Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-03 / 207. szám

Í971. szeptember 3. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Aggasztó feszültségek A beruházások és a fegyelem Nemcsak a kapacitásokra, rendre is szükség van Nagyobb felelősséggel kell felhasználni a beruházási eszközöket Hogy milyen feszültségek van­nak a beruházási piacon, azt hovatovább a csecsemő is tud­ja. A beruházási éhség csilla­píthatatlan. Ami az igények ol­dalán van, az a kóros sejtbur­jánzáshoz hasonlítható. Minden elkezdődik, majd nyúlik, mint a rétestészta. A határidők elvesz­nek a jövő ködében, mert itt köd van, s egészen más idő­számítás, valami olyan megha­tározhatatlan, mint a borbély- ötperc. Az egyensúlytalanság aggo­dalommal tölti el a szakembe­reket. Szinte mindenki ideges, mindenkinek rossz a közérzete tőle. Egyre több a hang: ki kell gyógyítani a magyar gazdasá­got ebből a betegségből. Hi­szen a beruházási piac feszült­ségei tovagyűrűznek. Hogy csak egyet említsünk — dr. Bíró Jó­zsef külkereskedelmi miniszter parlamenti sajtótájékoztatóján nem véletlenül kezdte ezzel — éppen a beruházási piacon uralkodó egyensúlytalanság az, ami felborította külkereskedel­mi mérlegünket. A forint szü­letésének 25. évfordulóján büsz­kén, de ha a beruházási piac­ra gondolunk, aggodalommal állapíthatjuk meg: ma már ott tartunk, hogy akinek forintja van, annak devizája van, s a vállalatoknak széles körben nyí­lik választási lehetőségük, hogy fejlesztéseikhez a beruházást javakat hazai vagy külföldi forrásból szerezzék be. Milliószor leírták mór: szűkös a beruházói kapacitás. Nos, a kormány a negyedik ötéves terv időszakában — bár még öt év múlva sem érjük utál magunkat — gyorsan fejleszti az építő­ipart és az építőanyagipart, s intézkedett a technológiai sze­relési kapacitások korszerűsíté­séről is. Az azonban csak az érem egyik oldala. Nemcsak kapacitások kellenek, hanem rend és fegyelem is. Rendet kell már végre teremteni folyó és most kezdendő beruházá­saink körében is. A jelenlegi szemlélet ez: Mindnyájan az állam gyermekei vagyunk. Következésképp: ele­gendő egy beruházást megkez­deni, az állam csak nem hagy­ja cserben édes gyermekét, majd gondoskodik a befejezés­ről. A beruházás előkészítése? A lehetőségek alapos számba­vétele? Ez csupán másodrendű kérdés. Sajnos itt még az ostor csattogtatásáig sem jutottunk el. Ugyan, hányán állították már kész helyzet elé a kormányt ter­ven felüli pótigényekkel? Há­nyán kezdtek mór felelőtlenül beruházásba, amikor a végén derült ki, hogy teljesen üres a pénztárca a folytatáshoz? És ezért még senkit sem büntettek meg ebben az országban. A beruházásban elsokalt vállala­tok szemrebbenés nélkül nyújt­ják a markukat. Nincs lelkiisme- retfurdalásuk, inkább sajnál- tatják magukat, s legtöbbször meghallgatásra tolóinak a si­rámok, holott büntetést érde­melnének. Hiszen szétforgácsol­ták az anyagi és pénzügyi erő­forrásokat, aláásták a beruhá­zások hatékonyságát. Sötét köd az, ami a beruhá­zások előkészítése és lebonyo­lítása körül van. A pénzügyi fe­gyelem csapnivaló. Az átfutási idők hosszúak. Olvasom az egyik nagy vállalat vezérigaz­gató-helyettesének nyilatkoza­tát. A kőolajiparról van szó. A szakemberek egybevetették né­hány külföldi és hazai beruhá­zás adatait. Az Algyő és a Du­nai Kőolajipari Vállalat közötti 162 kilométer hosszú olajveze­ték beruházásának előkészíté­séhez 21 hónap kellett és újabb 21 hónap az építés és a szere­lés befejezéséhez. Naponta át­lagosan félkilométer vezetéket fektettek le. A fejlett európai •rszágokban a vezetékfektetés üteme hasonló körülmények kö­zött napi 2—3 kilométer, de az ennél gyorsabb építés-szerelés sem ritka. Az Entropose cég például a közelmúltban egy 800 kilométer hosszú vezetéket fek­tetett le úgy, hogy a szerződés- kötéstől a befejezésig az át­futási idő mindössze két év volt. Általában véve megállapítható, hogy a hazai létesítmények át­futási ideje két-háromszorosa a külföldinek. A beruházási fegyelem meg­szilárdítására a kormány komp­lex intézkedéseket határozott el. Már korábban történt egy s más. A jelek azt mutatják, mun­kaügyi miniszterünk komolyan veszi hivatalát. Kezdődött az építőipari munkások új munka­rendjének meghatározásával, majd kiterjesztették a kiemelt ipari beruházásokon dolgozó építőipari vállalatoknál alkal­mazott személyi ösztönzési rend­szert, az ugyanezen munkahe­lyek technológiai-szerelési mun­káin foglalkoztatott dolgozók­ra. Érdem és vastagabb boríték a gyorshajtás. A kormány állás­pontja: A vállalatok és szövet­kezetek vezetőinek nagyobb fe­lelősséget kell vállalniuk azért, hogy a saját és a rendelkezé­sükre bocsátott állami eszközö­ket hatékonyan, gyorsan meg­térülő, intenzív fejlesztésekre összpontosítsák. A tanácsi ve­zető szerveknek a beruházási célok megszabásakor és meg­valósításakor egyaránt töreked­niük kell, hogy elképzeléseiket a népgazdasági terv és a szá­mukra biztosított költségvetési eszközök keretei között valósít­sák meg, vagyis megalapozott és reális tervek alapján kezdje­nek fejlesztési programba. Kérdés mármost, hogyan tud érvényt szerezni akaratának a kormány? Mert mindez puszta óhaj marad, ha a döntési és ellenőrzési rendszerben nem a következetesség, a kemény kéz politikáját folytatják. És a be­ruházások átfutási idejének le­rövidítése? Remélhetőleg, az ösztönzők éreztetik majd jóté­kony hatásukat. Vannak még itt jócskán tartalékok, a korszerű, számítástechnikán alapuló ki­vitelezésszervezés előnyeinek felhasználásától a külföldi sze­relők foglalkoztatásáig. A lé­nyeg: szűnjenek meg végre az egyensúlyi zavarok a beruhá­zási piacon. Miklósvári Zoltán Ankét a társadalmi tulajdon védelméről A társadalmi tulajdon védel­mének időszerű kérdéseiről, a tűzesetek megelőzésének lehe­tőségeiről Pécsett tanácskozik a MÉM irányítása alá tartozó dél-dunántúli vállalatok kétszáz üzemi rendésze a Ságvári Endre Művelődési Otthonban. A ta­pasztalat- és véleménycserére a MÉM és a Belügyminiszté­rium illetékes főosztálya terem­tett lehetőséget és képviselőit is elküldte a pécsi megbeszé­lésre. Tegnap délelőtt az üzemi rendészek részére tartottak is­mertetést, majd vitát. Délután a dél-dunántúli megyékből ér­kezett, valamint a baranyai és pécsi vállalatok igazgatói a Sörgyárban tartottak összejö­vetelt. A jelzett témából vitain dítót mondott dr. Vágó Ödön a MÉM Igazgatási és Jogi Fő­osztály vezetője. Az igazgatók tanácskozásán részt vett Gás­pár György alezredes, a BM Társadalmi tulajdon védelmi osztályának vezetője is. Dr. Vágó Ödön referátuma után dr. Rugási Endre, a Sörgyár igazgatója ismertette a vagyon­védelem helyzetét és alakulá­sát gyárukban. A tanácskozást ma folytatják. A legcsábítóbb a májprémium Libaház az udvarban Igazi látványosság volt Ge- rényesen, amikor Kovács 1st vénné először hajtotta ki a zöldbe a 200 kislibát. A falube­liek kiálltak a kapukba, min­denki látni akarta a sárga, pelyhes aprójószág kígyózó so­rát. Alkalmi tere-fere kezdődött arról, milyen nagy munka gon­dozni ilyen temérdek állatot, meg hogy mitől nő óriásira a liba mája ... — Megéri kihízlalni, mert a zsírja igen finom! — Legjobb a pecsenye, meg a tepertője ... — Inkább sose egyek ludat, akkor sem tömöm, tavaly is tiszta seb lett tőle a mutatóuj­jam. — Nagy fába vágta a fejszé­jét ez a Kovócsné, akármilyen ügyes, dolgos, egyedül nem tud 200 libát megtömni. Az aggodalmaskodók azóta meggyőződhettek róla, hogy a gazdaasszony naponta három­szor tömi a hízóba fogott 100 ludat. Persze nem kézzel, ha­nem egy ügyes kis géppel, amelyet Kiskunmajsón vásárol­tak a tavalyi, Pécsett tartott be­mutató után. Gyorsan megy, mint a karikacsapás. Azért, hogy ne mozgolódjék, 'a libát vászonba csavarva teszi egy kisasztalra. Lábbal hajtott pe­dál mozgatja az adagolót, hogy a tartályból a bádogcsőbe, on­nan pedig a liba bögyébe ke­rüljön az áztatott, sózott, zsí­ros szemeskukorica. Néhánv igazító mozdulat a liba nyakán, végül egy darabka kenyér, hogy ki ne rázza a szemeket. Tele beggyel kerülnek vissza a he­lyükre. A szabadtéri libaszállás, olyan, mint egy házikó, egészen az udvar végéig húzódik. Cö­löpökre épült, a tetején széna, leborítva műanyag fóliával. Alatta akácfából készült reke­szek, mindegyikben hét liba. Erős lábú, nagy testű rajnai lu- dak, bár még csak öt hete tö­mik őket, van amelyik súlya már a 10 kilót is eléri. Nagy zajjal vannak a ludak, egy percre sem szűnik a gágo­gás, s a gondozásuk is fárasz­tó, piszkos munka. A napi 60— 80 kiló eleséget elő kell készí­teni. tisztogatni utánuk, s a tö­més is eltart napi 6—7 órát. Legkellemetlenebb kétségtele­nül a trágyahordás . .. — Tavaly is próbálkoztam már, de nem sok sikerrel. A ta­nulópénzt meg kellett fizetni. Nem tudtam megfelelően bán­ni a géppel és így bizony tizen­hatot le kellett vágni, nehogy megfulladjanak. Idén egy se hullott el, egészséges mind a 200. Az első százat szeptember elején elsőként szállítom a Ka­posvári Húskombinátba, utána kerül a tömőbe a következő száz. Én is elkísérem a szállít­mányt, megvárom a bontást, mert ilyen nagy tételnél lemé­rik a májat, és az átvételi áron felül prémiumot is fizetnek. A 40 dekán felüli máj kilója után 200, a 35 dekásokért 150 forin­tot kapok kilónként. Nem is ta­gadom, engem a prémium csá­bít a legjobban. A kétszáz libán felül az elke­rített kisudvarban is növekszik vagy tíz, saját célra. Kovácsék is szeretik a libahúst, nagy ün­nepeken kettőt, hármat is vág­nak. A legfontosabb azért még­sem az, ami az asztalra kerül, hanem ami pénzt hoz a ház­hoz. Esténként sokat beszélget­nek arról, mi legyen a kapott pénzzel. Súlyos ezrekről van szó. A döntés Kovács Istvánnéé, aki a legtöbbet vesződik az ál­latokkal: — Az idén öltözködni szeret­nénk, aztán jövőre még több li­bát hizlalok. Ha minden sikerül, a libák árán autót veszek a két legényfiamnak ... W. M. A Mezőgazdasági Gépjavitó Vállalat szekszárdi gyárának bölcskei gyáregységében az idén 50 darab (CK—6) cukorrépa kiszedő és 50 darab (CR—6) cukorrépa felszedő és rakodó gépet készítettek. Képünkön: elszállításra várnak a cukorrépakiszedő gépek Négyezer tonna tanulnivaló Jelentés a tankönyvellátásról Négyezer tonnánál több tan­könyvet „terített szét" az Álla­mi Könyvterjesztő Vállalat az országban a tanévkezdésre, öt­ven napon át naponta 80—100 konténerrel 30—40 teherautót indítottak, hogy az ellátó me­gyei, járási, kerületi könyves­boltok (összesen háromszáz üz­let) szeptember elsejére mint­egy hétezer oktatási intézmény­be továbbíthassák az írásos ta- nulnivalót. Nemes László, az Állami Könyvterjesztő Vállalat igazga­tó-helyettese elmondta, hogy az időzítés, a példányszám és az elosztás szempontjából egy­aránt kedvezően alakult a tan­könyv-helyzet. Az alacsonyabb, de legnagyobb számú iskolatí­pusok — legnagyobb tételű — könyveit a nyomdák előrevet­ték, az igényeknek megfelelő példányban készítették el, csak egy-két könyv példányszáma kisebb a várható keresletnél. Az általános iskolai tanköny­vekhez kizárólag az iskolákban juthatnak hozzá a diákok, ösz- szesen 134 féle könyvből tanul­nak, s közülük csak egy nem készült el, az ötödikesek ének­könyve, egyébként az iskolák­ban esetleg megmaradó — fö­lösleges példányokat a területi ellátó könyvesboltok visszakap­ják, tehát ha netán valaki ezen Meddig fiatal az ember? Tibit ismét megválasztották A fiatalságot nem a születési dátum határozza meg. Szirtes Tibor 1931-ben született — a legutóbbi KISZ vezetóségvá- lasztáson Pécs-Bányaüzemben egyhangúlag választották meg gazdasági felelősnek. Alig-alig lehet szóra bírni, semmi külö­nöset nem talál abban, hogy ő intézze a pénzügyeket azok között a fiatalok között, ahol 9 éve ő a pénzügyminiszter. Szabadkozik: nem akarja to­vább csinálni, a két gyerek, a család, a munkaköri felelősség — éppen külföldön volt, amikor a választás volt. — S ha nem téged választot­tak volna . .. ? Zavart, nem tudja, mit mond­jon. — Hát, rosszul esett volna, hogy nem bíznak bennem . . . Diszpécser. Pillanatonként cseng a telefon. — öcsi Szevasz. 1005 csille? Rendben. Más. — Mennyi a hamu? 59,04. Az erőműnek — rendben. Magya­rázóig nekem: 2500 kalóriás Újabb telefon: a lejtaknához menjen. Aztán pillanatonként cseng a telefon: itt o két talbó. a bányalakatos siessen az irányvágatra — folyik a nyomó- vezeték. Az asztalon diagrammok, s a KISZ-szervezet változásjelentő nyomtatványa. Taglétszám 197 fő, ebből 2 forintos bélyeget 70, 5 forintosat 129 fő vesz. Az elmúlt hónapban a létszám 199 volt. Nehéz kérdezni, amikor az egész élete, olyan természetes egyszerűséggel kapcsolódik az ifjúsági mozgalomhoz. Csak­nem negyedszázada István-ak- nán takarító gyerekként kezdte bányász pályafutását. Csillés, segédvájár, vájár. Végigkúszta a ranglétrát, amíg a Pécsi Szénbányászati Tröszt ösztöndí­jasaként elvégezte a Tatabá nyai Aknászképző Technikumot! A minisztérium Komlóra helyez* te, de néhány esztendő múlva visszakerült Pécsre. Először ak­nász volt, majd diszpécser lett. 1956 előtt a DISZ tagja volt, 1962-től a KISZ gazdasági fe­lelőse Széchenyi-aknán. Meg­választása után alig néhány hónapig volt probléma a KISZ bélyegek eladása - csak az if­júsági vezetők tudják igazán, milyen nehéz 9 éven keresztül egy KISZ-szervezetben a tagsá­gi díjakat 100 százalékig be­szedni. Az évek során több mint százezer forint fordult meg a kasszában. A KISZ-titkárok min­den forint kiadást csak szenve­délyes viták árán tudtak meg­valósítani, a fanatikus gazda­sági felelős szigora miatt. Szin­te szállóigévé vált Szirtes Tibi mondása: dokument jeszt? S ha nem volt, nem létezett olyan érv, amely meggyőzte volna a gazdasági vezetőt: indokolt a kiadós. Igaz: külföldön járt. amikor a KISZ-vezetőség újjá- választása volt. A KISZ-titkár a pártvezetőség előtt csak hosz szas meggyőzés után volt ké­pes megvédeni az újbóli jelö lését, hiszen a pártszervezet, amelynek több mint hat éve tagja, igényt tartott már mun­kájára. — Meddig csinálod még? — Amíg úgy érzem, hogy a KISZ-hez tartozom. Két gyereke van, a fiú 1966- ban, a kislány egy évvel később született. A feleségével a bala- tonfenyvesi KISZ-táborban is­merkedett meg. Négy telefon az asztalán. A a héten nem jut hozzá vala­melyik tankönyvhöz, szeptember 6-a után még kaphat a boltok­ból. A technikumoknak 541 féle tankönyvet szállítottak, további 120 féle a következő hetekben, hónapokban kerül ki a nyom­dákból. Hasznos kezdeményezés, hogy sok gimnáziumban megszervez­ték a helyi árusítást. Ugyan­csak a helyszínen árusítanak a szakközépiskolákban is, ahol összesen 366 féle könyvet tölt meg a tananyag, s már csak 20 tankönyv hiányzik rövid ide­ig. A tanítóképzők, a gyógype­dagógiai iskolák tankönyvei — kettő, illetve egy kivételével — elkészültek. A szeptember else­jénél később kezdő iskolatípu­sok, a dolgozók gimnáziuma és szakközépiskolái részére a szük­séges tankönyvek kétharmadát már kiszállították, a továbbia­kat szeptember közepéig jut­tatják el rendeltetési helyükre. Az egyetemi és főiskolai jegy­zetekből a teljes készletet to­vábbította már az ÁKV a bol­tokba, illetve a leginkább hely­színi árusítást szervező felsőok­tatási intézményekben várható­an problémát jelenthet, hogy néhány tankönyv, amely évek óta hiányzik - az idén is „hi­ánycikk” marad. mentőállomással, a várossal, a bányával közvetlen összekötte­tése van. Este nyolckor az üzemvezetőnek köteles beszá molni az akna munkájáról. Ad­dig is: a sűrített-levegő nyo­mósától a barométerig mindent figyelemmel kell kísérnie, ö a bánya idegközpontja. Munká­ját úgy értékelik, ahogy a bá­nya üzemel. Jó és rossz napok követik egymást. Lehet, hogy egy hatástalan, vagy egy rossz intézkedés évekre megbélyegzi a diszpécsert, s lehetséges, hogy a 40 éves KISZ-vezető egyetlen lassú reagálása öreg­gé teszi az üzemben. Szirtes Ti­bor azonban ritkuló haja, kora ellenére is KISZ-fiatal maradt, amelyet nem a tagkönyve, o funkciója, 'a megszokás, hanem elsősorban fiatalos gondolko­dásának következménye. A regiszteres füzeteket néze­getem — megtudhatom, hogy hat esztendeje a vonatok me­netrend szerint érkeztek-e o ra­kodóra, s azt is: 1965-ben ki nem fizette be időben a KISZ- tagdíjat. Egy „nyugdíjas” KISZ-titkár mesélte: Tibi nem értett egyet a kiadásokkal — mérges let­tem, hozzávágtam egy hamu­tartót, az üvegcserepeket kiön­tötte a kalapjából, s azt mond­ta : közétek többé nem jövök. Hat éve történt... Lombosi Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom