Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-21 / 222. szám

1971. szeptember 21. DUNÁN TÜLI NAPLÓ 3 Hetvenöt éves a Tatabányai Szénbányák Á bánya, a város és az emberek A XV/C aknában a széntermelés 98 százaléka emberi kéz érintése nélkül kerül felszínre Amikor az ózdi és diósgyőri vaskohók táplálására már nem volt elegendő Borsod szene, a geológusok úgy gondolták, ott kell keresni, ahol már találtak. A XVill. százaüban ugyanis Vértes- somlyó környékén már bányásztak „égő követ”. A geológusok nem csalódtak. Egy 5,8 méter vastagságú 5260 kalória fűjtőértékű szén­telepre bukkantak a Sikvölgyben. 1896-ban három szomszédos község — Alsó-, Felsőgalla és Bánhida határának találkozási pontján megnyitották az l-es lejtősaknát. Karácsony estéjén gör­dült ki a tatabányai szénmedence első csille szene — ma már 140 millió tonnánál tartanak. Vészesen fogy a szénvagyon A Magyar Általános Kőszén­bánya R. T. az akkori legmo­dernebb berendezésekkel igye­kezett a bányát felszerelni, s a termelést mielőbb felfuttatni. Az első esztendőben 158 bányász 36 ezer tonna szenet küldött felszínre, 1904-ben már több mint 3 ezer bányász, 3 millió tonnánál több szenet bányá­szott. 1897-ben a MÁK 3 millió 400 ezer forintnyi tőkével ren­delkezett, amely egy éven belül 6 millióra nőtt, A tatabányai szénmedence már a század első évtizedeiben számos tekintetben az ország legmodernebb ipari bázisa volt Itt vezették be a magyar szén- bányászatban először a széles- homlokú frontfejtést, s amikor hazánkban még legtöbben a gőzenergiára esküdtek, Tatabá­nyán villamos erőművet építet­tek. Az eocén szénmedencében a szénen kívül mészkő, márga, pala és agyag is bőven volt — a MÁK nem is késlekedett a le­hetőség kihasználásával. Rövid időn belül több melléküzemet szervezett, így bri'kettgyár, mész- mű, cementgyár, alumíniumko­hó, karbidgyár, téglagyár, erő­mű, sőt még mezőgazdasági üzem is működött. Úgy tűnik a Tatabányai Szénbányák a jó hagyományok lelkes folytatója, hiszen a jelenlegi 26 üzeméből mindössze 11a széntermelő bá­nyaüzem, bár a 12. a palahá­nyó is szenet termel. Ez a KGST országok között az egyetlen kö­zös vállalkozás. Lengyelek s ma­gyarok a palahányák szenét hasznosítják. Külön fejezetet érdemel a VIDUS, amely a vállalat 14 ezer dolgozója közül 1000-et foglal­koztat Ez az a bázis, mely né­hány év alatt lehetőséget te­remtett arra, hogy Tatabánya kapcsolatba kerüljön szinte a nagyvilággal. Ma már a világon sokfelé ismerik a tatabányai víz- és szennyvíztisztító, valamint dú­sító berendezéseket és eljárá­sokat, melyek rövid idő alatt svéd, angol és osztrák cégekkel kötött kereskedelmi kapcsolato­kat eredményeztek. A bánya. A tizenegy üzem közül a XV/C üzemet sikerült a legjobban megismerni. A Kör- nye-bánya melletti üzem 100 méter mélységű. Széntelepei 4 —7 méter vastagságúak, itt mű­ködik a Pécsett is jólismert Gul- lick önjáró fejtésbiztosító. A szén jövesztése marótárcsával, a szállítás ka párákkal, gumisza­laggal és nagyteljesítményű mozdonyokkal történik. A napi 1300 tonna széntermelés 98 szá­zalékához emberi kéz alig ér, amíg a felszínre kerül. Tatabánya évi 3,2 millió ton­na szenet termel, amelynek fele magas kalóriaértékű barnaszén, a másik fele pedig égőpala. A tatai medencében is vészesen fogy a szénvagyon — a meden­ce keleti felében még 25—30 méteres széntelepek is léteztek, mostanában azonban már csak 4—7 méteres telepeket művel­nek, ezek alja is csak égőpala. A város Az első írásos emlékek sze­rint a bányatelep lakossága a századforduló körül közel járt a 10 ezerhez. AIsógalla-Bánya­telep elnevezéssel vasúti meg­állóhelyet kapott, ezenkívül pos­ta, jegyzői és anyakönyvi hiva­tal is működött. Az 1901-es esz­tendőben él készült a MÁK köz­ponti irodája. A vállalatnak sa­ját temploma, két iskolája és óvodája, egy csendőrlaktanyá- ja, egy élelemtára és raktára, egy vendéglője, munkáskaszi­nója, kórháza és halottasháza, két mészárszéke és vágóhídja volt. A tisztviselők, az altisztek és munkások számára 226 lakó­ház, négy laktanya és két ba­rakképület szolgált szállásul. A fejlődés a következő években tovább gyorsult, a lakóházak száma megkétszereződött. Ter­mészetesen az akkori társadal­mi rendszerhez igazodó volt Ta­tabánya fejlesztése, öt temp­lom, három csendőrlaktanya és mindössze két munkásfürdő épült. Érdemes egy kicsit az időben előreugrani: az utolsó negyed­században 5,5 ezer lakás épült a városban, s ma már közel 70 ezer ember él az ország 10. leg­nagyobb városában, Komárom megye székhelyén. A régi Nép­ház mellett 10 kultúrotthon, kor­szerű bányász gyógyfürdő épült... Azt hiszem az új in­tézményekről teljes képet úgy­sem tudok adni, ehelyett in­kább a város „vagyonát” pró­bálom felmérni: 17,5 ezer rádió, 16 ezer televízió, 1800 személy- gépkocsi, 2720 motorkerékpár van a város lakóinak tulajdo­nában. Az emberek Egy korabeli feljegyzés sze­rint osztrák, orosz, német, olasz, román, szerb, cseh, lengyel, bolgár, holland szegénylegé­nyek, sőt kisázsioi nincstelenek, alaszkai aranyásók is települ­tek Tatabányára. A soknyelvű nemzetség mégis jól megértet­te egymást akkor is, amikor sztrájkolni kellett, s akkor is, amikor a csákányt kellett meg­szorítani. Érdekes, hogy amilyen sok helyről gyűlt össze a mun­kássereg, annyifele is rajzott szét a 20-as évek nyomorúsá­gos magyar bányászsorsa elől. Néhány esztendeje a Francia Bányászati Kutató Intézet fő­geológusa járt a XII A üzem­ben. Az egyik fejtésben a csa­patvezető francia nyelven je- j lentette a fejtés munkamenetét. Szó, szót követett — hol tanult franciául a magyar bányász? Mondja, hogy melyik bányában dolgozott, s ki volt a főmérnök. Na az az én apám — vála­szolt a francia mérnök. A csa­patvezető egyike a kevesek íek, aki visszatért Magyarországra. A tatabányaiak persze most is járják a világot. AJ emberek kezdik megszokni a gondolatot, hogy nyelveket kell tanulni, mert soha nem lehet tudni: Irakban, Marokkóban vagy a világ más részén kell-e a Tata­bányán tervezett berendezések felszerelésében segédkezni. A bányászok sorsának válto­zását könnyű érzékelni. Az utób­bi években azonban ismét so­kasodnak a gondok, miként az ország más bányavidékein is. A Tatabányai Szénbányák saját erőből próbál segíteni munká­sai gondjain. Találomra kimá­soltam néhány pontot az új kol­lektív szerződésből: ötven éven felüli férfiak, s negyvenöt év­nél idősebb nők keresete nem csökkenhet, ha a vállalatnál 15 évnél régebben dolgoznak. Vagy: a többgyermekes anyák­nak nem kell, hogy éjszakai mű­szakban dolgozzanak — fizeté­sük azonban nem lehet keve­sebb, az éjszakai pótlékot az alapbérben továbbra is meg­kapják. Idénypótlékot fizetnek nyáron, amikor a szabadszom­batok miatt kevesebb a bá­nyászok keresete. A tatabányai munkarend ugyanis a nyárra koncentrálja a szabadszomba­tokat, télen pedig, amikor a szén jobban kell, szombaton­ként is dolgoznak. A rokkant­vájárok műszakbérét 75 forint­ról 83-ra emelték. Az éjszaká­son kívül a délutánosok is pót­lékot kapnak. A jövő biztonságát azonban attól a döntéstől várják, amely az új bányanyitást