Dunántúli Napló, 1971. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-17 / 193. szám

1971. augusztus 17. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Oj gyár a bajai „prérin“ fl jármííprogram szolgálatában „Idegenforgalom“ a Szőlészeti Kutató Intézetben Egy éve, 1970. augusztus 20- án avatták fel Baján, a Kismo­tor- és Gépgyár új üzemét. A Bajától Szeged felé vezető mű­ét mentén —, ahogy ezt a he­lyiek mondják a „prérin" — épült fel az új üzem. Tizenkét holdon 14 651 négyzetméteres területet építettek be, melyen a legnagyobb terjedelmet a hi­degüzem és a felületkezelő csar­nok foglal el, 10 700 négyzet- métert. A több mint 170 millió forintos beruházás 1967-ben a talajrendezéssel kezdődött, a következő évben került sor az épületek felhúzására, majd a harmadik évtől kezdve a gépi berendezések beszerelésére. Az avatás évében már több mint ezer dolgozó, harmincnyolc szá­zalékában nő, kezdhette meg a termelő munkát. Az út felől a gyár modern irodaépülete látható, mögötte sorakoznak a tágas, világos üzemcsarnokok, a leghaszno­sabban szolgálva a termelési folyamatot. Az udvaron újtele­pítésű fák, frissen parkosított területek, gépjármű-parkoló, kerékpár- és motormegőrző. Igaz ugyan, hogy a munkakez­désekhez és műszakváltásokhoz biztosítottak autóbuszjáratokat, a dolgozók, akiknek kétharma­da bajai, saját járműveiket jobban kedvelik. Baja és Pécs nincs messze egymástól, és így ezt az üzemet is sok kapcsolat fűzi városunk­hoz. Amikor látogatásomkor az üzem kapujából egy fiatal lány felkísért az irodaházba, elsőként pécsi ismerősei után érdeklő­dött, sőt azt is megkérdezte, hogy melyik tónczenekar ját­szik az Olimpiában. Később azt is megtudtam, hogy az üzem fia­tal műszaki szakembereinek je­lentős része Pécsett a Ziper- novszky Károly Gépipari Techni­kumban végzett, az idősebbek közül többen levelező tagoza­tán tanult, sőt a technikumnak jelenleg kihelyezett osztálya működik az üzemben. Több pé­csi üzemmel álltak és állnak je­lenleg is kereskedelmi kapcso­latban. Az üzem átadása óta sok a látogatójuk, akik elsősorban ter­mékeik iránt érdeklődnek, kí­váncsiak az előzményekre, a gyár fejlődésére. A gyár elődje, a Bajai Fém­ipari Vállalat 1959-ben alakult. Kezdetben lakossági javítószol­gálattal foglalkoztak, majd ké­sőbb rátértek a füstcsövek, mér­legek, világító berendezések gyártására. Négy év múlva a budapesti Kismotor- és Gép­gyár kötött velük kooperációs együttműködést, boxer-motorok gyártásával bízták meg őket. Termékeik minőségével elége­dettek voltak. A további fejlő­dés új beruházást igényelt. Amikor 1964-ben az üzem a Kismotor- és Gépgyár 5. számú gyáregysége lett, ezt is bizto­sítani tudták. Az új gyár, már új profillal kezdte meg termelé­sét: járműszerelvények és mo­toralkatrészek gyártására tér­tek ót. A gyár látogatóit, az érdek­lődőket az irodaház egyik fo­lyosóján házi kiállítás fogadja, mely betekintést nyújt, hogy mit is gyártanak a bajai gyár­ban. Kenőolajhűtőket, kenőolaj­szűrőket, fékkamrákat, légsűrí­tőket és légfékszerelvényeket készítenek, melyekre a jármű­program végrehajtásában nagy szükség van. A legkülönbözőbb járműkarosszéria és felszerelési cikkek is a gyár terméklistáján