Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-22 / 223. szám
W71. szeptember 22. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Egy különleges középiskola Ahol iparművészeket képeznek — Elhelyezkedési gondok és lehetőségek — Lesz-e szövetkezetük? Pécsett a Leöwey Gimnázium tagozataként indult el a középiskolai művészeti képzés - majd 1952-től külön gimnázium, illetve szakközépiskola működik. A pécsi művészeti szakközépiskolának két tagozata van: zenei és képző-iparművészeti. Ebben a formában csak egyetlen párja létezik, a szegedi. Budapesten két külön iskola van a két szaknak megfelelően, Miskolcon, Győrben és Debrecenben pedig zenei gimnázium. A pécsi iskola tapasztalatai ilyenformán részint hasznosak lehetnek az iskolatípus esetleges bővítésénél, részint pedig egyediek, előzmény nélkül valók. Az érdeklődés hihetetlenül nagy, Pécsre több dunántúli megyéből jelentkeznek évről évre a tehetséges gyerekek százai, a túljelentkezés az idén is 400 százalékos volt. Vajon milyenek a végzettek lehetőségei? Van-e szükség s milyen mértékben a képzőművészeti tagozaton végzett érettségizett szakemberekre? Egyenes út a továbbtanuláshoz Kétszáz növendéke van az iskolának, évente tehát 40-45 végzős. Kisebbik fele a végzősöknek — a zenészek — szinte kivétel nélkül továbbtanulnak, többnyire a Zeneművészeti Főiskola kihelyezett tagozatán és a Tanárképző Főiskolán, nagy részük végül hangszeres tanár lesz. Tekintettel arra, hogy zenetanár-hiány van, az elhelyezkedésük a zenei szakon végzetteknek hosszú távon biztosított. A képzőművészeti tagozat növendékeinek további életútja meglehetős változatos képet mutat. Egyenes az út a különféle főiskolákra és egyetemekre — természetesen azonban a legtöbben mégis a rokonjellegű intézményekben tanulnak tovább. A Tanárképző Főiskolán veszik fel a más tárggyal párosított rajz szakot, a legtehetségesebbek a Képző- vagy Iparművészeti Főiskolára jutnak be, néhányon építészek lesznek. Az is természetes, hogy aki mégis más pályára készül lépni — volt példa az orvoskaron, a közgazdasági egyetemen továbbtanulókra is —, annak azért a szakközépiskolai tananyag mellett tanulnia kell intenzívebben is az adott tárgyakat. A rokon főiskolákon továbbtanulóknak viszont kifejezetten előnyt jelent a szakközépiskolai végzettség, jobban megállják helyüket, könnyebben veszik az akadályokat. A művészeti szakközépiskola évről- évre megelégedetten nyugtázhatja volt növendékeinek sikereit. Mindent egybevetve a növendékeknek kb. a fele továbbtanul, s túlnyomó többsége a szakmában marad. Milyen munkakörökbe? Az utóbbi években egyre nagyobb a vállalatok, üzemek igénye az itt végzettek iránt. Hogy milyen munkakörökbe hívják az érettségizetteket? Rendkívül vegyes a kép. Tudnivaló, hogy ötvös, keramikus, szőnyegszövő és reklámgrafikus szakokon végeznek a diákok, s közben négy évig tanulnak rajzot, mintázást. Ezáltal — ezt mutatja a gyakorlat is — szinte minden olyan szakmában megállják a helyüket, chol formaérzékre, esztétikai érzékre van szükség. Bizarr példa, hogy akadt növendék, aki fogtechnikus lett, s mint ilyen a legkiválóbbak közé került, bizonyára éppen azt a formaérzéket hasznosítva, amelyre négy év során szert tett. A legkülönfélébb tervezői munkakörben dolgoznak itt végzett diákok: a Tempó Ktsz-nél, a nyomdánál, a porcelángyárban, az Óra- és Ékszer Vállalatnál, sőt, a Pénzverdében, a Képzőművészeti Alap kivitelező vállalatánál is. Év végén gyakran csörögnek o telefonok az igazgatói irodában: végzett szakembereket kérnek a vállalatok. De a kép mégsem ilyen derűs, hiszen például a Háziipari Szövetkezet év- ről-évre igényelne ugyan szakembert, ám a fiatalok nem szívesen mennek oda, részben — mint Gelencsér Géza igazgató elmondotta — a fizetések, részben a munkakörök miatt. Hasonló a helyzet a Geodéziai Vállalatnál, ahol viszont férfi munkaerőt kérnek, a növendékeknek nagyrésze ellenben lány. így tehát a vállalatok igényei önmagukban még nem jelentik azt, hogy az elhelyezkedés a fiatalok számára könnyű. Képzettségük, felkészültségük esetenként többre teszi őket képessé, mint amilyen munkakört a vállalatok felajánlani tudnak, még azt a nyilvánvaló tényt is figyelembe véve, hogy a művészeti szakközépiskolában természetesen nem művészeket képeznek, hanem — „házi” kifejezéssel élve — középszintű művészeti szakembereket. A jövő útja persze az, hogy az üzemek, vállalatok mind több reklámszakembert, ipari formatervezőt, berendezőt, grafikus-tervezőt stb. foglalkoztatnak, olyan szakembereket tehát, amelyekre ma még szinte elnevezésünk sincs. Akkor pedig méginkább megnövekszik a középfokú oktatás jelentősége ezen a területen is. Egy szövetkezet terve — amelyre nagy az igény Addig is: az iskola vezetősége szeretné a profil további bővítését: legalább egy faipari (műbútorasztalos, fafaragó, faesztergályos), és egy fémműves (díszműkovács, ékszer) szak beindítását. Az ilyen jellegű mesterek iránti igény nyilvánvaló, valójában kihaló szakmákról van szó, amelyeket nem volna szabad megszűnni hagyni. Ugyanakkor mindenki előtt világos a reklámszakma fejlődése is, tehát az ilyen jellegű szakemberek iránti kereslet növekedése. A jelenlegi keretek közt a bővítés lehetetlen, de a Művelődésügyi Minisztérium művészetoktatási osztályának, a megyei és városi tanácsnak együttes segítségével még ebben az évtizedben megvalósulni látszik egy 5 millió forintos új iskola építése. Akkor a szakmák kiterjesztése is megoldható lesz, s talán némi létszámnövelés is elképzelhető. Évekkel ezelőtt azonban szóba került egy rendkívül okos gondolat: a művészeti szakközépiskolában végzett, tehetséges iparművészek foglalkoztatásara valamilyen műhelyt kellene létrehozni. Dolgozhatnának itt ilyen jellegű tevékenységet is folytató helybeli művészek. Az ötlet szerint egy szövetkezetről volna szó, amely iparművészeti, eladásra készülő tárgyakat gyártana, egyedi darabokat: szövést, ötvösmunkát, kerámiát, fatárgyakat stb. Egyedi darabok, helyi jelleg, saját árusítóhely: olyan igényt elégítene ki egy ilyen szövetkezet, ami akkor is megvan, ha nem észlelhető feltűnően. Vendégek és hazaiak egyaránt szívesen vásárolnak egyedi 'ajándéktárgyakat, amelyek szépek, esztétikusak, művésziek és nem találhatók meg az ország minden képzőművészeti boltjában. Ugyanakkor egy ilyen műhely célszerűen bővítené az itt képzett fiatalok munkalehetőségeit, módot adna a még tökéletesebb kiválasztódásra. A' ma szétszórtan tevékenykedő iparművészek számára egyszersmind műhely, alkotásra serkentő bázis is lehetne. Már az OKISZ illetékeseivel is folytak tárgyalások, ígértek segítséget, ugyancsak megígérte támogatását a városi tanács is. A vállalkozás mégis elsősorban a helyiséghiány következtében aludt el. Jó lenne feltámasztani, ismét napirendre tűzni és megvalósítani ezt a volumenben nem nagy, egyébként mégis fontos, szép