Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-23 / 224. szám

6

DUNANTCL NAPLÓ

1971. szeptember 23.

A forrongó Közel-Keleten

2, Bizánc

Konstantinápoly

Isztambul

Elindulásunk másnapjának délelőttjén érjük el a mesés Boszporusz két oldalán elterülő háromezer éves várost, a történelem talán leghatalfna- sabb három - római, bizánci és ottomán — birodalmának csodálatos szépségű, varázslatos egykori fővárosát.

Byzantiont az ie. Vili. században alapították az Aranyszarv- öböl, a Boszporusz-szoros és a Márvány-tenger által határolt mintegy 10-15 négyzetkilométeres kis félszigeten Athén szomszédvárosának, Megarának dór lakói. A természetes védelemmel három oldalról ellátott települést már a gyarmatváros őslakói lezárják a negyediken, s az általuk emelt falak helyén építette 413-ban Theodosios császár azt a kb. hét kilométer hosszú, hatalmas — hét kapuval ellátott — bizánci bástyarendszert, amely a Márványtenger partján emelt Héttoronynyal (a híres Heptapyrgion, azaz a hírhedt Jedikulé a XV. század után annyi szegény magyar vitéz rabságának színhelye) kezdődik s félkörív alakban fut az Aranyszarv-öböl partján épült ősi Blachernáig, Bíborban született Konstantin császár erődpalotájáig. y

Ha a mai Isztambult meg akarjuk ismerni, elég csak ezt a — mai városnak is szívét alkotó — néhány négyzetkilométeres területet bejárni. Edirne felől közeledve a „Topkapin" jutunk át a városfalon, s együtt találjuk a három nagy birodalom két évezredes csodálatos emlékeit, amelyekben — az építő- és díszítőművészetek zsenialitása által - együtt élnek, szinte egyesültek, felejthetetlen látványát adva az emberi alkotás nagy- szerűségének, a különböző nagy történelmi korok 324-től, amikor - a kereszténységet államvallássá tevő — Konstantin császár ide, általa adott nevén, Új-Rámába teszi át székhelyét, s a Római Birodalom fővárosa lesz egészen 395-ig. Ezután - mintegy ezredéven át — egy új hatalom, a Bizánci Birodalom központja 1453-ig, a nagy bukásig és az új felemelkedésig, amikor a nagy hódító, II. Mohamed csapatainak csapásai alatt eltűnt Konstantinápoly, és újjáéledt, mint Isztambul. Itt Isztambulban bontakozik ki az ottomán művészet teljes virágában, s hozza létre remekműveit.

Első célunk, az egyetem felé közeledve találjuk a római vízvezetéket, majd párszáz méterre ettől a Bajazid (XVI. század eleje) és Szulejmán (XVI. század közepe) mecsetek (ez utóbbiban van a híres, nagyon gazdag „Török és Iszlám Művészetek Múzeuma”) közötti hatalmas park közepén emelkedik az isztambuli egyetem épülettömbje. Az egyetem mellett a híres, XV. században épült, Nagy Bazár. Néhány száz méterre — az ősi bizánci Hippodrome, a 20 méter magas Theodosius obeliszk és a három összecsavart kígyótest mintájára formált „Kígyóalakú Oszlop" szomszédságában — találjuk Isztambul talán legnevezetesebb épületét, a hatalmas hattornyú (minaret) Ahmed szultán-mecsetet (ismertebb nevén: Kék

möiényes vénasszonyox nyara

A meteorológusok és csillagászok együttes prognózisa szerint verőfényes, kellemes- időjárással érkezik szeptember 23- án, csütörtökön 17 óra 45 perckor a csillagászati ősz — jóllehet a meteorológiai ősz mór szeotember 1-én beköszöntött.

Szeptember utolsó harmada, a vénasszonyok nyara évszázados tapasztalatok szerint kellemes, verőfényes időt hoz. Ezt ezúttal a meteoro'ógiai előre- je'zés is alátámasztja.

