Dunántúli Napló, 1971. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-28 / 202. szám

1971. augusztus 28. DUNANTOLI NAPLÓ 7 Világhírű tudósok az oktatásról S zeptember 23—26. között Pécsett tartotta jubileumi ván­dorgyűlését az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Az ülé­sen neves fizikusok és fizikatanárok vettek részt. Az előadá­soknak mintegy a fele a fizika tanításának problémáit ölelte fel — az általános iskolától az egyetemekig. Ebből az alka­lomból készítettük az alábbi beszélgetéseket Jánossy Lajos és Marx György Kossuth-dijas akadémikusokkal, akik nemcsak tu­dományáguk nemzetközi hirű képviselői, hanem a fizika okta­tásának gyakorlati szakemberei is. tott fogalommai vagy síkban, körpályán történő mozgást vagy pedig a sík tengely kö­rüli forgását képzeli el, ami a gömbfelületet megközelíti. így az elképzelt modell nem felel meg a hidrogénatom tulajdon­ságainak. Ezért úgy kell elkép­zelni - magyarázza a profesz- szor —, hogy egy atommag kö­rül elektronfelhő van, amely a sztratoszférához hasonlóan he­lyezkedik el. így már kielégí­tően magyarázható az elektro­mos, illetve mágneses tér hatá­sára történő polarizáció, ké­miai kötés stb. — Milyen más magyarázat adódik akkor a fizikában és a kémiában, ha módosítjuk az atomról alkotott modeil-képün- ket? — Nézzük elsőnek a kovalens kötés magyarázatának kérdését a kémia tanításában — mondja a professzor. — Ugyanis a kova­lens kötésre azt a magyarázatot adják, hogy két elektron közös pályán kering tovább. Ez a Bohr-féle modellel egyáltalán nem magyarázható, mert az pusztán egy atomra alkalmaz­ható. — Von-e kielégítő magyará­zat? — Igen — válaszolja a pro­fesszor. — A modern felfogás szerint ezt a jelenséget is kielé­gítően tudjuk magyarázni. Ha tehát két atom olyan közel ke­rül egymáshoz, hogy elektron- felhőik mintegy egybeolvadnak, közöttük homopoláros, azaz ko­valens kötés alakult ki. így nem nehéz a heteropoláros kö­tés magyarázata sem a tanuló számára. Természetesen a je­lenlegi elképzelés sem tekint­hető tökéletesnek. Világszerte folynak a különböző kutatások az igazság minél tökéletesebb megközelítésére. Az atom szerkezetének bizo­nyítása igen magasfokú mate­matikai következtetéseken alapszik, amit középiskolás szinten igen nehéz volna kö­vetni, de Jánossy professzor vé­leménye szerint nincs is rá szükség. Ezért könyvében arra törekedett, hogy a hosszas és bonyolult matematikai leveze­tések nélkül, minőségi magya­rázatot adjon és így értesse meg a legbonyolultabb össze­függéseket is. Éppen ezzel ke­rülhető el a tanulók felesleges megterhelése. Már közhelynek számít, ha azt mondjuk, az atomkorban élünk, de ezért és csakis ezért szükségszerű a korszerű termé­szettudományos oktatás, amely­hez Jánossy professzor mun­kássága jelentősen hozzájárul. T. L MARX GYÖRGY: A fermészef- tudományos nevelés feladatai — A fizikai és biológiai vi­lág, amiben élünk, valóban bá­mulatra méltó és csodálatos. A világ növekvő mértékű meg­értése és ismerete révén min­den ember — nem lényeges, hogy milyen mértékű az álta­lános műveltsége, vagy észbefi képességei mekkorák —, meg­elégedett lehetne és harmoni- kusabban élhetne. A boldog­ság forrásai nem olyan bősé­gesek, hogy az ember megen­gedhesse magának e fontos források kia-knázatlanságát. Ha majd a háború veszélye végleg elhárul, és a világ a béke és barátság folytonosan fennáfló korszakába lép, az átlagem­ber intellektuális tevékenysége a boldogság olyan forrása le­het, amely összemérhető azzal, amihez érzelmei révén jut. Ezeket a szavakat Marx pro­fesszor Linus Carl Pauling-tól idézte, aki kétszer kapott No- bel-díjat; először kémiai kuta­tásaiért, másodszor a béke ér­dekében kifejtett működéséért. Professzor úr. miben látja a természettudományok oktatá­sának