Dunántúli Napló, 1971. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-16 / 218. szám
I t971. szeptember 16. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Világszínvonalon Elosztóberendezés műanyagból Villamos szakemberek, bányaműszakiak, építők, tervezők, állami gazdasági, termelőszövetkezeti szakemberek és magánkisiparosok - mintegy 140 fő - jelenlétében szakmai előadásokkal egybekötött bemutatót rendezett tegnap Pécsett az Egyesült Villamosgépgyár a MTESZ klubjában. A résztvevőket Szabó Antal, a DÉDÁSZ műszaki igazgatója köszöntötte, majd három előadáson ismertették az „M" típusú műanyag tokozású elosztóberen- dezés konstrukcióját, előnyét, valamint gyártást és szállítási feltételeit. Az Egyesült Villamosgépgyár egy éve jelent meg a piacon a világszínvonalon álló új termékével: a műanyag tokozású villamos elosztóberendezéssel. A szomszédos országokban nagy az érdeklődés a gyártmány iránt, az NDK például tekintélyes rendeléssel jelentkezett. Az export teljesítése mellett a gyár elsőnek tekinti a hazai igények kielégítését, ezért néhány más korszerű termékével együtt országos körúton mutatja be a nagyobb Ipari központokban. A tegnapi rendezvény alkalmat adott arra is, hogy a kiállítási autóbuszon termékbemutatót tartsanak az előadások után. A Technika Háza előtt álló „mozgó tárlaton” látható volt az „M” típusú műanyag elosztó berendezés, „M" típusú műanyag egyedi szekrények, kormányhengerek, mesterkapcsolók, végálláskapcsolók, elektrohidraulikus féklazítók, működtető mágnesek és erősáramú, dugaszolható KR relék. Természetesen az érdeklődést az új gyártmány, az „M” típusú műanyag tokozású elosztóberendezés keltette fel. A szakmai közönség megismerhette minden előnyét; súlya például mindössze egynegyede, mint az eddig ismert fémtokozású villamos elosztóberendezésé. Igen nagy előnye a korróziómentesség és esztétikus megjelenése. Kiválóan alkalmazható erősen poros, nyirkos, párás, nedves, marópárás, savakkal, lúgokkal szennyezett, hideg- vagy fémlemez padlójú helyiségekben. A műanyagtokozású villamos elosztóberendezésből a termelés első évében 5 millió forint értékűt gyártottak, az idén ennek már háromszorosát. A IV. ötéves tervidőszakban, pontosabban annak végéig az évi termelést 40—50 millió forintra kívánják fejleszteni. Olyan öreganyám volt, kinek idejét-sorsát egy életen át megrabolta a hajnali kakasszó, a kapára váró kukoricaföld, a szikkadt tarló, a konyha és a baromfiudvar, az istállóban fejésre váró tehén és o ládafiában felgyülemlett foltot áhító férfigúnyák soha nem szűnő kupaca. Idejével ő soha, hanem a szükség és a tennivaló gazdálkodott, örökké futott, hol kapával, vagy kosárral, rágörnyedt a kenyérdagasztó melencére, hajkurászta libáit és malacait, a kisebb gyerekeket indította iskolába, aztán szaladt ki a mezőre, „Mikor pihen meg, öreganyám?!” A választ csak futtában rebegte, vagy tán nem is mondta, csók gondolta: „Majd a Szent Mihály lován . .” Ilyen volt. Mint minden parasztasszony. Ezek a parasztasszonyok itt paprikával teli rekeszeket hordanak ki a teherkocsira, délre végeznek, kiállnak az épület elé, várják az autót, amely a tsz-konyháról érkezik az' ebéddel. A lányok ládákra telepednek, a táskarádió bömböl, fejüket, vállukat ütemre ringatják, egyik a haját bontja, a másik tupirt fésül társának. Két asszonnyal félrevonulunk a kertészet irodájába: Pallag j Lászlóné és Batik Gézáné, 1 A Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata Súlyos közműépítési gondok Pécsett Megyei szinten vizsgálta a Baranya megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a mélyépítési munkák tervszerűségét, különös tekintettel a közműépítésre, a vizsgálati adatok azonban elsősorban Pécs elképesztően rossz közműépítési helyzetére mutattak rá. 10-15 éves elmaradás A Baranya megyei Építőipari Vállalatnál a mélyépítési munkák részaránya évről évre csökken. Az 1968-as 19 százalékkal szemben az idei terv már csak 16 százalékot irányoz elő. Ugyanakkor az elmúlt három év alatt 75 millió forint értékű mélyépítési munkát nem vállalt el a vállalat. A Baranya megyei Tanács Magas- és Mélyépítő Vállalata ebben az #vben 50 millió forint értékű munkára szerződött, 79 millió értékűt pedig elutasított kapacitáshiány miatt. A 79 millióból 47 millió pécsi munka lett volna! A közműépítések elmaradásának egyik lényeges oka: a BÉV-nél rendelkezésre bocsátott adatok szerint az útépítések évenkénti átlagos eredménye 16—30 százalék között mozog, ugyanakkor a közműépítéseknél csak 0—8 százalékos eredményről lehet beszélni. A rohamosan terjeszkedő városban városrészek épülnek — természetesen családi házas településekről van szó — közmű nélkül, s itt az elmaradás helyenként 10—15 évre tehető. Hogyan lehet ezt az elmaradást behozni, ha egyéb területeken sem bírjuk kapacitással? Itt van a város gázvezetékhálózatának a rekonstrukciója, amire — 200 milliós munkáról van szó! — a DDGÁZ Kecskemétről tudott kivitelezőt hozni. Az ottani Általános Építő Szak- és Szerelő- ipari Közös Vállalat elvállalta a munkát, meg is kezdte s máris problémák vannak. Az ez évre szerződött 31 milliós munkarészből jó, ha a felét elvégzik. A vizsgálat során megállapították, hogy Pécsnek nincs komplett kőzműrekonstrukciós — A Kis-Batatonról eltávoztak a berek legfalánkabb halászmadarai, a kárókatonák, vagy más néven kormoránok. A Kis- Balatonon az idén népes állomány, mintegy 500 kárókatona töltött néhány hónapot, az ügyes halászmadarak nagy „vámot” szedtek a Kis-Balaton egyébként is szegényes halállományából. Naponta a testsúlyuknak megfelelő halmennyiseget, egyenként csaknem két kilót fogyasztottak. A madársereg napi táplálékát csaknem ezer kilóra becsülik. terve, az előközművesítés úgyszólván embrionális állapotban van, felhajtja az értékesíthető, könnyen közművesíthető telkek árát. Több mint egy év óta nincs a Városi Tanács alkalmazásában közművesítési kérdésekkel foglalkozó szakmérnök. Beremend után javul a helyzet? A mélyépítés és a közműépítés helyzetéről szóló vizsgálat anyagáról tegnapi ülésén tárgyalt a Baranya megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Az ülésen resztvettek a témában érdekelt vállalatok vezetői, szakemberei, sajnálatos módon nem képviseltette azonban magát megfelelő szinten a kérdésben leginkább érdekelt Pécsi városi Tanács. Rikker Mihály, a Baranya megyei Építőipari Vállalat főmérnöke elmondta, hogy a tavalyi 650 helyett idén csak 350 ember dolgozik mélyépítési munkákon, a hiányzó munkaerőt gépesítéssel próbálják pótolni. 18 millió forint értékben szereznek be a közműépítéseknél használható gépeket, de ezek távolról sem oldanak meg minden gondot. Elmondotta, hogy a Beremenden felszabaduló mélyépítő kapacitást Pécsett kívánják felhasználni, s ez némileg javít majd a helyzeten. Fessel Tibor, a Dél-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat igazgatója a városi gázvezeték rekonstrukciójáról szólt. Pécsett a 90 km-es gázvezeték 282 utcát érint, s ez naponta 20—22 felnyitott utcát feltételez, minthogy egy-egy utca átfutási ideje — elméletileg — 70 nap. Ebből a tényleges munka 20— 25 nap! A jelenlegi kivitelezői gyakorlat szerint péntek déltől hétfő délig nem dolgoznak, ez, pedig lényegesen lassítja a munkát. Ennek áthidalására ke- . resik a megoldást. Javasolta, hogy a közműveket fenntartó vállalatok hozzanak létre egy városi közmű-tanácsot, amely a közműépítésekkel kapcsolatos tennivalókat koordinálná. Bálint János, a Pécsi Tervező Vállalat igazgatója a szervezett felkészülést sürgette: szükség van legalább középtávon a közmű-igények rendszeres komplex felmérésére, s ehhez az anyagi bázis, a kivitelezői kapacitás és a pénzügyi feltételek biztosítására. Felvetette a mélyépítési és közműépítési tervezésekre a helyi szellemi bázisok létrehozásának gondolatát, minthogy a „nagy-tervezők", a MÉLYÉP- TERV és az UVATERV egyre kevésbé tudnak megbirkózni a feladatokkal és hovatovább tervezői kapacitáshiánnyal is számolni kell. Vass Béla, a Megyei Tanács | VB. építési közlekedési és víz- I ügyi osztályának főmérnöke el- i mondta, hogy Komlón 50 millió I forint értékű közműépítési kapacitást kellett lemondani hitel- j hiány miatt, s hasonló lépésre 1 került sor Mohácson is. Ha az állami építőipari vállalatok jelenlegi területi elosztási rendszere nem akadályozta volna, ezt a felszabaduló kapacitást, Pécsre lehetett volna hozni az égető gondok enyhítésére. Központi térképtár Több felszólaló sürgette a pécsi központi közmű térkép- és adattár létrehozását és valamennyien egyetértettek abban, hogy a városi közmű-főmérnöki státusz betöltésére mihamarabb módot kell találni, mert e fontos feladatkör nem maradhat gazda nélkül. H. I. A Közúti Igazgatóság KRESZ-tábla készítő üzeméből kerülnek ki a korszer# fényvisszaverő közúti táblák. Most a 6-os úton cserélik ki a táblákat, majd a mellékutakon is. Önállóan, felelősséggel A virágos község Húsz-huszonöt lakást építenek évente Sellyén „A virágos község”, „Iskolafalu" — ilyen címeket adnak a 2800 főt számláló Sellyének. Mindkét elnevezés találó. A község valóban virágos. Utcáit gömbakácok és tűzpiros canna virágok szegélyezik. Azt mondják, ha a gömbakác és virág- sorokat egy vonalba ültették volna — hosszuk tizenhat kilométert tenne ki. De jogos az „iskolafalu" név is. Gimnáziumába, általános iskolájába, mezőgazdasági gépészeti szakiskolájába összesen mintegy •1200 tanuló jár. Nagy a község vdri'záskörzete is. Délen a Dráváig — északkeleti és nyugati irányban pedig mintegy 15—20 kilométerre terjed ki. Ezért emelték a múlt év közepén nagyközségi rangra. — A nagyközségi tanács nemcsak Sellye további fejlődésének gondjaival törődik, hanem az igazgatása alá tartozó Drávasztára, Drávaiványi, Sós- vertike, Marócsa, Okorág, Kákics és Monosokor lakóinak ügyes-bajos dolgaival is — mondják a község vezetői. — A csatolt községekkel összesen több mint ötezer a lélekszám. Mit jelent a nagyközségi rang? Csak titulust-e, vagy pedig előrevivő, a fejlődést lendítő mélyebb tartalmat is? — ezt boncolgattuk. — A nagyközségi szintre emeléssel együtt jelentős gazdálkodási önállóságot is kaptunk — mondja Varga Lajos elnök. — Ez pedig nagyobb felelősséggel is jár. A mi gondunk honnan teremtjük elő a fejlődéshez szükséges anyagi alapot és mi, a tanács vezetői és a lakók határozzuk meg azt is, hogy mire fordítsuk. A községfejlesztési hozzájárulás, a telekadó és még egy sor címen befolyt összeg felett rendelkeznek. Á gazdálkodási alap nagyságára csak egy adat: míg az elmúlt évben 2 millió 800 ezer forintot tett ki a költségvetésük, addig ebben az évben ez az összeg közel 9 és fél millió forintra emelkedett. A község oktatási intézményei, a tsz, a ktsz-ek, a kereskedelmi hálózat adja azt a „mágneses erőt", ami vonzza a környéket, növeli a község jelentőségét. A hatvanas években évente 10—15 új ház, lakás épült mindössze. Most ez a szám megkétszereződött! — Kialakítottunk egy új községrészt 138 telekkel — mondja a vb-titkár, dr. Kasza Gyula. — Azt gondoltuk: elég lesz, jóné- hány évig eltart, míg beépül. Nos, már csak egy-két szabad telkünk van. Gondoskodni kellett újabbakról, mert igény van rá. — A nagyarányú építkezés az elsők között vetette fef a szennyvízhálózat kiépítését is — folytatja az elnök. — 16 millió forintos költség ez. A közeli években meg kell oldanunk ezt a feladatot. Aztán a vízhálózat. Már szinte elodázhatatlan egy hidroglóbusz vásárlása. Vizünk van. Ha sikerülne a termelőszövetkezettel közösen megállapodni a megépítésében, akkor ötven százalékos állami támogatást kapnánk hozzá. Kell a vízhálózat —, mert épülnek az újabb társasházak is. Az új telepre sikerült kivinni a villanyt, vizet, de az igények tovább nőnek. Utat, járdát is kell építeni —•, mert bizony hiába a szép ház, ha sártenger veszi körül. Egy új művelődési otthon is ránk férne. A gyarapodás, az építkezések a gyermekintézmények további fejlesztését is megkövetelik. A gyermekgondozási segély bevezetése után a bölcsődei férőhelyekkel egy kicsit jobban álltak, de most már nagy gond az óvodai elhelyezés. A közel ötven jelentkezőből mindössze huszonötnek tudtak helyet adni. Egy 25 fős csoportnak kialakítottak egy helyiséget. Vállalnák a berendezést is. Sajnos az üzemeltetési költségek meghaladják erejüket: óvónőket kellene alkalmazni, konyhaszemélyzetet. Nagyon jól jönne a Megyei Tanács segítsége . . . — A csatolt községek lakóinak kérése sem elhanyagolható — mondja az elnök. Kákicson egészségházat építünk, Dráva- sztárán az ÁFÉSZ melegkonyhát, presszót létesít, utakat, járdákat létesítünk, buszvárót építünk. „Időnkkel mi gazdálkodunk..." — Valamikor tizenöt holdon gazdálkodtunk. Apám és én, mert a férjem iparos munkát végzett, ideje nem jutott a földre. Nyáron, hajnali félháromkor úgy keltünk mint az óra, olyan pontosan, mintha az ember fejében valami készülék jelezte volna: „Ébredj, ugorj". Apám az istállóba botorkált ki, én rozsét gyújtottam, föltettem a reggelinek valót, baromfit etettem, aztán míg harmatos volt a határ, kötelet készítettünk reggel hétig és utána arattunk. Meddig? A jóég tudja? Amíg láttunk. — Nekünk földünk nem volt, felesben dolgoztunk. Anyám korán elhalt, tizennyolc éves koromban minden héten egy kemence kenyeret sütöttem, mert igen sokan voltunk rá. Mindom is a kislányomnak, — látja az a barna, az ott ni! — szóval mondom neki, gondolsz egyet és veszel egy kardigánt, máskor egy cipőt meg divatcsizmát. Igaz dolgozik ő is, itt velem a kertészetben, de hót annakidején én is kerestem és valahogy semmire sem mentünk. Hatvan lány és asszony dolgozik az egyházasharaszti termelőszövetkezel kertészetében. Reggel félhétkor felülnek a buszra, amit a szövetkezet vásárolt másfél éve, ez viszi őket ki a kertészetbe. Este ötre otthon vannak. — Mire jut idő? — Korán kell kelni most is — mondja Batik Gézáné — bár nem hajnali háromkor, annyi szent. Háromfelé csomagolok reggelit, férjemnek, aki a tsz-ben a szárítónál dolgozik, a fiamnak — a gépműhelybe megy — és nekünk a lányommal. Az ebédet meg befizetjük mind a négyünkre, ez pontosan hatszáz forint. Különben négy embert ennyi pénzből ebédeltetni lehetetlen lenne otthon. Arról nem is beszélve, hogy azt meg is kell főzni. — Mikor arattak utoljára? Egymásra néznek, találgatnak, talán nyolc vagy tíz esztendeje? — Nem tudom — mondja Pallogné — Az aratás részünkről már a múlté. Igaz, kapálni kell, de csak itt a kertészetben. Ez természetes. — És a háztájiban? — Már akinek! — felelik. Fischer Ferenc párttitkár mondja, hogy a háztáji területet a tsz — megszántja, beveti, kultivátorozza — persze a tag fizet érte — s ha kell vegyszerezi is, de erről szívesen lemondanak, mert általában babot vetnek a kukorica közé és a vegyszer kiölné. A háztáji nagysága változó, 800 négyszögöltől egy holdig. Bálik Gézáné mondja: — Az uramnak 1 hold jár, nekem kevesebb. De a fiamét például pénzért váltjuk meg meg az enyémet, mert nincs rá szükség. Elég az egy hold. Három, három és félezret is megadnak készpénzben. — Mennyit keresnek négyen? — Nyáron, vagyis tavasztól őszig úgy nyolcezer körül, télen kevesebbet. Pallagné közbeszól: — Csak annyi háztáji kell, amire éppen szüksége van az . embernek. Több minek? Van I itt munka elég, még otthon is j dolgozzunk? Ami munka este I van, azt könnyű elvégezni. Van I hűtőm, mosógépem, gáztűzhelyem, de nézze csak meg a községben, mindenki toldja, építgeti házát, még a csillagos eget is rárakják a házra, sok helyen tizennyolcezer forintos bútor van. Más most a házimunka is. — Mikor fejezik be a napot? — A tv-től függ. Ha jó a műsor, akkor tíz után. Valamikor meg este tízkor is mostam, meg az állatoknak készítettem a hajnali etetéshez eleséget. — Mit kezdenek a szabadszombattal? — Házimunkát végzünk, amit máskor vasárnop csinálhattunk csak. Meg aztán átjárunk Harkányba, nemcsak szombaton, gyakran hétköznap is, öt után. Csak bejelentjük az elnöknek, hogy összeálltunk tizenöten— húszán, s akkor odaadja az autóbuszt, megyünk esti fürdésre. — Csak az asszonyok? — Persze. Ha egész napra megyünk, mondjuk szombaton, csak reggelit pakolunk magunknak. A strandon fehérasztalnál ebédelünk. A jó nyavalya sem áll mindig otthon a tűzhely mellett. Időnkkel mi gazdálkodunk, senki más. .. 8. Nagy a közigazgatási területük, az igények nőttek. A feladatok megoldása a tanácsi munka színvonalának emelését is feltételezi. — Gyakrabban kellene meglátogatnunk a hozzánk tartozó községeket — mondja. — De nagyon rossz a közlekedési le-’ hetőség Néha csak egy fél órai munka lenne, de az utazás — lényegében „holt idő" — a sokszorosát teszi ki. A tanácsnak mindössze egy kerékpárja van. Ha legalább egy GAZ kocsink lenne. Pénzt valahogy előteremtenénk rá, csak a legfelsőbb szervek nem akarják „áldásukat" adni a megvásárlásához. Mit tehetünk? Biciklizünk tovább... A környéken olaj után kutattak, a bogdásai legelő területén melegvizet találtak. A melegvizet a sellyei fürdőhöz vezették. Most is ezt használják. — Rövidesen ismét nagyobb apparátussal látnak hozzá az olajkutatáshoz — mondja a titkár. — Ha találnának, újabb fejlődést jelentene. Na, de addig is akad tennivalónk bőven. Garay Ferene