Szerdán 24—25 fokra emelkedett hazánkban a hőmérő hioanvszála, ami az átlagos hő- mérsékleti értékeknél 2 fokkal magasabb. A meteorológusok szerint az őszi nyitányra csütörtökön a szokásosnál uayancsak eqy-két fokkal melegebb lesz az idő.

Kés, kanál, villa

Mátyás asztalánál még ismeretlen volt

, UP«»,,.

\ ' ' ::

A Dolmahbadzse dzsámi Isztambulban

Napjainkban magától értetődő, hogy ha az ember leül egy terített asztalhoz, tányérja mellett ott találja a kést, a kanalat és a villát, sokszor nem is egyféle változatban. Nem mindig vol ez így: az evőeszközöknek is megvan a maguk kultúrtörténete.

Az evőeszközök közül először a kés jelent meg. Már az őskor, a paleolit embere is ismerte a pattintgatott obszidián- ból készített kést, amelyen kagyló alakú ütésnyomokat láthatunk; ezek kialakításának egyes fázisáról tanúskodnak. A kőkést a fémek megjelenésének sorrendjében a bronz, a vas,

Mecset, a XVII. századból), A félsziget csücskén elterülő, a Márvány-tenger és a Boszporusz partjait uraló dombon épült a XV. században az ún. Topkapi-pafota, amely négy évszázadon át a szultánok lakhelye volt. Ma múzeum, mégpedig a világ egyik legjelentősebb éi leggazdagabb múzeuma (Anatólia és Közel-Kelet civilizációjának egyik legfontosabb gyűjteménye — többek közt pl. Nagy Sándor kőkoporsója — található itt, de nagyon gazdagok a művészi porcelán-, fegyver-, szőnyeggyűjtemények, a „szultáni" ruhatárak). A császári palotától nem messze találjuk a még Nagy Konstantin császár által építtetett Szent Iréne-templomot (amely 381-ben a második egyetemes zsinat „székhelye" volt), és végül talán minden idők leghatalmasabb építészeti remekművét, a Szent Szófia-1 (talán mecsetnek, talán templomnak mondanám, de legpontosabb: Szent Szófia hatalmas, gyönyörű épülettömbje). Egy évvel az „Üj-Rómába" költözés után emelteti a császár, s egy évvel Konstantin városának bukása után (tizenegy századdal későbbi utóda) II. Mohamed szultán mecsetté alakíttatja. Ma bizánci régiségeket őrző múzeum, hatalmas freskókkal; híres szobor- és keresztény mozaik gyűjteménye.

Az ősi Bizáncban, a mai Iszi tambul szívében tett látogatói) forgalmú Galata-hídon kelünk át az Aranyszarv-öböl túlsó oldalára, ahol még egy fontos városközpont, a híres Galata Szeráj negyed néhány nevezetességét vesszük szemügyre. A Taksim negyedben áll az isztambuli opera hatalmas*új épülete, s a főtér központjában emelkedik az 1919—22-es függetlenségi háború hősi halottjai emléke tiszteletére emelt, nevüket megörökítő Taksim- ernlékmű. Isztambul egyik fő ütőerén, a Híres Dolmahbodzse mecset mellett érjük el a kompkikötőt, ahol igyekszünk feltolakodni a Boszporusz túlsó partjára induló kompra.

Félórás várakozás után, 10 török líra ellenében ez sikerül is, s 10 perc múlva már Ázsiában, Isztambul üsküdar nevű városrészében vagyunk. Ügy érezzük, ez a városrész a másik nyüzsgő, gigászi, embervadonja után sokkal szellősebb, modernebb. Másfél- kétórás, amolyan „nyeregből” történő, városnézés után megindulunk Ázsia ismeretlen belseje felé.

Benke József

12*5 év

Hajók, hajósok

| A Balatonról érkező hirek kö- ! zött ezen a nyáron sok volt a 1 rekordot jelentő. A napokban I megint született egy: a személyhajók — minden ünnepség nél- , kül — fedélzetükre vették a kétmilliomodik utast, s a kompo- | kon is túllépték az egymilliót, j Három hónapon át 21 kikötő- | ben 27 hajót vett valósággal , ostrom alá a Balaton szerelmeseinek népes tábora. 220 ha- j jós — matrózok, hajóvezetők, | kikötői alkalmazottak — állták az ostromot, s mintha csak da- I col ni akartak volna a hajók is, egyetlen hiba nélkül járták a [ vizet.

Dr. Kopár István balatoni üzemigazgató mondja:

— Rettenetesen nehéz vált ott a vizen s itt a parton egyaránt. A mostani hajópark nem ilyen | nagy forgalomra készült.

A kék vizen kikötőtől kikötőig 171 és fél kilométer hosszú az j út, s ezen évente tíz-tizennégy • kilométeres óránkénti sebesség- ; gél 296 ezer kilométert tesz- I nek meg a hajók. A kompok ezenfelül Szántód és Tihanyrév között olvadástól a jég érkezéséig 24 ezer kilométert mennek.

Az útnak nincs vége a Balatonon.

az akkor épült kilenc kikötő: | j Keszthely, Fonyód, Badacsony, | Boglár, Révfülöp, Szántód, Ba- latonfüred, Alsóőrs és Kenese között, s Keöd József kapitány urammal eqyütt hagyta el a vi- i zet. De akkor a Széchenyi szülte j gondolatnak már sok híve volt. j A tudós kapitány pedig verte i a vasat, építsenek új hajót a I Balatonra. A Kisfaludy még i Angliában készült, utódait már magyar munkások építették.

2.

I.

A kezdetét is csak sárguló újságoldalak fényes betűi őrzik. Az út a Balatonon akkor kezdődött, amikor a feketére festett Kisfaludy gőzös kifutott a balatonfüredi kikötőből. 1846. szeptember 21-et írtak akkor. Éppen 125 éve.

öt negyedszázaddal ezelőtt csak kevesen hitték, hogy ezen a napon a Balaton történetében új fejezet kezdődött. A kevesek közül az egyik Széchenyi István volt, aki érvelt: „Az egész világon a tavakat hajókon lehet bejárni vagy bevitorlázni, csak az én szegény hazámban nem tudták még annyira vinni." Pedig a Balaton „tenger áldást hozhat, de nemcsak a környék népének, hanem a hazának is!"

Széchenyi gőzhajója, a Kisfaludy éveken át szelte a vizet

A hajóknak életrajzuk van.

Az egyik legöregebbel kocogok Füred felé. A Helka ezen a nyáron ünnepelte 80. születésnapját együtt a másik balatoni tündérről elnevezett Kelénnel. Mindkettő 1891-ben került gőzösként vízre. A hajósok mondják: viharedzett hajók. A felszabadulást hullámsírban érték meg. S akkor egy hajós, Bozzay István megkérte a siófoki kis- bírót, dobolja ki: A hajókat életre kell kelteni.

A nagy munkát csak hajósszívvel lehetett elvégezni: minden „felsőbb utasítás nélkül” szinte emberfölötti munkával emelték ki a vízből a csaknem teljesen roncs hajótesteket, s amikor 1945 tavaszán elment a jég, munkába állt a két tündérhajó, a Helka és a Kelén. A Helka parancsnoki kabinjában ma is ott áll és a vizet figyeli Bozzay István.

A balatoni hajózás leggyászosabb időszakában, amikor víz alá kerültek a karcsú hajótestek, a sok vihart megért hajósok sírtak. Ma nem szívesen beszélnek róla.

Ilyen a hajósszív.

Erről az igazgató csöndesen j szól:

— Amit az emberek csináltak j s csinálnak ma is, arról regényt ! kellene írni ... Ha a hajókról | van szó, a világot el lehetne vitetni velük.

' ^

^jl

Mohács kornyéki lankák

3.

Hajósnak lenni Kisfaludy idején magas társadalmi rangot jelentett. Keöd József kapitány az előkelőségek udvarába volt bejáratos. A második világháború előtt Siófok elitjéhez tartozónak tekintették a hajósokat is. Bekerülni ide matróznak, gépápolónak vagy éppen fűtőnek mecénás nélkül szinte alig lehetett.

Ma egy foglalkozás a sok közül.

A hajósok mindenkit kijavítanak: nem foglalkozás, apáról fiúra szálló hivatás. Fekete István főmérnök apja hajós volt. Bozzay Istváné is. A sort lehetne folytatni. És visszatérnek — amíg csak bírják — az öreg nyugdíjasok is. A legnagyobb hajó, az 1952-ben épült Beloiannisz nyugdíjba vonult kapitánya, Szabó János, a fiatal hajósokat oktatja s ezt mondja:

— Nyugdíjasként is itt élek a szeretett hajók és az ismerős emberek között. Ha egyszer már nem tudok kijönni a kikötőbe, nagyon hiányzik majd a víz, a hajó.

Ma fehérek a balatoni hajók. Pontosan senki nem tudja, mikor volt a színváltozás.

4.

Hajósélet.

A kompok kormányállásában a nyáron 35 fokot mutatott naphosszat a hőmérő, s ilyenkor nincs szabadság, szabadnap. A hajósok télen „nyaralnak”. Hol? Egy részük a családjánál, mások vagont raknak az állomáson vagy építkezésen dolgoznak. Télen kevés a pénz, kell a kiegészítés, és közben sűrűn járnak a sójatéren, figyelik a jeget, s azt, hogy mikor készülnek el a nagyjavítással.

— A szerelők 30 százaléka hiányzik — mondja az igazgató. — A télen azt hittem, nem leszünk kész a javítással. Kolozsi Pista bácsi — ő a legöregebb hajós — azt mondta: ne féljen, igazgató elvtárs, nem lesz itt baj. S láttam, hogy jönnek a hajósok, nekiállnak a munkának. Aztán kifutottunk. Augusztus 20- ig egyetlen hajóval sem volt baj. Mint a kincsre, úgy vigyáztak rájuk.

A balatoni hajók értéke 360 millió forint.

5.

— A jövő? — tudakolom az igazgatótól.

— A negyedik ötéves tervben két új, egyenként 400 személyes hajót építünk. Olyan berendezéssel, hogy nappal menetrend- szerű szolgálatot lássanak el, éjjel pedig koktélhajóként is közlekedhessenek. Szükség van erre, hiszen hajóparkunk nagyon idős. A legújabb hajók, a vízibuszok is a 60-as évektől forgalomban vannak.

— És a sebesség? — kérdem.

— A balatoni hajók elég lassúak, de nem lehet gyorsítani — ahhoz alacsony a víz — legföljebb szárnyas hajóval. Szeretném hinni, hogy még megérem, amikor ezek is siklónak a Balatonon.

Az igazgató 46 éves.

Kercza Imre

majd az acélkés váltotta fel. Alakja a fémek használata óta nem igen változott, nyeltjk díszítése azonban — hozzáértő ötvösök keze alatt — mindig alkalmazkodott a kor stílusához és ízléséhez.

Parasztságunknál hajdan kés bizony nem mindenkinek jutott. A kenyérszegő késsel darabolták fel a húst s mindenki körmei közül falatozott. A késesmesterek munkái azonban egyre I inkább hozzájuk is utat találtak s a különböző bicskák (csilla- | gos, halas stb.) a szabadban is jól felhasználhatók voltak.

Kanalat a rómaiak használtak először; bronzból készült. A román stílus, de még jobban a gótika korában az ezüst jött divatba s a kanalak nyelét ugyancsak gazdagon díszítették. A reneszánsz óta, díszítését kivéve alig változott; a barokk korban azonban már feltűntek az arany kanalak is. Kínában és Japánban sokáig a porcelán volt az anyaga.

A magyar pásztorkodó, nomád korszakban a hígabb ételeket kagylóból és vesszőből készített „kanalakkal” ette. Ezeket a fakanalak váltották fel, amelyeket még a XIX. századi parasztságunk is használt. A gazdagabbaknál a középkor végén, az újkor elején, akárcsak egész Európában, az ezüst kanalak jöttek divatba. A férjhez menő lányok egy, vagy két tucattal kaptak belőle. Az ezüst kanalakat gyakran, aranyozták, néha az egészet, néha csak a nyelét vagy a gombját. A kanalak nyelének díszítésében nemcsak a kor stílusa, de az ötvös ügyessége is megnyilatkozott; ismerünk csavart nyelű, virágos és gombos kanalakat.

Az evőeszközök közül a villa jelent meg legkésőbb az asztalon. A XV. századig a legelőkelőbbek lakomáin is kézzel szedték ki a tóiból a húst s így is ették; bezsírosodott kezüket a lakoma végén körbeadott medencékben megmosták, majd megtörölték. Olaszországban tűnt fel a villa, először kétágúak, majd három- ágúak voltak s nyelük gyakran készült nemes anyagokból: ezüstből, elefántcsontból, ébenfából, maga a villa pedig aranyozott ezüstből, később acélból. Az olasz reneszánsz udvaraiból kiindulva egész Európában elterjedt; Franciaországban a XVI. században találhatók első nyomai.

Parasztságunk sokáig villa helyett kézzel evett. Az első paraszti villák nádból készültek s a pásztorok még a múlt században is használták őket. De a királyi udvarban és a főúri családoknál is sokáig ismeretlen eszköznek számított. Galeotti megemlékezik arról, hogy a villa Mátyás király asztalánál is ismeretlen volt, a legelőkelőbbek is kézzel ettek. Mátyás király az első villákat Beatrix-al kötött házassága után a ferrarai hercegtől kapta ajándékba. Nem volt villa Hyppolit egri érsek, de II. Lajos magyar király ingóságai között sem. A XVI. század közepétől azonban egyre gyakarabban találkozunk vele. A XVII. századtól a lányok azonban ugyanannyi villát kaptak, mint kanalat.

Fejezetek a kenyér történetéből

A magyar kenyérről sokat vitáznak manapság. Döntő érvként szokták ilyenkor felemlegetni, hogy bezzeg régen milyen kitűnő „művel” dicsekedhettek a magyar pékek. Azt, hogy a hagyományos búzakenyér története sem mentes a jelenleginél nagyobb viharoktól, arra legfeljebb személyes élményként a múlt világháborút átélt nemzedékek emlékeznek. Szorgalmas kutatók kiszámították, hogy 930-tól 1876-ig 118 ínséges év volt Magyarországon. A felmérés a tatárjárás adataira tér ki bőven, Rogerius feljegyzése szerint 1241—42- ben lisztből és törött cserfahéjból sütöttek fekete kenyeret. Később már tölgymakk lisztből

(1500), tolgymakkbó! (1603), fűrészporból (1703), hárs- bikk- és cserfa hajából, gyökérből, továbbá nádból, szalmából, polyvából (1718), aztán meg sás és gyékény gyökeréből (1790) egyáltalán a földből kiásott, megszárított és megőrölt gyökerek lisztjéből (1791), sőt korpából, fűrészporból, kukoricacsutkából (1801), tarackból és mohából (1816) is. A múlt században Göcsejben őrölt búbapolyvából, tiszta bükkönyből, továbbá rozs- vagy kukoricalisztből készítettek kenyeret. De a lisztbe lenbugát, zabot, hajdinát, babot, szőlőtörkölyt, kukoricacsutkát is belekevertek. Az ilyen kenyér, amelybe sót sem tettek, olyan lehetett mint a sár.