kezdeményezést. H. E. Nyolc szólista és öt együttes a Röpülj páva-kör pécsi tv-adásában Mint korábban jeleztük, vasárnap, szeptember 26-án délután Pécsről jelentkezik a Magyar Televízió Röpülj páva-kör pdása. Szereplői: a pécsi Röpülj páva-kör, a mecseknádasdi német Röpülj páva-kör, a sze- | bényi népi együttes, továbbá Fábián János és Duga Ilona, a Röpülj páva vetélkedő pécsi szereplői; Varga Sándor pécsi, Gyurka Mihályné, a népművészet mestere és Simon Ferenc- né egyházaskozári népi énekesek. Népi Hangszereken közreműködik Egyházaskozárról Gusa Pál (furulya), Mecseknádasdról Wohlschein Ferenc (gombos harmonika) és Drávakeresztúr- ról Ardai József, a népművészet mestere (duda); ezenkívül az átai délszláv énekhármas és Dörömböző Géza népi zenekara. A vidéki együttesek és szólisták a pécsi Röpülj páva-kör vendégeiként vesznek részt az adás műsorában. A műsor szerkesztője Len- gyeltfy Miklós, rendezője Horváth Zoltán, a Pécsi Nemzeti Színház Erkel-díjas operarendezője; zenei vezető Várnai Ferenc, a műsorvezető, régi ismerősünk: Vass Lajos. A pécsi Röpülj páva-kör 40 perces műsorát vasárnap délelőtt veszik fel és délután 16 óra 5 perckor közvetítik a pécsi Ságvári Művelődési Házból. Mi lesz a sorsa a falusi fimszínházaknak? Mozigondok Baranyában Magyarországon évente másfélszáz új film kerül a forgalomba. Nagyobb részük a városi bemutató mozikból — a kópiák számától függően — kb. háromnegyed év—egy év alatt bejárja a fontosabb vidéki filmszínházakat is. Kétharmad részük a keskenyfilmes falusi mozikba is eljut egy éven belül. Filmeket, műsorokat külön is lehet igényelni. A filmellátottság tehát megvolna. A látogatottság a fő probléma, ahogyan ismeretes, világszerte: városon, falun egyaránt. Nálunk különösen falun. 300 milliós dotációk Valaha, 15—20 éve fontos kultúrpolitikai célt szolgált, eljuttatni a filmet a legkisebb, a legeldugottabb helyre is. Sokat áldoztunk erre és okkal. A kistelepülések többségében hosszú ideig a film jelentette az egyetlen műsorszolgáltatást. Sok helyütt a megfelelő szép esztétikus környezetet is igyekeztek megteremteni. A megyei moziüzemi vállalat Baranyában mintegy 8 milliót költött a falusi mozik, illetve művelődési otthonok felújítására az utóbbi tíz évben. A cél, vagyis a filmművészet helye, szerepe a közművelődésben ma is változatlanul fontos. Csupán a körülmények, igények, feltételek változtak. Ugyanis nem ritka, sőt, igen gyakori ma már, hogy elismerten értékes filmek alig 4—5 néző előtt peregnek a falusi filmszínházakban. Nem ésszerű, nem gazdaságos ez. Magyarán szólva nagyon ráfizetéses. Államunk 1971-ben 250, jövőre már mintegy 300 millió forint dotációt fizet, az ilyen vetítések külön- bözetére. Baranyában ez az összeg mintegy 9 millió forint évente. Nézők hiányában A valóságos helyzet veti fel: mi legyen az elnéptelenedő kis falusi mozikkal. Ne a MÉH-be! A Megyei Könyvtáron belül működő Baranya Könyvtár a megyére és Pécsre vonatkozó helyismereti, helytörténeti anyagot gyűjti. Újságokat, könyveket, folyóiratokat, plakátokat és még számos dokumentumot. Ami ma értéktelen papírnak tűnik, az már holnap a történészek számára értékes adatok forrása lehet. Gyakran megesik, hogy padlások, pincék rendberakásakor lim-lom, rengeteg papír kerül elő. Egy közelmúltban történt esetnél a tulajdonos meglepődött, amikor a könyvtár megvásárolta az előkerült dokumentumokat. Azt sajnálta a legjobban, hogy néhány nappal korábban a megvásárolt anyagnál sokszorta nagyobb mennyiségű iratot papírgyűjtő úttörőknek adott át. A könyvtárosok viszont azon bánkódtak, hogy értékes — lehet, hogy többé pótolhatatlan — dokumentumok vesztek el. A Megyei Könyvtár azt kéri a lokálpatriótáktól, hogy a birtokukban lévő, s helyismereti szempontból értékesnek tartott anyagaikat a Megyei Könyvtárnak ajánlják fel. M-ó A Pécsi Nemzeti Színház új tagja: UNKA QYÖRQY Már a nagyapja színész akart lenni, de nem engedték. Lett hát belőle díszbádogos, meg Moholi siker Huszonkét éves fennállásának legnagyobb sikerét aratta az elmúlt hét végén a KPVDSZ pécsi Petőfi Sándor Művelődési Házának színjátszó csoportja. A Rudolf Gyula által vezetett csoport szombaton ugyanis Jugoszláviába utazott, s viszonozta az ottani, moholi kultúregyesü- let csoportjának tavaly decemberi pécsi vendégszereplését. A Rudolf Gyula által betanított ötven év humorban című irodalmi műsorból válogattak össze o bácskai turnéra egy versekből, prózából, énekből ólló estet, amit első nap, vagyis szombaton délután a Mohol környéki tanyavilág lakosai számára mutattak be, nagy sikerrel. Vasárnap este volt a moholi előadás, ahol a falu szinte teljes lakossága megjelent, s fergeteges tapssal jutalmazta, nagy lelkesedéssel ünnepelte az anyanyelvén játszó amatőr színészeket önkéntes tűzoltó. Ezért most az unokát, akit engedtek színésznek lenni, a tűzoltók nem mindig büntetik meg, ha tilos helyen rágyújt egy cigire, mondjuk két jelenet között, háttér függöny mögé lopózva. Tegnap délután is, ahogy Sik Ferenc, a Pirandello-darab rendezője elrendelte a próbaszünetet, azonnal cigaretta után nyúlt. — Egyébként karakterszínész. A főiskolát 61-ben végezte el. Két évi szolnoki tagság után a Debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. 1965-ben lett a budapesti Madách Színház tagja, de játszott Veszprémben és vendégszereplőként is Szolnokon. Jelentősebb alakításai: Csehov: Három nővér (Szaljo- nij); Brecht: Kaukázusi krétakör (Azdak); Madách: Az ember tragédiája (Adóm); Ibsen: Peer Gynt; Katona: Bánk bánj Hubay—Vas—Ránky: Egy szerelem három éjszakája (Károly); Shakespeare: Hamlet (Horá- ció); Szalivin: örmény (Fiika); Füst: Catullus (Calvus); Albee: Nem félünk a farkastól (Nick); O'Neill: Utazás az éjszakában (James Tayron); Száraz György: III. Béla. — Egy műfaji kérdés: ezen belül, hogy színész, hol érzi a helyét? — Bór közhelynek hangzik, de a ma élő, korombeli, a társadalom problémáit élő embertípus — ez érdekel legjobban. Általában ilyen darabokra is szoktak engem betenni. Számomra legjobban az ilyen karakteralakítás jelenti a játékot, a nagy örömet, s egyben a pihenést is. Ezekben a szerepekben másképpen mozdul meg az ember, nagyobb hangsúlyt kap a test mozgása. Ez a Pirandello darab is éppen a test és a tudat viszonya egy emberben. Ez a viszony konfliktus. A környezetből próbáljuk megtalálni az emberi viszonylatoknak azokat a törvényeit, amelyek aztán általánosan vonatkoznak mindenkire. Abban a korban is, amikor Pirandello írta a darabot, és abban a korban is, amelyben eljátszuk. — Mi a darab sztorija? — Alig van sztorink. Sztorijának elmondását úgy kellene kezdeni talán, mint egy krimiét, de a darab nem krimi. Ha elmondom, hogy kezdődik, és mi a vége, akkor a cselekményt szinte kivetítené. Az egész darabban azzal foglalkoznak, hogy mi történik. Ezt senki nem tudja, s a nézőnek végig kell nyomoznia egy pszichológiai és filozófiai folyamotot. A címe — Nem tudni hogyan — nagyon kifejezi ezt a darabot. Vagyis: minden amit cselekszünk, amit tudunk és ami velünk történik — nem lehet tudni, hogy hogyan jön létre. De már ez is a darabnak az elárulása, úgy hogy nem mondhatok többet. . . Majd a bemutatón . . . Földessé Dénes A válasz húsz éve még képzelhetetlen volt: nézők hiányában, „kihalásos” alapon meg kell szüntetni őket. A cél természetesen továbbra is az, hogy lehetőleg mindenüvé jusson el a film rendszeresen és szervezetten. Ahol viszont a látogatottság szinte a zéruspontra csökken, ott értelmetlen tovább erőltetni . . . Ennek az időpontját lehetőség szerint a végső határig el kell húzni. A rendszeres vetítést mindenütt folytatják ezután is, ahol legalább 20—25 főnyi a látogatottság. A Baranya megyei Moziüzemi Vállalatnál azonban már készül egy felmérés. Ez számba veszi azt a mintegy 15—20 falusi kismozit, amelyik jövő évi műsortervében már nem szerepel. Számuk tovább gyarapszik majd. Feltehetően új vetítőhelyek is létesülnek (szociális otthonokban, munkásszállásokon). A kis mozik egy részének felszámolódását azonban a körülmények ismeretében semmi sem állíthatja meg. Becslések szerint öt év alatt 50—60 marad csupán a jelenleg mintegy 200 állandó, rendszeresen vetítő keskenyfilmes mozik közül. Persze a falu ez után sem marad filmek nélkül. A folyamat együtt jár a vándormozik számának növelésével. Az viszont, hogy megszűnik-e vagy fennmarad-e egy falusi kis mozi, elsősorban a helyi igényektől függ. Nem lenne helyes tehát ölhetett kézzel várni, amíg a falusi mozihálózat több mint kétharmada gyakorlatilag eltűnik a térképről. Nem mindegy, sikerül-e késleltetni ezt a folyamatot vagy sem. És a tennivalók nemcsak a forgalmazási vállalatoknál keresendőek. Nemcsak „M0KÉ.P“-ügy Baranya mintegy 240 filmszínházának épülete, 30 kivételével a helyi tanács tulajdona. Állaguk, belső környezetük, takarításuk nem mindenütt kifogástalan. Sőt, sok helyen elhanyagoltak, korszerűsítésre, felújításra várnak. A tanácsi vezetők egy része pedig a megyei szervek segítségét, anyagi támogatását reméli. Mások úgy vélik, hogy a moziterem felújítását „majd a MOKÉP” (értsd: megyei moziüzemi vállalat) elvégzi. „Az ő asztaluk", A vállalat önálló gazdálkodást folytat. Érthetően elsősorban a rentábilis, nagyok városi és vidéki filmszínházak felújításáról (és újak építéséről) kell gondoskodnia. A községi kis mozik, illetve művelődési otthonok vonzó és tiszta, korszerűbb környezete, felszerelése elsősorban helyi feladat. Ez persze csupán a kérdés egyik oldala. A filmműsorok nagyobb része a szórakoztató műfajokhoz sorolható. Játszanak azonban a kis mozikban is havonta legalább egyszer-két- szer tartalmi, művészi szempontból, eszmei-politikai mondanivalójára nézve kiemelkedő fontosságú filmeket is. Ezek ajánlása, propagandája, klubszerű vitája stb. fontos közművelődési feladata lenne a faluban mindazoknak is, akik a helyi politikai és művelődési közélet- ben betöltenek valamilyen szerepet. Nemcsak a filmpropaganda, nemcsak a vállalat felelőssége ez. Közművelődési szemlélet dolga is, mennyire tekintik a művelődés részének a várható filmek eszmei-politikai nevelő hatását; milyen a kapcsolat a vállalat propagandistái és népművelői között. A fokozott törődés, a nagyobb — elfogadható — látogatottság képes meghosszabbítani, illetve elősegíteni a falusi kis mozik megmaradását. Wallinger Endre
