Dunántúli Napló, 1971. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-15 / 192. szám

Ara: 1 forint Világ proletárjai, eavesüíietek! Dunántúlt napló xxviii.évfolyam, 192.szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1971.augusztus 15,vasárnap Ki a jő ember? Nem szeretem a „jó embere­ket", s a népszerűség hajhá- szókat sem. Nem szeretem azo­kat, akik munkásmúltjukat, ho­vatartozásukat bizonygatva időnként leereszkednek egykori munkatársaik közé, és learatják a simogató elismerést, egyben nagylelkűen kiosztják a kötele­ző vállveregetést, az „elintézem barátom”-okat, a „meglesz pajtás”-okat. Aztán megelége­detten nyugtázzák az egykori barátok búcsúzás utáni dicsé­retét: jó gyerek ez, nem válto­zott semmit, nem tagadott meg bennünket. Más kérdés, hogy az ígéretekből valóraválik-e va­lami, s megint más kérdés, hogy a fehér asztalnál, alkal­mi találkozásokon elhangzó kérések jogosak-e. Nem azokról a munkásveze- tőkről van szó, akik szorgalmuk, szaktudásuk, politikai tisztán­látásuk és emberségük folytán vezető beosztásba jutottak és közben egy pillanatra sem fe­lejtették el egykori munkatár­saikat, barátaikat, akik egyet­len alkalmat sem mulasztanak el, hogy csak néhány órára is fel ne elevenítsék a közös har­cok és élmények emlékeit. A népszerűségvásárlókról be­szélek, a „jó emberekről''. Azokról, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy szigorú­ak, s időnként egy kicsit „rossz emberek" is legyenek, mert hiányos a szaktudásuk, mert csak a „népszerűség" tartja őket pozíciójukban. A napokban találkoztam egy volt munkatársammal. Rég aka­rok veled beszélni - mondta Az üzemvezetőjére panaszko­dott, aki mindkettőnknek főnö­ke volt, s akit ismerősöm sze­rint mindketten jól ismerünk. De mennyire másként. Szerinte ez a vezető elfelejtette, hogy valamikor ő is csillésként dol­gozott. Megtagadta egykori bá­nyásztársait, a munkások min­den kérése süket fülekre talál nála. Legutóbb vacak 40 szál deszkát kért - az egyik óvo­dában kellett, meseházat sze­retett volna építeni. Az üzem­vezető megtagadta a kérést, nem gondolt arra, hogy az óvo­dában bányász szülők gyerme­kei játszanának a meseházban. Hivatkozott egy régebbi poli­tikai vezetőre, akitől nem lehe­tett úgy kérni, hogy meg ne ígérje: ha lehet segítek, aki bármikor leült a melóssal egy fröccsre ... Elég! Hát ki a jó ember? Az említett politikai vezető, aki ugyan gyakran beült a munká­sokkal a kocsmába, de a bá­nyában csak a legritkábban lá­togatta meg őket, aki jónéhány alkalommal kihasználta saját érdekében funkcióját, s közben hagyta, hogy a pártszervezet­ben anarchia legyen, s akit vé­gül is a kommunisták leváltot­tak. Vagy az, aki egy halálra ítélt üzemből néhány év alatt élüzemet, a szénbányák egyik legstabilabb bányaüzemét te­remtette. Aki, bár nem ül be a kocsmába, s akit talán nem le­het úton-útfélen megállítani, aki ugyan soha nem ad fele­lőtlen ígéreteket, de egyetlen jogos, teljesíthető, s a nagykö­zösség érdekeivel nem ellen­tétes kérést sem tud megtagad­ni. Igaz, nem adott 40 szál deszkát egy óvodához. Nagy érve volt régi munkatársamnak, az apukának: nem magamnak, a közösségnek kértem. De ezer ember dolgozik abban a bá­nyaüzemben, jópáran közülük egy életet ledolgoztak ott, joga lenne mind az ezernek arra, hogy 40 szál deszkát kérjen. S az már 40 ezer szál deszkát je­lentene.' Jó ember lenne ak kor az üzemvezető, ha egyetlen fillér nyereséget sem kapná­nak? Jó ember a szentesi Ther- mál szövetkezet volt elnöke, aki 80 millió forintot herdált el? A parasztok szerették, mer: minden kérésüket teljesítete, la­kodalmat rendezett a tsz-tagok gyerekeinek, dísztemetést az el­hunytaknak. Csak az élők most nem tudják, hogy mihez kezd­jenek a közös vagyon kirabol' roncsaival. Ki a jó ember? - Hajlamo­sak vagyunk arra, hogy azt higgyük: jó ember a barátko­zó igazgató, a fusizás, lógás, hanyag munka felett szemet- hunyó művezető. Én is voltam „jó ember”. Még aknász vol­tam, jónéhányszor szemet hunytam, ha vízöblítés nélküi fúrtak a bányászok. Sajnáltam őket — néhány lyuk miatt ne legyenek nyakig vizesek. Jó gyerek ez - hallottam, amint elhagytam a munkahelyet. Ak­kor jólesett. Nemrégiben a Tü­dőszanatóriumban jártam, s ta­lálkoztam kőportó! terhes tüde- jű bányászokkal. Azok is köz­tük vannak, akiknek egykoron jó gyerek voltam. S talán a legfurcsább az egészben, hogy a „jófiúság” nem is kifizetődő. Hallottam olyan esetről, amikor a sofőr megunta várni főnökét, mert az tovább maradt, mint szá­mította, s a sofőrnek otthon programja volt. Csodálkoztam, hiszen annyira jóba voltak, in­kább baráti, mint főnök-beosz­tott viszony volt köztük. A gép­kocsivezető mindig azt hangoz­tatta: milyen jó főnöke van. Azt hiszem — vonta le a keserű ta­nulságot ismerősöm — pöffesz- kednem kellett volna az autó­ban, mint valami nagygóré, s nem jófiúnak lenni, akkor más ként történik minden. Persze, a hozzáférhetetlen, a megközelíthetetlen, a munká­soktól elszakadó vezető, még ha a legjobb szakember is, egy idő után elveszti lába alól a talajt, megsemmisül, mint ahogy rég kiment már a divat­ból az a vezetőtípus is, aki a gyárudvaron végigmenve meg­mentette legjobb lakatosának zsákutcába jutott házasságát, két családot új lakáshoz jutta­tott, s fizetésemelést adott a könyvelőnek. Bizonyára „jó em­ber" volt, s talán szerették is Én viszont a szigorú, igazsá­gos, következetes, széleslátókö­rű „rossz” embereket szeretem. Remélem, hogy mi vagyunk többen. Az elmúlt évi bányász­napon a „rossz” ember vezet­te üzemben voltam. Zsúfolásig megtöltötték a bányászok azt a termet, ahol három esztendő- vei ezelőtt alig néhányon lé­zengtek a bányásznapi ünnep­ségen. Egy asszony mellettem szipogott, régebben ő is dolgo­zott a bányában: az üzemveze­tőre mutatott — ilyen jó em­berrel még nem találkoztam - mondta. Pedig ő sem kapott deszkát. Csak nyugodt, biztos megélhetést, talán egy kicsivel nagyobb kenyeret és embersé­get, Én neki hiszem el, hogy ki a jó ember. Mert, ha mindenki úgy lenne jó, mint ez az üzem­vezető, hazánkban egyetlen apukának sem kellene a mese­házakhoz összekoldulnia a deszkát. Lombos! Jeni Tizenhatmillió forintos beruházás / Több ivóvizet kap Pécs Tisztított szennyvizet használ tavasztól nyolc nagyüzem Hazánkba érkezik az iraki külügyminiszter Pécs város nem rendelkezik víztartalékkal, hétezer köbmé­ter hiányzik naponta a nyári hónapokban. Azt a megoldást, hogy a különféle üzemek tisz­tított szennyvizet használjanak ipari célra, már tíz évvel ez­előtt javasolta a Pécsi Víz- és Csatornamű. Késleltette a meg­valósulást, hogy az érdekelt vállalatok idegenkedtek a tisz­tított szennyvíz alkalmazásától. Fordulatot jelentett, hogy a minőségi vizsgálatok kedvező eredménnyel zárultak. A KÖJÁL szakvélemény szerint a különle­gesen szűrt, tisztított szennyvíz megfelel a követelményeknek. Ezt követően megállapodás jött létre a vízmű, valamint a jelen­leg Duna-vizet használó szén­mosó, Kokszmű, Dohánygyár, Bőrgyár, Porcelángyár, AKöV, Autójavító Vállalat és a Beton- árugyár között. A jövő évtől valamennyien tisztított szenny­vízzel dolgoznak. Az alapot a már meglévő, 1964 óta üzemelő, öt kilométer hosszú gerincvezeték alkotja, amely üszögtől a Verseny ut­cáig húzódik és Duna vizet jut­tat a gyárakba. A napi hat­ezer köbméter kapacitású ve­zetéket új, 2,3 kilométer hosszú szakasszal meghosszabbítják a közeljövőben. Tizenhat millió forintos beruházással épül ki a 1 teljes vezetékrendszer 1972 ta­vaszára. Már elkészült az ala­pozása a programba tartozó, 500 köbméteres acélszerkezetű víztározónak, amely üszögön létesül. Ugyanakkor a pécsi szennyvíztelepen önálló szivaty- tyú-telepet helyeznek üzembe. Azáltal, hogy az összesen hét kilométeres vezetékrendszer tisz­tított szennyvízzel látja el a gyárakat, naponta 4 ezer köb­méter Duna-víz szabadul fel. Abdul Karim Al-Sheikly, n Iraki Köztársaság külügyminisz­tere — Péter János külügymi­niszter meghívására — vasárnap este hivatalos baráti látogatásra Magyarországra érkezik. Csökkent a fesziillség a szíriai—jordániai határon Nagyüzem a íelüljáró területén Áthelyezik a vasútvonalat Csatornáznak, gázvezetéket fektetnek Épül a Dráva-híd A címben van némi túlzás. Mármint abban, hogy épül a Dráva-híd. A majdan Dráva- szabolcs és Donji Miholjac kö­zött ívelő 316 és fél méteres, legnagyobb magyar-jugoszláv hatórhíd építésének még csak az előkészületei folynak. A Hídépítő Vállalat július 20-án kezdte meg a felvonulást a kiszemelt területre. Azóta megtörtént a területrendezés, épülnek a felvonulási épületek, sőt Szekszárdról építési anya­gokat szállítottak a helyszínre. Készen állnak az átmeneti munkásszállások is. Lakói már javában bontják a régi hídfőt Drávaszabolcsnál, amint ezzel végeznek, - rövidesen - a túl­só parton is hídfőbontás követ­kezik. A munka tehát ütemsze- rűen folyik. Minden szerv és vállalat, amelynek köze van a hídépítéshez, igyekszik zavar­talanná tenni a munkát. A ju­goszláv partnerek bejelentették, hogy határidő előtt kezdi meg a híd-felépítmény acélszerkeze­teinek gyártását a Slavonski Brodban működő Duro Dako- vics cég. Az idei program szerint eb­ben az évben elkészülnek az új hídfők. Több vállalat dolgozik egy- időben a Siklósi úti felüljáró építésénél. Házakat bontanak, árkokat ásnak, kábeleket fek­tetnek, rendezik a területet. A Kaposvárról érkezett válla­lat dolgozói az új csapadék fő­gyűjtő csatornát betonozzák a Volán 12. Vállalat székháza előt­ti részen. A csatorna aljzata a helyszínen, fedőrésze előregyár­tott elemekből készül. Az elemek gyártására Hirden vállalkoztak. A közeli napokban újabb mun­katerületet foglalnak el a ka­posváriak, közvetlenül a vasúti sínpár mellett építik meg a csa­tornát, s ezzel előkészítik a tere­pet a vasútvonal ideiglenes át­helyezéséhez, amelyre még ez év őszén sor kerül. A kecskeméti vállalat a gáz­vezetékek munkagödreit ássa a Baranya-Tolna megyei Állatfor­galmi és Húsipari Vállalat Bol­gár Néphadsereg úti épületeitől a Légszeszgyár utcáig. A DÉ- DÁSZ már az új kábelek fek­tetésén munkálkodik ugyancsak ezen a szakaszon. A Beruházási Vállalat pécsi kirendeltségénél még mindig várják a Pécsi Víz- és Csatorna­mű Vállalat szerződését. Noha az utóbbi vállalat nemrég nyil­vánosan is megígérte a szerző­dés aláírását és a reáváró mun­kák elvégzését, szerződéskötésre eddig nem került sor. A Beru­házási Vállalat és a kivitelezés­ben résztvevő vállalatok aggá­lya jogos: biztosítható-e ilyen körülmények között az össz­hang? Az eredetileg előírt ütemet ed­dig sikerült tartani. Szépen foly­nak a szanálások, már lebontot­ták a Volán 12. Vállalat útban- lévő épületeit is azt a sarkot kivéve, ahol a darabáru szállí­tással foglalkozó iroda van. Kissé lassan történik a törmelé­kek elszállítása, de ez egyelőre nem akadályozza a munkát. Szombaton nem jelentettek összecsapásokat a jordániai- szíriai határról. A Reuter tudó­sítója a határmenti Ramsza városába (Jordánia) utazott, s onnan azt írta, hogy a feszült­ség láthatóan csökkent. Szádot elnök szombatra vir radó éjjel személyesen felhívta telefonon Asszad szíriai elnö­köt és sürgette a fegyvernyug­vást. A telefonbeszélgetésre azt követően került sor, hogy Sza- datnak Damaszkuszban járt sze­mélyes megbízottja, Szadek hadügyminiszter Asszaddal foly­tatott pénteki tárgyalása után visszautazott Kairóba. A leg­frissebb jelentések szerint az egyiptomi miniszter Szadat „sürgős üzenetét” tolmácsolta a szíriai államfőnek. A szíriai—jordániai konflik­tus „mellékzöngéjeként” szom­baton a MEA (Middle East Airlines) libanoni légitársaság felfüggesztette Jordániába in­duló járatait. A társaság döntését indokol­va arra hivatkozott, hogy jor- dániai „nyugtalanság" miatt és utasai védelmében határozott így­Állategészségügyi állomást avattak Pécsett Nem csökken a forgalom a Balatonon Régen volt arra példa, hogy augusztus közepén is telt ház legyen a Balaton déli part szállodáiban, kempingjeiben és egyéb nyaralóhelyein. A vona­tokon most is zsúfolásig meg­telt kocsikban érkeztek a vi- kendezők, az országutakon gép­kocsikaravánok hosszú sorai kígyóztak már a délelőtti órák­ban. Telt ház volt a szállodák­ban, kempingekben egyaránt és semmi jelét sem lehet még látni annak, hogy csökkenne a forgalom. A Siótur kempingjei­ben mintegy 15 ezer hazai és külföldi vendég tartózkodik. > Rá sem lehet ismerni Pécsett, a Megyeri úton a régi állat­kórházra és környékére. Az épü­letet többszázezer forintos költ­séggel korszerűsítették, kisállat­kórházzá alakították ót, mögötte pedig modern kétszintes új épü­let áll: a Baranya megyei Ta­nács Állategészségügyi Állomá­sa. Építésére és berendezésére közel hatmillió forintot költöttek, négy korszerű laboratórium, iro­dák, garázsok kaptak benne he­lyet. Az új létesítményt szombaton délelőtt dr. Soós Gábor, a me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese adta ót az állategészségügyi szakembe­reknek. Megjelent az avatóün­nepségen Horváth Lajos, a Ba­ranya megyei Tanács elnöke és Czégény József a Megyei Párt­bizottság osztályvezetője. — Baranya megye állatte­nyésztése, állati termék termelé­se, állategészségügye országo­san elismert színvonalon áll, megérdemli ezt a minden tekin­tetben korszerű állomást. Az ál­lategészségügyre, az állatte­nyésztés korszerűsítésével, új módszerek alkalmazásával, az eddiginél is nagyobb feladat vár, s itt a magas színtű szelle­mi felkészültség mellett, bizto­sítva vannak a munka anyagi és műszaki feltételei is. Azt szeret­nénk, ha az állategészségügyi állomás nemcsak a gyakorlati munka, hanem az állategész­ségügy tudományos, konzultá­ciós és propagandaközpontja is lenne — mondta dr. Soós Gá­bor. Megköszönte az állomás létrehozásán fáradozó megyei szervek támogatását, segítségét, majd kitüntetéseket adott át. A „Mezőgazdaság kiváló dolgozó­ja" kitüntetést kapta: Róth Jó­zsef, az állategészségügyi állo­más osztályvezetője, Albrecht János, a Baranya megyei Ma­gas- és Mélyépítő Vállalat épí­tésvezetője, Bien József, a válla­lat művezetőié és Takács József, a MÉM munkatársa. A jelképes avatás — a szalag elvágása — után dr. Láng Mik­lós, megyei főáliatorvos, a házi­gazda, végigkalauzolta a ven­dégeket az új létesítményen. Mohács a Duna vizéről nézve

Next

/
Oldalképek
Tartalom