tartalmazza. Fock Jenő, miniszterelnök tv- nyilatkozatában elmondotta, hogy csak az lehet kétséges 1972-ben, vagy 1973-ban kez­dődik az új bánya építése a mány-nagyegyházi szénmeden­cében. L, J. Uj, ötszintes épülettel bővül a Mecsekvidéki Pincegazdaság pezsgőgyára. A legalsó szint az érlelő pince, a földszinti részen készáru raktárt, illetve cimkézöt rendeznek be, az első emelet a technológiai szint, ide kerülnek többek közt a mosógépek, töltőgépek, hűtőberendezések, a második emeleten szociális létesítmények lesznek, mig a harmadikra a laboratóriumok kerülnek. A 17 millió forintos bővítés többlet-termelést is jelent. Az üzembehelyezés után az évi egymillió helyett 1 300 000 palack pezsgőt gyártanak. Az épület december végéig készül el, de a gépek átszerelését csak március­ban kezdik, hogy ne zavarják a téli szezonmunkát. A képen: jobbról az új épületrész. Egy év alatt három halott Sok oz engedély nélküli homokbánya Az elmúlt esztendőben három halálos baleset történt az en­gedély nélkül működő homok­bányákban. Az országos ada­tok ismeretében valószínűleg még sötétebb képet kapnánk, hiszen az említett három ember a Pécsi Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség fennhatósága alá tartozó homokbányákban vesz­tette életét. Tolnában, Somogy­bán és Baranyában 150 külszí­ni bányaüzem — homok-, kő-, s tőzegbánya - működik. Ezek közül 33 nem rendelkezik a szükséges okmányokkal: taná­csi engedéllyel, bányaművelési tervvel, felelős műszaki vezető­vel, vagy éppen a bányaható­ság hozzájárulásával. Ezekben a bányaüzemekben többnyire a biztonságos munkavégzés ele­mi szabályait sem tartják be. S a helyzet a valóságban még súlyosabb, mint azt a tragiku­san végződött balesetek tanú­sítják, ugyanis jónéhány kisebb- nagyobb sérülést igyekeznek titokban tartani, vagy éppen riem is gondolnak arra, hogy valahol, valakinek felelősséggel tartoznak a bányák üzemelte­tői. Az elmúlt napokban számos engedély nélkül működő bara­nyai homokbánya közül (ilye­nek a mágocsi Új Hajnal, a vajszlói Zöld Mező, a kapos- szekcsői Kossuth, a kishajmási Hegyalja, vagy a dunaszekcsői Egyetértés Termelőszövetkezetek által működtetett bányák töb­bek között) találomra megláto­gattuk a bogádi Virágzó Tsz homokbányáját. A szövetkezet elnöke, s helyettese is, a bá­nyahatóság képviselőjének a legnagyobb készséggel ismerte el: a bánya engedély nélkül működik, de csak saját célra, s a legritkább esetben fejtenek homokot. A szemle egészen másról ta­núskodott. Egészen friss műve­lési nyomok mutatták, hogy ta­lán a látogatást megelőző na­Szerelők készenlétben Riasztják a tűzoltóságot, s néhány kurta perc alatt az élénkpiros kocsi, villogó kék lámpával, üvöltő szirénával ro­han a helyszínre. Megdermed a kocsisor, utat enged minden­ki a mentésre igyekvő tűzoltó­autónak ... Engedelmesen utat enged a DÉDASZ kocsija is, és a KRESZ reguláihoz, a {prgalom szeszé­lyeihez alkalmazkodva a lehe­tő leggyorsabban igyekszik el­jutni a helyszínre — ugyanoda, ahova a tűzoltóautó is rohant, és ahol a tűzoltók már nagyon várják őket, mert bizonyos ese­tekben addig nem tudják meg­kezdeni az oltást, mig a szak­emberek nem áramtalanítják a vezetékeket... Abszurd eset - de az élet gyakran rácáfol a leglázasabb fantáziára is. A DÉDÁSZ pé­csi, készenléti brigádjának szakemberei mindenesetre, fél­kézből sorolnak tucatnyi pél­dát — amikor a hihetetlen gyor­sasággal helyszínre érkező tűz­oltók kényszerűségből várakoz­tak, míg ők valahogy kikecme­regtek a helyszínre. Legutóbb például a málomi lőtér köze­lében égett a búza — a tűzol­tók szemeláttára - mert oltani addig nem lehetett, mig nem áramtalanítják a tábla fölött futó nagyfeszültségű vezeté­ket ... Nekik még annyi sem jár, mint az utcasöpró gépeknek: egy szál sárga lámpa. Normál időben — normál idő az ő terminológiájuk szerint vihar és vadgalambmentes, mert általában ez a két fő „hi­baforrás”, — négyen vannak szolgálatban, Két szerelő kora reggel kezd, a másik kettő késő „Megpofozott angyalok ii estig dolgozik. URH rádióval felszerelt gépkocsival járják a várost, s hívásra - pontosab­ban: utasításra házhoz men­nek. Szárnyas angyalok és* pisz­kos csibészek. Angyalok akkor, ha a hibát bejelentő telefonáló még haza sem ért a szomszéd­ból, s ők már ott vannak — a kevésbé hízelgő jelzőket ak­kor kapják, ha egy vagy több­órás késéssel érkeznek a hely­színre. Ez pedig gyakran elő­fordul, lévén Pécs száznegyven­ezres város, - és lévén a DÉDÁSZ-nak két-két erre alkal­mazott szerelője. De a fogyasz­tó nagy úr - a DÉDASZ-nál ők jelentik a „kedves vendéget” 0— fütyül az áramszolgáltató vál­lalat gondjaira, neki csak az fontos: legyen világosság. És ha hosszú ideig nem lön vilá­gosság, káromkodik, dühöng — amiben persze igaza is van — és jogos bosszúját azokon a szerelőkön tölti ki — akik leg­feljebb annyit tehetnek az egészről, hogy nem tudnak százfelé szakadni. Ez aztán nap mint nap kellő „változatossá­got" jelent a készenléti brigád szerelőinek, akik a simábban nyelhető sértésekkel szemben már immunisak, s csak akkor szalad fel a pumpa, ha valaki az átlagnál feljebb hangol. — Én nem hiszek az idegor­vosoknak — mondja Varga Im­re kicsit rezignálton, nyolc év készenléti szolgálat tapasztala­taival a háta mögött. — Miért? — Hiányos a statisztikájuk . . . A várost jobban ismerik, mint a taxisok, nekik a vezetékek út­vonalát is látni kell, tudni, hogy melyik ház honnan táplálkozik árammal. A legizgalmasabb persze a belváros, egy krimi szálait könnyebb kibogozni, mint a pécsi villanyvezetékek „jövését-menését”. És ha már a kriminél tartunk: gyakran az utcanevek, házszámtáblák is szellemi tornagyakorlatokat igé­nyelnek a szerelőktől: Csoroni- ka dűlőből például több van, 31-es jelű épület három is ta­lálható a város legkülönbözőbb pontjain, az ürögi úton három házszámból kell kitotózni, me­lyik is az igazi. Az elkészült, átadott utcákat, új házakat csak jóval később kereszteli el a tanács, szó nélkül, illetve anélkül, hogy erről értesítené a DÉDÁSZ-t... A várost persze azért is na­gyon kell ismerni, mert a bár­gyú „tréfacsinálók" már az ő telefonszámukat is tudják, s esetenként megpróbálkoznak azzal, hogy nemlétező számra hívják a szerelőket. Az idétlen- kedők persze rögtön leteszik a kagylót, ha valaki kapásból közli velük, hogy a bemondott cím Pécsett nem létezik . . . Az ünnep nekik dupla bün­tetés. Különösen a karácsony, a meleg hangulatú színes égőkkel — amelyek sorra borít­ják sötétbe a házakat, „an­gyalszerepet" kényszerítve a szerelőkre, a szeretet ünnepén. Bálint Károlynak, aki már 14 év óta teremt világosságot a laká­sokban, volt már „rázós" szil­vesztere is: szilveszter délután- riasztották, s az új esztendő első napja is eltelt már, mire végére jártak a hibának.,. Van, aki borravalót akar adni, van aki pofozkodik — a „kedves fogyasztó” ugyanis nem mindig kedves ... Négy szerelő, négy sztori. — Tűzhöz riasztottak, a Kos­suth Lajos utcában égett a cse­mege egyik reklám-betűje. A tűzoltók két kocsival vonultak ki — és vártak rám. Amikor áramtalanítottam az égő rek­lámot, az egyik tűzoltó szépen felment a létrán és elfújta a tüzet. Mindig csak ilyen tűz­vészhez kellene menni . . . (Si­pos János) — Kihívtak egy házhoz, nem világít a csillár. Megcsinálom a hibát, mondom az asszony­nak, kapcsolja fel. Ö nem kap­csolja, mert akkor pukkan. Be­kapcsoltam én, nem pukkant. Lezuhant úgy, ahogy volt, mert éppen csak a zárlatos vezeték tartotta. Azóta nem nyúlok ve­lencei csillárhoz... (Varga Im­re) — Nagyon „mélyreható" em­lékem van. Egyszer vezetéksza­kadáskor szereltünk és olyan mély hóba estem, hogy kötéllel lehetett csak kihúzni . . . (Bá­lint Károly) — Nem fizetett a páciens, ki kellett kapcsolnom az órát. Én kikapcsoltam, az illető meg be­zárt a lakásba. Másfél órai ücsörgés után a rendőrség sza­badított ki .. . (Bergics Antal) Szerelők. Munkahelyük Pécs, és a nagyon alapos szakmai ismereten kívül még egyet meg kellett, hogy tanuljanak. Az em­berekkel bánni . .. K. Kónya József pon is kockáztatta ott valaki az életét — a legszabálytalanabb módon aláfejtette a homokfa­lat, arra számítva: a szükséges mennyiség majd utánaomlik. Jónéhány példa van arra, amikor tényleg utánaomlott. Nemrég ült a bíróság előtt az egyik simontornyai költségveté­si üzem vezetője, mert az irá­nyítása alatt működő bányában a leomló homok kocsistól, lo­vastól maga alá temetett egy szabálytalanul bányászó mun­kást. Vagy a fazekasbodai eset: az engedélyt egy 1896-os bá­nyatörvény alapján adták ki, amelyet számos újabb követett, elég csak a legutóbbit, az 1960- ast említeni, amelyben a műve­lési előírás már nem úgy szól, hogy 70 fokos kifelé dőlésben is engedélyezhető a homokbá­nyászás. Egy ember lelte halá­lát. S mindez elkerülhető lett volna, ha a tanácsi engedélyt a bányahatóságnál is jóváha­gyatják. Nos, a bogádi szemle még egy tapasztalattal szolgált. Ki­derült ugyanis, hogy a termelő- szövetkezet a homokbányán kí­vül egy agyagbányát is üze­meltet, amelyhez úgyszintén nincs engedély, sőt, amelyről még nem is hallott a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség. Évente százezer téglát gyárta­nak az itt bányászott agyagból, ottjártunkkor négyméteres egye­nes fal magasodott a bánya talpa felett. Mecsekjánosiban ennél alacsonyabb agyagfal omlott az esküvője előtt álló lányra, aki néhány vödörrel sze­retett volna kaparni az agyag­ból. Bekerítetlen szakadékok, bár­ki idegen beleeshet. Vízzel fel­telt gödrök — nincs nyár, hogy gyermekhalálról ne olvasnánk, akik elhagyott homokbányák tavaiban-vízbe fúltak. Baranyá­ban, Tolnában, Somogybán 33 engedély nélküli bányáról tud­nak — a működtetőket időnként megbüntetik. A büntetés 3000 forintig terjedhet — többnyire a szövetkezetek fizetik a vétkes helyett. Sajnos, a 33 „veszély-bánya” a valóságban sokkal több, hi­szen egyetlen alapos körülte­kintésre máris szaporodott egy- gyel ez a szám. Rengeteg ilyen fehér folt — völgyekben, horpa- szokban eldugott bánya lehet, amelyet a bányahatóság alig- alig képes felfedezni, ha a ta­nácsok, s a községek vezetői nem segítenek. Természetesén a legjobb az lenne, ha az üzeme­lők rádöbbennének: sem idő­ben, sem pénzben nem kerül sokba, hogy a bányák enge­déllyel üzemeljenek. Olyan en­gedéllyel, amelynek előírásait betartva veszélytelenül dolgoz­hatnak az emberek. A bogádi termelőszövetkezet vezetői való­színűleg csak anyagi áldozattal ismerhették meg a veszélytele­nebb bányászási lehetőséget - de mégis sokkal olcsóbban, mintha egy munkás élete lett volna a tanulság ára. Lombosi Jenő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom