Dunántúli Napló, 1971. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-13 / 163. szám
?971. júfius 13. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Kisiparosok a községekben Maradjon, mester! A kisiparosok nem szeretik a „maszek” szót. Elfogadják, egy- " más között, kicsit gúnyosan, használják is, de ha valaki így közelít feléjük, rögtön begubóznak: „ez nem a mi emberünk .,." Pedig a már-már közhasználatú szó régen elvesztette eredeti jelentéstartalmát, régen elmúlt az az idő, amikor a kisiparost szükséges rossznak tekintettük. Szemléletünk változott, a szó maradt, inkább köznyelvünk rövidítő kedvének bizonyságául... Ijesztően fogy a fodrász és a szabó Kevés a kisiparos. Ezt számokkal is lehetne bizonygatni, de majd mindenki megbizonyosodik róla, ha törik, szakad valami, s szakembert keres. Baranyában kétszeresen érződik a hiányuk, hiszen a néhányszáz lelkes községek ellátása szinte kizárólag rájuk vár, ott az állami szövetkezeti iparnak igazán nincs sok „keresnivalója1’. Kitűnően szemlélteti ezt a „szolgáltatás-térkép” is, amelyen a sásdi járás a leghalványabb folt, mert ott még az aprónál is apróbbak a falvak. Ijesztően fogy a fodrász és a szabó, a mesterek egyre másra csukják be a boltjaikat és megpróbálnak valami jövedelmezőbb foglalkozás után nézni, vagy a szakmájukban maradnak, de bejárnak a legközelebbi nagyobb településre, valami komolyabb céghez. Azt hiszem nem kell magyarázni, párszáz lelkes faluban nincs annyi borostás férfi, nem készül annyi ruha, amennyiből megélhetne a mester. A többi szakmában is van lemorzsolódás, de jóval kisebb, — talán azért, mert a javítanivaló több lesz, a kis falvakban élő mesterek száma viszont kevesebb... Megyei szinten nagyjából stabil a helyzet, sőt, ha csak a statisztikát nézzük, egyre több lesz a kisiparos Baranyában. Az idei év első felében az abszolút növekedés 150 volt, vagyis ennyivel többen kértek ipar- engedélyt, működési engedélyt, mint ahányon visszaadták az ipart. Csalóka kép: a műhelyüket bezárt kisiparosok többsége főállásban dolgozott, ebből élt, míg az új kisiparosok túlnyomó része dolgozik valahol, s csak másodállásként foglalkozik javítással, szolgáltatással. Jelenleg a Baranyában tevékenykedő magánkisiparosok egynegyede „másodállásos”. Nyilvánvaló, hogy szabadidejükből csak keveset tudnak lakossági szolgáltatásokra fordítani, így ez az imponálóan hangzó növekedés legfeljebb stabilizációra elég, kapacitásbővülést semmiképpen sem jelent. Két tábor A kisiparosok megítélésében a közvélemény két, egymástól élesen elkülönülő táborra szakadt. Az egyik szerint a kisiparosok milliomosok. A másik, „beavatottabb” csoport: agyonnyomja őket az adó. Még a számtani középarányos sem közelíti meg a valóságot. Vannak igen nagy jövedelmű kisiparosok, de nem a javító-szolgáltató szakmákban, és nem falun. A másik: az iparmegszüntetések okai között csak nagyon elvétve szerepel a magas adóra való hivatkozás. Kivételek mindkét esetben lehetnek. Az ötezer lélekszámnál kisebb községekben a javítószolgáltató kisiparos két évig teljes adómentességet élvez. Sokan visszaélnek ezzel a kedvezménnyel. Ipart váltanak, két évig dolgoznak, aztán köszönik szépen. Inkább kontárkodnak. Nem azért, mintha olyan magas adót kellene fizetni —, hanem mert egyáltalán adót kell fizetni. A kontárkodás reneszánszát éli. Hidason például az ipart váltóit lakatost a kontárok majd kiűzték a községből, — féltve a mellékesen szerzett forintjaikat. . . Nagyon kellene az iparos a kis falukba, — panaszkodnak az emberek, panaszkodnak a tanácsok. Amikor a szolgáltatásokról van' szó. Mert amikor az adókról van szó, rögtön pénzügyi szemmel nézik a dolgokat, s nem nagyon gondolnak arra, hogy méltónyosabb adó megállapításával ott tartsák a kisiparost. Nem törvénytelenségre, inkább rugalmasságra gondolok, és azt is el tudnám képzelni — amit az iparosok javasoltak —, hogy meghatározott szakmákban, adott községekben a mestereknek a két év eltelte után sem kellene adót fizetni. Szükség lenne iparosra, akár másodállásban is, de a vállalatok nem szívesen engedik a dolgozóikat — sokan emiatt nem tudnak ipart váltani —, arra való hivatkozással, hogy a szakmunkás elfárad a maszek munkában, s ez a főállásban végzett munka rovására megy. Naiv igazság, mert nehéz elhinni, hogy aki legálisan akarja folytatni tevékenységét, az nem dolgozik illegálisan, engedély nélkül. Persze „baráti szívességből”, hiszen másképp meg kellene büntetni kontárkodás miatt. Valaki így fogalmazott: „ez a nagyüzemi kontártermelés . . Felesleges megtagadni az engedélyt, hiszen azt vissza is lehet vonni, ha kiderül, hogy az illető otthon akar dolgozni, s a gyárban lógni. Akkor is javul a helyzet, ha a kevés kisiparos többet dolgozik. De nem tud többet dolgozni — ott sem, ahol bőven van munka —, mert többségük még mindig manufakturális szinten tevékenykedik. Kisgépek kellenének, korszerű műhelyek. Korábban a létbizonytalanság arra késztette őket, hogy minél kevesebbet invesztáljanak a műhelyekbe, — most fordított a helyzet. A korszerűsítéshez persze pénz kell. Kölcsönt kaphatnak az OTP- től, de csak nagyon kevesen merik vállalni. Az ok: nyolc százalékos kamat. Vándoriparosok A kisiparos magánember, saját érdekeinek képviselője. Munkája a falvakban közügy, hiszen legalább az alapvető szolgáltatásokat biztosítani kell. Ebből a meggondolásból indult el egy új szellemű kezdeményezés a pécsi járásban: azokban az apró falvakban, ahol csak a szakmájából nem tud megélni az iparos, a tanács és a termelőszövetkezet közösen igyekszik segíteni rajta, maradásra bírni, hiszen ha elmegy, mindenki rosszul jár. Segítenek például úgy, hogy az iparos feleségének munkát biztosítanak a termelőszövetkezetben, vagy a mesternek ajánlanak fel valami kiegészítő jövedelemforrást, hogy a faluhoz tudják kötni. Törvényes keretek között, kölcsönösségi alapon. Vándoriparosok. Hivatalosan „átjáró" iparosoknak nevezik őket, de ez a lényegen nem változtat. A szükség hozta ezt is: a községnek iparos kell, az iparosnak meg kell élnie. így aztán vándorol a mester, a hét meghatározott napjain egyik, , másik, harmadik, vagy negyedik faluba. Főleg a fodrászok, cipészek vándorolnak, a tanács örül ennek a megoldásnak is, nem ritkán a tanácsiroda alakul át igeiglenes műhellyé. A jövedelemkiegészítésnek más, talán kevésbé ismert módszere is van. A törvények lehetővé teszik az iparcsoporton belüli iparbővítést, ami magyarra fordítva ennyit jelent: ha valakinek iparengedélye van, a hozzá közelálló, az iparcsoporthoz tartozó szakmára is megkaphatja az engedélyt, ha arról nincs is szakmunkás bizonyítványa, mesterlevele. így egy iparos több szakmát is el tud látni. A felmérés, amelyet a KIOSZ az iparhatóságokkal közösen végez — most folyik: hol milyen képzettségű szakember él, aki a faluban, piásodállásban javító-szolgáltatér munkát végezne. összehívják őket, ismertetik lehetőségeiket, vázolják a valós helyzetet. S nem is eredmény nélkül, a legutóbb Siklóson tartott megbeszélés is ezt igazolja. Legfőbb érdeme talán ez: az emberek nem mendemondákból, hanem szakemberektől tudják meg lehetőségeiket, kötelességeiket, a feltételeket, s nem „félnek” az ipar kiváltásától. Két fogalom Iparosok és kontárok. Közelebb került egymáshoz a két fogalom, hiszen többségük értője a szakmának, vizsgázott szakmunkás, vagy nagy gyakorlatú betanított munkás, aki kihasználja a konjunktúrát. Lojálisak vagyunk velük szemben, pedig semmi sem indokolja: mindegyikük kaphatna ipart, s a fizetendő adót sem a gyerekek szájától kellene elvenniök. Erélyesebb kézre lenne szükség, s nemcsak a kisipar védelme érdekében ... D. Kónya József Cél; a bányabiztonság, az egészségvédelem Árulkodnak zörejek A Mecseki Szénbányák kutatási osztályának tervei A témák 1971-ben sem változtak, mint ahogy a mecseki szénmedencében az idén is a legfőbb veszélyt a szilikózis, a gázkitörés, a sújtólég, a bánya- tüzek és kőzetnyomás jelenti. Természetesen a Mecseki Szénbányák Kutatási Osztályának, így az elmondottak elleni védekezés maradt ez évben is legfontosabb feladata, miként az elmúlt években is. Erről tanúskodnak az osztály 1971. évi tervei és kísérletei is. A szilikózis-veszély elhárításában 15, a gázkitörés elleni védekezésben 4, a robbanás és tűzveszély megelőzésében 9 és a kőzetmechanikai vizsgálatokban 3 témában folytatnak kísérleteket. Gyilkos porszemcsék Az eddigi kroniméteres por- mérés az egy köbcentiméter levegőben levő porszemcsék számáról, a pillanatnyi helyzetről adott képet. Egy kedvező, vagy a reális porveszélyné! kedvezőtlenebb helyzetet rögzített. A mostani kísérletek — a gravitációs pormérés — az egy köbméter levegőben levő porszemcsék milligramm súlyát állapítják meg, amely a hosszú időn át vett pormintákból jellemző képet ad a reális veszélyről. A mérésre használt LSG típusú műszer, hosszú évek kísérleteinek terméke. A szénhomlok átnedvesítése ugyancsak a szilikózis-veszély elhárítását szolgálja. Ez önmagában régi módszer — új törekvés, hogy az átnedvesített szénfal kiszáradását megakadályozzák, az injektáló vízhez adagolt vegyszerekkel. A kovatípusú DTA készülékkel igen kismennyiségű pormintákból is megállapítható a minta kvorctartalma. A bányalevegőből elég nehéz annyi port összegyűjteni, hogy a mérés pontos legyen. Nos, ezzel a készülékkel harminc milligramm porból is, rövid idő alatt megállapítható a minta kvarctartalma. Védekezés a gázkitörés ellen A mecseki szénmedencében a bányaművelés ismét a mélység felé halad. Ezzel párhuzamosan növekszik a gázkitörés veszélye is. Ma már a védekezés számos eszköze ismert, különösen az egyenletes széntelepekben. Sokkal nehezebb a gázkitörések előrejelzése. Különösen a geo- lógailag zavart széntelepek jelentenek nagy veszélyt a bányaművelés során — a statisztikai adatok tanúsága szerint a gázkitörések ezekben a telepekben a leggyakoribbak, a leg kiszámíthatatlanabbak. A kutatási osztály geofizikai módszerekkel kidolgozott kísérlete a bányaterek előrehaladásával változó kőzetfeszültségek átrendeződésén alapszik. A szeizmoakusztikus zörejek egyenletes széntelepek, azonos feszültségek esetében egyenletesek. Ahol elmaradnak a zörejek, vagy ahol hirtelen felerősödnek, a védekezési eljárások czonnali alkalmazása válik szükségessé, hiszen a zörejek a változó kőzet-feszültségekről árulkodnak. Nagyon fontos a széntelepek és azok gáztartalmának ismerete. Elkészült egy laboratórium, ahol megközelítő pontossággal megállapítható, hogy az egyes széntelepek mekkora mennyiségű metánt tartalmaznak a különböző nyomás és hőmérsékleti viszonyok mellett, így a telepek ismeretében jól ■ * ‘ I A Nagy harsány—Beremend közötti 7 km-es távon, a nehéz járművek által összetört útból korábban 3 és fél kilométert már újjáépítettek. Az út második része a régi büfétől a benzinkútig most készül. A későbbiek folyamán a falun átvezető országutat szintén újjáépítik, egészen a határátkelő állomásig. A tanács és a lakosság kapcsolata TÁJÉKOZTATÓ IRODA Néhány hónappal ezelőtt, hivatali folyosókon járva, beszámoltunk arról, hogy az ügyintézés útvesztőiben manapság sem túlzottan járatos az ember, sok a bolyongó ügyfél, hiányos és alkalomszerű a tájékoztatás . . . Már akkor kpzdtek új szelek fújdogálni, áz egyik legnagyobb „ügyfélfogadó", a tanács vezetői is érezték, hogy változtatni kell a helyzeten. Két okból: ha jobban, pontosabban és rendszeresebben informálják a lakosságot, ezzel közelebb is kerülnek az emberekhez, s mintegy bepillantást engednek a tanácsi apparátus munkájába, — a másik pedig, hogy a hivatali ismeretekkel kellően felvértezett ügyfél kevesebb gondot okoz az ügyintézőknek, ritkábban „járnak a nyakukra" pitiáner ügyekkel, tehát gyorsabban és pontosabban tudnak dolgozni. A nagyobb tanácsok kebelén belül létesítendő tájékoztató iroda első pillantásra nagyon célszerű módszernek látszik: az iroda átfogó kérdésekben is tájékozott munkatársai fogadnák az ügyfelet, — szinte a kapuban — s ők, első kézből adnák meg o szükséges felvilágosításokat. így ki lehetne küszöbölni, hogy az üggyel közvetlenül foglalkozó dolgozót zavarják minden egyes kérdéssel. Ez a módszer a gyakorlatban még nem vizsgázott, — illetve a fővárosban kísérleteztek vele, - egyelőre még nem perdöntő eredménnyel. Mert valóban jól funkcionálhat ez az iroda, akkor ha csak általános jellegű kérdésekre kell választ adniok. Mondjuk, valaki arra kíváncsi, hogy mi szükséges az építési engedély I beadásához, mire mennyi illeték, mihez milyen kérvény, kérdőív, adatlap kell, — erre pontos feleletet tudnának adni, az iroda alkalmazottjai. De mi a helyzet akkor, ha az ügyfél konkrét üggyel jön, érdeklődik aktája, kérelme sorsa iránt, vagy valamilyen szakkérdésre keres választ. Polihisztor senki sem lehet, a választ természetesen csak úgy tudja megadni, ha felkeresi az üggyel gyakorlatilag foglalkozó kollegáját, s a kapott választ pedig híven tolmácsolja a kérdezőnek. Ebben az esetben semmit sem tettünk, hiszen az ügyintézőt nem mentesítettük az informá ció szolgáltatás alól, — arról nem is beszélve, mennyire bonyolódhat a dolog, ha az ügyfél nem elégszik meg a válasz- szal, hanem újabb kérdései vannak... Ilyen esetekben a tájékoztató iroda alkalmazottja, csak egy közbeiktatott, - felesleges harmadik. Talán valahol a középúton kellene megoldási keresni. Alapvető tájékoztatásra nyilvánvalóan szükség van, az valóban nem a legcélszerűbb, ha a mit? mikor? miért? mennyit? és hogyan? kérdésekre a gyakorlati munkát végző ügyintéző ad választ. Foglalkoznak azzal a gondolattá1, hogy ezeket a legszükségesebb információkat írásban kidolgozzák, s az érdeklődő rögtön a portán megtudhatja azt, amit kérdezni akart. Ugyanez szóban is elképzelhető, ha a portás mellett egy, minden általános tudnivalót pontosan ismerő személyt alkalmaznak. A konkrét ügyek, panaszok meghallgatást és szakembert igénylő kérdések pedig maradnáelóre ki lehet majd dolgaiul az előrejelzés és védekezés lehetőségeit. Megkezdődtek az üzemi kísérletek Az elmúlt esztendőben a kutatási osztály kísérleti tárójában kitűnő eredménnyel vizsgázott a „habdugó”. Újabban Vasason és Zobák-bányán a sújtóléges bányatérségekben is nagy biztonsággal alkalmazzák a robbantások közben. A legutóbbi kísérletek alapján a habdugó kitűnően alkalmazható az öngyulladásra hajlamos szenek művelése, vagy a bányatüzek eloltása közben. Automatikus zár. A sújtólég - és szénporrobbanás alkalmával ezideig a robbanások léglökése verte le a kőporöveket, amelyek a robbanások szúrólóngját hivatottak lehűteni. Az újabb kísérletek eredményeképpen egy infravörös érzékelő a láng hatására felrobbant egy gyutacsot, amely aztán a kőporöveket a levegőbe röpíti. Előrehaladott a széntelepek öngyulladásának vizsgálata. A kérdés: milyen energiát kell közölni a szénnel, hogy begyulladjon? Ennek ismeretében a térképekre felvitt adatokkal a bányaművelést megelőzve öngyulladási prognózist lehet készíteni. L L ! Hát nem furcsa?! Ha jól emlékszem, Pécs partjainak évi fönntartás! költsége milliós (vagy többmilliós! I) nagyságrendű. A kár — amelyet évente felelőtlen egyének okoznak, a padok és fák tördelésétől egészen a virágágyások letaposó sóig — többszázezer forint. Az elhullajtott szemét és limlom viszont már az ember szépérzékét sérti. A Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat dolgozói kora tavaiz- szal megszállják a város szép zöld foltjait, rendbehozzák a játszótereket, virágsávokat, ápolják, gondozzák a díszcserjéket, fiatal fákat és pázsitot, egészen őszig, míg esők tart a növényzet vegetációja. Jóleső érzés látni ezt a szorgos, fárad hatatlan tevékenységet. Szombaton délelőtt a Pollack Mihály utca parkjait is népes társaság vette gondozás alá. Kikapálták a gazt, egyengették as utak menti zöldsávot, majd reggelizés után maguk mögött hagytak öklömnyi kenyérdarabokat, zsíros papírt, lepedőnyi újságpapírt, zöldségmaradványokat, a hűs bokrok mentén. Délben már a papírhulladékot rég elhordta a szél, maradt a súlyosabb szemét. Szóvá tettük az elszórt diny- nyehéjat is. Igaz, megígérték, hogy a gazzal együtt eltakarítják. Lehet hogy így volt, lehet hogy a dinnyehéj is maradt úgy az út szélére rúgva, mint a kenyérhulladék. De kár volt szólni. — Ne jártássá a szájátI — Magának mi köze hozzá! I A figyelmeztetésre ez olt a válasz. Éppen a vállalat — ott lévő dolgozói — vonják kétségbe a lakók beleszólási jogát, akiknek egyébként munkaköri kötelességük a parkok óvása, gondozása. Hát nem furcsa?! — Rab — nak az illetékes szakemberre. Persze nem a nap minden órájában és hét minden napján mert akkor csak jövés-menés lenne, s az amúgy sem gyors ügyintézés még jobban döcögne . . . Az elképzelés a következő: minden héten három, pontosait meghatározott napon tartana ügyfélfogadást a Pécsi városi Tanács és mindhárom kerületi tanácsi hivatal. Mindegyik azonos időben, többek között azért, hogy az ügyfél, ha hivatalos dolgaira rászánja a nap egy részét, — valóban - el tudja intézni ügyes-bajos dolgát, akkor is ha a kerületi tanácsi hivatalból a Városi Tanácsra kell mennie . . . Lehet, hogy — az elmondottak ellenére — a tájékoztató irodát tartják majd célszerűbbnek a tanácstagok, lehet, hogy az utóbb vázolt változat „győz”. A lényeg mégiscsak az, hogy kevesebb legyen a „bolyogó ügyfél", a labirintusban elakadt ember, D, K, J. 4