jelentőségét? — A természettudományos nevelés intellektuális őröm for­rása, a modern világkép alap­ja és a tudományos-technikai forradalom előfeltétele — mondja a professzor. Ennek el­lenére mégsem érték el a ter­mészettudományok iskoláinkban azt a színvonalat, amelyen pél­dáid a fiatalság matematikai és anyanyelvi nevelése van. A professzor ennek egyik okát a természettudományok elszigeteltségében látja? — Meggyőződésem — foly­tatja a professzor —, hogy a fizika, kémia és a biológia ösz- szehangoltabb, egymásraépülő tanítása, ugrásszerűen megnö­velheti a természettudományos nevelés hatásfokát. A termé­szettudományt az anyagi vi­lág megismerését műveltségünk alapjává teheti, amelyre az absztraktabb matematikai, nyelvi, művészeti és történelmi oktatás is támaszkodhat A természettudományok összehangoltabb tanítása ér­dekében milyen problémákat szükséges szemügyre venni? — Ma a természettudomány tanítását az élőlényekkel kezd­jük, majd a molekulákat tanít­juk a kémiában, rugókat és emelőket a fizikában. A termé­szet legalapvetőbb és legegy­szerűbb törvényéig a gimná­ziumban, vagy a főiskolán, egyetemen jutunk el. Ez fejete- tejére állított helyzet — állapí­totta meg a professzor. — Vi­lágszerte kísérletek folynak, hogy a természettudományos gondolkodás biztos alapjait ne utólag rakjuk le a főiskolán, hanem kezdetben az általános iskola alsó tagozatában. — Az anyag megismerhető­sége, objektív tulajdonságainak mérhetősége — kölcsönhatás, mozgás, változás, okság, tér és idő, irreverzibilitás, élet, fejlő­dés stb. csupa olyan fogalmok — mondja a professzor —, melyekre nem csupán a fiziká­nak, de egész műveltségünknek támaszkodnia kell. Ésszerű te­hát, hogy az egyetemes elvek­re támaszkodva haladjunk az egyszerűtői, a komplex élette­lentől az élő felé. így elképzel­hető, hogy a természettudomá­nyos nevelés az érettségi előtt az anyagszerkezet átfogó meg­ismerésébe torkollhat, ahol a kvantumfizika mozgástörvényei szerint, egységben értetjük meg tanítványainkkal az atomma­gok, atomok és molekulák, kristályok szerkezetét, a tran­zisztor működését, az égitestek és az élet keletkezését. — Ez olyan nagyszabású program, amelynek realizálása sok tudós, tanár, pedagógus együttműkö­dését, kísérletezését kívánja, de bele kell vágnunk, mert a cél buzdít és kötelez. Azzal kapcsolatban, hogy a természettudományos gondol­kodás alapjait már az általá­nos iskola alsó tagozatában le lehet rakni — professzor úr tud-e valamilyen hazai eredményről? — Igen — válaszolja. — A magyar fizikusok pécsi vándor- gyűlése két napon ót foglalko­zott ezekkel a kérdésekkel. Mindenki meggyőződhetett róla, aki ott volt és hallotta, hogy a természettudományos gondolko­dás biztos alapjait már az alsó tagozatban le lehet rakni. Hogy nem ábrándokat kerge­tünk, azt éppen a pécsi peda­gógusok bizonyították — mond­ja a professzor, majd hivatko­zik Gajári István munkáira, aki felsótagozatos fiúk és lányok kezébe adja a kísérleti eszközö­ket, hogy iskolai tanítás után, odahaza fedezzék föl önmaguk részére a természet objektív törvényeit. A professzor ezután hi­vatkozik Pálffy Györgyné főis­kolai adjunktus tevékenységére is, akinek vezetésével egyes ál­talános iskolák alsó tagozatá­ban játszva tanulják meg a kis emberkék a természettudo­mányos gondolkodás alapjait, úgy, ahogy eddig az egyetemen tanulták. — Pálffy Györgyné eredmé­nyei országos érdeklődés* vál­tottak ki. Bizonyítják, hogy a modern természettudomány for­radalmi előretörését nemcsak kevesek és kiváltságosak követ­hetik. A tudományos-techni­kai forradalom tudatosan cse­lekvő részévé kell tennünk fia­talságunkat, egész népünket — mondta befejezésül Marx György professzor. Takács László Tenyésztésűk igen kifizetődő Piócák és gyógyítás JÁNOSSY LAJOS: Az atomfizika oktatása közép­iskoláinkban ötven évvel ezelőtt egyes i*- leotoi tankönyvek még azt ír­ták az atomról, hogy az az anyag legkisebb része, amely már tovább nem osztható. Pe­dig az idő tájt a kutatók igen érdekes és zseniális felfedezé­seket értek el az atom további szerkezetéről Ma legnevesebb professzorok, akadémikusok ír­nak tankönyveket. Az oktatás korszerűsítésének problémája tudományos társaságok témá­in­Mindazok, okik az Iskolai oktatás és nevelőmunka élvo­nalában küzdenek, valameny- nyien azzal a meggyőződéssel végzik munkájukat, hogy az is­kola pedagógiai műhely,, tehát termelő üzem. Az iskola emberi értéket hoz létre, mert felhasz­nálható ismereteket raktároz- tat el, képességeket fejleszt, te­hetségeket bont ki, jellemet ko­vácsol, személyiséget formál. A fizika közismerten a »ne­hezebb” tantárgyak egyike ál­talános és középiskolában. Já­nossy Lajos professzor a gim­náziumok fizika tagozatos osz­tályai számára írt tankönyvet az atomfizikáról. Arra kértem a professzort, tájékoztasson arról, milyen célt szolgál az atom­fizika oktatása középiskolában? — Az atomfizikai ismeretek alapját képezik a modern ter­mészettudományos világképnek, fontos segítője lehet korunk mindennapi tudományos-tech­nikai előrehaladásán munkál­kodó embernek. — Milyen problémát kellett megoldania a tankönyv meg­írásakor? — Az egyik problémát az atommodellek ismertetése je­lentette. Ugyanis az atom szerkezetéről valamilyen köze­lítő képet, illetve elméletet szükséges adni a diáknak, mert ez megkönnyíti az ismeretanyag szemléltetését és irányt mutat a további előrehaladáshoz. A különféle elméletek és atom­modellek felállítása során két­ségtelenül ma is jelentős he­lyet foglal el a Bohr-féle atom- modell. Tárgyalása feltétlenül fontos — állapítja meg a pro­fesszor —, azonban sem ke­gyeletből, sem kényelemből nem szabad jelentőségét eltú­lozni. Nem beszélhetünk tehát Bohr-féle pólyákról, mert a tu­domány mai állása szerint ezek nem léteznek. Ha a tanulónak az iskolában azt mondjuk, hogy a hidrogénatom egy atommag­ból és a körülötte a Bohr-féle pólyán keringő elektronból áll — biztos, hogy az atomról ki­alakított képe nem tükrözi a valóságot, mert az így kialakí­Bizonyos betegségek kezelé­sénél — a modern orvostudo­mány nagyszerű eredményei ellenére — még ma is szerep­hez jutnak a sok évszázados múlttal rendelkező piócák. Többnyire reumatikus bántal- mak, klimax-zavarok, aranyér- panaszok, vagy vérelvonás ese­tén kerül sor „bevetésükre”. A piócaharapás természetes forrósa két fontos gyógyászati hatóanyagnak: a hisztaminnak és a hirudinnak. Mindkettő a harapással egyidőben az ál­lat szájüregi mirigyeiből ürítő- dik ki. A hisztamintestecskék fájdalomcsillapító hatásúak, a hirudin pedig véralvadásgátló tulajdonságú, Az utóbbinak ak­kor látják jó hasznát az orvo­sok, amikor tartós, folyamatos vérzést akarnak megindítani, az olvadás ugyanis csak akkor indul meg, cmikor a hirudin már teljesen kimosódott a seb­ből. Az elmondottak az orvosi piócára vonatkoznak, mely a gyűrűsférgeit csoportjának egyik tagja. Az állat hengeres testének elején és végén egy- egy tapadókorong van, ezek segítségével araszolva változ­tatja helyét. Az elülső tapadó- korong rejti magában a szájat, melyben három félkör alakú, fűrészes élű, izmok segítségé­vel mozgatható s így sebvó- gásra igen alkalmas állkapocs van. Jóllehet a piócák iránti ke­reslet az utóbbi évtizedek so­rán erősen megcsappant, még ma is elég tekintélyes mennyi­ségre van belőlük szükség, s tenyésztésük igen kifizetődő dolog. Az orvosi pióca a sekély és nyugodt vizű, agyagos fenekű, dús növényzetű tavakban „óf­zi magát otthon”, ugyanakkor a homokos fenekű tavakat nem kedveli. Minden élőlény kerüli a tenyésztésre, szaporításra szolgáló 15—20 négyzetméter nagyságú kis állóvizeket, ame­lyek legfeljebb fél méter mé­lyek. Ha mégis arra téved egy- egy állat s iszik a vízből, hir­telen megjelennek a piócák, áldozatukra tapadnak, s csak akkor hagyják el, amikor kb. 25 grammra, eredeti testsúlyuk nyolcszorosára duzzadnak fel. Minden tenyész-tóban több ezer pióca él és les „megcsa­polható" élőlényekre. Kísérte­ties látvány részese lesz az ember, amikor a látszólag holt vízbe kavicsot dob. Mihelyt a vízfelület gyűrűzni kezd, mint­ha „forrna” a viz, a piócák mindenfelől odasereglenek, szinte „tolonganak”, hogy mi­nél gyorsabban a remélt áldo­zatra vessék magukat. Ez a mohóság megkönnyíti a tenyésztők munkáját a szál­lításra érett állatok kihalászá­sakor. Hosszú csizmában lassan végigsétál a tavacskán a „pió­cahalász”, majd a porba ki­érve a csizmájára tapadt pió­cákat lesöpri — természetesen gumikesztyűs kézzel — egy porcelánedénybe. A piócákra kórházak, gyógy­szertárak, szanatóriumok és or­vosok tartanak igényt. Tekinté­lyes mennyiség átvevői a gyógy­szergyárak, amelyek a fon­tos véralvadásgátlót, a trom­bózis leküzdésére nélkülözhe­A kábítószer-fogyasztás háttere A kipróbálóktól a menthetetlenekig SOKATMONDÓ TANULMÁNY 237 SZENVEDÉLYES KÁBÍTÓSZERES SZEMÉLYRŐL A Nyugat-berlini Tör­vényszéki Orvostan­intézet egyik kutatócsoport­ja nemrégiben tette közzé 237 szenvedélyes kábítószer- fogyasztóról szóló tanulmá­nyának első adatait. 1970- ben, amikor a kutatócsoport Friedrich Bschor törvényszé­ki orvostani professzor veze­tésével vizsgálatának első részét befejezte, a nyugat­berlini bűnügyi rendőrség 857 esetben indított eljárást az ópium-törvény megszegői ellen. Ez azt jelenti, hogy 1965 óta (73) 12-szeresére emelkedett a kábítószerek tiltott használatával kapcso­latos bírósági tárgyalások­nak a száma. A tanulmány során megin­terjúvolt 165 férfi és 72 női személy feleleteit egyben egy jóval nagyobb társadalmi ré­tegre nézve is reprezentatívnak lehet tekinteni. Meg kell vi­szont állapítani, hogy a bünte­téstől való félelem miatt vagy egyáltalán a felvilágosítás megtagadásából kifolyólag minden óvatosság és tárgyila­gos felmérés ellenére sem le­hetett teljes mértékben elosz­latni a kutatócsoport tagjaival' szembeni bizalmatlanságot, aminek következtében számta­lan érdemleges adat még tisz­tázatlan maradt A megkérdezett személyek szinte kivétel nélkül a hasis vagy marihuana fogyasztóinak köréből kerültek ki. Mintegy ötven százalékuk a hasison ke­resztül jutott kapcsolatba a kábítószerekkel s ennek a „be­vezetőszernek” a megismerése után a hallucinogénekhez, így például az LSD-hez pártolt ót. A kutatók e mellett a két ka­tegória—mellett még -további két csoportot különböztetnek meg: a „kipróbálókat”, akika kábítószer kipróbálása után még ki tudtak szabadulni ezek bűvös hatásköréből és az ún. „ópiumistákat", akik az ópium­nak, származékainak vagy pe­dig a többi erős kábítószerek­nek a rabjaivá váltak. A tanulmányban szereplő személyeknek több mint a fe­le iskolai tanuló (76) vagy egyetemi hallgató (67) volt. Lényegesen alacsonyabb, kb. ennek a két csoport nagyságá­nak a felét tette ki az irodai alkalmazottak (33), a munká­sok és tanoncok (33) aránya illetve az értelmiségi dolgozók, így az orvosok, tanítók és mű­vészek (27) száma. A kábító­szerfogyasztók közül 88-an még a 19 éves kort sem töltöttékbe. 146-an 20—48 évesek voltak. Ha az ember korcsoportok szerint analizálja a kábítószer­fogyasztókat, akkor világosan ki lehet mutatni, hogy a húsz évnél idősebbek sokkal erő­sebb mértékben hajlamosak politikai és szociális engage- mentra, mint a fiatalabb nem­zedék, akiknek inkább az a kívánságuk (48%), hogy „nyug­ton hagyják őket”. A berlini tanulmány további érdekes adatokon kívül azt is kimutatja, hogy a kábítószer­rel való első kapcsolatra több­nyire (91 százalékban) baráti, tehát privát körben kerül sor. A fiatal kábítószerfogyasztók ijesztően magas rétege szinte kizárólag olyan személyekből tevődik össze, akiknek jelentős gátlásaik vannak: akik kibon­takozási és tájékozódási ne­hézségekkel rendelkeznek s akiknek nehezükre esik saját énjükét megismerni. Mivel ezek a jellembeli gyengeségek álta­lában a vitatkozásra való nagy­szabású hajlammal együtt lép­nek -fel, ez a fiatalokat olyan körökbe sodorja, ahová köny- nyen be lehet jutni, a kábító­szerfogyasztóknak a társadal­mi normákkal oppozícióban ál­ló szervezeteibe. Sokan közülük azt hiszik, hogy ezáltal esetleg megszabadulhatnak bizonyta­lanságuktól, tanácstalanságuk­tól, összekuszált, zavart gon- dolatmeneteiktől, életszemléle­tüktől Az állatok is tudnak hazudni A kis hód egy kanadai ál­lattenyésztő gazdaságban él­degélt, várva, hogy egyszer majd ő is megnő. Ha nem akarta, hogy idősebb és erő­sebb „rokonai” ellökdössék az etetővályútól, kénytelen volt mindennap elsőként menni reg- . gelizni. A hódoknál is, mintáz embereknél, az erősebb joga, az ököljog gyakran érvényesül. Azonban mégsem minden esetben. Mert egy reggel, ami­kor a hód elkésett és már nem fért a vályúhoz, a gazda látja óm, hogy a kis hód a folyó fe­lé veszi útját és őrülten kezdi csapkodni a vizet a mancsá­val. Ez a világ minden hódjá- nál a vészjel. tetlen hirudint vonják ki az ál­latok testéből. A tudományos folyóiratok hírt adtak róla, hogy egy idő óta szokatlan élőlények „ed­zésével” foglalkoznak frankfurti kutatók. Az első német rakéta­utasok ugyanis — bármennyire furcsának tűnik is — piócák lesznek. Úgy vélik, hogy a pió­ca űrutazásra, és az ezzel kap­csolatos tudományos kísérlete­zésre rendkívül alkalmas, mi­vel életfolyamatai nem szen­vednek tartós kárt akkor sem, ha a tápanyagfelvétel egy vagy másfél évig szünetel, illetve csökkent mértékű. A súlytalan­ság állapotában fellépő és tu­dományos szemszögből kiérté­kelhető anyagcserezavarok pe­dig az emberi szervezetre vo­natkoztatható feltevésekre ad­nak lehetőséget. Több évig tartó űrutazásokat terveznek a kísérleti állatokkal, melyek az út tartama alatt steril vérrel táplálkoznának. Abban a pillanatban a töb­biek ijedten kiabálni kezdtek és száz felé futottak. A kis hód pedig szépen beletelepedett a vályúba. Ezt és sok más ehhez hason­ló történetet mond el Vitus B. Dröscher „A barátságos álla­tok” címmel nemrég Nyugat- Németországban megjelent könyvében. A szerző be akar­ta bizonyítani, hogy a hazug­ság, a ravaszság, az álnokság egyáltalán nem emberi lele­mény. A kakasok a baromfiudva­ron kívül úgy tesznek, mintha szemet találtak volna, hogy ki­csalogassák onnan a tyúkokat, amelyek eddig ellenálltak csá­bításuknak, és így erőszakkal megnyerik őket. A madarak világában, a sirályok utánoz­zák a csibék járását, hogy a közeli fészkekhez lopakodhas­sanak és eleséget raboljanak, „Ezek az állatok — hangsú­lyozza Dröscher — tudatosan használják faji ösztöneiket, hogy becsapják társaikat, ki­elégítsék saját érdekeiket.” Kétségtelen, hogy egy „embe­ri lény" sem járt volna el ra- vaszabbul, mint egy óllatkert- ben az a fiatal macskamajom nőstény, amely rövid „szerelmi kalandba" keveredett egy fia­tal majomúrfival. Hirtelen meg­jelent a „főnök”. A macska­majom, hogy a főnök haragját lecsillapítsa, abban a pillanat­ban karjaiba vetette magát, s panaszos nyögéseket hallatott, mintha megtámadták volna. Közben még arra is volt gond­ja, hogy szerelmére kacsintson. Még néhány ilyen tanulmány és rájönnek, hogy az álnok­sággal olyannyira rágalmazott ember, amellett, hogy feltalál­ta a tüzet és a kereket, „fel­találta” a hűséget, a becsüle­tességet és az igazságot is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom