Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-04 / 208. szám
DUNANTOl! NAPLÓ t971. szeptember 4. ír az óvodában el kell kezdeni FA munkaközi torna némely tapasztalata ! Sörgyár. Csoportvezető főépületben: zemi torna? Nem is tu- ! an nálunk most ilyesmi? j jy volt, az biztos. Mindennémelyiknek nem ártanyszerelő: nyolc éven ót rendszerit torna a műszak első •órája után. Három he- I főzőházban, körülbelül tan a lakatosokkal, vil- 'relőkkel, főzőkkel együtt. 3Z étteremben az irodaiba régi palackfejtőben is Ú műszakban, hatvanié ember tornászott. A Ta- ip’ző Főiskoláról jártak át pnk harmadévesek, azok Iták. Jkszervezeti titkár: belső átszervezés miatt naradt az egész. A régi Ikfejtőben átalakítási mun- plt, s így már nem jutott lornagyakorlatokra. De ha megindulna, mi mindenen támogatjuk a mozgal- Imert sokan, főleg a nők lik. Az új palackfejtő cso- |lójában lenne hely napi perces tornára. Ez a népére egyáltalán nem jelié termelési kiesést, mert ztalat bizonyítja, hogy a ! zeres torna után a mun- inzitás felgyorsul. * nkalélektani vizsgálatok tják, hogy a nyolcórás ik első hat órája utón a 3 üteme lelassul. Ezt — gyéb mellett — egyensú- csak a testet és szellemi séget felfrissítő gimnasz- gyakorlatokkal lehet. Az oan és a Szovjetunióban »zottan tért hódít az üze- rna. Az újonnan épülő t gyárak üzemcsarnokoi- íár eleve úgy helyezik el _eket, szalagokat, hogy a V-özi testgyakorlathoz ses megfelelő helyet biz- t lehessen. Franciaor- si egy kísérleti iskolában bevezették a napi tornaórát: rövid időn belül kimutatták, hogy a rendszeres testmozgás kedvező hatást gyakorolt a diákok tanulmányi előmenetelére. A kaliforniai I. Coohlmann nevű — ezer főt foglalkoztató — áruházban három turnusban, felváltva szállítják a liftek az épület lapostetőjére a személyzetet ötperces tornára. Nekik megéri i? Palackfejtőben középkorú asszony: — Először kicsit restelkedtünk, bohóckodásnak véltük a tornát. Otthon az uram ki is nevetett, tudja mit mondott? Ha annyira hiányzik a testmozgás, majd ö otthon megtornáztat, csak szóljak neki .. . Hát most mondja! De aztán megszoktuk és istenbizony jobban ment a munka is, nem éreztem sem fáradtságot, sem fásultságot. * Tisztviselő az irodán: — Torna? — nevet, kacsint: — A nők az étteremben ugráltak, mi meg belestünk a függöny mögül. Némelyik csajnak derékig röppent a minije. Be kéne vezetni újra! Tisztviselőnő, középkorú csinos asszony: — Gyakran annyi a munka, hogy belebolondul az ember, örökké a fejem fájt és fáradt voltam, pedgi mi íróasztal mellett ülünk. Aztán lassan megszűntek ezek a kellemetlen érzések, amikor rendszeresen tornáztunk, ha jól emlékszem tíz és tizenegy óra között néhány percig. Csak a férfiak állandóan leskelődtek, pedig nekik sem ártana, egyik-másik már úgyis úgy elhízott, hogy az anyja sem ismer rá. Nem tudom miért maradt el, pedig jó volt. Csoportvezető, szakmunkás, egyébként régi dolgozó: — Sokan mondják: .Alig váAz árulkodó on irrokról szóló első „tu- dros” értekezés 1848-ban jeieg. Az „Orrológia, vagy hí osztályozzuk az orro- kei mű mű szerzője M. Vvk volt. Warwick szerint a;nemcsak az emberi arc elje és szaglószerv, ha- nalajdonosa jellemét is eh. „Mutasd meg az or- roés megmondom neked, ki/" — mondja Warwick. Agnómia szakemberei szélit orr, az arcnak ez a leóbb része jól jellemzi az er hajlamait és egyénisé- gíersze e „tudományos” köztetéseket senki sem ve- sziságosan komolyan. De aiekosséa kedvéért érde- ' heghallgatni, mit mond rrológia" a legjellegze- orrtípusokról: 'id és tömpe, végén erő- 'astagodó tág orrlyukú ett érzékiségre és fajra utal. Az ilyen orr onosa a munkában több- „ lusta, érzéseiben állha- ,1, kiegyensúlyozatlan; keskeny. erősen kiugró, ntos, görbe orr arról árul- Jik, hogy tulajdonosa rend- vül szorgalmas és becsvágyó. k ilyen orr tulajdonosa pontozója. hogy mit akar az f elérni, rendkívül intelli- fs körültekintő; guló orreimpájú, hajlott ajdonosai vidám termé- társaságkedvelő embe- gyanakkor meglehetősen ssek. Ritkán tesznek bigot jellemszilárdságról ,?igen lehet számítani ráegyenes. végén elkereke- lágUá orreimpájú orr tu- posa magabiztos, nyugodt, pnsúlyozott egyéniség. Sze- társaságot, jóindulatú és kény, szívesen segít málapos, az orrnyeregnél szé- J>rr tulajdonosaiban igen |a tudásvágy. Ugyanakkor elég türelmük és önbizalmuk. Többnyire rendkívül szorgalmasak, de zárkózottak és kerülik a társaságot. Az egyenes és hosszú, ún. római orr tulajdonosa rendkívül energikus, határozott egyéniség. Nagyzási hóbortra hajlamos, a másokkal való érintkezésnél merev. Gyakran előfordul, hogy ügyet sem vet az emberi együttélés szabályaira. 1 rom, hogy nyugdíjazzanak . ..” Nem igaz! Meg kell nézni a nyugdíjasokat, akkor robban- i ; nők le teljesen, amikor elhagyják a gyárat, mert még annyit sem mozognak, hogy reggel bejönnek, délután hazamennek. Tudja mit mondok? Eltunyult nemzet vagyunk, s nem ám sportnemzet! Nem is itt kell kezdeni a testgyakorlást, hanem már otthon. Én nem vagyok sportoló, ki is nőttem már abból a korból, de elhiheti, én már évtizedek óta minden reggel, mielőtt bejövök, pontosan tíz percet tornászom. Persze ... ehhez hihetetlen akaraterő kell addig, míg megszokja az ember. Annyit eszem, mint egy ló, de nézzen rám, egyetlen felesleges kilóm sincs és ha akarja ötven fekvőtámaszt lenyomok most is, akár a Széchenyi téren. De lekopogom, engem semmiféle nátha meg influenza le nem vett a lábamról. Nyolc évig ment itt a dolog, mi a főzőházba jártunk. Attól is függ, hogy a közvetlen vezetőnek, mondjuk a művezetőnek milyen a hozzáállása. Ha nevetve, egy kézlegyintéssel intézik el az ügyet, akkor egyetlen palack- fejtős nő nem áll ki tornászni, az szentség...! Pepsi-Cola üzem. Két fehérköpenyes nő ül egymással szemben. Közöttük megvilágított tejüveg, kétoldalt futó — üres üvegeket szállító — szalag. Mozdulatlanul ülnek és nézik az átvilágított üvegeket. A gépsor végén a már tele palackok szintén megvilágított üveglap előtt szaladnak el. Az ülő munkósnő lekapdossa a túlzottan tele, vagy szint alatt töltött palackokat. Mindössze csak ennyi mozgást végez. Két óra múlva már alig érzik a derekukat, pedig váltják egymást és mégis... Sportszakember az üzemi tornáról : — Már az óvodában kellene elkezdeni, úgy rászoktatni a jövendő emberkéket a testgyakorlásra, mint a fogmosásra. Amikor kisiskolás voltam, a tanítás valamelyik szünetében mindig kötelező gimnasztikái gyakorlatokat végeztünk tíz percig. Ezt ma egyetlen iskolában nem csinálják, csupán a heti egy tornaórán. Pedig ... itt kell elkezdeni és felnőtt korban folytatni... Rab Ferenc A képes levelezőlapok egy fajtája a város négy vagy öt jellemző részletét mutatja be. Érdekes, hogy gyakran a lakók maguk sem tudják, melyek a szülőföldjük vonzó vagy ellen szenves tulajdonságai, mint ahogy állítólag az ember is saját magát ismeri meg legnehezebben. Másrészről sokan nem hívei az idegenvezetővel végzett városnézésnek, mondván, hogy fárasztó, és néha kevésbé jellemző részletekre írá- 1 nyitja az utazó figyelmét. Nos, ' én két hetet töltöttem Kőszegen, az ország nyugati „szegletében", és volt alkalmam mind a pillanatnyi benyomások, mind a szakvezetés, mind pedig az önálló barangolások segítségével bepillantani egy i kis, mindössze 10 ezer lakosú | település életébe. Ahogy a helybeliek mondják; Kőszeg a világ vége; mert Szombathelyről egy vicinális szárnyvonal csak idáig döcög el, innen aztán — nincs tovább. Még egy szólás járja errefelé: Kőszegen vagy fúj a szél, vagy esik vagy harangoznak. Mindenesetre az éghajlat rányomja a bélyegét tájra és emberekre egyaránt. A levegő ritkább, mint az alacsonyabb fekvésű vidéken, és kristályosán tiszta, üdülőnk a hegy oldalában épült, ahonnan csak egy lépés az erdő. Az erdőben fenyő-, szelidgesztenye-, tölgy- és gyertyánfák, keresetlen együttest alkotva. És csend — amilyet eddig alig tudtam elképzelni. Még madárcsicsergés sem igen töri meg. A szállóban olyan hideg forrásvíz csorog a csapból, hogy alig lehet betelni vele. A különböző éghajlati hatások találkozása különleges növényzetet alakít ki. Szinte naponta új és új csokorral tértünk meg PÓDIUM KOVÁCS KOLOST, a fiatal pécsi énekest, aki a Széchenyi Gimnáziumba járt, s a Zeneakadémiát ösztöndíjasként végezte el, — most a Magyar Állami Operaház rendes tagjának vette fel. BONFINI. A Diósgyőri Nyár — 71 című rendezvénysorozata keretében mutatták be Vas Lajos: Mathias Rex című oratóriumát, amelyben Bolla Tibor, a Pécsi Nemzeti Szinház tagja nekelte Boniini szerepét. ♦ NÉMETH ALICE, a Pécsi ] Nemzeti Színház operaéne- kesnője működött közre szeptember elsején Kistété- nyi Melinda orgonaestjén, a tihanyi apátsági templomban. Komolytalan rojat LEBEQTETEM A FORINTOT Belekerültem a közgazdasági válság kellős közepébe. Tavaly olvastam hogy a írandók nagyot fúrtak a dolláron, összeszedtek egy rakás dollárt és aranyat kértek érte. (Lehet, hogy torditva, tőlem ez kitelik.) Ekkor még azonban nem sejtettem semmit. Magánügy, mondtam. Imperialista böllen- kedés. Majd a lejükre ütünk. Ezután jött a Nixon szaktárs, aki befagyasztotta a dollárt. Egek! mit csináltak ezek? Még nagy bajt nem éreztem, de eszembe jutott tavaly december, amikor átutaztamban ott ültem a leningrádi repülőtéren öt dollárral a kezemben és hosszú töprengés után befagyasztottam. Beraktam a zsebembe és dacos lettem. Van ez az öt dollárom. Életemben először, ha nem utotjára. Any- nyit szidjuk ezt a pénzt, hogy én még látni se birom. Bírtam ezt Pestig. A repülőtéren amúgy is mással voltam elfoglalva, Ferihegyen azonban, hogy túlestem az ünnepélyes fogadtatáson (a fináncok fogadtak, nem a TÉVÉ) elhatároztam, hogy feldobom a befagyasztást és a dollártól, ettől o veszedelmes pénztől megszabadulok. Tettem ezt két okból is. Egyrészt nem őrzök magamnál imperialista pénzt, másrészt pedig eltotojgattam az autóbuszt és nem volt nálam taxira magyar forint befagyasztva. Azzel Leningrádban csináltam propagandát a magyar pénznek. Ferihegyen tehát beadtam az államnak. Az ő gondja, hogy mit csinál vele. Remélem, hogy az ő zsebét nem égeti ki. Itt különben kaptam egy zöld papirt, amelyben igazolták, hogy felár nélkül megszabadultam a veszedelmes pénztől. Még a kezemet is dörzsöltem örömömben. Itt van zölden és feketén, ha baj lenne azzal a töméntelen pénzzel, ne engem csiklandozzanak, hanem a pénzváltót, aki nem átallott késő éjszaka fönnmaradni csak azért, hogy az én idegen valutámat kamatoztassa. Közgazdasági, illetve pénzügyi képzésem tovább haladt előre. Legutóbb olvasom, hogy felértékelték a nyugatnémet márkát. Külön örültem, hogy ebből a másik fajta veszélyes pénzemből egy fitying, akarom mondani egy márka sem akadt a kezemben. Most mit csinálnék vele felértékelve? Elkapna a fennhéjazás ördöge és azt hinném, hogy több pénz van a kezemben, mint amennyi van. Ez soha sem vezet jóra. Aztán (mivel ez az átkozott művelődési vágy nem hagy békén soha) olvasom, hogy inflációba került a dollár és kénytelenek lesznek leértékelni. Most örültem csak igazán, hogy megszabadultam attól az öt dollártól. Ez igen, mondtam. Egy vagyon veszteséget akadályoztam meg, hogy idejében megszabadultam attól a fene pénztől és sikerült rendes áron átváltanom jó magyar pénzre. Pénzügyi ismereteimet tovább bővítendő, az elmúlt héten riadtan olvastam, hogy másik kedvenc pénzemet a yent érte katasztróla, lebegtetik! Te Kőszegi levelezőlap erdei sétánkból, csupa olyan virággal, amellyel másfelé nem találkozik az ember. Ezek után azt hihetné valaki, hogy maga a város mellékes szerepet játszik a táj ölén. Pedig gyakran lelátogattunk oda is. Természetesen a vár és környéke a legfőbb, történelmi nevezetesség. De a város is patinás: több mint 600 éve nyelte alapítólevelét, Károly Róberttól. Nem csoda, ha lakói bosz- szankodnak, amikor a turisták tévedésből falunak titulálják. Talán onnan a félreértés, hogy a nyugalom itt is rendkívüli. Az utcákon két hét alatt nem láttam rohanó, kapkodó embert. A legfontosabb közlekedési eszköz a kerékpár; az új társasházak előtt garázs helyett kerékpár-standot építettek. Vezetőnk úgy magyarázta a lakók kedvességét, hogy túlságosan jól ismerik egymást, s mi, vendégek viszünk változatosságot oz életükbe. De titokban megfi- geltem, hogy egymással épp- ilyen szívélyesek, szinte családias hangon érintkeznek. A boltban pedig - bármilyen hihetetlenül hangzik — az a benyomása támad az embernek, hogy az alkalmazott bele tudja élni magát a vevő helyzetébe. Mit érdemes még megnézni a városban? A régi templomokat, az exportra dolgozó szövőgyárat, a Gyöngyös-patakot (amelynek idilli partján estefelé a szerelmespárok és a szúmagasságos égi Milyen jó, hogy nincs yenem. Most igazán végleg nem tudnám, hányadán állnék. Utána kéne nyúlni a yennek, hát kiderül, hogy lebeg. Ölnék nyugodtan a yenekemen és zsebemben szorongatnám azt a 3—4 yent, amihez hozzájuthatok magas összeköttetéseim révén és akkor nem tudom, hogy mi van a kezemben, kettő, vagy öt yen. Én ekkora megrázkódtatásnak nem teszem ki magam. Itt vagyok a magyar forinttal, ezzel nekem — azon felül, hogy több is lehetne belőle — semmi bajom. öltem tehát nyugodtan és örültem, hogy ilyen jó pénzünk van, amit nem fenyeget se a lebegtetés, se a befagyasztás, amikor belém zuhant a rémület, hogy én a forinttal, ezzel a békés pénzzel is bajban vagyok. Mert nézzük csak. A forint nálam inflációban van. Harmadikán, amikor felveszem a fizetést annyi van belőle, hogy meg. Akkor a forintnak semmi értéke nincs. Emlékszem, legutóbb ananász konzervet is vettem. Még a feleségem hecceit is: — Végy nyugodtan két dobozt! Úgyis drágább leszl nyögök egyaránt megjelennek). A Jurisich Gimnázium és a mezőgazdasági technikum, az Állami Gyógypedagógiai Intézet, a SZOT Gyermeküdülő — mind parkokkal vannak körülvéve. Itt nem utólag létesítettek zöldövezetet, hanem a város épült a fák közé. De érdemes a főtértől távolabbra is ellátogatni, földszintes házak közé. A kapuk előtt virágcsokrok, áruk kiírva: 2 Ft, ezt a kapun lévő nyíláson kell bedobni. Egy félórás séta, s már a Királyhegy környékén járunk. Nevét onnan kapta, hogy valamikor virágzó szőlőművelés eredményeképpen innen szállították a bort az uralkodó asztalára. Ma inkább egyéb ízes gyümölcsöket termelnek. Mégpedig úgy, hogy a gyalogutak a gyümölcsfák alatt vezetnek — kerítés nélkül. A magánterület határa sok helyen meg sincs jelölve. Kár, hogy Csokonai nem járt errefelé, amikor az emberi önzésről és anyagiasságról panaszkodott. Az igazság az, hogy a kőszegiek nem aknázzák ki az idegenforgalom kínálta lehetőségeket. Mintha nem is tudnák, mijük van. Új, szép strandjukon kánikulában, 11 óra körül 20— 30 ember lézengett. Este 10 óra után sötébe borul, elnéptelenedik a város. Mintha arra figyelmeztetné az avatatlant: ilyenkor mór pihenni illik! Bán Valér Ekkor határozottan inflációs jelenséget észleltem. Mint elsején mindig. De mindez nem elég. A forint a hónap végén felértékelődik. Gyakran hallom: — De nagy szükségem lenne néhány forintra! — De olyan ritka ilyenkor, hogy egyetlen egyet sem találok. Ekkor nekiállunk a pénzkeresésnek, de semmi értelme, mert kiderült, hogy a forint felértékelődött és nekünk már nem jutott belőle. Be is fagy a forint. Gyakran hallom: — Hiába, sajnos a félretett pénzhez ebben a hónapban nem szabad hozzányúlni. Szóval ott van a szekrényben, de be van fagyasztva. A legszebb, amikor lebeg. —• A feleségem kezében a százas. Ilyenkor azt mondja: — Itt van ez a százas. Felváltsuk-e, vagy sem? Hosszú töprengés után többnyire lebegve hagyjuk és nem nyúlunk hozzá. Az egyetlen pénz, amiben bíztam még, ez is alá van vetve a manipulációnak és nemcsak olykor-olykor, hanem havonta. Egy világ omlott össze bennem. Szőllösy Kálmán