferrara utón 1468-ban a firenzei egyetem következett. Itt már bizonyos tekintélyre tett szert. Nemcsak előkelő rokonsága, de költői tehetsége is ismertté tette a nevét. Amikor a firenzei signoria, Lorenzo de Medici oroszlánokat küldött ajándékba Mátyás királynak, őt kérték fel a különös ajándék átadására. Ö azonban 1471. november 22-én kelt levelében kénytelen önmagától elhárítani a megtisztelő feladatot: „A véletlen úgy hozta —- írja —, hogy ajándékodra várva Velencében súlyosan megbetegedtem. Ennél fogva nem mertem könnyelműen folytatni a hosszadalmas utazást hazám felé, viszont gyönyörű ajándékodat továbbítottam, olyan, felettébb alkalmas postással, akit kegyes királyunk és főtisztelendő esztergomi gazdám is igen jól ismer.” A „felettébb alkalmas postás" a Garázda baráti köréhez tartozó Telegdi János pécsi kanonok volt. Firenze után Padova következett, majd egy évvel a Mátyás elleni összeesküvés leleplezése után, 1473-ban hazatért. Itthon mint Janus Pannonius rokonságához tartozónak számolnia kellett azzal, hogy Mátyás nem engedi őt érvénye1 sülni. Éppen ezért több kísérlet után 1478-ban szívesen elvállalta a pécsi káptalani iskola vezetését. Garázda a magyar költőkön kívül kapcsolatban állott a külföldön élőkkel is, akik közül nem is egy dicséretekkel teli üdvözlő verset írt hozzá. Néha még túl is értékelték, nagyobb költőnek tartották Janus Pan- noniusnál is. 1507-ben bekövetkezett halálakor holttestét az esztergomi dóm sírboltjában helyezték el. A török uralom után csupán sírköve maradt reánk, amelyet 1823 óta a Bakócz-kápolna katakombájában őriznek — rajta a már ismertetett sírfelirattal. Garázda Péter költői működése elválaszthatatlan a magyar humanizmus első nagy virágkorától. Bár költészetéről és annak továbbéléséről nincsenek adataink, mégis kétségtelennek látszik, hogy Janus Pannonius költészetének folytatója volt. Dr. Tóth István A madárvonulások titka A madárvonulás évek óta foglalkoztatja az ember képzeletét. A rómaikor jósai, az augurok a madarak repüléséből olvasták ki a jövőt. Ehhez talán értettek, de magánok a vonulásnak különböző titkait, például, hogy miért specializálják magukat az egyes fajok bizonyos útvonalakra, még nem sikerült megfejteni. Gondoltak arra, hogy a Föld mágnességének vagy a légkör elektromosságának eltéréseihez igazodnak, de a legújabb vizsgálatok szerint inkább a csillagok szerint tájékozódnak, amelyeket sokkal jobban ismernek, mint az átlagember. A planetáriumokban ugyanis az elfordított irányban a mennyezetre festett égbolthoz igazodva akartak útrakelni, de amint kiszabadultak, azonnal éles szögben fordultak a valóságos csillagok által jelzett irányba. A Magyarországon fészkelő 210 madárfajból, amihez még körülbelül 130 „tranzitutas” faj járul, legalább 150 vesz részt ebben az évenként ismétlődő szárnyas népvándorlásban. Az idén augusztus 20-án a gólyák nyitották meg a sort. A hagyományos menetrend egyébként ezt így is írja elő nekik. Zömmel már rég túljárnak határainkon, csak néhány optimista „Kefe" tartózkodik még hazánkban. Az elővonulás persze jóval korábban megkezdődött. Már augusztus 20-a előtt lehetett látni néhány cankófaj, különböző seregélycsapatok, récék stb. összeverődését és csoportosulását a „madár-repülőterekről", elsősorban a különböző vízkörnyéki területekről. Sőt a múlt héten a szántódi komp majdnem elgázolta azt a 200 főnyi kissirály csapatot, amely valphonnán északról érkezett hozzánk. Elment már a fecskék egy része, elrepültek a bíbicek, és a sirályok közül sincsenek már itt azok, amelyek nálunk költöttek. A múlt hét folyamán mondtak búcsút a kakukkok és a kékcsókák. Folyamatosan kapnak szárnyra a gémek és a bakcsók. A Kis-Balaton mellől elrepültek a kócsagok és a kanalas gémek. Hírmondónak ugyan itt van még egy-két kor- morán, de az uralmat már a kacsák, elsősorban a tőkésrécék, illetve a szárcsák vették át. Nemsokára, valószínűleg szeptember második felében, sőt talán már 15-re megjönnek a vad- ludak. A nagy légiforgalom előreláthatólag október második felében ér majd véget akkor, amikor megérkeznek a libák és az északi vizekről elindult többi útitársaik.
