Dunántúli Napló, 1971. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-04 / 182. szám

t971. augusztus 4. DUNÁNTÚL! NAPLÓ Brigádok az állami gondozottért Az állami nevelőotthonok­ban élő gyerekeket patro­náló üzemek, munkáskoHek- tívák munkáját, gondosko­dását nem lehet pénzben kifejezni. Munkájuk akkor éri el célját, ha megkísérlik a lehetetlent: pótolni a hi­ányzó családot. Mégis, ha összeszámoljuk, hogy ebben az évben mennyi munkával, ajándékkal támogatták az intézetek lakóit, komoly ösz- szegek jönnek ki. A pécsi, Kulich Gyula ut­cai Gyermek- és Ifjúságvé­dő Intézet lakóit két brigád látogatja rendszeresen. Az egyik a Fodrósripari Válla­lat Geisler Eta utcai részle­gének brigádja, akik rend­szeres látogatásaik során gondozzák a gyerekek ha­ját. A Vasas Ktsz brigádja a nevelőotthon udvarában hintát épített az állami gon­dozottaknak. A brigádtagok ígéretet tettek, hogy bármi­nemű javítási munkákat el­végeznek az épületben, így legközelebb az ágyak kerül­nek sorra. Mindkét patro­náló közösség a gyermek­nap alkalmával gazdagon megajándékozta játékokkal a gyerekeket. A Bakócai ÁHami Nevelő- otthon ugyancsak két üzem­mel tartja a kapcsolatot: az egyik a komlói Kossuth- akna, a másik pedig a pécsi Kesztyűgyár. A bányászok csak ebben az évben 70—75 ezer forint értékű társadal­mi munkát végeztek a neve­lőotthon területén. Az in­tézet és Kossuth-akna kö­zötti jó kapcsolatokra jel- í lemző, hogy a gyerekek to- vábbtanulását is közösen in- 5 tézik. Idén csak Bakócáról 17 vájártanulót iskoláztak be. Az intézet a vájártanuló iskola pedagógusaival kon­zultációt folytatott, ami mindkét fél számára hasz­nos volt. Még régebbi a kapcsolat a Kesztyűgyárral, ahonnan 1969 óta járnak ki a neve­lőotthonba a zömében női dolgozók. Sok brigád, köz­tük a siklósi és dombóvári üzemegység kollektívái vál­lalkoztak a patronálásra. Csertőn a gyerekeket a Mecseki Ércbánya Vállalat ércdúsítójának 24 tagú „dr. Münnich Ferenc brigádja” patronálja. A nevelőotthon parkjának számtalan játékát a gyerekek ennek az arany­érmes szocialista brigádnak köszönhetik. A közeljövőben kötik meg az intézet és o brigád között a szocialista szerződést. A patronálok ígérete szerint a jövő év­ben már üzemeim fog a játszótereket összekötő kis­vasút, s ezen kívül úszóme­dencét is építenek a gyere­keknek. Bukott felvételizők Kétharmad nem felelt meg! — Nehéz a felvételi? Gondok a Műszaki Főiskolán Évről évre jelentkező problé­mák bukkantak felszínre idén a Műszaki Főiskola felvételi vizs* gáin is. Ezúttal azonban talán kifejezőbbek maguk a számok: a felvételizők egyharmada az írásbelin bukott ki, második har­mada a szóbeli után „nem fe­lelt meg". A Műszaki Főiskolára jelentkezők természetesen nem a középiskolák éltanulóiból ke­rülnek ki, de a javarészük mégis a jó közepes tanulók közé tar­tozott. Hogyan lehet akkor, hogy az érettségin megfelelt diákok ilyen nagy hányada az írásbelin „elvérzik”? Felkészít-e a középiskola? Lássuk először, hogyan szüle­tett 154 0-ás dolgozat. Mate­matikából és fizikából kellett felvételizni, mindkét tárgyból 7-7 példát kaptak a vizsgázók. Ha az összesen 14 példából valaki kettőt jól megoldott, már mehe­tett szóbelire. A Műszaki Főis­kola szakembereinek az a véle­ményük, hogy: 1. a példáknak legalább a felét meg kellene tudni oldaniuk azoknak, akik átmentek az érettségin, 2. a pél­dák megoldási aránya mégsem fejezi, ki teljes biztonsággal azt, hogy megállná-e valaki a he­lyét a főiskolán vagy sem. Az ellentmondás csak látszó­lagos. Az, hogy a példákat meg kel­lene oldaniuk a középiskolában matematikát-fizikát tanult diá­koknak, bizonyára száz száza­lékig igaz. Hiszen a példák a középiskolai anyagból váloga- tódtak, az ott tanultakat meg nem haladták, új problémákat nem tartalmaztak. Más kérdés, hogy mennyiben játszik közre a vizsgadrukk, .hogy mennyire gyorsan ismerik fel a példa megoldási lehetőségeit a diá­kok? Mennyire „vannak benne” az ilyen jellegű példák megol­dásának gyakorlatában? Ma­gyarán: felkészítették-e a kö­zépiskolák a diákjaikat a felvé­telire egyrészt „lelkileg", más­részt a teljes anyag ismétlése, gyakorlása révén? A felvételiz- tető tanárok véleménye sajnos tagadó. A különféle típusú kö­zépiskolákból érkezett felvételi­zők — akik egyébként már ele­ve eltérő alapképzéssel, jártas­ságokkal rendelkeznek — eb­ben a dologban azonosnak bi­zonyultak: hihetetlenül leron­totta teljesítményüket a vizsga­görcs, és az egyes példák ese­tében nem tudták, hová, a tan­tárgy milyen területeire nyúlja­nak megoldásért. Bizonyította ezt a szóbeli vizsga is. Aki ép- penhogy megoldotta az írás­belit, a szóbelin — a tanár ap­ró, inkább csak megnyugtató jellegű segítségére — meglepő jól szerepelt. (Más kérdés, hogy a második harmad miért bukott ki_ a szóbeli után. Aki kettest tudott csak összeszedni az írás­belin, annak legalább két né­gyest kellett volna produkálnia a szóbelin, hogy a minimális pontszómot elérje. Ez pedig nyilván csak ritkán fordult elő.) Sok hasonló megjegyzés, pa­nasz, tapasztalat, felmérés és statisztika súlya engedi meg, hogy leírjuk a sajnálatos követ­keztetést: a középiskolák és az egyetemi-főiskolai felvételik kö­zött még mindig hatalmas a szakadék. A középiskolák nem készítik fel diákjaikat erre a — közvetlenül az érettségit követő — nagy erőpróbára, amely pe­dig azoknak egész életét befo­lyásolhatja. Hogy miért nem nyugodtak mégsem a Műszaki Főiskola ta­nárai — miért gondolják mégis, hogy a bukottak közt is akad­hatott olyan, aki egyébként al­kalmas lenne a munkára, amire a főiskola képez? Azonos példák - kérdőjelekkel Részben azért, mert — köz­tudott — a főiskolán olyan üze­mi szakembereket képeznek, akiknek elsősorban nem az el­mélet az erősségük, hanem a gyakorlat. Leegyszerűsítve ez úgy képzelhető el, hogy ide in­kább azok a gyerekek valók, akik az elméleti tárgyakban nem a legelsők, de mondjuk biciklit szerelnek vagy gépeket barká­csolnak minden szabadidejük­ben — egyszóval akiket egész érdeklődésük, alkatuk, beállí­tottságuk ilyesféle pályára tesz alkalmassá. A Műszaki Főiskola és az egyetemek azonban egyfor1 ma példákkal operáltak a felvételin. Gondoljuk el, reális-e ugyanazt a mér­cét alkalmazni a majdani üzem­mérnököknek, épületgépészek­nek, magasépítőknek stb., mint mondjuk a tudományegyetemek matematika-fizika szakra készü­lő hallgatóinak? Igaz, ellene vetheti bárki, hogy amott bizto­san csak annak volt esélye, aki mind a tizennégy példát meg­oldotta, míg itt elég lett volna a felvételhez a példák felét megoldani. A dolog mégsem ilyen egyszerű. Részint azért nem, mert lélektanilag nem mindegy, tizennégy megoldásra váró példa mered-e a diókra, vagy valamilyen látható, elér­hető magasságban várakozó mérce. Részint pedig csak ez a tizennégy példa van, ami el­dönti a jelölt továbfji sorsát. És ez a döntő. Nincsen jelen­leg semmiféle lehetőség arra, hogy próbára tegyék a felvételi­ző gyakorlati képességeit, a pá­lyára való alkalmasságát. Nincs szempont, ami befolyásolhatná helyzetét, csak a minisztérium által kibocsátott, lepecsételt, gondosan válogatott, de vala­mennyire hasonló egyetemen egyforma tizennégy példa. Ékes bizonyítékot szolgáltatott a Mű­szaki Főiskola nemrég meghir­detett előkészítő tanfolyama, amelyet a gyakorlatban dolgo­zó, estire jelentkező hallgató­jelölteknek rendeztek. Az elő­A Pécsi Nemzeti Színház új magánénekese: RÉTI CSABA Bár Mozart Don iuán című operájában Don Ottaviot, a D.onna Annához hűséges, az álnokságot megbosszulni igyek­vő lovagot énekelte emlékeze­tes sikerrel, civilben inkább Don Juánnak nézné az ember. Sportos, jómozgású, elegáns fi­atalember, átható tekintetű, csillogó szemekkel, hódításra kész kis Jávor-bajusszal. Pedig szó sincs donjuánoskodásról. Nagy szerelme: az ének, maxi­málisan leköti. Egyszer valaki megkérdezte tőle, mit csinál szabad idejé­ben? — Énekelek — válaszolt sze­rényen. 1963-ban tűnt fel. Budapes­ten a nemzetközi Erkel énekver­senyen hatalmas nemzetközi mezőnyben — tizenöt ország negyvenhat énekese közül — a III. dijat nyerte el. Ebben az évben már a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese volt. Énekesi hírnevét az Erkel ver­seny III. helyezése — énekesi pályáját Vaszi Viktor értő, se­gítő irányítása alapozta meg. Már operaénekesi pályája kezdetén, számtalan kis és kö­zépszerep alakítása és éneklé­se mellett, kapcsolatba került az oratórium nemes műfajával is. Szegeden, Budapesten, s az ország más városaiban számos oratóriumot énekelt, s reméli, hogy Pécsre szerződésével e te­vékenysége sem veszíti el foly­tonosságát. Nyolc, sikerekben, feladatok­ban gazdag évad után távozik az operokuiturájáról híres Ti­sza-menti városból. A nyolc év huszonegy tenorfőszerepet ho­zott. Réti repertoárja Mozart műveinek romantikus szerepei­től a modern zeneszerzők új ka­rakterű tenorhőseiig terjed. Többször láthattuk őt a tele­vízióban szegedi operaközvetí­tések alkalmával. Rendszeresen szerepelt a nyári Szegedi Sza­badtéri Játékokon. Kedvenc operái Mozart: Va- rászfuvola; Prokofjev: Eljegyzés a kolostorban; Verdi; Rigoletto, Traviáta; Puccini: Bohémélet, készítő folyamán is megfigyel­hették a képességeket, de eh­hez még azt is tudták, kik a gyakorlatban már kiválóan vizs­gázott szakemberek. Legna­gyobb megdöbbenésükre éppen közülük, a legjobb szakembe­rek, az előkészítő tanfolyam leg­jobb tanulói közül írtak néhá­nyon rossz felvételi dolgozatot. Mindez nem csökkenti a kö­zépiskolák felelősségét. Ahogy a Műszaki Főiskolán mondták: annyi elméleti alapozásra ná­lunk is szükség van, amennyit egy jól összeállított felvételi vizsga példáinak megoldása ki­fejez. Annyira itt is szükség van, amennyit a középiskolában a közepes tanulóknak is el kelle­ne sajátítaniuk. Hallama Erzsébet A 22. jégverés. Baranyát újabb — súlyos jég­verés érte. Az ország leginkább jégveszélyes körzete megyénk, az idei nyáron azonban a szo­kottnál is gyakrabban jelentke­zik a természeti csapás. Július 12-én szenvedte el Baranya a huszadik jégverést, majd — több hetes szünet után — ismét megkezdődtek a jeges napok Vajszló környékén pusztított a 21., Villány vidékén és a Zselic- ségben pedig a 22. jégverés. Ez utóbbi különlegességnek szá­mít, amennyiben éjjel —■ az au­gusztus elsejére virradó éjsza­kán söpört végig a megyén. Több mint 600 hold termőszőlőt károsított a jég. A legnagyobb pusztulás a zselici dombok kö­zött gazdálkodó mozsgói Zrínyi Tsz-t érte. A jég a nagyértékű konzervzöldséget verte el: több mint száz hold paradicsomot és paprikát. A kór összértéke több tízmillió forintra rúg. Mecénása: egy termelőüzem Műterem a gazdaságban Dunai árvíz, Nyári betakarí­tás, Próbahalászat Bikaion. A modern berendezés puritán „hivatali" vonalait hangulato­san ellensúlyozza a három kép a falon. És nem hagy kétsé­get: mezőgazdasági nagy­üzem igazgatói irodájában szemlélődöm. Mindhárom kép itt készült. Alkotójuk: Vincze Győző festőművész régi isme­rőse, barátja itt szinte vala­mennyi dolgozónak, vezetőnek. Kapcsolatuk — amelyet most szocialista szerződéssel is el­mélyítettek - 8-9 éve kezdő­dött, amikor a Megyei Tanács ösztöndíjával — Kelle Sándor festőművésszel együtt — egy nyáron át gyűjtötték a témát újabb műveikhez a Bikali Ál­lami Gazdaságban és környé­kén. Erről kérdeztem Zámbó Istvánt, a gazdaság igazgató­ját: — Kelle Sándor több ízben képzőművészeti ismeretterjesz­tő előadást tartott, műelemzés­sel, Vincze Győző pedig tár­latvezetéseket. Vele a továb; biakban is megmaradt, sőt erősödött is a kapcsolatunk. Kiállításokat rendezett, az em­berek szinte végigkísérhették a munkásságát, E műveiben a mezőgazdaság, illetve az em­ber és a munka ábrázolása áll a középpontban. — Hogyan lett a gazdaság Vincze Győző mecénása? — Korábbi és folyamatos tö­rekvésünk az, hogy dolgozóink a szakmai felkészültség mel­lett érzelmileg is gazdagodja­nak. Űszi-téli időszakban iro­dalmi-művészeti ismeretterjesz­tő előadásokat szerveznek a részükre, évek óta. Neves elő­adókkal. Itt voltak örsi Ferenc, Pákolitz István, Illyés Gyula ígéretét adta, hogy eljön. Ze­nében a magyar népdal szép­ségeire vetett fényt az előadó és sorolhatnám. Ilyen törekvé­Pillangókisasszony; DonfzeW? Lammermoori Lucia; Erkel: Sa­rolta; Strauss: A rózsalovag. Az operák csodálatos tenorsze­repeiből szeretne minél többet továbbra is repertoáron tarta­ni. (Ennek megnő a realitása azzal, hogy a Pécsi Nemzeti Színház operatársulata a követ­kező szezontól repertoárműsort is játszik rendszeresen.) Még egy tenorföszerep kí­vánkozik a bemutatáshoz, amelyre különösen büszke Réti Csaba. Lehár Ferenc: Mosoly országa c. nagyoperettjének Szu-Csong-ját is énekelte, ját­szotta. A bonviváni szerepkör sikeres megoldása éppen a bi­zonyíték, hogy Réti nem csupán énekes, hanem kiváló színész is. Mikor felhívtuk telefonon, hogy mit üzen a pécsi közön­ségnek, a következőket mond­ta: „A Szegeden kialakult és meglévő operakultúránaik úgy érzem én is részese voltam. Most Pécsett kívánom folytatni a zene, a színház szolgálatát és vágyam, hogy tudósom to­vább gazdagodjék. Egy új kö­zönségnek igazán bemutatkoz­ni valójában csak színpadon le­het. örömmel várom az új fel­adatokat, az új közönséggel való találkozást." B. L seink része a Vincze Győzővel kialakult kapcsolat is. Ű min­den évben visszatér. Témát gyűjt, alkot és közeli kapcso­latban áll a kétkezi munkás­emberekkel itt a gazdaságban. Ennek a hatása mind jobban érezhető. Az emberek általá­ban is megbarátkoznak lassan a modern lakberendezéssel. Nem mindegy azonban, mi ho­vá kerüljön, mivel díszítsék a szép, modern lakást. Képző- művészeti tárgyak vásárlása előtt tanácsot, véleményt kér­nek. Formálódik az ízlésük. Az­zal is, hogy akármit nem tesz­nek ki a falra ... Mi pedig vendégünknek tekintjük Vincze Győzőt, most már állandóraia gazdaság egy csöndes zúgá- ban berendeztünk részére egy műteremszobát... Jártam itt. Tágas, napfényes a szoba, modern bútorokkal a sarokban vadonatúj festőáll­vány. Környezetében szépen ápolt kastélypark, sétányokkal, ősfákkal. Az ablak előtt bólo­gató lombok, távolabb gazda­sági épületek. Ideális alkotó­hely lehet. Vincze Győző festőművész: — Több képemet megvette a gazdaság, többet ajándékul adtam. Rendkívül nagy jelen­tőségű, hogy biztosítják szá­momra az alkotómunka felté­teleit: azt a légkört, ahol al­kotni lehet... Ez a hegyháti vidék közel áll hozzám. Ezen a dombos tájon, Somogybán születtem. Most azonban nem a gyermekkori élmények, ha­nem a modern gazdaság ha­talmas táblái, a technika mo­numentális méretei hatnak rám itt. Ezzel szeretnék beha­tóbban foglalkozni. Tervem: a gazdaság világát mélyebben és átfogóan ábrázolni. Itt töltöm a nyári szabadságom, de ké­sőbb is vissza-visszatérek: él­ménnyé fogadni, vászonra vin­ni a mezőgazdaság őszi-téli at­moszféráját is. Ez a fajta kapcsolat egy mű­vész és egy gazdasági terme­lőüzem között ma még ritka. Baranyában — ismereteink sze­rint - egyedüli. S ahhoz, hogy kialakuljon, önmagában kevés, ha „adva van" egy üzem és egy művész. Más is kell. A Bikali Állami Gazdaság­ban évek óta 6—6 előadásra szerződést kötnek a Déryné Színházzal. Tavaly 34 ezer fo­rintot költöttek, oz idén 55 ez­ret használnak fel kulturális célokra; ebből 25 ezer forintot a községi klubkönyvtár közös fenntartására. Évente tervszerű és tudatos művészeti ismeret- terjesztést folytatnak, rendsze­resen 3—400 főnyi, többségben fizikai dolgozó hallgatóság kö­rében, a gazdaság saját szín­háztermében. Meggyőződés­ből, mert ez is kell. „Hogy az emberek érzelmileg is gazda- aodjanak .. W. E. — Wurlitzerek. A Dunaszek- cső és Vidéke Fogyasztási Szö­vetkezet négy községének presz- szójában működik zenegép. Egynegyed év alatt a bevételből újabb wurlitzert vásárolhatnak, amelyet a bári presszóban állí­tanak fel. Emlékezés Berze Nagy Jánosra Huszonöt esztendeje halt meg 67 éves korában. Pécsett volt tanfelügyelő (tanügyi főtaná­csos), de élete során az egész országot bejárta. A magyar és nemzetközi folklore és népmese­kutatás egyik legnagyobb kivá­lósága, Ipolyi Arnold és Kál* mány Lajos méltó utóda, mun­kássága Bartókéhoz és Kodályé­hoz hasonlítható; új utakat nyitott meg és jelentős egyéni eredményekre jutott, elmélet­ben és gyakorlatban egyaránt. Baranyai magyar néphagyomá­nyok című gyűjteménye mind módszerében, mind anyagában nagyszerű, példát mutató, halá­la után kiadott művei: az Égig érő fa és a Magyar népmese­típusok klasszikusnak számíta­nak. Működése helyét emlék­táblával jelölték meg. Hivatalaink szomszédosak vol­tak, s így elég sűrűn érintkez­hettem vele. Sok érdekes dol­got mesélt gyűjtő útjain szer­zett tapasztalatairól, az egyko­ri ország eldugott zugaiban élő népek ősidőkből fennmaradt szokásairól, hagyományairól; nagy kár, hogy személyes élmé­nyeit nem örökítette meg. Sze­mélyét illetően szerény volt, de sajnálkozva említette nem egy­szer, hogy java munkáit, fon­tos eredményeit nem tudja köz­readni. Ám emiatt sem csüg­gedt el, erős hivatástudat fű­tötte: „Est deus in nobis" — mondotta, s ennek az istenség­nek szolgálata megnyugtatta. Minthogy közvetlenül érintkez­tünk, nincsenek leveleim tőle, csupán egy írásos üzenetét és egy levelezőlapját bírom, s eze­ket azért közlöm, mert egy cik­kéről és két, tudtommal számon nem tartott munkájáról van szó bennük, amiket ismertetni kíván­tam a Janus Pannonius Társa­ság folyóiratában, a Sorsunk­ban. Az üzenetet íróasztalomon hagyta a könyvtárban, miután hiába keresett: Kedves Barátom! Már több­ször voltam itt. Nem azért, hogy annyiszor háborgassalak. Arra akartalak kérni, hogy két hét múlva: augusztus 16-án a kézi­ratért el fogok jönni. Addig ll légy szíves a gondját viselni és az áta-bota írást átfutni. Saj­nálnám, ha a múltkor a hosz- szadalmas firkálással és most a sokszori kereséssel fárasztotta- Ick volna, de az utóbbira szük­ség volt, t. i. hétfőn egy hétre elutazom. 16-án de. 10 és IOV2 óra között jövök. Pécs, 1943. Vili. 5. Szívből üdvözöl kész híved Bencze Nagy János. Az „áta-bota írás” Dömötör Sándor: Hetedhét országon túl című könyvének ismertetése volt; megjelent a Sorsunk 1943. 4. számában. Másik üzenetét az állandó riadózás miatt postán küldte: Pécs, (19)44. szeptember 14. — Kedves Barátom! A „Ma­gyar nép és a folklore" című füzetemet ma reggel az aszta­lodra tettem. A „Világ közepe" című munkám ismertetésére ajánlom Dr. Korompay Berta­lan, középisk. tanár, m(agyar) népr(ajzi) múz(eumi) tisztvise­lőt . . ., aki az ugor rokonság vallásrendszerét s vallási viszo­nyait tudtommal tanulmányozza. Szíj Gábornak a levonat 2 pldban leendő küldése ügyében mór írtam. Szeretettel köszönt híved: Berze Nagy János. U.i. Az örökké alkalmatlan­kodó riadózás miatt írok így! Hogy miféle cikk ügyében írt Szij Góbornck, arra már nem emlékszem. — A levelezőlapon említett két munkáját Berze Nagy műveinek kezem ügyébe eső bibliográfiában nem talá­lom, ezért felhívom rájuk az illetékesek figyelmét. Várkonyi Nándor — Üj tűzoltószertár épül Sza- lántán. A több helyiségből ólló létesítmény költségei 200 ezer forintot tesznek ki, melyhez o Belügyminisztérium 150 ezer fo­rintot, a Baranya megyei Tanács 50 ezer forintot biztosított. A tűzoltószertár felépítését ez év október végére tervezik. A ki­vitelezést a helyi termelőszövet­kezet építőbrigádja végzi.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom