Dunántúli Napló, 1971. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-08 / 186. szám
4 DUNANTOLI NAPLÖ 1971. augusztus i. Elavult kisüzemek, kevés szakmunkás Nehéz kenyér a kenyérsütés Mi valósult meg a rendeletből? — Este is lenne friss kenyér Szalonnái, sületlen, csirizei — a legkülönfélébb reklamációk illetik olykor a pécsi kenyeret, s a reklamálók természetesen a iegválogatottabb kifejezéseket ragasztják a sütőiparra. Joggal? Hiszen elégedett emberek is vannak: azok, akik a friss sütés idején hosszú sorokban álldogálnak a Doktor Sándor vagy a Perczel etcoi kenyérbolt előtt és boldogan viszik haza a még forró, kemence illatú kenyeret. A panaszok - ha nem is túl gyakoriak - kár kendőzni, legtöbbször jogosak. De mi lehet az oka? HOSZESZJENDOS ALÓM Két évtizeddel ezelőtt jelent meg a Dunántúli Naplóban az új pécsi kenyérgyár makettja. Húsz éve már aktuális probléma volt a városi lakosság ellátása, a megoldás azóta húzódik, bár már nem sokáig: hiszen az új kenyérgyár 1974 decemberében már termelni fog. De ml a helyzet most? Kezdjük az elején, az élő munkával. Az utóbbi években húsz kitűnő szakmunkás hagyta el a sütőipart, az elmúlt hétig pedig hat ipari tanulójuk volt. Már csak négyen vannak, kettő közülük ilyen-olyan indokkal elment. A szállításnál, ahol hetven főre volna szükség, állandóan hiányzik tíz ember. Kenyeret viszont sütni kell, és el is kell juttatni az emberekhez. Kevésbé kvalifikált munkaerőkkel és kevesebb munkaerővel végzik tehát azt a munkát, amelynek az eredménye: kenyér, amely az asztalokra kerül, mert odakerül mindenképpen. Akkor is, ha éppen nem úgy sikerült, hogy vitrinbe kerülhetne mintának, és ez a vállalat helytállását bizonyítja. ELAVULT GÉPSOROK De ne fogjunk mindent az emberekre! Lássuk, milyen eszközökkel dolgoznak, milyen gépek segítik őket a napi négyötszáz mázsa kenyér és száz- húszezer péksütemény előállításában? Hazai gyártmányú tésztafeldolgozó gépsorok állnak rendelkezésükre. Az évenként felújításra fordítható kétmillió forint több, mint tíz éve csak arra elegendő, hogy tol- dozzák-foltozzák azokat, s a termelés színvonalát úgy-ahogy megtartsák a húsz évvel ez’ előtti szinten. Ez év januárjától már nem is marad az amortizációs alap egésze a vállalatnál, annak negyven százaléka a tanácsot Illeti. A 2026/68. Korm. számú határozat, melyet 1968 augusztusában bocsátottak ki, rögzíti, hogy erőteljes műszaki fejlesztésre, bérszínvonal emelésre, hatékony, komplex intézkedésekre van szükség. Mi valósulhatott meg mindebből, ha a* emberek mégis távoznak, s ha a műszaki fejlesztésre fordítható összeget csökkentik? A fent említett kenyér- és süteménymennyiség a vállalat teljes kapacitását jelenti. Szombatonként viszont nyolcszáz mázsa kenyeret is sütnek, mert ez a jóval kapacitáson felüli igény évek óta fennáll. S mi van akkor, ha valamelyik ósdi kemence meghibásodik? Leáll a folyamat, míg megjavítják, de addig áll a tészta is, túlérik, tönkremegy a kovász: kivédhetetlenül jön a reklamáció, hogy szalonnás, sü- letlen, csirizes... Ki hát a hibás? Erősen vitatható, hogy a pék, az ostor mindenesetre rajta csattan. DÖNTÉS CSAK TÁRCASZINTENT Javulna a helyzet, s a pékek szívesebben dolgoznának a sütőiparban, mint gépkocsivezetőként, vagy betonkeverő brigádban, ha megoldanák a legproblematikusabb taszítóerót: az örökös éjszakázást. Mivel járna ez? Este hétkor Is kapnánk a boltokban friss kenyeret, délután is lenne ropogós kifli. Mert jelenleg a süteményt például reggel hét órára le kell szállítani, napi százhúszezer darabot. Este kilenckor már sütnek, ez aztán ott áll az üzemben reggelig, természetesen olyan, mint a gumi. De időre megérkezik. Friss kenyeret pedig kizárólag a délelőtti órákban kapni. De az éjszakai műszak megszüntetése nem egyszerű feladat, meghaladja egy vállalat hatáskörét. Ezt csak minisztériumi döntés hozhatja meg: az élelmezésügyi és belkereskedelmi tárca megegyezésével. És javulna a helyzet akkor is, ha komolyan vennék az említett határozatot, s megfelelő összeggel támogatnák a műszaki fejlesztést, hogy a naponta asztalra kerülő kenyér meg- sütése ne küszködés, kínlódás Felavatták idős Kapoli Antal mellszobrát A balatonlellei művelődési otthon parkjában szombaton délelőtt ünnepélyes külsőségek között avatták fel idős Kapoli Antal Kossuth-díjas faragó népművész, a népművészet fnestere bronz mellszobrát. Kőfalvi Gyula szobrászművész alkotását. Dr. Draveczky Balázs, a Sorhogy megyei Múzeumok igazgatóhelyettese szép számú hazai és külföldi vendég jelenlétében elhangzott ünnepi beszédében méltatta Somogy szülötte, a juhász családból származó és már 12 éves korában nagyszerűen faragó idős Kapoli Antal életútját, művészetét, érdemeit 1957 tavaszán bekövetkezett halála után Kapoli vándordíját alapítottak, amelyet azóta kétévenként a Balatonlellén megrendezésre kerülő faragó népművészek kiállításán és találkozóján adnak ki a legtermékenyebb és legkiemelkedőbb munkát végző faragónak. Az ünnepélyes szoboravatással egyidőben a művelődési otthonban idős Kapoli Antal munkáiból bemutatót is rendeztek. legyen még további három évig. Természetesen probléma van még ezeken kívül is, bőven. Nem szóltam a szállítás gép- kocsiparkjáról: a Roburok nem szeretik a hegyet, botrányos az alkatrészellátás, rendkívül sok az üzemanyagfogyasztás, tehát a szállítás gazdaságtalan ... Nem szóltam arról sem, hogy a felmérések szerint a fogyasztók igénye a munkaigényesebb pékáruk felé tolódik - akkor, amikor nincs elég szakmunkás ... A végleges megoldást az új kenyérgyár jelentheti csak. Az a kenyérgyár, amelyben kevés eleven munkával, kitűnően működő automata gépsorokkal kitűnő kenyeret sütnek. Kampis Péter Kommunista szombat Hirden Másfél millió vetés Kommunista műszakot tartottak tegnap — a szabad szombaton — a Hirdi Kenderfonóban. A műszak érdekessége: a szegedi központból is érkezett tizennégy szövőlány és asszony, hogy az igencsak fiatal gárdával rendelkező hirdi műszaknak besegítsen. összesen ötvennyolc gépen folyt a munka reggel hattól kettőig — a műszak eredménye másfél millió vetés. A KISZ kongresszus tiszteletére indított munkaverseny célja: június 1-től november 30-ig 3—4 százalékkal megemelni a termelést. A műszak után közös ebéden látta vendégül a gyár KISZ-szervezete a résztvevőket, majd a szegedi kollégák pécsi városlátogatása következett. A program ma ér véget: Aba- ligetre kirándul a tizenhat hirdi szövővel a tizennégy szegedi vendég. Bemutatták a Csínom Palkót Premier előtti beszélgetés Horváth Zoltánnal Pénteken este a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében Horváth Zoltánnak, a Pécsi Nemzeti Színház operarendezőjének munkája képpen bemutatták a Csínom Palkó című daljátékot. Mivel ez az első darab, amit a nagyhírű szegedi játékok keretében pécsi rendező állított színpadra — a premier előtt beszélgettünk Horváth Zoltánnal. — Hogyan jellemezné most a bemutató előtti órákban a Csínom Palkót? — E daljáték sajátos stílusjegyekkel rendelkezik. Történelmünk egy romantikussá vált hősi korszakából ragad ki epizódokat, legendás neveket tesz élő emberekké, a kuruc-labanc harc kalandos dicsőséges periódusát állítja a cselekmény középpontjába. Erre, mint drámai magra épül a romantikus szerelmi történet, hogy a győzelem mámoros pillanataiban Ellátási és útgondok Harkányban A vfkcndtelep „főterét” szegélyező egyik házsor. Háromezer nyaraló a víkendfelepen Régebben sokan tamáskod- tak abban, hogy Harkányban — a Siklósra vezető út mentén — kedvelt üdülőtelep épül. A helyzet ma: mintegy 700 hétvégi ház nyújt kellemes otthont Erről a területről már úgy beszélnek, hogy a „régi víkend- telep", mert Siklós irányában máris tovább fejlődik, és az „új víkendtelepen” egyre-más- ra létesülnek az újabb nyaralók. A „régi víkendtelepen" ezekben a hónapokban benépesülnek a házacskák, a telep „alvó létszáma” mintegy háromezer körül van. Csaknem valamennyi ház kis udvarában ott hűsül a személyautó. A gyógyító hatású harkányi víz, a szép víkendtelep mágnesként vonzza a nyaralókat., A kellemes közérzethez azonban nemcsak víz, épület szükséges, hanem megfelelő ellátás is. Sőt az sem közömbös, miként néz ki a nyaralóterület házai mellett a környezet. A víkendtelep közepén nagy tér — ott az élelmiszerbolt és Dobás a pecabottal Döbbenetes: a pogányi repülőtéren talán még a csapokban sincs víz, és az aszott tarlón horgászversenyt hirdet- nex ... országosat. . . hal nélkül ... negyven fokban... Alinak sorban a horgászok, tizennégy intézőbizottság csapatai, dr. Galabár Tibor, Pécs város tanácstitkára, a Baranya megyei horgászszervezet vezetőjé megnyitót mond: „Örülünk, hogy végre Pécsett is kezdődik országos verseny. . . Szeptemberben itt lesz a világ- bajnokság . . .” Aztgn Berényi János, az országos horgász- szervezet alelnöka üdvözli a versenyfőket és indulás a startvonalokhoz. Tarkón vág bennünket a nap, mint légióst a sivatagban, de két szakállas úr már készülődik is. — Dr. Dienes Ferenc sebész Dombóvárról I — Vargha György nyomdász Bajáról I Ez volt a bemutatkozás, de azt mindketten szerényen elhallgatják a sajtó előtt, hogy világbajnokok. Megcsóválják a horognyelet, úgy suttyog, mint a parádésostor, aztán már ott is a kicsi műtócsában a zsinór vége. — Ez a műlegyes verseny! — magyarázza egy hőgutával dacoló drukker, mondjuk, hogy „ühüml", tapsolunk is egyet, amikor már a hatodik dobás sikerül valakinek, kapásból. Dienes doktor Zürichre emlékezik, ahol 1963-ban a legnagyobb sikere volt, tizenöt érem közül tizenkettőt elhozott, s egy lelkes nyugatnémet repülőtulajdonos sétarepülésre invitálta Zürich felett, de túl hosszúra nyúlt a légiút, nagyon szép volt Zürich, s idelent kezdett elterjedni, hogy elrabolták a magyar világbajnokot. Aztán nézzük a szélmérő berendezést, itt még az is számít. A peca bajnokai meg csóválnak, hajítanak, találnak. Ha vannak most Magyarországon, akkor még a négerek is ventillátorért könyörögnek. Harmincnégy fok. Kiment a fagy a földből . . . Amott fehér köpenyben egy pincér, előtte jaf- fásüvegek csörömpölnek, odamegyünk ... és nem is délibáb ... igazi... (Földessy) a húsbolt. Körülötte sétáló, ténfergő emberek, fürdőruhában, pongyolában. — Mire vár? — kérdem az egyik férfit — Kenyérre. De nehogy azt higgye „ritka helyzet ez”, mert gyakran előfordul. Reggel hosz- szú sor áll a tejért, aztán később „lessük" a kenyeret mikor hozzák? Dél van, amikor befordul a kenyérszállító teherautó. — De uram, nekünk a nyaralókat el kell látni friss áruval, most jönnek? — mondja a boltvezető a sofőrnek. — Most sült ki, én nem késlekedtem — mondja a gépkocsivezető. A bolt különben eléggé jól van ellátva áruval, nyári idénycikkekkel. Megfelelő a nyitvatartási ideje is: reggel héttől estig, délben kétórai szünettel. — Akad itt más hiba is — mondja egy asszony. Nézze meg az utakat! — Porosak, gödrösek. Ha itt egy autó a szó legszorosabb értelmében „elporzik”, porfelhőt vág az éppen a strandról jövők arcába. Korábban szóvá tettük a víkendtelep szemétszállítását — Most is van vele gond, bár már javult a helyzet — mondja egy nyaralótulajdonos. — Most mór elszállítják, csak rendszertelenül. Gyűlnek körém a nyaralók. — Nincs zöldségüzlet a víkendtelepen. — Hiányzik a já Szalon sör Is — mondja egy idősebb férfi. — Van jugoszláv sör, igyon azt! — kontrózik rá a másik. Győzöm írni a sok kérést. — Hanem egyet feltétlen írjon meg! Nincs a telepen telefon. Ha történik valami, futhatunk be a központba. Egy nyilvános telefonállomást igazán megérdemelnénk. — Nem lehetne ezt a főteret egy kicsit parkosítani? — kérdezi a másik és mutat körbe a bokros, poros, szemetes területre ... Délután megérkeznek a barnára sült nyaralók a strandról. Az italbolt napernyői alatt söröznek, fröccsöznek —, nótaszó is csendül... — Azért eltöltjük ám itt a nyarat, rosszabb dolgom sose legyen — mondja a délben még kenyérre váró nyugdíjas ismerősöm. Aztán tudja mit, dicsérjen meg? Az áramszolgáltatókat Ahogy terjed a telep, ők úgy követik, állítják az oszlopokat, húzzák a vezetéket. A siklósi tanács titkára fogad. Sorolom a tapasztaltakat. — Szép az a víkendtelep, bár gondunk is van vele bőven — mondja. — Az utak? A főútvonalakat lényegében elkészítettük, aszfaltosak. Igaz, hogy a csatlakozó utak gödrösek, porosak. Tavaly másfél kilométer utat építettünk a telepen. Ezt folytatnunk kell. Kibővítettük költségvetési üzemünket, megrendelést is adtunk. Csak a kapacitás kevés. A sajtóban és másutt is sok szó esett a Barátság utca állapotáról, a mélyen fekvő vizes telkekről. Az idén háromezer köbméter földet hordatunk oda. Most sokat javult a helyzet. Tudunk a lakók panaszairól, jogosnak tartjuk. Csak a kapacitás, kapacitás... Pénzünk is lenne módjával... Tudjuk, hogy hiányzik egy zöldségüzlet is. Az idén már nincs a megoldásra erőnk, de jövőre létesítünk. Ez a víkendtelep rohamosan fejlődött és fejlődik, épültek a nyaralók és „mi” — nagyon korlátozott lehetőségeinkkel — csak „mentünk” a telep után, úttal, villanyvezetékké! . . . Most talán elérjük, hogy előbb közművesítünk, aztán adjuk a telkeket. Remélem, hogy rövidesen a víkendtelepen is „utolérjük magunkat” és orvosoljuk a panaszokat. Épül a csónakázó tó. A szigetén a siklósi termelőszövetkezet csárdát létesít. Magán- személyek, intézmények újabb hétvégi házakat, üdülőket építenek. Még több lesz a nyaraló, még több az igény, amelyek érthető türelmetlenséggel várják kielégítésüket. Garay Ferenc mindenki, aki megérdemli, megtalálja a párját is, a jó befejezés — a happy and — tökéletes legyen. Drámai és operettelemek s mégsem dráma, mégsem operett: valami, ami nem a kettő között van, hanem egészen más. A színészek sokat énekelnek, az operaénekesek sok prózát mondanak, s így kovácsolódik össze sok-sok egymásrahatással, egységessé az előadás. — Ezen a nyáron a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon rendezte a János vitézt Új koncepciót akart megvalósítani, avagy a hagyományokat tiszteletben tartani? — Hiszek és hinni akarok a János vitéz naív bájában, a mindenen — még a halálon is — győzedelmeskedő mesehősben a mű petőfis lángolásában és szülőföld szeretetében és Kacsóh rajongásában, amely még a mai közönségre is tud hatni. Ezért nem szándékoztam mást tenni, mint egy mesét egyszerűen és érthetően, minden hátsó gondolat nélkül megeleveníteni a Margitsziget ideális környezetet teremtő színpadán. — A szabadtéri rendezés befolyásolja-e majd szokásos zárt, vagyis kőszínházi rendezői munkáját? — A megnövekedett térrel való találkozás nem tántorított el a kőszínházi elvektől: a színészi munka kidolgozásától. Az elnagyolás veszélyét el kell kerülni, mert azt nem csak a színész, hanem a még nagyon távol ülő néző is megérzi és megsínyli. Visszahatás? Nem hiszem, hogy a színházban érdemes lenne megvalósítani ezt a próbatempót, bár mindenkire nagy súllyal nehezedik a felelősség és nincs egy pillanatnyi lazulás, kihagyás, dekoncentráció, mert akkor soha vissza nem szerezhető másodperceket veszítünk el. Ezt a fokozott aktivitást, mint munkamódszert, azonban több próbaidő esetén is érdemes előállítani. F. D. Megválasztották Pács-Bányalizem KlSZ-bizottságát Pécs legnagyobb üzemében — a Széchenyi-akna és István- akna egyesítésével július elsején született óriás bányaüzemben — tegnap megválasztották a KISZ Bizottságot. A szabolcsi Puskin Művelődési Házban az alapszervezetek vó- lasztótaggyűlésein megválasztott 60 küldött közül 57-en jelentek meg. A küldöttek 27 tagú KlSZ-bizottságot választottak. A KISZ-bizottság tegnap megtartotta első munkaértekezletét is, amelyen megválasztották a 11 tagú végrehajtó bizottságot és Müller Gyula, Széchenyi-akna volt KISZ csúcsvezetőségének titkárának személyében a bizottság új titkárát. A küldöttértekezleten Klepach Ottmár, a Mecseki Szénbányák KISZ-bizottságának titkára adott tájékoztatót az új, nagyüzemi bizottság feladatairól, majd meleg hangon mondott köszönetét és további segítségére számítva búcsúzott el István-akna volt KISZ-titkárától, Újvári Istvántól, aki 8 évig volt a Szabolcs-bá- nyai fiatalok vezetője. A 400 KISZ-tag képviseletében megjelent küldöttek nagy figyelemmel hallgatták Szokola Ferencet, az új bányaüzem vezetőjét, aki kérte, hogy továbbra is fiatalos lendületükkel legyenek segítségére, hiszen az új üzem előtt olyan óriási feladatok állnak, amelyek csak az ifjúkommunisták életerejével, az idősebbek tapasztalatával oldhatók meg. — Szombaton Fonyád-Béla- telepen, Huszka Jenő egykori villájának —, amely most üdülő céljait szolgálja — egyik helyiségében emlékszobát rendeztek be. Este a fonyódi szabadtéri színpadon a már hagyományos nyári Huszka emlékversenyre került sor, amelyen neves fővárosi operettművészek léptek fel.
