Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-26 / 227. szám
4 t A forrongó Közel-Keleten A hettita hadseregtől a sevrési szerződésig 8 _____________________________________________ DUNANTÜM NAPIO 1971. szeptember 26. Varsó a számok tükrében Varsó modern belvárosa Az ankarai Citadella tövében épült gazdag és híres Archeológiái Múzeumban tett látogatás után határoztuk el — a történelemben az elsők közt kialakult nagy birodalom — a hettita állam ősi fővárosának, Hattu- sasnak megtekintését. Másfél órai autóút után érkeztünk — az i. e. II. évezred elején alakult — hettita birodalom ősi központjába. A romok közt szemlélődve a legelső, s ugyanakkor legmaradandóbb benyomást a hettita képzőművészetek eredetisége: sajátos monumentalitása adja, amelynek egyik legimpozánsabb megnyilvánulása a Yacilikaya (= írott szikla): a hatalmas sziklacsoportokra vésett — isteneket, papokat, katonákat ábrázoló — 33—34 évszázados reliefek. A hettita művészek méltó módon örökítették meg azt az erőt, amely először egyesítette a mai török területeken — sőt azokon kívül — élő népeket, amely először teremtett e térségben egy nagy — minden akkor élő által respektált — birodalmat: a hadsereget. Bármekkora is volt e hadsereg hatalma, birtoka, tetteit és dicsőségét csak e holt kövekbe vágott művészet őrzi a mának. Alkalmi ankarai ismerősömmel együtt indulunk Törökország egyik legnagyobb tava, a 3000 méteres hegyek koszorúzta Aksehir-tó és a hasonló nevű, Komló nagyságú helység, a híres XIII. századi szatirikus író, Nasz- reddin Hodzsa szülővárosa felé. Az író tiszteletére minden év júliusában nagyszabású, sok embert vonzó, látványos fesztivált rendeznek (a kisváros maga bizánci korabeli). Mintegy 100 km-re a nálunk is jól ismert „furfangos török” városától találjuk — az anatóliai fennsík szívében, nem messze a Tauruszok égbenyúló hegyeitől — 1030 méteres tengerszint feletti magasságban elterülő, 2300 méteres hegyek koszorújától körülvett Konya-t, a széldzsuk törökök ősi fővárosát. Konya ma 160 ezer lakosú, modern „oázis-város" a kősivatagban. A csodálatos szépségű és rendkívül gazdag Mevlana-múzeum tanúsága szerint a helység az i. e. III. évezredtől lakott. Tárgyi emlékei (hettita, föníciai, phryg, lyd, görög, római bizánci, arab, széldzsuk) közül a legjelentősebb, egyben leghatalmasabb, a teljes épségben fennmaradt XIII. századi Alaaddin-mecset és a vakítóan kék kupolájú, monumentális Mevlana Mauzóleum és Múzeum (amelyben számtalan, legkülönbözőbb korú és fajtájú emlék mellett tálán a legcsodálatosabb a XIII. századi anatóliai szőnyeggyűjtemény). A régmúltból még tovább közeledve a ma felé, a híres Kappadokia déli peremét érintve érkezünk a Tauruszok égbenyúló, kopár, fanélküli tömegéhez. Az e vidéken épült helységek tengerszint feletti magassága nem egyszer meghaladja az 1500 métert is, s még a nagyvárosoké sincs 1000 m alatt (Konya 1030, Kayseri 1043, Nidge 1200, Nevsehir' 1250 m). A Tauruszok fantasztikus szerpentinéin keresztül kanyarogva a kitáruló vidék kárpótol a fáradalmakért: olyan látványban von részünk, amelyet igen nehéz leírni. A Földközi-tenger medencéjének legkeletibb nyúlványa egy finom, fehér homokkal borított hatalmas strand — csodálatos pálmasorokkal és gyümölcsöskertekkel. Az itteniek véleménye szerint ez a világ legszebb vidéke. Valóban: a klímája rendkívül kellemes, tipikus mediterrán klíma: a tél nagyon enyhe és rövid, s az áprilistól októberig tartó nyár sem túl meleg (átlagosan 25—30 C°). így nem csodálhatjuk, hogy a Földközi-tenger körüli minden civilizáció letette e tájon névjegyét: hettita, görög, római emlékekben rendkívül gazdag. Voltunk az ősi, Szeleukosz Nikátor által alapított Szeleukeiában (amelynek talán legnagyobb nevezetessége, hogy a harmadik keresztes háborút vezető Barbarossa Frigyes császár itt fulladt egy ma éppen csak csörgedező kis patakba), Tarszuszban, Szent Bál városában, amelynek minden bizonnyal nagyobb nevezetessége, hogy itt találkozott Antonius és Kleopátra (a találkozást, és Pál apostol emlékét is, két római kapu őrzi). Torszuszból — hatalmas gyapotföldeken át vezető úton étkezünk Törökország negyedik legnagyobb városába, a félmilliós Adanába. Részben az egymás után megjelenő hódítók semmisítették meg, részben a rohamos ütemben terjeszkedő város nyeli el a múlt emlékeit', úgyannyi- ra, hogy ma az egy — második századból, való, Hadrianus császár által építtetett — kőhidon kívül alig van más. Éppen ezért meglepő, hogy az alig néhány km-re levő Ceyhan melletti síkságból — szabályos félgömb alakban — kiemelkedő dombtetőn (nálunk azt mondanánk: hegytetőn, hiszen több mint 400 m magas) egy hatalmas, az egesz környéket uraló XII. századi erődítményt találunk (Yilanli- kale). Ezután délre fordulunk, s máris azon a területen vagyunk, amely az elmúlt félszázadban a legtöbb vitát váltotta ki. Miközben ezen gondolkodunk, máris új látnivaló akad: a híres /sszosz-síkság, ahol i. e. 333-ban Nagy Sándor csapatai győzelmet arattak Dáriusz perzsa király hadserege fölött, amely győzelem emlékére alapította a nagy makedón uralkodó — a sok róla elnevezett város közül az első — Alexandria t (a mai Iszkenderumot). Élénk kereskedelmű, csodálatos fekvésű város, a Földközi-tenger legkeletibb pontján. Megküzdve egész eddigi utunk legfárasztóbb szakaszával, érkezünk Antakyába, az ősi Antiokheiába. I. e. ■300-ban alapították, s a római kor egyik legjelentősebb művészeti, tudományos és kereskedelmi központja volt. Időszámításunk kezdete körüli években — évtizedekben a kereszténység keleti központja. A keresztény hagyományokat őrzi a Szent Péter-barlang, ahol Antiokheia első keresztényei összejöveteleiket tartották. Antiokheia a középkorban is nevezetes, a hasonnevű hercegség központja, s a Keresztesháborúk időszakának leghatalmasabb erődjét (a Bagras- kastélyt) itt építik fel határában. A várostól a Szíriái határig tartó mintegy 50 km-es szakaszt — gyors kocsimmal is — kb. 2 óra alatt tesz- szük meg. Olyan soha-nemlátott szerpentineken kanyargunk, ahol többször is csak az első „sebességben" tudjuk a 16—18 százalékos emelkedőt-lejtőt leküzdeni, s mindezt ráadásul 1000— 1500 m magasságban, 45 C°-os tikkasztó száraz-melegben. S menni kell — sehol egyetlen fa, egyetlen bokor. Szerpentinek lassú keringője közben a tegnapi múltba kalandoznak gondolataink. Ez a kb. Somogy megye nagyságú terület volt a két szomszéd ország közt a feszültségek forrása: a sevresi szerződés — az akkor francia befolyás, p/otektorátus alatt levő — Szíriának ítélte, mit sem törődve a terület török lakosságával. Atatürk új Törökországa harcot hirdetett e terv ellen, s végülis kikényszerített a nagyhatalmaktól egy népszavazást az antakyai szandzsák hovatartozásáról, s a lakosság elsöprő többsége akaratának -megfelelően Törökországé lett. Ennek ellenére még az 1970-es Szíriái hivatalos és turista térképeken is — Szíriához tartozónak jelölik. BENKE JÓZSEF (Folytatása csütörtöki számunkban) 1970 decemberében Varsónak 1 308 100 lakosa volt, ami Lengyel- ország városi lakosságának 7,7%-át teszi ki. Varsó népessége ezzel túllépte az 1939-es szintet. A lakosság száma szempontjából Varsóhoz hasonló nagyságrendű város Prága, Bukarest és Berlin, qz NDK fővárosa. A varsóiak fele munkaviszonyban áll (a foglalkoztatottsági arány 51.1%). a lakosság fennmaradó része nyugdíjakból, járadékokból, ösztöndíjakból él. A többi lengyel városban a foglalkoztatottak aránya 46,8%. 1960-ban az 1000 lakosra számított varsói népszaporulat 7,2% volt, jelenleg pedig 3,4%-ra csökkent. Varsó Az északi folyók vizének egy részét a Szovjetunió déli területeire akarják vezetni, növelve ezzel a Volga, az Amu-Darja, a Szir-Darja, a Kaspi- és az Azovi-tenger, valamint az Arai- tó vízkészletét. A terv hatalmas területeket ölel fel — Nyugat-Szibériát, az Altájt, az Ural keleti részét, majdnem az egész Kazahsztánt és a közép-ázsiai köztársaságokat. A szibériai* folyók vize majdnem négymillió hektár földet tesz újra termővé az Amu-Darja és a Szir-Darja hajdan ma a legkisebb természetes szaporodást felmutató fővárosok csoportjába tartozik. Varsó területe 446 km2, egy négyzetkilométeren tehát átlagosan 2932 lakos él. Az európai fővárosok között ez az egyik legalacsonyabb népsűrűségi mutatószóm (csupán Bukarestben jut 1500 lakos 1 km2-re). A főváros egyes kerületeiben azonban ez a mutatószám igen egyenetlen. így például a belváros 1 négyzetkilométerén átlagosan 13 770 lakos él, míg a külkerületekben sok esetben alig több száznál. A számításokból kiderül, hogy Varsó területének 60%-a beépítetlen. öntözött alsó folyásvidékén. Türkmé- nia dél-nyugati részén kétmillió hektár- sivatagot vesznek művelés aló, Kazahsztánban pedig új legelőket létesítenek. Az ércekben, kőolajban és földgázban gazdag sivatagokat öntözőcsatornák szelik majd ót, partjaik mentén új városokkal és iparvállalatokkal. Javul majd a Volga, a Don, az Oka és más folyók hajózhatósága is. A grandiózus elképzelés megvalósítását 3—4 részletben, néhány évtized alatt tervezik. Antakya, az ősi Antiokheia, amelyet i. e. 300-ban alapítottak. Központja annak a területnek, amely sokáig a szír- török ellentétek forrása volt. I m --X m ■’ík .y y ■'/>' ■■■ r ' ■' .&.Í ■ : :: ■ I “ív* t ‘ .. ... • ; < s >J?.Grandiózus öntözési terv A CIÁ titkos frontja Az amerikai kémtevékenység anatómiája A Central Intelligence Agency-t (CIA) 1947-ben hozták létre a National Security Act nevű törvény alapján. A CIA a legfiatalabb a modern világ nagy hírszerző szervezetei közül. Az amerikai közvéleményt rendkívül nyugtalanítja az a titokzatosság, amely a CIA tevékenységét körülveszi. Egy átlagos amerikai nem sokat tud e hírszerző testület módszereiről, pénzügyi, helyzetéről vagy hatásköréről. A CIA költségvetése évi 4 milliárd dollár. De még a Kongresszus sem tudja, milyen célokra fordítják ezt az összeget. Ezenkívül a CIA több magántársaság, egy rádióállomás, egy hajózási társaság, és egy kiadóvállalat fölött gyakorol ellenőrzést. A Washington közelében levő Langley városkában van a Központi Hírszerző Hivatal (CIA) főhadiszállása. Egy erdő közepében, vasbeton falak oltalmában dolgozik éjjel-nappal a szervezés 8000 szakembere. Külföldön különböző néven a CIA-ügynökök ezrei működnek. Az Egyesült Államok valamennyi hírszerző szervezetének összesen mintegy 200 000 munkatársa van. Az összehasonlítás kedvéért megemlítjük, hogy a hitleri Németországnak a második világháború idején 15 000 főből álló hírszerző szolgálata volt. Ma nincs a világnak olyan országa, amelyet a CIA karjai el ne érnének. A CIA-ügynökök mint amerikai diplomaták, gazdasági tanácsadók, üzletemberek, túristák fejtik ki tevékenységüket. Az Egyesült Államok különböző nagykövetségein gyakran több CIA-ügynök dolgozik, mint külügymi- nisztériumi munkatárs. Híreik jelentős részét a CIA-ügynökök ma az Egyesült Államok külföldi képviseleteinek jelentéseiből merítik. A CIA volt igazgatója, Rabon tengernagy a következőképpen jellemezte egy amerikai követségét: „A diplomáciai kiküldetésben levő dolgozók taktikai jellegű adatokat szereznek az Egyesült Államok külügyminisztériuma számára, a kereskedelmi kirendeltség dolgozói gazdasági információkat gyűjtenek, a katonai attasék pedig katonai jellegű hírszerző tevékenységet folytatnak a fegyveres erők illetékes szervei számára. Ezenkívül külön attasék foglalkoznak a mezőgazdasági és munkaügyi kérdésekkel. Valamennyien beszerzik a maguk területére vonatkozó információkat hivatalaik és minisztériumaik számára. Mindezen adatokat a CIA másolatban megkapja." Az Egyesült Államok külügyminisztériuma az amerikai kémszolgálat fontos szerve lett: mintegy egynegyedét nyútja mindazon híreknek, amelyek feldolgozás és értékelés céljából a Központi Hírszerző Hivatalhoz eljutnak. A külügyminisztérium szervezetéhez tartozik az az Információs és Vizsgálati Főosztály, melyet 1958-ban állítottak fel. Itt gyűjtik össze, elemzik és osztályozzák a hírszerző tevékenység révén kapott politikai, gazdasági, kulturális és. szociológiai adatokat. Az amerikai külügyminsztériumnak 8000 dolgozója van, ebből az Információs és Kutatási Főosztályon 3000—3500 fő dolgozik. A főosztálynak 8 részlege van. öt osztály a különböző országokról és országcsoportokról szóló adatok gyűjtésével és feldolgozásával foglalkozik. A folyó információk osztálya éjjel-nappal figyelemmel kíséri a beérkező anyagokat, közli a külügyminisztérium vezetőségével a legfrissebb híreket, anyagokat cserél az Egyesült Államok más hírszerző szervezteivel. A működési és életrajzi felderítéssel foglalkozó osztály a diplomáciai tevékenység különböző speciális területeiről készít összeállításokat, gyűjti az életrajzi jellegű adatokat és összeköttetést tart fenn magán- nyomozó szervekkel. Ennél az osztálynál félmillió dokumentum áll rendelkezésre a világ valamennyi országának államigazgatási, politikai és diplomáciai személyiségeiről. A hírszerző források és koordináció osztálya a híranyagok forrását vizsgálja, és egyezteti azokat a kérdéseket, amelyeket a különböző osztályok külföldre küldenek. Az amerikai külügyminisztériumban létrehoztak egy másik hírszerző részleget is: a Speciális Műveletek Központját. E csoport feladata az, hogy az elnök és a Nemzetbiztonsági Tanács számára naponta megadja „mindazokat a hírszerzésből eredő és műveleti adatokat, amelyek aggodalomra okot adó helyzetre vonatkoznak”. Az amerikai külügyminisztériumban zés szoros kapcsolatára jellemző az is, hogy a külügyminisztérium számos vezető munkatársa korábban felelős beosztásban hírszerző szervezeteknél dolr gozott. Dean Rusk volt külügyminiszter a második világháború idején a katonai hírszerző szolgálatnál dolgozott vezető beosztásban; Bedell Smith volt külügyminiszter-helyettes 1950— 1953 között a CIA vezetője volt! Robert Murphy volt külügyminiszter-helyettes ugyancsak a hírszerzésnél működött. Az említett amerikai hírszerző és kémelhárító intézményeken kívül működik még a hadügyminisztérium titkosszolgálata is, amelyet a hatvanas évek elején hoztak létre. A megalapításról szóló eredeti határozat kimondja, hogy e szervezet feladatkörébe tartozik a Pentagonhírszerző szervezetei költségvetésének összeállítása, o kapott információk értékelése és a szárazföldi, légi és tengerészeti kiképzés hírszerző szolgálatai „integrációs” tervének elkészítése. Az említett szervezet tevékenységének köre gyorsan »bővült, s jelenleg 6000 munkatársa van. A szárazföldi hadsereg hírszerző szolgálata az Egyesült Államok legrégibb katonai hírszerző szerve. Feladatai jelenleg a következők: más államok különböző fegyvernemei típusainak, minőségének és számának technikai felderítése, a külföldön működő amerikai képviseletekhez beosztott katonai attasék hálózatának irányítása (az attasék feladatkörébe tartozik az adott ország haderejének számáról, szervezetéről és elhelyezéséről szóló információk szerzése). Az amerikai fegyveres erők technikailag legtökéletesebb titkos szervezete a légierők felderítő szolálata. Ez a szervezet a felderítés céljaira műholdakat, automatikus vezérlésű repülőgépeket és a légi attasék egész apparátusát alkalmazza. A haditengerészet hírszerző szolgálatának fő feladata titkos információkat beszerezni más országok — elsősorban a szocialista országok — haditengerészetéről, bázisairól, kikötőiről é partmenti építkezéseiről. E cél érdekében felhasználja a tengerészeti at- tassék apparátusát, ügynököket foglalkoztat és széleskörű felderítő tevékenységet végez különlegesen felszerelt hajók és tengeralattjárók segítségével. (Volkstimme) »