szerepelnek: ablak- és ajtóke­retek, ablak- és ajtófelszerelé­sek, csomagtartók, fogasok, fo­gantyúk, járműipari hamutartók és hulladékgyűjtők, zárak, ki­lincsek, csuklóspántok, betűk, jelzőtáblák, mosdók, szellőző­berendezések felszerelési tár­gyai. Termelési értékük már az első évben meghaladta a 150 millió forintot. Az új gyárban messzemenően gondoskodnak a dolgozók szo­Az új gyáregység makettje ciális ellátásáról, korszerű mos­dó, öltöző, konyha, étterem épült. A gyár dolgozóinak nagy többsége fiatal, az átlag élet­kor harminc év. Eddig 12 mér­nököt és 70 technikust neveltek ki, jelenleg kétszáz ipari tanu­lójuk van. A gyár vezetői elmondták, hogy a járműprogram célkitű­zéseinek megvalósítása egyben gyáruk további fejlődését is biztosítja. A tervek szerint 1980- ig termelési értékük 500 millió forintra emelkedik. A IV. ötéves tervben újabb 85 millió forintos beruházást irányoztak elő, mely­nek kétharmadát gépi berende­zések vásárlására kívánják for­dítani. Ez lehetővé teszi, hogy exportlehetőségeiket kihasznál­ják, hiszen termékeik iránt ér­deklődnek a Szovjetunióból, Csehszlovákiából és Lengyelor­szágból is. A fejlődő gyárban a tervidőszak végére 2500 mun­kás foglalkoztatására nyílik majd lehetőség és hogy ezek között nagy számban legyenek szakemberek, a következő tan­évtől mór ötszáz ipari tanuló képzéséről gondoskodnak. Baja város büszke lehet fej­lődő, új gyárára. M. E. Ilyenkor nyáron a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet pe esi telepei is élénk idegenfor­galmat bonyolítanak le. A Bo­ranyába érkező termelőszövet kezeti turistacsoportok gyakran veszik be programjukba a pé esi Szőlészeti Kutató Intézet megtekintését, mint országos hírű helyi nevezetességet. Szombaton egy 34 fős Békés megyei termelőszövetkezeti cso­port látogatott el Szentmiklós- ra és Máriára a kamuti Béke Termelőszövetkezetből, akik két­napos baranyai tartózkodásuk­ból fél napot szántak rá az in­tézet telepeinek megtekintésé­re. Velük érkezett a Szolnok megyei Tanács KlSZ-szervezeté- nek 11 fős küldöttsége is. Dél előtt fél 10 órai kezdettel Má- ria-telepen Németh Márton, az intézet vezetője fogadta a cso­portot, s bemutatta a telep Ma­gyarországon egyedülállóan gazdag szőlő- és fajtagyűjte­ményét. A teleplátogatás Szent- miklóson folytatódott, ahol Mé- rei Klára, az intézet munka­társa ismertette az ott folyó metszési és tőkeművelési kísér leteket, amelyek iránt a kamuti termelőszövetkezeti csoport tag­jai különös érdeklődést tanúsí­tottak, miután szövetkezetük egy jelentősebb szőlőtelepítési program előtt áll s ehhez kí­vántak tapasztalatokat szerezni pécs-baranyai útjukon. A tegnapi teleplátogatás dé­li 1 órakor fejeződött be a kí­sérletek borainak bemutatásá­val. Az alföldi vendégek, akik először jártak itt, elismeréssel nyilatkoztak a látottakról. Mínusz 20 fokot mutat a higanyszál Dermesztő helyek a kánikulában Na, persze — mondta vala ki a minap, ebben az agyfor­raló hőségben — van, ahol más a helyzet. Nem kell a dol­gozónak nylonzacskóban jeget kötnie a hóna alá! * Kellemes hideg levegő csap­ta meg arcomat, s letörölte homlokomról az izzadtságcsep- peket Aztán egyre lejjebb ke­rültünk, s már valahol a Sallai utca alatt járunk, amikor meg­szólalt Szabó Tibor, a pezsgő­üzem pincemestere: — Az már ott a vége. Be­falazták — nincs ró szükség. — Hány fok van? — Ügy tizenkettő-tizennégy. De nem maligánban ... A kettes pince a legszebb. Aránylag száraz a levegő. Százhektós hordókban áll a bor — legjobb a zánkai Zöld- szilváni. Pohár kerül elő — a csillogó nedű megtöri a lámpa fényét. Közben a pince­mester magyaráz, hogy mit, s hogyan öntenek össze, miből lesz a piros pezsgő meg a többi. Letesszük a poharakat és megindulunk az ötödik szint­ről felfelé. Máglyába rakott, milliónyi pezsgőspalack mellett visz utunk. Görbe Jánosné és Schmidt Mártonné egy kisko­csiba rakodják őket. Három­száz palack — hat mázsa fér bele. — Jobb itt, mint odafent...? Ujjammal a plafon felé mu­tatok. Hűtőgépszerviz PÉCS. MEGYERI ÜT 65. Tel.: 11-52. MINDEN TÍPUSÚ HŰTŐGÉP JAVITASA. Elcsodálkoznak. Kár volt fel­tennem a kérdést... « Furcsa egy helyzet: 33,8 fok árnyékban, míg meg itt pu- fajkót húzunk, s a fejre vatta­sapka kerül. A Kaposvári Hús­kombinát pécsi gyáregységé­nek „hűtőszekrényébe" készü­lünk. Lázár János raktárkezelő bátorít: „hojtsam fel nyugod­tan a gallért is”. Az első zsilipelésen átver­gődve — kompresszorok ajtót fújnak hideg levegőből — mí­nusz öt fok fogad. De alig, hogy hozzászokik a tüdőm eh­hez a januárhoz — a belső terembe invitál a kalauzom. A félméteres faajtó méltóságtel­jesen csukódik mögöttünk. Va­lahol az északi sarkon vagyunk. A higanyszól mínusz 20 felé tendál. — Kitűnően érzi itt magát a vágott baromfi! Többször fordul a hűtőkocsi, míg Kaposvárról naponta a nyolc és félvagon aprójószágot meghozza. — Nátha ..? — Megesik. Többször fordul az ember, s az á negyven­ötven fok különbség egy kicsit sok. — Hol jobb? Bent, vagy kint. .? — Otthon. * A sörgyár ászokpincéjébe Mosonyi Ferenc művezető tár­saságában indulok — a hir­telenjében kölcsönkért vattaka- bót csak felül melegít. Gyors szétnézés után — olyan nulla és három fok kö­zött van —, mielőtt bemen­nénk a melegendőbe, letörök egy darab jeget a szerteágazó, deresen-fehér, sörszállító csö­vek egyikéről. Csillog, mint a cseppkő, s az apró kristály­szemek lassan fogyni kezde­nek »• • A Pannónia Sörgyár ászokpincé- jében a hőkicserélő berende­zésre vastag jég rakódott. Csiga Lajos éppen tízóraizik. Kis szoba — a falon hősugár­zó. Ritkán kapcsolják ki — mondja. Fogai lassan őrlik a paradicsom-szalonna-kenyér ka­tonákat. — Ha véletlenül munka köz­ben nedves lesz az ember kö­nyöke, csak pár nap múlva tudja meg. — Reuma? — Bizony. S ha nem lenne Harkány, vagy Hévíz, hát nem is tudnám, bírnánk-e itt több éven keresztül? * Ügy látszik, hogy néhol a hi­deg sem éppen kellemes eb­ben a kánikulában. Nem kí­vánják a jegelt fröccsöt, a ventillátort, s bundát húznak az emberek. De azért kibírják. Mint mi . . . a meleget. Kozma Ferenc Levelek és levélírók AZ ÉVENTE BEÉRKEZŐ, mint­egy másfélezer levélből és a közel ennyi személyesen elő­adott panaszból bajosan lehet­ne kigyűjteni, majd statisztiku­san megállapítani a téma sze­rinti megoszlást. Változatossá­gukban, sokrétűségükben is ösz- szetettek, mert a legkisebb sé­relem vagy öröm kifejezése láncként kapcsolódik a nagy egészhez, a társadalomhoz, amelyhez tartozunk, amelyben élünk. Hogy ezt példával is il­lusztráljuk, idézzünk néhány sort egyik levélírónk régebben publikált, s azóta orvosolt „egyéni” sérelméből. „Községünkben tavaly nyá­ron alakult meg a törpe vízmű társulat, melynek alapszabálya szerint engem is háromezer fo­rintos .érdekeltségi hozzájáru­lásra’ köteleztek. Figyelmen kí­vül hagyták 81 éves koromat és havi 260 forintos nyugdíjamat és ez ideig 880 forintot vontak le tőlem részletekben. Égbeki­áltó igazságtalanságnak tar­tom, hogy tőlem is annyit köve­telnek, mint egy ereje-teljében lévő szépjövedelmű családtól. Hiába kilincselek, hiába tilta­kozók, mert mindenütt az alap­szabály sérthetetlenségére hi­vatkoznak . . ENNYIT A LEVÉLBŐL, amely­nek kivizsgálása során mi sem kaptunk kedvezőbb választ az illetékesektől. A fogadtatások jegét némiképpen feloldotta ugyan a Vízügyi Igazgatóság jogászától kapott válasz, ami szerint az albérletben lakó pa­naszos a hozzájárulás felét át­háríthatná a háztulajdonosra, ha ezt az igényét írásban kö­zölné a társulattal. A bökkenő azonban ott volt, hogy a társu­lat évente egyszer ülésezik és rendkívüli összehívását csak a „rendes tag” kérheti, illetve kö­vetelheti. Ezért azt javasolta, hogy a panaszos kérje felvéte­lét a társulatba, mert úgymond, csak ez esetben kerülhet sor szociális helyzetének figyelem­be vételére. E javaslat jóhiszeműségéhez nem férhet kétség, de a „meg­oldást" túlságosan bonyolult­nak, mi több, bürokratikusnak tartottuk, s e véleményünknek hangot is adtunk annak idején. Az eredmény nem maradt el. A következő számunkban már ar­ról számolhattunk be, hogy a Vízügyi Igazgatóság társulati csoportja személyesen kivizsgál­ta az ügyet és a jövőben gond­ja lesz arra, hogy nemcsak Sza­badszentkirályon, hanem a me­gye valamennyi társulatánál elejét vegyék az említetthez ha­sonló antiszociális intézkedések­nek. Tehát így vált közüggyé a vizsgálatok elején még magán­sérelemnek tűnő szabadszent­királyi eset. TERMÉSZETESEN százával so­rolhatnánk még más példákat is, amelyek hasonlóképpen iga­zolják a magánügy és a köz­ügy kapcsolatát, de adjunk he­lyet olyan leveleknek, illetve le­vélíróknak is, akik túl az őket ért személyes sérelmeken, min­denekelőtt a közösség érdekei mellett emeltek szót, nem egy­szer szenvedélyes hangú, de építő szándékú véleménynyilvá­nítással. Példának néhány sort egyik drávacsehi panaszosunk leveléből. „Mindmáig megőriztük a Du­nántúli Napló egyik négy év előtti példányszómát, amelyben dicsérő sorok jelentek meg az emberi összefogás nagyszerű példáját statuáló társadalmi munkánkról. Ugyanebben a cikkben arról is szó esett, hogy: „igaz, a kerékvető köveket még ezután kell elhelyezni és az ár­kon is volna még itt-ott munka, de a kövesút végül is készen áll, méghozzá önerőből, és ez a lényeg .. Pedig a „lényeg" igazában az lett volna — írták —, ha a fentebb említett hiányosságokat mielőbb pótolják az illetékesek. De az utóbbira lassan négy éve várunk, miközben az utunk oly­annyira megrongálódott, hogy a MAVAUT is beszünteti a já­ratait. És mi akik annyi verej­téket, munkát fektettünk az épí­tésébe maholnap arra a sors­ra jutunk, hogy ismét sárban, latyakban járunk. Véleményünk? Ha annak idején mi nógatás nélkül is megtettük a magunkét, akkor joggal elvárjuk ugyanezt az illetékes állami szerveinktől is." Hasonlóképpen jellemezhet­nénk azokat a levélírókat is, akik nemcsak a legszűkebb pátriájuk, hanem a város, a megye legszorítóbb gondjait vi­selik a szívükön, szót és helyet kérve ezek nyilvános feltárásá­ra. Ejtsünk néhány szót a jogi tanácsadás tapasztalatairól is. Évente mintegy ezren fordulnak hozzánk olvasóink legkülönbö­zőbb problémáikkal. Újabban igen nagy számú a gyermek­eltartással kapcsolatos panasz, többek között ilyenek: Ki med­dig, ki miért köteles eltartani a gyermeket, és az eltartót mi­ként biztosítják arról, hogy a megítélt tartásdíjat meg is kap­ja. Ugyanis a jelenlegi rendel­kezésekben sok még a kibúvá- si lehetőség, vagyis nincs kel­lőképpen biztosítva a gyerme­kekről való gondoskodás zavar­talansága. Legújabban olyan problémákkal jelentkeznek, amelyekről korábban csak el­vétve esett szó. Például lehet-e és milyen körülmények között víkendtelket, szőlőt venni, to­vábbá hogyan kell megosztani az osztatlan tulajdont, vagy amíg régebben a falusi lakos­ság fő problémája az volt, hogy mit nem kell, mit kell be­vinnie a tsz-be, addig ma a legtöbb kérdést így teszik fel: hány munkanap után jár a isi­ben fizetett szabadság, vagy g bevitt föld, s egyebek után, milyen összegű megváltás jár stb. Persze ezek mellett szép számmal találni olyan kérdése­ket is a jogi tanácsadónk jegy­zetfüzetében, amelyekre bizony nem kis gondot okozott a vá­laszadás. Csak egy derűs pél­dát a sok közül. Egy csinos fiatal lány szinte egy lélegzettel tette fel a kö­vetkező kérdéseit: „Mi a rend­je, módja annak, hogy egy hét leforgása alatt összeházasod­hasson egy külföldi fiatalem­berrel, miközben az ezzel járó formaságok is egyúttal elinté­zést nyernek. Az esküvő után azonnal letelepülhet-e férje kül­földi lakásán, mert ha ez netán hosszabb huza-vonába kerülne, ami rendszerint a szerelem ro­vására megy, akkor melyik ál­lam jogszabályai szerint lehet a válást lebonyolítani." Noha ez utóbbit csak kurió­zumnak szántuk, de emellett egy kicsit annak illusztrálására is, hogy milyen változatosak, sokszínűek a tanácsadásaink. VÉGÜL, de nem utolsósor­ban röviden szólni kell az „Ano- nymusokról", a kézjegyükkel adós levélírókról is, akik leg­többször így kezdik, vagy feje­zik be a leveleiket: — elnézést a névtelenségért, de ismerve a gyárunkban (hivatalunkban, tsz- ünkben stb.) uralkodó légkört, nem szeretnék X. Y. sorsára jutni, aki az utcára került szó­kimondásáért. Igaz, volt rá eset, hogy va­lósnak bizonyult e panaszok egyike-másika, de a példák többsége mást bizonyított. A jobbik esetben azt, hogy a fel­keresett üzemekben, ha némi huzavonával is, de foglalkoztak az üggyel, tehát nyílt titokkal találkoztunk. A legtöbb esetben azonban a jóhiszeműségnek még a leghalványabb jelét is megcáfolták a névtelen levél nyomán tett vizsgálatok, melyek amellett, hogy felesleges idő­pazarlással jártak, kellemetlen órákat okoztak az igaztalanul megvádoltaknak csakúgy, mint a vizsgálatot folytató újságírók­nak. Pafinkus György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom