Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-28 / 228. szám

1971. szeptember 28. DUNANTOLI NAPLÓ 3 Műszaki tanácskozás a MÉV-nél A IV. negyedév jó teljesítményei kitűnő gazdasági évet jelenthetnek A negyedik 5 éves terv első évének feladata tulajdonképpen nem más, mint a 3 éve kialakult tevékenység folytatása. Vagyis: o produktív tejesítmények növelése. Tulajdonképpen ezzel lehetne összefoglalni röviden a Mecseki Ércbányászati Vállalat tegnapi műszaki tanácskozásán hallott 1971. év feladatairól szóló beszá­molót Teljesítmények - bérügyi intézkedések Romvári Attila igazgatóhe­lyettes az üzemek gazdasági, pórt- és tömegszervezeti veze­tőit, a vállalat osztályvezetőit, valamint a szakszervezeti taná­csot tájékoztatta a háromne­gyed év eredményeiről, s azok­ról a feladatokról, amelyek az év hátralévő részében várnak a Mecseki Ércbányászati Válla­lat dolgozóira. A vállalat gazdasági felada­tainak teljesítése nagymérték­ben függ attól is, hogy az utóbbi évek nagymértékű mun­kaerőproblémáit miként sikerül megoldani. Ez a kérdés szoro­san kapcsolatban van a telje­sítmények növelésével is, hiszen egy hatásos bérügyi intézkedés egycsapásra lehet teljesítmény növelő, s a munkaerő elvándor­lás megakadályozója. A válla­lat 1971-ben 2 százalékos bér- fejlesztést tervezett, de a pro­duktív munkát végző vájvégi bányászoknál ez az arány nem volt megállapítva. Végülis ők mintegy 5 százalékos béreme­lést kaptak. Ennek feltétele ter­mészetesen a megfelelő gazda­sági eredmény elérése is volt. Az egy főre eső termelési érték 106, az exportot pedig 103 szá­zalékos teljesítése esetén rea­lizálódhattak a béremelési in­tézkedések. Az óriási feladatot eddig si­kerrel teljesítették az uránbá­nyászok. Az első félévben a fej­tési teljesítmények 10, a vá­gathajtási teljesítmények pedig 5-6 százalékkal növekedtek. A második félévben már további teljesítményemelkedés nem tör­tént, ez magyarázható azzal is, hogy Petőc beléptével az urán­bányászkodás mélyebb szinte­ken is történik, ahol a teljesít­mények természetszerűleg csök­kennek. Éppen ezért október­ben, novemberben és decem­berben legalább az eddig el­ért szintet kell tartani, hogy si­keres legyen az 1971-es év. Saját erőből Romvári Attila szólt az Érc­dúsító üzem sikeres kísérletei­ről is. A petőci érc ugyanis az eddig ismertektől bizonyos mér­tékben eltérő tulajdonságú, s a megfelelő fémkihozatal elérésé­hez új technológiai eljárásokat kell alkalmazni. A petőci bányaüzem felépül­tével az uránbányászat is kime­rítette az állami támogatást, s most folyó beruházásait már saját erőből kell megoldania. Az építési árak növekedése mi­att ez mind nagyobb s na­gyobb gondot okoz a vállalat­nak. A nyugati városrész befe­jezéséhez - a 17 emeletes, s egy Szigeti úti 10 szintes - va­lamint a 11-es és lll-as üzem vak-akna mélyítéséhez szüksé­ges pénzt már csak a tartalék- alap segítségével képesek elő­teremteni. A baleseti mutatók romlása ugyancsak súlyos gondként ne­hezedik a vállalat vezetésére. A 100 ezer műszakra eső bal­esetek száma az elmúlt évihez képest 10 százalékkal emelke­dett. Ugyanakkor a súlyosabb balesetek miatt kieső műszakok száma ugyanilyen arányban csökkent. Ez azt jelenti, hogy a nagyobb veszélyforrásokat el­Még a háború előtti években épült az a földalatti óvóhely, amely a pécsi vasútállomás előtt, a Lenin téren húzódik. A több mint 20 méter hosszúságú, hat méter széles, vasszerkezetű, betonozott bunkert másfél mé­ternyi földréteg fedi. A nagy­forgalmú tér — ahova szinte percenként érkeznek az autó­buszok — igen sok gondot oko­zott a betonozott területet ket­tészelő füves halom. Kerülgeté­se lassította, nehezítette a köz­lekedést. kerülik ugyan a bányászok, de több könnyelműség, vigyázat­lanság fordul elő mint régeb­ben. Az első félév kedvező bér- intézkedései sajnos itt is meg­mutatkoznak, mert a második félévben ugrásszerűen megnőtt a betegműszakok száma. A feladatok adottak A negyedik negyedévben nagy szükség lesz minden ép­kézláb ember szorgalmára, ugyanis az idei év sikeres telje­sítése nem történhet olyan áron, hogy 1972 elején vissza­esés következzék. Ez meghiúsí­taná a vállalat vezetőinek azt a törekvését, hogy az idei bérfej­lesztést megismételje. A tanácskozáson az üzemek vezetői is elmondották, milyen intézkedésekkel kívánják előse­gíteni a vállalat ez évi 'gazda­sági célkitűzéseinek teljesítését L. J. A kihasználható terület mint­egy 150 négyzetméterrel nő az óvóhely megszüntetésével. A bunker szétbontását még a hét folyamán megkezdi a Bá­nyászati Aknamélyítő Vállalat pécsi üzeme. Eltávolítják a föl­det, lebontják a betont, majd réseléssel darabolják szét a vasvázat. Ezek után kerül sor a medence-szerű üreg tömedé­kelésére, s a térrel egy szintre hozott rész aszfaltozására. Bontják a Lenin téri bunkert I ? % ÉÉ A bunker nyugati bejárata A költészet emelkedőjén Berták László szerzői estje ÜNNEPI PÁRTNAP A fegyveres erők napja al­kalmából tegnap délután ün­nepi pártnapra gyűltek össze a Megyei Polgári Védelmi Pa­rancsnokság vezetői, tisztjei, polgári alkalmazottai. Az ün­nepséget, melyen Horváth La­jos, a Megyei Tanács elnöke, a megyei polgári védelmi szerve­zet parancsnoka is részt vett, Skrobák Ferenc ezredes, törzs­parancsnok nyitotta meg. Az ünnepi megemlékezést Bánkuti István őrnagy tartotta, majd sor került a legjobbak kitüntetésé­re. A Polgári Védelem kiképzési munkájának hatékony szervezé­séért és segítéséért a honvé­delmi miniszter ünnepi paran­Méltóan szép kezdete volt Berták László költő szerzői estje hétfőn a Hírlapolvasóban annak a sorozatnak, amely az ősz fo­lyamán a Pécsett élő írókat, költőket mutatja be az iroda­lomszerető közönségnek. A zsú­folásig megtelt teremben diákok és író barátok, a Hírlapolvasó állandó vendégei és érdeklődők szorongtak. Az estet Pécs megyei város Tanácsa Művelődésügyi Osztá­lya, az SZMT Hírlapolvasója, a Magyar írók Szövetsége Dél- Dunántúli Csoportja és a Je­lenkor szerkesztőbizottsága ren­dezte. Fodor András József Attila- díjos költő mondott bevezetőt. A felfedező figyelmével és az idősebb barát szeretetével mu­tatta be Berták Lászlót és köl­tészetének fejlődését a közön­ségnek. Fodor András felidézte azt az író—olvasó találkozót Marcaliban, 1955-ben, amikora diók Berták Lászlót megismerte. A futó találkozást levélváltás és kéziratok küldése követte, s Fodor András figyelemmel kí­sérhette a tehetséges fiatal köl­tő fejlődését. Berták László 30 éves koráig egy meglehetősen szűk földrajzi körzetben, falusi világban élt, verseinek élmé­nyeit itt szívta magába. Hitval­lása szerint is ennek a megle­hetősen zárt, szorongásokkal és visszafogottsággal terhes em­beri közösségnek a sorsáról kí­vánta kimondani a „szép szót”. Az aranykor hangulatát őrző kezdeti verseket különösen Pécs­re kerülése után a „vaskorszak" élménye váltja fel, világa súlyo­sabbá, drámaibbá komorul. Fo­dor András irodalomtörténeti kiegészítésként elemezte Csorba Győző és Takáts Gyula morális és esztétikai szerepét a Dunán­túlról indult fiatal költők segí­tésében. Berták László nem ke­reste az érvényesülés könnyebb útjait, mégis, az utóbbi évek ter­mése alapján úgy tűnik, a ked­vező visszhang, a biztatások nyomán költészete beérőben van. S ha a komor tónus, az el­idegenedéstől való félelem ott munkál is soraiban, szavai mö­gül a hitvalló ember tiszta hangja mindig érződik. A hat­vanas évek elején megjelent közös kötetét követte a közel­múltban megjelent A magunk kenyerén című antológia-beli szereplése, s önálló könyve most van készülőben. Ehhez a felfelé ívelő pályához kívánt Fodor András további elszánást, si­kert. Az esten a Pécsi Nemzeti Szín­ház művészei, Sólyom Katalin, Bősze György és ifj. Kömives Sándor tolmácsolták a költő verseit. Közreműködött Gyermán István és Vas Ágnes hegedűn, Varga Márta pianinon. M. L. Gyermekkönyvtár nyílt Újmecsekalján Országos és pécsi helyzet- I kép: kellene gyermekkönyvtár, de nincs. Legalábbis külön épü­letben nincs. Most, tegnap este megnyílt egy modern könyvtár, gyermekek számára — Üjme- csekaljón. Az Építők úti Általá­nos Iskola adott számára ott­hont, egy nagy méretű termet, kiszolgáló helyiségekkel, a városi könyvtár pedig berende­zett itt egy gyermekkönyvtárat. Négy és fél ezer kötet várja az új városrész kis olvasóit, a hat és tizennégy év közötti gyerekeket. Egyben az Építők úti Általános Iskola saját könyv­tára is. I A könyvállományban minden Magyarországon kapható, s az iskolai tanulásban felhasznál­ható könyv megvan. A nyitva­tartási úgy szabályozták, hogy mind a délelőtt, mind a dél­után iskolába járók rendszere­sen látogathassák. Így hétfőn, szerdán és pénteken délután 13 órától 18 óráig, kedden, s csü­törtökön reggel 8 órától 13 óráig, szombaton pedig 9-től 12 óráig várják a gyerekeket. Aki nyelvet akar tanulni, az an­gol, francia, német és orosz nyelvoktató lemezeket is talál­hat a Radnóti utcából nyíló új- mecsekaljai gyermekkönyvtár­ban. csában Pólkuti Keresztély és Ti- nusz János tanácselnököket Honvédelmi érdeméremmel tün­tette ki. Pálkuti Keresztély Mo­hács város, Tinusz János pedig Szigetvár város polgári védel­mi parancsnoka. A hivatásos állomány tagjai közül Nádor József főtiszt és Szabó László tiszt Szolgálati érdemérmet ka­pott. Számos tisztet, illetve tiszt- helyettest jutalomban, illetve parancsnoki dicséretben része­sített Skrobák Ferenc ezredes. Ezer fiatal részvételével Kongresszusi Tenkes-túra Ebben az évben ötödik al­kalommal rendezte meg a KISZ Siklósi járási Bizottsága, az MTS Siklósi járási Tanácsa és az MHSZ siklósi járási vezető­sége a hagyományos Tenkes- túrót, melyet idén a KISZ Vilii, és az MTS III. kongresszusa, va­lamint a fegyveres erők napja tiszteletére hirdettek meg. A kétnapos versenyre vasár­nap és hétfőn reggel összesen ezer fiatal gyülekezett a siklósi határőrlaktanyában. Innen in­dultak a 9-14 fős csapatok, hogy a nyolc kilométeres távon, tíz állomáson megfelelve az el­méleti kérdésekre és a gya­korlati követelményeknek, el­jussanak a célhoz, a Tenkes- hegyre. A túrát két napon, két rész­ben bonyolították le. Az első nap, vasárnap a siklósi járás községi és üzemi KlSZ-szerve- zetei, valamint az MHSZ indí­tott összesen mintegy 30 csa­patot. Tegnap, hétfőn a közép­iskolák KISZ-szervezetei, vala­mint az úttörők vetélkedtek. A vasárnapi túrán a siklósi határ­őrség csapata lett az abszolút első helyezett. A KlSZ-alapszer- vezetek versenyét a harkányi Napsugár Szálló csapata, az MHSZ-klubok versenyét a kis- harsányi MHSZ-csapat nyerte, s ezzel másodízben nyerték el a vándorserleget. C Iső ízben koptak kitüntető jet- ^ vényt a közrend és a közbiz­tonság érdekében végzett társa­dalmi munkáért a 10—15 éve fo­lyamatosan szolgálatot teljesítő önkéntes rendőrök. Ebből az al­kalomból ünnepséget rendeztek tegnap dé'után Pécsett, a Sör­ház utcai Dózsa-k'ubban, ahol a meghívott vendégek — vállalat- vezetők, párttilkárok — jelenlété­ben dr. Nemes Alajos vezérőr­nagy, a Baranya megyei Rendőr­főkapitányság vezetője nyújtotta át az önkéntes rendőri szolgála­tért kitüntető érmet és a pénz­jutalmat a 10—15 éve tevékeny­kedő pécsi önkéntes rendőröknek és a közlekedési önkéntes rend­őröknek. Az emberek többsége igazo­dik a törvényhez, tiszteletben tartja a szabályokat - és álta­lában meg is elégszik azzal, hogy ő maga nem vét az írott és íratlan erkölcsi normák el­len. Az önkéntes rendőrök sok­kal többet tesznek ennél: nem­csak, hogy példamutató követ­kezetességgel követik a törvé­nyes utat, azokra is figyelnek, akik jobban kedvelik a tilos ös­vényeket, szép szóval, tanács­csal igyekeznek hatni rájuk — hivatásos társaikkal együtt vi­gyázzák nyugalmunkat . . . Társadalmi munkások ők is, akik a napi munka után sza­badidejükből vesznek el rend­szeresen néhány órát a szolgá­A rend társadalmi munkásai Kitüntetések 10—15 éves szolgálatért latért. A rend társadalmi mun­kásai. A FIATALOKKAL EGYÜTT... A baranyai önkéntes rend­őrök doyenje Scheller József, aki 1889-ben született. A kor szerinti „rangsorban” Pávkovics István következik utána, aki most 73 esztendős, és magas kora ellenére a legutolsó idő­kig — amíg a betegség pihe­nésre nem kényszerítette —, rendszeresen járt szolgálatba, vigyázott arra, hogy rend, bé­kesség legyen lakóhelyén, Pécs- udvardon. Ebben a kis faluban ritkán történik esemény, de az önkéntes rendőrnek mindenre figyelni kell: arra is, mikor ké­szülődik verekedés a kocsmá­nál, ki az, aki a mezőn a más földjére téved, hogyan őrzik az éjjeliőrök a közös vagyont. — A traktorosokkal, azokkal sokszor volt bajom. Mostaná­ban talán nem is annyira, mint azelőtt. „Trombitáltak" a kocs­mában, a gép meg kint járt az utcán. Aztán, amikor mondtam, hogy mire való dolog munká­ban inni, akkor még ők hara­gudtak . . .- És a fiatalok? — Nekem egyáltalán nincs bajom a fiatalokkal. Sokat együtt vagyunk velük, ha rosz- szak lennének, nem is tudnánk így együtt lenni, nem igaz? Nagylegény sincs mostanában, jól elvannak a kultúrháznál, az­tán, ha valamiért szól nekik az ember, megértik a szót — mond­ja Pávkovics István. Tizenöt éves önkéntes rend­őri szolgálatából egyetlen szen­zációra emlékszik, egy gyilkos­ságra, amely a környéken tör­tént. „Különben csendes, ren­des a falu" — mondja. Egy ki­csit neki is köszönhető . . . l LEVÉL A RENITENSKEDŐNEK Papp István ma reggel is hat órakor kezdett, pedig nyugdí­jas. s nyugodtan élvezhette vol­na még a kora reggeli szundi­kálás örömét. Garázsellenőrzé­sen volt, a rendőrökkel közö­sen az Építő és Tatarozó Válla­lat gépkocsijait vizsgálták át. Szerencsére nem találtak sem­mit, nyugodtan kihajthattak az útra a kocsik. — Nem mindig megy ilyen si­mán a dolog. Kisebb-nagyobb hibákat elég gyakran találunk, de olyan is volt, hogy le kellett szedni a gépkocsi rendszámát, olyan silány állapotban talál­tuk. Ha akkor nem megyünk, útnak indulnak vele, ki tudja, mi történik — mondja. 1950 óta segít a közlekedési rendőröknek. Elismert szaktekin­tély, korábban az Autóműszaki Intézet vezetője volt. Most 67 éves, egymillió kilométert kocsi­zott, ma is érvényes a jogosít­ványa. Tanítványa volt a fél város autósa, jelenleg is oktat az MHSZ-nél. — Sokszor látom, hogy valaki renitenskedik az úton, megis­merem, hogy ki az, megállítani nem tudom, mert addigra már rég eltűnt. Ilyenkor szépen le­velet írok neki, hogy ha ideje van, keressen meg a lakáso­mon, elbeszélgetünk a közleke­désről. Tudja, hogy majd min­denki eljön? Ilyenkor elmondom neki, mi történhetett volna az ő szabálytalansága miatt, és úgy veszem észre, nem is hiá­bavaló az, amit mondok ... — Mit javasol a közlekedők­nek? — Nekem az a véleményem, nem is annyira a közlekedési szabályokat kellene szorítani, hanem arra törekedni, hogy egészséges közlekedési morál alakuljon ki. Ez a gépkocsive­zetőkre, gyalogosokra is vonat­kozik ... SOK JÓVAL ÉS SOK ROSSZAL . . — Nagyon sokfélék az embe­rek. A tizenöt év alatt találkoz­tam nagyon jókkal és nagyon nagy gazemberekkel, minden­félével. Most mintha a jók len­nének egyre többen. Nézze meg például Meszesen mennyi gép­kocsi van - ez is jelent ám va­lamit. Nem az italra megy a pénz, okosabbak az emberek — mondja Egédi János önkén­tes rendőr, csoportparancsnok. Eddig majd háromezer órát töltött szolgálatban, kitűnőén ismeri Meszest, mélyebben, mint a többi ottlakó — ismeri az em­bereket is. Tudja kivel, hogyan kell beszélni, kiben szökik fel az indulat néhány pohár után, kinek elég a csendes szó ... Bányász volt, most nyugdíjas, A háromezer órát a csalódtól vette el. — Eleinte morgott a mama, aztán, amikor látta, hogy szük­ség van rám, megnyugodott. Szükség van rá: egy sereg jutalmat, oklevelet kapott és el­ismerésül a „Közbiztonságért” érdemérem bronz és arany fo­kozatát. — Akkor lesz csak igazán rend, ha nem bíznak mindent a rendőrökre és önkéntes rend­őrökre. Ha az emberek nem­csak akarják — segítenek is, hogy mindenütt rend legyen — mondja. D. Kónya József

Next

/
Oldalképek
Tartalom